CSORBA Győző (Pécs, 1916. november 21. – Pécs, 1995. szeptember 13.): költő, műfordító.

1935-ben érettségizett szülővárosában. 1939-ben a jogi egyetemen doktori oklevelet szerzett. 1941-től Pécs közigazgatási tisztviselője volt, 1944-től a Pécsi Városi Könyvtár vezetője, 1953-tól pedig a Baranya megyei könyvtár igazgatóhelyettese volt. 1976-ban ment nyugdíjba. 1947-48-ban az öt hónapos itáliai ösztöndíj ösztönzően hatott költészetére. Első kötetét (Mozdulatlanság, 1938) saját kiadásban tette közzé. Csorba Győző a Híd panasza (1943) és a Szabadulás (1947) című köteteivel vált országos hírű költővé; nemzedékének legjobbjai közt emlegetik. Díjai: Baumgarten-díj (1947), József Attila-díj (1957, 1972), Janus Pannonius Művészeti Érem (1975), Kossuth-díj (1985), Áprily-díj (1986). Pécs díszpolgára (1986).

Ocsudó évek című kötetének verseiben felidéződnek a költő életének eseményei tízéves koráig, apja haláláig. Csorba Győző egész költészete a halál jegyében és a halál ellenében fogant. Költészete hatalmas napló, gyakran minden áttétel nélkül elmondott események sorozata, számadás egy élet és egy életmű értelméről, barátokról, társakról, a magányról, szerelemről és a természetről. Részvétet tanúsít mások iránt, miközben egyszerre kegyetlen és megértő tekintettel figyeli önmagát. A vers Csorba Győző számára a félelem és az ismeretlen megnevezése, a rendteremtés lehetősége a káoszban, a valóság egyik sajátos formája. Nyelvi és verstani újításaiban időnként nemzedéktársára, Weöres Sándorra is hatott. Nyelvi, verstechnikai tudását, hangvételének változatosságát, versformáinak sokféleségét részben versfordításainak köszönheti. Műfordítói tehetségét már 1940-ben Hélinant ófrancia eredetiből tolmácsolt A halál versei (második kiadása: 1989) című kötetével bizonyította, amikor a magyarban szokatlan versformát és stílust honosított meg. Szerepe volt Janus Pannonius nagyságának elismertetésében. A középkori és modern európai lírát egyaránt fordító Csorba Győző – többek között – Goethe és Brecht kiemelkedő tolmácsolója is.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Ferenczi László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)