És akkor átlépett az ajtón, a másik kitárta karjait ölelésére, hogy abban a pillanatban mindketten halálukat leljék, mely rég része volt életüknek halottaik lévén is...

Csapjunk a lovak közé

Mámoros alkonyokon és másnapos hajnalokon, mikor apám vedelt, mint a kefekötő és én csöndben elszenvedtem pusztulását, mert minket, ki is az a mi, valahogy mindig félreértettek, mégis én és még sokan mások voltunk kénytelen elszenvedni pusztulását, akkor még nem sejthettem, hogy az élet nem habos- és még véletlen sem citromos torta!

Csapjunk Budapest híres cukrászdáiban krémes süteményei és tortái közé, és ne gondoljunk arra, mennyibe kerül e kicsapongás, csak élvezzük az élet drága áramszüneteit, mikor úgy ellazulunk, hogy nem is létezünk már tán: a megsemmisülés édes gyönyörei, avagy annyira a tetteinkké lényegülünk, mint mikor kit halálra lőnek, de mégse hal bele, ő kezdené el a halálos és minden irányban a lövöldözést!

Ne ítélj, hogy ne ítéltessél, de áldozat és tettes között van különbség -

Van ki káoszt és ködleples foszlányokat gyárt, van ki tanít és gyógyít, és áldás szeretne lenni és nem átok!

A természet és csúcstechnológia, hagyomány és erőnlét, az istenek áldása kísérjen minket!

Éles késével, és kifent kardjával nem vágott volna mégsem, mégis a Nő mellkasa ketté vágatott, és határtalan kínok által múlt ki, míg kivirágzott, és a virágok vízesés gyanánt hulltak alá a semmibe, mert ki tartja ölében a bűnbaknak kiszemelt áldozatot?

Késő ősszel és a tél hosszú éjszakáin aludt, mert megmozdulnia is veszélyes volt saját magára és barátaira, hát a mély álmot választotta tudattalanul is, mikor alkotni sem tudott, mert egyedül volt, és hiányoztak a barátai... Ellenben mintha mázsás súly terhelte volna mellkasát, mikor úgy érezte, hogy lassan megszabadul a fekete csápoktól, melyek húsába vágtak éveken át.

Teherautó - mondták, de csak rakták rá a terheket, és pusztulófélben voltak, kiket szeretett, avagy élve elföldelték őket, mert életük fölösleges, nem kellett, haláluk meg hasztalan és érdektelen lesz úgyis. A szellem ereje - mondták. Is. De a sugártechnikát is bevetik, hogy lássuk a hatalom szemét, a börtönét, és rettegjünk! Nem akartunk rettegni, mert a szabadság és szerelem útján akarunk járni mindig. Ne akarj Te mindenáron felszabadítani minket! Akkor még nem gondolhatták, hogy föl is út, le is út..., de mégis igyekszik az Élet elhasználni minket!

A dimenziók áttetsző, leheletvékony fátylán vibrált a szelleme, és időnként sírt, máskor ujjongott a lelke. Mégis, ha sírt, az olyan volt mintha fojtogatnák, és össze akarnák roppantani, meg akarnák törni, összetörni örökre, hogy nyomorult roncs legyen, és ne a szabadság és szerelem mit magának és másoknak megálmodott!

Megvannak az uralom bejáratott pályái és emberei, nem érted, hogy nem kellesz! És ne pattogj, és ne képzelődj, és ne álmodozz hiába, mert beletaposlak a sárba, mocsárba, főleg, ha csevegsz, és nem szállsz le rólam! Jaj, hogy oly nagyon elhagyatottak voltunk, és senki nem szólt miérettünk! Aztán kezdtük követelni, hogy ránk is figyeljenek, és számoljanak velünk, hogy itt vagyunk...

Szerettelek. Szeretlek. És szeretni foglak. De borzalmas volt az út, és rettenetes a kísértő és gyűlölködő, szeretet nélküli világ, kinek az én halálra kínzott és elvérző szívem kellett zálogul a tehetetlen kínjaira ahelyett, hogy bízott volna önmagában és egészségre nevelt volna, nem áldozatra!

A szférája napsugárral telítődött, és kivirágzott.

Gyötrelem volt megmozdulnia is.

Lehetetlen a hatalom dimenziójában szeretni, értékelni és elismerni egy alkotást, mit a szerelem és a szabadulás vágya éltetett! Ellentétes és kizárja egymást a kettő. Nem - mondta. Ugyanaz a dolog két oldala... a hatalom: szabadság! Nem - ellenkezett. A hatalom a legerősebb kötöttség! A gondolataim szabadok, vagyis törekszem szabadulni az idegen érdek sugalmazó manipulációjától, mi megkötni, megalázni és használni akar engem! Tán szabadok gondolataim, és már nem vésődnek elmém lágy része szerkezetébe a fekete csápok láthatatlan kötőfékei! Mi blokkol? - kérdezte. A megnyomorított sorsunk, az elárult.

Könnyed és selymes lengedezése szelleme és lelke elválasztott dimenzióinak, hogy eligazodjak a világban, és megalkothassam a művet, önmagam, mások örömére és boldogulására, mert mindig a szeretett fosta itt a szót, szó, szó, mi tévedések összetartó hálózatai!

Ha szeretem, még téged is szeretlek, mi vagy nekem, a testnek a kenyér, mi megnyugtat, és alkot bőséggel, virág dús hajnalokon..., és kivirágzott akkor a napszféra, de nem jelentette azt, hogy a tenger abbahagyhatta volna a táncot a csipkézett sziklák oldalán a nagy vizek partján, hogy megmaradjon, és ne zuhanjon alá a szakadékok láncolataiba -

Ennyire szerettelek -

Addigra már nem létezett egy sejtje sem, mi nem bőven termő virág lett volna örökkön!

Bizonyítékul, hogy ki is volt ő -

A mi Kutyánk csupa szív, csupa ész, Csibész, Csibész, Csibész...- visszhangzott benne gyermekkora egy ifjúsági kis filmje.

A Lovak közé, kik bámultak fene nagy érzékenységgel a karám mögül, és időnként a hullafáradt test végleg összeomlott és lerogyott, vagy agyonverték és kínjaiba halt bele, de nem a fizikai ártalmak következtében, az ütlegelések miatt, hanem mert igaztalanok, igazságtalanul verték, és a szíve halt el lassan, cseppekként vérzett el, zuhatagosan, de egyértelműen elvérzett, és vértenger borította akkor a fehér sziklákat, hogy azoknak, kiket szeretett legyen miben tisztára mosniuk arcaik -

És látta amint vérzik az ég repedezett, elszáradt és kicserzett bőre, és kisarjad egy-egy csepp és bíbor szépségű virágok nyílnak az ég horizontján....

Halál: bírod!

Élhetetlenné ne tedd nekünk a földi életet, akkor már jobb, ha nem kell itt rostokolni, kucorogni és raboskodni!

Nem szeretem, ha kiabálsz! Idegesít a túl hangos és rikácsoló beszéded, ha rám mászik fölös energiád, és birtokba akar venni, és azt hiszi, hogy uralhat engem, ki utálom a hatalmat, mert nem hiszek a másikon való uralom lehetőségében. Túlságosan szeretem a szerencsétlen embert! Mint egy gránátalma a sivatagon telis-tele hangyákkal.

Patkánynak tartották hosszú évekig ezt is sugalmazták, és így is bántak vele; kémnek rágalmazták, talán az egyedüli volt az egér használtsága nélkül; kurva rongy a gyűlölt stricijeivel volt a kegyetlen és embertelen érdekhatalom szlogenje, mi lassan mindent felfalt!

Hol volt az már, mikor nem akarták manipulálni az embert!

Borzalmas volt az elmúlt 16 év...

Minden a hatalom és érdek és annak földi biztonsága -

Érdekel-e még benneteket az Ember? Keresitek tán az angyalokat és Főnökeiket, avagy Főnöküket, ki mindannyiunknak elrendel valamit egy tudattalan réteg bázis mezején összecsomózza és egymáshoz kötözi a sorsokat?! Az Áldozat, mire biztattok másokat, lényegi részetek-e? Nem merek kérni senkitől áldozatot, mert az szenvedéssel jár..., de nem mindig bírtam egyedül vinni a keresztet, és akkor azokhoz szaladtam, kiket szerettem, de nem feltétlen szerettek vissza..., tán a leginkább gyűlöltek, épp annyira, amennyire és amiért szerettem őket: nem volt szükségük szeretetre, és nem bírták elviselni a szeretetet, mert a szeretetet meglát, és a titkok emberei nem engedhetik meg maguknak, hogy meglássák őket, mégis rejtélyességük éppen, mi csalogató, csábító és tudattalan akarhatják felfedni maguk, hogy látva láss, hogy szerethesselek igazán, és szerethesd igaz valóm, ne kivetített tükörképed; mégis ördögi kör ez, mert veszedelmes a titkok embereinek, ha belelátnak lapjaikba, és oktondi, kis kamasz látná őket meg, tán csak egy gyerek nagy szemeivel, mert tragédiába torkollhat minden, mi rájuk van bízva, tán mert leheletnyi fonalhálón kell táncolni, és úgy átjutnia a túlsó partra!

Mégis tán ők a leginkább szeretetéhesek, kik nem szerethetnek, de nem vallhatják be, hogy mástól nem függhetnek: "lelkem a vállalatot illeti meg!"

Hazudok, ha mondom szerettelek..., de láttalak és féltékeny voltam arra, amit Isten neked készít..., miért hagyta meglátnom, és hagyta, hogy halálra kínozzalak, hogy mégis én legyek, nekem adja, amit neked készül adni, mert megláttalak! Gonosz Isten, ki előre eltervezi, hogy én miként jutok pokolra, Téged pedig miként kínoz halálra: kitanított vagyunk a módszerekből, hogy lehet valakit úgy kiürítvén a lelki sivárság poklába taszítani, hogy nem marad hátra semmi nyom, de igazad volt: "lelke az igazi gondja, melytől sohasem szabadul!"

"Féltékeny a mi Istenünk!"

Az egyik kimondta, ki és mi ő, a másik elhallgatta, mert annyira a lényege, részese volt, hogy még elgondolni is képtelen volt, mert a gondolat holmi távolságtartást igényel!

Bírod a Halál Birodalmát, akkor uralod és ismered önmagad: ez a legnehezebb!

Üvöltöttél, mint egy fába szorult féreg, mert a kínzásra ítéltettek közé kerültél: beleláttál, ahová nem szabadott volna... - le nem koptál, hát aztán más se kopott el! Azt már kihagytad volna!?

Mit akartál kikémlelni, mit akartál látni és miért, engem, ez volt irántam a szereteted? Nem láthattál, de nem értetted, miért kapartunk le magunkról, hogy ez veszélyes övezetnyi terület; mi elhúzódtunk, hogy megmentsünk magunktól; mások nem voltak ily szelídecskék! Akkor futottál hozzánk, és észrevetted, hogy nem vagyunk sehol! Jaj, miért nem értettél, mikor érezted, hogy nem szabad már tapadnod és ragadnod, és élni kell nélkülünk az életed?

Ti tapadtatok, mint a kosz...,! Van, ki nem sérül, mert nem ragaszkodó típus, van, kit halálra sebez, mi másnak egy légy szárnya ijesztő hangzavara. Az életemnél jobban megszerettelek benneteket: a részvét, a szánalom; éreztem a jeges levegőt körülöttetek, a határtalan magány és reménytelen súly kietlen sivatagán, mi engem láncolt hozzátok, és mert életemnél jobban szerettelek benneteket, elvettétek az életemet, mire felocsúdtam, hogy sehol senki, késő volt. Fölösleges áldozat, és már nem tud észhez térni, mert nem akarják, hogy észhez térjen, mert vannak nem szelídecskék, kiket nem érdekel ki kicsoda, csak lőnek, főleg, ha már láthatatlan lehet ingerelni és szívet fölpörgetni, magas vérnyomást, kaparózást, bizsergetést a bőrön, a bőrbe, az egész testbe az elektromágneses hullámokon, miket, ha helyét vizsgálom részecske, ha lendületét hullám egy kötegben! Mégis tán nem-e az átható gyémánt tekintetet szerettem annyira bennetek, ti cigánykerekező oldott szabadságúak?!

"Féltékeny a mi Istenünk"

Az én Istenem nem féltékeny, hanem az adományozó Nap!

Etikus szeretek lenni, és ha gyűlöletet, féltékeny haragot érzek, megfeddem magam, mert gyűlölöm magamban ezen érzéseket; bár a szabadság az érzés szabad hullámzása is!

Isten ments, bárkinek a mamája lenni, de sok a gond és kell a gondoskodás, bár nem annak kell, kinek nem kell, de jó, ha hagyják a dolgok szabad áramlását, a természet öntudatlan ártatlansága választásait a maga útján, mert minden erőszak a természet vadon nőtt virágai ellen, vadvirágai ellen megbosszulja magát, még ha minden szellemi erő részben és időlegesen természetfölötti is, de lényege szerint a természet része, tehát a szellem alázattal tartozik a teremtett rendnek: természetnek és a szellemi hierarchia ki kicsoda rejtélyeinek!

Mégis tán kell ismerjelek, ha közöd van hozzám, leszakítasz, avagy rám mászol pár éjszakára enyhíteni magányod!

A test gyönyörével kielégülhettél volna!

Nem voltam halott; most sem vagyok halott; a kitörő nap élete nyúlik bele az örök éjszakába! Egyszerre vagyok a termékeny és termékenyítő szerelem, Nap, és a halál kellemetlen szorongása, az enyészet: minden nyomorult és ezért minden ördög is megtalál! A legnehezebb sors éppen ez lenne, az Áldozat? Önként vállalt? A lelkünkbe kódolt sors egy mátrix részesévé tesz bennünket, amelyben mozoghatunk egy lélek- és szellemi háló tagjai, melyben, ha megmozdulunk, márpedig az élet mozog -, vele mozog az egész háló, akaratunk ellenére, mert ez a kötöttségünk, az egymástól való függőség a természeti szellemen való függés, az üresség törvénye!

Hogy és miként szabaduljak hát tőled, mit tanácsolsz?

Hogy ne feküdjek össze ezúttal ez ellenséggel, és kerüljek olyan közegbe, mely csak szeretet?

Magányom tán túl nagy volt, és a tetszés vágyakozása már nem állt ellen az erőszaknak sem?

Egyfajta erőszaknak ellenállt, másfélének nem - volt mit megengedhetett, volt mit nem: ez is az öntudatlan út függvénye, hiszen az úton végig kell járni, és öntudatlan érzed, mit tehetsz meg és mit nem, még ha darabok törmelékeire is zúzódik a szíved a folytonos zuhanás szívóerejében, mert nem csak a gonosz ismeri a poklot!

Mi rejtőzködik a hallgatásban, mit is rejt a hallgatás?

Gyűlöletet, mi meg akar törni, és a sárga földbe taposni, és élve ásnak el!

Szeretetet és kíméletet, a bölcs féltés és belátás nagy szemében az óvatosság elhúzódását, avagy árulást, rágalmat, mi a maga nagyszerűségében és diadalában tetszeleg az ostoba, avagy aljas és alattomos hiszékenység?, játékot, esetleg érdektelenséget, avagy halált?!

Fontos neked az Ember?

Ne a külsőségeket tanítsd meg az embernek!

A csillagjegy megtanít sok mindenre: ki a tűz, mi fellobban mértékre, és kialszik mértékre, bármennyire lángol is! Ki a jégen korcsolyázó pacsirta és a jég lángoló tüzei?

Ki a víz a Vénusz csillagjegy alatt, és ki a víz a Mars bolygó harcias véres szenvedélyében, ki a 100% víz, még ha teherautónak csúfolják is -, az igaz lehet, hogy valakik tán terhek nélküliek, még mások összeroppannak terheik alatt, és nem bűneik következményeként, és az elsők nem erényeiknek köszönhetően?! Mégis, addig vidd csak letehető terheid, míg a tiszta szíved ezt diktálja, addig még, ha sújtanak is, meg kell látnod valamit! Aztán tedd le a fölösleges terhet, ha már látod a világod szövevényét megvilágosodni, és akkor tán esélyed van, hogy sikerüljön álmod!

Az ember sorsa szerint bonyolult, elágazó falombozat széttartó érdekvilággal egy kegyetlen és terror építménye-társadalmat örökölvén, hol valakiknek lehet, másoknak nem! Vigyázz azzal, ki hiszékeny és könnyen becsapható ostoba naiv, ráadásul odadob azonnal kis sercegésre a bőrén, és elhord mindennek, mit csak hallomásból, ha tudhat, de ki bizonyíthat?

Ha széttartó is érdeked, a szeretet partnerét keresd, és ne elégedj meg időtöltésed pótcselekvésével, a vágy zaklató jelenével, de a szellemi kihívás is lehet romboló, ha nincs benne szeretet!

A nagy magányos géniuszok, hogy egymásra vannak mindig utalva: egy nő, körülötte sok férfi, férfiak egymás között!

Izzadt lepedőjén a spermamagok; átizzadt lucskosan a szemembe néz, és meglátja, mit én sose láttam volna meg őnélküle, és minek ellenáll: Virginia Wolf! Miért látta meg, ha erkölcsi nihil a fészke, és elhúzom folyton a kezem; Te miért itt keresel vigaszt?

A cigánykerekező - a teljesen felszabadult testlélek szelleme: a teljesség -

Meg kell erősödnöm, hogy vállaljam magam az emberek között, hol csak elvétve, ha akad egy igaz, és oly korszerűtlen vagyok, hogy nehéz találnom társakat!

Egy barlanglakó: oly sok az árny a falon!

Utálom a macskákat: nagyon kellett szeretnem egyszer valakit, hogy kibírjam füstölését és három macskája féltékeny szemét, hogy elszeretem tőlük a gazdit, ki éppen Michelangelo isteni burka lepleibe készül bevétetni maga-magához, mikor én egy barátomra figyelmeztetem, kit fogadjon el, ha szeret, mert vele vagyok lelki összeköttetésben! Lehetetlen. Pedig férjnek, az isteni férjnek őt bírtam volna elképzelni! Aztán se szeri se száma a rettenetes lánykéréseknek és orgiáinak; ha írnia kell, legyen tapasztalata, még ha a rózsaszín felhők képzelete is, a messzeségbe meredő szempáré!

Azért halálra kínozni nem kellett volna, hisz ti tudtátok, - a kémek jelentették -, hogy érzelmi viharban tekergek három férfival a szívem bilincsein -

Sem a három Férfit, sem engem nem kellett volna halálra kínozni, még ha utáltak is a Három Férfi miatt, ki ellenségeik, és tán becsapták és kijátszották párszor őket!

Lopva nézte, hogy táncolok, és egyszer egyik utazómunkáját pénzért intéztette el velem, és miért a pénzt el mertem fogadni, hisz nem volt, ezért bosszúból, hogy nem vagyok elég önzetlen és odaadó szerelmes, ráírta a küldemény belsejébe, hogy vigyázz, kurva! Majd megismételte Chicagóban, hová titkon, külön ezért küldetett értem, megrontani bimbózó szerelmemet, és így elvette életem, mi ezen elvettségében is viselhetőbb lett, mint amúgy lett volna - véli ő, bár sajnos övé se lehettem!

Vigyázzunk e Gonosz Párákra és a Párkákra, az ősi csillagzataink alatt, és keressünk nekünk való életet társakkal!

Szeretjük a pénzt és pénzéért a legényt, valljuk be, hátha büszke lesz vagyonára miértünk, és így el nem szalad, mert nem fél már, nem ijed meg tőlünk!

Ha a megismerés, tapasztalás, és a barlangunkban a megvilágosodás fontos, szánjuk magunk oda a szellemi fejlődésnek -

Ha büszke, férfias nőként is fontos nekünk a férfi, vállaljuk önmagunkban a gyengébbik nem férfi iránti vágyakozását, vonzódását és a kötöttséget, a hovatartozás érzését, és tartsuk meg a Férfit csellel, szépséggel és nagy akarattal!

Akkor közölte, hogy nincs műfogsora, csak koronás fogai, és főzni, ha kellene, itt a konyha, máskülönben ő magának takarít, mert nem viselhet idegent a dolgai között: a macska akkor csúnyán nézett rám, féltékeny gyűlölettel, és fulladoztunk a dohányfüstben, mert nem szerettük a belső udvarra néző ablakot a kerengőre kinyitni!

Ha ideges volt, mert rosszak és pattanásig feszítettek voltak az idegei a dohánytól és sör és unikum egymást váltó, végeérhetetlen sorozatától, - mindez egzaltált szenvedélyessé tették -, akkor megpofozhatott is akár, ha a barátomat kezdtem emlegetni. Ezt rühellte, nem mert féltékeny a mi istenünk, hanem mert, hogy jön ahhoz e kis kurva, hogy más hímnősről beszéljen a jelenlétében, ha ő az isteni férfiú jelen: és akkor elcsattant egy pofon, miután következő hétvégén annyit piált, hogy leeshetett a lépcsőn, mert sebhelyes volt mindenütt, és én hozzá sem nyúlhattam, hisz úgy szerettem izzadt szenvedélyes szerelméért irántam az izzadt és spermamagos lepedőn: sudár magos! Szerelem!

Nemes fehérkék hajamban, úgy húzhatott volna végig a lakáson, az egész világon, mert ellenkeztem már megint, pedig ő tudja nekem mi a jó! Oszt tán meg is szervezhette e sok jót, csak nekem e sok jóból nem sok jó származott, íme -

Bibliográfia!

Rábíztak, ha ő foglalkozik velem, tanít móresre, akkor egyszerre bánnak el velünk: két Mózest egy csapásra, nem mert zsidók lennénk, csak szabadok! A Gellért-hegy legmagasabb pontján -

Mi a kutya fekvése?

Magyar vizsla, kuvasz, komondor, puli?!

Utálom a macskákat! - kiáltott.

Egy nagy fehér kuvasz fekszik az ágyam mellett, illatos-dallamos harmonikus ég a rendezettség galaxisaival: mézes, forró tej! Gála! Aki mindig is volt..., de a Salvador csak késett, csak nem jött, hát Salvadorrá igyekezett válnia... (Klimt)

Szóval, annak a fehér kuvasznak eszébe se jut az ágyamba merészkednie: őrködik mellettem, mint egy pásztorkutya a Pásztora mellett. Fél-e tőlem, avagy az őrzőknek időnként kijáró üvöltés végett? Nem tudom.

Hiánycikk!

Dehogy vagy hiánycikk, de mindig megsértődöm, mikor elmész...

Tudom..., de nem tudok vele mit kezdeni...

Félreérted, hogy nem hiányzol! Hiányzol. Időnként átjár a nagy vágyakozás árama, de van még ezen érzésen túl és innen sok minden -

Együtt egy forró zsákban, mi egy paraszti tollpaplan, egy nagy dunna, melyben először izzadtál, és tudtad, mikor menekülj az izzasztó forróságból, mi a közös testünk, és ezért becsüllek; hogy ő tudta, hogy bánjon velünk, igen, mi nem tudtuk, hogy itt a világon a leges legnehezebb, hogy ez itt a világok leges legnehezebbike, és ő ez a világ, és mi hogy bánjunk vele! Mégis egy isteni áramlat közelített minket csókok és kínzások áramlatain, és összenőtt, mi összetartozik, a lélekszellem szimpátiája, a ránk ragadt kosz, mi a neveltetés és hagyomány azonos paradigmáin a szemeink üdítő és fürdőző gyilkos emelkedettség lázas csókmámora, hogy szeretlek, és az azt követő hallgatás!

Erről már szóltunk -

Világok világa, virágok virága, keserűen kínzatol, vasszegekkel veretül...

Szerelmünk a Krisztus Úr Jézusban, és a kegyetlen kínzásban Buddha Úr kézen fog minket, és ránk mosolyog egy kisfiú szabad tiszta arcának boldogsága, és felszabadító áramlat boldogsága jár át minket egy-egy jóakaratú köszönésben -

Érezlek világ mindenekben, hogy kiben mi lakozik, de minden e világon árnyalatok, színek és kontúrok csomózott, kötözött kötött együttese, és nincs csak fekete és nincs csak fehér: főleg, ha a reggel tiszta fény, repeső angyalok körüle, és az este sötét, de benne él a világosság minden emléke: a szabad jelenlét tiszta boldog autonómiája, az elemek súlyából kiemelkedő súlytalanság önfeledt élménye!

Szellemi könnyedség árkon-bokron át rohan egy karosszékhez láncolt önkívület, mikor megláttál, csak a kivetülésed láttad: Virginia Wolfot. Mennyire szerettelek!

Most is -

Rendekről értekezünk, hogy a világi rend és Isten rendjei, de a valóságban nincs választás, mert a realitás mossa minden nap az ember arcát a másikában, ki világok világa, és a történelem csúfosan végez mindig az emberiséggel, ha nem lakozunk a lét házában és nem álmodjuk a szakadékai üvöltő semmijén a világot, mint akarat és képzet!

Egy végestelen-végig elágazó világ: világosság, energia, és a világ szőttesén felvillanó szemeink egymásban kínlódnak, ölnek és gyilkolnak és szerető ebek -

Vénülő szememmel...; mikor mégis erősödtem önbizalomban, hitben és szilárdságban, rendszeresen látogattam nyomorúságos körülményei közt egy Attila örököst, jövevényt, ki tudtam boldogsága lesz sokaknak, és sok fájdalom, kín enyhítője és könnyek felszárítója, mert szerető szabadság, gyémánt intelligencia lesz, mi hűséggel párosul majd.., kit sokszor újratemetnek, de csak egy Főnix!

Állva nem pisáltak ugyan utánam a lányok - hazudott és hencegett egyszerre apám, ki a nagy irónia mestere volt, a szóé -

Mégis, mikor az utcán átment a Kedves, és elröppentek onnan a csúnya-csúf városi galambok, mert megijedtek fényes aurája nagy energiájában, de én messziről kémleltem, még véletlen sem kémkedtem! -, és dehogy volt itt budapesti értelmiség, ki a gyémánt értelem, és tán mégsem megélhetési bűnöző, ki arra kiált kémet, ki útjában áll, kiszolgáltatván, bedarálván egy korrupt hatalomba, tisztelet egy maroknyi kivételnek, ki Igaz volt, és másokért, ha kellett, a halált is vállalta!

Nem beszélek, hogy ne legyen mégse késő, mert csak az számít, a hallgatás mit rejt, és akkor énekes madarakkal zsúfolt bokrok mentén általment az erdőn, és érezte most otthon van -

Nem károgok, nem magyar-kódok, de megvizsgálom tiszta szívem, hogy nem ártok-e mégis azoknak, akiket szeretek: a magyaroknak, és szeretem-e még őket, és ha igen, mit is rejt ez a szeretet?!

Nem hőbörgök, nem hőzöngök, nem lázadozok kizárólag, csak ha lehet, de vigyázok közben a szívemre, mit hoz, és mit rejt, és miért és hogy vájnak belé egyre erőszakosabban a hatalom csápjai rágalmaik nyomán!?

Fontos-e az Ember még, ha magyar?

Akkor a forró zsákban, mi kettőnk teste elvarázsolódtunk közös izzadtságban, mi ölelés...

Világhír, híresség, dehogy! Szabadság és szerelem, mire én vágytam, az enyéim közt lenni végre gyilkos, kínzó, fekete csápok nélkül szabadon: az igaz alkotók birodalmában, géniuszok között -

Herceg

Nem gondolta addigra már, hogy van ő mint női test férfi lélek szellemével és a másik a férfi talán a férfi testekben egy női lélek mi bevonzza: igen, talán; de érvénytelen számára minden női és férfi jelleg, ha a szellem önmagára talált. Mégis megfoghatatlan benne a vágyakozás a testi közelségre is a Földön, mert a Föld nehéz, súlyos, túl véres és tragikus a születések ideje óta, hogy elvész ki a magányban csak a levegőre hagyatkozván nem él és a realitások helyett, holmi hatalmi pszichózis fehér és fekete mágusai árnyékában a hatalom kiszolgáltatottja!

Szabad, ki Önmaga Ura: mindegy kis, avagy lassan bővülő körökben, de nem vágyakozik többre, mint őszinte számadás szerint egy mágikus tükörben látott önmagára. Nem csaphatod be magad! - mordult rá a Herceg. Tán érzed a jövőd, de azt ki kell várni! A jelen hangjai és képei meghatározzák sorsod, ami van! Ha a fekete csápok falnak, és szívják véred és gerincvelőd, és nem tudsz tőlük szabadulni, és nem tudod levetni őket a hátadról, mert túl gyenge vagy, avagy ők túl erősek. Te túl naiv, ők túl aljasok, te túl tiszta, jó és igaz nemes vad, míg ők mindenre képes bűnözők, kiknek semmi se drága: mégis hibát követsz el, ha nem számolsz ezen erővel, ha van.

Ne állja színpadon, mint egy faszent, mert úgy szétkaszabolnak, ha a gyökereid nem mélyeszted a dús és humuszos földbe, abba, ami van; és a lég sárkányait kergeted ahelyett, hogy magadba a tiszta víz turbulenciájába elmerülnél!

Halálos sebeket kaptam - kiáltott, állandó vérzésem; a szívemből már nem a Duna folyik, hanem egy állandó kiapadhatatlan véráramlatok oxigén-dús levegője.

A Pelikán! - kiáltott a Herceg.

- Hattyú és Főnix - kiáltott Árvácska.

- Uralkodnál a vizeken a nemes fehérség, az abszolút szelídség és az áldozatos közvetítés az ég és a föld között előítéletek, ragaszkodás, sérülések neurózisai nyomán a butaság követei, a hatalom kiszolgálói közé nem igyekszel?

- Ki ezt kérdezi tőlem tart igényt leginkább a másokon való uralomra! Áhítottam a nagy szerelmet: az Örök Tavaszt, ehelyett a hatalom körforgó szél-spirálisai örvényeibe kerültem, és ott imamalommá váltam. Magam számára is teher próbáltam a vér- és gerincvelő lecsapolóktól szabadulni, kik lesve éber figyelők, de a hatalmuk és a szajré megtartása számít nem egy nemzet, nem a világ! Körömszakadtáig védik hatalmuk és nem azért, hogy jobbá és szebbé, gazdagabbá tegyék, és élhetőbbé és kedveltebbé és szabadabbá; épp ellenkezőleg!

A Fiatalság! - kiáltott, és önmagára volt szüksége hirtelen.

- Az a legnagyobb hatalom, ha teljesen önmagad vagy; a ruha arról árulkodik, kikhez is vagy hasonló; miben, mennyiben és miért...

- Folyton agyonvernek, vagy elégetnek önmagam okán; érted ezt, Herceg, hogy sosem engednek magam lenni igazán; az éber ragadozó szemek levadásszák életem társait, mielőtt megszülhetném az éden ethoszában a testek és lélekszellemek közösségét, amely nem valami hatalmi ideológia, hanem a szeretet elve alapján működik: az egyetlen ezen a világon, amely önmaga mer lenni, de megtűri, sőt igényli, sőt előcsalogatja rejtett odúiból az elnyomott gondolatot, az elfojtott érzelmeket, de nem azért, hogy felgyújtson, leromboljon, szétziláljon és szétcincáljon mindeneket mély sebeiket kiszaglászván a vérpatakok nyomán járva egészen a szív közepéig hova nem kígyó tekeredik immár, hanem egy hatalmi titkos szellemgép-gyár gyilkos gépezetének csavarjai és anyái: fekete csápok mélyednek az agyvelőmbe - panaszolta évekig, és nem tudok szabadulni! Ez lenne a 21. századi töviskorona, a Szent Korona helyett, avagy a kettő egy és ugyanaz és összetartozik, amint a trónoló és ítélkező Krisztus császárok és szentek kíséretében az érme egyik fele; a másik az Olajfák hegye vért izzadó félelme a határtalan magány és a Kereszt Elhagyatottsága!

- A Császár lehet felvilágosult a Vezér, ha az ingoványos mocsár és kisszerűség, a hatalmi játszmák vibráló érdekvédelmei a terror titkos láncolata helyben a titkosított ügyekben a titoktartási szerződések árnyékában a félelmet táplálja és minden új csírázó reményt azonnal eltapos és alámos minden új kezdeményezést a gyűlölet, a megosztás katonái a hatalomszolgák hatalmuk és kiváltságaik védelmében! Másrészről az is ritka, ha egy Császár felvilágosult - húzta el a száját, és dühödt volt a világra. Megtehette, mert határtalan szerette a világot, de a világ nem méltó a szerelemre: nem bírja elviselni a szerelem intenzitását.

- Ezért oly kevés a valódi szerelem az isteni hűség párosai! A nagy szerelmek torkollnak sokszor a legnagyobb tragédiákba: nem is a vakság, de a sérülékeny-sebezhetősége miatt a nagy érzelmeknek.

- Én bölcsen szerettem, de nem tehettem meg valakik feláldozását! Mindenki más megteheti; én nem!

- Tán csak nem vagy őszinte magadhoz, hogy ami múlik, elmúlt: nincs örök, legfeljebb sokáig; talán félsz belátni, hogy kiket szerettél se többek, jobbak és erősebbek nálad, talán csak rejtőzködőbb gátlástalan alattomos aljas machinációk részesei! Ezt belátni nagy csalódást jelent, és alapjában rendezi át az ember lelkiségét, ha őszinte és vállalja önmaga és változásait.

- Árnyékom rétegzett és színes; időnként mint egy szilánkosan tört tükör mint egy remete és sivatagi szent posztóruhájának önkínzó üvegszilánkos bélése a lelkem a zene: ebben a zenében feloldódni, mi karistolva karistol szilánkosan kínoz, a diszharmónia és a disszonancia a szeretetlenség gyűlöletből, inkompetencia, impotencia, tudatlanság, butaság, gyűlölet okán, avagy akaratgyengeség, becsapottság, meg nem értés, erőszakos követelőzés árnyai a szeretet helyett, és a határtalan szerelem vágyakozása önmagára és az örök társakra! A zene mint a kvantummechanika irányok, mátrixok rendszerei rendjén szerveződő kiszámíthatatlanság, ami azonban minden, de nem a káosz: a legnagyobb és legnemesebb rend szabadsága.

A káosz szülhet jót azonban, mint e Szépséges Rend ellentételező párja!

- Szarból is gyémántot; a gyémántból is szart! Mindkettő irányultság létező erő és harcuk örök! A megtartó és pusztító önmaga okán a természet mindig újra és újra megújulni törekvő erői nyomán!

- Herceg, és ha az Este mellé megkapjuk a jéghideg Telet is? Herceg, hátha megjön a Tél is az Örök Tavasz és az Örök Nyár helyett?

- Gesztenye vörös hosszú hullámos hajzuhatagában a havasi gyopárkák, a nemes fehérkék!

- A nagy csaták nyomán olykor örök barátságok születnek és örök szerelmek! A kispolgári szeretetlen összezártságok mindennapi árulásai a lassú víz partot mos, és elő a pozitív beállítódással! Tartalékolsz magad számára egy csöppnyi gyorsan ölő mérget, egy halál-biztosan éles kést, avagy pár képet a lakásban mi Te lennél a túléléshez!

- Túl sok a fogyasztó, kevés az olvasó!

- Túl sok a tevékeny izgága és kevés a mély és teremtő új gondolat, mi megremegteti a szakadékba vezérlők falait, hogy figyelni kényszerüljenek!

- A hatalom kiszolgáltatottságai és kiszolgáltatottjai okán egy százados rozsdás láncon!

- Nem csak a határtalan szerelmet: a szabad értelmet és bölcs belátást is tisztelte mindenekelőtt; egyet nem tisztelt egy rég elaljasult és aljas lejárt szavatosságú hatalom restaurációja kísérleteit külső erőszak által megtámogatva: az elnyomást és elfojtást semmi áron nem fogadhatta el!

- Baszhatod - lett nagyon mérges a Herceg, ha nem fogadod el, ami mindenestül van!

- A belső ellenállás is hiányzik; mert nincs az ethosz önnön magáért. Vallási dogmák közé elkutyulva valami túlvilági vigasztalásért, de nem önnön értéke miatt, mert az Ember, ki méltó és a maradás mi itt marad tán nem csak cölöp, nem is csak acél, de örök minőség, mi rejtélyes erőit honnan nyeri a túléléshez: a szemeik rajtam; nem szeretet. Több és kevesebb: választottak; miért, mert láttak. Titkon. Valamit. Áldozatkészséget!

- Baszhatod elvetemültek között az áldozataid egy mákszem a mákos világzsákban!

- Hogyan élhetek önmagam a nemzetem nélkül?

- Tragikusak a neurózisaikkal, az árulásaikkal, a kilátástalan perspektíva nélküliséggel, a nyomorúságaikkal, hogy semmi ágán a lelencek szél-fútt széllel bélelt lelkeikkel, és nincs csak rég agyonmérgezett gyökérzetük, mely halált hoz rájuk mindig újra, mert talán csak ütnek és kéj gyilkolnak, avagy csak félelemből futószalagon lemészárolják a jövőjüket újra és újra!

- Megpróbálnak mindig egy autentikus integráns életet élni és vezetni a nemes legjobbak, de túl sok és hatalmas az ellen, ki szétszaggatja, becsapja és egymásnak ugrasztja őket, kik embertelen kínokat állnak ki egymásért és mégis szeretik egymást!

- Tönkreteszik egymást! Túlfüggők ahhoz, hogy tisztán lássanak! Túlságosan szeretnek, vagy becsapják saját maguk szeretetük igaz voltáról!

- Szilánkos hatalmi közegben a nagy szerelem, ha teljes egész igaz is agyonsebesedik, egy halom véres mezítelenség a szerelem e szilánkosan karistoló hatalmi közeg csatái metszetein!

- Hol zsarnokság van...; nem kell folytatnom, ugye? És számít, hogy hol a zsarnokság eredője?

- Persze, hogy számít; a legfontosabb, hogy arról téves információkkal ne moshassák fejünk, hogy a titkos rosszindulatú ráksejtek a felszíni történések mögött miből erednek és hol ütik fel fejük, és mi a terjedésük, és erről becsapnak-e minket az agymosók!

- A hatalom örök természete!

- A kultúra, mint a végtermék a természet tűzviharaiban és vízözönében edzettek szabadságvágyában!

- Mondja: a szabadok és szeretők erős képzetei ütköznek meg a technika fény és információ korszakának gépesített halálgyárának automatizmusaival!

- A szerető szabad is a természeten, ha edzett is egy végtermék mit szül, mint örök igazságot, mi a rombolhatatlan minőség ható hatalma!

- A Gondviselés!

- A gondviselés, e vagyunk, és az ebben való hitünk ön és közösségi akaraterői, ha feltámadnak egymásért; de én leginkább magukért, elszigetelt, kiszolgáltatott magukért csapkodó-vagdalkozó eszteleneket láttam, mint testvéreimet! Nem volt szemük a közvetlen mellettük levő és élő Szeretőre sem; és az első adandó nemtetszésüket ön- és a másik rombolásával fejezték ki -

- Ki az, ki elhiszi rögtön szerelméről, hogy az egy fekete rongy rohadék kém? Nem ki már addigra egy agyonkínzott roncs nyomorult, és biztos nem egy minden pontja fény torzó, hanem egy mérgezett és eltorzított légkör légi teremtménye a realitás bizonyítékai nélkül egy ráerőszakolt ellenségei által barátivá fésült CSÖNDBEN!

- CSÖND, HÓ ÉS HALÁL!

- Mégis érted-e, hogy én mennyire szeretlek, és Te, ki vagy?

- A hagyomány és a belőle megszülető másik, ki szeret; de nincs, mi jobban fájna a valódi szeretetnél, főleg, ha nem hagyják szóhoz jutni és érvényesülni maga magáért, mint szeretet!

- A hatalom legnagyobb ellensége tán épp mindig ez: kik érdek, sőt még ideológiák nélkül is mégis szeretik egymást: és történjen bármi: üvöltenek egyet egymással és szeretik újra egymást: ami igazán veszélyes az az aránytalanságok, a kibillent erőviszonyok következtében bekövetkezett hallgatás a zsarnokságé!

- A hallgatás sokféle!

- Az unalom, a szeretet, a béke, a nyugvópontra jutás, a kiegyensúlyozottság hallgatása; de az alattomos gyűlölet zsarnoki hatalom csöndje a leginkább romboló!

- A művészetek, vallások és filozófiák beszédessége is sokszor csak gyilkos ahelyett, hogy megtartó: egyre kevesebb a valódi és egyszerre igaz! Az ARANY kevés! És fehér arany tán nem is létezik!

- Bolondokat beszélsz... - Mégis mi a művészet művi levése a turbulensen a létezésben benne álló létező tapasztalatához képest, ki villámhárító a legmagasabb csúcsokon, mint veszélyeztetett és nem hatalmi egzisztencia!?

- Minden nagy művészet e tapasztaláson jön létre a Shakespeare természetben kikristályosodó hit önmagunkban és a másikban egy megtartó erőben, mi ellenében ott feszül az ellen akarása; minél inkább küzdesz ellene, annál erősebb -

- Nem küzdesz, felfal szőröstől-bőröstől!

- Stílus maga az ember: nem mindegy miként, mivel és mi által küzdesz: nem mindegy elsőként: Te ki is vagy és vagy-e?

- Mások ruháját magamra öltve is én magam voltam a határtalan vágyakozás szerelmei: sosem magam ellenében szerettem és sosem dobtam senkit a halálnak, de vállaltam magam hova és kihez tartozásait! Mégis a minden eltörött darabjai, ha ott és itt és mégis én, mert magyar és nem könnyű és nagyon nehéz inkább önmagunknak maradni a nyomasztó több ezres tonnás nehezékek alatt, és agyonkínzott és agyonsújtott nyomorult létezés, de mégis nyár és mégis szerelem és mégis a JÓ AKARÁSA! A művészetem megújuló zsenialitás: Rock me, rock me Amadeus!

- Mit akarsz az angyaloktól?

- Jelenlétet! Az őrizem a szemedet egy édeni világ elveszett paradicsomának! Mi mást: ez minden!

- Tán nem kell őket szeretni; és hozzájuk hasonló vagy régóta!

- Lehet, de nem bírom nem szeretni őket, nem mert várok tőlük valamit, hanem mert nem vagyok egyedül; és ha nem vagyok egyedül, szeretetközösségben akarok élni és nem egy agyonkontrollált hatalmi gyilok-gépezet csavaranyjaként, legyen a kontroll ideológia, pénz, vagy bármi más hatalmi tényező!

- Az igazi szeretet a legritkább; tán, ha ennyire vágysz rá, azt is megkapod!

- Talán!

- Egy rilkei Orpheusz nyomán!

- Túlélni minden!

- Mondtad! És Te?

- Itt vagyok!

- Jobb lenni, mint nem lenni?

- Nem tudom milyen nem lenni, mert mindig is voltam!

- Talán merni lenni nem létezőként a nem levőben lenni a legnagyobb vállalkozás! A jövőbe kilőtt nyíl tán éppen innen e feszes és megfeszített íjról lövetik ki a határtalan szerelméről valakik iránt!

- Talán!

- Lehet, hogy elpusztítják!

- Már én tudom mi itt a lényeg: pusztíthatatlan és megronthatatlan így használ titkon majd legtöbbet a használhatatlanság!

- Mi megmaradt a betonacél váz helyett valami fehér arany!

- Csak mert szeretett?

- Önmagában kevés lett volna, de nélküle is semmire ment volna: úgy dolgozott önmagán tűzvonalban mindig, hogy megpróbált nem ártani; majd visszavonult, mikor belátta, mily értelmetlen, ha az egyik fél behízeleg, hogy a másik féllel kinyírasson!!!

- Határtalanul szeretett nemzetem!

- A világ már csak ilyen megvannak az örök balekjai, az örök szerelmei és az örök hazárdjátékosai!

- Igen!

Magyar Fantázia

Nem nézte hol az út, akárhova jut: szívét gyász markolta, és a Hármas Nagy Halál fojtogatta -

- Mit irigykedik az a szürke kis veréb! - gondolták, és becsapták az orra előtt az ajtót, de még mielőtt végleg kitették volna a szűrét, kikiabáltak: - Húzd el az irhád, Te, seggbe baszott, ribanc fehér egér!

Mit volt, mint tenni, inába szállt a bátorsága, hogy tovább kopogtasson az ajtón, még a végén egy meghosszabbított listát is a kezébe nyomnak: új Kioktatási, avagy Kilakoltatási Nyilatkozatot, avagy egy Gyámság alá helyezési eljárás végső, mindent megpecsételő döntéséről egy okmányt, ügyiratot.

Semmitől nem ódzkodott jobban, mint arra nem méltók, és hozzá fel nem érők kioktatásaitól. Megérezte azonban mégis mindig a tehetségekben izzó zseniális szikrák lázadó, akaratos tébláboló, csetlő-botló, szerető szenvedélyes ragaszkodóit, avagy a számító-racionális összeszedettség kalandor kóbor lovagjait, és megérezte azt is, ha használják céljaikra: nem állt ellen, hacsak nem becsületébe és autonóm életvezetésébe gázoltak, ha meghagyták a kék cipőjét és szobáját egy íróasztal székével -

Irigykedni, kire, és miért, ugyan, de akiket szeretett, azokkal együtt akart lenni...

Édesapám, kérdezhetném magától, hogy hol a stukker; mégis, hogy tetszik-e, igen, de mennyire is tetszik: ez a Nő egy vadmacska; háromezer Makrancos Kata, kivel, ha ugyan világháborút nyerni nem is lehet, azért a Paksi atomerőművet jól bebiztosítottuk: nem külföldi segítséggel! Tudja Édesapám, és felhúzza szemöldökét, mikor csak kenyéren és vízen él az Ember!

Furcsa mód mindig félreértették. Az ért félre mindig, kinek az a dolga, hogy mindig mindent félreértsen - gondolta. A Földi Paradicsomot úgy kapta volna csak meg, ha utat téveszt, és elveszejti magát, mégis, mily kedve támadt a Földi Paradicsomra! Ne lehessen önmaga, ki lehetett volna? A másik vagy nem értette, vagy nem hitt benne, vagy mindkettő: - Bele akarnak gyömöszölni egy általuk megálmodott sematikus kategória-rendszerek négyzetes oválisaiba, egy abszurd lehetetlen, kivitelezhetetlen kötözött ragadós vattacukorba, mely mást szolgál, nem kit én szolgálok, ha pillanatokra éppen nem uralom, - tehát uralkodom -, a bennem élő isteni energiáim rozsdafarkú madarait; eluntam az önuralomból fakadó hatalmaskodásaimat, szolgálatára indulok a bennem élő isteni erő kivirágzó madarainak; ha én a körök körei vagyok és metszeteik - kiáltotta, és álmélkodott rongyos gatyájában kétségek között, de még nem kétségbe esve, pláne, ha még jóval nagyobb kör, halmaz, mint az ő rendszereik együttvéve, akkor, ha nem is megyek mindjárt világgá, mégis világok világa vagyok. Egy magyar író, ha Nő.

Képviselte a Földi Paradicsomban a Földi Poklot, hogy a pokolbéliek nem is gonoszok ám, de nem tehetnek róla, hogy pokolban kell élniük, nem tehetnek semmiről, arról biztos nem, ha fejük felett elnyalogatják a tortáról a habot és felosztják nélkülük a tortát: ilyenkor mindjárt a paradicsomi helyére lestek a pokolbéliek: nekik kellett az ő helye, míg ő nekik készítette volna az utat a földi paradicsomba. Ráparancsolt magára, hogy elég! Mégis sajnálta, mert úgy jóval szélesebb lett volna az út a Földi Paradicsomba!

Szeretett magától elválasztott vidékeket, ment volna hozzájuk nyomban, de lehetőség híján volt mindig: vagy vízum nem volt, vagy útlevél, vagy pénz; máskor jó hírnevét sározzák be: értsd, ilyen-olyan KÉM, soviniszta, revíziós.... Küldött volna maga helyett másokat a szeretett és elválasztott vidékekre, oda, ahová pénz, ló és fegyver nélkül ő nem juthatott, ők úgy vélekedtek, hogy neki vannak útban!

Lelke kivetülő képeit leste a hosszú haldoklás során. Mi hírt is adhattak önmaga maradék erőiről.

- Egy piros nagy szív dobog a betonsivatagon - mondta.

- Elvesztetted az egyetlent, ki mélyen és igazán törődött veled! - mondta.

- Hét hónapig? - kérdezte jóval később, mikor kezdett észhez térni a csalódástól, a sokkhatástól, és, ha bánata nem is oszlott, már nem kergette tébolyba nagy álma ilyetén éles és végleges kimetszése szívéből!

- Nem ment volna, Kincsem; a maga álmai holmi Buddha Nőről és Kleopátráról a maga puszta sivatagán csak egy délibáb, mit istennőnek látott!

- Egy papagáj, ki folyton azt kiáltja, hogy gyűlöli a Nőket: mit is akarhat attól egy Kleopátra! Évszázados botrány. A papagáj ráadásul, azt kiabálja folyton, hogy Róma mindenekelőtt: mit is akarhat attól egy Kleopátra! Évszázados botrány.

Ez egy parabola!

- A műtős orvosok, kik szívet cserélni igyekeztek, - szívcsakra ide-oda és itt és ott -, agymosást végeztek lidérces nagy Hármas Halál Éjszakákon, mit remélhettek a kiüresítésemmel, ha Isten számukra halott!? Az üresség hullámai könnyen elsodornak, mint a hatalom hullámai az élet elviselhetetlen könnyűségén egy kellemes kisszerűség csapdarendszerei foglyaivá, mily áltatás egy mézesmadzag húzogatása az orrod előtt, amely mindig akkor szakadozik, mikor, kit barátodnak hittél vágat le, vagy nem műveleti csak a természet rendje szerint megtörténik; egy családba térnél meg, mi befogad mint a persely: előbb vagy utóbb a Férj kiált ki szajhának, vagy a Feleség taszít egy ismeretlen idegenségbe, hol minden leszel, rágalmaik szerint, csak az nem, ami vagy!

Magyar voltál, azért!

- Az van, amit ők mondanak, - hatalomnak hívják -, hát úgy menekülj! Fosnak rá, mik a tények! Igazság különben sincs, vagy elérhetetlen inkább, mint a Szépség -

Filozófiájuk a virtuális világ teljes leválasztásának igénye akár az első, akár a második természetről: ez nem Nietzsche esztétikai világa, és nem is a felsőbbrendű, heroikus ember; ez éppen az ellentéte. A bolsevizmus kommunizmusán, a nácizmuson és ezek ellenében világhatalommá feltörekvő Globális Birodalom emberellenes működésén kitenyésztett ember alatti tömegembert kiszolgáló informáló és szórakoztató ipar, - nem az erős ösztönök emberét értem -, hanem az elaljasodást, a visszaélést, a manipuláció lehetőségét! A mindenki mindenki ellen elvét, hol fehér holló, ki érti még a Szép Szót, hogy Becsület, Szeretet, Hűség -

A hatalomtól megfosztott Értelem.

Közhatalomnak hazudott pénzügyi diktátumok egy globális pénzügyi terrorban, hol mindenki fogoly mára -

Egy cukormázas kooperáció csak a felszíni csevegés színlelése, míg hallgat a mélyben és magasban a rágalmazások és az erőszak terrorhálózatai -

Nem akarta elméjét kitenni túl sokáig a 7000 tonnás fekete kő csillag nyomásának; számára kis időközöket leszámítva régóta ezt jelentette a Nap körül keringő és tengelye körül forgó Kék Bolygó nyomása -

Nagyon nyomta valami, azt tudta csak, és ugyanezt érezték itt tömegével az emberek, csak el innen, és megkönnyebbülnek -; egy iszonyatos és zsarnoki VILÁGREND, mi itt nyomasztó igazán egy hallgatásokon rejtett zsarnoki láncolatok építményei, egy kiszolgáltatott helyzet elhasznált zsarnokságai és szerencsétlen hős mártírjai -

Messziről elhallatszott hozzá a gúny, hogy teherautó lenne ő, a Nő, de mégsem kérdezte ki őket közteherviselésből! Tudta, hogy fölösleges. Teher alatt Nő a Pálma - viccelődött ilyenkor terhei alatt nem nagyon nőtt e Nő, inkább mintha megcsonkították, elvéreztették, megbetegítették volna az évek hosszú során; csak lassan elfogyni akarván zsugorodott az évszázadok alatt; mégis őt vádolták és rágalmazták mások tönkretételével -

- Ha már egyszer kijöttem a Kék Bolygónak hazudott Bolondokházából, hát add Uram, oda vissza sose térnem! - imádkozott önnön képe előtt.

- Az Itt - Lét - mondja a Filozófus: elpusztít, avagy megerősít; de mégis, mi is ez az Itt - Lét - kérdik egy-ketten. A Lét, mint metafizikai állandó változó hozzáférhetetlen: 1. mert elválaszthatatlan a fizikáról való gondolat a fizikától; 2. az Energia mi vagyok, ha elme és szellem mégis egy Fizika és az energia-megmaradás törvénye szerint legnagyobb és koncentráltabb elmeenergia organizmus tudata: mégis miként és hova távozna a halállal? Az Itt - Létről mégis könnyebben spekulálunk, amint összeadjuk tapasztalati részhalmazainkat, legyen az az alkalmazott matematika a csillagászatban, avagy a modern fizikában, amely átírta az anyagról vallott eddigi hiedelmeinket!

- Energia vagyok egy szűk Börtönben - kiáltott a Nő, de azért ne sugarazzátok a nemzetem politikusait, esetleg, ha nem is tetszenek nektek, arra hivatkozva, hogy akkor mást fognak gondolni, mert az elméjükben az idegsejtek közötti kötések megváltoznak az atomi részecskék pazar számának új kötései szivárványjátékán! Esetleg úgy gondoljátok, hogy egyes nemzetek különbek a másikaknál; nyomatékosan visszautasítom. Ti tán az áldozatot becsülitek a legtöbbre, de másokat dobtok oda áldozatul - Ki tesz értetek, azt a végsőkig kihasználjátok, még csak egy üres holt halott hulla báb marad, ki kínjában üvölt, mi titeket nem zavar, de elfelejtetek köszönetet mondani, mindenesetre kezetekben az ostor, mint valami gengszter-isten szerepét játszó a színpadon!

- Elég volt a nem önkéntes áldozati szerepruházásokból! A Kárpát-medence magyarságának: Elég volt!

Az Itt-Lét kinek mi: van kinek nincs oka itt mire panaszkodni; mégis a többségnek sok elpanaszolni valója lenne; valahogy mindig túl sokan keresik szemünkben a szálkát! Elmenjünk? Ne menjünk el? Minket is képviselsz? Legyünk, avagy ne legyünk?

Ki is ez a mi?

A panaszkodók, a sírók, az igazak, a rabszolgák, a bölcsek, a megalázott és kiszolgáltatott Nemzet?!

Ki is ez a mi?

Ki nem hódol, és nem hódít? A titkokat nem lesi meg, nem csatlakozik a hadhoz, és marad fölöslegesnek?

- A Csillagaink! - kiáltott, és beletekintetett a Nő nefelejcs kék árva leányhaj és árvácska szemeimbe.

- A szabadság és szeretet, a fenség és a szépség szülöttei, az igaz útjukon járó ide s oda lökdösött nyomorultak, kikkel játszanak, mint macska az egerekkel, de tán csak emberek, és eszük ágában sincs egérré változni, ha zsarnokok végre leszállnának róluk, és békén hagynák őket Tiszta Ésszel élni és gondolkozni!

- Úgy éreztem, mintha milliárdnyi Fekete Csáp, - ki rágalmaz -, szívná el agyvelőmből a képességet a gondolkozásra: a megszállás és fizetett zsoldosai, gyarmatfenntartói!

- Mit bánom - kiáltott szenvedéllyel, ha tiétek a vagyon és a Ló, de a gondolataim az enyémek! Szabadon lehessek, és lehessenek azok is kiket én szeretek, és ne mákonyozzátok titkos hullámaitokon modern sugárfegyvereitekkel életem, hogy kábán ténferegjek csak, mint legyek a hidegben -

- Élveztétek, hogy üvöltöttek a szeretők a kíntól, mert elválasztották őket valami államérdeknek nevezett gazság miatt? Ti beszéltek államérdekről, kik tömegeket kínoztatok halálra?

Mi voltunk útba nektek, a bölcsek, kiknek semmijük nincs csak lyukas gatyájuk?!

- Meg akarok szabadulni attól, hogy kiket szeretek, nem nyugodhatnak, mert kínzóik uralkodnak rajtuk még mindig! Meg akarok szabadulni a szeretteim lelki és testi nyomorától is!

Értitek, mire gondolok, hogy ez nem pénzkérdés, még talán nem is személycserék történetei, de hozzáállás és lelki beállítódás, és vállalás és kiállás és elköteleződés a Nemzetért, hogy ellene elkövetett gazságainkat már NE!

- Kiszolgáltatott és megalázott koldusok vagyunk mind, kik komolyan gondoltuk a szabadságot, a közteherviselést és az egyenlő bánásmódot - mondod. Ide-oda taszigált és huzigált szerencsétlenek, mintha egy sakktáblán, ha nem is nyomorultak.

- Nem zavar a milliárdos, ha tudja, ki többet kap, többel tartozik: nem pénzre gondolok. A felelősségre a tömegek iránt, a Föld iránt, és benne irántam, kinek nagyon elég volt!

- A csodaszarvas ki voltam az agancsán felszökő és felvillanó fényekkel, miért volt útba néktek?

Tetszik nektek a sokszor agyon döfött szarvas, agancsától megfosztva és megcsonkítva? Erről álmodtatok? Ennyire féltetek egy kerecsensólyom és a csodaszarvas népétől, a hunok örököseitől? Mitől féltetek annyira? Nem volt nektek elég hatalmas a gyarmatbirodalmatok, miért kellett nektek, ami az enyém, és hagytátok csak meg a csonkom? Miért hasítottátok le földjeim véreim tömegeivel embertelen körülmények közé taszítván milliókat mostanáig SZÁZ évre, és mai napig a brutális kiszolgáltatottságban hagyva őket; Nemzetem nagyjait elsöpörve egymás ellen uszítván vezetőiket, hogy a csonkon egymást falják fel? Miért gyűlöltök ennyire, vagy féltek tőlem, miért? Talán, mert a nyelv, mit beszélek itt e földön idegen és nincs rokona se nyelvnek, se fajtának? -

- Börtönben érzem magam, ha nem alkotok - kiáltott az Úr, miközben a tűz körül lévő, aktáikat eltüntető fogdmegek külföldi parancsolói egymás ellen hergelik az enyéimet, és csúsztatnak, rágalmaznak, maszatolnak az igazak ellen, hogy nincs és ne lehessen igaz megbékélés és tiszta beszéd, és nincs és ne lehessen végre egyetértő megalapozása a jövőnek közös irányelveinken, amiből egészségesen növekedhet és megélhet a Nemzet: egy stratégia mire jövőt építeni lehetne! Nem egy kiszolgáltatott báb-nemzetét, ki örül, ha nem vágják le épp aznap a fejét a padsor túl felén kuksolók, mert a sebeink, mi milliárdnyi, elgennyesedve, és újra és újra feltépik őket gyarmatosító provokátorok, és így nem gyógyulhatunk!

- Tudod Te, mi minden voltam én már, csak mert a vélt magyar érdek lennék?!

- Ti Urak azonban bizonyára nem hitvány ebek, ha szemellenző nélkül és elfogulatlanul csak egyszer is körültekint szemeitek a környéken!

- Tudod Te, mi minden nem voltam én, csak mert a vélt magyar érdek?! Voltam céda, cemende ez volt a szerelem! Voltam rohadék! Az is a szerelem volt: egy idegbajos, pszichopata, megnyomorított vérszívó melegségre, teljes odaadásra vágyó, a Semmiért egészen-t akaró torzszülött, ki magában mindig elintézte, hogy bűneit megbocsássam; voltam rohadék kurva kém; ez már nem szerelem volt, de tán annak kellett hazudni; voltam angolnak orosz, orosznak angol és amerikai kém; németnek az Angol Királynő riherongya, avagy esetleg Amerikai Államelnöki kém!!!

Neeeeeeeeeeeeeem! Magyar vagyok csupán, ki kitekintett!

- Mégis ez vérre megy ám, akár menekülsz, akár a szobádból ki se teszed a lábad az utcára, úgysem bízol már rég senkiben!!!

- Félsz a szememtől, kinek úgy tanították a bölcsek, hogy tartozik és követel?! Nem csak állandóan tartozik; évszázadok óta csak fizet, és adóssága nem csökken, csak növekszik, hogy is van ez? Mégis egyszer elgondolkoztál azon, milyen az a világ, melyben nekem élnem kellett, amelyben egy Nemzet Főpásztorát oly módon megalázhatták és megkínozhatták, mert védte a hitét és nemzete erkölcseit? Nem vagyok erkölcsvédő! - hozzáteszem, hogy megnyugodj, nem korlátoználak egy pillanatra sem soha ledér, buja, kéjsóvár és kicsapongó élvezeteidben! Kérded, miért? A szabadság szerelmese vagyok magam és mások számára, de ne tépd a körmeim többé, és ne taposs folyton a tyúkszemeimre! Érted Te, mire is célozgatok?

- Ne kínozd a MAGYART az jó istenfáját neked!

- Lásd be, ha itt és ide szarsz, és itt kevered nehezen lesz itt jó illat; lásd be, ha folyton nyúzod és kirabolod, csonkítod, elvérezteted a magyart, nehezen jótékonykodik majd neked, amiért újra ütöd!

- Már megkönnyebbülünk e tájékon, ha kínzóinkkal együtt megszabadulhatunk lelki és testi nyomorultjainktól és mentális betegségeinktől, melyek terjednek nélkülünk is villámsebességgel a világon! Miért? Jó az emberek közérzete! - ez a válaszom.

- Talán, ha már nem rágalmazol, és jogom van annak adni seggem eperillatú üres lyukát, kinek teljes szabad elhatározásból szerelemből adom, ha nincsenek poloskáid és rejtett kameráid mindenütt, hol megmozdulnék, ha léteznék, pedig vagyok, de folyton megsemmisíteni engem vágyaid netovábbja, ingerületeid ingerei, és folyton visszaélsz mindennel, amit csak teszek, felépítvén virtuális világaidat hazugság elektromos felhőire logaritmusokon, mert mondataid logikai absztrakcióját számítógépes programmá exportálod egy mindent vevő műhold adóvevőjének -

- Lehet Barátom, hogy mi ugyan filozofálunk, de a létezés mégse más, mint egy hullafoltosan terjedő penész a falon, mit jó esetben időnként fertőtlenítenek, és újra festenek fehérre, mert mintha nagy szellemek levegővétele hatalmi érdekek egész koncentrált hálózatába ütközne, mint tejfoggal a gyermek harap bebetonozott hatalmi viszonyokba, és szorul deszkarésbe, és minél gazdagabb és intenzívebb életünk, úgy növekszik bennünk, meszes csigolyáinkon a halál, és árulásnak se kell ma már nevezni semmit, csak az erősebb természetes érdekérvényesítése a hatalomviszonyok mélyrétegeinek fenomenológiái - a Perek a megközelíthetetlen "Kastélyok" árnyékaiban kémkedő angyalok harcain! Nos, hogy miképp és mennyire szerettelek, azt el se képzelheted; mégis kicsit sok volt a jóból! Talán ezt mégis el kell tőlem fogadjad!

NE BÁNTSD A MAGYART!

NE BÁNTSD A MAGYART!

NE BÁNTSD A MAGYART!

- Innen már nem mész tovább, mert én lennék számodra a beteljesülés! - kiáltotta.

- Csak szabadon! Miért is vigyáztalak a karon ülőt, hogy tejfoggal kőbe ne harapj, és szabadon járj és kelj útjaidon szabadon megmaradj, még ha mint deszkaprésbe..!

- Mi is a létezés a Van Gogh-i hullámzásain a természetnek?

- A természetre felhúzott falak érdek- és jogvédő ideológiai elméletei hatalomvédő bástyáival!

(vége)

Mi a magyar most?

Tanítások - gondolta, avagy inkább egy Céda emlékiratai, nem mégsem, legyen inkább egy Kurva Szent iratai... a Nyulak szigetén, nem inkább Árpád-házi Szent Margit szigetén...

Talányosan juttatott neki a szarpucolásból és a fosásból és utána a fertőtlenítő önkezelésekből... a megszállott övezeten bel- és külügyi megszállottság mezőin, hol a szigetek sem lehettek szabadok, mert mihelyt egy magyar író ott írni akart és ezért járt föl s alá, biztos gyanús lett: és vitték, mert vittek mindenkit, mert mindenki gyanússá lett, mert valakik mindig mindenkit gyanússá tettek, mert ők voltak a ködösítő, szarkeverő, mindent és mindenkit kiszolgáltató kiszolgáltatottak...

Szent iratok, ugyan dehogy... akták, mik nem semmisültek meg és használták őket, és időnkét egyet-egyet előráncigáltak, hogy fosás legyen az általános közszellem, és ki viszi át a szerelmet és a szabadságot a másik partra...

Láttalak akkor széttrancsírozottá verve, kiket szerettelek mindig végig az éveken át, de nem engedtek hozzájuk, mert itt fel van parcellázva jó előre minden értsd a temetői parcellák vannak jó előre felosztván...

Nem tudták...

Mit nem tudtak...?

Három Férfi élt a szívében, mintha szerelem lett volna mindegyik az első látásra, mintha kötődés, mintha hovatartozás, és tartozott még kettőnek, mikor egy harmadikba szerelmes lett, kinek lángja rég kihunyt már, mert a lángok könnyen lobbannak és kialszanak, de élt egy álom a szívében, miből nem lehetett semmi, mert falakba ütközött, és mert a szeretete kritikus szeretet volt, hol csak imádván rajongani lehetett volna, de a tudatlan, félénk ragaszkodás legkevésbé tartós jó, ha nincs más sok jó mellette...

Minél több a negatív energia, - később részletezve -, annál több a kegyelmi pozitív energia is,, hisz a természet erői mozgósítódnak, hogy megtartsák azt, kinek meg kell maradnia..., amíg meg kell maradnia; nem ragaszkodtunk nagyon hozzá e maradáshoz -

Nincs senkinek a homlokára írva, hogy KÉM, sem az, hogy szigorúan titkos tiszt, de halálos mind az egyénre, a világra nézvést, belekeverni a szeretőit, nőit, havernőit, esetleges feleségét, gyermekeit, holmi agyalágyult pokoli körmönfont aljas gazságok, alattomos agyafúrt ármányos cselvetéses cselszövésekbe talányos fiait és leányait: a rothadás terjedése - gondolja, hisz annyit mondják neki rohadék, és mindenki magából indul ki!

Életveszélyesek a láb alatt okvetlenkedő kiskacsák és kiscsibék a frontvonalban!

Mégis sok az sok, hogy ha már nem minden út Rómába vezet, hát egy-egy diktatórikus mágnás Miska hajcihőibe és hótaposó csizmájába vezessen minden út, és egy pár dúsgazdag manipulátor kis lánctalpasa alá, avagy elektromos elmeszálaikon kell vezetvén lennie mindenkinek rogyadozva és görnyedezvén számos hadseregük egy-egy kiképzett katonája lévén...

A Kémek okos kisfiúk és okos kislányok, és tökéletesen játsszák vagy a művelt hazafit, vagy az úriembert, vagy a művész szenvedélyét, lehet köztük pár Ember is, de szabályzatuk, mint katonáké: az engedelmesség: tehát a katona, de még inkább a kém kötelesen engedelmeskedő gépalkatrész! Ha Angyal is, abszolút tudatosság és isteni teremtmény, akkor tán sikerül megmenteni pár Embert, ki nem kém a kémnek...

A Titok világa, a titkosszolgálatok a valódi mocsár és lápvilág, mire a mai halálgépgyár-embert csavarosító technológiák ráépülnek.

Kevés a Férfi - gondolta a Céda.

Ki ma a Férfi, ki intelligens és erős és gógyija is van és független, de nem átkozott mégsem és nem megátalkodott a gonoszságaiban, hanem még amellett hogy Férfi, érző Ember... ki más mint a Kém..., no nem - morfondírozott a Cemende, ki, mivel nem volt homlokukra írva a Férfiaknak, hogy szigorúan titkosak, hát gondtalanul belesétálás helyett, ágyaikba belebújt, és mintegy varázsütésre egyikből ki a másikba be mintha egy láthatatlan leheletnyi pókfonálon rezegne öntudatlan követve valami láthatatlan vonzerőn az egyik ágyából valahogy csak a másik kém ágyába, mintha egy kibocsátott hormonja lenne a kémeknek, vagy az álcázás művészetének egy bizonyos kibocsátott hormonja csak a jelen Céda iránt érzett volna egyfajta vadászösztön vonzalmát, és sorra az egész hadsereg, de maga a hadvezetés is bevonzotta e női szerencsétlenséget, - vagy gyűlölték, vagy imádták -, talán mert képes volt a világ legutolsó katonájáért is maga a vesztőhelyre menni, úgy sírt utána évekig a szerencsétlen katonáiért, mert a szánalom és a részvét hevült az ő nagy szívén, míg a katonák titokban, mert titkosak, köptek rá, röhögtek rajta, de egy-pár szerette mégis igazán!

Amerre a céda elmehálója sző-szövi csomóit és letekeri gombolyagjait, avagy isten uccse olykor elvágja végre-valahára a gordiuszi csomót, hogy végre szabad lehessen és szerelmes újra, akkor elektromos elmék kémhálózat szőttese kebelezi be újra a céda elmehálóját..., tehát alig kiszabadult egy termetes nagyság és uralkodó hőscincér fogságából, - ki feltétlen a haza védelmezője, tehát elhárító tiszt -, az biztos, hogy már egy másik cégnek lesz gyanúsítottja, hisz, ha szabadult, veszélyes! Akkor egy ellenséggel kell a legellenségesebb hatalomnál bevádoltatni, hogy ő a mienk, és bedobni a tűzvonalba, hogy fogják azt a cédát ripityára lőni, és lesz vér és kitárulkozó hús, hisz a cédáért sose kár!

Igen ám, de a Cédáknak is van ám egy Istene, kikhez kiszolgáltatott üdvös szerelmeik között az égre fohászkodnak... oszt, ha az egyik felderítő tiszt idegenben besokall a cédából, felapríthatja a mellét arra fel, hogy betévedt egy még elvarratlan szál elhárító területére, mert akkor a Céda kicsoda? A felderítő építő a Nagy Nyilas Csillagképben a Birodalom Katonája, a Császár hű alattvalója, avagy a Császár hű alattvalója elhárítója egy gyarmaton? Egyik vagy a másik, mert a Császár dolgai beláthatatlanok, titkosak kell maradjanak..., hiába egy gyár, egy Céda nem lehet egyszerre egy felderítő építő birodalmi katona ágyában is, és egy honvédő elhárító császári zsoldos ágyában is, és nem várják meg, hogy ő maga döntsön, hanem a nagy Kuss! Parancsolatára az örök hallgatás tájain bandukolnak ezután a céda szerelmei, a nagy kuss vadászai, és a céda most pihen, mert ki vannak az idegei, és nem találják soha, miként tudnák egyszerre bekavarni az elhárító tisztek és az építő, felderítő tisztek mindegyik szíve szerint ágyaikba, az ő imádott markotányos cédájukat! Ha gyűlölt, hát a rájuk ragasztott koszt és poloskát és piócát, hát azért... Minden katona ellenőrizendő, különösen butácska cédák által!

- Te tetves rohadék, a büdös geci anyádat azt, hogy bekevertél, hűn szeretett cédádat ebbe a pokoli zűrzavar-zsibvásárba, csak mert a magyaroknak akart írni, és mondád, jó remek, de nem adjuk Dante és Shakespeare alá, mert mi magyarok, a Marslakók és a Szíriusz mágusai elmével verjük majd a Császár, de a Cár összes űrkatonáját, mert nálunk lesz a világ legjobb hackere, a magyar nyelv logikai csűrcsavar zsenialitásából adódóan, és mert itt a furfangos csűrcsavar cselszövés és cselvetés él-huszárai élharcosai csak a Magyarok Nagyasszonya szemében tevegélnek évekig semmiért a sivatagon, ha ő megköti őket magának, más nem árthat a magyarok felderítőinek és nyilasainak, és senki úgy meg nem tanul magyarul, kinek szíve is legyen e magyarsághoz csak egy magyar vagy egy magyar hősszerelmes -

Céda, cemende, avagy Magyarok Nagyasszonya?, ki tudja, hogy ki kicsoda, hogy kémek minden nációból, legyenek honvédő elhárítók, avagy felderítő hódítók e női illatárban kívánnak meghempergőzni, legyenek angol magyarok, értsd jól, nem magyarok, mert magyarok nincsenek, csak a Magyarok Nagyasszonya vigyázza mára a magyarokat, kik mind rabságban robotolnak és fogházban senyvednek valahol, még ha uralkodóknak néznek is ki, beszervezvén egy idegen hadi rendbe, tehát erősen kétséges magyar mivoltuk, az igaz, ha egy tegyük fel amerikai magyar, vagy netán német magyar..., fából vaskarika... az a magyar, ki magyarnak vallja magát, tehát sokféle magyar van, és az egyik arra kárhoztatott, hogy magát mentse és a másikat elárulja; no de isteni erőnek nincs megvetendőbb mint egy katona kém, ki nem tesz meg mindent a rábízottakért, hanem az első kis perzselő érintésre beárul, odadob a halálnak, elfut és menti a bőrét ahelyett, hogy honfitársait, másokat védelmezne, mentene maga helyett is... nos kém-katonák közt a céda a legkiválóbb elhárító és felderítő építő - mondja a szigorúan titkos, ki szerette volt, és idáig kihat a szerelem..., a karjaimban tartalak k.! Te kurva egy ribanc, ki többet érsz mint ezernyi regiment, mert milliárdnyi bőröd lenyúzása után ott ragyog azonnal a következő, és üdébb, varázslatosabb, bársonyosabb mint az azt megelőző, és sakkban tartasz léha, pipogya kisszerű magyart, császárt és cárt, és leugatod az angol király fejét, hogy orosznak vél, mikor az szóba se jöhet, íme, mert éljen ő itt a Kárpát-medencében (orosz - ukrán - zsidó maffiájával) a hülye agyalágyultja orosz nélkül, főleg, ha őkegyelme sosem átall nagy üzleteket kötni éppen ellenünk az orosszal: Trianon, (ja, azok a franciák voltak! - is, főleg, hogy csak a magyar arisztokrácia ellenezte az első világháborút, de a geopolitika soha senkit nem érdekel!) +Sztálin! Bármennyire reálpolitika az angolnak, és a politika a realitások művészete a magyarnak is, mégse vagyok orosz, ha a palesztinokért és a békéért megálljt kiáltottam is, ki mert, hisz mégis a komcsik örökösei, a belügyesek, - kik között sok a zsidó épp -, a sárga földbe, - értsd Dávid csillag - akarták taposni Palesztinát.

Komplikált! - Király Uram, igaz-e?

Nos, oszt szeretett egy kissé zsidó vérű boldogot is, Engem, ki nem a sárga Föld, de magyar, régi arisztokrata famíliából, és a magyar írást és szellemét leste el tőle, nem a kémkedést, mi is a magyar most, ha nem rút szibarita váz, és hogy is van ez ma most magyarnak megmaradni, és nem tébolyodni meg, és nem árulni el senkit, még ha a kreatív elme képzelődik is. Az oktondi, vad magyarral azonban a sajátja legjobbját csináltatják ki, mert miként érhet is fel a finommechanika-elmeszőttesek őriző és védő, de nem rendőr talányaihoz, hogy épp érte küzd így a Nő, a Magyarok Nagyasszonya, - mit a belügy és a külügy le is szed bizonyosan -, mikor írogat egy képzelt Grófnak épp a vad magyarjaiért, köszönik nem kértek védencüknek épp egy céda-cemendét... Nem baj, azért ő mégis védi őket, mert a Rendőr, a hivatásbeli, azt csak verklizi, hiába mondják neki az ellenkezőjét másfél évtizedig, amit hivatalból a szájába adnak: ha a Magyarok Nagyasszonya az izzó pecsét szerint angol kém, hát a németek tűzvonalába küldik, mint a leggyűlöltebb "magyar" futtatottját! Túlélte? Elképesztő. Mi is ott voltunk... Ki az a mi?

Hazám, hazám, Te mindenem, tudod, hogy ...

Elmennek a bús galacsin rőt picsába és az ágaskodó lófaszukkal a bús picsába, ki a Magyarok Nagyasszonyát ezentúl angol kémnek tartják! És a komcsi örökös hálózati oroszok, esetleg német magyarok, - faj itt nem tárgyalt -, orosznak tartják a Nőt, még ha az angol király kémei maguk, és minden mozgó magyarban orosz, angol kémet látnak, vagy amerikait, ezért minden magyart minden amerikaitól távol tartanak, - szájzár, kuss!, mert a másik nem lehet más, mint orosz, angol, német kém -, kivéve saját embereiket, kik ellenben Anglia és Amerika és Oroszország és Németország házasodj! napi csellengő reálpolitikáját űzik!

Peches, én a Nő, ki e rémült gyorsaságban száguldó forgó Földnyi golyóbison, mi mégis a Nap körül kering, Magyar vagyok, mert Magyarnak születtem, és mert magyar voltál azért, Te rohadék kurva kém - mondja, mert mást nem mondhat, hisz a hivatal és a maffia ezt mondatja a Rend a Rend őreivel, de hazudnak reggel és délben és este és éjjel! És összezavarják látásunk, de mi hadd maradjunk a tiszta gondolat szabad gyermekei kik szeretetben e nemzetért tanítunk, írunk és szabad Levegőt! - is szeretnénk időnként egy kis hó fuvallattal!...

Míg csupasz mellkasom e rémült iramban száguldó forgó és keringő Föld a Nap körül, addig a hasított, kidomborított mellkas megedződik, hisz Szív erősít - mondja a szép kedves Nő, de addigra Szívem örökre itt hagyom dobogni a Magyar Nemzetért, de elválik, eltávozik tán végleg e Földközelből egy Szabad és Szerelmetes Fehér Szellem, kinek visszatekintő védelme azokon, kik rászorulnak és megérdemlik, mert istenfélő, kedves és jóakaratú népség voltak...

Mi a magyar most?
2. változat

Képzeljünk el egy Desdemona típusú, makulátlan hölgyet, - imádkozó sáskát -, ki Jago fogságában mint egy rohadék, kurva kém futtatva van, mert elrabolták..., és mást se tesz, mint hőn szeretett nemzetéért, a rabságban sínylődő Othellokért imádkozik, és folyton beleköp Jago levesébe, mert titkon, hőn szeretett nemzetéért imádkozik, de mert Jago mindenütt ott van, hát ott is a makulátlan, szűznél is folyton érezteti jelenlétét testlélekszellemben egyaránt, de mivel Isten, az imádásig szeretett nem személyválogató, így Desdemona, bár Jagoval soha, de soha együtt nem működik hőn szeretett és érte minden áldozatra képes nemzetéért, kivéve, ha a nemzet érdeke az, hogy Jago fejét, ideig-óráig Desdemona, ha nem is szántszándékkal, de a túlélés vágyának, kényszerének és parancsolatának minden bevetett ösztönével, úgy isten igazából elcsavarja!

Tudvalévő, hogy legendás időkben, egyszer régen történt, hogy nem eső záporozott, de csatazajos viharban pisztolytöltényeket küldözgettek egymásnak a szerelmesek illatos zsebkendő és virágcsokor helyett, ha az egyik fél esetleg másfelé is kacsintani mert, - pillanatok és rossz értelmű kacsintások egy-két láncszemén is sokak élete foroghatott a bizonyos kockán -, aminél, mármint a kockánál több is kell egy kifosztott és végtelenségig megosztott gyarmaton -

Ezen viharos időkben, mikor Jago Úrra igencsak rájárt a rúd, és csak úgy záporoztak felé a puskatöltények, félelmében, de lehet Istentől kapott sugalmazás szerint is, el találta magát ordítani, hogy Desdemona egy sárga kacsa, ami kém-katonáknál azt jelentette, hogy az Angol király őfelsége izraeli ügynöke egy sárga virág, de lehet egy körte is -

Desdemona erről mit sem tudván, megkezdte pokoljárását, kényszerűség szerint, ha már mégis, ott is hű maradt önmagához, és másokért könyörgött folyton, kik talán a világ legnagyobb ördögei voltak is, de melléjük sodorta az élet, és a természet sem személyválogató, furcsa vonzások és kötések teremtődtek, mik választások nem, de tényszerű jelenlét adottságai voltak, melyek elől nem lehetett a Marsra átköltözni, de ártani se lehetett, mert a legtöbb, mit Desdemona tehetett, ha nem ártott, ellenben, ha komolyan nem vette valaki, azt a hátáról levetette, ha az rá találtatott volna mászni, vagy jól beleköpött a levesébe az ostoba fajankónak, ha nem akart érteni a szóból, de ehhez, a természet ajándéka, Desdemona, csak a legvégső esetekben folyamodhatott, mert neki ártani, az ártás művészete egyenesen tilos volt: tudták is ezt róla az ördögök, mind áldásos szférájába menekültek, mert a Siralomvölgyben így kiáltunk hozzád: Irgalmazz és kegyelmezz az bűneink miatta!

Kapkodta csak fejét a nemes hölgy a pokolban a sok hozzá nem való vendégecske miatt, kik közül sokan igen nagyon kedvére voltak, és lassan élete tartozékává lettek...

Együtt a pokolban: Dante alászáll, Krisztus alászáll, ki a fene állapítja meg ott, pokol az pokol, hogy ugyan ki az, aki a pokolban velünk együtt időzik... Elég egy tekintet, egy mozdulat, egy szó, és érezhető, hogy ki milyen minőségében van jelen..., mégis, ki szeretetből, másokért alászáll a poklokra, kinek van nagyobb szeretete annál?!

Desdemona, mikor a poklok bugyraiban nem felfelé közlekedett, hogy lassan elhagyja azt, és onnan kiszabaduljon, de egyenesen lefelé, barátainak inába szállt a bátorsága, és hagyták, Te vén Isten Barma, maradj hát, ha ott jól érzed magad! Erről szó sem lehetett, Desdemona másra se gondolt, mint a szabadulásra, de a terhek nőttek, a pokol csak mélyült, új és új látogató vendég jelentkezett, és vége-hossza nem volt a pokolnak - Nem vagyok én a Messiás, a Lelkek szabadítója, hogy így rám tapadjon a pokol! - Gondoltad volna meg elébb! - rivallt rá Desdemonára a Pokol Fejedelme, ki csak hajtotta a pokoli lelkeket e patyolat tisztaságú szűz felé. - Miként játsszam el a világ kurva kém szerep után a szűzies imádkozó szerepet magának? - kérdezte a Pokol Fejedelme. Desdemona hallgatott, de szíve jó messzire elkívánkozott a Pokol Fejedelme Birodalmából, ha nem is a Marsra, de távol a Pokol Fejedelme érintésétől, mi nagy fergeteges, viharos csatazaj, eget verő nyomás, hogy a fejünk, ha nem is milliárdnyi darabra ripityára hullik, de biztos a pokoli nyomás alatt megzavarodik a nagy rázkódás, agyrázkódások fejbe koccintásai miatt, ha azt a Sátán Fejedelme kezdi rázogatni, hogy azt hihetjük a Föld fordul ki tengelyéből. A lárma akkora ott, hogy a fejünk, mint egy rivaldafényben háromezer különböző fajta zenét játszik háromezer különböző zenekar: a fúrás, kopácsolás, acélrudak egész nap való fűrészelése és a betontömbök kopácsolásról nem is beszélve! Ilyen lármában imádkozz és koncentrálj, Desdemona, és tervelj csak a Tieidért, sok sikert!

Desdemonáról jó ideig hallani se akart a művelt, jó érzésű, polgári társaság, ki jól tudjuk a társadalom alapja, de a művészvilág tartózkodott tőle a leginkább, mint egy harcos pokoli nőszemélytől, ki nem érti, hogy a művészetnek semmi köze a katonasághoz, holmi autóparkokhoz, és más effélékhez, legfeljebb egy-egy jól működő maffiához, avagy világhódító Mágnás Miskához...

- Nemzetem, imádott, hőn szeretett Nemzet! - könyörgött a nem létező övéiért Desdemona, mert tudta, hogy léteznek az övéi, csak félnek, elnyomottak, rabságban sínylődnek, és az uralkodó elit nem vesz róluk tudomást, vagy róluk könnyen megfeledkezik, mert nincs erejük képviselni maguk, hallatni hangjuk: az elnyomottakért és a kifosztott, kisemmizettekért imádkozott Desdemona a Pokolban, és pár csodás becsületű, lángelme-katonáért, kiket hőn szeretett!

Desdemona a Pokolban látta magát a szent királyi lepelbe bebugyolálva, és fején a Magyar Szent Korona, mi azok fején a nehéz időkben, kiket védelmeznie kell! Kezében a Jogar és az Országalma, és derekára a Szent királyi Kard felkötve -; majd a szeretett másik arcában megmosván önnön arcát látta, hogy aranyhímzésű tiszta fehér ruhában fején a pápai tiara, ki a mindenkori jelenlévő isteni erők kegyeltjeként, mint szerető szerelmes, szabad alázat és nyitott odaadás őrködik, imádkozik, és mindenkit a saját útján szabadon élni enged -

Mi lennél, ha Háború?

- Mi lennél, ha Háború lennél? - rikkantott inkább, mint kérdezte volna.

- Szerelem. Voltam. Vagyok. Leszek.

- Jól rábaszunk...

- Ja, a háború...

- Kellett volna legalább egy kocsit vennem hajdanán, ha itt megint ég, legyen miben menekülni!

- Ha lenne itt valami, Te húznád máris a beleid?

- Miért Te bevárnád a katonákat?

- Balfácán!

- Kit menekítenél?

- A családomat...

(feszeng, nem találja a helyét, kellemetlenül érzi magát!)

- ...nem engem menekítenél!

- egy négykézláb mászót?! Az jó lenne egy négykézláb mászó!

- Négykézláb másztam Istenem, belenehezültem a sárba, emelj magadhoz, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen Árva!

- Árva Bethlen Kata..., ha-ha!

- Gonosz vagy, és kínzol, mert nincs másod csak e kínzás! Nincs senkid, csak egy megtűrt lakótárs vagy, de van egy nagy szép szobád és teljes ellátásod!

- Neked saját lakásod van, és magad látod el!

- Így alakult, amikor valakivel már nem bírtam együtt élni, mert a közelségében a világ összes fekete karvaly kampósa belém mélyesztette csápjait... a nyomorúság, a szegénység, az elnyomott lét lelki és szellemi rokkantjai..

- Mindig azzal jössz: a Felszabadúúúúúúúúúúlás! És ha nincs más, mint migráns1., migráns2., menekült3. És menteni való4...és egy nyomorult embertömeg veled az élen az élő halottak élén!?

- Te most menteni akarsz, avagy megsemmisíteni? Temetni küldtek engem, miután megcsinálták az élő halottat, az üvöltő robotot X maguknak, miután nem lehetett soha sem azzal, kivel épp szeretett volna, mert azzal épp sose csinálhatta ki-ki, kivel szerette volna, amikor épp önmaga lenne, mert attól mindig elválasztatott ki volt és van, hogy ne lehessen önmaga, aki..., mert mindig előregyártották, ami ők maguk voltak, de nem az én volt, mert az én nekik nem kell, az énre nincs szükségük; az én, aki mással akarta, mint ki barátságot tettetve árulta?

- Bár megvettek volna annak ellenére, hogy tettek róla, hogy ne vegyenek meg! Bár ettelek volna meg!

- Rajtad ragadtam, és már nem kívánsz menekíteni engem, mert én nem kívánok menekülni, mert tudjuk, hogy nincs mi elől és nincs hova, mert ez a Fekete Zongora! Van bőven azonban, mitől óvakodni!

Rajtad ragadtam: senkivel nem maradhattam, kivel lenni szerettem volna! Te vagy az egyedüli, akivel maradhattam, aki maradhatott! Mindenkit megöltek mellettem, és elhalásztak mellőlem...

- Ha lehetett, mit sem értek!

- Tudod Te, mit beszélsz!

- Tudom!

- Szóval Te a családod menekíted, nem engem!

Kellemetlenül fészkelődik, majd nyugodtan, mégis kissé zavartan eseng.

- Téged, persze, hogy Téged!

- Te, Senki Fia!

- Nem! Így látod, akkor az!

- Egy buta Buddha vagy, ki mindig túl szenvedélyes!

- ...buta Buddha vagyok-e, ha Téged ölelhetlek, ki gömbölyödsz bennem, kit újra és újra megszülhetlek általad, ki az örök anya, a teremtő géniusz?!

- Akasztod a betűt a betűvel össze, mint bajszod velem! A végén arra jutunk az agancsunk, ha összeakad, ha menekítesz, csak engem, magad előtt is engem, de én már nem menekülök: itthon vagyok!

- Megvárod, hogy felégjen alattad a tarló, és jöjjenek a katonák? Lesz elég!

- Az én házamra lövik majd ki az első rakétát az én ablakomon lövik be, és az a rakéta írás közben talál, és az ott lesz a vég..., édes álom, mi elaltat, és közeleg!

- Sosem engedlek már, mert hozzám nyomorodtál, édes kurvám, Te büdös picsa!

- Ha nem szeretsz, miért jársz hozzám?

- Lusta vagyok, és itt meleg van!

- Én is lusta vagyok egy f... után futni! Mikor lángoltam, gőzerővel bizonygatták az ellenkezőjét mindannak, ami voltam: égő szenvedély egy álom rejtekén, és Szerelem és szerelem! Maradtál te, ki lehetett, kit nem halásztak el még eddig, ki akkor is itt vagy, mikor fintorgok, de nem akarlak elveszteni, még ha a vörös folt a fejed tetején növekszik is, és a faszod lekonyul lankadó, hervatag virágszál, kinek büdös a zoknija, és ritkán tesz arcvizet az arcára!

Senki Fia és egy Örök Árvácska!

- Bedugjalak a kocsimba, ha menekülök a háború elől?

- Mentettél már magad előtt és helyett engem! Már nincs erőd se magad, se engem menteni! Nekem nincs erőm menekülni. Majd írok, és a rakéta becsapódik, és egyszer csak vége lesz; de boldogan halok meg, mert a ravaszkás mosoly ott lesz az arcomon, mit sem a kihívó gonosz szellem, sem a kerecsensólyom rabsága, se szabadsága nem teríthetett le végleg...

- Miért, állsz, jársz a két lábadon, emberhez méltó módon?

- Ez a szabadság, mire mindig is vágytam, de oly keveseknek adatik meg! A vágyakozás elragad a tobzódó lég viharai, és nehéz a kínzó magas fellegekből hazatalálni, de nem lehetetlen!

- Mi az otthon? Mi a hazatalálás?

- A gyógyulás. A megbocsájtás és az elengedés. A megértés. A másik elfogadása önmagaként, ami volt, és ami van. És önmaga elfogadása, ami volt, és ami van. Nem másként láttatni önnön magát, hanem ami volt és van!

- És most mi van?

- Minden, ami van, van, és nincs, ami nincs! Van a vágyakozás és van a realitás. Van az alkotás és van az önfenntartás; van az önismeret és önelfogadás. Jó, ha jössz, mert míg sírboltként vélsz rám csukódni, kiegészíted, mi belőlem hiányzik, és magányom otthonra lel: időnként idegesítesz, ha jössz, máskor boldog vagyok, ha itt vagy, és jó, ha jössz, és itt vagy! Már nem veszíthetlek el, nem, mert hozzád csonkoltak és nyomorítottak, hanem, mert úgy simul egymásba üres köreink, és betűink úgy csapnak egymásba a szofista szócsatáinkon, hogy szeretsz-e, és unsz-e, és vágyol-e még rám, és én megcsinálom éppen melletted, amit nekem kell, miután és miközben mással nem engedték csináljam, de én velük voltam a végsőkig! Mégis már rég nem élnék, ha nem vagy!

- Büdös kurva vagy csak, ki végig kihasznált, és másokat szeretett közben!

- Is-is. De állj, Te ki vagy! Kezeket fel, vagy lövök!

- Nem lesz szükség se háborúra, se rakétára!

- Rajtam ragadtál... hulló hajrengeteged ragacsos bőrömön!

- A fejem ragadt oda a bőrödhöz, és a faszom a függ egy fekete lyukon!

- Szegény fejed és egy állhatatos fasz, kit szeretek mégis.., van, kitől undorodnék..., tőled már nem, még ha olykor undorító is vagy! Egy katona? Egy értelmiségi? Egy műfordító?

- És Te, ki vagy? Büdös, rohadt, kibaszott Kurvám, és Te ki vaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy?

- Nem egy varangy, de nincs ellene kifogásom! Egy kis szofista a közeledben, egy alkotó a múzsája árnyékában, de alkotó, tehát ő az erősebb!

- Szétcincálnálak, ha nem érezném, hogy esélytelen, mert megközelíthetetlen vagy immár! Ha el is vegyülök ösztönöddel, és hátat mutatok, és cserben hagyom, és odadobnám ezerszeres halálnak a gyűlöletem mágnesén, hogy erőtlenedj, és végre ne maradj, és végre ne legyél, ne lássalak, és ne legyél, kinevet akkor egy diadalittas szellem, ki szeret, és élvezi alávetett kínom, hogy rajtam úr és uralkodik.

- Nyald ki a seggem, ha így látod! Akkor nem érdemelsz már mást csak seggnyalást, Te szolga! Nem kellettem másnak; neked sem kellek, aki én vagyok. Valami ellenállhatatlan vonz a testem, még ha grimaszolok is... Te mindig a korkülönbségre hivatkozol, hogy azért nem lehet teljes a szerelmünk..., de ez nem biztos, hogy így van, és nem biztos, hogy igaz!

- Kell, ki a gazdag övezet központjában a minden!

- Az a Szívem!

- Az kell nekem! Nekem és nem másnak!...

- Az anyámat nem menekíthetem, nem szorul rá; ugye Te sem lennél négykézláb járó menekült?

- ...álló Szívem belém karolt, és felemelt engem, mert nem csak játék és nem csak álarcosbál!

- ...hazaértünk, szívem!

- ...Talán, igen!

Monológ

szellemharcok tiszta sugaránál küzdeni, és a mély süllyedésből oly magasra tenni, mint lehet

Szabad-e a Nő szíve akkor, ha szeret? - kérdezte önnön magát, mert nem volt más.

Szabad-e a Nő szíve akkor, ha nem szeret? - kérdezte önnön magát, egy másik jelenlétében, ki talán volt, de nem tudta, hogy ki ő..., csak azt, hogy régóta vonzódott hozzá, mint valami holdvonzás következtében létrejött apály és dagály érzelmei -

Lehetünk valaki ereje maszkjának rabságában sokáig, hogy szeretetnek, sőt barátságnak hazudjuk, hogy el bírjuk viselni, túlélni, és létrejöhessen az, amire várunk, önmagunk az elvegyültem és kiváltam nyomán...

A Súly mi megigézett az ördögökben, és valami jéghideg, avagy egy Kígyó kellemes közeledő tekergése, mintha az Én számítana, nem a ravasz és leselkedő, kíváncsi szándék -

A Tömeg, mi fénnyé válik az ördögökben, amint a Lét terhét elrendezik feladataik nyomán a mindenkori Feladat kis parányi céljaikban megalkotódik tekergő, léttelen, saját lét nélküli, idegen eredetű meghatározottságban ördögi létezésük: annál ördögibb, minél kevésbé önmaga; egy másik kötözött lelence, ki veszi bérbe, mint egy gazdasejt egy hajlítható és eltéríthető és forgatható, csavarható másikát...

Miként szerette az Ördögöket! - gondolta, és ez mit is jelent, és mit is jelentett?!

Az életét jelentette, ami a határtalan szerelemé volt, de az ördögökkel volt dolga mindig mindenben és mindenütt -

A viharsebesen tengelye körül forgó, és a Nap körül keringő Föld elektromágneses eltérő töltései vonzalmán történtek-e e kötések, vagy egy Titkos Jósda jóslatai határozták meg jövőjét, nem tudta, de gyanította, hogy a Tűz körül tudhattak róla valamit, egy határtalan Jó jövőt, és mindenáron el kívánták azt a Jót kerülni, hatalmukat megtartani igyekvők, és e Jó veszedelmet világgá kürtölő és sugárzó kémeik -

Nem hiszek a hatalomban - állapította meg. Nem azért, mert ma mindenki a Hatalmat akarja, és van kik gyakorolják, hanem mert kicsinyes, szűk látókörű és ostoba szinte mindig, és úgy veszejt el mindig mindent, hogy mindent meg akar tartani!

Féltem-e a hatalomtól? A legtöbbször igen, nagyon, de a világ semmi pénzéért be nem vallottam volna; minél inkább féltem, annál harsányabb, hangosan kiabáltam, mint hajdan a kalandozó magyarok, hogy erejüket felettébb hatalmasnak tartsák ellenségeik, és ha kételkednének is, évtizedekig kémleljék és találgassák, mi a kalandozó magyarok titka, mire természetesen már lesznek veszteségeik, de felnőnek az újabb feladataikhoz, mert a Nagy Harcosokat, kik a bőrüket a vásárra viszik másokért, egy álomért, őket az Élet edzi, és rugalmasságra, flexibilitásra neveli! Lehetetlen leragadni egy Fekete Folton, egy Gyász rémes és hosszúra nyúlt emlékezetén, de lehetetlen a kötöttség, amely kizár minden szabad ítélkezést és gondolatot, alkotó életet lehetetlenné tevő mindkét fajtája lehetetlen, még a rossz Házasság is, de lehetséges minden szabadságot és beteljesedést biztosító kötés és kapcsolat!

Hiszek a Jóságban, de nem hiszek a Jóság a Jóságért elvben, mi megrontja a Természetet!

Az életre nézvést a Gonoszságot, tehát a gonosz szellemet tartom a legveszélyesebbnek, mert a Szent Lelket öli meg, és tartja fogságban, mi az Éltető Élet maga, és addig kínozza azt, míg vagy megtöri, vagy részévé válik, és eluralja, hogy céljaira felhasználhassa, de mindenáron az Uralom élteti a Szellemvilágot! A Gonosz a Jóra éhes, a Jó a Gonoszra, egymás területeire szomjúhoznak és éheznek, miközben saját teret és uralmat vesztenek, mégis a természet örök szabálya tán az emberi szféra lélek és szellemvilágában a kísértő e játékos huzavonája!

Minden bűnösség a gonosz és a jóság harca mellett eltörpül! Kavarog a létsemmi-kerékben létezéseink pokla és imamalma kötegeink bálákba kötvén, és felgyújtván, avagy a csillagos űrbe száműzvén kis rózsaszín virágzó rügyeink fagyhalálra, hogy ott dögöljünk meg, de ott Csönd van és Hó és Halál!

Együtt akartam azokkal, akiket szerettem, de ők terveik megvalósításaikban egy gépcsavarra anyának gondoltak esetleg talán, avagy szolgálónak, de nem egyenrangú érző és gondolkodó társnak. Érthető, hogy tervük, ha volt, nem illett feltétlen az én terveimbe, és sok dudás egy csárdában még angyalok közt is pokol, de ha nem dudások, mit is tanulhatnék tőlük, lenne-e értelme velük akár csak egy pillanatra is meg- és leállni az úton!?

A földi mágneses mező természete szerint, ha koncentrálódik valamiféle gonosz szellemi erő a földi határban, kitermelődik, megszületik ellentétes előjelű párja a Föld Álmán, és az örök harc szerint e Szellemi Jelenlét érezhető, de egyszerre köthető és nem is köthető archoz és maszkhoz -

A Gonosz szellem nem ugyanaz esetleges rivális szellemekkel, kik kiszoríthatnak a harcban erejük és adottságaik okán..., és nem is a Hatalom lapokat leosztó kisszerű zsarnoki, de konspiratív-titkos befolyásoló világalkotó mindenkori szerepkörével.., de ha az Ember Magyar, és érdeke Magyar, és egy lehetetlen földrajzi helyszínen kell függetlenségét megőrizni, mindegy, hogy a germán, avagy egy angolszász, osztrák Császár, avagy az orosz Cár, a török Szultán, a tatár Kán, vagy egy szemita Uralom fenyegeti-e folyton-folyvást Autonóm Magyar Létét!

És látta, amint a Helytartók közül sokan szövetkeznek ellene a Tűz körül, mert meglátta őket, de vagyontalan és hatalom nélküli lévén nem bírta képviselni magát és övéit, mégis hangoztatta véleményét, hiába mondták, hogy maradjon veszteg, és KUSS -

... mert látta, amint a beavatott tűz körüliek lehazudják a csillagokat is, és ártatlanokat pecsételnek meg életveszélyes vádakkal, amint a kulisszák mögül osztogatják az Uralom lapjait: angol kém volt az orosznál, pogány kurva az Egyházban, antiszemita az Angol Királyi Udvarban, és amerikai kém az oroszbarát német vizeken, és orosz az angol -, esetleg Amerika-barát német vizeken -

- Nem az! - mutogatott egy-két igaz Ember pantomimet. Á, dehogynem az! - volt a válasz.

- Akkor megmentjük úgy, hogy az! - volt a néma válasz.

Csoda számba megy, Isten létére lehetne egyeseknek bizonyíték, hogy valóban megmenekült az árusok zsibvásárán, kézről kézre egy piros pöttyös Fehér Labda, amint dobálták egymás közt, kik szerették, és nem csak a kosz ragadt rá, de nem is csak a Hógörgeteg, és nem is csak egy gyilkos, érdekeket fontolgató és kijátszani akaró és befolyásoló Némaság, hanem jó szándék nyomán, őt felnevelő és lassan romjaiból felépítő Bölcsesség, az örök csillagok között az emberi melegség!

Én voltam nektek útban?

Gesztenyebarna, vörösesbe hajló hullámos hajrengeteg a nemes fehérkékkel mezítelen lovaglása a sűrű aljnövényzetű lombhullató erdők nincstelen magányán, egy Őzike tiltakozása, hogy vigyázz!, mert feléget a sátáni erő! Egy erős akarat mégis, ki megalkotja a pokoli erőt a szívben, hogy megláthassa csak egy percre is az isteni békét és otthon lakást, hogy van valaki, ki igazán van, és nem gonosz, de jóság és szabadság, és iránta érzett igaz szeretet!

J. S. Bach, Liszt, Wagner, Bruckner, Vivaldi, Mozart, az isteni szent zene...

És a meditáció, mikor a szálak és kötelékek eloldódnak, és nincs semmi és senki, ki idegen, ki köt és megköt érdeke szerint, de egy végső oldottság és szabad kötetlenség, amikor látod, ki vagy, egy sorsüldözött nemzet, ha királya nem is, de folytonos érintkezéseken a világ érdekeltségein ezen elvéreztetett és megnyomorított, agyonkínzott nemzet vélt érdekeiért krisztusi palástban, Krisztus szívében egy női Buddha megvilágosult abszolút tudatossága, békére és jóra törekvő Szellem, ki elszakadt innen, a földközelből rég, hogy a zseniális művészi isteni energiát adhassa azoknak, kik méltónak tartják, hogy tiszteletük jeléül felvegyék olykor e krisztusi Buddha Palástot!

Mégis mi köze mindennek ahhoz, hogy antibiotikumot rendeltek, és szedte is, és fosott és fosott egyvégtében, miután alul nem semmi, de úgy elfertőződött, hogy nem kínálta fel pináját akkor terítékre, könyékig lenne tejfel másoknak, de valaki ezért úgy hisztizett, mint egy rossz kurva, vagy kitartott szépecske, hogy majdnem törésre vitték a dolgot, hogy sosem látják többé egymást, mert neki az jár..., de aztán bár nagyon igyekezett ráérzős, beleérzős simogatásai időnként csak szeretgetni akartak, és nem gyönyört okozni, például játszani!, hogy dobolna egy nagy hordó-hason, de a másik meg akarta értetni vele, hogy egy rossz kurva, és hülye röhögése különben is elviselhetetlen, minek jössz akkor? - kérdezte, és tudta, a másik túlment egy határon a szeretetlen durvaságban, amelyet az ő szerelme már nem tud sebek nélkül áthidalni!

Fájdalom, egekig érő üvöltések és egeket ostromló fájdalom, hogy akiket szerettem nincsenek többé, mert nem is azok voltak, kiknek gondoltam őket, csak a magam ideái álmai kivetülése egy álomvilág virtuális rajzolatai, mi nem a valóság!

Az idő, mint egy fenomén nem lineáris, hanem a jelenben ott a múlt és a jövő: hozzáférhető, mert az időháló csomóin sűrűsödik a létezésben!

Létezéseink kavargása, a sorsok összecsomózván, egymást felismervén a Lét Semmijén megsemmisülésünk, és mégis létezünk e megsemmisülés egy tejfehér semmiben egy nincs, ami van pillanatain, a szellem magányán!

És nem tudta megbocsátani az uralmon lévőknek, hogy nem szerették ezt a nemzetet úgy ahogy ő, hogy nem, hogy nem tartották elvéreztetett-kizsigerelt hulláját a karjaikban a végkimerülésig, és nemhogy nem védték, és képviselték, és szerették utolsó lélegzetnyi erejükig, de a gőgös aljas terror örökségét választották félelemből, hatalomvágyból, kicsinyes kényszerek vélt előnyein -

És akkor látta a csúszó-mászó nyomorék-nyomorultakat, e halálra kínzott, elárvult népet, a tengődő, lélek vesztett és szellemtelen milliókat, és sírt hosszan és sokáig, de megfogadta, hogy amit még lehet, meg fog tenni ezentúl is azokért, akiket hozzá vezérel a sors!

És békülékenyebb lett benne az elutasítás, és oldódott a görcsös fájdalom, miután már nem nézett oda, ahová, tudta, neki nem szabad odanéznie! Persze a szemek belemartak még időnként, és az erőszak uralom hatalma kínozta még, de szemei szivárványa edzettebben lökte ki a provokálók okozta mérget a tisztaság álmain -

Névadók: Árpád-ház és az ismeretlenségbe vesző eredet-múlt és a Névtelen

2017. 07.24. Árpád-házi Szent Kinga
01.18. Árpád-házi Szent Margit; Árpád-házi Bizánci Piroska Császárné
07.18. Árpád-házi Szent Hedvig
11.19. Árpád-házi Szent Erzsébet

02.02. Gyertyaszentelő Boldogasszony
03.26. Gyümölcsoltó Boldogasszony
07.02. Sarlós Boldogasszony
07.22. Magdalai Mária Magdolna
08.05. Havas Boldogasszony
08.15. Nagyboldogasszony
09.08. Kisboldogasszony
10.08. MAGYAROK NAGYASSZONYA
12.08. Szeplőtlen fogantatás

11.24. Krisztus Király

Kérdezed, és én már annyiszor válaszoltam Neked: a Határtalan Szerelem a Magyar Nemzet iránt!

Krisztusi szellem, mely nem árthat és jó próbál maradni, míg hű magához; nagy befogadó irgalmas szellem!

Nem a Nagy Inkvizítor ki csak a hatalom aspektusa Krisztus körül; a másik oldalon rejtőzködöm mi isteni minőség és így nyitott Istenre és világra; határtalanul elasztikus de csak egy bizonyos határig mert valójában egy kőszikla becsülete a hűségében: őskövület; ízig-vérig Nő: nagy álmodó és szenvedélyes a végletekig; nagyon tudja mit akar de nem akaratos és nem erőszakos inkább félénk szelíd és jóravaló de tébolyultan kifordul önmagából és üvölt torkaszakadtából ha elhasznált idegei szétcincálódnak a nagy hatások következményeképpen -

Ki kicsoda: ki téged határtalan szeretett, de magához, ki Te is vagy, hű maradt!

Egy fényes pogány hun-magyar kinek a buddhai Krisztus a leginkább szeretett szelleme ki közel van nagyon egy Istenben! Így világok világa: így világ a női princípium, mint a Magyarok Királynője A Mennyek Királynő Asszonya Angyalok Királynője -

Apám, a nagy pusztuló bohém a semmibe kínzott, mégis boldog, de elhagyatott és árva nincstelen!

A szerető, de erős Szív táplálván láthatatlan humuszával a Földet, a gyémántszemű intelligencia, ki átlát embereken és helyzeteken, látja rákfenéjük és erényeik értékét és értéktelenségük...

Kérdezed ki ennek az apja? A hagyomány és dühödt vagy és haragos, mert közel vagyok a bőrödön csüngök, mégsem értesz, mit akarok és ki vagyok, persze túlságos nagyon is, de megvan a látásod érdeke rólad és rólam és az egészről és tán a rokon ellenfélből a rokonság felszíni ellenáramlásai egy irányba áramlik a felszín alatti víztömegek!!!

Apám is vagyok de nem csak: mert míg a hatalom fekete csápjai vájnak karma csőre váj szinte vés elmémbe megszerezni és használni mert a hatalom csak azt tud addig én védekezem mert széjjeltépett szétcincált használt megvett elmeszelt befalazott van elég, és nem csak szolgalelkűekre van szükség és de nem csak Ördögökre; értesz, a Szerelem vagyok, de nem A Nagy Parázna hanem az Örök Női a szerelem a harc és a termékenység az etika és erotika a legnemesebb értelmében az isteni princípium -

A gyógyító a tanító az irgalmas jóság az esélyek esélye a tiszta szívűség és a mindenkinek mindent lehet elve de következményei vannak tetteinknek: a legnagyszerűbben értelmezett szabadság erénye a nagy befogadó a nagy elvegyülő de öntörvényű erős szabad jelenlét öntörvényűsége önállítása de mindig másokért is: a lényeg a határtalan szerelem szíve a hun-magyar nemzetért de határtalan szeretet a világért az Istenben; ha időlegesen a szíve nem vérpiros vérnarancs bíbor és rózsaszín, de elfeketedő sem lesz gonosz elvből a hitében szíve nem halott akkor sem, csak kiürült fáradt elhasznált és üres szürke szív, de dobog akkor is, bár párszor mártírhalált hal a szeretteivel, kik benne is halnak és kelnek újra és újra, új életre -

Ki vagyok, kérded: mind, kit szerettem nagyon, és kiknek száma tündöklőn magas, kik lettem én a szerelmetes befogadásban: a Tibeti művészet levágott fejei szemeivel ábrázolja a szellemi sokszínűséget, a szellemi sokféleséget, az uralmat, de az enyém a szívjóság uralma!

Örökkévalóság ruhatára: mint egy színész ki kedvenc szereplőivé megsemmisülvén átlényegül magát vesztvén a szerep idejére; de mit éltet, e maszkos, álarcos, álruhás menetet a hűség szerelmetes becsülete és az isteni örök minőség, mi e szereplőket egy édeni-éteri színpadán a képzeletnek együtt szerepelteti, de képzeleti virtuális világunk, bőrünk része éppúgy, mint a valóságos világ és a képzelet álom-szőttese sokszor az akarat szálain lesz való világ!!

Párhuzamosok a végtelenben metszik egymást... - mondod mekkora badarság, de a szellem művei az átáramlás és átlényegülés a tudatátvitel a megszállottság a távhipnózis az angyali-ördögi világban, hol vagyunk: erről tanúskodik a fénykorszakunk, a jelen jövője! A technika finommechanikai kvantumfizikájában a Mágikus Kor nagy szellemi harcai tanúi vagyunk.

Mindez vagyok, mégsem boszorkány, mert mindent, mit tettem szerelmen alapult, de e szerelem virágai mindig feketék voltak: sosem számított a hatás, sosem a mások használata, sosem a hatalom.

A művészetek vonzáskörében éltem: az irodalom érdekelt vonzott leginkább később a képzőművészet lett a Mágikus Tükör majd a zenében és táncban tudtam föloldódni igazán!

Írni akartam a magyarságnak valami rendkívülit, szeretetből: ha alkotsz, növekszik benned a szeretet!

Az ind és a sumer szerelemistennők: Aditi-Inana és Kinga, IV. Béla, - az Új Honalapító a tatárjárás után - leánya, a lengyelek szeretett királynője!

Apám egy másik apám nagy hatása a hagyomány vizein, egy vidéki kúrián Angliában egy James Bond és egy Shakespeare-i Nő birtokán él és hal, mit cipel magával és majd én, kihez eljut a vatikáni Bazilika kupoláján áteresztődő, beragyogó fény, de Fellini és az antik Róma romjai, az ázott római freskók a metróépítés során -, majd Nagy Károlynál tett látogatása apámnak a németországi magyar katolikus gimnázium paptanáraival a pogány műveltség nagyra becsült tisztelete a krisztusi szívben, és Jeruzsálem, a kultúrák találkozásának városa!

A beteljesülés a magyar nyelvben, míg nem fürödhetek mezítelen anyanyelvem virágos mezején egy világhatalom gazdag paradicsomában, mint e magyar nyelvben való feloldódás és megsemmisülés voltál Te a beteljesülés, az én feladatom, melyhez az élők közül Te álltál legközelebb, mert művelt római katolikus és mégis Attila király a hun-magyar fényes pogány, és Krisztus, a mágikus fehér király, apostolkirály és géniusz. A feladat: maradni e nemzet szívében a nyelv és szelleme által, melyről vallottál, és a példaadás: Mátyás apostol: 02.24.!

És minden mi az isteni szent művészethez és a szellemi szférához köt engem: vallások ismerete a hit filozófia tudományok...

Természetszeretet! A hun-magyar indiánok nevei szabad szellemmel fényes tudás szabadjai szabad harcosok, de sosem az ártás szellemével, de az önvédelem és a saját közösségek védelme szellemében erős akaratú szabad szellemből őserő birtokosai!

Elvegyültem és kiváltam a hagyományon az abszolút személyes isteni örök minőség!

Autonóm személyiség: hatásokon, mégis független ősi és mágikus fénykorszak szelleme az Örök Nő -

Megérkezés a városba

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.

Ez volt a szerelmetes szabadság gesztusa a 2019. Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahová elvitt pár gyereket, hogy megmutassa nekik a Goethe-sarkot, az angol sarkot, az olaszt...

Vörös Veréb? Dehogy. Nem tudja, ki szereti, és ki gyűlöli, és a gyűlöletet választja, dehogy! Keresi az igaz szerelmet, mi itt ritka rég, mint a fehér holló, és mindenünnen ellensége leselkedik rá, ha kell baráti álruhában, mert van, kiknek mindig csapdát állítanak, minek értelme, hogy bármit választ, ő hulljon a csapdába bele, és mégis ő legyen mindig a rossz és az örök vesztes! (Szerintük riherongy egy kurva kém!)

Tudod, úgy ők gondolkoznak, a kurvák, kik futtathatók, mint a mérgezett egerek és a gépesített mozgatott egerek, az agymosottak, a fáraóhangya sereg, a bekötött katonaság, kitől, ha minden lényegest elvesznek, és nem marad semmije, akkor igazán használható, ha halálra kínozzák, avagy csak a szellemi fölény, avagy sugárkezelésében, egyre megy, hogy egy fekete elmében égsz, vagy sugarak célkeresztjében!

Vörös Veréb? Dehogy. Nem tudja, ki szereti, és ki gyűlöli, és a gyűlöletet választja, dehogy! Keresi az igaz szerelmet, mi itt ritka rég, mint a fehér holló, és mindenünnen ellensége leselkedik rá, ha kell baráti álruhában, mert van, kiknek mindig csapdát állítanak, minek értelme, hogy bármit választ, ő hulljon a csapdába bele, és mégis ő legyen mindig a rossz és az örök vesztes! (Szerintük riherongy egy kurva kém!)

Agyon szaggatott, el- és kihasznált, agyontöredezett kiszolgáltatottak, miként szerethetnének igazán bárkit is, ha rég minden egész darabokban, és az Út sincs, az is fragmentum, de kinek-kinek létezik a sajátja egy egészen! Ne hagyja hát, hogy más megtörje, reá rátelepedjen, és akaratát rá erőszakolja, hanem küzdj és bízz, hátha létezik sok ellenségnek öltözött igaz barát is!

Féltek attól tán, hogy ő egyedül veszélyes számukra, de velük együtt gondolkozván akart valami rendezett, szép, szabad újat, de a kezdeteknél tő alatt csonkolták -

Ez a csonk voltak ők, ez az agyon áztatott, alázott, kizsigerelt, hullává gyalázott Fenség, kiket szeretett, de nem bírták elviselni a szeretetét, mert nem létezett nagyobb büntetés számukra, mint az a rájuk szegezett kérdő tekintet!? Régóta már nem tudtak és nem szerettek senkit és semmit, és nem tudtak, és nem akartak adni semmit, csak hatalmuk fenntartandó, - annak maximális, kérdések és válasz adás követelése és kötelezettsége nélküli -, kiszolgálóit, hisz nem lehet itt semmire se igaz mód válaszolni, és akkor már tisztességesebb hallgatni -

Aki egy globális egészet kényszerül látni és fenntartani, nem ragadhat le évekig egy halálra sebesített katonánál, mert neki már nem lehetnek sebei, még ha naponta szórják is nyitott sebeire a sót: "ide többé be nem teszi az a Nő a lábát", akit ő választott talán, de kibaszták, mint macskát szarni a keresztút első állomásánál, mert a könnyű életet áhítozták; ki nem? És benne egy "lázadó, kurva kém, ki ráadásul nem is az övék, de az ellenséges oldalon sertepertél, egy boszorkány, egy Fekete, az ide be nem teszi többé a lábát!"

Ha valami Fekete az éppen ez a Pokol, mi nem más, mint a császári szenátus leosztott lapjai a tőke körül, mi mára egymást öli, de ez csak a Látszat!

És nem is lenne ez baj, hisz a szlogen a "Nyugati Világ védelme", és ki szeretné ennek pusztulását?

A baj ott van, hogy ez a tőke tűzzel-vassal gyilkolja azt, amiért ő itt van: egy kizsigerelt, elvéreztetett, idegeit végsőkig felőrlő és felőrölt, kifosztott és halálra csonkolt nemzetért, melynek ingyen adták kétharmadát az ellenségnek és a maradékot is ingyen akarják, mert nekik jár, mindig minden ingyen, mert megszokták, hogy akinek van, adatik! Az idegenek gyámkodása alatt azt kell mindig elsöpörni és elsöpörtetni a gyámkodókkal, - akiktől irtózik, jobban, mint bárki mástól immár -, azt kell megsemmisíteni, amit ő szeret!

Ahogy az olaszoknak Dante, az angoloknak Shakespeare, a magyaroknak is van királya, nem is egy, egy ismeretlenbe veszett ködös múltban ott él elfojtva e nyelv lelke szellemében számtalan spirituális vezető, király és regös énekes!

A "Nyugati Világ" védelme mindannyiunk érdeke, de nem mindegy, milyen az a nyugati világ! A szabad és boldog Birodalom, sose felülről vezérelt Halál, hanem alulról szerveződő Élet, hol szabad kinek-kinek sértetlenül, helyi érdekét felismervén érte munkálkodni, mert a Birodalom erős csak így lehet!

A megtermelt javak, pár kézen, ha megoszlanak, az végzetes mindig a közös jó megteremtésében. Nem kiáltja, hogy "döntsd a tőkét, és ne siránkozz!"

Másért és másokért kiáltott évekig!

Végignézte, ahogy halálra kínozzák az egyiket, majd a másikát, majd a harmadikat, és mert három a magyar igazság és egy a ráadás, hát..., és üvöltött és sikított, hogy "Ne tovább!"

Elmérgezett, egymásra uszított, megtévesztett, veszett Kutyák és szelídített vadmacska faj, ki oly beteg, hogy gyűlöli saját faját, és azt támogatja, ki gyűlöli, mert a végsőkig nem veszi észre, hogy annak vitorlájára hajtja a szelet, kit gyűlöl, mert itt e föld örökölt szolgaság és kiszolgáltatottság, de én szeretni és gyógyítani jöttem, és nem gyűlölni és nem felégetni a maradékát!

Nem is átjátszani másnak egy tál lencséért!

Egy minden lényegest, tehát a valós titkos és tudott uralmi hálózatokat eltakaró ködösítés és igazságot amúgy is tagadó virtuális és látszatvilágokat éltető, a hatalmi berendezkedést így megtartó, minden mást elnyomó, mindent lebontó, de semmit, az új embert megtartó filozófiát létre nem hozó, vagy azt agyonhallgató hatalom nem erős, de veszélyeztetett és erőtlen, és mindig egy központosított, rendőrállam a válasz a tőke korlátlan uralmára: csöbörből vödörbe!

Mi magyarok, kinek megvan a Szent Koronája, és tán annak mindig választottja is, ki vigyáz az igaz népre és nemzetre, a gyűlölet és gonoszság felismerő ismerőjeként. Soha nem lehet nekünk, míg másoknak sokat, akár mindent lehet!

Lehetnek gonoszságban, hazugságban, gyilokban, újra és újra összetörhetnek minket, de nekik sose kell tükörbe nézniük, míg határtalan pokluk terjesztik a világon, lelkük örök otthontalanságának poklát! És nem hagyják, hogy másnak nyugodt és békés és szerető otthona legyen, vagy addig fészkelődnek, míg kitúrják a saját otthonából!

A mindenre rátelepedők, kik elszívják az élő nedűt, majd a másikát bedobják a poklába!

Mi is volt a hegyre járatás, mit mégse bánt meg? Az idegei elhasználása és áramosított eltérítése! Egy hívő magyar, mágikus-misztikus, fekete romantikus, ki mégse volt fajelvű, nem volt soviniszta, mert Krisztussal jegyezte el magát, mikor a szépséggel és a tudománnyal! És tőle tudták, hogy életét is odaadná barátaiért, hát nem kellett az ellenségnek, de valaki elfogadta áldozatát és magához vette, mert hol van ma már az a népből, ki maga lesz másokért égő áldozat szerelemből, és nem a másikát veti oda, bárkit is, csak magát mentse!

Mi magyarok is tudjuk, hol dörög, és hol osztják le a kártyákat, régi nemzet, sok harc után!

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában, de tudd, hogy az ellenséged, már tán születésed előtt tudja, hogy jössz és résen lesz, hogy tő alatt vágjon el minden álmod és minden gondolatod, de élnek az igazak, és elrejtik rejtőzködvén szerelmük irántad, kik tudják, igaz vagy!

És vagy, mert egy nemzet lebegett a szemed előtt, mindig másokért kért és harcolt és volt kész az áldozatra mindig, de a valóság és a realitás milliárdnyi pókhálója sorvasztotta és ítélte lassú haldoklásra, mi volt határtalan szerelmetes kín és szenvedés, melynek keresztjéről újra és újra lejött, hogy egy zseniális lélek és szellem otthonából beteg és elkínzott testét új életre maga szülje, mert a Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője e Szent Korona valós és igaz Birtokosa -

Szerelmetes Budapest

Most írj, Te rohadék!

Nem mondta, hogy Isten dicsőségére gondolja-e, mert nem szerette a nagy szavakat, és sokkal jobban tisztelte és szerette azt a valamit, hogy néven nevezte volna, de érezte mindig, és megpróbált benne megmaradni és élni, de megpróbálni birtokolni őt akár egy név adásával is, ez volt lehetetlen.

Ez a Hang, ki mondta mindig, hogy Rohadék, ott volt már akkor is, mikor a Szerelmének Chicagóban magyarázta: Értsd meg, a kárpát-medencei magyarokért vagyok én, és szeretlek nagyon, nézd, folyvást képekről írok, a tieidről is, és nézem és látni kezdem őket, de ott vannak ők, egy pár nagy nyomorult az nagy veszedelemben. Ez utóbbit nem mondta, csak érezte, de nem bírta megfogalmazni e félelmetes és rejtelmes érzését.

Oly jó lenne veled e földi mennyország, e földi paradicsom, de csak úgy lehet, ha itt is ott is!

A hang, ki mindig rohadékoz engem, de nem, nem vagyok rohadék! Ez a hang hatalma ott kémlelt már Chicagóban, és mindennek elmondott és lehordott, csak vissza ne mehessek a szerelmemhez, mert az már, szerelmem, van sok, ki a két tájék között legyen a híd, és különben is e kapcsolatot sok ezer évre biztosítva látta, és előre lefoglalva magának, uralni minket, uralkodni, gyámkodni felettünk, de mi is itt vagyunk! Mi, magyarok a Kárpát-medencében! Az igaz, hogy sugárkezelések után vagyunk itt, és mi mindig rosszak vagyunk és láncot hordunk, és valamiért mindig választottak büntetnek meg minket, nem akárhogy -

Különben sem számított e büntetés, ha a szerelme az első bajnál odadobta a halálnak, nem mert a szerelmét kémkedéssel vádolták meg, hanem mert rájött, sem nem kurva, sem nem szolga természetű a szerelme, és neki erre volt szüksége!

Csigolyánkon húzván fel a gerinccsatornánkat, úgy törni meg, míg üvöltünk a fájdalomtól.

Körmünket tépdesni ki fogóval, véres hús-péppé verve minket, sikoltó idegeket, de ők a választottak, nem rosszak sosem, sehol a világon, ők a szentek, a kiválasztottak!

A rohadék - mondja, de nem!

Ki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, de nem!

Nem keveredtem korpa közé, de a kis gyámkodó szemetek rajtam, kik rohadékoztok engem, az nem korpa, sokkal rosszabb annál.

Kik terelgetnek, mert azt hiszik, barom vagyok, mindig karámok mögé, és börtönökbe, de nem, ha én megyek valakihez, nem könyörgök, és nem siránkozok, hanem vagyok, és kihez megyek, annak oka van!

Nincs szükségem évszázados ellenségek gyámkodó szemére, ha már szabad világot hírnökölnek egyfolytában, de lehet, hogy már csak egy száz ember szabad itt mindent csináljon e kék bolygón, de mi az emberiség is itt vagyunk, és nem is mindenki akar szabad lenni, de emberhez méltón élni akar!

Nem kiváltságokat akar, megélni akar, emberhez méltóan!

Nem erősek, kik erőt prédikálnak, csak náluk a pénz, a hatalom és az erőszakszervezetek, mert lefizetik és megfizetik őket, és mert zsarolják őket, hisz legtöbbször van mivel!

Van, kik folyton büntetnek, de nem, mert erősek, hanem mert a fent elmondottak, és mert a bőrünk alá is belelátnak rejtett kameráikkal és sugárkezeléseik kísérletei nyomán, ahogy figyelik az eredményt, ti nem vagytok embertelenek, rosszak és gonoszok, ti csak fenntartjátok a sárga, dehogy, a pénz uralmat!

Igazatok van! A hatalom mindig pár család kezén összpontosul előbb vagy utóbb, de én nem vagyok korpa között, és nem vagyok rohadék! És magyar vagyok, és azzal szeretnék együttműködni, akiben megbízom annyi szem felnyitó sugárkezelés után! Értitek? És nem azzal, kiket ti gyámok a fejemre raktok, terelgetni új pokolba, új börtönökbe, új falak mögé, új szakadékba!

Tudom, hogy működtök!

1. Titkos, koncepciós per, 2. rágalomhadjárat, befeketítés, 3. a lehető szövetségeseimnél, kik már a hatalomban, addig rágalmaztok, hogy ne legyen szövetkezni semmi esély már, 4. sokáig voltatok üldöztetésben, jól bírtok titokban szövetkezni és hallgatni, 5. minden térfélen és intézményesülésben ott vagytok a pénzetekkel, a titkos hatalmi rendszeretekkel, maffiáitokkal, ha bármerre is eldől a játszma, ti ott legyetek a végén, de én is ott vagyok mindenhol!

És a ti választott területeitek, és a halálnak odadobott területeitek!

A rangsorolt területek az élet és halál skáláján!

Mindenki a jó életre vágyik, de vannak területek, miket ti évezredes halálra dobtok oda, mert olyan jók vagytok, ti intézők, de engem ne büntessetek azért, mert rossz vagyok, netán kurva, fekete rongy és kém, mert valami egészen más vagyok. Engem vádoltok, de tán épp ti vagytok mindez! Ti választottatok el mindenkitől, kiket szerettem, és nem engedtetek egyikhez sem, de nem kurválkodni akartam. A szerelmemhez sem engedtetek vissza, mert magatoknak akartátok megszerezni; mindenhogy máshogy inkább a tiétek is lettem volna, de ti nagy étvágyúak vagytok, és nektek semmi se drága, de semmiért nem akartok fizetni, mert nektek minden ingyen jár, de nem, mindenért kölcsönösen fizetünk.

Nincs minden ingyen, de van mi megvehetetlen!

És tán tényleg eladtak volna engem tinéktek, de ti mindig fintorogtatok, és nem tetszett nektek az ajándék, de az hagyján, de mérget kevertetek az utamon mindenbe, amihez nyúltam, és amit csak érintettem! Kurva kém? Nem!

Majd mondtátok, ti nagy tőkekoncentrátumok, hogy túl nagy falat vagyok, és folyton kisebbrendűségi érzésetek lenne mellettem, de közben röhögtetek, egy szaladj ide, szaladj oda inas, ki nem is sejti, hogy a mi érdekünkben cselekszik, de mennyit is -, egy szolga, egy rabszolga!

Nem! De tényleg nagy falat lennék a torkotokon?

A globalizmus terrorja!

Mondjátok orosz ez; nem!

Zsidó, nem, azok mások!

Arab, nem azok is mások!

Én magyar vagyok, és mindenhol ez az első, hogy magyar vagyok, miért, mert magyar írás, magyar szívvel, értitek, magyar érdekkel, értitek, hogy ez ilyen egyszerű, és napnál világosabb? Ehhez nem kell a ti milliónyi, milliárdnyi sejtből álló hálózatotok, ha a technikát nézzük a trillió a hatványokon, mert megmondom a titkot, hogy ennyi, töretlen hittel ember és magyar!

Határtalan szerelem szülötte a habokon!

És még egyszer, nem én és nem apám és nem a rossz, de ti mindenkit odadobtatok a halálnak, sugárkezelésnek, mind a különbeket, és most még a maradékot is célba veszitek, górcső alá, lassan fárasztjátok, ki bántja a ti szemeiteket, de nem!

Nem volt apám elég olcsó tinektek nem volt egészen ingyen, nem!

Nem volt mindenre kapható, mindenre nem, de e nemzetért elment a végsőkig, az utolsó utáni lehetséges kompromisszumot is meghozta, de amit lehetetlen embernek, azt nem! Azt csak ördög teheti meg, de ti zsák a foltját, de...

Ki más az igazi ördög, mint kinek csak a haszon, az olcsóság számít, és nincs más érték, és semmi más, csak a hatalom!

Tévedtetek, engem a hatalom, mi legkevésbé érdekel, de a SZÍVEM, az érdekel ám!!!

Mindig más lennék, mondjátok, mindig mást mutat?

Tényleg? Nem! Mindig ugyanaz, de ti soha nem engedtetek oda, ahova én akartam, ti gyámok!

Bár hagytatok volna, konfliktusaimat egyedül megoldanom, és nem települtetek volna, ti gyámok, ti hallgatagok, de a hallgatás sem egyforma ám, van hol gyűlölet és van hol szerelem, és a hullámok ultrahangjai!!!

Szíve csöcsei két bimbója, ha kivirágzik egy hajnalon...
Kárpát-medence koszorúja a Kárpátok a fejemen -
Elmeerő, mi bevilágítja poklom, mit készítettetek nekem,
de én egy virágos mezőt adok tovább örökül, kínokkal telit,
mégsem aljas, galád, ostobát, ki ingyen ellenségnek átjátszik
mindent, ha kicsit is szorítják az övet és a kantárt,
de megbokrosodik, és hullik le hátáról, ki nem oda való!
Miután csigákon felhúzták gerincét, "nekem nősz nagyra, szentem",
hogy vágjon belé az első mennydörgős ménkű, és mászatták hegytetőre,
miközben röhögtek a birtokon belüliek, hogy mit erőlködik!
Sosem várt, de ostoba lett volna erőlködni, ha tudja, hogy nincs miért!
Ostoba, ki mozdul, ha tudja, hogy ellenség veszi körbe, és kezükben
mindnek felé szegezett töltött puska és pisztoly!
És tán, ha nem mozdul, megmenekülhet, mert még titkon egy álma van!
És tán az a világfa neki is immár egy életfa lesz, ki töretlen hittel
tán már nem is ember, de lángelme szülötte, angyalok karának jegyese
és magyar!
Miért? Ő értük van itt: nem megrontani, nem ártani, de a csupa seb,
agyonkínzott testeket és lelkeket gyógyítani, és vállalkozni szabadon, merni,
hogy ne verhessék itt a sárga földbe azt, ki vállalkozni mer! Bármiben is.
És ne gyámok mondják meg nekünk, kinek lehet, és kinek nem!
És utolsó utáni leheletéig szeretni és segíteni és gyógyítani, bárkit és bármit!

Szeretett szerelmetes szerelmeim, imádott isteni művészek, géniuszok, határtalan isteni zene, és határtalanul szeretett MAGYARSÁG!

Úgy ölelte magához a Budai-hegység karjai, hogy végre ez nem fojtogatás volt, de határtalan boldogság napfényes csókjai és pergő vidám kacaj, sírás helyett!

Azok a fekete könnyek, mit mások mértek ki semmiért egészen, majd szidalmazták, mint egy bűnöst, hogy FEKETE!

Nem hiányzott neki az erotika, a szeretet hiányzott, de nagy magányában még be is csapta magát, hogy lehessen még, és átvergődjön az éjszakán!

Eper- és málnaillatú hiába volt a segge lyuka, ha megbízó azt mondatja, szarszagú!

Milliárdnyi éjszaka után, ha eljött a fekete sereg, az igazi, meg kellett döbbennie, hogy nem fog rajta verés, mert lepattan róla, és helyben visszahullik arra, ki ver...

Akkor gondolkoztak először, ki is ez, addig se hitték, mit mondtak róla, de tették, mit tenni kellett, mit mondtak nekik, és parancsoltak, gondolkozni nem a katona dolga...: a REND!

És van, ki még gondolkozni képes, mer és tud és akar, és nem csak közigazgató?!

Rajtam, személy szerint, oly nagy volt az elnyomás évekig a terror hullámain sugárzása, hogy nem voltam képes, csak nagy erőkifejtéssel voltam képes gondolkozni, de tisztul, gyógyít, erősödik és megszentel - mondtam magamnak évekig!

Tisztul, gyógyít, erősít és megszentel!

Először magamat, majd talán képes leszek mást is!

Azon a Nagypénteken ragyogott az ég, csodálatos tavaszi időben sem kellemetlen hideg, sem kellemetlen meleg nem volt, és öleltek a Budai-hegyek karjai: a Széchenyi-hegy és a János-hegy, a Károly-kilátó a Hárs-hegyen, a Nap-hegy és a Vár-hegy a rózsaszín virágzású vadcseresznye-sorral, a Tóth Árpád-sétány végén a Magdolna-torony, a Budai Vár Palotáival is őrizte a Széchenyi könyvtár a Magyarok Nagyasszonyát és Templomát, az évszázados elnyomatás ellenére az utolsó várvédőt, Szent Margitot a Szigeten!

A Hármashatár-hegy, mely ha a horizontba belesimul, nincs határa, mert az Egész Látóhatár, és minden magyar felelős minden magyarért, és ez itt sose könyörgött, de erős szabadokkal csatázott és vitázott, és nem bújt el előlük, hanem bátran szembeszállt, és ha lehetett szövetkezett, amiben lehetett, ha kell, alárendelte magát annak, kit határtalan szeretett és benne még maradéktalan bízott, - joggal -, és csak akkor húzta érzékeit vissza bőre alá, mikor tudta, hogy most vérre megy és nyolcadik bőrét akarják!

Az ördög-árokhoz oly közel, mi a Magyar Írás segítője volt!

És állt még sértetlenül a Szent István Bazilika, szeretett Árpád-házi Szentek otthona, édes otthon, a Szent Jobb őrizte Szent Korona, minek titkon én szolgálok egyedül, de nem szolga, hanem Barát, mert csak barátok lehetnek, kik a fényét annak el bírják viselni, mert nem tej és mézben csöpögő Kánaán az, de leggyakrabban Töviskorona!

És a Gellért-hegyről ellát évtizedes kínzásának helyéig, a semmiért egészen, egy börtönig, mi ellátja, de lassan lehullanak az utolsó börtönfalai is a szeretett magyaroknak!

És a belvárosi templomok tornyai, a könyvtárak kupolái mind ott magasodnak még a szeretett sík fekvésű Pest város szívében, mire oly jó pillantásod vetni a ragyogó nappal megvilágított budai oldalról, a Gellért-hegyi kilátóból, a Gruber Vízgyűjtő Medence szakrális szoborcsoportjai felől!

Nem korpa a disznók közt, bár ítéljen mindenki belátása szerint, mert a korpa hasznos növény, és én ma még húsevő vagyok, de ha már állatkert, akkor a vadállatok! Nem szelídítő, nem, de ki velük megküzd, ha kell, és időnként békében elheveredik velük együtt a napon, és ha kimúlnak ideig-óráig elhagyja őket erejük, a pucér testüket magához öleli, mert nem vadak, elmék vagyunk, és akkor kivirágzott benne valami félelem nélküli Szépség annak szívében, kinél már régóta otthonra lelt, de jól csak a szívével lát az Ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan....

...és a Vén Hajós a Nemzetközi Hajókikötőtől a Megyeri-hídon túl a Pilisig, de szemét elnyugtatta a Római-parton és a Csillag-hegyen, a Péter-hegyen, - és ismét egy nagy folyami hajó araszol a kikötőbe -, és most ellát a Csepel-szigeti oldalon végig, hogy a hegyek koronája összezárjon a Város védelmében Törökbálintnál, és soha, semmit szebben...

...és a nagypénteki tavasz, mint örök tavaszi örökség borul le rájuk, és a tengernyi orgonabokor illata, a sok virágzó egyéb bokor mézédes illatával elkeveredvén felszabadító, könnyed illat, és a ragyogó nap sugarain a vad magyarok ló patán vágtatása szelídül kicsit határtalan szerelmem dalain, mert kik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabad boldogulásáért, azoké a lelkem, és tovább....

...mert csak szívével lát az Ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, és a fül nem hallja, és a sugarak el nem nyelik...

Színház

Színház az egész világ!

Na persze - mondta, ha hagyom benne eljátszani a maga szerepét, mit én jó előre látok, hogy ki maga, és úgy vigyázott bőrére e mellett a Nő mellett, hogy az épségben megmaradjon, mert ez a Nő egy két lábon járó párhuzamos tűzoszlop volt maga! Más egyéb semmi -

Mégis. Egy nagy glóbusznyi szerencsétlenség, ráaggatott ruhákban!

Mozgatott egér? Mérgezett egér, soha. Járta az útját, de a szívét csak három vén, viseletes, kopottas Csataló, más néven Katona, rég levitézlett Hadvezér látta, kik előnye abban állt, hogy tudták, kit, és miért kell és akarnak megbaszni, annak halála nélkül természetesen, hisz az örökkévalóság halált már nem ismer!

Nem úgy a fényre áhítozó kis Fekete Szorongó Kő, egy Ellen-Buddha, ki szeretetre éhes, nagy vágyakozó, telis-tele félelemmel, és szorongásból és állandó idegességből, gyomorgörcsből adódó meszesedés jellemzi -

Mindez mellé, ráadásul, egy kis Őz, oly félénk, hogy kis zörejre is futna ezer felé, bár a Magyarok Szent Kardja ereje benne, de nem használja, biztos okkal, mert a nyomás rajta nagy, mindenhol ellenség rejtőzködik a bokrok mögött, és még egy kis szandálos, Mosolygó Kislány, ki úgy gondolja, ne harcolj, csak menekülj, mert ki kardot ragad, kard által vész!

És mert Kisleány, Honleány, megérzi hát, hogy mind ellenérdekű, mert ellenfelet szolgál, és nem azokat, kik az ő szíve választottjai; mert vannak, kiknek már nincs választásuk, csak kis taktikai csatározásokra, vagy, mert már rég választottak, és azon az úton következetesen haladnak tovább, vagy mert rég eltaposta őket az úthenger, és ahová sodorta őket a Sors, hát oda telepedvén, ott vannak, ha a létet, a levést a levesben választották!

Nem választhatok a világi forgatagban egy jegyest, ha nem e világi a jegyesem, és nem e világi jegyesben vannak kötődéseim a szív bonyolult választásain -

Színház az egész világ, és benne én a létezés arany virága - gondolta, mikor egy vén tüzes csatalóra gondolt szelídített kancája.

Színház az egész világ, és benne Attila, az Isten Ostora, a Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője.

Színház az egész világ, és benne a Magyarok Szent Koronája és Királyai, egy köztes Komp-országban a mindenkori Cári Érdek és a mindenkori Német-Római Császári érdek köztes terében, egy satu-szorítóban! Az Új világról jobb, ha Salvador után szabadon a daliások beszélnek!

Szakadék. Feneketlen Tó.

Színház az egész világ, és benne mi vagyunk betegen, kiszolgáltatott, elhasznált magyarok, de vagyok, ki lejött egy hun-magyarságért milliószor is akár naponta a keresztjéről, hogy új hazát teremtsen nekik a Kárpátok ölelésében, hogy milliárdnyi ellenséges erő és akarat között is lehessenek Ember és Magyar!

Ficánkoló, sétáló, futva menekülő Emese?

Minden a fejben születik meg, és a Szívben tisztul meg, és az elme, szellemem, mi átölel, Kárpátok koszorúja, de ha örökzöld fenyves tűlevelei mindig zöldek is, ne legyenek tövisek, ne legyen Töviskorona fejünkön e Kárpátok Koszorúja -

Színház az egész világ, és ha nem is hagyod eljátszani szerepem, itt vagyok, élve elásva, és ezerszer már újra tő alatt visszavágva, hogy ne legyen esélyem másokkal egy Pályán, ki Ember és Magyar, mert csonkolsz és visszametszel, hol nem kell, hol akarok kötni és természet szerint lenni és létezni, és természet szerinti ellenségeimmel kötögetsz folyton, kik idegenek, és semmit nem vesztettek itt, nincs itt érdekük, akaratuk, de fekete csápokat hagysz meg rajtam, kik elmérgeznek lassan és biztosan kiszívják az életerőt, a csontvelőt, és tengernyi pókháló, mit le kell fejtenem magamról, látott és láthatatlant, hogy eljussak enyéimhez, kiktől mindig elszakít erő, erőszak és hatalom!

A világ falaiba befalazván az enyéim, de a lelkünk egymásért kiált!

Szegek, mik dideregnek intézmények deszkáiban, holt élők, nem függvén, de halálra ítélvén, de én az életért vagyok, és az Ember érdekel, hogy lelke szelleme erős és egészséges, és teste nem rogyadozik fölösleges terhek alatt, és szellemét nem betegíti állandó perlekedés!

És nem akarok levágni másképp gondolkozót, de becsületes harcban álljon ki ellenem, és ne, mint egy Féreg, hátba támad folyton, egy konspiratív, titkos-rejtett és rejtőzködő Szörnyeteg, de az isteni is rejtőzködik -

És a színpadon nem állhatok fel egy Pénz beszél, Kutya ugat szereposztás szerint, mert nincs szerepem az egészben, mert az egész vagyok, vagy a semmi sem, hát én!

Semmi leng, lengedez elnyűtt és elhasznált, áramos idegeken, de a semmi bársonyos lehelet, mi éltet, és kárt nem okoz, de lenni enged, a levést a levesben -

A terror, a mindenkori erőszak ma már sugárkezelés, a láthatatlan, mi nem lát mást, ha globális is, csak egyéni Érdeket! Ha globális teret hódít, érdeke legyen globális Jólét, de abban én is benne vagyok!

Színház az egész világ, és benne én az áldozati szerepre ítéltetett újra és újra, de ez nem általam választott szerep! A világért felelős mind a saját posztján, és ott áldozatot hozni egyedül a maga nevében hozhat, úgy, hogy magát áldozza fel, és bűnös, ha mást maga helyett vet mészárszékre, és fehér ingben osztja a Halált mindig másoknak, és végletekig kíméli magát!

Az egészséges élet lényegi része az áldozat, mit önként hozunk!

Az Út járása, a Szív szerinti, követel úgy is elég Áldozatot, természet szerint, nem kell oda beavatkozó Kéz, ki hóhérod, mielőtt megszületnél, és fogalma sincs valójában, kit mészároltat le, ha van, sokszorosan hullik rá vissza, de lehet Bátor!

Ha három Férfi élt szívemben, hát mert mind háromhoz tartoztam én! Nem, mint egy Kurva Céda Fekete Rongy, hanem mint Lélek és Szellem, Társ a Nagy Nincs, a Nagy Idegenségben! És ha vélük tervem és dolgom volt, az minden más, mint egerészni és kémkedni mást és egyéb kémtechnikák, ha mind betévedt e zsákutcába, mind az egér és az Egerek Fejedelme, az nem az én dolgom!

Elválasztani tőled, kit életednél jobban szeretsz, lehetetlen, ja, hogy ők ezt nem tudták, ugyan már!

Ha lett e Színház egy sugárkezelt, virtuális világ, torzított és igaz valóságtól távoli világ, egy művi rózsaszín álomfelhő altatókkal, sem az én hibám, de nem az lett, mert a Mester duruzsolta: tisztít, gyógyít, erősít és megszentel, a Mester és a Margaréta, ezt suttogta, és új barátokkal telítődött a fényes szemhatár, a Horizont!

Egy oltáron lemészárolt üvöltő kínjaink lelkünkben visszhangoznak, és nem felejtjük, mert hogy is felejthetnénk, mi lényeg szerint a miénk, a lelkünk szellemét, az Utunk, mi ha szilánkosan tört, mert leejtettek minket, a törékeny üveget, ha elszáradt, mert felégettek minket, sem a mi hibánk, ha minket néztek ki, hogy halálra kínozzanak lassan és biztosan, mert minket lehet, mert mi senkié vagyunk, ránk a Kutya sem vigyáz, de!

Ha elárasztott minket a nyomorúság nyomán a kétségbeesés és a bűn, próbáltunk megtisztulni és erényes igaz emberré válni, de nem vagyunk bűnösök, mert tudatosan nem ártottunk sosem, de jártuk életünk útját, ki-ki a helyén, ha szét- és elszakítottság kínjai nyomán sikolyunk fellármázta e "kék" bolygó minden égi rétegét, hát ezer bocs, de tudatosan ellenünk, ne tovább!!!

Ne bántsd a magyart!

A rituális színház, a mágikus, hogy a szétszakítottság kínjai után az egybe visszatérsz, mi semmi és nem semmi, a létezés mi Tiéd, mit kiköptél az emésztés után, és itt vagy, ez Szellemed: Hun - Magyar Apostoli és Királyi, ki rendezett Szép és Egész, ki nem e világival, nem e világgal jegyezte el magát, hanem ha a Magyar Írással, írni a magyaroknak, hát e korban, már ez maga a lehetetlennel felérő Áldozat!

És a Színház, mi az enyém, hol a Szövegé a Főszerep, mert mondanivalója van, de ott lényegivé váljon a Színész, és hamis nem lehet! Teste, szellemek örök búzatáblája, sivatagi óceánja, hol hullámzik lehelet és Vihar, de ne zárja el önként magától az Édent, miért élni egyedül érdemes!

És a Színház, az Isteni Zene és Képek Folyama, hol az Ember a Fő Anyag: színek és hangulatok, képek és hangszínek tobzódó árnyalatai, egy emberi szoborcsoport által alakított Téridő és Időtér, mi egyszerre egyként bohózat, show, vásári komédia, misztikus, mágikus, rituális színház, és tragikomédia, ha mondja, hogy nevess, ha beléd rúgnak is, de ne légy hamis!

Oszt, ha megerőszakol, kit életednél jobban szeretsz, tudatlan megtévesztetten, hát ott ragadsz rajta, és magjai rajtad, míg nem felejted, kivel eljegyezted rég Magad a Határtalan Szerelmet!

Árkádia

Árkádia

Proa
Árkádiából, mint tudva lévő az Édenből hazatért -, nem lehet más, csak kém!

Elmi
Huss innen, ki ha Kém, ki házam táján falni akar, és másnak osztja aljas mód az összeharácsolt bért!

Kagám
Őt ne! Cserbenhagyásos gázolás szörny hulláját még kémnek is kikiáltják, hogy triumfáljon rettenthetetlen diadalmuk: holmi Zách Klára a kiskirályok védelmében, mint az ország ellensége, árulója, egy rohadék kém kurva. Ha fontos lenne neki legalább, mivel tömik a népet, míg kifelé száguld az aranyvonat, befelé nemcsak szemét, mert a piaci érdek szabadsága mindenek előtt van!

KAR
Kém-e feltétlen, kit a légbe okád a hangos bemondó és a tűz közeli, ellopott akták fenegyerekei szája, a megzsarolt és ráijesztett erkölcsi hulla nemzedék hatalmi machinációiban a fonalak szövése?

Elmi
Az egzisztenciát ki adja, arra hajlik a Szép Szó és a Szavazat: pénz beszél, avagy hallgat, de és ugat a KUTYA, avagy hallgat; kinek ereje semmi (pénz, paripa, fegyver) nagyot vét sokak és önmaga ellen, ha hangja óriási. Kis vakarék vonyít, nyüszít, és pofáján át az éktelen hanghullámok összeakasztják bajszukat! Egzisztencialista vagyok: ha ez nincs, mire mész lánglelkű lángelme? Hiszed, ha megküzdöttem a magam ravasz csalafinta mivoltában magamért, érted áldozom a VAN-t a TE nincs szemedért?

Dala
Neked írom, akit kifosztanak és becsapnak és elárulnak mindig, Te árva és szegény, kit úgy szerettem! Mit is jelent ez: figyelmeztetésem a hatalom ellenében életem veszélyeztetése árán is, és áldozat, mit hoztam önként és dalolva egy álomért, mi szívem nyomta; mert szólni kellett arról, mi a valódi baj, mit a hatalom elhallgat, mert az övé a baj: nem akármilyen büntetés volt erre a válasz a "kém árulónak": nem azért, mert elárult, hanem mert prezentálta, mi való; ha kérded is mi az igaz -, lásd be Te magad, hol lehet az igazság, ha van is a betűk, sorok között valahol egyáltalán!

Proa
Súgják oda szerelmének a gyönyörű Árkádiában, hogy egy kurva nőt szeret, kit azért uszítottak rá ott a földi Édenben, hogy kikémlelje és beárulja majd apjának a Nő a szerelmét, ki az ellenfele!

Kagám
Csak tudjuk, ki tartozik közénk: a Nő nem!

Proa
A kezemben van hálózatuk szálai, hogy összerontsam és megrohasszam és megrontsam minden fészkük, ha a Nő nem lenne esetleg KÉM! Mondom Kém, hát kém, mert én mondtam és ez a beszéd...

Kagám (félre)
Rendben. Kém. Saját gödrödben élve áslak el, ha én is benne ragadok sáros mocsarában, akkor is...

Elmi
Szellemem őrzöm; ki ne szökjön a palackból! Feladatom a jövő nemzedékek felnevelése, de szellemem épségét és érinthetetlenségét úgy őrzöm tőle, amint fogamhoz verem a garast: nem átadni semmi lényegest, de kiszedni belőlük mindent: felhasználni őket, az új generációt nem ám a hazának, de a saját dicsőségem fényezésére, és önbirodalom építésére: nevelés? Magad vagy a Trónusok trónusának jövője... Mikor jut egy nemzet előbbre? Ha az egyes önnön magát fényezheti, vagy ha a közösségért kell folyton értelmetlen áldozatot hozni, mi az aljassággal egy érintőn nyugszik-? Tán sok lehetőséget adván az egyénnek, a szabad, kreativitás fantáziái működésbe lépnek...

Kagám
Nemcsak egzisztencialisták: a hatalom mániákus fenegyerekei, kik egy árva zabszemet se engednének át másnak, még ha mindenük közben elpusztulna is, de a nagy fösvény zsugori szellem és birtok és vagyonvédelemben és hatalom- és igazságféltésben nem veszik észre a pusztulás nagy mértékét, a szakadék felé vitorlázások egyazon forgatókönyv szerinti történéseit!

Proa
Farkasok belisztezett lába a nagy moralista, ha másról van szó, erkölcsöt emleget: nekünk személy szerint mindent lehet, minden megengedett! Avagy prédikál nihilt és morál nélküli etikát, de ha nem tetszik individuális etikád, beveri fejed! Bort prédikál, és vért iszik!

Kagám
Amit szabad nagy ökörnek, nem szabad a hatökörnek!

Proa
A Kurva szószólói: a Nagy Kutyák! Hú, de megbánják, ha nem hallják meg ítéletem egyértelmű döntéseit!

Kagám
Mindenestül halljuk folyamatosan ítéletei döntéseit; mi is meghozzuk a sajátunkat: csak nehogy polgárháború legyen a vége, és vér folyjon, bár nem tetszik senkinek forradalmat csinálni, ha mindenki más a saját pecsenyéjét sütögetheti, - és az nem a másé -, mert magán kívül hódít világát, és látása pazar!

Proa
Ki lenne hát erős, ki megszedi magát és uralkodik, és eléri, mit akar, ha kell árulások láncolatán, terror és vérhullatás árán is! Rajtad is én uralkodom itt e tájon, mert rossz a terepismereted, és mindenki az én zsebemből fizetett és eszik: szét nem osztasz Te itt annyi pénzt, mit nekem ez itt megér nincs neked annyi, mert e Tájék néked mit sem jelent; a pár fizetett ügynököd elhintett rágalom útján élve elásom, eltemettetem befalaztatom nem mert gyűlöl engem, mit érdekel az, engem erősít, hanem mert neked dolgozik, és azt szereti, ki mindig ellenem: ezért a bosszúm határtalan; megérted? Nékem dolgozik itt, ki nem léha és rest okádék.

Kagám
Leghűbb sajátjaid nyírod ki legelőbb, örökölt gyilok uralmad, mert nem ismered a hűség mit jelent; és a hízelkedést a boríték parancsszavával jutalmazod!

Elmi
Be nem tör közénk, ki Proa ellen, hisz Proa mindannyiunk védelmező, eltartó helytartója; míg mi őrködünk a szellem helyességén, mi az, mi Proa hatalmára veszedelmes, és mint kártékony elem megsemmisítendő, lassan kínoztatván kifosztandó, nyomorítandó, tönkreteendő! Be nem tör közénk, ki Kagám ellen, hisz Kagám a védelmező királyi és császári oltalom fölöttünk, hát megvédjük a szellemet, mi Kagám érdeke, és megbüntetjük, ki tapad-ragad, és az útjában áll.

Dala
A pofa be: és szólj, ahogy lehet! Tudd, mikor Kuss a neved, mert könnyítsd meg úgy a dolgom harcait, és enyhítsd úgy nagy bajom, hogy nem nehezíted, ha segíteni képtelen vagy... Kuss, ha hallgatni kell; szól szám, ha beszélni kell! És élve eláslak és befalazlak, ha mást mernél gondolni, mit megfizetnek, és életben tart, ha a jövő kárára és felélésére is gondolnád -, mert az kiszámíthatatlan a JÖVŐ, de mi most vagyunk itt, és nem MÉSZÁRSZÉKEN akarjuk végezni idő előtt, hát erősödj, és harcold ki a magadét! Alkosd meg magad, keresd meg tieid, de hol bújnak a tieid, mert mi egy szál lelket nem látunk melletted: ki közel van hozzád mind figyelő és megkínzó, habzó szájú börtönőröd, Te szerencsétlen, nem segítőd: ha lenne mégis segítőd távoli lég csalóka játékai és képzetei, ha tényleg vannak, mégis segítőid ilyen sokáig mégis hol maradnak, hogy senki nincs melletted, hogy senki nem látja őket?

KAR
Most már biztos, hogy őt választották - a kisszerűség védelmében írni nem nagy kunszt, csak írás! Ki magát vállalja, és nem les bankszámlára közben, és sikerül áthágni minden megkötözött kikötözött sorson és akadálypályán elsőként vágtázni végig, és letáncolni, ha ápolatlanul is a mezőnyt e más e másik, mert úgy tudják a "beavatottak" miként kezdhetnek ki önmagában bizonytalant -; hol a mély nyitott sebe kiszagolják, s abba a sót lassan és csöndben szórják az áldozatnak észrevétlen, mert a lassú kínzást választották, és időben lefülelik, kit és miért szeret: egymás ellen ugrasztani "JÓ" indokkal őket. Védvén és őrizvén csak a mély titok nem rontható, csak a mély titok, a ki nem mondott nem tehető tönkre, és a mi nincs, az őrizhető épen, mert tudják, mit kell tenni, hogy tegyenek jégre lassan mindenkit, és miként rohasszanak meg mindent és mindenkit, kivéve, ha vannak, kiket mégsem lehet, - avagy nem akarják, mert hű ebek és szolgák -, avagy a lassú kínzás során nem sikerült kinyírni őket, kik mégis igazak!

Elmi
Az irigyek, a féltékenyek, a titokban bosszúra esküvők, a fösvények, és a szellem titkait rejtegetők, mi lehetünk a legbetegebb nyomorult rohadékok, - a rossz virágai -, mint a szellem őrzői, mi vagyunk, kik megpecsételünk minden aljasság vádjával másokat, mert ki nem adjuk hatalmunk a korszellemet, mint legnagyobb rabtartót és börtönőrt. Kiszabadulna a palackból szellemünk, a szellem titkait őrizzük magunk, mi nem tanítható, mi terelhető, de sajnos nem 100%-ban irányítható! Gyakran megesik, hogy a legnagyobb ellenfél elnyel mindent: szemeinket-! Védjük, mi egyedül miénk, a szellem egy nevezőjét: ki hálóinkat velünk kötözi, és a kór elvárásaiból kilógni nem akar, ki tudja, minket is fizetni kell, hogy élni lehessen, és ki fizet, afelé hajlik a szó. Ki nem akar mindenáron mást mondani és mást látni, mint ép ésszel érdek és hatalom megköveteli; ki nem akar mindenképp egy kibaszott nemzet árváit és elhagyatottjait egy globális maffiával szemben védelmezni, ki tudja a szellem, mint társadalmi tényező mindig a hatalom kiszolgáltatottja, hisz egy levegőn egy vele, és a nagy ellenállást is csak hatalomtényező támogathatja meg, és egy fecske nem csinál nyarat! Ha egy idióta félkegyelmű vas mégis az elhagyatott árvák megtámogatója, hát láss csodát, és ne nyöszörögj, hogy kibasznak mindenünnen, hol a lé folyik, és a jó falat -

Dala
Ne akarjon szelídíteni holmi morálfilozófiával, ha dühöm határtalan, és mindent szívem szerint darabokra hasogatnék magam körül, ami van, mert gyűlölöm azt, és nem, nem szeretem, mert nincs rajta semmi szeretni való -, akit szív szerint szerettem nem engedték hozzám sosem, mert holmi kufárok támogatta dirigensek megmondják azt is ki szerethető és ki nem; letiltják titkon, mondják mindent lehet, csak őt nem, ő nincs - így rohasztanak el mindent, és így vezényelnek a következő nagy tragédiákig hatalmuk kiterjesztendő -, mert Kasszandra, ha tiltott, még él az igazság, és a hazugság nem a való, de lehet mérges gőzben egy virtuális világ a fejeinkbe hipnotizálva!!!

KAR
Mondja, az az erős, ki végig -, meghódítja a világot és uralkodik; én úgy vagyok erős, hogy kiállok önmagamért és a rám bízottakért, az elnyomott és kisemmizett nyomorultakért IS, és a fenyegetett gyengékért is szólok, hisz ki többet kapott, nincs segítségre szüksége annak, míg a létezésen halódó, a semmis, de létező egzisztencia is élni és halni akar. Lehetnek a legzseniálisabb tehetségek, nagyobbak a legnagyobb tudósoknál is, ha kifosztják őket, és tönkreteszik életük hazárd haramia-maffia kéz kezet mos hatalmi ülnökei és ügynökei a szajré védelmében az egyesült proletár-globális bankár szellem ügynökei, érdekeiket hangoztatván, agyontámogatván, még lehetnek azért nagyok mások is! Megpróbálok magam lenni önmagamban a szeretett másikak biztos horgonya és gyökérzet fénygömbökben az elmém és mellkasi tájékomon a szív, mit hiába dobáltak a súlylökők, kiheverte átkaik mocskos köpedelmeit a károgásnak, mit se szőke ciklon, se vörös bestia ki nem tép gyökereimet a földből, mi már őskövület - Nemcsak a Kémhálózat alakít tökéletes bohózatot: más is ölt színészgúnyát rejtőzködni, ki, ha akar, ki VAN, olykor, ha van, és ha turistáskodik is, csak útját járja, és magához jut közelebb: kérded, hazaértem-e a könyvek és zene, a tökéletes szellem birodalmába, ahová én tartottam, és a barátok ebben támogattak meg és nem megöltek, ha tudták is, hogy még kis gyerekcipőben járkál a naiva, ki LESZ, nem mert géniusz, hanem mert hű fehér kutya, kinek határtalan szerelme, de ki kell őt várni, amint ő várja a nagy művet, mi megérkezik, mert az igazi célja, a legégetőbb bélyeg a mellén a Szép Szó, a felelős Szép Szó vágya, a nagy isteni parancsolat valakikért -

Huhn-Hahn Hungária, avagy
a Magyarok Királynője az eltűnt, de létező Krónikák nyomán

Szilaj
El a tetves 8000 éveddel, ha nem tudsz megoldani egy több ismeretlenes egyenletet, avagy egy végtelen függvényszámítást!

Drága
Minek lovagolok, mit gondol, Kedves, minden reggel és este imádott bíbor paripámon szélnek és fagyos hidegnek, máskor forróságnak kitéve, míg mások több lóerőn szélvédett menekülésben videóznak és zenét hallgatnak, míg róják a mérföldjeiket a kihalt sivatagon!

Kagám
Lenne bár kinn és benn is egér, hogy vadászhatnának a háziasított vadmacskák!

Szilaj
Több is veszett Mohácsnál!

Drága
Több is veszett egy-két Huhnnál és másik Hahnnal!

Kagám
Mégis bejárta és felfrissítette viharod a Pilist és a Budai-hegységet: völgyeken át vágtázva és domborulatokra és hegységekre fel, hogy imádd, amiért lejöttél, e pokoli halálgyár bevágott és reszelt csavarjait!

Drága
Úgy járt csípőm Európa nagyvárosain a legkülönbözőbb világzenékre az eksztázis őrületig fokozódó önkívületében, mint Liszt ujjai a zongorán, és az Írás alkotása közben ujjaim a klaviatúrán egy fektetett piros rózsa!

Kagám
A Rózsaszín Párducát a kiömlő rózsaszín gyémántjainak a kis kakasa gyomrából!

Szilaj
Halálhörgés és siralom zajlik már helyettek -

Kagám
A rút szibarita váz...

Drága
... a bizonyíték, hogy szerettelek: a hunok ugyanis, ha nem vadászhatnak, és nem bosszulhatnak, végigrabolva mindent sérelmeikért; mit csinálnak, szerelmeiket vágják le először, mint egy marhát a vágóhídon, és bosszúból idegen asszonyok papucsai lesznek!

Szilaj
Magyarok a Mágusok Népe, a Titok és a Tudás Népe!

Kagám
A Hunok a Harc Daliái!

Szilaj
Így tökéletes a két testvérpár örök szövetsége a vérzivatarosnak és időszakokra diadalmasra jósolt jövőnek!

Drága
Ki vagyok, nem mondom meg: 1. izzó vasnál tüzesebb bennem az élő hit fergetege a Mars bolygó vonzásán; 2. édesebb hűségem mindeneknél és csókjaim gyöngyei pörögnek a jövő asztalára Vénusz tébolyult ördögi kacajai szerelmein: megtartani, kiket határtalan szeretek!

Kagám
Mi lett a kis Patkányból a Patkánylyukban!

Drága
Na persze, a szemed pillantásain nem is pusztult, de növekedett és gyarapodott a Nő!

Kagám
Minek nekem egy Nő, ki folyton utamba áll, és mindenkor, mindent keresztbe tesz ahelyett, hogy fogná az eke szarvát és úgy követne engem, az Urát és Parancsolóját!

Drága
Istenem, Te mindent tudsz, azt is, hogy határtalan szeretlek!

(okvetlenkedve jön egy pár, és be nem áll a szája, mintha félne)

Huhn-Hahn
Jól kikaptuk a sorshúzáson egymást, tündérem!

Hahn-Huhn
Erre kakas, erre tyúk: erre van a gyalogút!

Huhn-Hahn
Különösen, ha magunkat hunnak nevezők, félelmükben kinyírunk minden hun szelleműt, hogy védjük pozícióink és a szajrét és az állam mély-strukturális berendezkedését, hogy csak a felszín fodrozódjon kissé!

Hahn-Huhn
Hulltok hamar, míg a tollfosztás bőrünkön, mi mezítelen, és akkor többször hallattuk egymásnak a hangunk, hogy "Félünk"!

Huhn-Hahn
Eljátsszák, hogy ők vigyáztak, ők őrködtek, de csak kínzásnak éreztük: és halott mind, kit szerettünk, de él mind az ellenség!

Kagám
A legjobb harcos a legjobb színész is egyben: becsapja, mert becsapni kényszerül azt is, kit legjobban szeret, hogy így mentse meg! Ki legjobban szeret, nem árul el sosem, de ítélhet élvonal tűzviharában tévesen; ezernyi veszély és viszály közben és után is megrogyván és összetörten, de mégis szeret nagyon: szeretik egymást nagyon, és csak ők maradnak életben, a szeretők!

Hahn-Huhn
Tudtuk mennyire gyűlölnek minket! Ha azt mondjuk egy bestia kém, egy tűrhetetlen és viselhetetlen egy Nő, biztos azonnal védelmükbe veszik: alámosni minket! Úgy is lett; csakhogy a Nő e Nemzet csecsén és becsén nevelkedett, még ha kissé retardált és elmaradott is!

Huhn-Hahn
Mitől hulltok, hatvanéves magyari FÉRFIAK, kik titkon, de mégis közel álltok hozzám? Egy arany-Shakespeare a magyari vérükben, a hagyomány szolgálata: Erdély! És elverjük a Habsburgokat a Török-mezőn, de csak képzeletben, hogy idejében nehogy levágjanak minket, és gyors és szép legyen a halál! Egy pillanat! Mind elmenni, de nem odaveszni!