A kartográfiai dokumentumok digitalizálásának és internetes szolgáltatásának kérdései

(Plihál Katalin)

Országos Széchényi Könyvtár

A régi kartográfiai dokumentumokat őrző gyűjtemények számára legyenek azok bárhol a világon a legnagyobb kihívást az állományvédelem maradéktalan kielégítése jelentette és jelenti mind a mai napig. E dokumentumok többségének mérete rendszerint A3-nál (30x40 cm) nagyobb, általában igen finoman színezettek, s apró betűkkel metszett vagy írt nevekben gazdagok. Ezért az e művekről készített hagyományos méretű diafilmek - ahol a képméret nagysága 24x36 mm -, nem is tudott olyan információval szolgálni a felhasználónak, amellyel a ritka nagy értékű unikális művek kézbe adása kiváltható lett volna.

A digitális képfeldolgozó technológia széles körű elterjedése jelentős áttörést hozott a fenti probléma sikeres megoldására. A szkennerek fejlesztése, áruknak olcsóbbá válása nyomán ezek az eszközök, illetve az általuk nyújtható szolgáltatások elérhetővé váltak a hazai közgyűjteményeink számára is. Az állományvédelem lehetősége mellet a digitálisan rögzített térképek a világhálón keresztül időtől és tértől függetlenül elérhetővé válnak. (A kartográfiai dokumentumok ideális művek a világhálót használók számára, mivel tartalmuk nyelvi ismeretek hiányában is könnyen hozzáférhető és érthető.)

Az ilyen jellegű gyűjteményekből a felhasználók saját részükre - kizárólag "házi használatra" - olyan virtuális digitális térképgyűjteményt alakíthatnak ki, amelyeknek tartalma könnyedén és gyorsan változtatható, ugyanakkor nem kell e művek speciális őrzéséről és megfelelő tároló helyéről sem gondoskodniuk!

E technológiát térképek állományvédelmére és szolgáltatására először az Amerikai Egyesült Állomok nemzeti könyvtára, a Library of Congress, Geography and Map Division gyűjteménye féltve őrzött darabjainak védelmére és szolgáltatására kezdték alkalmazni 1994-től.

(A program részletes leírása a Mercator's World 1998/1. számában, illetve e folyóirat elektronikus változatában http://www.mercatormag.com olvasható).

Az Európai Unió is már több pályázatot hirdetett e témában. E projektbe számos ország egymással összefogva kapcsolódott be. A különböző programok eredményeiről a http://ihr.sas.ac.uk/maps helyen bárki naprakész információhoz juthat.

Jelenleg az egyes gyűjtemények anyagáról szolgáltatott digitális képek és a könyvtári integrált adatbázisok közötti kapcsolat megteremtése a legfontosabb és egyben az egyik legnehezebb feladat, hisz ilyen összekötetés hiányában a kartográfiai dokumentumokról legkevesebb két leírást is kell készíteni, egyet a képi adatbázis, egy másikat pedig az integrált könyvtári rendszer használóinak. A fenti kényszerű adattöbbszörözés feleslegesen növeli meg a világhálón található adatmennyiséget, és előbb vagy utóbb nyilvánvalóan hibaforrássá is válhat. Ennek kiküszöbölésére a képi és az integrált könyvtári adatbázisok közötti kapcsolat megteremtése egyre inkább megkerülhetetlen.

Az OSZK Térképtárában található kartográfiai dokumentumok (térképek, atlaszok) digitalizálását 2000-ben kezdtük meg. A kezdetekben egy olyan típusú szolgáltatás megteremtését terveztük - a különböző nehézségeket nem látván -, amelynek során a felhasználó megközelítőleg olyan adatok birtokába juthat térképeinkről, mintha valamely mű eredetijét tartaná a kezében. Azaz a térképek WEB-en történő publikálásán túl, illetve azzal párhuzamosan, az egyes művekhez kapcsolódó (vagy kapcsolható) egyéb információkat (például helynévmutató) külön adatbázisba kívántuk elhelyezni. E munkák során azzal kellett szembesülnünk, hogy e névjegyzékek előállítása - különösen a régi térképek esetén - igen munkaigényes, mert a különböző szövegfelismerő programok alig, vagy egyáltalán nem használhatók, a napjainkban már nem létező betűtípusok és/vagy karakterek okán; például gót betűvel nyomtatott helynévmutató, stb.)

Jelenleg még azt sem tudjuk megoldani, hogy a felhasználó a saját képernyőjén a kartográfiai dokumentum eredeti méretarányáról pontos ismeret birtokába juthasson.

További gondot jelent az, hogy a kartográfiai dokumentumok többsége egy átlagos számítógép képernyőjénél (17") rendszerint jóval nagyobb, így a felhasználó az általa nézett műből rendszerint csak egy-egy részletet láthat, gyakran azt sem tudva, hogy az éppen látott rész és az egész hogyan aránylik egymáshoz. Ez a helyzet jelenleg olyan, mintha kulcslyukon keresztül szinte "betűnként" kellene például valamely hosszabb regényt elolvasni. Ez nagyon fárasztó és sok esetben a felhasználó számára riasztó is. Lehetne a felhasználó számára a "navigáláshoz" egy kis áttekintő képet is mellékelni, de tapasztalataink szerint használatával az adatáramlás sebessége jelentősen lelassul, azaz a felhasználónak hosszabb ideig kellene várni az által kiválasztott kartográfiai dokumentum letöltésére.

Ezért ma szolgáltatásaink a világhálón nagyreményű terveink ellenére - a világ többi térképgyűjteményéhez hasonlóan - ma még képszerűek, nem pedig térképszerűek. A fenti nehézségek ellenére azt gondoljuk, hogy az egyre "szélesebb információs sztrádák" léte a megnövekedett adatmennyiség gyors célba juttattását lehetővé teszi, valamint az egyre nagyobb méretű képernyők olcsóbbá és elterjedtebbé válása pedig kényelmesebbé teszi a kutatók számára a világhálón keresztül elérhető kartográfiai dokumentumok használatát is.

(Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben lévő, napjainkig digitalizált és publikált térképek megtekinthetők a http://www.topomap.hu/oszk címen. Igaz ebben a pillanatban a térképekhez tartozó névjegyzékek - amelyek külön adatbázisban vannak - még nem érhetők el.)

Az Országos Széchényi Könyvtárban jelenleg használt AMICUS integrált adatbázis támogatja a képadatbázisok és a könyvtári adatbázisok közötti kapcsolat létrehozását. Ha a világhálón olyan céllal kalandozunk, hogy a fent említett kapcsolatok létesítésének megoldására találjunk példákat, azt fogjuk tapasztalni, hogy e szolgáltatások - szinte kivétel nélkül - még csak kísérleti jelleggel indultak meg a nagy térképgyűjteménnyel rendelkező országok esetében is. A mi jelenlegi szolgáltatásaink színvonala - ahogy arról bárki könnyen meggyőződhet - a fent vázolt problémák ellenére felhasználóbarát, mivel háromféle tömörített képformátum teszi könnyűvé a használatot, kinek-kinek ízlése szerint JPEG[1], MrSID[2] és Java képformátumok közül lehet választani.

Előkészítés és tervezés

A kartográfiai dokumentumok digitalizálása, illetve e művek interneten való publikálásának a tervezése a munka kezdetén számos döntés meghozatalára kényszeríti az ilyen jellegű dokumentumokat őrző intézmények munkatársait.

1. El kell dönteni, hogy mi a digitalizálás fő célja?

a. Ha archiválás a fő cél, akkor célszerű legalább 500[3] dpi felbontással kell készíteni a digitális változatot. Az ilyen másolatok alkalmasak nyomdai célra is, tehát ilyen jellegű igény esetén nem kell ismét az eredeti művet kézbe venni. Ez esetben legalább két külön helyen őrzött másolatot célszerű készíteni, hogy az esetleges utólagos sérülés miatt ne kelljen e munkát megismételni. (Ez esetben a kép javítása nem kívánatos, mert az ilyen beavatkozások nyomán eredetiségre utaló nyomok veszhetnek el. Képjavítást "retusálást" - igény és szükség szerint - csak a nyomdai célra készített változaton kívánatos végezni. Külön költségnövelő tényező ma még az is, hogy nem ismerjük jelenleg az adat CD-k élettartamát sem, ezért nem tudjuk, hogy hány évenként kell a digitális állományokat átmásolni. Természetesen nagyobb állományokból kisebbet mindig lehet készíteni, a nagy állományokról igény szerint webes publikálás céljára tömörített változatok készíthetők.

b. Ha csak a webes publikálás a cél, akkor viszonylag olcsón készíthető még kartográfiai dokumentumokról is digitális változat, ez esetben legfeljebb 300[4] dpi másolatokra van szükség. Elvben még az ilyen méretű digitális változatok is alkalmasak kevésbé igényes nyomdai munkákhoz, de kartográfiai művek esetén ez szóban sem jöhet.

2. El kell dönteni, hogy minden esetben eredeti művekről történjen azok digitális változatának elkészítése, vagy sem. E döntést kikényszerítheti az elérhető eszköz jellege, a digitalizálásra fordítható anyagi erőforrás nagysága, illetve az a cél, amelynek érdekében magát a munkát kívánjuk elvégezni. Ha az állományvédelem az elsődleges cél, akkor törekedni kell arra, hogy az eredeti műről szkenneléssel történjen a digitális változat elkészítése. Ha csak világhálóra kívánjuk a kartográfiai dokumentumról készített képet kitenni a felhasználók tájékoztatására, akkor 6x7 cm-es színes diáról szkennelt, vagy digitális kamerával készített változat is elégséges lehet. (Ez utóbbi esetben például a centrális vetítés miatt is adatvesztéssel kell számolni.)

3. El kell dönteni azt is, hogy milyen képi állományt válasszunk. Döntésünket segíthetik a következő ismeretek. A képi állományok lehetnek:

a. pixel vagy képpont alakú (raszter) állományok. A pixeles képek egyik legfontosabb jellemzője a színmélység. Ez a szám adja meg, hogy hány különböző színt tartalmazhat az adott állomány. Jellemzésére az egy képpont színének meghatározására szolgáló bitek számát használjuk. 1 biten ábrázolhatók a vonalas rajzok (fekete-fehér), 8 biten a szürke árnyalatos képek (256 szürke), 24 biten az RGB[5] képek (3 csatornax256 fokozat), illetve 32 biten a CMYK[6] képek (4 csatornax256 fokozat).

b. vektor- vagy objektumorientált állományok

c. metafilek, amelyek mindkét fenti típusú információ tárolására alkalmasak.

Sajnos a képi állományok szabványosítása még várat magára. Ma az egyik legelterjedtebb képformátum a TIFF[7], de hogy ez a kérdés hosszú távon hogyan alakul, arról talán még senkinek sincs világos elképzelése?

4. El kell dönteni azt is, hogy a digitális másolatok szolgáltatása csak helyi, vagy világhálón keresztül valósul-e meg. Az előbbi esetben a választandó képméretet a rendelkezésre álló technikai eszközök paraméretei befolyásolják, míg az utóbbi esetben a világháló korlátozza. Ugyanígy fontos megfelelő szolgáltató kiválasztása is, mivel a világhálóra kitett A0 méretű térképek "lebutított" állományai is igen nagyok, sok térkép szolgáltatásához a világhálón pedig igen "izmos" szerverre van szükség.

A következő táblázat segítségével szeretnénk érzékelteni, hogy különféle felbontásokban és színmélységben hogyan változhat egy beszkennelt állomány mérete. A viszonyítási alap 100x100 mm-es térkép[8].

Színezettség	100 dpi	300 dpi	600 dpi
8 bites szürkefokozatos	152 Kb	1,33 Mb	5,32 Mb
24 bites színes RGB	455 Kb	3,99 Mb	16,0 Mb
32 bites színes CMYK	607 kb	5,32 Mb	21,3 Mb

Digitalizálás

Eszközei:

Szkennerek

Jelenleg többféle szkenner van forgalomban és használatban. A digitalizálandó alapanyag szempontjából alapvetően kétféle szkennertípust lehet megkülönböztetni: az átnézeti (film) és a ránézeti (pozitív) szkennereket.

Minden szkenner felépítése más és más - ez a gyártótól és a szkennerhez adott meghajtószoftvertől függ. A szkennerek túlnyomó része ma már TWAIN[9]-kompatibilis, azaz képes a legtöbb DTP[10] szoftverrel közvetlenül kommunikálni. A szkenner egyik legfontosabb paramétere a felbontás (dpi). A felbontás adja meg, hogy milyen kis részleteket képes a szkenner "látni" az eredetin. Általánosan igaz, hogy minél nagyobb a felbontás, annál jobb a szkenner. A ránézeti eredetik esetében 600-1200 dpi felbontás leggyakrabban elegendő is. Azonban lényeges különbéget kell az optikai és az interpolációs felbontás között. Míg az előbbi érték a szkenner valódi érzékenységét tükrözi, az utóbbi egy matematikai eljárással ebből előállított felbontás. A kartográfiai dokumentumok esetén fontos szempont az, hogy mennyi részletet tudunk egy adott műről megjeleníteni, ezért az optikai felbontás sokkal lényegesebb. Számunkra még alapvető fontosságú paraméter a szkenner színmélysége, azaz, hogy milyen árnyalatlépcsőket tud megkülönböztetni. A színes szkennerek ma már minimum 24 bites színmélységgel, azaz RGB csatornánként 8-8 bit érzékenységgel készülnek. Ez a mennyiség első ránézésre elég hiszen a számítógép is csak ennyit képes tárolni. Azonban a tapasztalatok szerint a szkennelés utáni szín- és tónuskorrekciós műveletek miatt nagyon jó, ha ennél több információ áll rendelkezésünkre, így a professzionális előkészítésben inkább a 36 vagy akár a 42 bites (12-14 bit/színcsatorna) színmélységű szkennereket használják. A szkennerek további fontos jellemzője a "színlátás" és a színhelyesség is. A szkennelés sebességét továbbá még az is meghatározza, hogy a szkenner hány menetben olvassa be a kívánt művet, egyszerre a három csatornát (RGB), vagy csatornánként külön-külön történik a feldolgozás. Természetesen az első megoldás az előnyösebb. Általában igaz, hogy szkenneléskor jobb nagyobb árnyalati terjedelmet, több információt beolvasni, hiszen ebből később még könnyen előállíthatunk kisebb terjedelmű képet, de ez fordítva már nem igaz.

A szkennerek továbbá megkülönböztethetők a szkennelés módszerének mechanikai megoldása szerint is:

- Dob szkennerek. Hátrányuk, hogy a dobra csak hajlékony eredeti helyezhető fel. A dobnál nagyobb méretű anyagokból az - eredetiről közvetlenül - rész sem szkennelhető ki.

- A síkágyas szkennerek. Mechanikájuk kétféle lehet:

a. a képtartó mozog a szkennelés közben vagy,

b. a letapogató rendszer.

Előnyük, hogy nem csak hajlékony eredetik szkennelhetők és néhány típus esetén a képtartónál nagyobb méretű eredetiből is lehet egy részt szkennelni, sőt ezeket montírozni is. Tekintettel arra, hogy a régi térképek gyakran vásznazottak, vagy esetleg sérültek is. Így olyan szkennerek használata, ahol a képtartó mozog e régi sérülékeny művek esetén fokozott kockázatot rejt magába.

- Vegyes mechanikájú szkennerek melyek általában csak hajlékony eredetik szkennelésére és méretben csak a befogadó képességük mértékéig képesek eredetik fogadására.

A ránézeti szkennerek méretei (az egy szkennelési művelet során feldolgozható eredeti méretei) az A/0[11] méretig, sőt B/0[12] méretig terjednek.

A szabatos átnézeti (film) szkennerek csak kivételes esetben nagyobbak a 30x30 cm-es méretnél. (Például légifilm szkennerek)

Apró trükkökkel a nagyméretű ránézeti szkennerekkel is lehet fólia vagy film alapanyagra készült eredetiket szkennelni, de ezek az eljárások jelentős minőségromlást eredményeznek. Ezért tapasztalatink szerint ezek az eljárások a jelentős adatvesztés miatt archiválásra nem is alkalmasak.

Kamera szkennerek és digitális fényképezőgépek

A térkép eredetik digitalizálása mérettől függően megoldható még kamera szkennerrel, és céltól függően digitális fényképezőgépekkel is. A digitális kamerák ilyen célú alkalmazásának előnye, hogy ez a technológia a publikálás végrehajtása szempontjából jelentősen olcsóbb és gyorsabb a szkennelésnél. Hátránya, hogy kis képfelületük, a centrális vetítés, a fényerő csökkenés és az optikai rendszer esetleges torzításai miatt adatvesztés illetve adattorzulás következhet be. Az eredeti méret visszaállítása is problémás (de megoldható). A képből az eredeti méret és minőség csak szigorú feltételek teljesítése mellet állítható vissza. Ezért archiválásra ezt a technológiát szintén nem célszerű alkalmazni.

Adathordozók

A nagyfelbontású digitális képek tárolása CD-n, DVD-n esetleg egyéb digitális adathordozón célszerű. Nagykapacitású szerverek, (winchesterek) alkalmazása nagyfelbontású képek archiválására nem célszerű.

Egyes vélemények szerint a digitális adathordozók bizonyos idő eltelte után elveszítik adattároló képességüket. Ma még ezt az időtartamot csak megtippelni lehet, többen ezt 5-10 évre teszik. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor komoly problémát jelenthet, és jelentős költségráfordítással járhat a már archivált állományok újra írása.

A nagyméretű kartográfiai dokumentumok tárolásánál, szolgáltatásánál és publikálásánál az egyik legnagyobb probléma a nagyméretű digitális állományok mozgatása. Ezen segíthet a tömörítés, mely többféle szoftverrel, többféle formátumban történhet.

Általánosságban elmondható, hogy a tömörítés, annak mértékétől függően szinte mindig adatvesztéssel jár. Ugyanakkor lehetővé teszi nagyméretű digitális állományok gyors mozgatását, belőlük úgynevezett "nézőképek" készítését. Nagy méretű, többszelvényes térképek egy képpé történő összeillesztése ma még csak a képek felbontásának csökkentése ("butítása") vagy tömörítés útján képzelhető el.

Az adatállományok nagy mérete jelenti a fő problémát a web-es szolgáltatás esetén is mind a szolgáltató, mind a felhasználó számára. A szolgáltatónak hatalmas méretű szerverek üzemeltetésére lenne szüksége tömörítetlen, eredeti méretű állományok esetén. Ez könnyen belátható ha figyelembe vesszük, hogy egy darab B/1 méretű térkép 600 dpi felbontású, 48 bit színmélységű, TIFF formátumú digitális adatállományának mérete kb. 500-700 Mb. A kb. 600 dpi felbontás teszi lehetővé az eredeti térkép-dokumentum részleteinek, színeinek valósághű reprodukálását.

A felhasználók csak nagyon nehezen és lassan tudnák letölteni az ilyen nagyméretű állományokat, ezért csökkentett adattartalmú (felbontású) képeket kell publikálni a web-en. Ez azért is igaz mert a költségek valamilyen szintű megtérülése érdekében csak így van lehetőségünk adatszolgáltatási díj érvényesítésére a teljes értékű adatállomány szolgáltatása esetén. A teljes értékű adatállományt konkrét igény esetén, digitális vagy hagyományos adathordozón (nyomtatva) célszerű szolgáltatni.

A felhasználóknak lehetőségük van mind a nézőképekből, mind a teljes felbontású anyagokból saját térkép gyűjtemény összeállítására.

A kartográfiai dokumentumok web-en történő szolgáltatásának technológiája ma még csak részben nevezhető kidolgozottnak. Állítható ez azért, mert mai ismereteink szerint csak kísérletek történtek arra, hogy a képi megjelenítésen túlmenően a felhasználó egy-egy nézőkép megjelenítésekor információt kapjon annak pillanatnyi méretarányáról. Sőt még az sem biztos, hogy annak valós színeit látja a képernyőjén vagy a plotterrel történt nyomtatás után. A képernyőn és a plotteren kapott színek minősége ugyanis nagyban függ a felhasználónál lévő eszköz(ök) beállításaitól. Az eredeti színek reprodukálása érdekében a szkennelés során minden egyes eredetivel együtt egy-egy etalon színskálát is szkennelni kell, majd a képjavítás és a megjelenítés során erre kell "kalibrálni" a képet.

A térképek digitális adatbázisban történő tárolása - a hagyományos adattárakhoz képest - többlet szolgáltatásként lehetővé teszi különböző szöveges adatbázisoknak a térképi adatbázishoz történő kapcsolását és különböző keresési műveletek végrehajtását. Például települések, földrajzi helyek keresését helynév adatbázis alapján.

Szabatos geometriai vonatkozási rendszerekben készített térképek esetében az ilyen keresési műveletek megoldása, illetve a rendszer felkészítése ezekre a keresési műveletekre semmilyen problémát nem jelent. A helynevekhez hozzárendelve az adott hely koordinátáit (az adott vonatkozási rendszernek megfelelően) a keresési művelet egyértelműen végrehajtható.

A régi, vetületnélküli vagy nem szabatosan szerkesztett térképek esetén a feladat csak akkor oldható meg eredményesen, ha minden egyes térképhez saját helynév adatbázist kapcsolunk a konkrét térképről levett koordinátákkal. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan speciális szöveg felismerő szoftver, amellyel "olvastathatnánk" a térképeket. Ennek oka, hogy a térképeken a megírások iránya igen változatos, vannak olyan jelek, amelyek akár betűként is értelmezhetők, a régi rézmetszett térképek feliratai leginkább a kézírásra emlékeztetnek. (Egy képvers felismertetésénél tapasztaltakkal szeretnénk e probléma nehézségét megvilágítani.) Ezért könnyen belátható, hogy az ilyen kartográfiai dokumentumok névanyagának előállítása jelentősen megnöveli a feladat megoldására fordított idő és munkamennyiséget és ez által természetesen a költségeket is.

Az előzőekben elmondottakkal néhány olyan problémára szerettük volna felhívni a figyelmet melyek megoldásra várnak a kartográfiai dokumentumok, a térképek digitalizálása, digitális formában történő szolgáltatásuk és használatuk terén.

[1] JPEG (Joint Photographic Experts Group). Kiterjesztése . jpegk .jp., jpe. A GIF mellett a wbes felhasználásban a leginkább elterjedt képformátum. Előnye a GIF formátummal szemben a 24 bites színmélység. Tömörítése nagyon hatékony, de veszteséges (a veszteség mértéke a mentés során beállítható tömörítés fokával fordítottan arányos). E képformátumot az összes Internet böngésző program értelmezi. Az újabb változatok színhűsége optimalizálható. Az ilyen képek letöltésekor előbb az állomány elnagyolt képe jelenik meg, majd a kép részletei, ez gyorsabbá teheti a hálózatos böngészést, ugyanakkor a hagyományosnál több memóriát használ fel.

[2] MrSID: Multi-Resolution Seamles Image Data Base

[3] A gyakorlatban a térképek tömeges digitalizálása legtöbbször A0 méretű térképek digitalizálása alkalmas 400-800 dpi (10 vonalpár/mm - 20 vonalpár/mm) felbontású eszközökkel történik. Detrekői Ákos-Szabó György: Térinformatika. Bp. 2002. 112. P.

[4] Az külön probléma a felhasználó szemszögéből nézve, hogy a mai képernyők felbontása 72 dpi.

[5] RGB (Red [vörös] Green [zöld] Blue [kék] alapszínekkel dolgozó üzemmód. A képernyőkön e három addítiv alapszínnel szinte minden (pontosabban 16,7 millió) szín állítható elő. E három színcsatorna mindegyike a pixel adott alapszínhez viszonyított intenzítását tárolja. Egy csatorna 256 árnyalat ábrázolására képes, így ez a fajta ábrázolási mód 24 biten tárol minden pixelt. Az előállítható színátmenetek megfelelő monitorbeállítás esetén fokozatmentesnek tűnnek.

[6] CMYK (Cyan [cián] Magenta [bíbor] Yellow [sárga] blacK [fekete]. Valódi képeket szolgáltató szubtraktív elven dolgozó színmód. A négy alapszín alkalmazása miatt itt négy csatorna jelenik meg, ezért minden egyes pixelhez 32 bit információ tartozik, amivel az előállítható színek száma elvileg közel 4,3 milliárd. Alkalmazása a nyomdászat szempontjából jelentős. Rendszerint megfelelő RGB színmódban végzett munka, amelynek végtermékét alakítjuk át a CMYK színmodellnek megfelelően.

[7] TIFF (Tagged Image File Format). Kiterjesztése .tif. Kezelt színmódok: vonalas ábrák, szürkeárnyalatos, színpalettás RGB és CMYK képek. Tömörítése: LZW (Lempel-Ziv-Welch féle tömörítő algoritmus), a Photoshoptól eltérő rendszerek ismerik a JPEG, RLE Packbits, CCITT módszereket is. Ha Photshop-pa dolgozunk, akkor a tömörítési eljárások közül csak a veszteségmentes LZW algoritmust választhatjuk, így a minőség megtartása mellett jelentős mennyiségű helyet takaríthatunk meg. Létezik már GeoTIFF formátum is kifejezetten a térinformatikai rendszerek támasztotta igények kielégítésére. E formátumnál az egyes pixelekhez a valós földrajzi helyhez kapcsolódó információk (tranformációs paraméterek, vetült, alapfelület) köthetők, a távérzékelésben és a térinformatikában alkalmazható elsősorban. In Zentai László: Számítógépes térképészet. Bp. 2000. 41. P. tovább Zentai.

[9] A TWAIN a számítógépek és a szkennerek közötti szabványos kommunikációs felület.

[10] DTP: Desktop Publishing - asztali kiadványszerkesztés.