Alice A. Bailey

* * *

Szeretettel és hálával ajánlom
az 'ARCANE SCHOOL'- beli
munka- és tanulótársaimnak

* * *

LUCIS PRESS LTD.
Suite 54, 3 Whitehall Court,
London SW1A 2EF, England

* * *

Megjelent 1934 augusztusában

Legyen elég annyit mondanom, hogy én egy bizonyos fokozatot elért tibeti tanítvány vagyok, bár ez bizonyára keveset mond nektek, hiszen mindenki tanítvány a legszerényebb törekvőtől kezdve fel egészen magáig Krisztusig, sőt rajta is túl. Tibet határán élek fizikai testben, mint mások, és időnként (külsődleges nézőpontból) egy-egy nagy csoport láma fölött elnökölök, ha egyéb feladataim megengedik. Ennek köszönhető az a híresztelés, hogy éppen ennek a lámakolostornak az apátja lennék. Akik a Hierarchia munkájában szövetségre léptek velem (és minden igaz tanítvány szövetséges ebben a munkában) még egy másik nevemen és hivatali megjelölésemen is ismer. Alice A. Bailey tudja ki vagyok, és neveim közül kettőről is felismer.

Testvéreitek egyike vagyok, aki már egy kicsit hosszabb ideje jár az Ösvényen, mint az átlagos tanuló, s éppen ezzel nagyobb felelősséget vállalt magára. Azok egyike vagyok, akik már egy nagyobb világossághoz vezető utat küzdöttek és harcoltak meg, mint a jelöltek többsége, aki olvassa e cikket; és éppen ezért a fény továbbítójaként kell tevékenykednem minden áron. Nem vagyok öreg ember, már amennyire a kor számít a tanítók között, de fiatal vagy tapasztalatlan sem vagyok. Munkám az, hogy tanítsam és terjesszem a Kortalan Bölcsesség ismeretét, amerre csak visszhangra találok, és ezt teszem immár évek hosszú sora óta. Kutatom, hogyan segíthetném M. Mestert és K.H. Mestert, ahol csak alkalom kínálkozik, mert régóta összeköttetésben vagyok velük és munkájukkal. A fentiekben sokat elmondtam, és mégsem mondtam semmit, ami arra indíthatna benneteket hogy vak engedelmességet és feltétel nélküli bizalmat szavazzatok nekem, amit a lelkes kezdő ajánl fel Gurujának vagy Mesterének, akivel ez idáig még összeköttetésbe se tudott lépni. Nem is fogja létrehozni az óhajtott kapcsolatot mindaddig, amíg a lelkes imádat nem alakul át az emberiség - nem pedig a Guru önzetlen szolgálatává.

Az általam írott könyveket úgy bocsátottam útjukra, hogy nem tartok igényt az elfogadásukra. Lehet, hogy helyesek, igazak és hasznosak, lehet, hogy nem. Rajtatok a sor, hogy megbizonyosodjatok az igazságuk felől a helyes gyakorlat és az intuíció alkalmazásával. Sem Alice Baileynek, sem nekem nem érdekem, hogy sugalmazott írásoknak tekintsétek ezeket, vagy bárki is úgy beszéljen róluk (elakadó lélegzettel), mint valamely Mester művéről. Ha olyan módon tárják fel az igazságot, hogy az ráépülhet következetesen a már elhangzott világtanításokra, ha az általuk nyújtott ismeretek a törekvést és szolgálni akarást az érzelmi szintről értelmi szintre emelik (arra a szintre, ahol a Mesterek valóban találhatók), akkor elérik céljukat. Ha e közvetített tanítás a világban működők megvilágosult elméjéből választ csal elő, és felvillantja intuíciójukat, akkor fogadják el azt. Másként semmiképp. Ha a megállapítások végső fokon megerősítést nyernek, vagy igaznak bizonyulnak az Összefüggések Törvényének próbája során akkor jók, s minden rendben van. Ha nem így lenne, ne fogadja el a tanuló a mondottakat.

ELSŐ SZABÁLY

A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét, hanem mély meditációban önnön visszatükröződésével értekezik.

MÁSODIK SZABÁLY

Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik. Az alsó fény felvetül; a nagyobb fény meg világítja a hármat, és a négy munkája folytatódik.

HARMADIK SZABÁLY

Az Energia kering. A fénypont, a négy munkájának terméke kibontakozik és növekszik. Miriádok gyűlnek izzó heve köré mígcsak a fény csökkenni nem kezd. Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.

NEGYEDIK SZABÁLY

Hang, fény, rezgés és a forma keverednek, egymásba olvadnak, s így a mű egy. Törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja meg. Az ember mélyen lélekzik. Összpontosítja erőit, és kiveti magából a gondolatformákat.

ÖTÖDIK SZABÁLY

Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt mielőtt a megalkotott burkolat tovább halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága aki így alkot, és az állandó elmélyülés. Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze.

HATODIK SZABÁLY

Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik; lendületet kapnak és elveszítik mesterüket.

HETEDIK SZABÁLY

A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az éltető hatalmat kell kutatni; a két ösvény szembesül a Szoláris Angyallal; a sarkok váltakoznak. A meditáló választás elé van állítva.

NYOLCADIK SZABÁLY

Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak. A mágus őrizkedjék, nehogy belefulladjon azon a ponton, ahol föld és víz találkoznak. A kettő között félúton, sem nem szárazon sem nem vízen kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet vetni a lábat. Ahol a víz, föld és levegő találkoznak, ott a varázslat végrehajtásának helye.

KILENCEDIK SZABÁLY

Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik. Helyezze a mágus a formát a megfelelő pályára.

TIZEDIK SZABÁLY

Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát, felszívódnak és felhasználódnak. A forma megnövekszik erejében; így folytassa a mágus, amíg a mű kielégítő nem lesz. Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel, és következzék a belső munkások ciklusa.

TIZENEGYEDIK SZABÁLY

A munkásnak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania. Először: állapítsa meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja; azután: ejtse ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni, és hová kell tenni, ami elkészült; és végezetül: rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől.

TIZENKETTEDIK SZABÁLY

A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot, s így szabadítsa fel a "bolygó foglyai" közül azokat, akiknek a hangja megfelelő magasságú és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell.

TIZENHARMADIK SZABÁLY

A mágusnak fel kell fognia a négyet; vegye észre művében a lila árnyalatot, amit ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot. Amikor ez megvan, az árnyék felöltözik, és a négy hétté válik.

TIZENNEGYEDIK SZABÁLY

A hang kiárad. A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani sem megfullasztani. Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő füst is látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt.

TIZENÖTÖDIK SZABÁLY

A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok elkészült. Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel.

Az "Értekezés a Kozmikus Tűzről" - ből

* * *

Az Ember Három Aspektusa

* * *

Az ebben a könyvben vázolt elvek tanulmányozása és ezek gondos megfontolása közben bizonyos alapvető fogalmak születnek meg az emberben:

Először is, az egyes tanulók számára az elsőrendű fontosságú kérdés nem az adott tanító személyisége, hanem az igazság mértéke, amelyet képvisel, valamint a tanuló megkülönböztetni tudása igazság, részigazság és hamisság között.

Másodszor: a megnövekedett ezoterikus tanítással megnövekedett ezoterikus felelősség jár. Minden tanuló világosan mérje fel önmagát, és ne felejtse el, hogy megértésre csak a probléma és a környezete felismerésére szolgáló igazság megfelelő mértékével juthat, és hogy a tudat csak a közölt igazság gyakorlata révén tágul.

Harmadszor: hogy elsőrendű követelmény egy dinamikus ragaszkodás a választott úthoz, és szigorú állhatatosság, ami emelkedett és rendíthetetlen marad, bármi történjék is, és ez egy belülről vagyis szubjektíven ismert világba, dimenzióba, létállapotba nyíló kapuhoz vezet. Ez az a megvalósulási állapot, amely az erejéhez mért forma- és környezetváltozásokat hozza létre.

Ez a három figyelmeztetés mindenki részéről alapos megfontolásra érdemes, és a jelentőségét valamennyire fel kell fogni, hogy további valódi haladást lehessen elérni. Nem feladatom, hogy az előadott tanításhoz egyéni vagy személyes alkalmazási módszereket adjak. Ezt minden egyes tanulónak magának kell kidolgoznia.

Bölcsen megóvtátok a tanítást a mindenre ráterpeszkedő hatalom rontásától, és a ti könyveitek mögött nem állnak olyan hierarchikus hatalmaknak vagy támogatóknak ezoterikus alapelvei, mint amilyenek létrehozták bizonyos, egymástól olyan mértékben eltérő egyházi testületek és csoportok szűk korlátait, mint amilyen a Katolikus Egyház, a Christian Science (Keresztény Tudomány) - amelyek hisznek az Írások szóbeli inspiráltságában - , valamint számos (úgynevezett) ezoterikus szervezet. Sok ilyen csoportnak volt átka a suttogva ejtett szó: "Akik tudják, úgy kívánják...", "A Mester azt mondja...", "A Nagyok azt parancsolják...", és a birkák csoportja sután és vakon tapossa egymást, hogy engedelmeskedjék. Úgy gondolják, hogy ezzel a rosszul értelmezett imádattal kapcsolatot teremthetnek némely hatalommal bíró személyekkel és rövidített úton juthatnak a Mennybe.

Bölcsen megóvtátok könyveiteket azoknak az észrevételeitől, akik magukat mestereknek, adeptusoknak és beavatottaknak hivatják. Névtelenségemet és helyezettségemet meg kell őrizzem, és rangomat mint egy idősebb tanulóét kell tekinteni, mint aki a tudatnövelésnek arra a fokára aspirál, ami számára a következő lépés. Csak annak van jelentősége, amit az igazságról mondok. Csak az inspiráció és a segítség, amit nyújtani tudok az úton zarándoklónak, az a döntő; a szorgalmas tanulónak rendelkezésére áll, amit tapasztalataimból okultam; és főként a szélesebb látókört, amelyben részem lehet (tekintve, hogy magasabbra másztam már fel a hegyre, mint némelyek) oszthatom meg másokkal. Ezen a ponton a tanulóknak szabadságában áll eltűnődni, kerülni a meddő találgatásokat lényegtelen személyekről, és körülményeik részleteiről.

Témánk a Lélek Mágiája lesz, és az alapgondolat, amely végigvonul mindenen, ami ebben a könyvben megjelenik, a Bhagavad Gita szavaiban található meg a következőképpen:

"Jóllehet Nem-született vagyok, a Lélek, mely nem múlik el, jóllehet én vagyok a Létezők Ura, mégis mint Úr saját természetem fölött, megnyilvánulok a Lélek mágikus hatalma által."

Gita IV.6.

A legtöbb tudományos tanulmány szükséges alapja és előzetes lépése statisztikai és akadémikus, de ebben a könyvben mi az élet szempontját állítjuk a figyelem középpontjába, valamint az igazság gyakorlati alkalmazását a jelölt mindennapi életére. Tanulmányozzuk hát, hogyan válhatunk gyakorló mágussá, és hogyan élhetjük egy szellemi ember életét és egy elfogadott tanítvánnyá vált jelöltét, a mi különleges korunkban, állapotunkban és körülményeink között.

Ennek érdekében a Mágia Tizenöt Szabályához fogunk fordulni, ami egy korábbi könyvemben található, címe: Értekezés a Kozmikus Tűzről. Magyarázatot fűzök hozzájuk, de nem foglalkozom kozmikus jelentőségükkel vagy szoláris és egyéb összefüggéseikkel és analógiáikkal, hanem alkalmazni fogom őket a jelölt munkájánál, és gyakorlati tanácsot fogok adni a lélek-kapcsolatok és lélek-megnyilvánulások jobb kialakítására. Bizonyos ismereteket adottnak tekintek, és feltételezem, hogy a tanulók követni tudnak és megértenek bizonyos szakkifejezéseket, amelyeknek használatát bevezetem. Nem csecsemőkkel foglalkozom, hanem érett férfiakkal és nőkkel, akik döntöttek egy bizonyos út mellett, és akik megfogadták, hogy a "világosságban" fognak járni.

Négy dolognak igyekszem ebben a könyvben eleget tenni, és három fajta emberhez szándékszom szólni. Ami a tanításokat illeti, azok négy alapelven nyugszanak. Ezek a következőkre irányulnak:

1. Megtanítani a spirituális pszichológia törvényeit, mint amelyek megkülönböztetendők a mentális és az emocionális pszichológia törvényeitől.

2. Megvilágítani az emberi lélek természetét, valamint rendszerbéli és kozmikus összefüggéseit. Ez megelőző lépésként magában foglalja majd a csoport összefüggéseket.

3. Bemutatni az összefüggéseket önmagunk és a külső burkolatok között, amelyeket benső valónk felhasználhat, s ilyen módon feltárni az emberi alkatra vonatkozó közgondolkodást.

4. Megvilágítani a szupernormális erők problematikáját és szabályokat adni azok biztonságos és hasznos kifejlesztéséhez.

Egy nagy átmeneti korszak vége felé tartunk, és az élet bensőbb birodalmai közelebb állnak hozzánk, mint valaha; szokatlan jelenségek és megmagyarázhatatlan események általánosabbak, mint minden korábbi időben, miközben telepatikus, pszichikai és más sajátságos dolgok kötik le még a hitetlenkedők, tudósok és vallásosak figyelmét is. Mindenhol keresik a jelenségek feltűnésének okait, s társaságok alakulnak kutatásukra és bemutatásukra. Hasonlóképpen sokan tévelyegnek erőfeszítésük közben, hogy olyan lelki körülményeket és energianyerő tényezőket alakítsanak ki magukban, amelyek e sajátos erők megnyilvánulását képesek előidézni. Ez a könyv megkísérli az általa nyújtott információkat beleilleszteni az életnek ma ismert sémájába, és meg fogjuk mutatni, hogy alapvetően milyen természetes és igaz minden, amit misztikusnak mondanak. Minden törvényeknek van alávetve és ezek a törvények kérnek megvilágítást most, hogy az ember fejlődése elért szépségük és valóságuk igazabb felfogásának szintjére.

Háromféle ember fog reagálni erre a könyvre. Ezek:

1. Azok a széles látókörű kutatók, akik hajlamosak elfogadni alapvető állításait mint munkahipotézist, amíg csak nem bizonyulnak tévesnek. Nyíltan kételkedők lesznek, de hajlandók átmenetileg, az igazság érdekében, kipróbálni a módszereket és követni a megfontolásra szánt tanácsokat.

2. Jelöltek és tanítványok. Ők azért fogják tanulmányozni ezt az értekezést, hogy jobban megértsék önmagukat, és mert keresik, hol segíthetnek felebarátaiknak. Utasításait nem fogják vakon követni, hanem kísérletezni fognak, gondosan ellenőrzik majd és megerősítik a Kortalan Bölcsesség a tanításoknak ebben a szakaszában a számukra előírt lépéseit.

3. Beavatottak. Ezek eljutnak egyfajta megértéshez, ami nem lesz nyilvánvaló az első csoportbéli számára, és amelyet a második csoportbéliek néhány fejlettebb tagja is csak sejteni fog. Önmagukban már tudják számos megállapításának igazságát és felismerik nem egy törvény szubjektív kidolgozását. Ezek a természeti törvények három különféle területen fejtik ki hatásukat:

   1. A fizikálison, ahol a sűrű formákban történő változások eredményeként mutatkoznak meg.

   2. Az éterikuson, ahol az energiát mutatják, amely az anyagban létrejött eredmények mögött áll.

   3. A mentálison, ahol azokkal az impulzusokkal foglalkoznak, amelyek az előbbi kettőt létrehozták.

Az Értekezés a Kozmikus Tűzről elsősorban a naprendszerrel foglalkozott és az emberi szempontokat és egymásra hatásokat csak annyira érintette, hogy bemutassa a résznek az egészhez és az egységnek a teljességhez való viszonyát.

Ez a könyv nagyobb részletességgel foglalkozik majd az emberi fejlődéssel és kibontakozással, rávilágítva az okokra, amelyek előidézték a jelen hatásokat; rámutat a jövőre és az eshetőségekre, valamint a kibontakozás lehetőségeinek természetére.

E könyv alapját négy alapelv képezi, amelyet az itt következő lapok tanulójának el kell fogadnia, minthogy egy megfontolásra és kipróbálásra érdemes hipotézist jelent. A Kortalan Bölcsesség egyetlen igaz kutatójától se várjuk el, hogy vakon adja beleegyezését az igazság bármiféle tálalásához; sőt inkább arra kérem a tanulót, hogy nyitott elmével és szigorúan mérlegelje és fontolja meg az elméleteket és elgondolásokat, a törvényeket és az igazságokat, amelyek oly sokakat vezettek ki a sötétségből a tudás és megélés világosságára. Az alapelveket a következőképpen lehet elősorolni, fontossági sorrendjük szerint:

1. Először is: ebben a mi megnyilvánult világegyetemünkben létezik egy Energia vagy Élet, amely felelős oka a különféle formáknak és az egész teljességét alkotó érző lények hatalmas hierarchiájának. Ez az ún. hylozoisztikus elmélet (mely szerint még a legelemibb teremtett dolog is rendelkezik érzetekkel), jóllehet ez a kifejezés csak zavart kelt. Ez a nagy Élet a monizmus alapja, és minden felvilágosodott ember monista. "Isten egy", ez minden igazságok netovábbja. Az élet minden formában jelen van, és a formák a központi egyetemes energia kifejezései térben és időben. A megnyilvánulásban az Élet hozza létre a létet és a létezést. Éppen ezért ez a dualitás ősoka. Ezt a dualitást - amelyet látni lehet, ha jelen van az objektivitás, és amely eltűnik, mihelyt a formai szempont megszűnik - számos megnevezéssel szokták illetni. Ezek közül - az egyszerűség kedvéért - a legmegszokottabbakat soroljuk fel itt:

   
   

   szellemi	anyagi
   Élet	Forma
   Atya	Anya
   Pozitív	Negatív
   Sötétség	Világosság

   
   

   A tanulóknak ezeket az alapvető egységeket világosan észbe kell venniük, amikor ennek a dualitásnak szükségképpen a végső meghatározásairól beszélgetnek, hiszen ezek ciklikusan mindenhol nyilvánvalóak.

   
   

2. A második posztulátum az elsőből nő ki, és megállapítja, hogy az egyetlen Élet, amely az anyag segítségével nyilvánul meg, létrehoz egy harmadik tényezőt, a tudatot. Ez a tudat, amely a két ellentétes pólus a szellem és az anyag egységéből jön létre, minden dolgok lelke; átitat minden szubsztanciát vagy objektív energiát; minden formát megalapoz, legyen ez a forma egy energia egység, amit egyetlen atomnak nevezünk, vagy egy ember, egy bolygó vagy egy naprendszer. Ez az Önmeghatározás elmélete, vagyis annak a tanítása, hogy minden élet, amely az egy életet alkotja, a maga szférájában, a maga létállapotában, hogy úgy mondjam, az anyagba merül és olyan alakot ölt, ami által a különösen specifikus tudatállapota kialakulhat, ennek rezgése állandósul és így létezőnek ismerheti önmagát. Ennek megfelelően az egy élet a naprendszer közvetítésével stabil és tudatos entitássá válik, és lényegében, éppen ezért, az energiák, a mindenféle tudatszintek és minden létforma teljességévé. A homogén lesz a heterogén és mégis egység marad; az egy többféleségben nyilvánul meg és mégis változatlan marad; a központi egység úgy ismerszik meg időben és térben, mint sokféleség és különbözőség, és mégis, amikor tér és idő nincsenek (lévén ezek csak tudatszintek) csak az egység fog maradni, az egyetlen szellem lesz állandó, plusz egy növekvő rezgésszerű cselekvés, meg egy képesség a világosság fokozására, amikor a megnyilvánulás ciklusa ismét visszatér.

   Az egy megnyilvánuló Életlüktető rezgésében minden alacsonyabb formájú élet megismétli a létezés folyamatát: - Istenek, angyalok, emberek és az életek miriádjai, amelyek a természet birodalmának formáin és a fejlődési folyamat cselekvésein keresztül fejezik ki magukat. Mindegyik önközpontúvá és önmagát meghatározóvá lesz.

   
   

3. A harmadik posztulátum, hogy a cél, amiért az élet formát ölt, a megnyilvánult lény szándéka: a tudat kibontakozása, vagyis a lélek revelációja. Ezt lehetne A Világosság Kifejlesztésének Elmélete címmel illetni. Amikor rájövünk, hogy a modern tudós is azt állítja, hogy a fény és az anyag egymást fedő fogalmak, s ezzel a Kelet tanítását visszhangozza, nyilvánvalóvá válik, hogy a pólusok egymásra hatása és az ellentétpárok súrlódása révén fény villan fel. Úgy találjuk, hogy a fejlődés célja fénymegnyilvánulások fokozódó sorozata. Fátyol mögött és minden formába rejtve nyugszik a fény. A fejlődés haladásával válik az anyag a fény egyre jobb vezetőjévé, ezzel is bizonyítva a Krisztus állítását: "Én vagyok a Világ Világossága."

   
   

4. A negyedik posztulátum tartalmazza azt a megállapítást, hogy minden élet ciklikusan nyilvánul meg. Ez az Újraszületés Elmélete, vagyis a reinkarnációé, a periodikusság törvényének igazolása.

   
   

Ezek tehát a nagy alapigazságok, amelyek a Kortalan Bölcsesség alapját képezik - az élet létezésének és a tudatfejlődésének alapját a formák ciklikus felöltésén át.

Ebben a könyvben mindazonáltal a kicsiny életre helyezzük a hangsúlyt, az "Isten képére teremtett" emberre, aki a reinkarnáció módszerének segítségével kibontakoztatja tudatát, amíg csak ki nem virágzik az, mint teljessé vált lélek, amely fénytermészetű, és amelynek megvalósulása egy öntudatos lényé. Ez a kialakult egység, végső fokon, teljes intelligenciájával részt véve benne, beleolvad egy nagyobb tudatba, amelynek része.

Mielőtt a tárgyra térnénk, hasznosnak tartjuk bizonyos gyakran használt szavak meghatározását, hogy értsük azt is, amiről beszélünk, meg a használt fogalmak jelentőségét is.

1. Okkult.

Ez a fogalom a lét rejtett erőinek megfogalmazása, valamint az életvezetés azon forrásainak, amelyek létrehozzák az objektív megnyilvánulást. Szándékosan használtuk itt a "vezetés" szót, mert a manifesztálódás a természet egész birodalmában valamely lény vagy egzisztencia életének, céljainak és tevékenység-fajtájának a kifejeződése, és így szó szerint is az élet vezetése (vagy külső természete vagy minősége). Ezek a tevékenységi források minden élet céljában el vannak rejtve, legyen az szoláris élet, bolygólakóé, emberé vagy azé a Lényé, aki a tudatszinteknek és a természet birodalmának végső összegezése.

2. Törvények.

A törvény egy felsőbbrendű lényt feltételez, aki céltudatossággal és intelligenciával áldott, s így erőit összhangba hozza, hogy valamely tervet következetesen és állhatatosan kiérleljen. A szándék tiszta ismeretében ez az egyéniség működésbe hozza azokat a lépcsőket és szinteket, amelyek, ha megfelelő rendben kerülnek sorra, a tervet teljesedésbe viszik. A "törvény" szó a megszokott értelemben magában hordozza azt az elgondolást, hogy alárendel bennünket egy kérlelhetetlen és megváltozhatatlan történésnek, amelyet az alárendelt nem ért meg. Ez magában foglalja bizonyos szempontból a csoportindíttatásba alámerült egyén hozzáállását, és ennek az egyénnek a képtelenségét, hogy megváltoztassa ezt az indíttatást vagy elkerülje a kérdést. A törvényeket fontolóra vevő ember tudatában elkerülhetetlenül felmerül a legyőzöttség érzése - s hogy csupán mint levél sodortatunk a végzetünk felé, amelyről azonban csak spekulációk lehetségesek, és hogy egy erő uralkodik rajtunk, amely tulajdonképpen kivédhetetlen nyomást fejt ki ránk, és ezzel létrehoz ugyan csoporteredményeket, de az egyén veszít vele. Az észnek ez a hozzáállása elkerülhetetlen, amíg csak az emberi tudat annyira nem képes kitágulni, hogy felfigyeljen a lényegesebb kérdésekre. Amikor magasabbrendű énjével való kapcsolódás révén része lesz az objektív dolgok megismerésében, és amikor a látomás csúcsaira kapaszkodva perspektívája megváltozik és látóköre kitágul, ráébred, hogy a törvény nem egyéb, mint annak a Lénynek a szellemi impulzusa, bátorítása és életmegnyilvánulása, akiben ő maga is él és mozog. Megérti, hogy ez az impulzus egy bölcsen irányított és szeretetre alapozott intelligens célt képvisel. Ezután már ő maga is alkalmazni tudja a törvényt, vagyis bölcsen, szeretettel és intelligensen annyit enged át önmagán ebből a szellemi életimpulzusból, amennyit az ő saját szervezete érzékelni, közvetíteni és felhasználni tud. Nem teremt többé akadályokat, hanem megkezdi az átadást. Véget vet a zárt, én-központú életciklusának és szélesre tárja az ajtót a szellemi energiák számára. Miközben ezt teszi rájön, hogy az utált törvény, amiben nem bízott, maga az éltető, tisztító elem, amely őt és Isten minden teremtményét megdicsőülés felé tereli.

3. Pszichikus.

Ennek az erőnek kétfajta megnyilvánulása van, már ami az emberek világát illeti, és ezt világosan meg kell érteni. Az egyik az az erő, amely az emberinél alacsonyabbrendű természeti világokat élteti - a meglelkesítő energia, amely, minthogy egymásra hatásba került az anyag és az én energiáival, minden forma létrehozója. Ennek a találkozásnak a hatása az, hogy ad az anyag embrió intelligenciájának egyfajta rejtett érzékenységet és reagáló képességet, amely létrehozza azt a szubjektív valamit, amit állati léleknek hívunk. Ez az érzékeny tudatosság négy fokán, illetve szintjén létezik:

1. Az ásványvilág tudata.

2. A növényvilág tudata.

3. Az állatvilág tudata.

4. Annak az állati formának a tudata, amelyen keresztül a szellemi ember tevékenykedik, amely végül is nem más mint az előbbi csoport a maga legmagasabb rendű megjelenésében.

A második az a pszichikai erő, ami az emberek világában jön létre a szellem és az érzékeny anyag egyesülésének végeredményeként, és amely egy pszichikai központot alkot, amit mi emberi léleknek nevezünk. Ez a pszichikai központ egy erőcentrum, és az erő, amelynek ez az őrizője, vagyis amelyet ez képvisel, működésbe hoz egyfajta éberséget és reagáló érzéket, amely a planetáris élet lelkének sajátja, és egy csoporttudatosságot, ami az állati lélektől eltérő rend képességeit és ismeretét hozza magával. Ezek végső soron meghaladják a korlátozó, eltorzító és bebörtönző állati lélek hatalmát, és széleskörű kapcsolatokat biztosítanak az embernek, valamint tudást, ami tévedhetetlen, mentes a hibáktól, és ami alkalmassá teszi őt a "mennyek szabadságára". Az emberi lélek szabad csapongásának hatása az állati lélek hatalmának esendősége és viszonylagos haszontalansága bizonyítására szolgál. Mindössze csak annyit szeretnék itt tenni, hogy bemutassam, milyen kétféle értelemben használják a "pszichikus" szót. Később majd foglalkozni fogunk az alacsonyabb rendű pszichikai természet növekedésével és fejlődésével, vagyis lelkével azoknak a hordozó testeknek, amelyekben az ember működik a három világban, azután pedig keresni fogjuk a módját, hogy megvilágítsuk az emberi lélek valódi természetét valamint az erőkét amelyeket működésbe lehet hozni, mihelyt az ember fel tudja venni a kapcsolatot a saját szellemi központjával, a lélekkel, és élni tud ebben a lelki tudatosságban.

4. Kibontakoztatás.

A naprendszer középpontjában az élet a világegyetem energiáinak olyan fejlődést elősegítő kibontakozását produkálja, ami a halandó ember számára elképzelhetetlen. Az energiaközpont, amit mi a halandó ember szellemi aspektusának nevezünk, ugyancsak egy fejlődést elősegítő kibontakozást hoz létre (az anyag felhasználásával) abban, amit léleknek hívunk, és az emberi világban, mely a forma-megnyilvánulásoknak legfelsőbb foka. A természet három világában a létezés legmagasabbrendű produktuma az ember. Az ember, értem ezen a szellemi embert, egy inkarnált Istenfia. A természet világának mindegyik formája - az emberi, az állati, a növényi és az ásványi - szerepet játszik ebben a megnyilvánulásban. Az isteni harmadik aspektusának energiája hozzájárul a lélek, azaz a második aspektus megnyilatkozásához, az viszont nyilvánvalóvá teszi a legmagasabb rendű aspektust. Emlékezzünk arra, hogy H.P. Blavatsky "A Titkos Tan"-ban ezt pontosan kifejezi: "Az életre mi úgy tekintünk, mint a létezés egyik formájára, ami, megnevezésünk szerint, az Anyagban nyilvánul meg, vagyis abban, amit - helytelenül szétválasztva - az ember szellemének, lelkének és anyagának nevezünk. A létezésnek ezen a szintjén az anyag a lélek megnyilvánulásának hordozója, a lélek pedig, egy magasabb szinten, a szellem megnyilvánulásának hordozója; ez a három egy, az élet által szintézisbe hozott hármasság, és az élet áthatja mindegyiket."

Az anyag felhasználásával a lélek kibontakozik, és az emberi lélekben éri el a csúcspontját. Értekezésünk ennek a léleknek a kibontakozásával foglalkozik és hogy az ember ezt hogyan fedezi fel.

5. A Tudást három kategóriába lehet besorolni:

Az első az elméleti tudás. Ez magába foglalja az ember minden tudatos ismeretét, de csak azt, amit maga is elfogadott mások megállapításai, valamint a különféle ismeret ágazatok szakértői nyomán. Tekintélyek megállapításain alapszik, és magában hordozza az írókba és szónokokba, valamint a gondolkodás sok és különböző területeit művelőknek szakszerű gondolkodásába vetett bizalom elemeit. Az igazságot, úgy elfogadva, amilyen, az elfogadó nem alakíthatta ki vagy igazolhatta, minthogy hiányzott hozzá a megfelelő gyakorlata, illetve berendezése. A tudomány előírásai, a vallások teológiái, valamint a filozófusok és gondolkodók leleményei minden területen átszínezik a nézőpontokat, s így a gyakorlatlan agyak készségesen elfogadják, s az átlagos agy ilyen.

Azután másodikként itt van a megkülönböztető tudás, aminek önmagában is kiválasztó minősége van és amely alapelvként szögezi le az egyre kifinomultabb tudományos módszerek intelligens befogadását és gyakorlati alkalmazását, valamint a vizsgálat hasznosítását, mindannak elvetését, ami be nem bizonyítható, és azoknak a faktoroknak az elkülönítését, amelyek megállják a próbát és összhangban vannak a felismert törvénnyel. A racionális, vitatkozó, skolasztikus és konkretizáló elme azzal az eredménnyel lép működésbe, hogy mindazt, ami gyermeteg, képtelen és igazolhatatlan visszautasítja, aminek eredményeképpen a gondolkodás mezői kitisztulnak. A megkülönböztető és tudományos folyamat képessé teszi az embert, hogy a háromféle világra vonatkozóan sok igazságra jusson. A tudományos módszer az emberi gondolkodás vonatkozásában ugyanazt a funkciót tölti be, mint amit a meditáció okkult módszere (a koncentráció első két szakaszában és a meghosszabbított koncentrációval) az egyén esetében. Helyes gondolkodási folyamatokat gerjeszt, az igazság nem lényeges és helytelen megfogalmazásait véglegesen eltörli vagy helyreigazítja, és a figyelem állhatatos központosítása akár egy gondolati magra, egy tudományos kérdésre, egy filozófiára vagy akár egy világhelyzetre végső tisztázást és a helyes ideák, egészséges következtetések folyamatos magunkba szívását eredményezi. A nagy filozófiai iskolák legkiválóbb gondolkodói egyszerűen az okkult meditáció exponensei, és a tudomány ragyogó felfedezései, a természet törvényeinek hibátlan megismertetői és a helyesen levont következtetések megfogalmazásai akár a tudomány, akár a gazdaság, akár a filozófia, pszichológia vagy egyebek területén nem mások, mint az örök igazságok számbavétele a tudatunkkal (és következésképp az agyunkkal), valamint annak a jelzése, hogy fajtánk elkezdte a híd építését az objektív és a szubjektív gátja fölött, a formák világa és az ideák világa között.

Ez szükségszerűen elvezet a tudás harmadik ága, az intuitív tudás kibontakozásához. Az intuíció a valóságban csupán az elme felfogása a teremtés egyes tényezőiről, a megnyilvánulás néhány törvényéről és az igazság néhány szempontjáról, melyeket a lélek ismer, és amelyek az ideák világából csapódnak le és azoknak az energiáknak a természetével bírnak, amelyek minden ismertet és láthatót létrehoznak. Ezek az igazságok állandóan jelen vannak, ezek a törvények örökké érvényesek, de csak amint az elme tanul és fejlődik, összpontosul és széles látókörűvé válik, úgy ismerjük fel őket, értjük meg és alkalmazzuk végül az idő és a ciklus szükségleteihez és követelményeihez. Azok, akik így képezték elméjüket a tiszta gondolkodás művészetére, a figyelem összpontosítására és az igazságok következetes elfogadására, mindig is velünk voltak, de mindeddig kevesen és elszórtan. Ők voltak minden korok kiemelkedő elméi. Mostanra azonban már sokan vannak és egyre többen találhatók. Az emberi faj elméi a gyakorlati tanulás folyamatát végzik, és sokan egy új ismeret határmezsgyéjén billegnek. Az intuíció, amely a haladottabb gondolkodókat a tudás újabb területeire vezeti, előhírnöke annak a mindent tudásnak, ami a lelket jellemzi. Létezik az igazság minden dolog felől, ezt nevezzük mindent tudásnak, tévedhetetlenségnek, a hindu filozófiában ez a "helyes ismeret". Amikor az ember megragad belőle egy töredéket és az beleissza magát a faj tudatába, azt hívjuk egy törvény megfogalmazódásának, egyik-másik természeti folyamat felfedezésének. Mindeddig ez egy lassú és aprólékos vállalkozás volt. Később, és nem is nagyon sokára a fény be fog áradni, az igazság nyilvánvalóvá válik, és a faj elfoglalja örökségét - a lélek örökségét.

Egynémely megfontolásunk során feltevésekre kell hagyatkoznunk. Képzelődőnek és megbízhatatlannak tartják a látomást látókat azok, akiknek ez nem sikerül, mert hiányzik a megfelelő eszközük az észleléshez. Ha sokaknak van látomásban része, akkor már elfogadják a lehetőségét, és amikor az egész emberiség felébred és kinyílik a szeme, többé már nemigen beszélnek látomásról, hanem tényt állapítanak meg és törvényt hirdetnek ki. Ilyen a múlt története és ilyen lesz a jövő folyamata is. A múlt csupán feltételezett az átlagember szempontjából, és a jövő ugyancsak, de ennek a múltnak ő maga az eredménye, és a jövő a jelenlegi jellemzőinek és tulajdonságainak összességéből fog kialakulni. Ha ez igaz az egyénre nézve, akkor éppígy igaz az emberiség egészére nézve is. A természetnek az az egysége, amit a negyedik vagy emberi világnak hívunk, fizikai örökségének produktumát képezi; jellegzetességei érzelmi és értelmi kibontakozásának összessége, javai pedig mindazok, amiket sikerült összegyűjtenie életciklusai alatt, míg birkózott a környezetével, - azaz a természet összes többi világával. Az emberi világban sok rejtett lehetőség lappang, jellegzetességek és tulajdonságok, amelyeket a jövő fog feltárni, s amelyek ugyanakkor meghatározzák majd a jövőt.

Tudatosan döntöttem úgy, hogy a meghatározhatatlannal és felismerhetetlennel kezdem. A lélek eddig még ismeretlen mennyiség. Nincs valódi helye az akadémikus és tudományos vizsgálódók elméleteiben. Bizonyítatlan, és még a nyitottabb gondolkodású akadémikusok is úgy tekintik mint lehetőséget, hipotézist, amely nélkülözi a bizonyítást. A faj tudatában nincs tényként elfogadva. Csak két ember-csoport fogadja el tényként: az egyik a hiszékeny, fejletlen, gyermeteg ember, aki a világ valamely szent iratán nőtt fel, s mivel vallásosan befolyásolt, elfogadja a vallások kategóriáit, mint lélek, Isten és halhatatlanság - anélkül, hogy kérdezősködne. A másik az a kicsi, de állandóan növekvő csoport, az Istent, a valóságot ismerők, akik saját tapasztalataikból ténynek ismerik a lelket, de létezését nem képesek kielégítően bizonyítani azok számára, akik csupán azt fogadják el, amit az agy meg tud ragadni, elemezni tud, bírálni és kipróbálni.

A tudatlan és a bölcs közös alapon találkozik, mint a szélsőségek általában. A kettő között helyezkednek el, akik se nem teljesen tudatlanok, se nem intuitíven bölcsek. Ők alkotják a tanult emberek tömegét, vannak ismereteik, de nem értik meg a dolgokat, és akiknek még meg kell tanulniok különbséget tenni aközött, amit meg lehet ragadni racionális gondolkodással és a között, ami csak lelki szemmel látható, valamint a között, amit csak a magasabbrendű vagy elvont elme tud megfogalmazni és megismerni. Ez végezetül is eléri az intuíciót, ami a "tudás képessége" az intelligens és gyakorlott misztikus számára, aki - az érző és érzelmi természetet a maga helyére utalva - az elmét úgy használja, mint az összpontosítás középpontját, és ezen mint lencsén át néz a lélek világára.

Az egyik legfőbb eszköz, amelynek segítségével az ember a nagy végső összegezés megértésére jut, amelyet mi Makrokozmosznak hívunk - Istennek, aki a naprendszeren át működik - az önmagunk megértése révén lesz a miénk, és a delphói felszólítás, hogy "Ember, ismerd meg önmagad" sugalmazott sürgetés volt azzal a szándékkal, hogy kulcsot adjon az ember kezébe az istenség misztériumához. Az analógia, vagyis a megfelelések törvényének révén a kozmikus folyamatok, a kozmikus alapelvek természete jelezve van az emberi lény működésében, felépítésében és jellemzőiben. Jelezve van, de nem megmagyarázva, sem pedig kidolgozva. Egyszerűen csak jelzőoszlopként szolgál, irányítva az embert az ösvényen, amelyen majd megtalálja a későbbi jelzőoszlopokat és a még határozottabb figyelmeztetéseket.

Három oldal felől közelíthető meg az emberi szervezet, amely oldalak a létezés három aspektusának szimbólumai, és csakis szimbólumai.

1. Az energia vagy aktiváló princípium, amely titokzatosan visszahúzódik a halál pillanatában, részben visszahúzódik az alvás óráiban vagy az öntudatlanságban, s amely, úgy látszik, az agyat használja tevékenysége székhelyéül, hogy onnan irányítsa a szervezet működését. Ez az energia elsődleges és közvetlen kapcsolatban van a szervezet három részével: az aggyal, a szívvel és a légzőszervekkel. Ez a szellem mikrokozmikus szimbóluma.

   
   

2. Az idegrendszer idegszerkezeteivel, idegközpontjaival és az egymáshoz alkalmazkodó és érzékeny alkotóelemek sokaságával, amelyek segítenek koordinálni a szervezetet, hogy létrehozza a szervezetet mint egészet alkotó sokféle szerv és testrész közötti érzékeny visszajelzéseket, és amelyek abban is segítenek, hogy az ember tudomást vegyen környezetéről és érzékelje azt. Ez az egész érzékelő berendezés hozza létre a teljes emberi lény szervezett tudatosságát és összhangba hozott érzékenységét, először önmagán mint egységen belül, másodszor pedig fogékonyságát és érzéki reagálásait a világra, amelyben szereplőként jelen van. Ez az idegszerkezet, amely összehangol, összefüggésbe hoz és megteremt egy külső és belső csoporttevékenységet, először is az idegrendszer három részén keresztül nyilvánul meg:

   
   

   1. Központi idegrendszer

   2. Érzékelő idegrendszer

   3. Periférikus idegrendszer

   
   

   Szoros összefüggésben van az energia-aspektussal, lévén hogy az energia a berendezést a test éltetésére használja, hogy létrehozza összehangolt tevékenységét és működését, és hogy értelmes összefüggést teremtsen a világgal, amelyben szerepe van. Ez helyezkedik el a háttérben a testtermészetű sajátosság, a hús, a csont, az izomzat tömege mögött. Ugyanakkor két tényező motiválja és irányítja:

   
   

   1. Az energiák összessége, ami egyenlő az egyéni életerő fejadaggal.

   2. Annak a környezetnek az energiája, amelyben az egyén létezik, és amelyen belül kell feladatát teljesítenie és eljátszania szerepét.

   
   

   Ez az idegrendszer, amely összehangol, az idegeknek ez az egymásra ható és érzékeny hálózata az emberben a lélek szimbóluma, egy belsőbb szellemi valóság külsőbb, látható formája.

   
   

3. És végezetül van a testként leírt hús, izom és csont teljessége, amit az ember hordoz, és amit az idegrendszer hangol össze, energiával pedig a bizonytalanul meghatározott "élet" lát el.

   
   

Átvíve ezt a gondolatot - hogy illusztráljuk - a gondolkodás más területeire is, az aspektusoknak ez a hármassága láthatóan működik. A vallási világban, mint az ezoterikus tanítás, a nagy világvallások szimbológiája és tana, valamint a külső szervezetek. A kormányok esetében adva van a nép akaratának összessége, legyen az bármi is, a megfogalmazott törvények, valamint a külső adminisztráció. Az oktatásban a tanulni akarás, a művészetek és tudományok, valamint a nagy, külsődleges oktatási rendszerek; a filozófiában a bölcsességre törekvés, az egymással sokféle vonatkozásban álló gondolati iskolák, valamint a tanítások külső megjelenése.

Ilyenformán ez az örökös háromság végigvonul a megnyilvánult világ minden részlegén, akár ha úgy tekintjük, hogy megfogható, vagy úgy, mint ami érzékeny és koherens, vagy pedig mint energiát adó. Ez az intelligens tevékenység, amit eddig nehézkesen "odafigyelés"-nek hívtak; ez maga a figyelemre való képesség, benne foglaltatik a környezetre való érzékeny reagálás és a válaszadás apparátusa, a lélek isteni kettőssége; ez az amire az érzékeny berendezés felfigyel. Ez, amint később látni fogjuk, egy fokozatosan növekvő valóság, amely mindinkább az ezoterikus és bensőbb területekre terjed át.

Ez a három aspektus meglátszik az élet isteni egységén, az emberen. Először önmagában ismeri fel, azután meglátja környezete minden alakjában, végezetül megtanulja ezeket az aspektusokat összevetni az isteni megnyilvánulás más formáinak hasonló aspektusaival. A formák közötti megfelelő összefüggés a bolygó fizikai életének összhangját és jó irányú helyreigazítását eredményezi majd. A megfelelő reagálás a környezetre megfelelő kapcsolatot eredményez a lélek aspektussal, amely rejtve van minden alakban, és megfelelő összefüggéseket fog létrehozni a belső idegstruktúra különféle részei között a természet minden területén, az ember alattiban éppúgy, mint az ember felettiben. Idáig mindez gyakorlatilag ismeretlen volt, de rövidesen elismerést nyer, és ha bebizonyosodik és megvalósul, fel fogják fedezni, hogy a testvériség és egység alapjai ezen belül helyezkednek el. Ahogyan a máj, a szív, a tüdő, a gyomor és egyéb szervek létükben és szerepükben elkülönülnek egymástól a testen belül és mégis egyesülnek és kapcsolatba kerülnek egymással keresztül-kasul a testben az idegrendszer közvetítésével, ugyanígy ki fog derülni, hogy a világon az olyan organizmusoknak, mint a természet egyes területei, megvan a maguk külön élete és feladata, mégis összefüggésbe és összhangba hozza őket egy ilyen bonyolult érzékelő rendszer, amit néha a minden dolgok lelkének mondanak. Ez az anima mundi, a mögöttes tudat.

A hármasságokkal foglalkozva, amelyeket oly gyakran emlegetünk, ha az istenségről beszélünk, mint például: a szellem, lélek, test - élet, tudat és forma - érdemes megjegyeznünk, hogy ezek az egyetlen életen belüli megkülönböztetésekre utalnak, és mennél több ilyen hármassággal ismerkedik meg közelebbről valaki, az embereknek annál szélesebb körével kerül összhangba. De ha valaki a dolgokkal okkult és szubjektív módon foglalkozik, és ha a tárgy, amiről ír, a meghatározatlanról szól, nehézség merül fel. Nem nehéz leírni egy ember személyes megjelenését, ruházatát, alakját és a tárgyakat amik körülveszik. A nyelv bőségesen elegendő a konkrét dolgok és a formák világának leírására. De ha valaki bátorkodik hozzáférhetővé tenni elgondolását képességéről, jelleméről és természetéről, nyomban szembekerül az ismeretlen problémájával, azzal a meghatározhatatlan, láthatatlan résszel, amelyet csak érzünk, de ami legnagyobb részt felfedetlen marad, sőt, meghatározatlan még magának az embernek is. Hogyan is írhatjuk le a nyelv segítségével?

Ha ez így van az emberrel, mennyivel nagyobb a nehézségünk, amikor szavak segítségével próbáljuk kifejezni azt a kifejezhetetlen teljességet, aminek fő megkülönböztető összetevőiként a szellem, lélek, test szavakat használjuk. Hogyan határozzuk meg a meghatározhatatlan életet, amit az emberek (a megértés kedvéért) az aspektusok vagy személyiségek hármasságára korlátoztak és választottak szét, az egészet Istennek nevezve?

Mégis, ha az Isten szétválasztása egy hármasságra egyetemes, és időtlen idők óta használatban van, ha minden ember - ősi és modern - ugyanannak a hármasságnak a fogalmát alkalmazza, hogy egy intuitív valóságot kifejezzen, akkor figyelembe kell vennünk ezt a használatot. Hogy egy napon esetleg majd másképp gondoljuk és fejezzük ki az igazságot, az lehet, de a mai átlagos gondolkodó számára a szellem, lélek és test kifejezések állnak rendelkezésre, hogy összefoglalják az isteni megnyilvánulást, mind a világegyetem istenségére, mind pedig a kisebb istenségre, magára az emberre vonatkozóan. Minthogy ez az értekezés a gondolkodó emberi lényekhez szól, nem a kikristályosodott gondolkodású teológusokhoz, sem pedig az elméletileg elfogult tudósokhoz, ragaszkodni fogunk a jól bevált terminológiához, és megpróbáljuk megérteni, hogy mi van e kifejezések mögött, amelyekkel az ember megkísérelte megmagyarázni magát az Istent.

"Az Isten Szellem, és akik imádják Őt, kell, hogy Szellemben és Igazságban imádják" állapítja meg a világ egyik Írása. "Vált az ember élő Lélekké", található ugyanennek az Írásnak egy másik helyén. "Imádkozom Istenhez, hogy egész szellemeteket, lelketeket és testeteket őrizze meg feddhetetlenül" - mondta a Fehér Páholy nagy beavatottja; és a legnagyobb, aki még eddig velünk volt fizikai alakban a Földön, egy korábbi bölcs szavait ismételte, amikor így szólt: "Én mondtam: istenek vagytok / a Legfelségesebb fiai mindnyájan /". Ezekben a szavakban az ember hármasságát, isteni voltát és viszonyát az Élethez, Akiben él és mozog és létét bírja, keresztény szempontból érintettük, és az összes nagy vallás azonos kifejezéseket használ erre a viszonyra.

a. Szellem. Élet. Energia.

A szellem szót arra a meghatározhatatlan, megfoghatatlan alapvető impulzusra vagy Életre alkalmazzuk, amely minden megnyilvánulásnak az oka. Ez az Élet lehelete és az éltető energiának az a ritmikus beáramlása, amely ugyanakkor mint vonzóerő is megnyilvánul, mint a tudat vagy lélek és az atomi anyag összessége. Ez ugyanaz az összefüggés a nagy Létezésben, a Makrokozmoszban, mint ami a kis létezésben, vagy mikrokozmoszban az éltető, működtető tényező, amit az ember életének nevezünk; ezt a testben a légzés jelzi, ami megszűnik vagy elszáll, amikor az életpálya végetér.

Mi ez a valami, ki mondja meg? Követjük visszafelé a lélek -, vagyis tudat-aspektusig, és a lélektől a szellemig (ahogyan az egyetlen lélegzet három aspektusát nevezzük), de a valóságban mit jelentenek ezek a szavak, kinek van bátorsága megmondani?

Ezt az ismeretlen valamit különféle nevekkel illetjük sajátos gondolati iskolánk alapján; megpróbáljuk szavakkal kifejezni, és végül is mondjuk Szellemnek, Egyetlen Életnek, Monádnak, Energiának. Ismét emlékeztetnünk kell rá, hogy ennek az egyetlen életnek a megértése teljesen relatív. Akik elmerülnek a lét formai oldalában, a fizikai vitalitás, érzés, benyomások vagy a mentális erők fogalmaiban gondolkodnak és soha nem haladnak túl az egyesített élettudaton, amelynek a fentiek mind csak megkülönböztető jelzői. Azok viszont, akiket inkább a metafizikai megközelítés érdekel, és a lelki élet inkább mint a formák aspektusa, felfogásukat a lelki megnyilvánulások kifejezéseivel közlik, és - testi természetük személyes, önző reakcióit meghaladva - az élet nyelvén fogalmazzák meg gondolataikat, a minőség nyelvén, a csoport akaratén, azaz hatalomén, a csoport összehangolódás nyelvén, azaz a szeretet-bölcsességén, és a csoport intelligencia avagy tudás nyelvén, azaz a testvériség nyelvén.

De még ezt is szeparatívnak lehet találni, ha nagyobb egységeket választunk, mint amiket alacsonyabb fokon fel lehet fogni. Ezért a beavatott, különösen a harmadik beavatás után még összefoglalóbban kezd gondolkodni, és az igazságot a maga számára a Szellem, az Élet és az Egy fogalmaival fogja kifejezni. Ezek a kifejezések a számára valami meghatározót jelentenek majd, de valami olyan egészen eltérőt a hétköznapian gondolkodó emberiség felfogásától, hogy szükségtelen tovább terjengenem erről.

Ez elvezet engem egy pontig, amivel foglalkoznom kell itt, mielőtt tárgyunkat tovább boncolgatnám. Az Értekezés a Kozmikus Tűzről - ben és a korábbiakban itt is gyakran merült fel, hogy a tanítás eljut egy bizonyos pontig, azután félbeszakad, azzal a megállapítással, hogy általában az ember reagálása az igazságra - a fejlődésében elért szintje szerint -, illetve a tanítvány-tanulóé és a beavatotté különbözik egymástól. Ez szükségszerűen így van; a szavakba mindenki beleolvassa a maga tudatállapotát; egyikünknek sem fog sikerülni a fejlődés létrájának magasabb fokán állók kialakultabb reagálásának kifejezéseivel fogalmazni. Az átlagos olvasó azonban ellenáll annak, hogy sajátjánál tágabb nézőpontokat erőltessenek rá, és ha azt mondjuk, hogy "Szükségtelen tovább elemeznünk a kérdést, hiszen azt csak egy beavatott érthetné meg", ez csupán bosszantaná és azt hitetné el vele, hogy a szerző kibúvót keresvén (maga sem értvén a dolgot) néhány efféle kifejezéssel menti magát. Amiképpen egy tudományos értekezés értelmetlennek és szavak puszta zagyvalékának tűnik az átlagos kisiskolás előtt, de a téma szakértője számára tiszta meghatározásokat és jelentést hordoz gyakorlatból és elmebéli fejlettségből következően, azonképpen vannak, akiknek a számára a lélek és annak természete mint tárgy - ahogyan az efféle tanításban feldolgozásra kerül - annyira tiszta és világos, mint napjaink irodalma az átlagos olvasó előtt, és a "bestseller"-ek a nagyközönség számára. Kisebb számban bár, de ugyanígy vannak olyan előrehaladott lelkek, akiknek a szellem és annak természete ugyancsak ésszerű és érthető tárgy, amelyet a lélekkel mint eszközzel és a lélek erőinek segítségével tesz magáévá és fog fel, mint ahogyan el lehet jutni a lélek megértésére az elme helyes alkalmazása révén is. Egy teljesen alacsonyabb szinten, tudjuk, könnyű megérteni a fizikai test természetét a vágyvilág tanulmányozása és helyes alkalmazása segítségével. Csak egyfajta gőg, és az időleges korlátok elismerésének visszautasítása ébreszti fel az olvasóban a nemtetszést az olyan egyébként helyes és igaz mondat iránt, amely szerint: "Ha majd előrehaladottabb leszel, megérted a fentebb elmondottakat." Ezt világossá kell tenni.

A Bölcsesség Mestere számára a szellem természete, vagyis az élet pozitív középpontja, amelyet minden forma magában rejt, semmivel sem titokzatosabb, mint a lélek természete az ezoterikus pszichológus számára.

Az élet forrása, azaz a szint, vagy állapot, amelyből az élet kiáramlik, az adeptusok karának nagy Rejtett Misztériuma. A szellem természete, minősége és kozmikus energia-fajtája, rezgéstartományának mértéke és alapvető kozmikus megkülönböztető jegyei a harmadik fokozat fölötti beavatottak tanulmányának tárgya és kutatásának területe. Ehhez a tanulmányozáshoz egy teljesen kifinomult intuíciót hoznak magukkal és azt a mentális értelmező képességet, amelyet reinkarnációs ciklusuk során kifejlesztettek. Lelkük felébredett és kifejlődött belső fényét alkalmazzák annak az életnek az értelmezésére és megértésére, amely (elválva a formák világától) megmarad a magasabb tudatszinteken, és a mi naprendszerünkbe valamely külső létközpontból hatol be. Ezt a fényt (amely bennük van és amit tetszés szerint alkalmazni és használni tudnak) két irányba vetítik, miközben a lehető legközbülső szinten helyezkednek el, és úgy tevékenykednek, ahogy csak akarnak a buddhi, azaz intuíció szintjén. Fényt vetnek a formák világára, ismernek mindent és mindent helyesen értelmeznek; belevilágítanak ezzel a fénnyel a három felső szint forma nélküli világába is (forma nélküli az intuíció szintje alatti három világ embere szempontjából) és állandó növekedés közben igyekeznek megérteni annak a természetét és értelmét, ami sem nem test, sem nem lélek, sem nem erő, sem nem anyag, de ami a világegyetemben mindegyiknek oka.

Végül is a beavatott átmegy a legmagasabb szoláris beavatáson és már a monád teljes tudatával képes működni; olyan felismerés válik számára lehetővé, amely elvált már a csoportformáktól is, és a ködös felhőburkolattól, amely elfátyolozta és elrejtette az Egyet. A legmagasabbrendű tudattípusok a monád szintjéről fejtik ki tevékenységüket (mint ahogyan az alacsonyabbfokú beavatott a lélek szintjéről), és olyan látási szerveket és tudási eszközöket használnak, amelyekről az átlagembernek fogalma sincs; ők áthatják vagy éberségük hatósugarán belül magukba foglalják az életnek, tudatnak és formának a teljességét, amit mi Isten szóval jelölünk. A magasabb fokozatoknak ezek a beavatottjai ezután felfigyelnek egy rezgésre, egy megvilágító fényre, egy irányító, hívó hangra, ami egészen a mi naprendszerünkön kívülről sugárzik. Az egyetlen mód, amelynek segítségével fogalmat alkothatunk magunknak a folyamatról, amely az isteni tudat kiterebélyesedése során zajlik az emberben az, ha tanulmányozzuk az elme és az agy viszonyát, és megfigyeljük, hogy mi történik, amikor az agy az elme intelligens eszközévé válik; azután tanulmányozzuk a lélek viszonyát az elméhez, és hogy mi következik be, amikor az embert a lelke irányítja, és felhasználja az észt, hogy az agy segítségével ellenőrizze a fizikai síkon zajló tevékenységet. Ebben a háromban - a lélekben, az elmében és az agyban - van meg az analógia és a kulcs a szellem, a lélek és a test, valamint ezek szoros együttműködésének megértéséhez. Ez volt a témája A Lélek Fénye c. könyvnek. Az abban a könyvben tárgyalt körülmények tökéletesítése után bekövetkezik még egy kibontakozás, amikor a szellemi aspektus, az ember energiaforrásának kisugárzása kezdi felhasználni a lelket (az intuíción keresztül), és azoknak a törvényeknek, ismereteknek, erőknek és inspirációknak bélyegét nyomja a lélektudatra, amik a lelket a szellem vagy monád eszközévé teszik éppúgy, ahogyan egy korábbi szinten (az ész útján) a személyes ember vált a lélek eszközévé. Ezen a korábbi szinten a fejlődés kétszeres volt. Amilyen mértékben a lélek ellenőrzést gyakorolt az ész segítségével, úgy vált az agy érzékennyé a lélek iránt. Az embernek kinyílt a szeme az önmaga megismerésére, amilyen a valóságban, és normális fejlődésének három világára; később csoporttudatúvá vált, s nem volt többé elkülönült individuum. Amint a lélek egyre inkább a szellem uralma alá került, azzal analóg módon hasonló két szint tűnik elénk:

Először is a tanítvány nemcsak a saját csoportjáról és a kapcsolódó csoportokról szerez tudomást, hanem a tudata is úgy kitágul, hogy már planetáris tudatnak lesz nevezhető.

Másodszor, ezt a planetáris látásmódot kezdi beleolvasztani egy még nagyobb szintézisbe, és fokozatosan kiépíti a nagyobb élettudatot, amely magában foglalja a planetáris életet, ahogyan az ember fizikai kifejeződéseiben magában foglal élő organizmusokat, mint a szív és agy. Amikor ez bekövetkezik, akkor kezdi teljesen megérteni a szellem jelentőségét, az egyetlen életét minden forma mögött, a központi energiáét, ami minden megnyilvánulás oka.

Az átlagos tanuló úgy reagál a fentebbieket olvasva, hogy nyomban a testi természetünkre gondol, hogy az miként fejez ki ilyen vagy olyan energiákat. Így a dualitás az, amit észrevesz, és ami alkalmazza ezt a dualitást, az már jelen van a gondolkodásban. Mégis az egyik fő követelmény az okkult jelölttel szemben ebben az időben, hogy törekedjék az egyetlen valóság feltételeiben gondolkodni, mert az nem más mint maga az energia. Éppen ezért van értelme, hogy ennek a nehezen érthető tárgynak a megbeszélésekor kiemeljük azt a tényt, hogy a szellem és az energia egymásnak szinonimái és felcserélhetőek. Csakis ennek felismerése révén juthatunk el a tudomány és a vallás kibékítéséhez, és hogy megértsük az aktív jelenségek világát, amely körülvesz bennünket és amelyben mozgunk.

Szerves és szervetlen - nagyrészt e két kifejezés felelős azért a sokféle zavarért és éles megkülönböztetésért, ami számos ember fejében van a test és szellem között, az élet és a forma között, és ez vezetett ahhoz, hogy nem fogadják el a lényegi azonosságot, amely e fogalompár között van. A többség úgy tekinti ezt a világot, amelyben élünk, mintha valóban szilárd és megfogható lenne, de mégis rendelkezne valamilyen titokzatos erővel (elrejtőzve benne), amely létrehozza a mozgást, a cselekvést és a változást. Ez persze a dolog nyers ábrázolása, de kellően összegezi a nem intelligens magatartást.

Az ortodox tudós jórészt struktúrákkal és viszonylatokkal van elfoglalva, formák összetételével, azzal a tevékenységgel, amelyet az összetett formák részei végeznek, valamint ezek egymásra hatásával és összefüggéseikkel. A vegyi anyagok és elemek, működésük és szerepük, szoros összműködésük, amivel kialakítják az összes formát a természet birodalmaiban, kutatásuk tárgyát képezik. Az atom, a molekula és a sejt természete, funkciójuk, erő-megnyilvánulásaik minősége és a különböző cselekvés fajták, az energiák jellegére és természetére vonatkozó problémák megoldása - a természeti és anyagi világ különböző formáiba sűrítve vagy kerítve - a gondolkodás legkiválóbb elméit késztetik megfontolásokra. Mégis, a 'Mi az élet?' vagy 'Mi az energia?' vagy 'Mi a megvalósulás folyamata és a lét természete?' típusú kérdések megválaszolatlanok maradnak. A Miért? és a Mivégből? problémáját értelmetlennek, spekulatívnak és majdnem megoldhatatlannak tekintik.

Jóllehet tiszta okfejtéssel, az intuíció helyes alkalmazásával e problémákat meg lehet oldani és e kérdéseket meg lehet válaszolni. Megoldásuk a beavatás egyik mindennapos felismerése és eredménye. Az igazi biológusok a misztérium beavatottjai, mert rendelkeznek az életnek és az élet értelmének megértésével, és annyira azonosulnak az élet alapelveivel, hogy az energia és hatásainak fogalmaiban gondolkodnak és beszélnek, és a planetáris hierarchia munkájával kapcsolatos minden tevékenységük egynéhány alapvető képletre épül, amelyek úgy foglalkoznak az élettel, ahogyan az érzékelhető három megkülönböztetése, vagyis aspektusa - energia, erő, anyag szerint.

Itt meg kell említenünk, hogy csak amikor megérti önmagát az ember, akkor értheti meg a teljességet, akit Istennek hívunk. Ez ugyan szokványos igazság és okkult közhely, de ha munkálkodunk rajta, akkor felismeréshez vezet, ami a jelenleg "ismeretlen Isten"-t elfogadott valósággá teszi. Hadd próbáljam ezt illusztrálni:

Az ember önmagát élőlénynek tekinti, és a halált egy titokzatos folyamatnak mondja, amelyben valami, amit az élet leheleteként jelöl meg, visszahúzódik. E visszahúzódással az alak szétesik. Az összetartó éltető erő elszáll, és amit eddig testként ismertünk, széthullik alapelemeire.

Ez az életprincípium, ez a Lét alapvető lényege, ez a titokzatos és megfoghatatlan tényező az a kapcsolat az emberben, amit a makrokozmoszban szellemnek vagy életnek nevezünk. Mint ahogyan az emberben az élet fogja egybe, lelkesíti meg, élteti és hozza mozgásba a formát, s teszi ezáltal őt élőlénnyé, ugyanígy Isten élete ahogy a keresztények mondják - ugyanezt a célt szolgálja az univerzumban, s hozza létre azt az egybetartozó, élő és éltető együttest, amit naprendszernek hívunk.

Ez az életprincípium az emberben háromféle módon nyilvánul meg:

1. Mint irányító akarat, cél, alapvető kezdeményezés. Ez a mozgató energia, amely létét működővé teszi, létbe hívja, megállapítja élethatárait, átsegíti őt a - hosszabb vagy rövidebb - éveken, és elvonja magát az életciklus lezárásakor. Ez a szellem az emberben, ami megnyilvánul mint élni, létezni, cselekedni, küzdeni, fejlődni akarás. Legalacsonyabbrendű aspektusában a mentáltest vagy természet segítségével működik, és ami a sűrű fizikumot illeti, az agy révén ad hírt magáról.

2. Mint összetartó erő. Ez az a jelentős alapminőség, amely minden egyes embert mássá tesz, amely létrehozza a hangulatok, vágyak, tulajdonságok, komplexusok, gátlások, érzések és jellegzetességek összetett megnyilvánulását, amelyekből az ember sajátos pszichéje származik. Ez a szellemi vagyis energia-aspektus valamint az anyagi vagy testi természet közötti összjáték eredménye. Ez a megkülönböztetett, szubjektív ember, színe vagy egyéni hangja, ez az, ami megadja a teste rezgési tevékenységének arányát, kialakítja sajátos alakját, s ami felelős szerveinek, mirigyeinek és külső jegyeinek állapotáért és természetéért. Ez a lélek, és - legalacsonyabb szintjén - látható, hogy működését az érzelmi, vagyis asztrál természete segítségével fejti ki, és ami a sűrű, fizikai testet illeti, a szív segítségével.

3. Mint az atomok és sejtek tevékenysége, amelyekből a fizikai test van felépítve. Ez azoknak a kis életeknek az összessége, amelyekből az emberi szervek, a teljes ember összetevői vannak összeszerkesztve. Ezeknek megvan a maguk élete és tudata, ami teljesen egyéni és azonosítható. Az életprincípiumnak ez az aspektusa az éter-, azaz éltető testen át működik, a megfogható formák szilárd mechanizmusa vonatkozásában pedig a lép segítségével.

Éppen ezért emlékezzünk rá, hogy lehetetlen számunkra a szellem vagy az Isten meghatározása. Ha valaki azt mondja, hogy a szellem kifejezhetetlen, meghatározhatatlan ok, a kisugárzó energia, az egyetlen élet és a lét forrása, minden erő teljessége, minden tudatállapoté és minden formáé, az életnek és mindannak az összessége, ami ebből az életből megnyilvánult, önmaga és nem-önmaga, erő és mindaz, amit az erő motivál, tulajdonképpen elkerüli a lényeget, a lehetetlent kísérli meg és az igazságot szóalakzatok mögé rejti. Ez elkerülhetetlen addig, amíg a lélektudatot meg nem ismertük, amikor is a forma nélküli Egy felismerhetővé válik az intuíció tiszta fényén keresztül.

Az első lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy értelmünk - érzéketlen lévén még a rejtett intuíciókra - nem tesz bennünket képessé, hogy biztonsággal megállapíthassuk valamiről, hogy ez az, vagy valami más; meg kell tanulnunk, hogy amíg nem tudunk a lélek-tudatunk szerint működni, addig nem ránk tartozik, hogy megmondjuk, mi igen és mi nem; meg kell tanulnunk, hogy amíg nem vetettük alá magunkat a szükséges gyakorlatoknak, addig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit állíthatnánk vagy tagadhatnánk. Magatartásunk legyen a logikus kérdezőé, érdeklődésünk a kutató filozófusé, legyünk hajlamosak elfogadni valamely hipotézist annak lehetősége alapján, de ne legyünk hajlamosak semmit elismerni bizonyított igazságnak, amíg meg nem ismertük a magunk számára és magunkban. Én mint a magasabb misztériumok jelöltje, és mint aki huzamosabb ideje kutakodhatott bennük, mint arra sokaknak lehetősége lett volna eddig, írhatok dolgokról, amiket egyelőre lehetetlen bebizonyítani előttetek és a nagyközönség előtt, amely olvassa ezeket az utasításokat. Számomra ezek igazságok lehetnek, és azok is, és bizonyított tények, s nekem ez elegendő is. Nektek úgy kell tekintenetek rájuk, mint az igazságkeresés irányára utaló fontos lehetőségekre és javaslatokra, de ne engedjétek meg magatoknak, hogy ezen túllépjetek. Ezeknek az utasításoknak az értéke összességükben és az összehangolt és egymásra vonatkoztatott megállapítások alépítményében van, amelyeket egészként kell számításba venni és nem részleteiben, két okból is:

1. A nyelv, mint már korábban említettem, elfedi az igazságot, nem pedig felfedi. Ha az igazságot elfogadja valaki, az azért van, mert a kutató tanuló talált egy igazság magvat magában, amely segít megvilágítani a lépteit, amint lassan és fokozatosan nyomul előre.

2. Nagyon sokféle gondolkodás van, és nem várható el, hogy a közölt információk, példának okáért ebben az értekezésben, mindenkinek tessenek. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ember egy-egy egysége a tudatnak, amely Isten hét kisugárzása egyikének során áradt ki. Éppen ezért még monádjaik, vagyis szellemi aspektusuk is eredendően különbözik, ahogyan a prizmában (ami ugyan egy) hét megkülönböztethető szín van. És még ez is csak az ember természete és nézőpontja, valamint érzékelő apparátusa miatt van így, akinek a szeme regisztrálja és szétválasztja a fényrezgések különböző osztályait. Ez a hét alcsoport különböző kinézetű, mentalitású, megközelítésű, és mindegyik egyformán helyes, mégis mindegyik egy kissé más nézőszöget képvisel. Ha a fenti megközelítéshez még hozzáadjuk az olyan tényezőket is, mint a fejlődés különböző szintje, különböző nemzetekhez tartozás és a jellemvonások, az öröklött megkülönböztető jegyek, amelyek a szóban forgó fizikai test és környezete összejátszásából jöttek létre, nyilvánvalóvá lesz, hogy az ilyen homályos tárgyaknak a megközelítésekor, mint a szellem és a lélek természete, nem lehet általános meghatározásokat alkalmazni, és nem lehet alávetni azokat egy egyetemes terminológiának.

b. A Lélek a Közvetítő vagy Közbülső Princípium

A lélek természetét két szemszögből vagy szempontból lehet megragadni: az egyik a lélek aspektusa a természet negyedik birodalmával, t.i. az emberi világgal való viszonylatában, a másik szempont az ember alatti természeti birodalmaké, amelyek - mint erre emlékezni kell - a felsőbb három tükröződései.

Emlékezzünk arra is, hogy az anyag lelke, az anima mundi, magában a szubsztanciában az érző tényező. Ez az anyag érzékenysége végig a világegyetemen, minden formában a fizikus atomjától a csillagász naprendszeréig, a veleszületett képesség, amely tagadhatatlanul intelligens tevékenységet fejt ki, amit minden bizonyít. Ezt hívhatjuk vonzási energiának, koherenciának, érzékenységnek, életteljességnek, éberségnek vagy tudatnak, de talán a leginkább megvilágító kifejezés az, hogy a lélek a minőség amit minden forma kifejez. Az a titokzatos valami, ami megkülönbözteti egyik elemet a másiktól, egyik ásványt a másiktól. A forma megfoghatatlan, lényegi természete, ami a növényvilágban meghatározza, hogy rózsa vagy kelvirág, szilfa vagy vizitorma keljen életre; egyfajta energia, amely elválasztja egymástól az állatvilág különböző fajait, és az egyik ember megjelenését, természetét és jellemét különbözővé teszi a másiktól. A tudósok táblázatba rendezték, kutatták és elemezték a formákat; neveket válogattak és adtak az elemeknek és az ásványoknak, a növényi élet formáinak és az állatok változatos fajainak; tanulmányozták a formák felépítését és fejlődési folyamatuk történetét, levezetéseket csináltak és következtetéseket vontak le, de magának az élet problémájának a megoldása elkerülte a legbölcsebbeket is, és amíg az "az élet hálójá"-nak, vagyis az életerőnek felismerése, megértése, és hogy ez minden forma alapját képezi és az egyes formák részleteit összeköti egymással, nem lesz tényként elfogadott, addig a kérdés továbbra is megoldatlan marad.

A lélek meghatározását valamivel könnyebben megoldhatónak lehet tekinteni mint a szellemét, tekintettel arra, hogy sokan vannak, akik egyszer-másszor pillanatnyi megvilágosodásban részesültek, a fátyol fellibbent előttük, megdicsőültek, és ez meggyőzte őket róla, hogy van egy, a normálistól olyannyira eltérő tudatállapot, hogy az egy új létállapotba, a tudatosság új szintjére helyez. Ez valamiféle érzés, megtapasztalás, és egyfajta kitárulkozást feltételez, amelyhez hasonlót a misztikusok ismertek fel minden korban, és amelyre Szent Pál utal, amikor arról beszél, hogy "elragadtatott a harmadik Mennyig", és hogy ott olyan dolgokat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. Amikor mind hallásban, mind látásban ilyen átélésekben részesül valaki a magas szinteken, akkor beszélünk az okkultistáról és misztikusról együtt.

1. A lélek - a makrokozmikus és a mikrokozmikus - az egyetemes és az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi aspektus és az anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással.

   1. A lélek tehát sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük levő összefüggés.

   2. A lélek a közvetítő e dualitásban, a közbülső princípium, a kapcsolat Isten és az Ő alakja között.

   3. Éppen ezért a lélek a krisztusi princípium megnevezése mind a természetben, mind az emberben.

2. A lélek a teremtett világ összetartó ereje, amely (amikor működik) minden formát együtt tart, hogy Isten élete rajta keresztül nyilvánulhasson meg, illetve fejeződhessék ki.

   1. Ezért tehát a lélek a formaépítő, a vonzási tényező a világegyetem, a bolygó, a természet mindegyik világa és az ember (aki önmagában egyesít minden szempontot) minden formája között; az, ami a formát létrehozza, amely képessé teszi azt a fejlődésre és növekedésre úgy, hogy a benne lakozó élet számára még megfelelőbb otthont nyújtson, és amely Isten minden teremtményét előmozdítja a fejlődés ösvényén a világok egymás utánján át egy végső cél és dicsőséges beteljesedés felé.

   2. A lélek az evolúció motorja, s nyilván erre gondolt Szent Pál, amikor a "a bennetek lakozó Krisztus"-ról, a dicsőség reménységéről szólt.

3. Ez a lélek különféleképpen nyilvánul meg a különböző természeti világokban, de a funkciója mindig ugyanaz, akkor is, ha az anyag egyetlen atomjáról van szó és annak erejéről, hogy megőrizze azonosságát és formáját, vagy hogy kifejtse tevékenységét a maga vonalán, és akkor is, ha a természet három világa egyikének valamelyik formájával van dolgunk, amely koherensen összefogott, jellegzetességeket mutat és éli a maga ösztönös életét, míg törekszik mint teljes egész valamivel magasabbra és jobbra.

   1. Tehát a lélek adja a megkülönböztető jegyeket és a különféle formai megnyilvánulásokat.

   2. A lélek játszik az anyagon, kényszeríti, hogy bizonyos alakot öltsön, és hogy felépítse azokat a különleges formai jelenségeket, amelyeket a fizikai világ szintjén ásványi, növényi, állati, emberi és a beavatott szintjén még más egyéb formákként ismerünk.

4. A tulajdonságok, rezgések, színek és jellegzetességek a természet mindegyik világában lelki tulajdonságok, és - akárcsak a bármilyen formában meglévő lappangó erő - megnyilvánulást keresnek és hatóképességről tanúskodnak. Összességükben az evolúciós szakasz lezárulásakor megnyilvánul majd általuk, hogy milyen az isteni élet és a világlélek természete, azé a lélek feletti léleké, amely Isten jellemzőit fedi fel.

   1. Tehát a lélek ezeken a jellemző tulajdonságokon keresztül mint az anyagra adott tudatos válasz nyilvánul meg, hiszen a tulajdonságok az ellentétpárok, szellem és anyag összjátékával, egymásra gyakorolt hatásával kelnek életre. Ez a tudat alapja.

   2. A lélek a tudati tényező minden formában, az éberség forrása és a természet minden világában kimutatható érzékenység a környezet és a csoport körülményei iránt.

   3. Ezért a lelket úgy is meg lehetne határozni, mint azt a fontos aspektust minden formában (amely létrejött a szellem és az anyag egyesülése révén), amely érez, éberséget tanúsít, vonz és taszít, reagál vagy nem reagál, és minden formát állandó rezgésaktivitásban tart.

   4. A lélek az a felfogó, érzékelő entitás, amelyet az Atya-Szellem és az Anya-Anyag egysége hoz létre, amely például a növényvilágban kialakítja a napsugár-érzékenységet és a bimbók kibomlását; amely az állatvilágban a gazda iránti szeretetet, a prédára való vadászatot és az ösztönök követését teszi lehetővé. Ez az, ami az embert képessé teszi arra, hogy felfigyeljen környezetére és csoportjára, amely lehetővé teszi, hogy normális fejlődésének három területén mint szemlélő, mint felfogó és mint cselekvő élje az életét. Ez az, ami végső soron képessé teszi, hogy felfedezze a benne lakó lélek kettősségét: egyik része az állati lélekre reagál, másik része pedig felismeri isteni lelkét. A legtöbb lélek működése manapság sem nem tisztán állati, sem nem tisztán isteni, hanem olyan, amilyent emberinek tekinthetünk.

5. Az univerzum lelke - a világosság kedvéért - megkülönböztetésre képes, vagyis, még inkább (tekintettel a formák korlátozottságára, amelyben ennek a léleknek működnie kell) különböző fejlődési szinteken és rezgési hullámhosszakon képes a megismerésre. Az univerzumban a lelki természet éppen ezért bizonyos főbb tudatállapotokban nyilvánul meg számos közbeeső szakasszal, s ezek közül a főbbeket az alábbiakban lehet felsorolni:

   1. Tudat, vagyis az éberség szintje magában az anyagban, annak eredményeként, hogy az Anyag-Anyát az Atya-Szellem megtermékenyítette és így az életet és az anyagot összehozta egymással. Ez a tudat a minden formát alkotó atomokra, molekulákra és sejtekre vonatkozik. Így jön létre a naprendszernek, egy bolygónak és mindennek, ami a bolygó felszínén és belsejében van, a formája.

   2. Az intelligens, érző tudat, azaz, amit nyilvánvalóvá tesz az ásvány- és a növényvilág. Ez az oka az ásványi és növényi formák tulajdonságainak, alakjának, színének és különleges természetüknek.

   3. Az állati tudat, a lélek ébersége felel az állatvilág minden formájáért, létrehozza megkülönböztető jegyeiket, fajtáikat és természetüket.

   4. Az emberi tudat vagyis öntudat, ami felé a másik három világ élet menete, formái és tudata fejlődik fokozatosan. Ez a fogalom fedi az ember egyéni tudatát, és ez korai szakaszában még inkább állati mint isteni, tekintettel az állati test dominanciájára a maga ösztöneivel és irányulásával. H.P.Blavatsky pontosan határozza meg az embert, mint aki "egy állat, meg egy Isten". Később sokkal inkább emberi lesz, nem tisztán állati, sem egészen isteni, hanem a kettő között hullámzik. Így válik az emberi világ az ellentétek, a szellem ösztönzése és felfelé húzása és az anyag vagy anyatermészet csábítása, az alsóbbrendű én és a szellem emberének nagy csataterévé.

   5. A csoporttudat, ami a nagy összegezések tudata, s amihez az ember elsősorban egyéni tudatának fejlődése révén jut el állati, érzelmi és értelmi élete összegezéseként, és az isteni szikra segítségével amely a mindezek által alkotott formában lakik. Ezután következik csoportjának tudatosulása, ahogyan az számára meg lett határozva a tanítványok csoportjában, amely valamelyik Mester vezetésével működik, aki a tanítvány számára a Hierarchiát képviseli. A Hierarchiát úgy lehetne meghatározni, mint olyan emberfiak együttesét, akik már nem az egyéni énjük tudatára összpontosítanak, hanem beléptek egy szélesebb valóság, a planetáris csoportélet tudatába. Ennek megvannak az állomásai a próbaidős tanítvány cseppnyi csoporttudatától fel egészen annak az életnek a teljes csoport-tudatosságáig, Akiben minden forma létet nyer, a bolygó Logoszának, a "Trón előtt álló Szellem"-nek a tudatáig, aki a bolygó formájában nyilvánul meg, mint ahogy az ember az emberi világ formáiban manifesztálódik.

A lelket ezek után tehát úgy lehet tekinteni, mint ami annak az összesített érzékelése és viszonylagos felismerése, ami egy bolygó és egy naprendszer alakja mögött található. Ez utóbbi kettő minden forma teljessége, szervesnek és szervetlennek egyaránt - ahogyan a materialista tesz különbséget. A lélek, jóllehet egy nagy teljesség része, mégis kifejeződésében korlátozza őt az általa viselt forma természete és milyensége. Következésképp vannak a lélekre érzékenyen reagáló és azt kifejező formák, és mások, amelyek - tekintettel az őket alkotó atomok sűrűségére és mennyiségére - nem képesek felfogni a lélek magasabbrendű aspektusait, vagy kifejezni többet, mint a lélek alsóbbrendű vibrációja, tónusa és színe. A végtelen kicsi felismerhető, a végtelen nagyot feltételezzük, és ez mindaddig csak elgondolás marad, amíg az emberi tudat legalább annyira befogadó mint kizáró nem lesz. Ez a fogalom akkor lesz majd érthető, amikor a kapcsolat megteremtődik a második aspektussal és az emberek megértik a lélek természetét. Arra is kell emlékezni, hogy az alap hármasság az ember manifesztációjában mint fizikai energiájának mennyisége, idegrendszere és testtömege nyilvánul meg, tehát ugyanúgy a lélek is felismerhető mint egy hármasság, az alacsony magasabbrendű megfelelője.

Adva van először is a szellemi akarat, - ez az egyetemes akaratmennyiség, amit minden egyes lélek ki tud fejezni és ami megfelel a célnak, hogy képessé tegye a szellemi embert a nagy Élet tervével és céljával kooperálni, amelyben ő maga is létével bír. A második lelki minőség, a szellemi szeretet, a csoporttudat, a beletartozás, a közvetítő szerep, a vonzás és az egyesítés minősége. Ez a legmagasabbrendű lelki tulajdonság, mert csak a lélek rendelkezik vele, mint dinamikus tényezővel. A szellem vagy monád elsősorban az akarat kifejezője, a szeretet és az intelligencia csak másodrendű princípiumok. A testi természetet, a személyiséget kimagaslóan az intelligencia különbözteti meg, de a lélek kimondottan a szeretet minőségével bír, amely bölcsességként is megmutatkozik, amikor a testi természet intelligenciája egybeolvad a lélek szeretetével. Az alábbi táblázat világosabbá teheti ezt a gondolatot:

Monád............................    Akarat............................................... Cél

Lélek.............................. Szeretet......................................... Módszer

A fentiek alapos tanulmányozásával nyilvánvalóvá lesz, hogy a lélek milyen módon játssza a közvetítő szerepét a monád és a személyiség között.

A személyiség önmagában rejti, mint ahogyan az ékszeres kazetta rejti az ékszert, azt a lelki fénypontot, amit mi a fej világosságának mondunk. Ez az agyban található és csak akkor fedezzük fel, majd használjuk később, miután a személyiség legmagasabb aspektusa az elme is kifejlődött és működik. Ezután kerül sor egyesítésére a lélekkel, és most már a lélek az alacsonyabb személyiségen keresztül funkcionál.

A lélek önmagában rejti, mint "ékszert a lótusz ölén", a dinamikus erő hatalmát, a monád megnyilvánult sajátosságát, az akaratot. Amikor a lélek feltárta minden erejét és megtanulta, hogyan foglalja tudatába "a Lét felöltötte formák miriádjait", akkor kinyílik egy magasabb és átfogóbb szint, és a lélek élete fölött úrrá lesz a monádikus élet. Ezzel együtt jár a tudás és a szeretet adománya, valamint a lehetőség, részese lenni egy olyan élet tervének, amelynek hatalmában áll tudata körébe foglalni nemcsak a bolygónk Logoszának életéhez tartozó életek és tudatok teljességét, hanem naprendszerünkön belül minden életet és tudatot. Csak az tudja felfogni, hogy milyen fajta tudat ez, aki már lelki tudáshoz jutott. A mai időkben nagy szükség van a lélek életének szakértőire, és egy csapat férfire és nőre, akik vállalkozva a nagy kísérletre és az átmenet végrehajtására, hitet tennének a korábbi korok misztikusai és okkultistái állításainak igazsága mellett.

c. A Test, a Látható Megjelenés.

Erre vonatkozóan nem sokat kell mondani, hiszen a testi természet és a forma aspektusa sok száz év óta a gondolkodó ember kutatásainak célja és gondolkodásának, vitáinak a tárgya. Amire jutott, abból sok minden alapvetően helyes. A modern kutató el fogja fogadni előtételeinek alapjául az Analógia Törvényét, és a hermetikus "Mint fent, úgy lent" elméletnek időnkénti figyelembe vétele jól rávilágíthat jelenkori problémákra. A következő meghatározások hozzájárulhatnak a tisztázáshoz:

1. Az ember testi mivoltában összegezés, egység.

2. Ezt az összegezést el lehet különíteni számos részre és organizmusra.

3. Mégis a sok elkülönített rész egységként működik, és a test egy összefüggő egész.

4. Minden egyes része különbözik formában és funkciójában, de mind függ egymástól.

5. Ugyanakkor minden egyes rész és minden egyes organizmus atomokból, molekulákból és sejtekből áll, és ezeket az organizmusok formájában a teljes egésznek az élete tartja egyben.

6. Az embernek nevezett teljes egészet nagyjából öt részre lehet osztani, amiből egyesek fontosabbak mint mások, de belőlük áll össze az emberi lénynek nevezett élő organizmus.

   1. A fej.

   2. A törzs felső része, vagyis az a rész, ami a rekeszizomtól fölfelé helyezkedik el.

   3. A törzs alsó része, vagyis az a rész, ami a rekeszizom alatt helyezkedik el.

   4. A karok.

   5. A lábak.

7. Ezek a szervek különböző célokat szolgálnak, és helyes működésüktől, valamint megfelelő elhelyezkedésüktől függ az egésznek a kényelemérzete.

8. Mindegyiküknek megvan a maga élete, ami atomikus felépítésük összegezése, életet pedig az egységes egész élet ad nekik, amelyet a fejéből irányít a szellemi ember intelligens akarata vagyis energiája.

9. A test fontos része a hármas részleg: a fej, a felső és az alsó törzs. Az ember tud élni és működni karok és lábak nélkül is.

10. Fizikai oldalról tekintve ez a három rész ugyancsak hármas beosztású, az emberi test három részének, illetve a tökéletesedett monádikus élet kilences beosztásának analógiájára. Vannak egyéb szerveink is, de az alább felsoroltaknak magasabb értékű ezoterikus jelentősége van, mint a többieknek.

    1. A fejen belül vannak:

       1. Az agy, vagyis az agynak nevezett egységes szerv öt kamrája.

       2. A három mirigy, a carotid (fejütőér), agyalapi és toboz.

       3. A két szem.

    2. A felsőtestben vannak:

       1. A torok.

       2. A tüdő.

       3. A szív.

    3. Az alsótestben vannak:

       1. A lép.

       2. A gyomor.

       3. A nemi szervek.

11. A test teljessége ugyancsak hármas:

    1. A bőr és a csontváz.

    2. Az ér- vagyis véredény-rendszer.

    3. A háromszoros idegrendszer.

12. E hármasságok mindegyike utal az ember három természetére.

    1. Fizikai természet: - A bőr és a csontváz megfelel az ember sűrű (fizikai) és étertestének.

    2. Lelki természet: - A véredények és a keringető rendszer megfelel a mindent átjáró léleknek, ami behatol a naprendszer minden részébe, mint ahogyan a vér is elhatol a test minden részébe.

    3. Szellemi természet: - Az idegrendszer intézi az egész test energiaellátását, s így a szellemi energiának az analógiája.

13. A fejben találjuk meg a szellemi aspektus, az irányító akarat, a monád, az Egy analógiáját:

    1. Az agy a maga öt kamrájával a szellem által éltetett fizikai megjelenésnek, az embernek az analógiája, ennek az ötszörös teljességnek, amely a közvetítő, aminek segítségével a szellem kifejezheti magát a fizikai síkon.

    2. A három mirigy a fejben a lélekre utal, vagyis a felsőbb és alsóbb lelki természetre.

    3. A szemek a monád fizikai szintű megfelelői, ami az akarat és szeretet-bölcsesség, vagyis az okkult terminológia szerint az atma-buddhi.

14. A felsőtestben a hármas lelki természet analógiáját láthatjuk:

    1. A torok utal a testi természet harmadik, alkotó aspektusára, a lélek cselekvő intelligenciájára.

    2. A szív a lélek szeretet-bölcsességére mutat, a buddhira, vagyis a krisztusi princípiumra.

    3. A tüdő az élet leheletének analógiája, a szellemre utal.

15. Az alsótestben ismét ennek a hármas rendszernek a kivitelezését láthatjuk:

    1. A nemi szervek, az alkotó aspektus, a test kialakítói.

    2. A gyomor, mint a hasi idegközpont (plexus solaris) megjelenítője, a lelki természet analógiája.

    3. A lép az energiafogadó hely, s mint ilyen, a fizikai síkon fejezi ki az energiabefogadás központját, ezért az energiával ellátó szellem analógiája.

Az élet, vagyis éteri test a lelki energia kifejezője és az alábbi funkciói vannak:

1. Egyesíti és egységes egészbe kapcsolja össze minden forma összességét.

2. Minden formának megadja a maga sajátos minőségét; ez köszönhető:

   1. Az élet szövedéke megfelelő részéhez igénybe vett anyag fajtájának.

   2. Egy bizonyos forma elhelyezkedésének a bolygó Logoszában.

   3. A bizonyos fajta természeti világnak, amelyet éltet.

3. Szigorúan fizikai értelemben véve, ez az egybefoglalás alapelve és a megnyilvánulás kohéziós ereje.

4. Ez az életszövedék az idegrendszer szubjektív analógiája. Az ezoterikus tudományokban kezdők, ha még emlékeznek rá, felidézhetik az idegek és ideggócok az egész testet, vagyis minden forma összességét átszövő hálózatát, ahogyan összefonódik, összekapcsolódik és lényegi egységet képez.

5. Ezen az egységen belül van a különbözőség. Ahogyan az emberi test különféle szervei között belső összefüggést teremtenek az idegrendszer elágazásai, ugyanúgy vannak a bolygó Logoszának testében a természet különböző világai és a formák sokasága. Az áttekinthető világegyetem mögött ott van a finomabb, érzékenyebb test, ami egyetlen organizmus, egyetlen érzékeny, reagáló, összekötött forma.

6. Ez az érzékeny forma nemcsak a környezetre reagál, hanem bizonyos fajta energiák közvetítője is (belsőbb forrásokból). Ezen a ponton megállapíthatjuk, hogy az Értekezés célja megfontolás tárgyává tenni az emberi világ formáihoz közvetített különféle energiafajtákat, a forma érzékenységét az erőtípusokra, egy-egy erő hatását az emberre és az ő fokozódó érzékenységét az erő iránt, amely kiárad:

   1. A környezetéből, valamint saját külső, fizikai testéből.

   2. Az érzelmi szintről (az asztrális erő).

   3. A mentális szintről, vagyis a gondolat folyamatokból.

   4. A lélek erejéből. Ez egy erő, amit csak az ember vesz észre, amely fölött a természet negyedik világa őrködik, és amelynek titokzatos és különös hatásai vannak.

   5. Az energiából, amely a fizikai síkon konkretizálja a gondolatokat.

   6. A tiszta szellemi energiából, ami a monád szintjéről származó erő.

Az erők különböző fajtáit mind érzékelni lehet az emberi világban. Némelyiket az ember alatti világokban is fel lehet fogni. Az emberi étertest úgy van felszerelve, hogy három objektív megnyilvánulásán, a hármas idegrendszeren, a hét jelentősebb idegközponton és a kisebb ideggócokon keresztül az ember érzékeny lehet:

1. A fent említett erőfajtákra.

2. A bolygó éterikus hálózatának bármely részében keletkezett és onnan kisugárzó energiákra.

3. A szoláris energiákra.

4. A csillagok állására a zodiákusban. Ezek, úgy látszik, valóságosan hatást gyakorolnak bolygónkra, aminek az asztrológia az eddig még éretlen tanulmányozója.

5. Bizonyos kozmikus erőkre, amelyek, mint erről majd később beszélünk, szerepet játszanak és változásokat hoznak létre naprendszerünkben, következésképpen bolygónkon és a planetáris élet minden formáján kívül és belül. Ezt az Értekezés a Kozmikus Tűzről is már érintette.

A bolygó életszövedéke mindezekre érzékeny, és ha majd az asztrológusok okkult módszerekkel dolgoznak és állapítják meg a bolygó horoszkópját, akkor sokkal gyorsabban jutnak el az állatövi és kozmikus befolyások felismeréséhez.

Az anima mundi van az életszövedék hátterében. Ez az egyetemes lélek szimbóluma; ez a belső valóság külső és látható jele, annak az érzékeny, reagáló valóságnak a megtestesülése, amelyik a szellemet és az anyagot összeköti. Ez az entitás az Egyetemes Lélek, a bolygó szempontjából a középső princípium. Ha leszűkítjük a gondolatot az emberiség családjára, és figyelembe vesszük az egyes embert, akkor közvetítő elvnek hívjuk, mert az emberiség lelke nem csupán egy szellemet és anyagot összekötő valóság és a monád meg a személyiség közötti közvetítő, hanem az emberiség lelkének van egy kivételes funkciója, szerepet játszik a közvetítésben a természet három magasabb rendű világa és a három alacsonyabb rendű között. A magasabb rendű három:

1. Bolygónk Szellemi Hierarchiája, természeti szellemek vagy angyalok és emberi szellemek, akik a fejlődés létrájának egy bizonyos pontján állnak. Közöttük Szánát Kumára, aki a bolygó Logoszának egy alapelvét testesíti meg, a legmagasabb, és egy elsőfokú beavatott a legalacsonyabb, s velük összefüggésben lények az angyali, azaz dévavilágból.

2. A Sugarak Hierarchiája - a hét sugár bizonyos csoportosulásai bolygónk viszonylatában.

3. Életek Hierarchiája, akik a mi bolygónk és másik négy bolygó fejlődési folyamatából keletkeztek, és akik önmagukban testesítik meg a naprendszer Logoszának célját és tervét az öt bolygóval kapcsolatban.

A mikrokozmoszra szűkítve le a gondolatot, az ego vagy lélek valóban mint középső elv tevékenykedik, összekapcsolva a Monádok Hierarchiáját változatos külső formákkal, melyeket azok következetesen felhasználnak folyamatokban, mint:

1. Bizonyos tapasztalatok megszerzése, ami az egyes attributumok kialakításához vezet.

2. Bizonyos okozatok kidolgozása, amelyek egy korábbi rendszerből erednek.

3. Együttműködés a Szoláris Logosznak tervével az Ő Karmájával kapcsolatosan (ha egyáltalán használhatunk személyes névmást egy életről szólva, amely egzisztencia, de mégis csak egy kitágított fogalom) - egy szempont, amin gyakran átsiklik a tekintet. Ezt a Karmát az inkarnálódás módszerének segítségével kell feldolgozni, és annak az eredményével, amit a testet öltött energia gyakorol a formát öltött a anyagra. Ha képesek vagyunk felfogni, ezt szimbolizálja számunkra a Nap viszonya a Holdhoz. "A Nap Ura melegével és fényével ál-életre serkenti a Hold haldokló Urait. Ez a nagy becsapás, és az Ő jelenlétének Mayája." Így szól az Ősi Kommentár amelyet korábbi könyveimben gyakran idéztem. A fenti gondolatban az egyéni lélekre vonatkozóan ugyancsak található igazság.

A középső princípium most van megnyilvánulóban. Az alsóbb aspektus működik. A felsőbb ismeretlen marad, de ami összeköti őket (és ugyanakkor felfedi a magasabb természetét) a felfedezés küszöbén áll. A szerkezet és a mechanizmus ki van dolgozva egészen a hasznosíthatóságig; az éltető élet, amely irányítani és kezelni képes a gépezetet, ugyancsak jelen van, és az ember már intelligensen tudja használni és vezérelni, nemcsak a gépezetet, hanem a működtető elvet is.

Az ember éltető vagyis éterteste a lélek nagy szimbóluma, mégpedig az alábbi okokból kifolyóan:

1. Ez a fizikai megfelelője a bensőbb fénytestnek, amit lélektestnek, szellemtestnek nevezünk. A Bibliában "aranykehely"-nek nevezik, és felismerhető:

   1. Fényének minőségéről.

   2. Rezgésének fokáról, amely mindig szinkronban van a lélek fejlettségével.

   3. Összetartó erejéről, amely összeköt és kapcsolatot teremt a test minden szerkezeti eleme között.

2. Ez a mikrokozmikus "életszövedék", amely a fizikai felépítés minden részének hátterében megtalálható, és három feladata van:

   1. Szertehordani a testbe az életprincípiumot, az energiát, ami biztosítja a tevékenységet. Ezt a vér segítségével teszi, s ennek a szétosztásnak a középpontjában a szív áll. Ez a hordozója a testi vitalitásnak.

   2. Képessé tenni a lelket, vagyis az emberi és mégis szellemi embert, hogy kapcsolatot teremthessen a környezetével. Ennek végrehajtására a teljes idegrendszer segítségével kerül sor, és középpontjában az agytevékenység áll, ami a tudatos felfogóképesség színhelye.

   3. Végső soron az élet és a tudat segítségével létrehozni egy sugárzást vagy dicsőség-megnyilvánulást, amely minden egyes emberi lényt cselekvésközponttá tesz a fénynek és a vonzási energiának emberek közötti, majd az emberiségen át az ember alatti világokban történő szétosztására. Ez a bolygó Logosza tervének egy része, amellyel éltetni és megújítani akarja az általunk ember alattinak jelölt világok formáinak rezgéseit.

3. A léleknek ez a mikrokozmikus szimbóluma nemcsak a teljes fizikai felépítettséget hatja át és ily módon az anima mundi vagy világlélek szimbóluma is, de láthatatlan, összetartozó és egységes létező, amivel szimbolizálja az Isten egységét és homogenitását is.

   Nincsenek benne elkülönülő szervek, egyszerűen csak egy szabadon áradó erőnek a teste, amely erő két különböző fajta energia változó mennyiségű keveréke vagy egyesülése: a dinamikus és a vonzó vagy mágneses energiáé.

   Hasonlóképpen ez a két fajta jellemzi az egyetemes lelket is: - az akaraterő és a szeretet, vagy atma és buddhi. E két erő játéka az anyagon vonzza minden forma étertestéhez a szükséges fizikai atomokat és - miután odavonzotta - az akaraterő kényszeríti őket bizonyos tevékenységre.

4. Az összetartozó, egységes fény- és energiatest a szimbóluma a léleknek abban is, hogy önmagán belül hét gyűjtőpontja van, amelyekben a két energia keverékének sűrűsödése, ha szabad így mondani, felerősödik. Ezek a naprendszer hét fókuszpontjára utalnak, amelyekben a Szoláris Logosz a hét Bolygó Logoszainak közvetítésével összpontosítja az Ő energiáit. Később ezt még kifejtjük. A lényeg, amit itt meg kell jegyezni, egyszerűen csak az éter- vagyis az éltető test szimbolikus természete, mert megértve a kimutatott energiák természetét, valamint a forma és alkotás egységes voltát, a középső princípium, a lélek munkája világossá válik.

5. A szimbólumot tovább vihetjük, ha felidézzük, hogy az étertest összeköti a teljesen sűrű, fizikai testet a teljesen kifinomulttal, az asztrál- vagy érzelmi testtel. Ezen keresztül látható a lélek visszatükröződése az emberben, a léleké, ami a három világot (az ember szigorúan fizikai teste szilárd, folyékony és légnemű aspektusának megfelelően) összeköti a naprendszer magasabb szintjeivel, összekapcsolva ezzel a mentálist a buddhikussal és az elmét az intuíció tudatállapotával.

A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét,
hanem mély meditációban önnön visszatükröződésével értekezik.

Néhány alapfeltétel

A Tanítvány Útja

Tanulmányok sorozatába kezdünk, amelyeknek az irányzata végig az lesz, hogy visszavezesse a tanulót önmagához és így ahhoz a tágabb énjéhez, amelynek a legtöbb esetben csak ritka időközökben és felfokozott lelkiállapotban érezni meg jelenlétét. Amikor az 'én' ismert és nemcsak érzett, és amikor a felismerés mentális, nemcsak megérzett, akkor lehet a pályázó igazán felkészült a beavatásra.

Szeretném hangsúlyozni, hogy szavaimat bizonyos alapfeltételekre alapozom, amelyeket a világosság kedvéért röviden le akarok szögezni.

Először is: a tanuló törekvése komoly és eldöntötte, hogy tovább halad előre, legyen bármi is alsóbbrendű énjének a reagálása. Csak azok tudnak intelligensen dolgozni, akik világosan meg tudják különböztetni természetük két aspektusát, a valóságos ént és a csalókát. Jól fejezi ki ezt Patanzsáli Jógaszutrája:

"(Az ellentétpárok) megtapasztalása abból származik, hogy a lélek képtelen a különbségtételre a személyes én és a purusa (vagyis szellem) között. Az objektív formák a szellemi ember használatára és megtapasztalására vannak. A meditáció efölött felébreszti a szellemi ember éber, intuitív felfogóképességét." III. könyv, 35.

Ugyanebben a könyvben a 48. szutra meghatározza ennek a diszkriminatív megismerésnek egy későbbi állomását. A megkülönböztetni tudást elősegíti a visszaemlékező gondolkodásmód és a gondos figyelem az élet szakadatlan felülvizsgálatának módszerére.

Másodszor: abból a feltételezésből indulok ki, hogy mindnyájan elég hosszú ideje élnek már, és elegendő küzdelmet vívtak az élet elrettentő erői ellen, ami kialakíthatott egy meglehetősen helyes értékrendet. Feltételezem, hogy elkövetnek mindent, hogy úgy éljenek, mint akik ismernek valamit a lélek igaz, örök értékéből. Nem hátráltatja őket a személyiségükkel kapcsolatos történések vagy az idő és a körülmények szorítása, az életkor vagy éppen a fizikai megnyomorodás. Bölcsen megtanulták, hogy a lelkes előrerohanásoknak és a heves energia-kitöréseknek megvan a maguk hátránya, és hogy egy állandó, szabályozott és kitartó törekvés hosszú távon messzebbre juttat. Erőfeszítések görcsös bedobása és pillanatnyi erőfeszítés csalódásba fulladhat és súlyos kudarc érzésbe. A teknősbéka és nem a nyúl érkezik először a célba, jóllehet végül is mindkettő eléri azt.

Harmadszor: feltételezem, hogy akik komolyan hozzálátnak, hogy hasznosítsák e könyv utasításait, készek eleget tenni az egyszerű kívánalmaknak, gondosan elolvassák az írottakat, megpróbálják megszervezni a gondolkodásukat és következetesen kitartanak meditációs munkájuk mellett. A gondolkodás megszervezése mindennapos feladat, és gondolatainkat hozzáigazítani az éppen soron lévő dologhoz az egész napos elfoglaltság közben a legjobb módja annak, hogy a tanulás és a meditáció időszakai gyümölcsözőek legyenek és megerősítsék tanítványi hivatástudatukat.

Ha világosan megértették az alapfeltételeket, szavaim azokhoz szólnak, akik keresik az utat, hogy felnőhessenek a gyakorlott szolgálattevővel szemben támasztott kívánalmakhoz. Nem azokhoz szólok, ezt tessék megjegyezni, akik már felnőttek. Szándék és erőfeszítés, e kettőt véljük elsőrendűen fontosnak, és az állhatatossággal együtt ezek a követelmények minden tanítvánnyal, beavatottal és mesterrel szemben.

Elgondolkozva a szabályok felett, engem ezeknek nem annyira magához a mágusi tevékenységhez, mint inkább a mágus képzéséhez és saját karakterének kifejlesztéséhez való alkalmazása érdekel. Később lehet, hogy eljutunk majd oda, hogy a tudást a világerők külső megnyilvánulásához alkalmazzuk, de kitűzött célunk most valami más. Arra törekszem, hogy a tanulók elméjének és agyának (azaz alacsonyabb rendű énjének) az érdeklődését felkeltsem a magasabb rendű én iránt, ezáltal felcsigázzam mentális érdeklődésüket, hogy ezzel elegendő hajtóerőt gerjesszenek előrehaladásukhoz.

Azt se feledjük el, hogy amikor a lélek mágiáját a személyiség végre felfogja, a lélek állhatatosan uralkodni fog és bízni lehet abban, hogy tovább folytatja az ember képzését amíg gyümölcsöt nem terem. Ekkor már nem lesz akadályoztatva (mint szükség szerint most még igen) az időről és térről való gondolkodás, valamint a szóban forgó lélek életpályájának nem ismerése által. Amikor egyénekkel foglalkozunk, mindig az jusson eszünkbe, hogy a megkívánt tevékenység kétirányú:

1. Megtanítani őket, hogyan kapcsolják személyes, alsóbbrendű énjüket az azt felülmúló lélekhez úgy, hogy fizikai agyukban ennek az isteni ténynek a valósága tudatos bizonyosság legyen. Ez a tudás hiábavalóvá teszi a három világ eddig feltételezett valóságát, és az első lépést jelenti a negyedik világból az ötödikbe.

2. Olyan gyakorlati tanácsokat adni, amelyek képessé teszik a növendéket arra, hogy:

   1. megismerje saját természetét. Ez magában foglal némely múltból származó ismeretet az ember alkatáról, valamint modern keleti és nyugati kutatók magyarázatainak értékelését.

   2. irányítása alá vonja a saját erőit és megismerjen valamennyit az őt körülvevő erőkből.

   3. képessé tegye őt rejtett erőinek kibontására, hogy kezelni tudja saját különleges problémáit, a saját lábára állhasson, irányítani tudja saját életét, meg tudja oldani a saját nehézségeit és szellemében oly erőssé és kiegyensúlyozottá váljék, hogy rátermettsége elismerést váltson ki, hogy elfogadják őt mint a fejlődés tervének munkását, mint fehér mágust és mint egy tagját annak a felszentelt tanítványok csapatának, akiket a "bolygónk hierarchiájának" nevezünk.

Ezen tárgyak tanulóit tehát arra kell kémi, hogy terjesszék ki a lelkek hierarchiájáról vallott felfogásukat úgy, hogy abba beleférjen az emberi élet minden külső területe is (a politika, a társadalom, a gazdaság és a vallás). Arra kell kérni őket, hogy ne szűkítsék le - mint ahogyan ezt sokan teszik - a fogalmat azokra, akik pusztán az élet szubjektív oldalán munkálkodnak, azon a területen, amit a konzervatívok vallásos vagy szellemi vonalnak tekintenek. Minden, ami arra irányul, hogy az emberiség állapotát a megnyilvánulás bármely szintjén megemelje, vallásos tevékenység és szellemi célja van; mert az anyag nem más mint szellem a legalacsonyabb szinten, és a szellem, mint tudjuk, nem más mint anyag a legmagasabb szinten. Minden szellem, és ezek a megkülönböztetések csupán a véges értelem produktumai. Éppen ezért Isten minden munkása és ismerője - húsból-vérből való testben vagy azon kívül, dolgozzék bár az isteni megnyilvánulás bármely területén - a bolygó hierarchiájának és a tanúk hatalmas seregének részét alkotja, akik a "szemlélők és megfigyelők" szerves egységét képezik. Ők rendelkeznek a szellemi belső látás, illetve felfogás hatalmával éppúgy, mint az objektív, azaz fizikai látással.

Az I. Szabályt tanulmányozva egyszerűen és mégis mélyrehatóan összegezhetjük azt az alábbi szavakkal:

1. Lélekszintű kommunikáció
2. Ciklikus meditáció
3. Összehangolódás, vagyis Egyesülés.

A szabályok az Értekezés a Kozmikus Tűzről c. műben a fehér mágus természetével és a folyamat rövid összefoglalásával kezdődnek.

Tárgyunknak ebben az első áttekintésében szeretném röviden felsorolni a kommentárban szereplő tényezőket, mintegy bemutatva a jelöltnek, hogy milyen sokat kap felvilágosításként és segítségként, ha tudja, hogyan olvasson és eltűnődik azon, amit olvas. Az I. Szabály rövid szövegmagyarázata az alábbi megállapításokat nyújtja:

1. A fehér mágus olyan valaki, aki érintkezésben van a lelkével.

2. Tudja és elfogadja lelkének feladatát és tervét.

3. Befogadóképes a szellem birodalmából származó benyomások iránt és képes feljegyezni azokat agyában.

4. Azt is megállapítja, hogy a fehér mágia -

   1. fentről lefelé irányulóan működik

   2. a szoláris rezgésnek, s éppen ezért a lélek energiájának eredménye

   3. nem az élet formai oldala rezgésének a következménye, ugyanis az érzelemtől és az értelmi impulzustól el van választva.

5. A lélekből aláfolyó energia az alábbiak eredménye:

   1. állandó belső összeszedettség

   2. a lélek összpontosított, egy pontra irányuló kommunikációja az ésszel és az aggyal

   3. állhatatos meditáció a fejlődés terve fölött.

6. A lélek ennélfogva a fizikai inkarnáció teljes ciklusa folyamán mély meditációban van, és ez minden, amivel a tanulónak most törődnie kell.

7. Ennek a meditációnak a természete ritmikus és ciklikus, mint minden másé a kozmoszban. A lélek lélegzik, alakja ezáltal él.

8. Amikor a lélek és az eszköze közötti kommunikáció tudatos és következetes, az ember fehér mágussá lesz.

9. Éppen ezért a fehér mágiában ténykedők a dolog természetéből adódóan kivétel nélkül fejlett emberi lények, hiszen sok életciklusba telik egy mágus kifejlesztése.

10. A lélek a maga alakját a szutratma vagy életfonál segítségével irányítja és (ezen át) élteti hármas eszközét (az értelmit, érzelmit és fizikait) és így létesít összeköttetést az aggyal. A tudatosan irányított agyon keresztül az embert a fizikai síkon intelligens tevékenységre serkenti.

A fentebbi a mágus első szabályának rövid elemzése, és szeretném feltételezni, hogy a jövőben, amikor a tanulók meditálnak a szabályok felett, ők maguk is végeznek ilyen elemzést. Ha megteszik ezt minden egyes szabály megfontolása során, a teljes anyagot nagyobb érdeklődéssel és felismeréssel fogják megközelíteni. Ezzel sok visszatekintést és keresgélést takaríthatnak meg maguknak.

A fenti elemzésen elgondolkozva jól lehet látni, hogy nagyon tiszta összegezést nyújtott és hogy a tanulót az ő legutolsó szintjének és létező eszközeinek, és a megközelítés módszereinek rövid megértetésével indította el tanulmányaiban. Értsük meg, hogy kezdettől fogva az én megjegyzéseim a gondolat egyszerűségét igyekezték átadni. Ahogyan a múltban az eszköz és annak viszonya a külső világhoz volt a szellemi ember tapasztalatai közt a legkiemelkedőbb tényező, úgy most helyt adhatunk egy lehetséges helyreigazításnak, amely szerint a kiemelkedő tényező a szellemi ember, a szoláris angyal, vagyis a lélek. Az is ki fog derülni, hogy ez (a forma révén) rokonságban lesz mind a belső, mind a külső világgal.

Az ember eddig az általános emberi fejlődés terén csak a formai oldalt tekintette magával rokonnak. Használta, de az uralkodott rajta. Szenvedett is tőle, és ennek következtében idővel a túlzott kielégítettség miatt fellázadt minden ellen, ami az anyagvilághoz tartozik. A tanítványság határán járók között igen gyakran jellemző az elégedetlenség, az undor, az utálat és a mélységes belefáradás. Mert hiszen kicsoda is egy tanítvány? Valaki, aki új ritmust akar tanulni, hogy a tapasztalatok új területére léphessen és követhesse azoknak a magasan fejlett embereknek a lépteit, akik előtte taposták az ösvényt, amely a sötétségből a világosságra, a nem valóságosból a valóságosba vezet. Belekóstolt az élet örömeibe az illúziók világában, és megismerte, hogy erőtlenek arra, hogy kielégítsék őt és hatalmukban tartsák. Most átmeneti állapotban van az új és a régi létállapotok között. Ingadozik a lélek tudatossága és a forma tudatossága között. "Kettős látású."

Szellemi felfogása lassan és biztosan tökéletesedik, amint agya képessé válik az ész útján a lélektől megvilágosodni. Amint intuíciója fejlődik, tudatosságának köre megnövekszik és a tudás új területei tárulnak fel.

A tudás első területe, amelyre rávilágítunk, úgy írható le, mint ami a formák teljességét hordja magában, azokét a formákét, amelyek az emberi törekvések három területén találhatók meg: az éterikuson, az asztrálison és a mentálison. A leendő tanítvány e folyamat során tudtára ébred alacsonyabb rendű természetének, és kezdi felismerni börtönbe zártságának kiterjedését és (ahogyan Patanzsáli mondja) "a sokoldalú pszichikai természet módosulásait". A teljesítmények hátráltatói és a fejlődés akadályai megmutatkoznak számára és problémája egyedivé válik. Ekkor gyakran jut abba a helyzetbe, amiben Ardzsuna találja magát, szembe kerül ellenségeivel, akik saját házanépéből kerülnek ki, összezavarodik a feladatait illetően és elbátortalanodik, amikor egyensúlyt keres az ellentétpárok között. Imája ekkor a híres indiai ima legyen, szívből elrebegve, tudatosan átélve, és legyen megtetézve egy áldozatos élettel az emberiség szolgálatában.

Miközben kitartóan küzd, felülemelkedik problémáin és vágyait, gondolatait ellenőrzés alá helyezi, a tudás második területe is megnyílik - az önismeret a szellemi testben, a lélek ismerete, amint az a kauzáltesten, a Karana Sarírán keresztül megnyilvánul, és annak a szellemi energiaforrásnak a felismerése, ami az alsóbb rendű megnyilvánulás mögött a motiváló ható erő. Áthatol az "aranyló fénykorong"-on, megmutatkozik az igazi Nap; a jelölt rátalál az ösvényre és azon küzdi magát előbbre, az egyre tisztább fény felé.

Mihelyt az önismeret és a látottak, hallottak, megismertek és ezek kapcsolatainak tudatossága stabilizálódott, rátalál a Mesterre és az ő tanítványainak csoportjára, az általa rögtön elvégzendő munkarész terve alakot ölt és fokozatosan kimunkálódik a fizikai síkon is. Ilymódon az alsóbbrendű természet tevékenysége lecsökken, és az ember apránként tudatos kapcsolatba lép Mesterével és annak csoportjával. De ez csak "a lámpa meggyújtása" után - az alsóbb rendű és a felsőbb rendű összehangolása, valamint a megvilágosításnak az agyba történő lehatolása után következik.

Lényeges, hogy ezeket a pontokat felfogja és tanulmányozza minden jelölt, hogy megtehesse a szükséges lépéseket és kifejleszthesse a kívánt tudatosságot. Amíg ez meg nem történt, a Mester, akármennyire szeretné is, tehetetlen és nem tehet lépéseket, hogy beemeljen valakit a csoportjába, és így a maga aurájának hatása alá vonja, amivel a maga tudatának előretolt bástyájává tehetné őt. Az út minden lépését az embernek magának kell kiköveznie, és nincs rövid vagy könnyű út a sötétségből a fénybe.