MAREK JÓZSEF

(1868-1952)

Marek József 1868. március 19-én az akkori Nyitra megyében levő Vágszerdahelyen (ma: Szlovákia) született, önéletrajza szerint "szegénysorsú családból". Iskoláit szülőhelyén, azután Eperjesen (ma: Presov - Szlovákia), majd Nagyszombaton (ma: Trnava - Szlovákia) végezte, a kitűnő eredménnyel letett érettségi vizsga után a budapesti Állatorvosi Tanintézetbe iratkozott be, és 1892-ben állatorvosi oklevelet szerzett. Ezután visszatért szűkebb pátriájába és Vágújhelyen (Nyitra vm. ma: Nové Mesto nad Váhom - Szlovákia) kezdett dolgozni állatorvosként. Tudományos ambícióit azonban itt sem adta fel, s 1894-ben megjelent első tanulmánya "Basedow-kór esete lovon" címmel. A jóképességű és szorgalmas fiatal állatorvosra már hallgató korában felfigyeltek a Tanintézet tanárai, s vidékre kerülése után sem tévesztették szem elől. Mivel szakértelmének és tehetségének újabb jeleit adta, 1895-ben a fővárosba helyezték, s a Kőbányai Állategészségügyi Hivatal laboratóriumvezetője lett. Itt tovább folytatta tudományos kutatómunkáját, újabb cikkei láttak napvilágot. Ezekben a dolgozatokban Marek a laboratóriumban végzett szövettani vizsgálatok eredményeit tette közzé. A legnagyobb figyelmet a sertéspestis kórszövettanának vizsgálatával foglalkozó tanulmánya keltette. Ennek köszönhette, hogy 1897-ben kinevezték segédtanárnak az Állatorvosi Főiskolára. Munkáját azonban nem kezdte meg, mert a tanári testület javaslatára külföldi tanulmányútra küldték, sorra látogatta Európa legrangosabb állatorvosi intézményeit. Külföldi tanulmányútján arra is szakított időt, hogy elkészítse disszertációját és megszerezze a bölcsészdoktori címet. Tapasztalatszerző körútját befejezve az 1898-99. tanév kezdetekor a belorvostani klinikára került, a már fiatalon is nagytudású és nagytekintélyű professzor, az Akadémia igazgatója, Hutyra Ferenc mellé.

Egy esztendő múlva az Állatorvosi Akadémiát főiskolai rangra emelték, s Hutyrát rektorrá nevezték ki. A századfordulóra az Állatorvosi Főiskola nemzetközi viszonylatban is rangos oktatási-kutatási intézménnyé nőtte ki magát. Fokozatosan javultak az ott folyó munka tárgyi körülményei az új épületrészekkel és korszerű felszerelésekkel, a személyi feltételeket pedig a pályakezdő Marek olyan neves tanártársai biztosították, mint Hutyrán kívül Aujeszky Aladár, Bugarszky István, Dubravszky Róbert, Liebermann Leó, Magyari-Kossa Gyula, Monostori Károly, Nádaskay Béla, Plósz Béla, Preisz Hugó, Rátz István, Tangl Ferenc. A Főiskolán folyó tudományos kutatások nem öncélúak voltak, hanem szoros összefüggésben álltak a magyar állattenyésztés igényeivel és követelményeivel. A múlt század végén kezdődött nagyarányú fajtaváltás következtében az igénytelen szürkemagyar marhát kiszorították a nagyobb tejhozamú nyugati fajták, a sertéseknél pedig a főleg Angliából származó hússertések tenyésztése vált uralkodóvá. Mindkét állatfajnál és ide véve a lovat is a nemesebb, de ugyanakkor "kényelmesebb", a betegségeknek kevésbé ellenálló fajták kerültek előtérbe. Fokozottabban szükség lett az állatorvostudomány segítségére a betegségek megelőzése, illetve gyógyítása érdekében. Ezért kutattak-kísérleteztek a Főiskola tanárai és ez a cél vezette Marek Józsefet is.

Hutyrának rektorrá való kinevezése után annyira megszaporodtak feladatai, hogy a belgyógyászati és "belkórodai" előadások tartása és a belklinika vezetése alól való felmentését kérte. Helyére Marek József került, s 1901-ig az ambulatórium és a poliklinika vezetését is el kellett látnia. Ettől kezdve az állatorvosi rendelőintézet fő feladata az oda beszállított állatok gyógykezelése lett, ugyanis korábban az állattulajdonosok házánál folytak a vizsgálatok.

Marek tanári pályájának kezdetén először a házi, majd a főiskolai laboratóriumban újszerű fizikális vizsgálati módszerek alkalmazásával jelentős mértékben fejlesztette az állatorvosi diagnosztikát. Ő honosította meg az állatorvosi tudományban is az elektrodiagnosztikát. 1902-ben jelent meg egyik fő műve, a "Klinikai diagnosztika".

Hutyra Ferenc "Állatorvosi belgyógyászat" című három kötetes 1894-1898 között megjelent - munkájának újabb kiadása 1904-ben látott napvilágot, de ekkor már Mareknek, mint társszerzőnek átdolgozásában. A könyvbe Marek beleszőtte addigi önálló kutatásainak és kísérleteinek eredményeit is. A következő esztendőben megjelent e munka német nyelvű változata is "Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere" címen. A hamarosan "Hutyra-Marek"-ként emlegetett munka a magyarországi állatorvosi irodalom egyik alapvető művévé vált. A későbbiek folyamán Manninger Rezső és Mócsy János átdolgozásában, illetve kibővítésében az "Állatorvosi belgyógyászat" magyar nyelven 2 kiadásban, Németországban 9, Oroszországban 2, majd a Szovjetunióban újabb 3, Angliában és az USA-ban 3-3, Olaszországban és Spanyolországban 2-2, Argentínában, Finnországban, Jugoszláviában, Kínában és Törökországban 1-1 kiadásban jelent meg, jelezve ezzel is nemzetközi elismerését és jelentőségét.

E biográfiában csak a szakmai közvélemény által jelentősebbnek ítélt kutatásairól adhatunk vázlatos képet. Jelentős vizsgálatokat folytatott az állatok légzési rendellenességeivel, légzőszervi megbetegedéseivel kapcsolatban. Mivel a kopogtatás a hallgatózással együtt a legfontosabb vizsgálati módszer a mellkasi szervek elváltozásainak felismerésére, már 1901-ben világos és egyértelmű magyarázatot adott ezek fizikai okaira. Meghatározta és pontosan leírta a mellkasi szervek kopogtatással való vizsgálatakor szerzett megállapításait, s egyúttal megállapította a tüdőhatárokat is. A nagyállatok mindenekelőtt a lovak , felső légútjainak, légzacskóinak vizsgálatára elsőnek Marek készített egy jól alkalmazható egyszerű műszert, a rhinolaringoskopot, melynek segítségével könnyebbé és gyorsabbá vált a diagnosztizálás.

Nevéhez fűződik a lovak takonykórjának vizsgálatakor a betegség felismerését elősegítő diagnosztikai eljárások biológiai alapjainak és körülményeinek egyértelmű megvilágítása.

Azt már Marek kutatásai előtt tisztázta az állatorvos-tudomány, hogy a lovak kólikás tünetei mögött különböző emésztőszervi betegségek rejlenek. De az egyes kóreseteket ő választotta szét, pontosan elhatárolva egymástól a különféle betegségeket. Ezzel megnyílt az út a megfelelő vizsgálati és gyógyítási módok kidolgozására, majd alkalmazására. Talán a legjelentősebb vizsgálati eszköz a lovak gyomrának kiürítésére szolgáló szonda volt. A készülék mely később a "Marek-szonda" nevet kapta végleges formájában 1906-ban készült el, s nélkülözhetetlenné vált a lovak emésztőszervi betegségeinek vizsgálatánál.

Nagyjelentőségű állatkísérleteket végzett a bélfodri verőerek elzáródásával kapcsolatban, és e jelenség kihatásaival a lovak thromboemboliás bélbetegségére.

Több éven keresztül folytatta kutatásait a lovak tenyészbénaságával kapcsolatban. Megállapította, hogy e betegség során jelentkező idegrendszeri zavarok oka polyneuritises eredetű, vagyis az egyszerre több idegre kiterjedő gyulladásban keresendő. Kutatási eredményeit a lovak tenyészbénaságáról az 1900-as évek első évtizedében több cikkében tárta a szakmai nyilvánosság elé.

Foglalkozott a fertőző tyúkbénasággal, s 1907-ben megjelent dolgozatában elsőként ismertette a leglényegesebb anatómiai és kórszövettani elváltozásokat. A betegséget később róla "Marek-betegség"-nek nevezték el.

A kérődző állatok egyik veszedelmes betegsége a májmételykór volt, mely az állatállományt rendszeresen megtizedelte. Marek hosszú évek szívós kutatómunkájával vette fel ellene a harcot. Másokhoz hasonlóan ő is páfránykivonatokkal és más gyógyszerekkel kezdte 1916-ban kísérleteit évekig eredménytelenül. Majd a páfránygyökér hatóanyagát, a filicint kezdte vizsgálni, és bőr alá vagy vénába fecskendezve némi javulást ért el, de ez ugyanakkor káros mellékhatásokkal járt együtt. Megtalálta a filicin megfelelő oldószerét. s a por alakjában kapszulába helyezett gyógyszert szájon át alkalmazták. E gyógyszer, a Distol az 1920-as évek végére világhírnevet szerzett a már akkor is nagytekintélyű Marek professzornak, s remek reklámot biztosított az előállító Chinoin gyárnak. A Distol egészen az 1950-es évekig a legjobb hatású gyógyszer volt a májmételykór ellen. Ezután az újabb gyógyító eljárások alkalmazásával jelentősége fokozatosan csökkent, majd gyártását megszüntették, de abban, hogy a két világháború között a magyarországi juhállomány elhullási százaléka 0,5%-ra, a szarvasmarháé pedig 0,3%-ra csökkent, a Distol felfedezőjének, Marek Józsefnek és munkatársainak elévülhetetlen érdemei voltak.

Az állati rachitis (angolkór), az osteomalacia (csontlágyulás) és a velük rokon anyagcserezavarok okát, kórtanát Marek évtizedeken keresztül vizsgálta. Behatóan foglalkozott a betegségek megelőzésének lehetőségeivel és a gyógyítás módozataival. Kutatásai kezdetén számos emberorvos és állatorvos-patológus még azt sem látta bizonyítottnak, hogy az angolkór az állatoknál egyáltalán előfordulhat. Mások pedig úgy vélték, hogy az állati rachitis és emberi angolkór egymástól teljesen eltérő betegség. Ebben azonban csak részben volt igazuk. Marek munkatársaival: Wellmann Oszkárral és Urbányi Lászlóval rámutatott arra, hogy e nézet hívei figyelmen kívül hagyták azt, hogy az ember és a háziállatok csontrendszere a megbetegedés stádiumában a csontfejlődési folyamatnak más-más szakaszában van. Ugyanis az állatok csontrendszere sokkal gyorsabban fejlődik ki, mint az emberé: például a lóé négyszer, a sertésé tízszer olyan gyorsan, illetve annyival rövidebb idő alatt. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy azt a csontfejlődési szakaszt, melynek során a gyermekben az angolkór jelentkezik, a háziállatok már a magzati életben elérik. Marek és tudóstársai nem a D-vitamin hiányból eredő mészsózavarban, illetve foszforhiányban keresték az állati rachitis okát. mint azt több patológus vélte. Marek először egyedül, majd munkatársaival nagyarányú, alapos és hosszan tartó kísérletsorozatba kezdett. A nagymennyiségű anyagforgalmi vizsgálatok, a csontos váz, sőt az egész állati test beható tanulmányozása, a csontok szövettani tanulmányozása és más vizsgálatok alapján megállapították, hogy az állati rachitis jelentkezését csak igen kis részben kell a D-vitamin hiányában keresni, a megbetegedésnek fő oka a nem megfelelő mészsó- és foszforsav-ellátásban rejlik, mely jelentős részben takarmányozási probléma (túlságosan bőséges fehérjeellátás, nagy zsírtartalom), de a mozgás hiánya is hozzájárul kifejlődéséhez. Ebben a témakörben alkotta Marek talán a legnagyobbat bár nehéz rangsort felállítani , hiszen akadémiai levelező taggá választásakor (1918) "A rachitis (angolbetegség) összehasonlító kórtana" (1932) címmel, rendes tagként pedig (1938) "Ásványi anyagforgalmi zavarok kiváltotta csontbántalmak" címmel tartotta meg székfoglaló előadását. Az állati rachitisről írt tanulmányát a budapesti Orvosegyesület az akkori legmagasabb elméleti tudományos elismeréssel, a Balassa díjjal jutalmazta.

1934-ben átszervezték a hazai felsőfokú agrároktatást. Ennek részeként az Állatorvosi Főiskolát beolvasztották s ezzel önállóságától is megfosztották az akkor létrehozott József nádorról elnevezett Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. Az új intézmény egyik karának a Mezőgazdasági és Állatorvosi Karnak csak egyik egysége lett az Állatorvosi Osztály. Abban, hogy Marek 1935-ben nyugdíjazását kérte, az állatorvosi felsőoktatás lefokozásának meghatározó szerepe volt.

Tudományos munkáját ezután is aktívan folytatta, kísérleteit továbbra is végezte a tanszéki laboratóriumban és a Phylaxia telepein. Már betöltötte nyolcvanadik életévét, amikor még aktív szerepet vállalt a felszabadulás után újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia munkájában. 1952. szeptember 7-én halt meg Budapesten.

Rendkívül termékeny szakíró volt, százon felül van tudományos közleményeinek, dolgozatainak száma, melyeknek kisebb része németül és franciául külföldi folyóiratokban, többsége pedig magyarul jelent meg, mindenekelőtt az "Állatorvosi Lapok"-ban és más szakfolyóiratokban.

Számos hazai és külföldi tudományos egyesület, társaság és szervezet választotta tagjai közé. Ezek közül néhány - a teljesség igénye nélkül: az MTA levelező, majd rendes tagja, 1940-től osztályelnöke, a felszabadulás utáni átszervezéskor a Biológiai és Agrártudományok, majd az Agrártudományok Osztályának elnöke volt. Az amerikai, az angol és a francia állatorvosi tudományos akadémiák levelező tagja, a lipcsei, a szófiai és az utrechti egyetem, a hannoveri állatorvosi főiskola tiszteletbeli doktora, az Országos Állategészségügyi Tanács elnöke, a Magyar Dermatológusok Egyesületének, az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, az Országos Természettudományi Tanácsnak tagja, a Magyar Országos Állatorvos Egyesület és a Magyar Pathológusok Társaságának tiszteletbeli tagja.

Hosszú sora van kitüntetéseinek, elismeréseinek is. Ezek közül csak a jelentősebbeket említjük: a II. o. Magyar Érdemkeresztet, a Ferenc József-rend tisztikeresztjét, s pályája betetőzéseként az 1949-ben kapott Kossuth-díjat. Marek József emlékét a mai Állatorvostudományi Egyetem közelében utca őrzi.

Klinikai diagnosztika. Bp., 1902.

Hutyra Ferenc-Marek József: Állatorvosi belgyógyászat. I. köt. Fertőző betegségek. II. köt. Szervek betegségei. Bp.

A takonykór megállapítása biológiai eljárásokkal, különösen a malleines szempróbával. Bp., 1915.

Franz Hutyra-Joseph Marek: Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere. I-III. köt. Jena. 1144 lap.

Marek József-Wellmann Oszkár: A rhachitis oktani, anyagforgalmi, kórfejlődéstani, kórbonctani és klinikai vonatkozásaiban. Kísérletes és összehasonlító tanulmány. I-II. köt. Bp., 1931, 1932.

Marek József-Wellmann Oszkár-Urbányi László: Tanulmányok az állati szervezet ásványi anyagforgalmáról. I-IX. Bp., 1941.

KOTLÁN Sándor: A magyar állatorvosképzés története 1787-1937. Bp., 1941.

MÓCSY János: Marek József. AÉ. 1952.

Az Állatorvostudományi Főiskola Jubileumi Évkönyve. (Szerk. Holló Ferenc--Pethes György) Bp., 1962.

SZELEI László: Marek József 1868-1952. TM. 1973.

(dr. Pintér János)

Rövidítések