A fehér mágus mindig is olyan valaki, aki a lelkével, "angyalával" való összehangolódás által fogékony a maga tervei és céljai iránt, és éppen ezért képes befogadni a magasabb benyomásokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mágia fentről lefelé irányulóan működik, és a szoláris rezgések eredménye, nem pedig azoké az impulzusoké, amelyek a lunáris pitrik (bizonyos déva csoportok amelyek a három világ felépítésében vesznek részt) egyikéből vagy másikából sugárzanak. A szoláris pitriből származó benyomást gyakorló energia aláömlése a belső összeszedettség eredménye, az erők összegyűjtéséé, még mielőtt koncentráltan ráirányítaná azokat a maga árnyékára, az emberre, valamint a következetes meditációé a célról és a tervről. Nem lesz haszontalan a tanuló számára, ha itt eszébe jut, hogy a lélek (akárcsak a Logosz) mély meditációban van a fizikai megtestesülés teljes ciklusa alatt. Ez a meditáció ciklikus természetű, a benne résztvevő pitri saját tükörképéhez ritmikus energia-áramokat küld, mely áramokat az ember "magasrendű impulzusok"-ként fog fel, álmokként és sugalmazásokként. Ezért világos, hogy a fehér mágia művelői miért előrehaladott és szellemi emberek, hiszen a "tükörkép" ritkán befolyásolható a lélek vagy szoláris angyal által, amíg csak számos újraszületési cikluson át nem ment. A szoláris pitri a maga "árnyékával" vagyis tükörképével a szutratmán keresztül áll kapcsolatban, ami, ha szabad így kifejeznem, végigvonul lefelé a testeken át a fizikai agyba lépés pontjáig, de az ember eddig még nem tud összpontosítani vagy tisztán látni egyetlen irányban sem.

Ha hátrafelé néz, csak az illúziók szintjének ködeit és miazmáit látja, és ezek már nem érdeklik. Ha előrefelé néz, egy távoli fényt lát, amely vonzza ugyan, de hogy mit világít meg a fény, azt még nem látja. Ha körülnéz, csak elmosódó alakokat lát, és az élet formai oldalának mozgóképeit. Ha befelé néz, a fény által vetett árnyékokat látja, és sok akadályt vesz észre, amelyeket félre kell tolni a távolban látható fény elől, hogy megközelíteni lehessen, és hogy az beléhatolhasson. Ezután megismerheti önmagát, mint magát a fényt, és ebben a fényben járhat és közvetítheti azt hasonlóképpen mások felé is.

Talán helyes volna arra gondolni, hogy a tanítványság állapota sok tekintetben a fejlődés teljes lépcsősorának a legnehezebb része. A szoláris angyal megszakítatlanul mély meditációban van. A belőle kisugárzó energia impulzusok egyre erőteljesebbek, és rezgésszámuk egyre nő. Az energia egyre inkább átjárja a formákat, amelyeken keresztül a lélek kifejezést keres és megpróbál irányítást gyakorolni.

Ez visszavisz engem ahhoz a megállapításhoz, amit az I. Szabály korábbi elemzésének 7. pontjában tettem. Azt mondtam: "A lélek meditációjának a természete ritmikus és ciklikus, mint minden másé a kozmoszban. A lélek lélegzik, alakja ezáltal él". A lélek meditációjának ritmikus természete mellett nem szabad csak úgy elmenni a jelölt életében. Az egész természetben van egy ár-apály, és az óceán dagályában egy örök törvény csodálatos leképzését láthatjuk. Amint a jelölt a lelki élet áradásaihoz igazítja önmagát, kezdi felismerni, hogy mindig van egy beáramlás, ami éltet és élénkít, amit egy kiáramlás követ olyan bizonyosan és kikerülhetetlenül, mint amilyen megváltoztathatatlan az erő törvénye. Ezt az ár-apályt láthatjuk működni a halál és a testetöltés folyamatában. Látható azonkívül az emberi életek egészének folyamán, hiszen egyes életek éppenséggel statikusnak vagy eseménytelennek látszanak, lassúnak és tétlennek a lélek tapasztalatszerzésének szemszögéből, míg mások vibrálóak, tele vannak élménnyel és növekedéssel. Nektek, akik munkások vagytok ezt nem szabad figyelmen kívül hagynotok, amikor azt kutatjátok, hogyan segíthetnétek másoknak helyesen élni. A lelki energiák apálya van-e éppen vagy pedig az áradást élik át. Egy időleges elcsendesedési perióduson haladnak-e át, felkészülve a nagyobb impulzusokra és erőfeszítésekre, úgy, hogy az elvégzendő munka erősítés és stabilizálás legyen, hogy képessé tegye őket a szellemi életben való helytállásra, vagy pedig éppen az erők egy ciklikus beáradásának vannak alávetve. Ebben az esetben a munkásnak arra kell törekednie, hogy segítséget nyújthasson az energia irányításában és hasznosításában, amely (ha rosszul irányítják) hajótörött élethez vezethet, de ha bölcsen alkalmazzák, teljes és gyümölcsöző szolgálatot eredményezhet.

A fenti gondolatokat alkalmazhatja a nagy faji ciklusokra is, aki az emberiséget tanulmányozza, és sok érdekességet fedezhet fel. A tanítvány életében, és számunkra ennek a jelentősége életbevágó, ezek a ciklikus impulzusok nagyobb gyakorisággal és gyorsasággal, valamint erőteljességgel jelentkeznek mint az átlagos ember életében. Kétségbeejtő sebességgel váltakoznak. De a misztikusok hegy-völgy élménye csak az egyik mód ennek az apály-dagály jelenségnek a kifejezésére. A tanítvány hol napfényben, hol pedig sötétben jár. Néha megismeri a teljes egyesülés örömét, máskor megint minden ostobának és terméketlennek tűnik. Szolgálata alkalmanként gyümölcsöző és kielégítő, és valóban úgy látszik, hogy képes segítséget nyújtani, máskor úgy érzi, hogy nem ajánlhat fel semmit, szolgálata semmitmondó és éppenséggel elégtelen. Minden tiszta a számára az egyik nap és úgy érzi, hogy a hegytetőn áll egy napsütötte vidékre nézve, ahol tekintete előtt minden világos. Isten fiának érzi és tudja magát. Később ellenben leereszkednek a felhők, már semmiben sem bizonyos, és úgy tűnik, mintha semmit sem tudna. Napfényben jár és szinte le van nyűgözve a nap sugarainak csillogásától és hevétől, és azon tűnődik, hogy ezek az egyenlőtlenségek, meg az ellentétek heves változásai meddig is tartanak még.

Ám ha egyszer rádöbben, hogy már figyeli a ciklikus impulzusok és a lélek-meditáció hatását saját formai természetére, a dolgok jelentése világosabbá válik, és fel fogja ismerni, hogy éppen ez a formai aspektus az, aminek a válaszai kihagynak, és ami az energiára egyenlőtlenül reagál. Akkor megtanulja, hogy ha a lélek-tudatban képes élni és tetszése szerint el tudja érni ezt az "emelkedett szint"-et (ha szabad magam így kifejeznem), a formai élet változásai már nem érintik. Akkor majd látja a borotvaél keskenységű ösvényt, ami a fizikai élet szintjéről a lélek birodalmába vezet és rájön, hogy ha állhatatosan követi, az kivezeti őt az érzékek örökké változó világából a nappali világosság fényére, a valóság világába.

Az élet formai oldala akkor egyszeriben a szolgálat terévé válik s nem lesz többé az érzéki felismerések helye. Csak hadd tűnődjön a tanítvány ezen az utolsó mondaton. Legyen célja, hogy a lélek szerint éljen. Akkor a lélekből sugárzó ciklikus impulzusok olyan impulzusok lesznek, amelyekért ő maga felelős és amelyeket ő maga bocsát ki magából; akkor már úgy ismeri magát mint kezdeményező ok, és nem az okozatok alárendeltje.

Egy más szemszögből nézve két tényezőhöz érkezünk: a lélegzethez és a formához, amit a lélegzet lát el energiával és indít tevékenységre. Gondos tanulmányozás után világossá válik, hogy mi eónok hosszat azonosítottuk magunkat a formával; hangsúlyoztuk a kifejtett tevékenység hatásait, de nem értettük meg a légzés természetét és nem ismertük az Egy természetét, aki lélegzik. Munkánk során most azzal foglalkozunk, aki ritmikusan ki- és belélegezve a formát helyes ténykedésre bírja és megfelelően irányítja. Ez a mi célunk. Mindenesetre kellő megértésre lesz szükség, ha intelligensen akarjuk felfogni feladatunkat és annak következményeit.

Még sok mindent lehetne mondani erről a szabályról, de legyen elegendő ennyi, amit itt adtunk elő megfontolás végett az átlagos, tanítványságra áhítozó ember számára és aminek alapján tevékenykedhet. Legtöbbünk átlagos, nemde? Ha másnak tekintenénk önmagunkat, akkor elválasztanánk magunkat másoktól, és az elszakadás bűnébe esnénk - amely az egyetlen igazi bűn.

A fent elmondott gondolatok értékelése be kell, hogy építse a jelöltbe a meditációs tevékenység értékének felismerését, amíg a lélek impulzusaira adott ciklikus válaszoknak a gondolata áll a reggeli meditációs tevékenység, a déli visszaemlékezés és az esti áttekintés hátterében. A telihold és az újhold még nagyobb ár-apályt idéz elő. Emlékezzünk erre is.

Legyen teljes és állandó a szellem birodalmából áradó ciklikus erők munkálkodása mindnyájunkban, hívjon elő bennünket a fény, a szeretet és a szolgálat birodalmába és csalogasson ki ciklikus megnyilvánulásokat azok mindegyikéből. Legyen állandó váltás azok között, akik tanítanak és a tanítványok között, akik utasításra várnak!

Sok előzetes munkát kell majd elvégezni. A tanítványnak a fizikai síkon és a belső tanítónak (akár a Nagyok közül való, akár a "szívünkön belüli Mester") tudniok kell egymásról valamit és hozzá kell szoktatni magukat egymás rezgéseihez. A belső síkokon működő tanítóknak igencsak küzdeniük kell a fizikai testben élő tanulók értelmi folyamatainak lassúsága miatt. De bizalom beállítja a kellő rezgést, ami végül is alapos munkához vezet. A hit, a nyugalom és az igyekezet hiánya, valamint az érzelmi nyugtalanság hátráltatnak. Hosszú türelemre van szüksége a belső oldalon állóknak mindazokkal való foglalkozás során, akiket egyéb és jobb anyag híján erre alkalmaznak. Némely fizikai meggondolatlanság a fizikai testet befogadásra képtelenné teszik; bizonyos aggályok és gondok azt okozhatják, hogy az asztráltest olyan ritmusra rezeg, ami a belső célok elfogadását lehetetlenné teszi; bizonyos előítéletek, egynémely kritika, valamiféle büszkeség adódhat, ami az értelmi hordozót teszi haszontalanná. E nehéz munkának a jelöltjei végtelen gondossággal kell, hogy figyeljék önmagukat és meg kell őrizzék belső nyugalmukat és békéjüket, valamint értelmi rugalmasságukat, ami valamennyire alkalmassá igyekszik tenni őket az emberiség őrzésére és vezetésére.

Az alábbi szabályokat lehet tehát megadni:

1. Lényegbevágó, hogy a motiváció abszolút tisztaságára kell törekedni.

2. Ezt követi a belépés képessége a magasabb helyek csendjébe. A gondolatok elcsendesedése a ritmus törvényétől függ. Ha az ember sok irányban vibrál és gondolatokat rögzít minden oldalról, akkor ez a törvény nem képes megérinteni. Az egyensúlyt és nyugalmat helyre kell állítani a kiegyenlítettség elérése végett. A rezgés törvénye és az atomi anyag tudománya szorosan összefonódik. Ha majd az atomokról és tevékenységükről, reakciójukról és összműködésükről többet tud az ember, akkor a testét is tudományosan vezéreli, szinkronba hozza a rezgések és a ritmus törvényeit. A kettő ugyanaz - a gravitáció törvényének fázisai - és mégsem hasonlít egymásra. A Föld maga is egy entitás, amely az akarat erejével mindent magának tart meg. Ez elég homályos dolog, eleddig meglehetősen keveset tudtunk meg róla. A Föld-entitásnak belégzése és kilégzése átható rezgést okoz, - ez a fizikai sík anyagának rezgése. Összefüggésben van ez a Holddal is. Az emberiség azon tagjai, akik különösképpen Hold-befolyás alatt állnak, mindenki másnál jobban reagálnak erre a vonzásra, és őket nehéz közvetítőnek felhasználni. A belső nyugalomból származó csendet kell kiművelni. A jelölteket ösztönözni kell: el ne felejtsék, hogy eljön az idő, amikor ők is részét alkotják a fátyol belső oldalán álló tanítók csoportjának. Ha addigra nem ismerték meg a csendet, amely erőből és tudásból származik, hogyan fogják elviselni például az önmaguk és a külső oldalon állók közötti kommunikáció hiányát, amivel szembetalálják magukat. Meg kell tehát tanulni, hogyan lehet csendben maradni, vagy különben hasznosságunk válik bizonytalanná asztrális ingerlékenységünk következtében, amikor a másik oldalon leszünk.

3. Jusson eszünkbe mindig, hogy napi életünkben a nyugalom hiánya megakadályozza a lélek szintjén álló tanítókat, hogy eljuthassanak hozzánk. Törekedjünk tehát arra, hogy nyugodtak maradjunk, s amint az életünk pereg, dolgozzunk, fáradozzunk és küzdjünk, de őrizzük meg belső nyugalmunkat. Húzódjunk vissza rendszeresen a bensőnkön való munkálkodásba és így alakítsunk ki a magasabb szintek felé egy reagálási képességet. A Mestereknek a belső nyugalom tökéletes állhatatosságára van szükségük azoknál, akiket használni akarnak. A belső egyensúly az, ami nem veszíti el a célt szem elől, és ami végzi a külső munkát a fizikai síkon összpontosított agybéli figyelemmel, anélkül, hogy a belső befogadóképesség torzulást szenvedne. Ez kettős tevékenységet feltételez.

4. Tanuljuk meg irányítani a gondolatainkat. Fontos ellenőrizni amit gondolunk. Ezek olyan napok, amikor az egész emberiség érzékennyé, telepatikussá és reagáló képessé válik a gondolati kölcsönhatások iránt. Közeledik az idő, amikor a gondolat közkinccsé válik és a többiek érzékelni fogják, amit mi gondolunk. A gondolatokat éppen ezért gondosan őrizni kell. Akik magasabb igazságokkal érintkeznek és érzékennyé válnak az Egyetemes szellemmel szemben, azoknak meg kell őrizni valamennyit tudásukból mások gondolkodásának betörése elől. A jelölteknek meg kell tanulni bizonyos gondolataikat elrejteni, és megelőzni, hogy egynémely ismereteik kiszivárogjanak a köztudatba, amikor embertársaikkal kapcsolatba lépnek.

Természetesen alapvető fontosságú elfogadni e szavaknak a jelentőségét: "nem szórja szét az erőit". Olyan sokféle útja van a tevékenységnek, amelynek a lélek által ösztönzött tanítvány nekiveselkedhet. A különféle cselekvési irányok felől bizonyosságot nyerni nem könnyű, és minden jelölt ismeri a bizonytalankodást. Helyezzük az egész problémát kérdés formába és száműzzük a mindennapi küzdelmek szintjére, minthogy még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felfoghassuk miképpen "szórhatja szét erőit" egy lélek a magasabb szinteken.

Milyen előfeltételek alapján tudhatja meg az ember, hogy a számos tevékenység melyiket válassza, mint a leghelyesebbet? Más szavakkal: van-e valami kinyilatkoztatás, ami képessé teszi az embert, hogy tévedés nélkül kiválassza a megfelelő tevékenységet és meginduljon a helyes úton? A kérdésben nincs utalás a választási lehetőségre, ami a szellemi küzdelem ösvénye és a világi ember útja között van. Ez csak a helyes cselekedetre utal, amikor az ember a választással áll szemben.

A tény az, hogy az ember fejlődése folyamán egyre finomabb megkülönböztetések elé lesz állítva. A gyermeklelkeket kielégítő durva szétválasztást jóra és rosszra meghaladja a helyes és helyesebb, magas és magasabb, finomabb megkülönböztetése, és az erkölcsi vagy szellemi értékeket szembe kell állítani a legaprólékosabb szellemi megismeréssel. Az élet feszültségeiben és küzdelmeiben, valamint az egyes csoportokat alkotók egymásra gyakorolt állandó nyomása miatt a kérdés igencsak bonyolult.

Ilyenféle problémák megoldásában bizonyos általános megkülönböztetések megelőzhetik a sokkal finomabbakat, és ha az előbbiekben döntés született, akkor az utóbbiak foglalhatják el helyüket. Az önző és önzetlen cselekedetek közötti választás a legnyilvánvalóbb, ami példáját adja a jó és a rossz közötti választásnak és a becsületes lélek ezt könnyen megteszi. Egy választás, amely magában foglalja a megkülönböztetést az egyéni előny és a csoportfelelősség között, nyomban eltüntet minden egyéb tényezőt és könnyű az olyan ember számára, aki vállalja a rá jutó felelősséget. Figyeljünk a szavak használatára: "a rá jutó felelősséget". Mi most a normális, józan emberrel számolunk, nem pedig az aggályoskodó morbid fanatikussal. Ezután következik a különbségtétel a hasznos dolgok között, beleértve a fizikai síkkal kapcsolatos üzleti és pénzügyi tényezőket is, ami annak a megfontolásához vezet, hogy mi a legfőbb jó minden szóba jövő csoport számára. De túljutva ezen a hármas megkülönböztetési folyamaton és elérve egy bizonyos helyezést, olyan esetekkel kerülünk szembe, ahol még mindig választanunk kell ugyan, de amelyekben sem a józan ész, sem a logikus megkülönböztető érvelés nem segít. Az elvárás csak annyi, hogy a megfelelőt tegyük, az elhatározás pedig az, hogy a lehető legmagasabb szinten cselekedjünk és tetteknek azt a módját válasszuk, amelyik a lehető legeslegjobbat teszi a csoportnak, teljesen függetlenül a személyes megfontolásoktól. Ugyanakkor az ösvényen, amelyen járnunk kell, világosság nem látható. Az ajtót, amelyen be kellene lépni, nem vesszük észre, és az ember az állandó határozatlanság állapotában marad. Hát akkor mit kell tenni? Két dolog közül az egyiket:

A jelölt először is követheti hajlamait, és a cselekvésnek azt a vonalát választhatja a megmaradt lehetséges vonalak közül, amelyik számára a legbölcsebbnek és a legjobbnak látszik. Ez magában foglalja a karma törvényének működésébe vetett hitet, és erőteljes eltökéltségről tesz tanúságot, ami a legjobb módja annak, ahogyan a személyiség megtanulja tartani magát a saját lelke döntéseihez. Azonkívül magában foglalja a továbbhaladás képességét a meghozott döntés talaján és így tartja magát a céljaihoz rossz érzések és sajnálkozás nélkül.

Másodszor, várhat, belenyugodván abba, hogy van egy belső irányérzéke, tudván, hogy a megfelelő időben meg fog bizonyosodni azáltal, hogy minden ajtó becsukódik, kivéve azt az egyet, amerre az ő útja vezet. Ugyanis csak egyetlen nyitott ajtó van, amelyen át egy ilyen ember bemehet. Felismeréséhez intuícióra van szükség. Az első esetben még elkövethet hibákat, hiszen az ember ezen tanul és gazdagodik, a második esetben lehetetlen hibázni és cselekvése csak helyes lehet.

Nyilvánvaló tehát, hogy minden egy felismerésbe torkollik: hogy hol is van a helye a fejlődés fokozatain. Csak a magasan fejlett ember tudhatja az időt és az időszakokat és tudhat megfelelő finom megkülönböztetéseket tenni a pszichikai hajlam és az intuíció között.

A végső elhatározás két útját végiggondolva az ember, akinek józan eszét kell használnia és egy, a konkrét észre alapozott cselekvéssorozatot kell elindítania, ne gyakorolja az ajtó kinyitására várakozás magasabb szintű módszerét. Túl nagy az elvárás azon a helyen, ahol van. Tanulnia kell a helyes döntésekből és az ész megfelelő alkalmazásából a problémák megoldásában. Ezzel a módszerrel növekedni fog, mert az intuitív tudás gyökerei mélyen a lélekbe nyúlnak és a lélekkel ezért kapcsolatba kell kerülni, mielőtt az intuíció működésbe léphet. Egy utalást lehetne még itt tenni: - az intuíció mindig a csoport tevékenységgel kapcsolatos, nem pedig a kicsinyes személyes ügyekkel. Ha még mindig olyan ember vagy, aki a személyre összpontosít, tudatosítsd ezt és a hozzáférhető eszközökkel légy úrrá cselekedeteiden. Ha úgy ismered magad, mint működő lélek, és elvesztél a mások ügyeiben és nem gátolnak önző vágyak, akkor igaz elkötelezettségeddel találkoztál, felvállaltad felelősségedet, csoportmunkád előrehaladt és az út feltárolt előtted, miközben te már a következő dolgot teszed és a következő feladatot teljesíted. A tökéletesen végrehajtott feladatok közül fognak kiemelkedni azok a nagyobb feladatok, amiket világműveknek hívunk; családi kötelezettségeinket hordozva erősödnek meg a vállaink, amelyeken elhordozhatjuk majd a nagyobb csoportok gondjait. Mi hát a kritérium?

A magas szintű jelölt számára - hadd ismételjem - a cselekvés megválasztása az alsóbb rendű ész egészséges használatától, a józan, természetes érzékek alkalmazásától, valamint az önző kényelem és személyes ambíciók elfelejtésétől függ. Ez vezet a feladat teljesítéséhez.

A tanítvány automatikus és szükségszerű előrehaladása következik be a fentiekben mind, és még az intuíció alkalmazására is sor kerül, amely megmutatja azt a pillanatot, amikor a tágabb csoportfelelősséget is jogosan elvállalhatja és egyidőben hordozhatja a kisebb csoport-problémákkal. Tűnődjünk ezen. Az intuíció nem mutatja az utat, hogy miként tápláljuk az ambíciónkat, sem annak a módját, hogyan elégítsük ki az önző kiemelkedés vágyát.

Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik.
Az alsó fény felvetül, a nagyobb fény megvilágítja a hármat,
és a négy munkája következik.

Az okkult tanulmányok akadályai
Az akadályok leküzdése

Ez a szabály az egyik legnehezebb ebben a könyvben és mégis a legátfogóbbak egyike. Egy kis időt igénybe fog venni, hogy megfelelően kezeljük. A mikrokozmikus és makrokozmikus megfelelésének érdekes illusztrációját találjuk meg benne. Az említett fényt kétféleképpen is lehet magyarázni.

Hivatkozás történik a "nagyobb fény"-re, amely megvilágítja a hármat, másodszor pedig az "alsó fény"-re, ami felvetül.

A "nagyobb fény" a léleké, amely maga fény és a három rétegű személyiség megnyilvánulását világítja meg. Ebben áll a megfelelés a makrokozmosszal, amint az számunkra Istenben, a naprendszer megnyilvánult fényében van szimbolizálva. A naprendszer három az egyben, vagy egy a háromban, és a Logosz fénye világítja meg az egészet. Az "alsó fény" az, ami a fizikai síkon az emberi lényben van elrejtve. Ez a fény az emberi megismerés bizonyos szintjén az egész fizikai testben felébred és idővel egyesül a "nagyobb fény"-nyel. Istennek magának a fénye és élete sugározhat ki a központi Szellemi Napból, de csak amikor a naprendszeren belüli fény is felébredt és feltört, akkor következik be, hogy végre előragyog, és ez fogja jellemezni a maga erejében fénylő Nap dicsőségét. A lélek fénye hasonlóképpen sugározhat ki a monádból, de csak amikor a kis rendszeren belüli fény (amit a lélek vezérel) felébred és kiárad, akkor következik be végre az Isten Fiának felfénylése.

Ezekben a magyarázatokban azonban elsősorban a mikrokozmosszal foglalkozunk és azon belül a fénnyel. Nem fogjuk a magyarázatokat kiterjeszteni makrokozmikus analógiákra.

A II. Szabályt átgondolva észrevesszük, hogy a lélek és árnyéka, a fizikai síkon lévő ember között tudatos viszony kialakítására került sor. Mindkettő meditál. Jól teszik a tanulók, ha megjegyzik ezt és nem felejtik el, hogy a napi meditáció egyik célja képessé tenni az agyat és elmét, hogy összhangban rezegjen a lélekkel, amint "mély meditációban" igyekszik kommunikálni a maga tükörképével.

Ennek a viszonylatnak vagy szinkronizáló rezgésnek az összefüggése érdekes:

Lélek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . az ember a fizikai síkon
Elme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . agy
Tobozmirigy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . agyalapi mirigy

A központok közötti összefüggés és szinkronizálásuk is érdekes, ebben sűrítve látjuk éppúgy a faj, mint a faj egyede, az ember fejlődését.

Fej központ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a gerinc bázisa
Szív központ . . . . . . . . . . . . . . . . . . Plexus Solaris / napfonat
Torok központ. . . . . . . . . . . . . . . . . szakrális központ

A fentiekben utalás van a fejlettebb tanuló számára (ugyanakkor ő az, aki önmagával kapcsolatban habozik). Ugyancsak ezt szimbolizálja számunkra a viszony a keleti és nyugati félteke között, és azok között a nagy igazságok között, amiket Vallásnak és Tudománynak nevezünk.

A meditáció folytatódik és az összhang a lélek és hármas eszköze között egyre szorosabb lesz és ennek eredményeként a rezgés sokkal erőteljesebb. Hogy hány életet vesz igénybe mindez, az különféle tényezőktől függ, amelyekből több van, semhogy itt megemlíthetnénk, amelyeket a tanulónak hasznos végiggondolni. Hagyjuk rá, hogy felsorolja a tényezőket, amelyekről úgy érzi, hogy számításba kell vennie és ő maga fogja kikeresni a maga fejlődési helyezettségét.

Ennek a reakciónak az eredménye az ember alsóbbrendű részének újraorientálása lesz annak érdekében, hogy szintézist teremtsen a Három és az Egy között, hogy ezáltal a Négy munkája előrehaladhasson. Íme a mikrokozmoszban kiteljesülő tükörképe annak, amivel a Szoláris Logosz indult: a kozmosz "Megszentelt Négy"-e; amikor az emberre kerül sor, ő maga lesz a "Megszentelt Négy" - a szellem és a megnyilvánulás hármassága.

Itt négy szón kell tovább töprengeni:

1. kommunikáció

2. reakció

3. újraorientálás

4. egyesülés

Az Ősi Kommentár az alábbi módon fejezi ezt ki:

"Amikor az egyesülés létrejön, szavakat kell használni haladéktalanul, és a mantra törvénye elfoglalja megfelelő helyét, feltéve, hogy az Egy alkalmazza a szavakat és a három néma marad.

"Amikor a reakció felismerhető, hogy az a háromból sugárzik ki, ez Egy némán figyel. A szerepek megcserélődnek. Egy három rétegű szó jelenik meg a hármas formából. Teljes fordulat jön létre. A szem már nem a formák világára néz; befelé fordul, összpontosítja a fényt és megnyilvánulva látja a lét belső világát. Ezzel a mánász elcsendesedik, mert a szem és az elme egy.

"A szív többé nem ver az alacsony kívánságokkal összhangban, és nem is vesztegeti szeretetét olyan dolgokra, amelyek csoportosítják és elrejtik a Valót. Új ritmust ver, szeretetét kitölti a Valóra és Maya szertefoszlik. Káma és szív szoros szövetségben vannak, szeretet és vágy egyetlen egészet alkotnak - az egyik éjszaka, a másik napvilágnál látszik...

[...]

"Amikor tűz és szeretet és ész engedelmeskedik, hangot adva a háromrétegű szónak, akkor válasz érkezik.

"Az Egy kijelent egy szót, amely elnémítja a hármas hangot. Isten beszél. A formában remegés és borzongás felel rá. Az új előáll, egy ember újra van alkotva, a forma újjáépült, a ház elkészült. A tüzek egyesülnek és nagy fény sugárzik: a három egyesül ez Eggyel és az égő ragyogáson át egy négyrétegű tűz látható".

Ebben a képszerű leírásban, amit megpróbáltam modern nyelvezetbe áttenni, a régi bölcsek egy ideát testesítettek meg. Az Ősi Kommentár-nak, amiből a szavak származnak, nincs meghatározott kora. Ha megkísérelném megmondani a korát, semmi sem bizonyítaná szavaim igazát, így szembe kerülnék a hiszékenységgel, amit pedig minden jelöltnek el kell kerülni a lényeges és a Való kutatása során. A fenti néhány mondatban a lényegét igyekeztem adni annak, amit a Kommentár kifejez egy néhány szimbólum és a rejtett szöveg segítségével. Ezeket a régi írásokat nem úgy kell olvasni, mint ahogyan a modern diák olvassa a könyveket. Látni kell, megérinteni és feltárni. Az értelme egy villanás alatt világosodik meg. Hadd adjak egy példát: - ezeket a szavakat "Az Egy kijelent egy szót, amely elnémítja a hármas hangot" a következő módon mutatja: három - fekete, rózsaszínű és zöld - szimbólumot eltakar egy fénysugárból eredő arany-színű szimbolikus szó. Így a titkok gondosan rejtve maradnak.

Úgy éreztem, hogy hasznos lenne a tanulóknak, ha ennyit megismernek az Adeptusok ősi szövegkönyvéről.

Ennek a szabálynak a végiggondolása két részre tagozódik:

A lélek és a személyiség közötti viszonyra. Ezzel különösen a napi élet során folytatott meditációra vonatkozóan fogunk foglalkozni, sokkal inkább, mint elméleti, akadémikus szempontból.

E szavak jelentőségére: "az alsó fény felvetül". Ez utóbbi a központokkal és a Kundalini Tűzzel foglalkozik.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy tanácsos lenne minden tanulónak megismerni a maga étertestét - és ennek megvan az oka.

Először is, az étertest a világ-anyag következő aspektusa, amelyet a tudósok és kutatók tanulmányozni fognak. Ez az idő hamarabb is bekövetkezhet, ha gondolkodó férfiak és nők intelligens elgondolásokat tudnak megfogalmazni erre az érdekes tárgyra vonatkozóan. Segíthetünk az igazság feltárásában a magunk tiszta gondolkodásával, és az éterre vonatkozó jelenlegi megállapításokból a tudósok végül is elérik majd az éteri formák és testek megértését.

Másodszor, az étertest erőáramokból áll és benne az éltető központokat erővonalak kötik össze egymással, amint a fizikai ember idegrendszerével. Ezeknek az erővonalaknak a segítségével össze van kötve a környezet étertestével is. Érdemes megjegyezni, hogy ezen áll a halhatatlanságba vetett hit, a testvériség vagy egység törvénye és az asztrológiai igazság.

Harmadszor, fel kell ismerni, hogy az étertestet a gondolat élteti és irányítja és (a gondolat segítségével) teljes tevékenységre serkenthető. Ezt helyes gondolkodással lehet elérni, nem pedig légzésgyakorlatokkal vagy az orr befogásával. Ha a lényegét sikerül megragadnunk, sok veszélyes gyakorlatot mellőzhetünk, és az ember normális és biztonságos ellenőrzése alá vonhatja a leghatalmasabb eszközt, az éltető testet. Hogy ezt minél hamarabb végre lehessen hajtani, ez az én legőszintébb kívánságom.

Az okkult tanulmányoknak alapvető fontossága van, és e tudományok tanulóinak erre kell összpontosítaniok energiáikat, mindazt, amit az értelem alkalmazásával és összpontosított figyelemmel el lehet érni. Ez magában foglalja a tanult igazságok következetes kiművelését is.

Az okkult tudományt, ahogyan azt nyugaton értelmezik, elméletileg kutatják, de gyakorlatilag nem követik. Elmélet révén némi fény felvillanását elérheti az ember, aki az okkult ösvényre pályázik, de a vele kapcsolatos törvények rendszeres kidolgozásában kevés haladást mutat.

Miben állnak az akadályok? Bizonyára ér valamit, ha három dolgot megvizsgálunk:

1. A nyugati akadályok a helyes okkult tudomány előtt

2. Hogyan lehet ezeken az akadályokon felülemelkedni

3. Bizonyos dolgokra a jelölt bátran vállalkozhat, hogy felszerelje magát az okkult ösvény követéséhez szükségesekkel, mert csupán ez a terep, mégpedig a többség számára ez az egyetlen terep áll rendelkezésre jelenleg.

Az okkultizmus törvényeinek helyes értelmezése és azok gyakorlati alkalmazása előtt az egyik fő akadály a Nyugat viszonylagos fiatalsága, valamint a gyors változások, amelyek az európai és amerikai civilizáció legfőbb jellemzői. Az európai történelem alig három évezredre tekinthet vissza, és Amerikáé, mint tudjuk, alig ugyanennyi évszázadra. Az okkultizmus előkészített légkörben, erősen magnetizált környezetben, megállapodott körülmények között virágzik, s ezt hosszú korok művelték ki értelmi szinten.

Ez az egyik oka, hogy India e munka számára annyira megfelelő iskolát tudott biztosítani. Ott az okkultizmus ismerete tízezer évre nyúlik vissza, és az idő még az emberek fizikumán is otthagyta a jegyét, olyan testet nyújtva nekik, amelyik nem biztosítja az ellenállást, amit a nyugati testek igen. A környezet hosszú időn keresztül át lett itatva a Nagyok erőteljes rezgéseivel, akik határaik közt élnek és akik föl-alá jártukban, valamint közelségük révén folyamatosan magnetizálták a környező étert. Ez önmagában is kisebb ellenállást tett lehetővé, mert az éterikus delej a vele kapcsolatba kerülők étertestére hat. Ez a két tényező: az idő és az erőteljes rezgések a ritmusnak olyan stabilitást biztosítanak, ami megkönnyíti az okkult tevékenységet és nyugodt teret nyújt a mantrikus és ceremoniális gyakorlatok számára.

Ezek a körülmények nem találhatók meg Nyugaton, ahol az élet minden területén állandó változás van, ahol a tevékenység körülményeinek gyakori gyors változása széles területeken okoz felfordulást, ami pedig ellensége minden mágikus természetű munkának. Bizonyos eredmények eléréséhez szükséges erő mennyisége nem igazolja használatát és hosszú idő lett megengedve az egyensúly visszaállítására.

A zavaró körülmények csúcspontján már túl vagyunk és fokozatosan egy stabilabb állapot kezd létrejönni, s ez megengedi, hogy határozottan okkult munkával sikeresen lehet próbálkozni. R. Mester ezen a problémán munkálkodik, és hozzá hasonlóan az angol Mester is - nem az a Mester, aki a munkásmozgalommal és a szociális körülmények megjavításával van elfoglalva. Az előbbieket egy ritka képességű tanítvány segíti Svédországban, valamint egy beavatott Oroszország déli részén, aki leginkább az értelmi szinten tevékenykedik. Az ő céljuk az, hogy a Nirmanakáyák által felraktározott erőforrásokat megcsapolják, hogy annak aláömlése elsöpörje az alsóbbrendű anyagot, ezzel lehetővé téve magasabbrendű vibráció szabadabb játékát.

Egy másik akadály a konkrét ész erőteljes fejlődése. Nyomatékkal hangsúlyozom, hogy ezt a fejlődést semmiképpen sem szabad hátránynak tekinteni. A fejlődésben minden a megfelelő nyomon halad és később, amikor majd Kelet és Nyugat jobb megértésre és együttműködésre jut, közös munkájuk kölcsönös előnyökkel fog járni. A Kelet nyerni fog a nyugati testvér erőteljes értelmi rezgései által létrehozott mentális ösztönzés révén, míg a nyugati sokat fog nyerni a keletiek absztrakt érveléseiből és annak az erőfeszítésnek a nyomán, hogy megragadja, amit az árya^* gyökérfaj első alfaja olyan könnyen magáévá tett; kapcsolatba fog kerülni magasabbrendű gondolkodásával, és így sokkal könnyebben építi ki a hidat a magasabbrendű és az alacsonyabbrendű elme között. A két típusnak szüksége van egymásra, és egymásra gyakorolt hatásuk szintézis létrehozását segíti elő.

A konkrét ész önmagában alkalmat kínálna egy terjedelmes értekezésre, de itt elegendő rámutatni csupán egynéhány útra-módra, amelyek révén hátráltatja éppen az észt kiemelkedően képviselő népek fejlődését.

1. Erőteljes tevékenysége és felfokozott működése gátolja az inspiráció alááramlását a magasból. Úgy működik, mint egy sötét függöny, amely eltakarja a magasabb megvilágítást. Csak állhatatosság és biztos nyugalom segítségével szűrődhet be a világosság a magasabbrendű testeken át a fizikai agyba, amely így válik alkalmassá a gyakorlati szolgálatra.

2. A Triád bölcsessége a személyiség használatára szolgál, de az alsóbbrendű elme kutakodása korlátozza. Ha az elme tüze túlságosan hevesen ég, áramlást hoz létre, amely a magasabbrendű aláömlést keresztezi és az alsóbbrendű tüzet visszaerőlteti elzártságába. Csak akkor lehet teljes világosságot elérni, ha a három tűz az elme középső tüzének szabályozása révén találkozik és az egész test átfénylik; a felülről jövő tűz: a Triád fénye, az alsóbb én tüze: a kundalini, - és az elme tüze: a kozmikus mánász kell, hogy találkozzanak az oltáron. Egyesülésük eredménye, hogy kiég minden, ami hátráltató és teljessé válik a felszabadulás.

3. Az alsóbbrendű testek a konkrét mentáltest képessége - a megkülönböztetés - segítségével megtanulják, hogy elkülönítsék az illúziót a valóság lényegétől, a valóságosat a nem valóságostól, önmagunkat a nem önmagunktól. Ez után következik egy időszak, amelyen túl kell jutni, amikor a lélek figyelmét szükségszerűen az alsóbbrendű énre és annak hordozóira összpontosítja, és amikor, ennélfogva a triád rezgéseit, a törvényeket, amelyek a makrokozmikus fejlődést szabályozzák, valamint az isteni számára rendelkezésre bocsájtott tüzet időlegesen fel kell függeszteni. Ha az ember gyorsan meglátja az igazságot mindabban, amivel kapcsolatba kerül, és automatikusan az igazságot, vagyis a valóságot választja, akkor ezt követően mindjárt az örömteli cselekvés leckéjét tanulja meg és a mennyei boldogság ösvénye nyílik meg előtte. Ha ez megtörtént, akkor megnyílik számára az okkultizmus útja, mert a konkrét elme elvégezte feladatát, és eszközévé, nem pedig urává, tolmácsává és nem hátráltatójává vált.

4. A konkrét ész még más és még szokatlanabb módon is akadályoz, méghozzá olyan módon, amit nem ismer fel a tanuló, aki először próbál rálépni az okkult fejlődés tövises útjára. Amikor a konkrét ész még zabolátlan és a teljes személyiségen uralkodik, a jelölt nem tud együttműködni a különböző irányokba fejlődő más életekkel, amíg csak a szeretet a konkrét ész helyére nem lép, jóllehet, elméletben megérti azokat a törvényeket, amelyek a Logosz tervének fejlődését, valamint saját hierarchiája mellett más szoláris valóságok kialakulását irányítják. Az ész elkülönítő, a szeretet pedig vonzó erő. Az ész korlátot emel az ember és minden őt megközelítő déva közé. A szeretet széttör minden korlátot és egységbe fon különféle csoportokat. Az ész erőteljes és erős rezgéssel taszít, szétszakítva mindent, ami kapcsolatban van egymással, mint egy kerék forgása közben ledob magáról mindent, ami akadályozza. A szeretet mindent magához vonz és mindent magával sodor szétvált részeket egyetlen egységes egészbe forraszt. Az ész saját túlfűtöttségében megéget és elhamvaszt bármit, ami a közelébe kerül. A szeretet elsimít és gyógyít a maga melegével, amely hasonló annak a melegségéhez, akivel kapcsolatba kerül, és így egyesítheti melegét és lángját más fejlődő életek melegével és lángjával. Végezetül, az ész szétszakít és lerombol, míg a szeretet vonzást teremt és gyógyít.

Az emberi életben minden változás alá van rendelve változtathatatlan törvényeknek, ha ugyan egy ilyen paradox megállapítást meg lehet engedni. Az okkultista abbeli igyekezetében, hogy megtalálja a törvényeket, hogy alávethesse magát nekik, elkezdi kiegyenlíteni karmáját, és így nem színezi el asztrálfényét. Az egyetlen módszer, amellyel e törvények mind ezidáig felfoghatók az érdekeltek számára, a mindennapi élet hányattatásainak közvetlen tanulmányozása, amint az az évek hosszú során át zajlik. Példának okáért egy tízéves ciklus kiemelkedő jellemzőit összehasonlítva az azt megelőző vagy azt követő hasonló időszakkal, a tanuló hozzávetőlegesen megállapíthatja a dolgok irányulását és ahhoz tarthatja magát. Ha a fejlődés arra a pontra ér, amikor a tanuló már össze tud hasonlítani megelőző életeket és ismereteket szerez a megelőző életciklusának alapvető színeiről, akkor életének a törvényhez igazításával nagyiramú fejlődés következik. Ha a következő életeit hasonlóképpen megismeri a tanuló, és felismeri és látja a színeit, akkor a karma (ahogyan azt a három világban ismerjük) eltűnik, és a beavatott minden alsóbbrendű hordozóját szabályozó és rendszerező ok és okozat mesterévé válik.

Az okkult útra vágyakozik és minden változást és eseményt a megelőző események fényében vizsgál meg, és mennél messzibbre ható és mennél pontosabb az emlékezőképessége, annál jobban tud uralkodni minden lehetséges helyzeten.

Így tehát az akadályok közül kettőt a következőképen lehet meghatározni:

A harmadik gátló a megelőzőből nő ki. Ebben benne van az a hangsúly, amit a Nyugat a dolgok materiális oldalára helyez. Ez a dolgok állásának háromrétegűségét eredményezi. Először is a szellem világát, vagyis a szubjektív tudat alaktalan, absztrakt világát tudományos értelemben nem ismerik el. Ösztönösen a misztikus beállítottságúak ismerik el, és azok, akik tanulmányozni tudják az ember és a fajok szubjektív történetét, de a tudomány a megnyilvánulásnak ezt az aspektusát nem ismeri el és a tudomány emberei összességükben maguk sem hisznek a fizikain túli kísérletek világában. Mindazt, aminek a korábbi fajták az emberek életében és gondolkodásában kiemelkedő teret biztosítottak, most hitetlenkedve közelítik meg, és a vitákat eleve megkérdőjelezik. De fejlődés azért van és sok mindent eredményezett a háború. A kérdés például igen gyorsan váltott át arról a formuláról, hogy "Van élet a halál után?" arra az érdeklődésre, hogy "Milyen természetű a jövendő élet?", és ez igen bátorítóan hat. Másodszor, embertömegek szenvednek az elnyomástól és a tiltások hatásaitól. A tudomány azt mondja: nincs Isten és nincs az emberben szellem. A vallás így szól: bizonyára van Isten, de hol lehet megtalálni? A tömegek azt mondják: nem kívánunk olyan Istent, akit a teológusok agya alakított ki. Így tehát az igazi benső felismerés számára nincs terjeszkedési tér, és a tevékenység, amelynek törvényes kifejezést a magasabb törekvésekben kellene kapnia, a dolgok istenítéséhez fordul, - dolgokéhoz, amelyek a hús tartozékai, érzelmekkel kapcsolatosak vagy az ésszel függenek össze. Ismét a háború az, ami elvégezte, hogy a dolgok az őket megillető helyre kerüljenek vissza, és a tulajdon elvételével nagyon sokan megtanulták a leglényegesebb dolgok értékét és a felesleges dolgoktól való megszabadulás fontosságát.

A harmadik körülmény a fenti kettőből nő ki. Nem létezik a jövő helyes megértése. Ha a szellemi életet tagadják, ha a megnyilvánult élet kézzelfogható és konkrét dolgokra koncentrál, akkor a lét igazi célja eltűnik, a helyes élet igazi mozgató rugói elvesznek és a beavatott Pál szarkasztikus szavai: "Együnk, igyunk, úgyis meghalunk" jellemzik az emberek többségének magatartását.

Az ember elnémítja a belső hangot, amely az ezutáni élet tanúságát hordozza, és elnyomja a csendben visszhangzó szavakat az üzlet, a szórakozás és az izgalom forgatagának zajával.

Az okkult ösvényen haladás sikerének teljes titka az ész beállítottságától függ; ha ez a beállítottság kifejezetten materialista, a formára összpontosít és a jelen pillanat dolgai utáni vágyakozásra, akkor kevés haladást lehet elérni a magasabb ezoterikus igazság megértésében.

Egy negyedik akadályt a fizikai testben lehet felfedezni, amely húson és erjesztett ételeken és italokon épült, és olyan környezetben növekedett, amelyben friss levegő és a napfény nem jelentős tényező. Én most itt általánosítok, és az emberek tömegéről beszélek, nem pedig a leendő becsületes okkult tanulókról. Hosszú évszázadokon keresztül a romló és ennélfogva erjedés állapotában levő ételek voltak a nyugati fajták táplálékai. Az eredményt jól lehet látni a fizikumokban, amelyek nem alkalmasak az olyan igénybevételekre, mint amilyeneknek az okkultizmus teszi ki őket, és amelyek megakadályozzák az élet belső fényének kisugárzását. Ha majd friss gyümölcs és zöldség, tiszta víz, diófélék és magvak - főzve vagy nyersen - alkotják a fejlődő emberiség egészséges táplálkozását, akkor olyan testek épülnek fel, amelyek alkalmasak lesznek magasan fejlett lelkek hordozására. Ők türelmesen várják a kerék fordulását és egy olyan ciklus eljövetelét, amely lehetővé teszi sorsuk beteljesítését. Az idő még nem jött el, a dolgok letisztulásának és helyreállításának lassúnak és gondosnak kell lenni.

Bizonyos nagy fontosságú felismeréseknek kell megelőznie az akadályok elmozdításának munkáját, amelyeket a következőkben lehetne felsorolni:

1. Annak felismerésében áll a további megnyilatkozásokhoz vezető ösvény, hogy engedelmeskedjünk a soron következő feladatnak és ragaszkodjunk az igazság megismert legmagasabb rendű formájához.

2. Annak a felismerése, hogy a legfontosabb dolog gyakorolni a szenvtelenséget, és szívesen vállalkozni arra, hogy vidáman alávessük magunkat bármilyen időleges kellemetlenségnek, fájdalomnak vagy gyötrődésnek, látva a jövő dicsőségét, amely a múló órák felhőit eloszlatja.

3. Annak a felismerése, hogy a szintézis az a módszer, melynek segítségével a dolgok megértésére juthatunk, és hogy az ellentétpárok egybeolvadása révén az a középső út nyílik meg, amely egyenesen a fellegvár szívébe vezet.

A tanuló remélheti, hogy e három dologgal kiválóan vezérelheti az életről alkotott elgondolásait, és fáradhatatlan küzdelemmel elháríthatja a négy akadályt, amelyet fentebb érintettünk.

Visszatérve a II. Szabály végiggondolására, először is a léleknek a személyiséghez való viszonyával fogunk foglalkozni, mindenekelőtt a meditáció álláspontjáról. Tehát foglalkozunk "a nagyobb fény"-nyel, később pedig az "alsó fény"-nyel, amely "felvetül". Ez összevág az okkult tudás törvényével, ami szerint a mindenre kiterjedővel, az univerzálissal kell kezdeni.

Emlékezzünk, hogy ezek a szabályok csak azoknak a részére állnak fenn, akiknek a személyisége összehangolt és akik gondolkozásukat fokozatosan ellenőrzésük alá vonták. Az ember éppen ezért használja az alsóbbrendű, érvelő elmét, míg a lélek a magasabbrendű vagy absztrakt elmét használja fel. Mindkét egység az ész egyetemes princípiumának két aspektusával működik és kapcsolatuk ennek az alapján válik lehetővé. Az embernek a negatívjára kell fordítania az elmét és befogadóképessé a lélek iránt, ez az ő pozitív tevékenysége (jegyezzük meg itt a pozitív szó alkalmazását annak a kísérletnek a során, hogy az elmét befogadóképessé tegyük, hiszen itt van elrejtve a helyes cselekvés kulcsa). A lélek működése meditáció közben az legyen, hogy a meditációt olyan pozitív fókuszponttá tegye, hogy az rányomja az alsóbbrendű gondolkodásra a bélyegét és így az alsóbbrendű embert egy vonalba állítsa az Örök Tervvel.

Itt megint egy, a pozitív és a negatív rezgés között létrejött viszonyhoz jutottunk, és az ilyen viszonylatok tanulmányozása sok információhoz juttatja a tanulót, és ez az első beavatás előkészítéséhez segítő tanítás egy részét képezi. Adhatunk itt e viszonylatokról egy listát, bemutatva őket fejlődő kapcsolataikban az evolúció útján.

1. A viszony a nő és férfi fizikai teste között, amit az emberek szexuális kapcsolatnak neveznek, és amit olyan kiemelkedő fontosságúnak ítélnek manapság. Az illúzió fátyla alatt a szimbólum gyakran leköti a figyelmet és amit képvisel, arról megfeledkezünk. E kapcsolat megoldása közben kerül sor a faji beavatásra, és ez az, amivel a faj most el van foglalva.

2. A kapcsolat az asztrál- és a fizikai test között, ami a többség számára a pozitív asztrális természet ellenőrzése a negatív, automatikus fizikai felett. A fizikai testet, a vágy eszközét a vágy lendíti és irányítja, - vágy a fizikai élet után és vágy a kézzel fogható megnyerése után.

3. A viszony az elme és az agy között, ami a fejlettebb emberek és népek problémáját alkotja, és amelynek fontosságára az iskolák és egyetemek rendszere utal. Ebben a tekintetben nagy fejlődés következett be az elmúlt ötven évben, amelynek legmagasabb pontját a pszichológusok munkája jelenti. Ha ezt megértettük, akkor az elmét pozitív tényezőnek tekintjük, amelyre a formai természet másik két aspektusa befogadóképesen reagálhat. Ezek lesznek az elme automatizmusai.

4. A viszony a lélek és a személyiség között, amely a jelöltek figyelmét most lefoglaló probléma, hiszen ők az emberiség családjának pionírjai, a nyomkeresők a lélek világában. Ezzel az összefüggéssel a misztikusok és az okkultisták foglalkoznak.

5. A viszony a rekeszizom alatti és fölötti központok, illetve a következők között:

   1. A gerinc kiinduló pontjánál lévő központ és az ezerszirmú lótusz, a fejközpont. Ebből az alsó központ négy szirmából válik szét a sok, vagyis a négyesség elvész az egyetemességben.

   2. A szakrális központ és a torok. Ebben egyesülés jön létre a tizenkét Alkotó Hierarchia és a négyesség között, és a torok tizenhat szirmú lótuszának titka megmutatkozik.

   3. A Plexus Solaris, vagyis a napfonat központ és a szív, amelyben ennek a naprendszernek a tökéletes ember tízese elvész a beteljesedett tizenkettőben. Ahogyan a tizenkét Alkotó Hierarchia (külső és alkotó jellegében) kapcsolatba kerül az emberrel, aki viszont formai szempontból a tökéletesedett négyes, úgy a napfonat központ és a szív közötti kapcsolatban a második aspektus teljesedik ki; a lélek szeretet tökéletesen ki tudja fejezni magát az érzelmi természeten át.

6. A viszony a két fejközpont között, vagyis a szemöldökök közötti központ és a fej fölötti központ között. Ez a viszony akkor jön létre és lesz állandóvá, amikor a lélek és a test egyetlen működési egységgé válik.

7. A kapcsolat a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között az előbbiek eredményeként.

8. A magasabbrendű és alacsonyabbrendű elme közötti összefüggés, amely magában foglal állandó és növekvő lelki kapcsolatot. A három test (vagy a szellemi ember) imitálja a lélek meditatív magatartását és a lélek meditációja a maga szintjén is tovább folyik. Ebben a szabályban elsőrendűen ezzel és ennek hatásaival foglalkozunk.

Egy későbbi viszony a lélek és a monád között, amely most nem foglalkoztat bennünket, csak a harmadik beavatás után jön létre, és a kozmikus fejlődés során ezek a kapcsolatok is létrejönnek. Az emberi faj, mint egész, azonban csak a lélek és test közötti összefüggés kialakításában érdekelt, ezen túl nem szükséges mennünk.

Amint az ember megpróbál ellenőrzést gyakorolni az esze fölött, a lélek, válaszként, tevékenyebben támadóvá válik. A szoláris Angyal munkája eddig lényegében a maga saját világában zajlott és a maga és a szellem kapcsolatával foglalkozott, és ezzel az embernek, aki fizikai síkon küzdötte végig a maga ciklusait, nem volt közössége. A lélek fő energiaráfordítása eddig általános volt és kifelé mutatott az ötödik birodalom felé. A szoláris Angyal most a válság és az irányváltás felé halad. Az emberiség korai történetében volt egy nagy válság, amelyet az individualizáció korszakának hívunk. Abban az időben a szoláris Angyalok az állatemberi faj (vegyük észre, hogy az egész faj) részéről támadt igényre vagy követelésre válaszul energiájuk egy mentalizáló minőségű részét elküldték az állatembereknek. Megtermékenyítették - ha szabad így kifejeznem - az agyat. Így kelt életre az emberiség. Ez a csíra két más képességet is bevitt magával, a szellemi szeretetet és a szellemi életet. Ezeknek a megfelelő időben majd meg kell nyilvánulniok.

Az emberi ész kivirágzása, amely olyannyira jellemzi a jelenkort, egy második válságot is jelent a szoláris Angyalnak. A kettő közül az első csak szimbólum volt. Ami miatt a szoláris Angyal létezik, az kezdi érezteti jelenlétét az emberiség között és egy másik erős kényszerítéssel jelentkezik a szoláris Angyal felé, ami ezúttal egy második megtermékenyítést fog előidézni. Ez fogja ellátni az embert olyan tulajdonságokkal, amelyek képessé teszik az emberi korlátok áthatolására, hogy részévé válhasson a természet ötödik, szellemi birodalmának. A szoláris Angyal első erőfeszítése az állatembereket emberi lényekké változtatta, a második pedig az emberi lényeket - az emberi család tapasztalatait ismerő - szellemi egyedekké fogja változtatni.

Evégből a szoláris Angyal, a lélek, újraszervezi önmagát és irányt változtat, hogy erejét az emberek világára visszairányíthassa. A léleknek kapcsolatot kell teremteni hármas természetének alsóbb aspektusai és aközött a része között, amelyik már szállást vett az ember agyában. Az intelligens tevékenységnek és a szeretet-bölcsességnek egyesülnie kell és ennek az egyesülésnek a fizikai síkon kell végbemennie. Ennek elvégzése érdekében a lélek "mély meditációba" lép, egységben minden más lélekkel, aki a maga eszközét éber állapotba helyezte már. Ez az alapvető csoportmeditáció, és amikor az ember eléri a keleti könyvek által "számádhi"-nak nevezett állapotot, akkor már mint lélek sikerrel vesz részt ebben a csoportmeditációban és a szolgálatnak abba az időszakába lép, amely a bolygó Hierarchiáján keresztül jut kifejezésre. A racionális ész és az absztrakt ész egységként működik és mozgató princípiumuk a szeretet. A lélek szeretetet és absztrakt intelligenciát kifejezve egyesül fizikai megnyilvánulásával az agyon keresztül, és amikor ez megtörtént, az alsóbbrendű ember szinkronba hozta a maga meditációját a lélekével.

A mi munkánknak ez a célkitűzése. Ezt ne felejtsük el és tegyünk meg minden erőfeszítést azért, hogy az észt és az agyat olyan működő helyzetbe hozzuk, hogy az ember ki tudjon szökni a saját meditációjából és (szem elől vesztvén gondolatait) lélekké váljon, és gondolkodóvá a lélek birodalmában.

Talán új gondolatnak tűnik egyesek számára, hogy a lélek maga szervezi meg önmagát egy erőfeszítésre, erői irányváltoztatására és fölkészülésre egy friss és erőteljes impulzusra, de így van. Az élet minden formája a fejlődés hatóereje alatt beavatásról beavatásra halad és a lélek maga sem kivétel e folyamat alól. Ahogyan az állatember lelke egyesült egy másik isteni princípiummal, s ezzel létrehozta a természet negyedik világát, úgy a lélek az emberiségben szintén kapcsolatot keres más isteni aspektusokkal. Amikor ez a kapcsolat létrejön, akkor jön el a Földre Isten Országa; a fizikai sík ezzel átalakul, és ez a sajátos időszak, amelyet szimbolikusan az ezredév kifejezéssel illetünk meg, elérkezik.

Ebben a korszakban Isten Ismerői érvényesülni fognak azok felett akik egyszerűen csak áhítoznak erre az ismeretre, és a velük való kapcsolat, valamint az átadott erő eredményei érezhetők lesznek a természet mindegyik világában. A diadalmas szoláris Angyalok megígért elismerése és meditációs tevékenységük jutalmazott célja az uralom lesz minden forma felett, valamint a hatalom, hogy a szeretetnek nevezett szellemi energia átadásának erejével fognak rendelkezni. Az Isten Fiai fognak diadalmaskodni a Földön teljes inkarnált megjelenésben és fényt (ennélfogva életet) hozva minden megnyilvánult forma számára. Ez a "teljesebb élet", amiről a Krisztus beszél. Ezt érték el az igazi Nirvánába jutottak, akik megszakítás nélküli meditációban élnek a szellemi birodalomban, mégis működhetnek a földön. A beavatás munkája képessé teszi az embert, hogy állandóan a középpontban éljen, de úgy tevékenykedjék, hogy az isteni energiát osztogatja bármely irányba, és - a későbbi beavatások után - minden irányba.

Mi most a következő szabály meggondolásakor átvesszük az ember "kisebb fény"-ének munkáját a fizikai síkon. Én, aki valamelyest beléptem a szoláris Angyal életének megértésébe, igyekszem biztosítani zarándok társaimat, hogy az érzékek tűnő dolgai jelentéktelenek és értéktelenek összehasonlítva azzal a jutalommal - itt és ebben az életben - ami arra az emberre vár, aki a mindennapi tudatát igyekszik saját lelkével egyesíteni. Akkor belép a lelkek közösségébe és nem áll egyedül.

A kivételesen magányos időszakok a rossz irányultság eredményei és a ragaszkodás ahhoz, ami elfedi a látványt és úgy telerakja mindenfélével az ember markát, hogy nem tudja megragadni "a drágakövet a lótuszban".

Az Energia kering. A fénypont, a négy munkáinak terméke, kibontakozik és
növekszik Miriádok gyűlnek izzó heve köré, mígcsak a fény csökkenni nem kezd.
Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.

Lelki Fény és Testi Fény
Alapelvek és Személyiségek

A Mágiának ezekben a Szabályaiban az alkotó munka törvényei testesülnek meg, és az eszközök, amelyekkel az ember mint testet öltött lélek működni tud. Elsősorban nem azokkal a szabályokkal foglalkoznak, amelyek az ember fejlődését uralják. Persze mintegy mellékesen sokat lehet tanulni ebben az összefüggésben is, hiszen az ember az alkotó munka és megismerés segítségével növekszik, de nem ez a tanítás elsőrendű célja.

A léleknek a maga síkján végrehajtott meditációja, valamint a jelölt meditációjának fokozatosan kialakuló szintézise segítségével az ember egy fénypontot jelenít meg (a fizikai agyban), amely okkult megvilágítást kapott a mentális síkon. A fény mindig két dolgot jelent, energiát és annak valamilyen formában való megnyilvánulását, mert a fény és az anyag szinonim fogalmak. Az ember gondolata és a lélek elgondolása kapcsolódási pontot talált és a gondolatforma csírája létrejött. Ez a gondolatforma, amikor kiteljesedett, a nagy tervből (amelyen a Hierarchia munkálkodik) annyit fog megtestesíteni, amennyit az ember a mentális síkon tud meglátni, megragadni és megtestesíteni. Az ember jelöltségének korai szakaszában, a Tanítványság Ösvényének első lépcsőin, és az első két beavatás során ezt a "Szolgálat" szóval lehet összefoglalni. Eleinte tapogatózva, de megragadja az Élet egységének eszméjét és annak megnyilvánulását, mint Testvériséget, amely fennáll ennek az isteni életnek minden formája között. Ez a szubjektív eszmény fokozatosan annak az útnak a felismeréséhez vezet, amelyen ezt az alapvető viszonyt a gyakorlatban ki lehet alakítani. Látható hogyan nyer kifejezést ez a nagy humanitárius megmozdulásokban, az emberi és állati szenvedés enyhítésére szolgáló szervezetekben és a nemzetek, vallások és csoportok közötti belső kapcsolatok megjobbítására irányuló világméretű erőfeszítésekben.

Éppen elég emberi egyed kapcsolódott be már a hierarchikus tervbe, úgyhogy biztonsággal lehet állítani, hogy az emberi család (az a valóság, amit mi a természet negyedik birodalmának hívunk) kollektív agya alkalmassá vált a látásra, és kialakította a maga megvilágított formáját a mentális síkon. A későbbiekben a szolgálatról és az önmagáról való gondolkodást már összeegyeztethetetlennek fogja találni, és a kifejezésnek egy sokkal megfelelőbb formájára lel, de egyenlőre legyen elég ennyi.

Ez a gondolatforma, amit a jelölt alkotott, a lélek összpontosított energiái által, valamint a személyiség átirányított erőivel jön létre. Ez képszerűen ábrázolva három szintet foglal magában.

1. Az időszakot, amelynek során a jelölt annak a belső nyugalomnak és irányított figyelemnek az eléréséért küzd, amely képessé teszi őt majd a Csend Hangjának meghallására. Ez a hang szimbolikusan és értelmezett élettapasztalatok révén fejezi ki számára a célokat és terveket, amelyekben együttműködhet. Az ő fejlődésének szintjéhez mérve ezek kifejezhetnek:

   1. vagy már konkrét terveket, amelyek a fizikai síkon csoport formát alkotnak, és amelyben ő együttműködhet és amelyek fontosságának ő alárendelheti magát.

   2. Vagy tervet vagy tervrészletet, amelyet egyéni előjoga anyagba öltöztetni és így mint csoport tevékenységet materializálni a fizikai síkon. Egyes jelölteknek az a feladata, hogy szolgálják és segítsék azokat a csoportokat, amelyek már feladatokon tevékenykednek. Azoknak a tevékenységi formáknak a létrehozása, amelyek eddig még szubjektív síkon vannak, mások feladata. A munkának ebben a második aspektusában csak azok a jelöltek tudnak igazán együttműködni, akik megszabadultak személyes ambícióiktól. Ezért tehát "öljük ki az érvényesülési vágyat".

2. Az időszakot, amelynek során hozzászoktatja magát a lélek belső hangjának tiszta meghallásához és helyes tolmácsolásához és fontolgatva töpreng a küldött üzeneten. Ebben a periódusban "az Energia kering". Kialakul egy állandó ritmikus reagálás a lélek gondolati energiájára, és képletesen szólva állandó erőáramlás van a két központ között: a maga síkján álló lélek, mint energia központ és az emberi lény, mint erőközpont között. Az energia a szutratmának nevezett "fonal" mentén halad és rezgés-válaszokat alakít ki a lélek és az agy között.

   Különös szögből kaphatnak ezek a dolgok megvilágítást, minthogy ezekben az Útmutatásokban mindig is az a szándék vezet, hogy rámutassak az isteni különböző aspektusai közötti analógiákra, ahogyan azok kifejezést nyernek az emberben vagy a makrokozmoszban, a Mennyei Emberben.

   Az atlantiszi idők ősi jógája (amely szükségszerűen csak a központok jógájának töredékes tanításában jutott el hozzánk) közli velünk az információt, hogy a szutratma visszatükröződése az emberi szervezetben a gerincvelő és három idegcsatorna révén nyilvánul meg. E háromnak a neve ida, pingala és a középső csatorna, szusumna. Amikor a test negatív és pozitív erői, amelyek az ida és pingala idegpályák útján nyilvánulnak meg, kiegyenlítődnek, akkor az erők fel tudnak emelkedni és alá tudnak szállni az agyba és az agyból a központi csatorna útján, és akadály nélkül áthaladni a központokon a gerincvelőben. Ebben az esetben tökéletes lelki kifejezésre van lehetőség a fizikai emberben.

   Valójában ennek az összműködésnek a szutratmával - minthogy az köti össze a fizikai embert és lelkét (ugyanis a szutratma ad megnyilvánulási lehetőséget a maga részéről a szellem pozitív energiájának, az anyag negatív energiájának, és a lélek kiegyenlített energiájának) - ennek a kiegyenlítésnek az elérése az emberiség jelenlegi célja. A későbbi beavatások időszakában a szellemi energia pozitív alkalmazása felülemelkedik majd a lelkierők kiegyenlített alkalmazásán, de ez egy későbbi állapot, amellyel a jelöltnek egyenlőre nem kell magát nyugtalanítania. Találja csak meg a "nemes középső ösvényt" az ellentétpárok között és mellékesen ki fog derülni számára, hogy a fizikai síkon használt erők a gerincvelő központi csatornáját használják. Ez történik, ha a fény és igazság átvitele a fizikai agyba, az összekötő szutratma központi csatornáján át, tényleg célszerűen működik. Azok az elgondolások és elképzelések (szimbolikusan megnyilvánulva), amelyek a szutratmikus csatornán át érkeznek, jó elgondolások, de hiányzik belőlük az erő, és jelentéktelenségbe mosódnak el. Érzelmi színezetűek, és hiányzik belőlük a megszervezett forma, amit a tiszta ész adhatna nekik. Azok, amelyek az ellenkező csatornán érkeznek (képletesen megnyilvánulva), túl gyorsan szilárdulnak meg, és egy uralkodói mentalitás személyes becsvágya motiválja őket. Az elme mindig önös, maga felé forduló, és azt a személyes becsvágyat fejezi ki, amely magában hordozza a saját pusztulásának csíráját.

   Ha azonban a szutratmikus szusumnát, a központi idegcsatornát és annak energiáját alkalmazzuk, a lélek, mint egy intelligens magnetikus alkotó, tovább adja energiáit. Ekkor a terveket isteni célkitűzések szerint lehet kiérlelni és az építő tevékenységet "a fényben" lehet folytatni.

   A lélek és a lunáris érintkezési pontja mindig kivetíti a fénypontot, amint azt már láttuk a Mágia Szabályaiból és ennek a fókusza a szutratmának abban a pontjában van, amely a jelölt fejében lévő fénynek felel meg.

3. Az időszakot, amelynek során megszólaltatja a Szent Szót és - összeadva azt a Lélek hangjával - mentális anyagot hoz mozgásba gondolatformájának felépítése végett. Most a fizikai szinten lévő ember ad hangot a Szónak és ezt négy módon teszi:

   1. Ő maga válik a testet öltött Szóvá, és igyekszik "az lenni, ami ő maga".

   2. Önmagán belül ad hangot a Szónak, lehetőleg úgy téve ezt mint a lélek. Látja magát mint lélek, aki energiát lehel ki ennek a Szónak a segítségével az egész rendszerbe, amit a lélek éltet, - az értelmi, érzelmi, éltető és fizikai eszközeibe.

   3. Valóságosan is a fizikai síkon hangot ad a Szónak, így befolyásolva az anyag három lépcsőfokát a maga környezetében. Ezzel való elfoglaltságának egész ideje alatt "gondolkodását állhatatosan a fényben tartja", és a tudata mozdulatlanul a lélek világában marad.

   4. Ugyancsak végrehajt (és ez a legnehezebb szakasz) egy párhuzamos tevékenységet a gondolatforma állhatatos vizualizálására, amelyen keresztül kifejezni reméli a tervnek azt az aspektusát, amellyel ő kapcsolatba került, és amelyet cselekvő létre remél hozni a maga életén keresztül és a maga környezetében.

Ez igazán csak akkor válik lehetővé, ha a lélek és az agy között állandó kapcsolatot sikerült teremteni. A folyamat magában foglalja az agy képességét annak regisztrálására, amit a lélek megjelenít és ami tudatossá válik a Lélek Birodalmában. Magában foglal ez egy párhuzamos cselekvést az elmében is, mert hiszen a jelöltnek megértenie kell a látomást, és hasznosítani konkrét, intelligens képességét az idő és forma bölcs felhasználására és annak a helyes kifejezésére, amit így megtanult. Ez nem könnyű dolog, de a jelöltnek végül is meg kell tanulnia kifejezni magát teljes tudatossággal, egyszerre több mint egyféleképpen. Hármas tevékenységet kezd megtanulni ilyen módon. Ezt az Ősi Kommentár a következőképpen fejezi ki:

"A Szoláris Korong felfénylik ragyogó sugárzásban. A megvilágosodott elme visszatükrözi a szoláris dicsőséget. A Holdkorong a középpontból emelkedik fel a csúcsra és a fény ragyogó Napjává alakul át. Amikor ez a három Nap egy lesz, Brahma előtör. Egy megvilágított világ születik."

Ez szó szerint azt jelenti, hogy amikor a lélek (amelyet a Szoláris Korong szimbolizál), az elme és a fejben lévő fény egyetlen egységet képez, akkor a szoláris Angyal alkotó ereje a három világban kifejezésre tud jutni és létre tud hozni egy formát, amelyen keresztül a maga energiája cselekvően tud megnyilvánulni. A Holdkorong szimbolikus kifejezés a plexus solaris központra, amelynek végül két dolgot kell elvégezni:

1. Az alsó két erőközpont energiáit vegyíteni és összeolvasztani, valamint

2. felemelni ezeket az összeolvasztott energiákat és ily módon, vegyítve a többi, magasabb központok energiáival, elérni a fejet.

A fentiek mind egy tanítást és elméletet testesítenek meg. Ezt ki kell töltenie a jelölt gyakorlati tapasztalatainak és kísérleteinek, valamint tudatos tevékenységének.

Szeretnék még rámutatni annak a szolgálatnak a természetére, amelyre az emberiség egésze rendelve van a fejlődés általános tervében. Az általunk vizsgált szabály nem csak az egyes emberre érvényes, hanem a természet negyedik világának eleve elrendelt tevékenységére is.

Meditációja, önfegyelmezése és szolgálata révén az ember a három világot megvilágító sugárzó fénnyé válik, azzá a fényponttá, amely az elmúlt korokban az ő egyéniesülésének idején villant létbe. Ennek a visszatükröződését találjuk meg a fejben lévő fényben. Így kiépült az együttműködés, amely nemcsak hogy megengedi a rezgések egyidejűségét, hanem a kisugárzást és a mágneses erők kimutatását is, és lehetővé teszi ezek felismerését az ember közvetlen környezetének három világában.

Így van ez az emberi világgal. Amint annak megvilágítottsága növekszik, amint fénye egyre hatékonyabban izzik, hatása az ember alatti világokra az egyéni lélekével, az ember tükörképével analóg, annak hatásával az emberre a fizikai testetöltésben. Azt mondtam, hogy analóg mint előidéző erő, jóllehet hatásuk eredményét illetően nincs közük egymáshoz. Jól jegyezzük meg ezt a különbséget. Az emberiség makrokozmikus az ember alatti tudatállapotokhoz képest, és erre H.P. Blavatsky helyesen mutatott rá. Ezekre az alacsonyabb rendű és materiálisabb állapotokra gyakorolt hatás alapvetően négyszeres.

1. Ösztönzi a szellemi aspektust, ami mint a forma lelke fejeződik ki, mint például egy ásvány, egy virág vagy egy állat alakja. Az energia pozitív aspektusa mindezekben a formákban fel fog erősödni, sugárzást hoz létre például egyre erősödően az ásványvilágban. Ebben utalás van a folyamat természetére, ami megszabja saját létezésünk idejét a bolygón, sőt mi több, a naprendszerét. A növényvilágban a hatás az egyre növekvő szépségben és változatosságban nyilvánul meg, valamint az új fajták kialakulásában, amelynek célját a még be nem avatottaknak lehetetlen megmagyarázni. Tápláló formák létrehozatala lesz az egyik eredmény, ami az alacsonyabb rendű dévák és angyalok szükségleteit fogja szolgálni.

   Az állatvilágban a hatás a fájdalom és szenvedés megszüntetője lesz és visszatérés az Édenkert ideális körülményeihez. Ha az ember lélekként működik, akkor gyógyít; serkent és éltet; áthozza az univerzum szellemi erőit és minden ártó sugárzás és romboló erő az emberi világban talál gátjára. A rossz és annak hatásai nagyrészt az emberiségtől mint működési csatornától függenek. Az emberiség feladata, hogy átalakítsa és kezelje az erőket. Ez korai és tudatlan fokon romboló és ártó eredményekkel jár. Később, amikor az ember a lélek befolyása alá kerül, az erőt helyesen és bölcsen és jó eredményekkel fogja kezelni. Való igaz az, hogy "a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését".

2. A fény hordozása. Az emberiség a bolygó fényhordozója, átadja, ezoterikus értelemben, a tudás, a bölcsesség és a megértés fényét. A fénynek ez a három aspektusa hordozza a lélek minden formája számára a lelki energiák három aspektusát, az anima mundi, a világlélek segítségével. Fizikai értelemben szólva ezt fel lehet fogni, ha felmérjük a különbséget a bolygónk kivilágításában a mai és az ötszáz évvel ezelőtti kor között, - ragyogóan kivilágított városaink és vidékeink, amelyek világos útjaikkal és házaikkal bevilágítják az éjszakát, repülőtereink, amelyeket fényszórók és fénylő gömbökkel szórt egész mezők rajzolnak körül, óceánjaink teleszórva kivilágított hajókkal, és az egyre több repülőgép, amelyek kivilágítva szelik az eget.

   Mindez nem más, mint az ember növekvő megvilágosodása. A fény tudás aspektusa hozta ezeket létre. Ki mondja meg, mi következik majd akkor, amikor a bölcsesség aspektus válik uralkodóvá? Amikor mindezt a megértés forrasztja össze, akkor majd a lélek fogja irányítani mindhárom világot, és a természet mindegyik világát.

3. Az energia átadása. Ennek a jelentőségéhez a kulcsot - ámbár a megértése még nem fog sikerülni - úgy lehet megragadni mint egy fogalmat annak a felismeréséhez, hogy az emberek világa a három ember alatti világ felett tevékenykedik és azokra hat. A lefelé mutató szellemi Háromszög és a felfelé törő anyagi Háromszög pontról pontra az emberiségben találkozik, amikor az egyensúlyt meg lehet találni. A világ reménye az ember teljesítményében és szellemiesülésében van. Az emberiség maga a világ Megváltója, és ennek minden világ-Megváltó csupán szimbóluma és biztosítéka.

4. A déva- vagy angyalfejlődés és az emberi fejlődés összekeverése. Ez olyan titok, amely csak akkor oldódik meg, ha az ember a maga szoláris Angyalának tudatáig érkezik, hogy felfedezze, hogy az maga is csak az élet egyik formája, aki ha feladatát elvégezte, maga mögött hagyható. Az angyal- vagy dévafejlődés a nagy erővonalak egyike, amely bennefoglaltatik az isteni megnyilvánulásban és a szoláris Angyalok a Titkos Tanítás és Az Értekezés a Kozmikus Tűzről Agnisvattái - a maguk formai aspektusát illetően - ehhez a vonalhoz tartoznak.

Így az emberiség szolgálatot teljesít; és a szolgálat tudatos vállalásának kialakulásában és a terv kidolgozásában játszott egyéni szerep tudatos megértésében való növekedésben, valamint a személyiségnek a lélek alá rendelésében fog az emberiség következetes haladást elérni, aminek végcélja a világ szolgálata.

Hadd mondjak itt néhány szót, hogy ezt az összegezést gyakorlati céllá tegyem az életetekben. Ártó mágneses körülmények, mint az ember által rosszul kezelt erőknek az eredménye, okozzák a sok rosszat a világban körülöttünk, az ember alatti három világot is beleértve. Mi egyénenként hogyan tudnánk ezen változtatni? A nem-ártás, az Ártalmatlanság kifejlesztésével saját magunkban.

Éppen ezért tanulmányozzátok saját magatokat ebből a szempontból. Tanulmányozzátok a napi dolgaitokat és szavaitokat, meg a gondolataitokat úgy, hogy azok teljesen ártalmatlanná váljanak. Szánjátok rá magatokat, hogy olyan gondolatokkal forduljatok magatok és mások felé, amelyek építőek és pozitívak és ezért hatásukban nem ártóak. Tanulmányozzátok érzelmi hatásaitokat másokra, úgy, hogy se viselkedésetekkel, se rossz kedvetekkel, se érzelmi reakciótokkal ne árthassatok felebarátotoknak. Ebben az összefüggésben emlékezzetek arra, hogy buzgó szellemi törekvéseitek és lelkesedéseitek nem a megfelelő helyen és nem megfelelően irányítva igen könnyen megbánthatják felebarátaitokat. Így hát ne csak a rossz szándékaitokra figyeljetek, hanem erényeitek alkalmazására is.

Ha az ártalmatlanság lesz életetek alaphangja, akkor többet tettetek a megfelelő harmonikus körülmények megteremtéséért személyiségeteken belül, mint akárhány fegyelmezéssel bármely más vonalon. A drasztikus tisztogatás, amit az ártalmatlanság elérése érdekében rendeztek, sokat fog tenni rossz tudatállapototok megszüntetéséért. Lássatok tehát neki és vigyétek be ezt a gondolatot esti számadásaitokba.

Mindenkit arra szeretnék ösztönözni, aki ezeket az oldalakat olvassa, hogy szellemi életében nyisson tiszta lapot. Azt mondom, felejtsen el minden korábbi eredményt, legyen buzgó, és összpontosítson a Tervre.

A csoportmegismerésben eddigre bizonyára sikerült már némi haladást elérni, és az elkülönülő én már kevesebb figyelmet von el. Kétségtelenül nagyobb hittel látja az egyén a Jó Törvényét, amely minden teremtményt a végső tökéletesség fel vezet, és e látás segítségével szert tesz arra a képességre, hogy az egyéni átélések problémáiról elfordítsa a szemét, hogy figyelmét az 'egész' érdekében elvégzendő feladatokra rögzíthesse. Ez a célkitűzés és a végcél. Az adeptusok hierarchiájának vezetése alatt végzett minden munka alapvető lényege a látókör szélessége, a széleskörű megértés és a táguló horizont. Az élet egységtudatának megszilárdulása és minden teremtmény alapvető egységének felismerése valamennyire kialakult kell hogy legyen, mielőtt az emberre bizonyos ismereteket rábíznak és rábízzák a Hatalom Szavait, valamint azoknak az erőknek a kezelését, amelyek a szubjektív valóságnak külső megjelenést adnak.

Éppen ezért ez alkalommal én mondom nektek, - én, egy idősebb és talán tapasztaltabb tanítvány, és az Úr hatalmas szőlőjének egy régebbi munkása - gyakoroljátok az ártalmatlanságot örömmel és megértéssel, mert az (ha igaz módon valósítják meg) minden korlát lerombolója. A másoknak ártás önzésen alapszik és egocentrikus magatartáson. Olyan erőknek fitogtatása, amelyek erőszakossághoz, az én felnagyításához és önelégültséghez vezetnek. Az ártalmatlanság egy olyan embernek a megnyilvánulása, aki mindenhol feltalálja önmagát, aki tudatos lélekként él, akinek a természete a szeretet, akinek módszere a befogadás, akinek számára minden forma azonos abban, hogy elsötétíti és elrejti a fényt, és hogy csak külsődleges megjelenései az egyetlen Végtelen Lénynek. Ez a megértés, hadd emlékeztessek rá, a felebarát szükségének igaz megértésében fog megnyilvánulni, érzelgősségtől és megalkuvástól mentesen. A nyelvnek ahhoz a hallgatásához fog elvezetni, amely az elkülönült énre való utalás nélküliségből nő ki. Létre fogja hozni a valódi szükség azonnali kielégítését, ami a Nagyokat jellemzi, akik (a külső látszat alá hatolva) látják azokat a belső okokat, amelyek létrehozzák a külső világban megjelent körülményeket, és így a bölcsességnek erről a szintjéről valódi segítség és irányítás kapható. Az ártalmatlanság az életben óvatosságot jelent az ítélkezésben, szűkszavúságot a beszédben, a heves cselekedetektől való tartózkodás képességét és a nem bíráló szellem megnyilvánulását. Így szabad utat kapnak az igazi szeretet erői, és azok a szellemi energiák, amelyek a személyiséget éltetik és következetesen a helyes cselekvéshez vezetnek.

Legyen tehát az erőszakmentesség életed alaphangja. Az esti számvetésnek teljesen erre a vonalra kell ráállni; osszuk a számvetést három részre és fontoljuk meg:

1. Az ártalmatlanságot a gondolkodásban. Ez elsősorban a beszéd ellenőrzését fogja eredményezni.

2. Az ártalmatlanságot az érzelmi reakciókban. Ez úgy fog megnyilvánulni, hogy a lélek szeretet aspektusának csatornájává válunk.

3. Az ártalmatlanságot a cselekedetekben. Ez egyensúlyt, a cselekedetekben való jártasságot és az alkotó akarat felszabadulását fogja eredményezni.

A tárgynak ezt a háromféle megközelítését abból a szempontból kell tanulmányozni, hogy milyen hatást gyakorolnak saját énünkre és fejlődésünkre, valamint hogy milyen hatást gyakorolnak azokra, akikkel összeköttetésben állunk és a környezetünket alkotják.

Hadd vessek itt közbe egy megjegyzést, hogy én csupán ajánlásokat teszek, amelyeket az okkult munkában való tapasztalataimra alapozok. Nem kötelező engedelmeskedni. Az emberiség intelligens szolgáit szeretném kiképezni, és az ilyesmi az önmagunkból kiinduló erőfeszítések nyomán alakul ki, a cselekvés szabadságából és a módszer helyes megválasztásából, nem pedig feltétel nélküli engedelmességből, negatív beletörődésből és vak utánzásból. Ezt ne felejtsük el. Ha valaha is bármilyen parancs sugározna a tanítók szubjektív karából, amelyiknek én egy szerény tagja vagyok, hadd kövesse az a saját lelketek parancsait és magasabb rendű énetek ösztönzéseit.

Mielőtt tovább haladnánk ennek és a megelőző szabálynak az elemzésében, ugyanis a második és a harmadik szabály egy egésznek a két fele, szeretnélek emlékeztetni benneteket, hogy ez az ősi formulák feletti meditáció sorozat a jelölt mágikus tevékenységével foglalkozik, amit a Fehér Páholy vállalkozásainak munkatársaként végez. Mi a fehér mágia módszereivel foglalkozunk. Arra is hadd utaljak, hogy bolygónk Hierarchiájának mágikus munkája magában foglalja a psziché gondozását a formák világában, olymódon, hogy a lélek kibomló virágát olyan bölcsen táplálja és gondozza, hogy a sugárzó dicsőség, a mágneses erő és (végeredményben) a szellemi energia a forma közvetítésével nyilvánulhasson meg. Így tehát az isteni Megnyilvánulás három Sugarának ereje láthatóvá válik.

Első Sugár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szellemi Energia
Második Sugár . . . . . . . . . . . . . . . . Mágneses Erő
Harmadik Sugár . . . . . . . . . . . . . . . Sugárzó Dicsőség

Ezeknek a sugaraknak ugyanúgy megvan a maguk mikrokozmikus visszatükröződése a tökéletesedett ember aurájában:

I. Sugár . . . . . . Monadikus . . . . . Szellemi Energia . . . . . . . . Fejközpont
II. Sugár . . . . . Lélek . . . . . . . . . Mágneses Erő. . . . . . . . . . Szívközpont
III. Sugár . . . . Személyiség . . . . Sugárzó Dicsőség . . . . . . Plexus Solaris

Kérdezhetitek, hogy miért nem beszélek a torok központról? Mert a rekeszizom alatti központok elsősorban a személyiség alsó részét szimbolizálják, és szintetizáló központjukban, a plexus solarisban az emberben lévő anyag mágneses ereje jut kifejezésre. A torok központ növekvő alkotó tevékenységbe lendül, mihelyt a személyiség rezgései a lélekhez érkeznek. Gondoljunk csak még egyszer az előző szabály végén található szavakra:

"Az alsó fény felvetül; a nagyobb fény megvilágítja a hármat, és a négy munkája következik."

Hogy is van ezzel az alsó fénnyel? A tanulónak vissza kell emlékeznie, hogy pillanatnyi céljaink végett három fénytestet kell figyelembe vennie:

Van a léleknek magának a sugárzó teste, amely a maga síkján található, és gyakran Karána Sarírának nevezik, vagyis van a kauzáltest.

Van az éltető vagy étertest, a prána hordozója, ami arany fényű test, vagyis inkább a láng által színezett hordozó.

És van a "sötét fényű" test, ami tulajdonképpen a fizikai test rejtett fényére való okkult utalás, valamint az atomban magában lévő latens fényre.

Az Ősi Kommentár az alábbi szimbolikus kifejezésekkel utal erre a három fajta energiára:

"Amikor a Szoláris Angyal sugárzó fénye összevegyül a kozmikus közvetítő arany fényével, felébreszti a sötétségből anu, a csepp pislákoló fényét."

A "kozmikus közvetítő" az étertestre alkalmazott kifejezés, amely az egyetemes éter egy része. Minden energia az étertesten át áramlik, akár a lélekből sugárzik ki, akár a Napból, akár valamely bolygóból. Az izzó esszenciának az élő áramlása mentén haladnak át azok az érintkezések, amelyek nem kifejezetten a kézzelfogható világból erednek.

A fizikai hordozót alkotó parányi atomoknak a sötét fénye érzékeny a lélekből annak hordozója felé áramló ösztönzésre, és amikor az ember a lélek irányítása alatt áll, az kiváltja a fény átsugárzását a testen. Ez úgy mutatkozik meg, mint adeptusok és szentek testéből kiáradó sugárzás, amely ragyogó fényhatást hoz létre.

Amikor a lélek sugárzó fénye összekeveredik az éltető test mágneses fényével, az a fizikai test atomjait olyan mértékben gerjeszti, hogy minden egyes atom egy parányi sugárzó központtá válik. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha a fej, a szív, a napfonat és a gerincoszlop alján lévő központ különleges módon kerül kapcsolatba, ami az első beavatás egyik titka. Amikor ez a négy szoros együttműködésben van, a "háromszög alapja", ahogy ezt szimbolikusan mondjuk, felkészült a mágikus munkára. Más szavakkal ezeket az alábbiakban lehet felsorolni:

a) A fizikai anyagi forma a maga központjával a gerincoszlop alján.

b) Az éltető test, amely a szív központon át működik, ahol az életprincípium székel. Az ennek az ösztönzésnek köszönhető testi cselekvések a vérkeringésen át valósulnak meg.

c) Az érzelmi test, amely a plexus solaris központon, vagyis a napfonaton át működik.

d) A fej központ, a lélek közvetlen közvetítője, és ennek tolmácsa, az elme. Ez a négy tökéletes összhangban és együttműködésben van.

Amikor ez a helyzet bekövetkezik, a beavatás munkája és a közben történő cselekvő tanítványság lehetővé válik. Ez előtt a munkát nem lehet végrehajtani. Ez előre megmutatkozik a jelöltben, amikor egy szimbolikus történés zajlik le a fejben lévő fényben, ami előfutára a beavatás későbbi állapotának.

Ezen a szinten a lelki fény behatol a tobozmirigy térségébe; ott besugározza a fej éterét, az éltető közeget; ez serkentőleg hat az agy atomjaira, úgy, hogy azok fénye vegyül és keveredik a másik kettővel, az éteri fénnyel és a lelki fénnyel és akkor ott jön létre az a belső sugárzó nap, amelynek a jelölt tudatára ébred fizikai agyának tapasztalata révén. A tanítványok gyakran beszélnek egy szétszóródó fényről vagy világosságról, ez azoknak a fizikai síkon lévő atomoknak a fénye, amelyekből az agy áll; később arról is beszélhetnek, hogy látnak valamit, ami olyannak tűnik, mint a nap a fejben. Ez az érintkezésbe lépés az éteri fénnyel, valamint a fizikai atomi fénnyel. Később felfigyelhetnek egy erőteljesen ragyogó elektromos fényre. Ez már a lelki fény, meg az éteri és az atomi fény. Amikor ezt látják, gyakran felismernek egy sötét központot a sugárzó napon belül. Ez az Ösvény bejárata, amely "az ajtót megvilágító fény"-ben tárul fel.

Emlékezni kell rá a tanulóknak, hogy a szellemi tudatosság magas szintjét érhetik el anélkül, hogy bármit is látnának ebből az agyi sugárzásból. Ez teljesen a jelenség természetéből fakad, és jórészt a fizikai test rátermettségéből, a múltbéli karmából és eredményekből adódik, valamint a jelöltnek abból a képességéből, hogy a "magasból erőt" hozzon le, és hogy ezt az energiát szilárdan meg tudja tartani agya központjában, míg ő maga meditációban elválik a formák aspektusától és teljes nyugalomban tudja ezt szemlélni.

Amikor ez bekövetkezett (és ez nem valami célkitűzés, amiért munkálkodni kell, csupán egyszerűen egy jelzés, amit a tudat kell, hogy regisztráljon, aztán szét lehet oszlatni), a következetes ösztönzés a fizikai test reakcióját váltja ki. A fejben lévő fény mágneses ereje és a lélek sugárzó ereje ingert hoz létre. A központok rezegni kezdenek és rezgésük felébreszti a materiális test atomjait, egészen addig, míg a rezgő étertest erői lendületbe nem hozzák a legalsó központot is a legmagasabbal egy szinten. Így a test tüzei (az atomok energiáinak összessége) egyre növekvő aktivitást fejtenek ki addig, amíg ez a tüzes energia fel nem kúszik a gerincvelőben. Ezt a lélek mágneses vezérlése hozza létre, amely a "szemöldök közötti trónon" ül.

Itt lép be a műbe a jóga egyik eszközének tevékenysége, az elvonás vagy visszahúzódás. Ahol a három fény összekeveredik, ahol a központok felemelkednek és az atomok rezegnek, ott az ember számára lehetővé válik, hogy a hármat akarata szerint a fejében összpontosítsa. Ezután akaraterővel és bizonyos Erő Szavak ismeretében beléphet a szamadhiba és visszahúzódhat testéből, magával víve a fényt. Ily módon a nagyobb fény (a három összevegyített és összekevert) megvilágítja az emberi törekvések három világát, és a "fény felvetül" és megvilágítja az ember tudatos és öntudatlan élményeinek minden szféráját. Erről a Mesterek okkult írásaikban a következő szavakkal szólnak:

"Aztán Isten Bikája hozza a fényt a homlokán és szeme közvetíti a sugárzást; a feje magnetikus erejével a lángoló napra emlékeztet és a fej lótuszából indul ki a fény ösvénye. Belép a Magasabb létbe, ahol élő tüzet gyújt. Isten Bikája a Szoláris Angyalt nézi és tudja, hogy ez az Angyal a világosság, bármerre megy".

Aztán a négy munkája következik. A négy már egy. A Szoláris Angyal azonos a maga eszközével; a burkok élete alá van rendelve a benső istenség életének; a burkok fénye vegyül a lélek fényével. A fej, a szív és a gerinc alsó része geometriailag egy vonalban van és így bizonyos fejlődés válik lehetővé.

A lélek mágikus munkájának megalapozása ebben a két Szabályban van lefektetve. A világosság kedvéért soroljuk fel a körülírt lépéseket:

1. A Szoláris Angyal elkezdi a személyiség beavatási munkáját.

2. Kivonja erőit a léleknek a szellemi birodalomban megkezdett vállalkozásaiból és figyelmét az elvégzendő munkára összpontosítja.

3. Mély meditációba merül.

4. A három világban az eszközzel mágneses viszonyt létesít.

5. Az eszköz, az ember, reagál és maga is meditációba merül.

6. A munka rendezett szakaszokban és ciklikus tevékenységgel folytatódik.

7. A lélek fénye lefelé vetül.

8. Az éltető test fénye és a fizikai forma összhangba kerül a fej fényével.

9. A központok tevékenységbe lendülnek.

10. A lélek fénye és a fény két másik aspektusa olyan intenzív, hogy most már a három világban minden élet meg van világítva.

11. Az egy vonalba sorakozás létrejött, a tanítványság és a beavatás műve lehetővé válik és folytatódik a Létezés Törvénye szerint.

Van mindazonáltal egy pont, amely megfontolást érdemel, és amelyet kérdés formájában lehetne megközelíteni. A tanítvány bátran kérdezhet az anyaggal kapcsolatosan az alábbiak szerint:

"Egyes emberek a lét problémáját értelmi mérlegeléssel közelítik meg; mások a szív felismerésével; egyeseket a fejük motivál, másokat a szívük; egyesek megtesznek dolgokat vagy elkerülnek más dolgokat, mert inkább tudnak mintsem éreznek; némelyek a környezetükre mentálisan reagálnak és nem érzelmileg.

"A pont, amelyen megvilágítást kell keresni az, hogy talán egyesek számára nem a szolgálat az ösvény, mert ők inkább tudják semmint szeretik Istent, aki, végtére is nem más, mint az ő legbensőbb énjük. Ez nem inkább az okkultista és a bölcs útja, semmint a misztikusé és a szenté? Végeredményben nem elsősorban az a sugár-e a kérdés, amin valaki halad, vagy a Mester, aki alatt valaki az inaséveit szolgálja? Az igazi tudás nem az intellektuális szeretet egy fajtája? Ha egy költő ódát írhat az intellektuális szépséghez, miért ne fejezhetnénk ki elismerésünket az iránt az egység iránt, amely a fejben fogant meg és nem a szívben? A szívek nagyon jól meg vannak a maguk módján, de nincsenek a világ durva bánásmódjához szoktatva.

"Tehet valaki egyebet, mintsem hogy elfogadja jelenlegi korlátozottságát, miközben a fejlődés Isteni Törvénye segítségével olyan transzcendenciát keres, amilyen neki jár? Nincs itt valami olyasmi (összehasonlítás képpen), mint a szellemi kisebbrendűségi érzés olyanok részéről, akik érzékenyek (vagy talán túl érzékenykedők) amiatt a tény miatt, hogy míg életük intellektuálisan csupa érdekesség, szívük pusztáját nem lehetett még mint rózsát virágzásra bírni?

"Más szavakkal, feltéve, hogy valaki igyekszik kijelölt helyére jutni és ott az Isten Jelenlétében alázattal szolgálja a Testvériséget, mit számít, hogy az alapvető követelmény számára egy fejbéli, nem pedig szívbéli dolog?"

Az efféle kérdezősködésre az alábbiakat válaszolnám:

Ez nem a sugár kérdése, sőt, még csak nem is az alapvető megkülönböztetésé az okkultista és a misztikus között. A teljes egész egyéniség esetében mind a fejnek, mind a szívnek egyforma erővel kell működnie. A fejlődés folyamatában, időben és térben természetesen, az egyének megkülönböztethetők mindegyik életükben uralkodó irányulásukról. Csupán azért, mert nem látjuk a teljes képet, felrajzoljuk ezeket az időleges megkülönböztetéseket. Egyetlen életen belül az ember lehet uralkodóan értelmi, és az Isten szeretetének útja lehet számára nem megfelelő, az Isten szeretete az ő szívében árnyékba borul, és okkult megközelítése jelentős fokban elmúlt életek misztikus felfogásán alapszik. Számára a probléma Isten ismerete, azzal a kilátással, hogy mindenki felé ezt az ismeretet szeretettel közvetítse. Éppen ezért a számára legkisebb ellenállás vonala a felelős szeretet, amely a csoport és a család iránti kötelességben nyilvánul meg. Az egyetemes szeretet, amely az élet minden formájára és természetére kisugárzik, az Istenismeret egy fejlettebb fokán következik be, de ez az ő fejlődésének része csak egy másik életben lesz.

Az emberi természetet tanulmányozók (és minden jelöltnek ezzé kell lenni) jól teszik, ha észben tartják, hogy a különbségek időlegesek. Az emberek különböznek:

a) sugárban (amely alapvetően az élet magnetizmusára hat).

b) az igazság megközelítésében, akár az okkult, akár a misztikus út bír számukra erősebb vonzóerővel .

c) polarizációban, aszerint, hogy az élet érzelmi, értelmi vagy fizikai irányulását választják.

d) fejlődési állapotukban, amely az emberek között látható különbségekhez vezet.

e) asztrológiai jegyeikben, amelyek minden egyes életnek az irányát döntik el.

f) fajtában, ami a személyiséget a megfelelő fajtabéli gondolatformához kapcsolja.

Az alsóbbrendű sugár, amelynek mentén az ember megtalálható, a kisebbik sugár, amely testetöltésről testetöltésre változik, nagyjából megadja ennek az életnek a színezetét. Ez a másodrendű szín. Ne felejtsük el, hogy a Monád elsődleges sugara eónokon át húzódik. Nem változik. Ez egyike annak a három elsődleges sugárnak, amelyek végül szintézisbe fogják hozni az emberek fiait. Az lélek sugara fordulatról-fordulatra változik, fejlettebb lelkeknél fajtáról-fajtára, és magában foglalja jelenlegi fejlődésünk öt sugarának egyikét. Ez az uralkodó sugár, amely együtt rezeg az ember kauzál testével. Egybevághat a monád sugarával, vagy lehet az elsődlegesnek valamely kiegészítő színe. A személyiség sugara életről-életre változik, amíg csak a monadikus sugár hét alsóbbrendű skáláján át nem halad.

Éppen ezért, az olyan emberekkel való foglalkozás közben, akiknek a monádjuk hasonló vagy kiegészítő színű sugáron található, úgy fogjuk találni, hogy rokonszenvvel közelednek egymáshoz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fejlődésben sokkal előbbre kell tartani, hogy a monád sugara jelentős befolyással lehessen. Így tehát az esetek többsége nem tartozik ebbe a kategóriába.

Az átlagosan fejlett embereknél, akik küzdenek, hogy megközelítsék az ideálisat, lelkük sugarának hasonlósága kölcsönös elismerést fog kiváltani, amit barátság követ. Két ember számára, akik azonos lélek sugáron vannak, az egymás nézőpontjának elfogadása könnyű, és igaz barátokká válhatnak megbonthatatlan hűséggel egymás iránt, mert mindketten megértik, hogy a másik úgy cselekszik, amint ők is tennék.

De ha (a léleksugár hasonlóságához ráadásul) még a személyiség sugara is azonos, akkor jönnek létre azok a ritka dolgok, mint a tökéletes barátság, a sikerült házasság, a két ember közti megszakíthatatlan kapocs. Ez valóban ritka.

Ha akad két ember azonos személyiség sugáron, de a léleksugaruk nem hasonlít, akkor jönnek létre azok a rövid és hirtelen barátkozások és vonzódások, amelyek olyan rövidéletűek, mint egy pillangó. Ezeket a dolgokat szükséges észben tartani és felismerésükkel együtt jár, hogy el is tudjuk fogadni. A látás tisztasága körültekintő magatartást eredményez.

A különbségek egy másik oka a testek polarizációjának tudható be. Ha csak ezt fel nem ismerjük az emberekkel való foglalkozás során, bekövetkezik a megnemértés. Ha ezt a kifejezést használjuk: "egy asztrál testére polarizált ember", akkor valójában egy olyan emberre gondolunk, akinek a lelke alapvetően azon keresztül működik. A polaritás a csatorna tisztaságára mutat. Hadd illusztráljam. Az átlag ember lelkének otthona az értelmi szint harmadik alszintjén van. Ha egy embernek az asztrálisa főként a harmadik alszinten található asztrális anyagokból áll, és a mentálisa főként az ötödik alszintről, akkor a lélek törekvéseit az asztráltestre fogja összpontosítani. Ha van egy mentál teste a negyedik alszint anyagából és egy asztrál teste az ötödik alszintjéből, a polarizációja mentális lesz.

Ha arról beszélünk, hogy a lélek többé-kevésbé átvette már egy ember irányítását, akkor ezen azt értjük, hogy testeibe a magasabb alszintek anyagait építette be. A lélek csak akkor veszi át felelősséggel az irányítást, amikor már egy ember teljesen eltüntette testeiből a hetedik, hatodik és ötödik alszintek anyagát. Ha ő egy bizonyos mennyiséget beépített a negyedik alszint anyagából, a lélek kiterjeszti ellenőrzését. Ha már egy bizonyos mennyiség jelen van a harmadik szint anyagából, akkor az ember már az ösvényen van; ha a második szint anyaga uralkodóvá válik, akkor beavatást nyer, és amikor már csak atomi szubsztanciájú anyaggal bír, Mesterré vált. Éppen ezért jelentősége van annak, hogy az ember milyen alszinten van, és polarizációjának felismerése rávilágít az életére.

A harmadik dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy még ha ezt a két korábbi pontot magunkévá is tettük, a lélek tapasztalatainak kora gyakran okozza a megértés hiányát. A fenti két pont nem visz minket nagyon messze, mert az emberi sugár érzékelésének képessége még nem sajátja ennek az emberi fajnak. Most csak feltételezésekkel való megközelítésre és az intuíció alkalmazására vagyunk képesek. A kevéssé fejlett nem tudja teljesen megérteni a fejlettet és kisebb fokban ugyan, de a fejlett lelkű sem tud megérteni egy beavatottat. A nagyobb megérti a kisebbet, de fordítva nem igaz.

Ami azoknak a cselekedeteit illeti, akiknek a fejlettsége jelentősen meghaladja a tiéteket, csak arra tudlak kérni benneteket, hogy tegyetek meg három dolgot:

1. Tartsátok meg magatokat a bírálattól. Az ő látókörük szélesebb. Ne felejtsétek el, hogy a Páholy tagjai által elért legmagasabb képességek egyike, hogy fontolóra tudják venni a forma mint lényegtelen szétrombolását. Ők az előrehaladó élettel foglalkoznak.

2. Ismerjétek fel, hogy minden eseményt a Testvérek szerveznek meg, fehér célok szem előtt tartásával. Az alacsonyabb fokú beavatottak, jóllehet a végtelenségig szabad munkatársak, feljebbvalóik terveibe éppúgy beleilleszkednek, mint ahogyan ti teszitek azt a magatok alacsonyabb fokozatán. Nekik is megvannak a maguk megtanulandó feladataik és a tanulás szabálya az, hogy minden tapasztalatnak meg kell adni az árát. A büntetés, amely egy helytelenül megítélt tettet követ, megértéshez vezet. Az elöljárók résen vannak, hogy jóra fordítsák azokat a szituációkat, amelyek a náluk alacsonyabb szinten állók hibáiból következtek be.

3. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Újraszületés Törvénye elrejti a jelenlegi válság titkát. Lelkek egész csoportja jön össze, hogy kidolgozzon bizonyos karmát, amely a múltban halmozódott fel. Az emberek súlyosan vétkeztek a múltjukban. A büntetés és az átminősítés természetes feldolgozás. A múltbéli erőszak és kegyetlenség súlyos karmát von maga után, de mindnyájatoknak lehetősége van átminősíteni a régi vétkeket.

Jól jegyezzük meg azt is, hogy az alaptörvények örökérvényűek, a személyiségek időlegesek. Az alaptörvényeket az örökkévalóság fényében kell szemlélni; a személyiségeket az idő szempontjából. A probléma az, számos esetben, hogy két alapelv is számításba jöhet, amelyek közül az egyik másodlagos. A nehézség abban van, hogy (lévén mindkettő alapelv), mindkettő helyes. A kellő megítélés szempontjából szabály, és ezt nem szabad elfelejteni, hogy a lényeges alapelvek (bölcs megértésük és gyümölcsöző alkalmazásuk miatt) az intuíció szerepét teszik szükségessé, míg a másodlagos alapelvek inkább az értelemét. Ebből adódik, hogy a módszerek szükségszerűen különböznek. Ha a lényeges alapelvhez tartjuk magunkat, a legbölcsebb módszerek: a csend és az örömteli bizalom abban, hogy a Törvény működik, minden személyes rosszindulatú gyanúsítás elkerülése, kivéve a bölcs és szeretetteljes megjegyzéseket, és az elhatározás, hogy mindent az örökkévalóság, nem pedig az idő megvilágításában szemlélünk, ami párosuljon egy állandó törekvéssel, hogy a szeretet törvényét követjük és csak az istenit tekintjük felebarátainkban még akkor is, ha az ellenkező oldalon állnak.

A másodrendű alapelvek esetében - amit jelenleg minden ellentétes erő hangsúlyoz - az alsóbbrendű elme használata a kritizálás veszélyét rejti magában, az idő által megszabott módszerek alkalmazását a három világban, módszerekét, amelyek magukban foglalják a személyes támadást, szidalmazást és az erő rombolásra fordítását, valamint egy olyan szellemét, amely ellentétes a törvénnyel az egység síkján. Az "ellentétes erők" fogalmat helyesen használjuk, ha csak tudományos értelemben vesszük és az ellentétes pólust fejezzük ki vele, amely egyensúlyhoz vezet. Ne felejtsük el tehát, hogy ellentétes csoportok nagyon komolyak lehetnek, de a konkrét elme őbennük gátként szerepel a magasabb meglátás szabad érvényesítésében. Komolyságuk számottevő lehet, de bizonyos dolgokban az elért eredményeik kisebbek, mint azokéi, akik lényeges alapelvekhez ragaszkodnak, amelyeket az intuíció fényében szemlélnek.

Egy alapelv olyan valami, ami az igazság néhány szempontját testesíti meg, amelyen ez a mi rendszerünk alapszik; ez az emberi tudatba való kis beszivárgás abból az eszméből, amelyre a mi Logoszunk alapít mindent, amit tesz. A Logosz minden tettének alapja a cselekvő szeretet, és az alapvető eszme, amelyre Ő az emberi Hierarchiával kapcsolatos tevékenységét alapozza, a szeretet hatalma, hogy mindent előre vigyen - hívjuk evolúciónak, ha tetszik, nevezzük egy belső ösztönzésnek, ha ez jobban megfelel, de ez a szeretet, amely mozgásban tart, és hajt tovább a tökéletesedés felé. Ez hajtja az egészet további megnyilvánulásra. Ennélfogva ennek az alapelvnek kell állnia minden tevékenység mögött, és ha a kisebb szerzetek igazgatása cselekvéshez vezető szeretetre épül, minden tag isteni ösztönzést nyer, őket is hasonlóképpen teljes megnyilvánulásra bírva, és így még nagyobb tökéletességre fognak törekedni és kielégítőbb eredményre.

Egy alapelv, ha valóban alapvető, nyomban az intuícióhoz fordul, és az ember magasabb Énjének azonnali egyetértését fogja kiváltani. A személyiségben kevés, vagy semmi érdeklődést sem talál. A lélek másokhoz való viszonyának egy fogalmát testesíti meg. Az alapelv mindig a maga szintén irányítja a lélek cselekvését, és amint egyre inkább a léleknek vezetése alá kerülünk, személyiségünk ezáltal tudja megérteni ezeket az eszméket és képes reagálni rájuk. Ez az, amire gondolnunk kell mindig, ha másokkal foglalkozunk és befolyásolnia kell ítéleteinket. Egy alapelv magunkévá tétele tévedhetetlenül jelöl meg egy újabb pontot a fejlődésben.

Egy alapelv lelkesít meg egy megállapítást, amely a legtöbb ember legfőbb javára vonatkozik. Az, hogy egy embernek szeretni kell a feleségét, az egy alapelv megállapítása, amely a személyiségen uralkodik. De ezt később át kell alakítani egy nagyobb alapelvvé, hogy az embernek szeretnie kell felebarátait. Háromféle alapelv van, és a magasabbhoz az alacsonyabb rendűn keresztül jutunk el:

1. Alapelvek, amelyek személyiségünk alsóbb része felett uralkodnak, és ennek az alsóbb énünknek a cselekedeteivel vagy cselekvő életével foglalkoznak. A harmadik aspektus, vagyis a logoszi megnyilvánulás cselekvés aspektusát testesítik meg, és a későbbi fejlődés alapját teremtik meg. Ezek irányítják az embert kevéssé fejlett állapota folyamán, valamint gondolattalanságának időszakában, és talán még könnyebben meg lehet érteni, ha azt mondanám, hogy a tisztességes élet egyszerűen elfogadott szabályaiban testesülnek meg. Ne ölj, ne lopj, ezek a cselekvő élettel és a jellem felépítésével kapcsolatosak.

2. Alapelvek, amelyek a magasabb rendű Ént uralják, és hatásukat a szeretet vagy bölcsesség aspektusban fejtik ki. Ez az, amivel itt most foglalkozunk, és jelenleg a világban a bajoknak a fele abból adódik, hogy ezeket a magasabb rendű alapelveket, amelyek a szeretethez és bölcsességhez kapcsolódnak a maguk teljességében csak most kezdik elfogadni az emberiség különböző rétegei. Igazság tartalmuk gyors elismerésében és az igyekezetben, hogy a tények rangjára emeljük őket anélkül, hogy megelőzőleg összhangba hoztuk volna a környezetet az eszményekkel, jönnek létre a gyakori összecsapások, háborúságok azok között, akiket a személyiséget uraló alapelvek mozgatnak és azok között, akiket a magasabbrendű Ént uraló alapelvek vezérelnek.

   Amíg fajunknak nagyobb részét nem uralja a lélektudat, ezek a háborúságok meg nem szüntethetők és el nem kerülhetők. Ha majd az érzelmi szintet is az intuíció uralja, akkor kerül sor az egyetemes megértésre.

   Az alapelvek első csoportját az erőszakos szerzésen és az ennek a szerzésnek nyomán támadt nyomorúságon keresztül tanulta meg az ember. Lopott, elszenvedte a büntetést és többé nem lopott. Az alapelvet fájdalommal vésték belé és megtanulta, hogy csak annak örülhet, ami jog szerint és nem erőszakos úton az övé. A világ ezt a leckét most csoportokban tanulja, mert miután forradalmárai erőszakosan szereznek és törvénytelenül tartják meg a lopott javakat, nem találnak meg benne kielégülést, hanem csak bánatot. Így aztán idővel megtanulják az alapelvet. Az alapelvek második csoportját lemondással és szolgálattal lehet megtanulni. Az ember többé nem tekint a személyiség dolgaira (az első alapelveket megtanulta már), és szolgálatban teszi magáévá a szeretet hatalmát a maga okkult jelentőségében. Nyújt s következésképpen kap; lemondással teli életet él és a mennyei gazdagság árad rá; mindent odaad és mindennel teljes; semmit nem kér a maga számára és a Föld leggazdagabb embere.

   Az első alapelvek az egységek különféleségével foglalkoznak és a különbözőségeken keresztül zajló fejlődéssel. Az elveknek, ahogyan fajunk most tanulja őket, a csoportok számára kell jelentőséggel bírniuk; a kérdés nem az "Mi a legjobb az ember számára?", hanem az "Mi a legjobb sokak számára?" és csak akiknek látása előtt a sokak mint egy jelenik meg, tudják megfogalmazni kielégítően ezeket az alapelveket. Ezek a legfontosabb alapelvek, mert a szeretet rendszerének a legalapvetőbb elvei. A baj ott van, hogy ma összezavaródtak. Bizonyos elsőrendű alapelvek, az alsóbb tevékenységet megalapozók, már belénk ivódtak és hozzánk tartoznak, és egy kevés a magasabb rendű vagy szeretet alapelvekből is beszűrődött rémült agyunkba, amiben az eszmék pillanatnyi összecsapását idézték elő. Ezért mondjuk Pilátushoz hasonlóan: "Mi az igazság?" Ha nem felejtjük el, hogy a magasabb rendű alapelvek a csoport javára jöttek létre, az alacsonyabb rendűek pedig az egyénekére, az talán világossághoz vezet. Következésképpen a személyes élet alsóbb rendű tevékenységét, függetlenül attól, hogy mennyire jó vagy értékes, át kell minősíteni a magasabb rendű szeretet életével, amely nem az egyén, hanem a csoport javát keresi.

   Minden, ami szintézisre és isteni kifejezésre törekszik az egyének csoportjaiban, az egyre inkább megközelíti az ideálisat, és már-már valósítja a magasabb alapelveket. Ezeken az eszméken gondolkodva felmerülhet valami segítőkészség. Jól illusztrálja amit mondok a tény, hogy számos küzdelem, amely a szervezetekben kialakul azon alapszik, hogy egyes értékes emberek személyiségeket követnek, feláldozzák magukat egy alapelvért, igen, de olyan alapelvért, amely a személyiség életét irányítja. Mások magasabbra pillantva, és csoportok, nem pedig egy személy javát keresve magasabb alapelvre találnak, s ezzel a lélek ereje érvényesül. Másokért dolgoznak és céljuk a csoport segítése. Amikor a lelkek és a személyiségek összecsapnak, a magasabb győzelme bizonyos. Az alacsonyabb alapelvek helyt kell, hogy adjanak a magasabbaknak. Az ember arra összpontosít, ami számára kiemelkedő értékű, a személyes élet kívánságainak kielégítésére, és (ebben az időszakban) csak másodlagosan érdekli őt a többség java, jóllehet vannak pillanatai, amikor úgy gondolja, hogy ez az elsőrendű követelmény. A másik nem sokat törődik azzal, hogy mi lesz a személyes énnel és kizárólag a sokaság megsegítése érdekli. Hogy a megfelelő kifejezést használjuk: ez az önzés és önzetlenség motivációjának kérdésében kristályosodik ki, és mint tudjuk, a motivációk változnak az idő haladtával, és amint az ember a jelöltség ösvényének célját megközelíti.

3. Még magasabb rendű alapelvek azok, amelyeket a Szellem fog fel és amelyeket csak a monádikus tudat képes magáévá tenni. Csak amikor az ember átminősíti aktív személyes életét és behelyettesíti azt a szeretet és bölcsesség életével, amelyben a lélek vezeti, akkor kezdheti megérteni a szeretet életének lehetőségeit és ismerheti meg azt, mint megnyilvánult hatalmat. Ugyan úgy, ahogyan a személyiséget foglalkoztatják azok az alapelvek, amelyek az alsóbb rendű én tevékenységének életét uralják, és ahogyan a lélek működik a szeretet törvénye alapján, ahogyan az a csoportmunkában nyilvánul meg, vagy ahogyan a szeretet mutatkozik meg abban, hogy a sokaság szintézis által néhány lesz, a monád már úgy éli a szeretet cselekvő életét, és ez a hatalomban nyilvánul meg a néhány eggyé válásának szintézisén keresztül.

Az egyik az ember életével a fizikai síkon foglalkozik vagy a három világban, a második az életével a kauzál síkon, míg az utolsó az életével a jelenlegi emberi törekvések céljának elérése után. Az egyik egyedekkel foglalkozik, a másik csoportokkal, a harmadik az egységgel. Az egyik a megkülönböztetéssel foglalkozik annak a legváltozatosabb pontjain, a második a sokaságnak a lélekcsoportokba való tömörülésével, míg a harmadik látja a megkülönböztetést újra a hétben feloldódni, ami az emberi hierarchia számára az egység jele.

Mindezek a tényezők és még sok más okozzák a különbségeket az emberi lények között, és amikor felméri magát egy ember, akkor ezeket mindenképp figyelembe kell venni.

Éppen ezért jól véssük agyunkba, hogy mindegyik Mester tanítványának megvan a maga sajátos fegyverzete, egyéni értékei és hiányosságai. Mindenesetre meg kell nyugodnunk abban, hogy míg az Ismeretek ösvénye nem adódik hozzá a Szeretet ösvényéhez, addig soha nem lehet részünk nagyobb beavatásokban, mert azok az értelmi sík magasabb szintjein mennek végbe. Amíg a fény ösvénye az élet ösvényével nem egyesül, addig az átmenet a negyedik világból az ötödikbe nem lehetséges. A tudat bizonyos kiterjedésére sor kerülhet. Az asztrális és az alsóbb mentális síkon bekövetkezhetnek beavatások; egy kevés bepillantást lehet nyerni, érzékelni lehet a Jelenlétet; a szeretet tárgyát el lehet érni szeretettel, és ennek az érintkezésnek a boldogsága és öröme magával ragadhat egy maradandó örömérzésbe, de az a tiszta felismerés, amely a Megvilágosodás Hegyén átélt tapasztalatokból származik, egészen más dolog, mint az az öröm, amit az Áldás Hegyén él át az ember. Az egyik helyre a szív vezet, a másik helyre a fej vezet.

Kategorikus választ adva: az ismeret ösvénye az okkultistáé és a bölcsé; a szeretet ösvénye a misztikusé és a szenté. A fejjel vagy a szívvel való megközelítés nem a sugáron múlik, hiszen mindkét utat meg kell ismerni; a misztikusnak okkultistává kell válni; a fehér okkultista valaha misztikus volt. Az igaz ismeret intelligens szeretet, mert az intellektus és az odaadás keveréke. Az egységet a szívben érzékeljük; intelligens alkalmazását az életben az ismereteken keresztül kell kiművelni.

Elsőrendű fontosságú felismerni az életfeladat irányulását, és megtudni, hogy vajon a fej vagy a szív módszer a célja egyik vagy másik életnek. Mindenesetre finom szellemi megkülönböztetésre van itt szükség, különben az illúziók káprázata a tehetetlenség ösvényére csábít. Elmélkedjünk ezek fölött a szavak fölött gondosan, és legyünk biztosak, hogy a kérdés igaz alapokon nyugszik, és nem valami kisebbségi komplexusból nő ki, sem abból, hogy egy testvér vállalkozását látva féltékenységre gyulladnánk, sem a békés semmittevésből, amely tagadja az aktivitást.

Általános szabályként az átlagos tanítványságra jelölt számára biztonsággal összegezhetjük, hogy a múltban sokszor került sor a szív módszer alkalmazására és hogy ebben a testetöltésben az értelmi kibontakozásnak elsőrendű fontossága van.

Egy ősi Írás mondja:

"Ne próbálkozzatok, oh kétszer áldottak, a szellemi lényeg elérésével, mielőtt elmétek be tudná fogadni. A bölcsességet nem így kell keresni. Csak arra lehet rábízni a belső érzékeket, aki kordában tudja tartani az eszét, és a világot mint egy tükörben látja. Csak aki az öt érzékelést illúziónak tudja, és hogy nem marad semmi, kivéve a kettőt előttünk, csak azt lehet beavatni az átváltott Kereszt titkába.

"Az ösvény, amelyet az tapos, aki Szolgál, a tűz ösvénye, amely a szíven halad keresztül és a fejbe vezet. Nem az élvezetek ösvénye, sem pedig a fájdalmak ösvénye az, amelyen el lehet érni a megszabadulást, vagy amelyen a bölcsesség jön. Mindkettőn túllépni, összevegyíteni a fájdalmat a gyönyörrel, így a cél elérhető, a cél, amely előttünk áll, s amely fénylő pontként látható a téli éjszaka sötétségében. Ez a fénypont emlékeztethet az apró gyertyára egy kietlen padlásszobában, de - ahogyan az ösvényt, amely e fényhez vezet az ellentétpárok vegyítésén keresztül járjuk - az a hideg és pislákoló pontocska szüntelen sugárzással növekszik, amíg csak valami ragyogó lámpás meleg fénye nem világítja meg a vándor elméjét az úton.

"Tovább, oh Zarándok, állhatatos elszántsággal. Nincs sem gyertya, sem olajlámpás. A sugárzás egyre nő, míg csak az ösvény véget nem ér egy dicsőséges ragyogásban és az éjszaka vándora a Nap gyermeke nem lesz és be nem lép ennek a sugárzó gömbnek a kapuján."

Hang, fény, rezgés és forma keverednek, egymásba olvadnak és így a mű egy.
Törvény szerint halad és a munka előrehaladását
már semmi nem akadályozhatja meg.
Az ember mélyen lélegzik. Összpontosítja erőit és kiveti magából a gondolatformát.

A Hang Alkotó Működése
A Légzés Tudománya

Mielőtt figyelmünket erre a szabályra összpontosítanánk, jó lenne bizonyos dolgokat visszaidézni, hogy elmélkedésünk e szabály felett haszonnal járjon.

Először is a szabály, amelyet most megfontolás tárgyává teszünk, mentális síkon végzett munkával foglalkozik, mielőtt ilyen munka egyáltalán lehetségessé válik, fontos kiművelt elmével rendelkezni, jól fejlett intelligenciáival és bizonyos eredményekkel az ész ellenőrzésében is. Ezek a szabályok nem az okkult tudományokban kezdőknek szólnak, azokra vonatkoznak, akik készek már a mágikus tevékenységre és az értelem síkján végzett munkára. A szeretet a nagy egyesítő, az elsődleges vonzó impulzus, kozmikus és mikrokozmikus, de az ész a fő alkotó tényező és a kozmosz energiáinak alkalmazója. A szeretet vonz, de az ész vonz, visszautasít és koordinál is, így hihetetlen erővel bír. Nem lehet-e az értelem világában zajló dolgokat máris úgy érzékelni halványan, hogy azok megfelelnek az érzelmi világban látottaknak? El tudjuk képzelni a világ állapotát, amikor majd az intellektus ugyanolyan hatékony és ellenállhatatlan lesz, mint az érzelmi természet jelenleg? Fajunk egy olyan korszak felé halad, amelyben az emberek mint elmék fognak működni; amikor az intelligencia erősebb lesz, mint a kívánság, és amikor a gondolati erőket a világ felébresztésére és vezetésére ugyanúgy fogják használni, mint ahogyan most a fizikai és érzelmi eszközöket alkalmazzák.

Ebben a gondolatban egy alapvető fontosságú bátorítás rejlik a gondolkodás törvényeinek helyes felfogására, és a mentális anyag felhasználására, valamint ennek az anyagnak gondolatformákba építésére vonatkozó pontos utasítások elnyerésére.

E szabályok maguk közlik ezt az információt. Másodszor feltétlenül észben kell tartani azt, hogy a mágiában munkálkodó és hatékony lény, aki ezeket az erőket egybeforrasztja, a lélek kell hogy legyen, a szellemi ember, mégpedig az alábbi okokból következően:

1. Csak a léleknek van közvetlen és tiszta ismerete az alkotó célról és tervről.

2. Csak a lélekre, akinek természete az intelligens szeretet, lehet rábízni a tudást, a szimbólumokat és formulákat, amelyek szükségesek a mágikus munka helyes feltételeihez.

3. Csak a léleknek van hatalma mindhárom világban egyszerre munkálkodni és mégis érintetlennek maradni, és éppen ezért karmikusan szabadnak maradni az ilyen munka következményeitől.

4. Csak a lélek igazán csoport-tudatos, és tiszta, önzetlen céloktól mozgatott.

5. Csak a látomásra nyitott szemű lélek képes elejétől fogva meglátni valaminek a végét, és képes állhatatosan megőrizni a végső összegezés igazi képét.

Azt kérdezitek, hogy vajon a fekete mágia művelői nem rendelkeznek-e ugyanezzel a hatalommal. Nemmel felelek. Működhetnek ők is a három világban, de ők az ész síkjáról és síkján dolgoznak, és éppen ezért nem működnek törekvéseik területén kívül, mint ahogy azt a lélek teszi. Tevékenységük anyagához való közel állásuk és vele azonosulásuk révén időlegesen hatásosabb és gyorsabban kivitelezett eredményeket érhetnek el mint a Fehér Testvériség munkásai, de eredményeik múlékonyak. Rombolást és nyomorúságot vonnak maguk után és következésképp a fekete mágus az okozott kataklizmában alámerül.

Ezért tehát ne feledkezzünk meg az ész helyes használatának fontosságáról, és (ugyanekkor) mindig tartsuk meg helyünket eszünk alkotó munkáján, a vágyakon és fizikai teljesítményeken túl és tőlük érintetlenül.

Négy szó áll elő, ha valaki a IV. Szabályt fontolóra veszi. Először is az erő hangja, vagyis a formula szava, amit a lélek bocsát ki, és így elindítja a munkát. Ez a szó kettős. Olyan fekvésben szólal meg, amelyre a lélek a maga jellegzetes hangján válaszol, s amibe belekeveredik személyiségének hangja is. E két hang akkordja a létrejövő hatás előidézője, és sokkal fontosabb mint az az állandó szókapcsolat, amely az erő szavát önti formába.

Ebben áll a probléma - ezt a két hangot egyidőben megszólaltatni, és ugyanakkor az elme összpontosításával. Itt van az AUM vagy OM jelentőségének kulcsa. A meditációs tevékenység korai szakaszában a szót hallhatóan kell megszólaltatni, míg később már némán. Az AUM megszólaltatásának ez a gyakorlása öntudatlan felkészülés a szellemi alkotás kettős munkájára; könnyebb lesz az odafigyelő jelöltnek, ha hozzászoktatja magát, hogy agyában hallja az OM hangtalan hangját.

Azt javasolnám, hogy a tanulók szoktassák magukat a munkához ilyen módon, szólaltassák meg a hangot hallhatóan, és igen sokszor, a reggeli meditáció befejezésekor, de már a korai szakaszban hangsúlyozottan fordítsanak gondot a hangtalan megszólaltatásra is, ami a belső, az éteri fül érzékenységét fogja kifejleszteni. Később, amikor a személyes hang már kialakult és érzékelik a belső hangot is, akkor sor kerülhet a kettő keverésének gyakorlására. A legszigorúbb figyelmet és erőfeszítést követeli meg az, hogy a két tevékenységet egyidőben legyünk képesek végezni, mindkettőre értelemmel odafigyelve.

Tanulók, akiknek a törekvése határozott és tiszta, jól teszik, ha szembenéznek a szóban forgó dologgal, amikor mágikus tevékenységre kerül sor, és meditációban tanulmányozzák az alkalmasságukat, valamint hajlandóságukat, hogy következetesen és óvatosan haladjanak, kellő fegyelemmel. Ennek megkönnyítésére azt javasolnám, hogy mindazok, akik mélyen belemerültek a munkába, tanulmányozzák és válaszolják meg az alábbi kérdéseket lelkük fényénél, és magasabb énüknek adják meg a válaszokat.

1. Úgy érzed, hogy elérted azt a szintet, ahonnan:

   1. el tudod hagyni azt a meditációs formát, amit most alkalmazol?

   2. viszonylag könnyen bele tudsz merülni az elmélkedés állapotába?

   3. fel tudod ismerni a saját lelked rezgéseit?

2. Jelent-e a Szent Szó valamit számodra, és meg tudod-e fogalmazni tisztán az okot, amiért megszólaltatod?

3. Buzgón szeretnél haladni ebben a munkában, mert a személyiségedet vágy fűti, vagy mert a lelked kezdi tudatosan használni saját mechanizmusát?

Ezzel az utolsó kérdéssel összefüggésben szigorú elemzést kell végezni és elvárom tőletek, hogy igazat mondjatok magatoknak, hogy ezzel világosan meghatározzátok a valódi helyzeteteket. Ez a kérdés az ember lelke és önmaga között feszül.

Szeretnék itt közbeiktatni néhány szót magammal kapcsolatban. Tanítványok rossz irányba szórják az energiáikat üres találgatásokkal arról, hogy ki vagyok. Mire jó ez? Hatásköröm a csoporttal kapcsolatban az, hogy megadjam a szükséges segítséget azoknak, akik szeretnének részt venni az aktív munkában mint tanítványok. Magam is tanítvány vagyok, és minthogy előbbre haladtam már a Visszatérés Ösvényén, mint azok a jelöltek, akik ezeket az utasításokat tanulmányozzák, tudok valamit a buktatókról, felismertem mire van szükség és segítséget tudok nyújtani ahhoz a jelentős eseményhez, amikor ők lépnek be a kapun. Kell ennél több? Nem egyenlő értékű az igazság, ha azt egy jelölt, egy tanítvány vagy egy Mester vagy éppen a Krisztus nyilatkoztatja ki? Lehet, hogy mennél közelebb állok hozzátok, annál hasznosabb vagyok számotokra. Névtelenségemet nem fogom megtörni, és az azonosságomra irányuló találgatások terméketlen időtöltések. Legyen elég annyi, hogy én egy Keleti vagyok, hogy a Tanítás Sugarán állok és közeli kapcsolatban vagyok K.H. Mesterrel, hogy munkám jelentős része állandó kutatás erős szívű, buzgó odaadással rendelkező és gyakorlott elméjű jelöltek után, és hogy magam is tanítvány vagyok, ahogy mindenki az a legszerényebb próbaidőstől a Nagyok legnagyobbjáig. Egy leckét minden jelöltnek meg kell tanulni, méghozzá időben kell megtanulni, és ez az, hogy a Tanító személyiségére való összpontosítás abban a reményben, hogy személyes kapcsolatot lehet vele kiépíteni és az állandó ábrándozás arról az állapotról, amit az elismert tanítványság jelent, csak arra jó, hogy későbbre tolja a kapcsolat felvételt és elhalasztja az elismerést. Igyekezzetek felszerelni eszközötöket, tanuljatok meg csendben működni, teljesítsétek kötelességeteket és végezzétek feladatotokat, erősödjetek a beszédtől való tartózkodásban és abban a nyugodt egyensúlyban, amely az önzetlen élet alapmotívuma, felejtsétek el az önző megelégedettséget, ami eltölti a szívet, amikor a hűségesség elismerést nyer a figyelő Hierarchia részéről.

Gondosan vegyétek fontolóra ezt az Utasítást. Olyan napokat élünk, amelyekben sok kiigazításra és változtatásra kerül sor az emberek világában. Az ebből származó zűrzavarban az egyének felismerik erőik egyesítésének szükségességét, erőfeszítéseikben az együttműködés fontosságát, és a csoportmunka szükségessége sokkal nyilvánvalóbb lesz, mint korábban bármikor. Ezek olyan napok tehát, amikor a csend és a bizakodás kell legyen az erősségetek, és amikor a biztonság egyedül a mögöttes motívumok buzgó kutatása során található meg. Ahogy az a felszínen látszik, sok éppenséggel eltérő alapelv tűnik fel, és a küzdelem hullámverése látszólag előbb erre, majd arra csap. A tényezők, amik fel-feltűnnek, ahogy az a belső oldalról látszik, egyszerűbbek. A verseny elsősorban a motívumok megvizsgálásához vezet és ezeken a próbákon át nyilvánvalóvá válik (a figyelő Vezetők számára), hogy az egyes csoportokban kik képesek tiszta gondolkodásra, pontos megkülönböztetésre, a dolgok türelmes elviselésére, és kiknek van adottsága, hogy a próbaidős ösvényt kövessék a beavatás kapujáig, belső életükben nem akadályoztatva és nem zavarva a felszín hullámzásaitól. Ha van szemetek lássátok: a nyugtalanító dolgok és a nehézségek mindenhol létrehoznak valami jót, ami messze ellensúlyozza a látszólag rosszat. A lelkek magukra találnak és megtanulnak belső Szabályzóiktól függeni. Amikor minden külső támasz összedől, és az összes éppen uralkodó hatalom egymással ellentétes megoldásokat javasol, akkor a lélek visszahúzódik önmagába, és megtanulja, hogy belül kutasson. Ez a belső kapcsolat a magasabb rendű énünkkel fokozatosan kibontakozva válik nyilvánvalóvá, és ahhoz az önbizalomhoz és belső nyugalomhoz vezet, amely a bennünk lévő Isten uralmán alapszik és ami, éppen ezért eszközzé teszi az embert a világ szolgálatára.

Ebben az összefüggésben az emberek és a motívumok gondos és gondolkodó tanulmányozója előtt számos dolog nyilvánvaló.

Először is: hogy az idealizmus és az emberiségért alkotott terv érzékelése között szoros összefüggés van.

Az idealizmus azonos a gondolattal, amely az alkotást megelőzi. Az absztrakt gondolkodásra és az eszményire koncentrálás képessége még csak most áll kifejlesztés alatt, mert ez a képesség bizonyos atomok felhasználását foglalja magában, az anyag alkalmazását a magasabb alsíkokon, és a képességet, hogy valaki a maga rezgéseit szinkronba hozza a Nagyokéval. Fajunkban csak kevés ember igazi idealista, jóllehet számuk növekszik; egy apró kisebbség használja csupán a konkrét eszét, míg a tömegek teljesen az érzelmeik uralma alatt állnak. Közeleg az idő, amikor az intuíció-test (a buddhikus hordozó) megszerveződik, s eszközeként a magasabb szellemi értelmet fogja alkalmazni. Amikor majd az a szerveződés létrejön, akkor az alsóbb konkrét ész nem lesz más, csak egy átadó vagy tolmács. Végül mind az absztrakt, mind a konkrét gondolkodást meg fogjuk haladni, és egyszerűen csak az intuíció fog belénk áramlani, formát pedig az elme anyagán keresztül ölt majd. S így aztán sok mindent fel tudunk majd fogni, ami most felfoghatatlan a mi alacsony síkú látásunk számára.

Minden nagy mozgalomban van néhány gondolat vagy gondolatébresztő, amelyet az úgynevezett idealisták agyába a Nagy Fehér Testvériség ültet el. Az eszméknek Ők adnak hangot. Ők választják ki az embert vagy ember-csoportot, és helyeznek el az agyukban néhány elgondolást. Azok ott megfogannak és más gondolatokkal együtt megtestesülnek, bár nem annyira tisztán, nem annyira bölcsen, szükségszerűen színezve a gondolkodó egyénisége által. Ezeket a gondolatformákat azután a világ konkrét gondolkodói felkapják, és - megragadva az eszme főbb körvonalait - kikristályosítják és még határozottabb alakba öltöztetik, olyanba, amit a széles közönség be tud könnyen fogadni. Így hát elért a mentál sík egy alsóbb szintjére és lehetővé válik a továbbfejlesztése. Ezután mint kívánatosat azok ragadják meg, akik az asztrál síkra összpontosítanak. Számukra ez érzelmi kihívást jelent, s így általános véleménnyé válik. Ezzel gyakorlatilag kész a fizikai síkon való megjelenésre, és így létrejött egy eszmény gyakorlati alkalmazása a fizikai élet szükségleteire. Le lett fokozva, sokat veszített eredeti szépségéből, nem olyan tiszta és szeretetreméltó mint először, amikor megfogamzott, eltorzult eredeti formája is, de így alkalmasabb a közhasználatra és magasabb dolgok felé vezető lépcsőként tud szolgálni.

Másodszor: A tervnek ebbe az érzékelésébe és annak a későbbi materializációjában emberi egységek vesznek részt, és szükségszerűen embereknek kell ezekben szerephez jutni. Rengeteg lehetőség látványa képzik meg, és annak a módnak a kezdeményezései is biztosítva vannak, ahogyan ezek a lehetőségek valósággá válhatnak, ezen túl azonban a Nagyok nem mennek. Az eszmény megvalósítása módszerének részleteit és az erre fordítandó munkát az emberek fiaira hagyják. A tanítványra, aki a terv szervezője és átadója vár a munkából az, hogy kidolgozza a részleteket és megtegye a szükséges intézkedéseket. Ezen a ponton bölcs dolog ha nem felejti el, hogy (a maga kis terveivel) ugyanaz alá a törvény alá tartozik, mint a Nagyok az Ő nagyszabású törekvéseikkel, és a nehézségek abból erednek, ahogyan ő foglalkozik az emberekkel és ő kezeli az emberi egyenletet.

A dolgozó egységek három csoportra oszlanak:

Az első csoporttal a Mesterek kapcsolatot tudnak teremteni. Az emberiség családjának ezekkel az egységeivel dolgoznak együtt és az átlagos siker ígéretét várják el tőlük. Ezek hallják a hangot és látják a Tervet. A második csoportot a lehető legjobban kell felhasználni a világ tanítványainak. Az utolsó csoportot az energia szempontjából gyakran mellőzni lehet, és csak akkor alkalmazni, ha szükséges.

A terv érzékelése érdekében és hogy a Mesterek szolgálatára lehessen, a tanítvány számára az egyik elsőrendű feltétel a magányosság. Magányban a lélek rózsája kivirágzik; magányban szóhoz jut az isteni én; magányban a felsőbbrendű én képességei és adottságai gyökeret vernek és kilombosodnak a személyiségben. Magányban a Mester is meg tudja közelíteni az elcsöndesedett lelket és át tudja adni neki a tudást, amelyet meg akar osztani vele, a leckét, amit meg kell tanulni, a munkamódszert és tervet, amit a tanítványnak meg kell tudni ragadni. Magányban hallatszik a hang. A Nagyoknak emberi eszközökön keresztül kell működniük, és mind a terv, mind a látomás komoly hátrányt szenvedhet ezen eszközök hibái következtében. Harmadszor: Ez visz engem el a harmadik ponthoz: a kérdésekhez és nehézségekhez, amelyekkel a Mesternek meg kell küzdeniük, miközben a fejlődés tervének megvalósításán munkálkodnak az emberek fiainak mint eszközöknek a segítségével. Zárt tanácskozásokban Ők bölcsen előkészítik terveiket, kellő ítélettel, a szükséges megtárgyalás után felosztják a feladatokat; aztán igyekeznek átadni a tervből, amennyit csak lehet azoknak, akik szolgálatra ajánlkoznak, és akik a lelkükkel már bizonyos mértékű kapcsolatot vettek fel. Benyomást tesznek a tervről, javaslatokkal a munka területét illetőleg egyes férfi vagy nő elméjébe a fizikai síkon. Mi történik, ha az illető gondolkodása nem állhatatos, vagy túlságosan megelégedett, ha büszkeséggel vagy kétségbeeséssel vagy önlebecsüléssel van tele, és ezért a látomás nem alakul ki tiszta körvonalakkal; ha az érzelmi test heves rezgésbe kezd arra a ritmusra, amit a személyiség diktál, vagy ha a fizikai hordozó beteg, és nem lehet szó összpontosított figyelemről? A Mester szomorúan fog elfordulni, lehangoltan arra gondol majd, hogy a munkás a saját hibájából veszítette el a szolgálat lehetőségét, és a szükség kielégítése érdekében más valakit fog keresni, aki talán nem olyan alapvetően megfelelő, de az elsőként választott hibáiból kifolyólag ő az egyetlen, aki alkalmazható.

Mellékesen értelme lehet itt annak, hogy emlékeztessem azokat, akik szolgálatra törekszenek, hogy a sokak által végzett rengeteg munka a túlbuzgóság eredménye, nem pedig a Mester munkájának puszta végrehajtása. Ő bölcs megkülönböztetéssel osztja fel a munkát, és egyetlen emberi lényre sem terhel többet, mint amennyit az megfelelően el tud végezni. Ki tudja képezni - és ki is képzi - tanítványát, hogy az őt néző világ számára csodatettnek tűnik, amit tesz, de ne felejtsük el, hogy az a hatalmas mennyiségű munka, amit egy hasznos tanítvány elvégez, csak úgy jöhet létre, ha három testének irányítását koordinálja és megfelelően összehangolja. Az, akinek állhatatos a mentál teste, erőteljesen pozitív a befogadásra fentről, míg negatív az alsóbbrendű rezgésekkel szemben; az, akinek az asztrál teste tiszta, nincs elszínezve és nyugodt, az, aki fizikai testében erős idegeket hordoz és ritmusa egyenletes (olyan finom, mint egy ékszerdoboz és mégis erős, mint az acél), alkalmas edény lesz a Mester szolgálatára, csatorna, amelyen keresztül az akadálytalanul öntheti áldását a világra.

Negyedszer: Meg kell jegyezni, hogy a Nagyok is úgy dolgozzák ki terveiket, hogy figyelembe veszik a hiányokat azoknak a látókörében, akiken keresztül a fizikai síkon dolgozniuk kell. Hátrányt szenvednek és függésben vannak a fizikai síkon lévő eszközeik miatt, de fő problémájuk a nyugati ember fejlődési szintjéből adódik.

Ne felejtsük, hogy ez a pont a fejlődési folyamat sikerét mutatja, nem pedig kudarcát, de mert sok tennivaló maradt még, a Páholy munkája gyakran akadályba ütközik. A jelenleg elért szintet úgy lehetne kifejezni, mint ellendülést a múlt tömör materializmusától a láthatatlan világok növekvő és alapvető felismerése felé az önmagunk által megszerzett tudásból származó egyensúly nélkül. Az erők, amelyeket mozgásba hoztak gondolkodók - a világ tudósai, a valóban előrehaladott vallásos emberek, a spiritiszták, a 'Christian Science' követői, az Új Gondolat munkásai, a teozófusok és a modern filozófusok, valamint az emberi gondolat más területén működők - fokozatosan és következetesen hatásuk alá vonják az emberiség finomabb testeit és elviszik őket egy pontig, amikor elkezdenek felismerni három dolgot:

Ötödször: Bizonyos veszélyeket meg kell itt említeni, amelyekre a jelölteknek figyelni kell, amikor hasznossá akarják magukat tenni:

Őrizkedniük kell a terv vagy látomás egyik aspektusának túlhangsúlyozásától egy másik rész rovására.

El kell kerülni a túlzott gondolat összpontosítást a tervnek arra a részére, amely személy szerint neki a legjobban tetszik.

Tudomásul kell venni, hogy a munkások nem képesek folyamatosan végrehajtani a tervet és állhatatosan és békességesen együtt dolgozni. Súrlódások gyakran elkerülhetetlenek.

Figyelni kell rá, hogy az önérdek és a becsvágy ne férkőzzék be a munkába.

Őrizkedjék a kimerüléstől, ami a terv megvalósítására szánt hosszas erőfeszítés miatt, valamint a magasrendű igyekezettel járó túlfeszítettségből következhet be.

Ki kell fejleszteni a képességet azok felismerésére, akiket a munkában való segítségre küldtek.

És mindenekfelett arra kell figyelni, nehogy elhanyagolja a kapcsolatot magasabb énjével és a Mesterrel.

Még egy dolog, amit észben kell tartani az, hogy a Nagy Fehér Páhollyal együttműködést keresők által megoldandó problémának szemmel láthatóan négy vonása van.

Az első, hogy a terv kidolgozásában szó van a karma kimunkálásáról is. Ez a karma nem pusztán egyéni, sem tisztán nemzeti, hanem a világ-karma teljes feldolgozásának egy része.

A második. Egy másik cél egy szolgálatot végző eszköz előkészítése az Új Kor bevezetésére a következő két évszázad során. Az ismerettel rendelkezők csoportjának és a misztikusoknak az integrációja egyenletesen folyik a világ minden részében, minden szervezetben. Egyetlen csoport összefogására kerül sor, de tagjai számos csoportba tartoznak. Az ismerettel rendelkezőknek és misztikusoknak ez a csoportja kap lehetőséget, hogy a Hierarchia munkájának csatornájává váljék, amelyen át a Nagyok elküldhetik megvilágosító gondolataikat. Ezen keresztül ők is munkálkodhatnak az emberiség felemelkedésén (okkult értelemben), s így a fejlődést segíthetik minden síkon. Amilyen a tanítványok, a misztikusok és az ismerettel rendelkezők hozzáállása lesz, olyan hamar jön el az Új Kor.

Itt fel kell, hogy emeljem figyelmeztető szavam: a nem megfelelő hozzáállás, a helytelen alkalmazkodás, értelmezés és finomítás esetén, vagy ha elmulasztjuk belső fülünket a kifinomultabb síkok hangjai felé fordítani, amelyek "az Újjáépítés Szavai"-t suttogják, bekövetkezhet az újjáépítő erők teljes átirányítása más csatornák felé, ami a lehetőségek visszavonásával jár, és a csoportnak mint szolgálattevő eszköznek az eszköz voltát végképpen megsemmisítheti. Szeretném kiemelni az "Újjáépítés Szavai"-ra vonatkozó megállapítást, arra kérve mindnyájatokat, akik őszintén szeretnétek hallani ezeket a hangokat, hogy tanulmányozzátok a Fény az Ösvényen című könyv bevezetését. Ne felejtsük el, hogy ha a Nagyoknak meg kell változtatni terveiket a misztikusok csoportjának bevonásával kapcsolatban, akkor azt a misztikusok maguk mint csoport változtatják meg.

A harmadik célkitűzés a világban lévő tanítványok intuíciójának és megkülönböztetni tudásának, valamint annak a képességnek a kifejlesztése, hogy érzékenyek legyenek a magasabb látomások iránt, és hogy az alacsonyabb sík feladásával elérhessék a magasabb sík tudatát. Nem szabad elfelejteniük, hogy alacsonyabb rendű célkitűzések közelségük miatt sok tekintetben vonzóbbak, és csak végtelen nagy áron lehet túljutni rajtuk. Számos emberben ki kell fejleszteni az intuíciót, és az értékek iránti érzéküket megfelelően át kell formálni, mielőtt ez a csoport, amelyiknek be kell vezetni az Új Kort, fel tud nőni a feladathoz.

A jelen bajok nagyrészt az intuitív befogadás hiányára vezethetők vissza a múltban, és ez a hiba elsősorban a világ misztikusai között fordul elő, nem annyira az alacsonyabb szintű jelöltek között. A probléma nem annyira az idealizmus hiányában vagy az intelligencia és a komolyság hiányában keresendő, mint inkább abban a hiányosságban, hogy a személyiséget nem mindig áldozzák fel azért, hogy az intuitív felismerés valóságai érvényre jussanak. Szabad utat kapott a kompromisszum, és az okkult világban kompromisszumot kötni tilos. Ha megengedjük, pusztuláshoz vezet, és romba dönti és vihar szerűen elsöpri azoknak a személyiségét, akik ilyen mélyre süllyednek. Az emberek az igazságot igazítják az órához ahelyett, hogy az órát igazítanák az igazsághoz, és a diplomáciában igyekeznek csak annyit megmutatni az igazságból, amennyit okosnak ítélnek. A Mesterek azokat keresik meg, akiknek látása tiszta, a megérzett igazsághoz megalkuvás nélkül ragaszkodnak és állhatatos előrehaladásra képesek eszményeikért. Ez az alábbi tényezőket foglalja magában:

1. Ennek az eszménynek a megértését meditáció segítségével.

2. Alkalmazását a jelenre, egy szempontra összpontosítva.

3. A régi és akadályozó gondolatformák kiiktatását önfeláldozással.

4. A kompromisszum visszautasítását tisztánlátás segítségével.

5. Megkülönböztetni tudást, ami képessé teszi a tanítványt, hogy különbséget tegyen valakinek a tettei és ő maga között.

6. Annak a felismerését, hogy az okkult munkában semmivel sincs inkább megengedve valakinek a személyes karmájába avatkozni, mint a tettek következményeit elhárítani. Ezzel természetesen vele jár, hogy vissza kell utasítani a beleavatkozást bárki dolgába - azaz ami a személyes életét illeti, de ugyanakkor nem utasítja el a nagyobb dolgokba való beleavatkozást. Lényeges, hogy a munkálkodók tanuljanak meg különbséget tenni a személyes szabadság tényezői és azok között, amelyek a csoportszabadság ellen támadnak.

A jelenlegi munka lehetősége segítségével elért negyedik eredmény az új ciklus beindulása és a résztvevők egy új csoportja. Az új korszak munkásai különféle csoportokból kerülnek ki, és a kiválasztásukra szolgáló próba eredménye nagyrészt személytelenségük mértékétől, amellyel munkájukat végzik, és a lélekkel való belső kapcsolatuk erejétől függ. Éppen ezért abba a füstbe és harci zajba merülve, amiben vagytok egyikőtök számára sem könnyű pontosan megítélni az eredményeket vagy tökéletes helyességgel bírálni meg az embereket. Ezeket a dolgokat a belső síkokon kell kezelni és az emberi faj őrtálló vezetőinek kell figyelni. Itt röviden csak néhány dologra akarok rámutatni, amit a Nagyok keresnek:

Nézik, hogy vajon a belső tűz - az okosan végzett munkára, gondolkodásra és tettre irányuló erőfeszítés eredménye - növekvő ragyogással lángol-e; figyelik, hogy az asztrális áramlatok örvénylésében, a személyes ellentmondások, becsvágy és irigység gondolat formái között homályban és rejtve marad-e. A világméretű munka eredményeként egyesek közelebbi kapcsolatba kerülnek a Hierarchia munkájával, mások viszont időlegesen háttérbe szorulnak. Az asztrális fölött való uralkodásra és a mentális síkról végzett munkára való képesség sokat számít. Figyelik, hogy ki tud küzdeni és kiállni egy alapelvért személyiségekkel szemben, és tudja ugyanakkor érintetlenül megőrizni a szeretet szálakat. Ez talán többet jelent mintsem az ember képzelné, és egy ember, aki ki tud állni egy alapelvért, és mégis szeret minden emberi lényt - visszautasítva a kompromisszumokat és ugyanakkor elutasítva a gyűlöletet - az valami ritka dolgot tud felajánlani manapság, és a Nagyok fel tudják őt használni. Meglássátok hát, ti mind, akik dolgoztok, hogy tiszta látással, felfelé törő célokkal és állhatatosan egyenletes tevékenységgel törjetek előre! Meglássátok, hogy testvéreitek közül azok iránt, akik alacsonyabb alapelvet és alacsonyabb igazságot választottak, akik feláldozták a csoport javát saját személyes céljaikért, vagy akik méltatlan módszereket alkalmaztak, türelmesek és elnézőek legyetek. Nyújtsatok nekik szeretetet és gondoskodást és segítőkész kezet, mert el fognak botlani az úton és meg fogják járni a törvényszabta mélységeket. Álljatok készen akkor, emeljétek fel őket, adjatok alkalmat nekik a szolgálatra, tudván, hogy a szolgálat a nagy gyógyító és tanító.

A Nagyok nézik a rugalmasságot és az alkalmazkodó képesség kiművelését, azét az alkalmazkodó képességét, ami a fajok egyik alapvető törvénye, és amit a természet olyan csodálatosan bizonyít. Az erőfeszítéseknek ebben az új ciklusában kell végrehajtani ennek a törvénynek az áttételét a belső síkokra, valamint kiművelését. Az alkalmazkodási törvény magában foglalja a szükséges dolgok megértését; az új erő felismerése az új ciklussal együtt jár, és ennek következtében széleskörű szintézisbe hozza a hiányt és az erőt, a személyes ént egyszerűen csak a cselekvés és az átalakítás fókuszpontjának tekintve. Magában foglalja az öt érzékelés átalakítását és kiterjesztését a kifinomultabb síkokra, úgy hogy a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás összeforr egyetlen összetett együttműködő egészbe, hogy felhasználható legyen a nagy műhöz. A fizikai síkon ezek a személyes élet egységesítése, valamint a fizikai világnak a személyes én szükségleteihez való alkalmazhatósága felé irányulnak. A kifinomultabb síkokon addig kell alakítani őket, amíg megfelelőek nem lesznek a csoport szükségletei számára, amely csoportnak az egyén csupán töredékes részét alkotja. Ez az a képesség, amit a Nagyok figyelnek azoknál az egyéniségeknél, akiknek kiváltsága lehet majd az Új Kort bevezetni.

Mindezen túl kutatnak a lélektől az elmén át a fizikai agyhoz vezető kitágított csatorna után. Egy ilyen kitágított csatorna arra mutat, hogy az ember használható. Úgy is ki lehetne fejezni, hogy figyelik az antakarána tökéletesedését, azét a kommunikációs csatornáét a lélektudat és az agy között, amelynek tulajdonosa olyasvalaki, akit a Mesterek sikeresen fel tudnak használni. A munkatársak kiválasztásában Őket egy ember személyesen elért teljesítménye és nehezen megszerzett képességei vezetik. Ha van teljesítménye, képessége és tehetsége, akkor a Nagyok örömmel alkalmazni fogják. Ennek a helytelen változatát időnként túlhangsúlyozzák és az ellenkezőjét tanítják. A Mesterek után nem szabad kutatni, mert az ember képességeket akar szerezni. Ha egy ember rendelkezik képességgel, amivel alkalmassá válik a csoportmunkára, és amit gondos irányítással ki lehet terjeszteni a lélek magasabb erőire, rájuk fog találni. Az Új Kor munkáját irányító csoportok vezetősége az egyéniség fegyelmezésén keresztül alakul ki, és vezetőket azok között lehet majd találni, akik érzékelik a belső lényeget. Tartósan vezetést nem bíznak azokra, akik a helyért és a hatalomért versengenek, sem olyanokra, akiknek szeme csak a külső körülményekre figyel és a háttérben lévő okok felett elsiklik. Vezetést nem bíznak azokra, akik a személyes ént és annak helyzetét és hatalmát a csoport java elé helyezik. Hosszan tartóan azokra bízzák, akik semmit a maguk különálló énje számára nem kérnek, azokra, akik elveszítik önmagukat az egész javáért.

És most térjünk vissza az AUM fölötti gondolatainkhoz. A Hangnak, vagy Szent Szónak, ha helyesen alkalmazzák, különféle hatásai vannak, amiket itt érintenünk kell.

Az elhangzó OM, ha mögötte határozott szándékú gondolat van, a gondolati és az érzelmi test, valamint a fizikai test durva anyagának megzavarója és elveszítőjeként hat. Amikor erőteljes szellemi irányulással hangzik fel, mint vonzó eszköz működik, és tiszta anyagot gyűjt részecskékként össze, hogy betöltse annak helyét, ami korábban kihullott. A tanulóknak iparkodniuk kell, hogy e két tevékenységet észben tartsák, amikor a Szót meditáció közben használják. A Szó ilyen felhasználásának gyakorlati értéke van és a lélek munkájához szükséges jó testek felépítését eredményezi.

Az OM használata jelzésre is szolgál az egyetemes síkokon munkálkodók számára, és a külső világban azok számára, akik meg vannak áldva a szellemi felismeréssel, hogy egy tanítvány alkalmas a munkára és aktívan használható a Föld szükséget szenvedő részein. Emlékezzen erre minden jelölt és bátorítsa őket arra, hogy összehangolják a külső jelenségek világát a szellemi impulzussal.

A Szent Szó használatának helye van a Hierarchia mágikus munkájában is. Az ideák megtestesítésére gondolatformákat alkotnak és ezeket a megtestesült formákat küldik előre, hogy kapcsolatot teremtsenek azon tanítványok értelme között, akik a Mester csoportjában felelősek a terv előmozdításáért.

A befogadásra kifejlesztett és irányítás alatt álló mentál test révén a jelöltek tudatára ébrednek az eszméknek, amelyeket a Mesterek hoztak át az Egyetemes Elme síkjáról, s ennél fogva intelligens együttműködésre alkalmas helyzetbe kerülnek. Ők viszont, amint arra ez a Szabály igyekszik rámutatni, gondolatformákat alkotnak a kapott eszmékből és felhasználják azokat a csoportjukban a világ megsegítésére. Egy tanítvány fő munkája a mentál síkon az, hogy az alábbi négy dolog megtételében gyakorolja magát:

1. Legyen fogékony a Mester gondolkodása iránt.

2. Művelje ki a Mestere által küldött gondolatok helyes, intuitív megértését.

3. Olyan formában adjon testet a kapott eszméknek, hogy az megfelelő legyen azok számára, akiknek megsegítésével foglalkozik.

4. Tegye gondolatformáját aktívvá (az egyetemes gondolatból megtestesítve annyit, amennyi kívánatos) a hang, a fény és a rezgés segítségével úgy, hogy mások értelme kapcsolatba kerülhessen vele.

Ilyen módon gyűjtik össze, szervezik meg, tanítják és emelik fel a csoportokat; az Adeptusok Hierarchiája ilyen módon tudja átfogni a világot.

Természetesen van sok egyéb felhasználási mód is, de ha a tanulók elelmélkednek e három fölött, azzal lehetővé teszik, hogy később a további használatról is értesüljenek.

Hadd tegyem hozzá, hogy a Hangnak csak akkor van igazi hatalma, ha a tanítvány megtanulja alárendelni a kisebb hangokat. Csak ha a hangok, amelyeket a tanítvány normális körülmények között a három világba bocsát ki, nagyságukban és aktivitásukban éppen úgy csökkenni fognak, mint mennyiségükben, csak akkor lehet majd meghallani a Hangot és akkor az betöltheti célját. Csak ha a kimondott szavak tömegét csökkentjük és a beszédben a csend is szerephez jut, fogja tudni a Szó éreztetni a hatalmát a fizikai síkon. Csak ha az alsóbbrendű természet számtalan hangja, valamint környezetünk elnémul, fogja éreztetni jelenlétét "a némaságban megszólaló Hang". Csak ha majd az érzelmek helyreállítása során a végtelen vizek hangja elhal, fog felcsendülni a vizek Istenének tiszta hangja.

Az emberek ritkán jönnek rá egy szó hatalmára, mégis elhangzott: "Kezdetben vala az Ige... és Isten vala az Ige ... minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett." Amikor tehát ezeket a szavakat olvassuk, a gondolataink visszamennek a teremtő folyamat hajnalához, amikor Isten hangja megszólalt és világok jöttek létre.

Az is megmondatott, hogy "a fő mozgató erő, ami a természet kerekét a jelenségek irányába forgatja, a hang", mert az eredeti hang vagy szó rezgésbe hozza az anyagot, amiből minden forma készül, és elindítja azt a tevékenységet, amely a szubsztanciának még az atomjait is jellemzi.

Minden ősi nép és nagy vallás irodalma és szent iratai hitet tesznek a hang hatékonysága mellett mindannak a létrehozásában, ami kézzelfogható és látható. A hinduk nagyon szépen mondják: "a Nagy Énekes építette a világot, és az Univerzum az Ő Éneke". Ez ugyanannak a gondolatnak más kifejezése. Ha ezt felismerjük és ennek a koncepciónak kifejtését valamennyire is megértjük, a saját szavaink jelentősége és a hangnak a beszédben betöltött döntő fontosságú szerepe világossá válik.

A hangnak vagy beszédnek, valamint a szavaknak a használatát a régi filozófusok (és egyre inkább a modern gondolkodók is) legfőbb eszköznek tekintették a maguk és környezetük kialakítására. A gondolat, a beszéd és a belőlük következő cselekvés a fizikai síkon teljessé teszi a hármasságot, ami az embert azzá teszi ami, és oda helyezi, ahol van.

Minden beszéd célja a gondolat felöltöztetése, hogy ezáltal gondolataink hozzáférhetővé váljanak mások számára. Amikor beszélünk, felidézünk egy gondolatot és előadjuk, és ami el volt rejtve bennük, annak hallható kifejezést adunk. A beszéd felfed, és az egyenes beszéd áldásos eredmények formáját öltheti, míg a helytelen beszéd által létrehozott formának a célja rosszindulatú. Ezek megértésének híján azonban véget nem érően és felelőtlenül beszélünk napról-napra; használjuk a szavakat, sokszorozzuk a hangokat, és körülvesszük önmagunkat a saját magunk alkotta formavilágokkal. Ne lenne fontos tehát, hogy gondolkodjunk, mielőtt beszélünk, emlékezve a parancsra: "Szerezz előbb tudást, hogy mintsem szónokolni kezdj"? Gondolkodjunk, majd válasszuk meg a megfelelő szavakat, hogy a helyes gondolatokat kifejezhessük, igyekezzünk a pontos kiejtésre, az illő ritmusra és minden egyes kiejtett szó tiszta tónusára.

Ekkor fognak kimondott szavaink olyan gondolatformát alkotni, ami az elménkben lévő gondolatot testbe öltözteti. Akkor nem is fognak egyenetlenséget hordozni a szavaink, hanem hozzáadnak ahhoz a nagy harmonizáló hangzathoz, vagy egyesítő hanghoz, amelynek szerepe, hogy végső szóként hangozzék el az emberiség ajkán. A helytelen beszéd elválaszt, és fontos észben tartani, hogy a szó az egység szimbóluma, isteni, míg a beszéd, a maga számos különbözőségével - emberi.

A fejlődés előrehaladtával az emberi család a világegyetem nagy tervében elfoglalandó igazi helyére emelkedik, s ennek során az egyenes és helyes beszédet fogja egyre inkább gyakorolni, mert többet fog gondolkodni, mielőtt kiejti a szavakat, vagy amint azt egy nagy tanító mondta: "A helytelen beszéd hibáit meditáció segítségével fogja kijavítani"; és a szóformák, a tiszta és helyes hangok, valamint a hangzás minőségének jelentősége egyre nyilvánvalóbbá válik.

A második fontos szó ebben a negyedik Szabályban a fény. Először a hang, majd a hang első hatása, a fény kiáradása teszi nyilvánvalóvá a gondolatformát.

A fény azáltal ismerszik meg, amit nyilvánvalóvá tesz. A fény hiánya eredményezi a jelenségek világának elhomályosodását a nyilvánvaló nemlétbe.

A Hang által létrehozott gondolatforma a megnyilatkozás forrásául van szánva. Az igazságot kell nyilvánvalóvá tennie és a valóság aspektusát megteremteni a szemlélő felfogása számára. Ennélfogva a gondolatformának a második tulajdonsága a maga legmagasabb rendű alkalmazásában az, hogy hozza a fényt az arra szorulóknak, akik a sötétben járnak.

Én itt most nem foglalkozom a fénnyel, mint a lélekkel, kozmikusan vagy egyénenként. Nem érintem a fényt mint az isteni egyetemesség második aspektusát. Ezekben az Utasításokban az igazságnak csak azzal a szempontjával kívánok foglalkozni, ami a jelöltet gyakorlati munkássá teszi, és így képessé teszi őt az intelligens munkára. Fő tevékenysége (és egyre inkább úgy fogja találni, hogy ez így van) gondolatformák létrehozása, hogy a gondolkodó emberi lényeket felismerésre vezesse. Ennek elvégzése érdekében munkáját okkult módon kell végeznie és kibocsátott munkája hangjának segítségével, a formában megnyilvánult igazság segítségével fényt és világosságot vinnie a Föld sötét helyeire.

Végezetül pedig gondolatformáját a maga bizonyosságának, szellemi megértésének és vitalitásának erejével fogja éltetni. A harmadik szó, a rezgés jelentősége tűnik fel így. Hallani az üzenetét, mert elhangzott; világosságot hoz, mert az Igazságot közvetíti és a Valóságot teszi nyilvánvalóvá; életbevágó fontossága van, mert együtt rezeg alkotójának életével, és életben marad mindaddig, amíg gondolat, hang és intelligencia meglelkesítik. Ez igaz egy üzenetről, egy szervezetről és az élet minden formájáról, amely nem más mint egy kozmikus vagy emberi alkotó megtestesült eszméje.

Hasznos lenne a tanulók számára, ha felfedeznék e három fontos szó jelentőségét és követnék azok szálait minden megtestesült gondolatformához - egy kozmoszhoz, egy fajhoz, egy nemzethez, egy emberi lényhez. Gondoljuk csak meg a különböző csoportok - a szoláris Logoszok, szoláris Angyalok, emberi lények és mások alkotó tevékenységét. Figyeljük meg az alkotó folyamat szféráit és meglátjuk, milyen igaz az Ősi Kommentár, amikor így szól:

"A hang visszhangzott a meg nem alkotott anyag különféle kerekei között; és ím, a Nap és az összes kisebb kerék megjelent. Fény tört elő a sok kerék között, és ezzel Isten számos alakja, sugárzó öltözékének különféle aspektusai felfénylettek.

A rezgő, lüktető kerekek átfordultak. Az élet, a maga számos szintjén és számos folyamatán megkezdte a kibontakozás folyamatát, és ím a törvény működni kezdett. Formák emelkedtek fel és tűntek el, de az élet ment tovább. Királyságok emelkedtek fel, tartották meg sokféle formájukat, amelyek összefonódtak, egymásba olvadtak, majd később szétváltak, de az élet még mindig ment tovább.

Az emberiség az Isten Fiát, a testet öltött Igét magába rejtve, kitört a kinyilatkoztatás fényére. Fajok tűntek fel és tűntek el. A formák elfüggönyözve a sugárzó lelket felemelkedtek, elérték céljukat és eltűntek az éjszakában, de ím az élet ment tovább, ezúttal már fénnyel elegyedve. Az élet összemosódott a fénnyel, úgy keveredtek, hogy nyilvánvalóvá tegyék a szépséget és hatalmat, a tevékeny felszabadító erőt, a bölcsességet és a szeretetet, amit mi Isten egy Fiának hívunk.

Az Istent Atya mivoltában ismerjük, a sok Istenfiú révén, akik legbelsőbb központjukban egyek. És ez a megvilágított élet még mindig megy tovább a hatalom, a teremtő erő végső tiszteletéig, amire vonatkozóan mi azt mondjuk: az a Minden, a Világegyetem Fenntartója, a Szférák örökös középpontja, az Egy."

Két jelentőségteljes szót érintettünk a negyedik Szabályban, - a hangot és a fényt - és egy kiemelkedő gondolat merül fel. A lélek úgy lesz ismeretes, mint fény, mint megvilágosító, míg a Szellem aspektust a későbbiekben mint hangot fogjuk felismerni. Teljes fény és megvilágosodás annak a tanítványnak jár, aki elérte a harmadik beavatást, míg a hang, a háromszoros AUM, a megnyilvánulás szintetizáló tényezőjének igazi felfogása csak annak lehetséges, aki a három világ mestereként áll helyt.

A rezgés szó kell, hogy most elfoglalja figyelmünket, de nem szabad elválasztani a soron következő szótól, ami a forma. A rezgés, az isteni tevékenység hatása, kétszeres: az első hatás, amelyben a rezgés (ami a szubjektivitás birodalmában jön létre a hangra és a fényre reagálva) választ kelt az anyagban, és azután éppen ezért vonzza, illetve összehívja az atomokat, amelyekből molekulák, sejtek, szervek és végül az összetett forma felépíthető. Minthogy ilyen hatást gyakorolt, a rezgés aspektust dualitásként kell felfognunk.

A forma az öt érzékszerv segítségével felismeri abban a környezetben lévő minden forma rezgés aspektusát, amelyben maga is egy működő létező. Később időben és térben ez a működő forma egyre inkább tudatára ébred a maga saját belső rezgésének és követve visszafelé e rezgést annak kiinduló forrásáig, rátalál az Énre, később pedig az Én Birodalmára. Az emberiség mint egész tudatában van a maga környezetének, és a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás érzékszervei által közvetített információkon keresztül a jelenségek világa - Isten külső öltözéke - ismertté válik, és a kommunikáció az Én, valamint a természet világa között létrejön. Amint az ész magáévá teszi és szintézisbe hozza ezt az ismeretet, a forma lakója a következő állomásokon megy át:

1. A rezgés észlelése és a környezet hatást gyakorol a formára.

2. A hatás észrevehető, de nem megérthető. Az e rezgés hatásának kitett ember tudatossága és ébersége fokozatosan megnyílik.

3. A környezet érdekelni kezdi az embert és kívánatosnak tekinti azt. A három világ vonzása mindinkább nő és az embert megismételt testetöltésekben tartja fogva. (Valójában mindnyájan egy megismételt szó vagyunk, amely időben és térben hangzik el.)

4. Később, amikor a természeti világ minket körülvevő formáinak rezgése egyhangúvá válik a sok élet állandó benyomásai révén, az ember kezd süket fület és nem látó szemet fordítani a vágyak ismerős jelenség világára. Kezd érzéketlenné válni annak rezgés-hatásaira, és egyre inkább felfigyel az Én rezgésére.

5. Később a próbaidő és tanítványság ösvényén ez a finomabb rezgés-tevékenység egyre növekvő vonzerőt gyakorol. A külső világ elveszíti vonzását. Az Én belső világa kiemelkedő helyet foglal el a vágyak világában.

6. A külső formán belül, amely maga a jelenségek világára való felfigyelés folyamatának visszajelző berendezése, a tanítvány a modern pszichológia nyelvét használva apránként egy új, finomabb visszajelző berendezést épít ki, amelyen keresztül a szubjektív világok felismerhetők.

Ennek az állapotnak az elérése után egy határozott elfordulás következik a formák külső világával való rezgésbeli érintkezéstől, és az ebbe az irányba ható vágyak leépülnek. Minden terméketlennek és nem kívánatosnak tűnik és semmi sem elégíti ki a lendületbe jött és törekvő lelket. Elindul egy új világ, egy új létállapot és egy új tudatállapot felé irányulás nehéz folyamata, és mert a belső, finomabb érzékelő berendezés még csak embrionális állapotban van, pusztító elveszettség érzése lép fel, tapogatózás a sötétben és a szellemi birkózás és felfedezés időszaka, amely próbára teszi a jelölt célratörésének állhatatosságát és szilárdságát a végső határokig.

De (és ez a bátorító pont, amit nem szabad elfelejteni) minden "törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja meg". Jegyezzük meg a IV. Szabálynak ezeket a szavait. Elkövetkezik egy időszak, amikor az ember valóban és igazán "a sziklára épít", és lehet, hogy a fény és árnyék váltakozását fogja megtapasztalni, lehet, hogy a tisztító vizek hullámai átcsapnak a feje fölött és elsodrással fenyegetnek, és lehet, hogy süketnek, némának és vaknak érzi majd magát, végeredményben semmi sem rombolhatja le a lélek célját. Csupán a kifejlett szellemi test hiányzik, ami úgy van felszerelve, hogy reagálni tud a belső szellemi világ rezgésére. Embrióként már létezik és alkalmazásának titka az agynak a felkészültségében van az étertest funkcióival kapcsolatban, merthogy az közbenjáróként van jelen az agy, az idegrendszer és az elme között, vagy a lélek, az elme és az agy között. Ezt itt nem lehet részletezni, csak egy utalást lehet tenni rá a buzgó jelölt érdeklődése miatt.

Éppen ezért adódnak az alábbi állapotok, amelyekkel már a IV. Szabályban foglalkoztunk, és fénylő tisztasággal, ámbár a kifejezésnek azzal a szűkszavúságával mutattunk rá, amely minden okkult és szimbolikus írást megkülönböztet:

1. A formák egységbe rendezése, mint a lélek tevékenységének eredménye a

   1. Hang

   2. Fény és

   3. Rezgés felhasználásával.

2. Egy érzékelő berendezés kifejlesztése a jelenségek világában való alkalmazásra.

3. A végső elfordulás a jelenségek világától az előbbi alkalmazása és az azt követő csömör eredményeként, és a finomabb érzékelő berendezés fokozatos használatba vétele.

4. A lélek reagáló berendezése - az elme, étertest, agy és idegrendszer - más irányba fordul és az ember tudatára ébred a lélek birodalmának, amely a természet egy másik világa.

5. A világi világoktól való elfordulás a lélek birodalma felé ezoterikus megszokássá válik, és ebben a gondolatban van elrejtve az ezoterikus pszichológia titka. Az ember megszilárdul a szellemi életben. Most már semmi nem hátráltathatja.

És most elérkeztünk a IV. Szabály jelentőségteljes szavaihoz: "Az ember mélyen lélegzik." Ez a mondat a ritmikus élet számos szempontját foglalja magában. Ez a pránayáma tudományának mágikus formulája. Fedi az alkotó élet művészetét. Magával ragadja az embert, és összhangba hozza magának Istennek a lüktető életével s teszi mindezt távolságtartással és az irány megváltoztatásával.

Érdemes megjegyezni az okkult mondásoknak azt a tartalmasságát és tömörségét, amelyet a IV. Szabály mutat be. A légzés művészetével három fázisban foglalkozik és ezt mindnyájunk számára a legalaposabb megfontolásra ajánlom.

Itt van először is a Belégzés. "Az ember mélyen lélegzik". Lényének legmélyéből kiindulva szívja be a levegőt. A jelenségek világában való élet folyamán magát az élet leheletét szívja a lélekből. Ez az első állomás. A jelenségek világában való élettől történő elszakadás folyamatában lényének mélyéből lélegzik, és megtapasztalja az életet, hogy azt visszairányíthassa ismét a forráshoz, ahonnan indult. A tanítvány okkult életében mihelyt kifejleszti érzékelő berendezésének új és finomabb használatát, gyakorolni fogja a légzés tudományát és felfedezi, hogy mélylégzéssel (beleértve a mély, közép és felső légzés három fázisát) az ezoterikus tapasztalatok világában cselekvésre tudja bírni éltető testét annak erőközpontjaival. Ily módon a "mélylégzés" három szempontja felöleli a teljes lelki tapasztalatot, és az érdeklődő jelölt kidolgozhatja a fent érintett három légzéshez való viszonyát.

Azután azt olvassuk, hogy "összpontosítja erőit". Ez már az a fázis, amelyre korábban utaltunk, amit úgy lehetne hívni, hogy a lélegzet visszatartása. Ez minden életerő állhatatos megtartása a csend állapotában, és ha ez már könnyen megy, és a megszokás és tapasztalat révén a folyamat önkénytelenné válik, akkor az ember látni, hallani és ismerni tud egy birodalomban, amely más mint a jelenségek világa. Magasabb értelemben ez az elmélkedés állapota, ami "pillanatnyi csend két tevékenység között", ahogy azt olyan találóan mondják. A lélek, a lélegzet, az élet vissza lett vonva a három világból és a "legmagasabb titkos tartózkodási helyén" nyugalomban és békében elmélkedik az üdvözítő látvány fölött. A tevékeny tanítvány életében ez eredményezi azokat az intermezzókat, amelyeket minden tanítvány ismer, amikor (a távolságtartás és a visszavonulás képessége révén) már semmi nem tartja őt vissza a formák világában. Minthogy most még csak törekszik a tökéletességre és nem érte el, ezek a csend, visszavonultság és távolságtartás közjátékai többnyire nehezek és sötétek. Minden csendes, és ő az ismeretlentől és a meglehetősen kietlen csendességtől, amelyben egyszerre csak magát találja, megrémülve áll. Előrehaladottabb esetekben ezt hívják "a lélek sötét éjjelé"-nek, - ez a hajnal előtti pillanat, az óra, mielőtt a fény felragyog.

A pránayáma tudományában ez az a pillanat, amely a belégzést követi, amikoris a test minden ereje (a lélegzés segítségével) felhatol a fejbe és ott koncentrálódik a kilégzést megelőzően. A visszatartásnak ez a pillanata, ha helyesen hajtják végre, létrehozza az erőteljes koncentráció közbevetését, és ez az a pillanat, amikor a jelöltnek meg kell ragadnia az alkalmat. Ebben egy burkolt figyelmeztetés van.

Aztán jön a kilégzés folyamata. Azt olvassuk a IV. Szabályban, hogy "kiveti magából a gondolatformákat". Mindig ez az eredménye a lélegzés tudománya végső állomásának. Egy pontos ritmusban lélegző személy által éltetett forma a munkájának elvégzésére és a feladatának teljesítésére lesz küldve. Tanulmányozzuk ezt a gondolatot alaposan, mert ez hordozza az alkotó munka titkát.

A lélek tapasztalatai során a három világban való megnyilvánulás számára a forma elmélyült meditációban készül, ami mindig is a légzéssel párhuzamos tevékenység. Aztán egy akarati cselekvéssel, kilélegzést eredményezve, az elmélkedés közjátékában, vagyis a légzés visszatartásában fogant és dinamikusan megalkotott formát kibocsátja a jelenségek világába, hogy tapasztalatok csatornájaként, a kifejezés eszközeként és érzékelő berendezésként szolgáljon az emberi élet három világában.

Tanítványi életében a tanuló meditáció és fegyelem segítségével megtanulja elérni a közjátékok emelkedett pillanatait, valahányszor a lélek síkján koncentrálja erőit, és aztán ismét egy akarati tettel kilélegzi szellemi céljait, terveit és életét a tapasztalati világba. A felépített gondolatforma - már ami a szerephez szükséges, amelyet játszania kell - és az erőkoncentráció, amelyet sikerült végrehajtania, hatékonnyá válik. A következő lépéshez szükséges energiát a lélek lélegzi ki és az végigmegy az éltető testen a szükséges építő tevékenységgel élénkítve így a fizikai eszközt. A tervnek az a nézőpontja, amelyet elmélkedése során magáévá tett, és a Hierarchia általános céljainak az a része, amelyben az ő lelke együttműködésre elhivatottnak érzi magát, egyidőben tör fel a kilégzéssel az elmén át az agyba, és így "kiveti magából a gondolatformákat".

A pránayáma tudományában ez a fázis foglalja magában a kilégzést, amely ha gondolkozva és tudatos céllal lesz végrehajtva, a központok éltetését szolgálja, és mindegyiküket dinamikus élettel tölti meg. Többet itt nem kell erről mondanom.

Így a "mélylégzés" tudományában felfedtük az alkotó munka teljes folyamatát és a fejlődést, amelynek során Isten a természetben egyre inkább feltárul. Ez az a folyamat, ahogyan az Élet, az Egyetlen Létező létbe hívta a jelenségek világát: a IV. Szabály a Teremtés tömör összefoglalása. Ugyanúgy a formula is, amellyel az egyéni lélek dolgozik, amikor az emberi tapasztalat három világában való megnyilvánulásért összpontosítja az erőit.

Az Élet-Lehelet megfelelő alkalmazása az a tökéletes művészet, amellyel a jelölt, a tanítvány és a beavatott dolgozik, miközben nem feledkezik meg róla, hogy a fizikai légzés tudománya a legkevésbé fontos szempont, és csak az energia helyes alkalmazása után következik, amikor az energia szót mi az élet isteni leheletére alkalmazzuk.

Végezetül, a tanítvány értelmi életében és a tanulás nagy munkájában a mentális anyag tudatos alkotójának lenni és így hozni létre eredményeket a jelenségek világában, ehhez tartalmazza a negyedik Szabály az útmutatást, amire a munka épül. Ez testesíti meg a teljes mágikus munka tudományát.

Éppen ezért ez a Szabály követeli meg a legszigorúbb megfontolást és tanulmányozást. Helyes megértése és helyes tanulmányozása minden jelöltet kivezet a jelenségek világából a lélek világába. Ha helyesen hajtják végre, utasításai visszavezetik a lelket ismét a jelenségek világába mint alkotó erőt a lélekmágiában, és mint befolyásoló és uralkodó tényezőt a formákon keresztül és azok felett.

Nyugati tanulók képzése esetén kérdés nélküli vak engedelmességet soha nem kérünk. Javaslatokat teszünk a módszerre és a technikára, amely évezredek óta hatásosnak bizonyult sok-sok tanítványnál. A légzésre, a segítő folyamatokra és a fizikai síkon való gyakorlati életre vonatkozó néhány szabályt el kell mondani, de az új típusú tanítványok képzésében az elkövetkezendő időszak folyamán a figyelő bölcs tanítók kívánsága az, hogy hagyjunk nagyobb szabadságot, mint idáig szokásban volt. Ez valamelyest lassúbb fejlődést fog eredményezni kezdetben, de úgy rémlik, hogy gyorsabb kibontakozást fog eredményezni a későbbi szakaszban a Beavatás Ösvényén.

Éppen ezért ösztönözzük a tanulókat, hogy képzésük időszakában bátorsággal és örömmel haladjanak előre, tudván, hogy tanítványok hadának tagjai, tudván, hogy nincsenek egyedül, hiszen ennek a hadnak az ereje is az övék, a tudásuk is, ha kialakul a képességük ennek megértésére, - és tudva azt is, hogy a figyelő Idősebb Testvérek szeretete, bölcsessége és megértése áll Isten minden törekvő Fia mögött, még akkor is, ha pillanatnyilag (és bölcsen) rá van hagyva, hogy a maga saját, mindenható lelkének erejével verekedje át magát a fénybe.

Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt mielőtt a megalkotott
burkolat tovább halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága,
aki így alkot és az állandó elmélyülés.
Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze.

A Lélek és Gondolatformái
Szív, torok és szem
A Központok Felébresztése

Az alábbiakat illetően foglalkoztunk a teremtési folyamatokkal:

1. Egy naprendszer, vagyis egy bolygóelrendezés Teremtője.

2. A Lélek, mint megnyilvánuló testének megalkotója. Itt nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberiség teljes családját egy vele párhuzamos lélekcsoport hozta létre.

3. Az ember, mint az őt kifejezni képes gondolatformák megalkotója, amely gondolatformák segítségével működik és amelyek körülveszik. Itt jusson eszünkbe, hogy ez a meghatározó alkotó munka csak azok számára lehetséges, akik mentális szinten tevékenykednek - a világ gondolkozói és a Mesterek tanítványai számára.

Mint láttuk, az objektív forma az alkotó tevékenységben meditáció eredménye, amelyen a meditációban keltett erővel dolgoztunk, létrehozva így a formát és annak alkalmazását a hang segítségével. Ezt követi az a szint, amelyen a forma objektíven szemlélhető és rezgő, élő valósággá válik. Így "lesz az Ige Testté", és így jön létre minden forma - világegyetemek, emberek és lélekkel telített gondolatok.

Ez az ötödik szabály három tényezőt érint, amelyek az alkotó figyelmét lefoglalják, mielőtt a fizikai forma megjelenik a külső szinten. Ez a három a következő:

Röviden foglalkozni fogunk e hárommal, aztán pedig fontolóra vesszük azt a három tényezőt, amelyekkel a tanítvány kapcsolatban lesz, ha valaha is tevékeny és hatékony együttműködője kíván lenni a Hierarchiának. Ez a három a Szem, a Szív és a Torok. E szabályoknak a megfogalmazására és jelentőségére különféle utakon lehet eljutni. Céljaink elérése érdekében azt fogjuk követni, amelyik a tanítványra és a munkájára vonatkozik, és azzal a képzéssel fog foglalkozni, ami a lélek mágikus munkájához vezet, amint ez a lélek egy fizikai formát elfoglal és alkalmaz. Ezek a tanítások gyakorlati szándékúak; a tanítvány gyakoroltatását és önfegyelmezését emelik ki és a jelölt megtalálhatja majd a szövegben itt-ott elrejtve azokat az ezoterikus célzásokat, amiket ha követ, vezetni fogják őt a kísérletekben és az igazság megtapasztalásában. A nem igazi jelöltek nem fogják megérteni az elgondolásokat és így a korai tapasztalatszerzés veszélyeitől védve lesznek.

Ragadjuk meg tehát a három tényezőt, amely figyelmünk előterébe került, és egy olyan emberi lény álláspontjáról fontoljuk meg, aki gondolatformákat alkot, nem pedig egy szoláris Teremtő vagy egy lélek álláspontjáról elsősorban, aki a formán keresztül inkarnálni készül. Két párhuzamos gondolatot kell itt értékelni. Az egyik az, hogy a gondolatformák létrehozása a jelöltek napi meditációja során végzett munkájának egy része. Ha a tanuló figyelembe veszi, hogy valahányszor leül reggeli meditációjához, gondolatformák felépítését és életre keltését tanulja, munkájában több érdekességet fog találni. A legtöbb jelölt meditációs munkája közben az azzal kapcsolatos hiányosságokkal foglalkozik és hogy képtelen irányítani gondolatait, jóllehet törekvéseinek mindkét iránya megkapná a segítséget, ha alapvetően a gondolatforma építés munkájának szentelné magát.

Egy másodlagos és kevésbé fontos gondolat az, hogy a lelkek, miközben emberi testet készülnek felölteni, mély meditációs tevékenységgel vannak elfoglalva és így igencsak valószínűtlen, hogy egy átlagos médium által egy szokásos szeánszon elérhetők legyenek. Legfeljebb azok elérhetők ilyen módon, akik nemrégiben kerültek át, de ők legtöbb esetben egy másfajta mély figyelem-elterelés állapotában vannak. Itt most nincs idő rá és nem is célunk tovább mélyíteni ezt a témát, de jelentősége van azok számára, akik ezeket a kérdéseket vizsgálják.

1. A Vizek Állapota

Az alkotó közreműködő, az ember, koordináló célú kezdeményezéssel, célzott meditációval és teremtő tevékenységgel építette fel a gondolatformát, amelyet saját életerejével lelkesít meg, és akaratával irányít. Itt az ideje, hogy a gondolatformát útjára bocsássa, hogy létének célját betölthesse. Mint egy korábbi szabályban láttuk, a forma "elválik" alkotójától a kilégzés erejével. Ez szimbolikus megállapítás, de ugyanakkor tapasztalati a tény a mágikus munkában. A tanítvány munkájában gyakran éppen azért következik be hiba, mert képtelen megérteni ennek a kilégzésnek mind az ezoterikus, mind a szó szerinti jelentését, miközben meditációs munkáját végzi. Ez a kilégzés a ritmikus légzés egy megelőző időszakának az eredménye, amely párhuzamosan halad a koncentrált meditációs munkával. Ezután a figyelem és a lélegzés meghatározott összpontosítása következik és a megalkotott forma céljának mentális körülhatárolása. Végezetül a gondolatforma élettel telítése alkotója részéről és az ezt követő energiafeltöltés, hogy önálló életre és működésre legyen képes.

A munka hatékonyságának első akadálya a tanítványnak abból a hibájából következik, hogy nem tudja végrehajtani ezeket a tevékenységeket egyidejűleg. Az elhibázás második oka annak a megfontolásnak a hiányából származik, hogy milyen a vizek állapota, vagyis az érzelmi szubsztancia állapota, amelybe ennek a mentális formának bele kell merülnie, hogy így magához gyűjtse az asztrálsík anyagát, amely képessé tenné a formát működő valósággá lenni ezen a szinten. Ha erre képtelen akkor egyszerűen holt formává lesz a gondolat szintjén, mert nélkülözni fogja a vágy motiváló erejét, ami szükséges ahhoz, hogy a fizikai síkon teljessé legyen.

Érdemes végiggondolni a következőket: ha egy gondolatformát az érzelmi világba bocsátunk be, hogy egy vágytestet gyűjtsön magának (ami a tárgyiasságot létrehozó mozgató erő), és elmerül "a vizeknek" egyfajta "állapotába", amit leginkább tisztán önzésnek lehet nevezni, az történik, hogy a tanítvány asztrálteste, amely a tanítvány által alkalmazott minden asztrális energia fókuszpontja, magához vonzza és a gondolatforma elveszett. Belesodródik egy örvénybe, amelynek a középpontja az illető asztrálteste és így elveszíti önálló létét. Érdemes itt az örvény hasonlatot alkalmazni. A gondolkodó olyan, mint az az ember, aki egy játékcsónakot tol be a partról a víz sodrába. Ha egy örvényes helyre tolja, rövid időn belül elnyeli a központi örvény és így eltűnik. Számos forma, amelyet a jelölt megalkot meditációs munkája során, elvész és célját téveszti a jelölt érzelmi testének kaotikus és örvénylő állapota miatt. Jó szándékok lesznek így semmivé. A Mester utasítására eltervezett munka és jószándék nem tud testet ölteni, mert amint a gondolatforma leszáll a vágyak és érzelmek síkjára, csupán a félelem, gyanakvás, gyűlölet, a rosszindulatú vagy csak tisztán fizikai vágyak kavargó vizeivel kerül érintkezésbe. Ezek ereje hatásosabb és a kis formát elsüllyesztik, létezését megszüntetik és az ember rádöbben arra, hogy erőfeszítése megint nem járt sikerrel.

Vagy másképpen, "a vizek állapota" nem egy önmagában gerjedő örvénylés, sokkal inkább hasonlítható egy olyan tóhoz, amely fortyogva bugyog és fel van zavarva a mások tevékenységétől. Számos tanítvány van, aki az önuralom és a személyes közömbösség meglehetősen magas fokára jutott el már. Ők már nem áldozatai a személyiség vágyainak és céljainak, és viszonylag szabadok az önző törekvések örvényeitől. De asztráltestük újra és újra belesodródik a csoport által - amelyben és amelyért dolgoznak - keltett izgatott állapotba. Lelkesek vagy letörtek, elégedettek vagy elégedetlenek az eredményekkel, amelyeket sikerült vagy nem sikerült elérni. Ez a siker vagy sikerhiány és szolgáló társaik melléjük állása vagy szembefordulása izgalmat és érzelmi hullámokat kelt, és az oly szorgalmasan és imák között megalkotott gondolatformáik az előbbiekre való erőteljes reagálásban semmivé válnak. A "cselekvésben való gyakorlottságuk" elvész, mert a vágyott célhoz ragaszkodnak és így munkájuk eredménytelenné válik.

A "vizek állapota" még sokféle lehet, aszerint hogy a jelölt mit tud létrehozni a maga számára, van azonban még egy, amelyet érinteni szeretnék. A tanítvány érzelmi teste, amelynek táplálni és gondozni kell a gondolatforma-csecsemőt (annak értelmi magvával), szükségszerűen része a bolygó érzelmi formájának és ebből következik, hogy együtt rezeg ezzel a formával. Ezt nagyon alaposan meg kell gondolni, mert az érzelmi test bele van merítve az általános asztrális körülmények cselekvési szintjébe és bölcsen ebből a szempontból kell kezelni.

Jelenleg három uralkodó minőség van ebben a planetáris formában - a félelem, a várakozás és az anyagi javak utáni vágy, amely a csúcspontjára jutott (az emberiség családjában). Jól jegyezzük meg a kifejezést: "csúcspontjára jutott". Az emberiségnek az anyagi boldogság utáni vágya elérte a tetőpontot, sőt ez a vágy túl van a csúcsponton; az emberiség sok mindent elért és meg is haladt. De a korok ritmusa nagyon erős.

A jelöltnek meg kell ragadnia ezt a három minőséget, és le kell vele számolnia, ha az értelmi szintről szolgálni akar. A félelmet be kell helyettesítenie azzal a békével, amely mindig is az Örökkévaló Fényében élők előjoga. A kíváncsiskodó elvárást be kell helyettesíteni a végső célok nyugodt és mégis tevékeny biztonságával, amely a Terv látomásából származik, valamint a tanítványok egymással, majd később a Mesterrel való kapcsolatából. Az anyagi birtoklás vágyát el kell nyomnia a lélek örömére szolgáló dolgok birtoklása utáni törekvésnek - az olyanokénak, mint a bölcsesség, a szeretet és a szolgálatra való erő. Béke, biztonság és helyes törekvések! Ha ezt a három dolgot a mindennapi életben megértjük és megtapasztaljuk, akkor ezek létre fogják hozni a "vizek" helyes "állapotát". Ez biztosítani fogja a lélekként működő ember meditációjában megfelelően létbe hívott minden gondolatforma életben maradását.

2. Annak a Biztonsága, aki így Alkot

Hangsúlyozottan el lehet itt mondani, még akkor is, ha ez régen tudott közhely, hogy az embereket gyakran elpusztítják (okkult, és éppen ezért a legfontosabb értelemben) a saját gondolatformáik. A koncentrációval és meditációval végzett gondolatalkotás borzasztóan veszélyes dolog, ezt sohasem szabad elfelejteni. Vannak gondolatformák, amelyeket nem akadályoz sok vágyanyag, s amelyek nem haladnak lefelé tovább a maguk útján, s így megmérgezik az embert a mentális síkon. Teszik ezt kétféle módon:

1. olyan hatalmassá nőnek a mentális síkon, hogy az ember áldozatául esik a dolognak, amit maga teremtett. Ez a pszichiáterek által emlegetett "fixa idea", a megszálltság, amely elmebajhoz vezet, az egypontú gondolatmenet, amely terrorizálja alkotóját.

2. olyan gyorsan sokszorozódnak, hogy az ember értelmi aurája olyanná válik, mint egy sűrű, vastag felhő, amelyen a lélek világossága képtelen áttörni és amelyen az emberi lények szeretete, a természet kedves, szép, megnyugtató tevékenysége, valamint a három világban való élet egyaránt képtelen áthatolni. Az embert elborítják és fojtogatják a saját gondolatformái, és a miazma áldozatává válik, amelyet ő maga keltett életre.

És ismét, vannak olyan gondolatsorok, amelyek az érzelmi testből mérgező természetű reakciókat váltanak ki. Egy ilyen, az ember által követett gondolatsor adódhat az embertársakkal kapcsolatban. Gyűlöletet, féltékenységet és irigységet szül és olyan fizikai síkon történő tevékenységet hoz létre, amely a gondolatok alkotójának halálát okozhatja. Ez lehet szó szerinti is, például egy gyilkosság esetében, ami sokszor a kikristályosodott szándék eredménye, vagy okozhat betegséget is. A tiszta gondolat, az igaz indítékok és a szeretettel telített vágy a betegségek igazi hatástalanítói és ahol az ezek iránti vágy (ami sokakat lelkesít) építő gondolkodássá emelkedik, ott a betegség fokozatosan eltűnik. Most még, bár sokan kívánnak, kevesen gondolkodnak. Soha ne feledjük el, hogy a Nagyok nem azokat keresik, akik csak vágyódnak és szándékoznak, azokat kutatják fel, akik vágyaikba beleolvasztják eltökéltségüket, hogy megtanulják alkalmazni mentáltestüket és alkotókká váljanak, és akik építő módon működnek e célok megvalósítása érdekében.

Így nyilvánvalóvá válik, hogy az igazi okkult gyakorlat minden rendszerében miért a helyes gondolkodáson, a szeretettel teljes vágyon és a tiszta életen van a hangsúly. Csak így lehet az alkotó munkát biztonsággal véghezvinni és csak így haladhat tovább lefelé a gondolatforma a tárgyiasulásba és lehet építő közreműködő az emberi lét szintjén.

3. Kitartó Elmélyülés

Vegyük észre itt, hogy a 'meditáció' szót nem használjuk. Ez egy másféle gondolat. A meditációs folyamat magába foglalja a gondolat alkalmazását és a forma mentális felépítését úgy, hogy az befejezett és teljes legyen, és összehangolt a tanítvány csoportjában levő tanítványtársak gondolatformáival és éppen ezért a Tervvel az ember képességének legmagasabb foka szerint. Most állhatatossággal meg kell szemlélnie azt, amit alkotott és ugyanilyen állhatatossággal kell belélehelnie a szükséges életet, hogy feladatát elvégezhesse.

Felhagy az érveléssel, a gondolkodással, a formálással és a mentális anyagból való építkezéssel. Egyszerűen csak életet tölt a formába és kibocsátja azt, hogy végrehajtsa akaratát. Amilyen hosszan képes szemlélni és állhatatosnak maradni, addig fogja alkotása betölteni szándékát és végrehajtójaként tevékenykedni.

Ameddig csak összpontosítani tudja figyelmét az eszmére, amelyért megalkotta gondolatformáját és ameddig össze tudja kapcsolni a formát és az eszmét egyetlen állandó látomásba, éppen annyi ideig fogja a forma szolgálni célját és kifejezni ezt az eszmét. Ebben áll a Tervvel való minden sikeres együttműködés titka.

Most egy darabig a "szív, torok és szem" szavakat fogjuk tanulmányozni, mert ezeknek különös jelentősége van. Ez a három fogja alkotni a minden tanítvány által alkalmazott eszköztárat a sebesen közeledő világciklus során. Hogy a tanítványoknak még nem valami nagy serege inkarnálódott jelenleg, és hogy ez az eszköztár még csak kezdetleges formában van jelen a tanítványi szinten működők többségénél, az kétségtelenül igaz. Meg kell gondolni mindenesetre, hogy a világciklus csak nemrég lett felavatva és egy igen jelentős időtartamot fog felölelni. Jelenleg még csak négyszáz elfogadott tanítvány van a világon - azaz négyszáz férfi és nő, akik valóban tudják, hogy ők tanítványok, és tudják mi a munkájuk, és teszik is azt. Mindazonáltal sok százan vannak (a jelenlegi fiatalok generációjában), akik a felvétel határán állnak, és ezrek vannak a gyakorlópályán.

Minden igazi ezoterikus csoporton belül alakítani kell egy kisebb csoportot, amely rendelkezik ennek a szív, torok és szem mechanizmusnak az intellektuális felismerésével. Azokból kell, hogy álljon ez, akik alávetik magukat egy bizonyos fegyelemnek és gyakorlásnak, amelynek haszna a természetben bizonyított tényként mutatkozik meg számukra. Nyomatékkal felhívom a figyelmet ezekre a szavakra, és kérem gondos tanulmányozásukat.

A természeti test esetében a mechanizmus alkalmazására kétféle módon kerül sor: először is a használata önkéntelen, és nem tudatos, hogy hogyan, miért és mikor kerül sor az eszköztár alkalmazására. Az állat használja a mechanizmust, sok tekintetben az emberhez hasonló módon, lát, hall és organikusan az emberhez hasonló módon tevékenykedik, de nála hiányzik az értelmi felfogás, valamint az ok és az okozat láncolat, amely a természet magasabb világában jellemző.

Valami hasonló létezik a tanítványság útjának korai szakaszaiban és a még próbaidős útjának végső szakaszán. A tanítvány olyan képességek és erők tudatára ébred, amelyek még értelmileg nem állnak az ő irányítása alatt. A belső látás felvillanásait tapasztalja meg, és olyan tudást, amelynek a pillanatnyi értékéről még nem is tud számot adni. Rezgésekkel kerül érintkezésbe és más világok jelenségeivel, de hogy honnan indul ki a folyamat, afelől tájékozatlan marad és nem képes sem megismételni sem felidézni az élményt. Étertestén belül hatékony erőket észlel. Néha lokalizálni tudja őket, és elméletileg elfogadja, hogy valami tudatos tevékenység felébredése zajlik, egy hétrétegű struktúráé, amelyik formájában szimbolikus és alkalmazásakor hatékony. Eddig még nem tudja irányítani, és nem tudja intelligens együttműködésre bírni saját céljaival és eszményeivel, akármilyen keményen próbálja is. Csupán annyit tud tenni, hogy felméri az ilyen jelenségeket és megjegyzi tapasztalatait, mindig észben tartva, hogy kibontakozásának korai szakaszaiban csak a legdurvább és legmateriálisabb rezgéseket képes regisztrálni agyi tudatával. Egyszerűen várakoznia kell és elméjét a hordozó eszközök megtisztítására kell edzenie, valamint mindannak a megsemmisítésére, amiről úgy gondolja, hogy látását feltehetően eltorzítaná. Ez az időszak lehet hosszú vagy rövid, aszerint, hogy mikor lép először szubjektív tudatába a jelölt, vagy veszi fel egy régebbi, vagy már korábban részben elért vállalt céljának fonalát.

Szeretném itt tökéletesen világossá tenni minden igaz és őszinte jelölt számára, hogy az elkövetkezendő néhány dekád során zajló képzésben az asztrális látás és hallás kibontakoztatása tökéletesen kizárt, vagy (ha már létezik) teljesen úrrá kell rajta lenni. Az igaz tanítvány a mentálsíkon összpontosul annak a célnak a szemmel tartásával, hogy tudatát még magasabbra fejlessze, a lélek szélesebb és átfogóbb tudatosságára.

Célja a magasabb rendű megragadása és ezen a szinten nincs rá szüksége, hogy felújítsa azt az asztrális képességet, amely, mint jól tudjuk, a Föld kevésbé fejlett fajtáinak és a magasabb rendű állatok közül igen soknak sajátja. Később, ha majd eléri az adeptus szintjét, tevékenykedhet az asztrális síkon, ha úgy kívánja, de nem szabad elfelejteni, hogy a Mester az emberiség (és minden világ) lelki aspektusával dolgozik, nem pedig az asztráltestükkel. Ezt bizony gyakran elfelejtik a tanítók mind Nyugaton, mind Keleten.

A lelkekkel való munkálkodásban zajlik a fejlesztés igazi technikája, hiszen a természet minden világának formáiban a lélek az, amely felelős a formáknak és az azokban való fejlesztési tevékenységért. Hadd mondjam hát a tanulóknak, hogy legfőbb céljuk az legyen, hogy ismerjék fel lelküket, műveljék a lélektudatot és úgy tanuljanak meg élni és dolgozni, mint lelkek. Amíg csak eszköztáruk nem válik akaratlagossá, leginkább azt tanácsolnám nekik, hogy képezzék az elméjüket, tanulmányozzák a törvényeket, amelyek a megnyilvánulásokat szabályozzák, és tanulják meg magukba olvasztani mindazt, amit mi most a 'magasabb' szóval fejezünk ki - amely ugyan nem tökéletes meghatározás, de most elegendőnek kell lennie.

Másodszor, mihelyt a szubjektív eszköz akaratlagossá válik, és az ember már tudja, hogyan kell alkalmaznia, amikor már alkalmazza, sőt, használatát meg tudja szakítani vagy akarattal vissza tudja vonni, egész állapota megváltozik és használhatósága megnövekszik. Elméjének használata révén az emberiségben tudatossá vált fizikai eszköztárának célja és alkalmazása. Most már egy még magasabb képesség alkalmazásával, amely a lélekre jellemző, eszköztárának akaratlagos és intelligens irányítására tér át és megtanulja felfogni, hogy azok milyen célt szolgálnak. Ez a magasabb képesség az intuíció.

Hadd adjak különös hangsúlyt annak, hogy az ember csak akkor válik hasznossá egy Mester csoportjában, ha intuitívvé válik, és ajánlom minden jelöltnek, hogy a lehető leggondosabban tanulmányozza az intuíció értelmét és jelentőségét. Amikor az működni kezd, akkor a tanítvány a próbaidős állapotból átléphet és befogadást nyerhet egy Mester csoportjába.

Itt megkérdezhetnétek, hogy hogyan juthat ez az ember tudomására, vagy a próbaidős hogyan győződhet meg erről.

Jó sok képzést kap a jelölt, anélkül, hogy tudatosan észrevenné. Téves törekvései is ki lesznek mutatva, miközben komolyan igyekszik szolgálatra felkészíteni önmagát, és ha a motivációelemzést őszintén végzi el, ez meglepően át fogja emelni az asztrális vagy érzelmi világból az értelmi világba. A Mesterek először is a mentális világban érhetők el, és őket ott kell keresni.

De eljött az ideje, hogy a fejben lévő fény nemcsak jelen van már, hanem némiképp használható is. A jelölt karmája olyan, hogy lehetővé válik számára kemény erőfeszítések árán úgy alakítania az életét, hogy nemcsak teljesítheti karmáját és végrehajthatja kötelességeit, hanem elég határozottsággal bír már, hogy képes legyen kezelni a tanítványság problémáit és kötelezettségeit. Mások szolgálatát helyes motivációval hajtja végre és munkája kezd számítani és érezteti már hatását is, míg saját érdekeit szem elől veszti mások kedvéért. Amikor ez bekövetkezik, bizonyos ezoterikus történés veszi kezdetét.

A Mester megbeszéli néhány magas szintű tanítványával, hogy ajánlható-e a jelölt a csoport aurába való befogadásra és rezgései bekeverhetők-e a csoportéba. Ha a határozatot meghozták, egy kétéves időszakra egy idősebb tanítvány a Mester és az újonnan elfogadott jelölt közötti közbenjáróként fog szerepelni. Ő dolgozik az új tanítvánnyal, lefokozza számára (ha szabad ezt így kifejezni) a Mester rezgéseit, hogy a tanítvány testeit hozzászoktassa a felgyorsult és magasabb ütemhez. Lelkén keresztül hat a tanítvány elméjére a csoport tervekkel és eszményekkel, és figyeli az élet eseményeire és alkalmaira való reagálását. Gyakorlatilag ő látja el a Mester feladatait és foglalja el helyét.

Ezalatt a jelölt végig felvilágosítatlan marad arról, hogy mi is történik és nem jön tudatára szubjektív kapcsolatainak. Ő magában azonban három dolgot észlel:

Megnövekedett értelmi tevékenységet. Ez eleinte sok bajjal jár, és úgy fogja érezni, hogy elméjének irányítását elveszítette, ahelyett, hogy felerősödött volna, de ez csak átmeneti állapot, és fokozatosan visszanyeri fölötte uralmát.

Megnövekedett érzékenységet az ideák iránt és a Hierarchia tervének átfogóbb áttekintését. Ez a korai szakaszban bizonyos mértékig fanatikussá fogja tenni. Állandóan el fogja őt kapni a lelkesedés új eszmények, új izmusok, új életvitel, az emberiség felvirágoztatásának új álmai iránt. Egyik kultuszt a másik után fogja elfogadni, amennyiben azok lehetővé tenni látszanak az eljövendő évezredet. Egy idő után azonban visszanyeri egyensúlyát és a cél fogja irányítani az életét. Saját feladatán dolgozik majd és legjobb képességei szerint fog hozzájárulni az össztevékenységhez.

Megnövekedett pszichikai érzékenységet. Ez a növekedés mutatója és ugyanakkor próba is. Még hajlamos arra, hogy a pszichikai erők csábításai rászedjék, meg lesz kísértve, hogy erőfeszítései mellékösvényekre tévedjenek az emberiség különleges szolgálatától a pszichikai erők felhasználása felé, a saját igényeinek kielégítésére. A jelöltnek fejlődnie kell természetesen minden részében, de amíg lélekként nem tud működni tudatosan és az együttműködő intelligencia alkalmazásával, addig az alsóbbrendű erőknek tétleneknek kell maradniuk. Azokat biztonságosan csak fejlettebb tanítványok és beavatottak tudják alkalmazni. Fegyverek azok és szolgáló eszközök, amelyeket a három világban azok tudnak alkalmazni, akiket még az Újraszületés Törvénye köt azokhoz a világokhoz. Azoknak, akik már átmentek a nagy felszabaduláson és "okkult értelemben átkeltek a hídon", már nincs szükségük az alsó burkokhoz tartozó erőkre. Ők alkalmazni tudják az intuíció tévedhetetlen tudását és a Fény alapelvének megvilágosító erejét.

Sok félreértés van az emberek fejében akörül, hogy egy Mester hogyan hozza az elfogadott tanítvány tudomására, hogy elfogadták. Általános benyomás, hogy egyszerűen megmondják neki, és hogy egy beszélgetést hoznak össze, amelyen a Mester elfogadja őt és munkába állítja. Csakhogy nem így van. Az okkult törvény éppúgy áll a tanítványságra, mint a beavatásra, és az ember vakon megy előre. Remél, de nem tud, várja, hogy úgy legyen, de kézzelfogható bizonyosságot nem kap; önmaga és a vele szemben támasztott kívánalmak tanulmányozása révén arra a következtetésre jut, hogy talán elérte már az elfogadott tanítvány státusát. Éppen ezért abban a meggyőződésben cselekszik és úgy vigyáz a tetteire, őrködik szavai fölött és irányítja a gondolatait, nehogy egy törvényellenes cselekedet, egy felesleges szó vagy kellemetlen gondolat megtörje a ritmust, amelyről azt hiszi, hogy már beállt. Folytatja a munkáját, de elmélyíti a meditációt, keresi az indítékait, igyekszik kifejleszteni mentáltestét, a szolgálat eszményét tűzi ki maga elé és igyekszik minduntalan szolgálni. És aztán egy szép napon (amikor úgy el van halmozva az előtte lévő munkával, hogy el is feledkezik önmagáról), meglátja Azt, Aki már olyan régen figyelemmel kíséri őt.

Ez kétféleképpen mehet végbe: teljesen éber tudatállapotban vagy pedig az alvás óráiban, amikor a beszélgetés regisztrálódik a fizikai agyban.

De a tanítványok részéről ennek az eseménynek a felfogását követni fogják bizonyos egyéb felismerések.

1. Ezt az eseményt minden vitán felüli tényként fogja fel. A tanítvány agyában nem marad kétség.

2. Egy tiltás marad a tanítvány tudatában, hogy az eseményt bárkinek említse. Hónapok vagy akár évek múlhatnak el, amíg a tanítvány említeni fogja és akkor is csak azok előtt, akiket magukat is tanítványnak ismertek el, vagy egy munkatárs előtt, aki ugyanaz a csoportbefolyás alatt áll, akinek joga van tudni és akinek jogát a csoport Mestere szentesítette.

3. Bizonyos tényezőket, amelyek a Mester kapcsolatát irányítják a tanítvánnyal, fokozatosan felismer a tanítvány, és ezek a tényezők egyre inkább irányítani kezdik az életét.

   1. Felismeri, hogy a Mesterével való kapcsolódási pontokat a csoport szükséglete és sürgetése uralja és a csoport-szolgálattal függ össze. Fokozatosan derengeni kezd neki, hogy Mestere csupán annyiban érdeklődik iránta, amennyiben lelke a szolgálatban felhasználható a fizikai síkon lévő személyiségen keresztül. Kezdi felismerni, hogy Mestere a lelkével munkálkodik és hogy lelke az, amely kapcsolatban áll a Mesterrel, nem pedig személyes valója. Problémája tehát egyre világosabbá válik, és minden tanítványnak ugyanaz a problémája. Azaz, hogy tartsa nyitva a közlekedő csatornát lelke és agya között az elméjén át úgy, hogy ha a Mester kommunikálni akar vele, ezt azonnal és könnyen megtehesse. A Mesternek néha heteket kell várnia, amíg a tanítvány füléhez juthat, mert a felfelé vezető csatorna zárva van, és a lélek nem áll összeköttetésben az aggyal. Ez különösen igaz a tanítványság korai szakaszában.

   2. Úgy találja, hogy ő az, aki az esetek többségében alacsonyrendű pszichikus jelenségekkel való elfoglaltsága, fizikai lényének alkalmatlansága és elméje irányításának hiánya miatt elzárkózik, és ily módon felfedezi, hogy állandóan és kitartóan munkálkodnia kell alacsonyabb rendű énjén.

   3. Úgy találja, hogy az egyik legelső dolog, amit tennie kell, megtanulni különbséget tenni:

      - saját lélekrezgései

      - a vele kapcsolatban álló tanítványok csoportjának rezgése

      - és a Mester rezgése között.

      Mindhárom különbözik egymástól és különösen eleinte, könnyű összekeverni őket. Szigorú szabály a jelölt számára amikor egy magas rezgéssel és ösztönzéssel kerül kapcsolatba, hogy megállapítsa, hogy a saját lelke, a szívében lévő Mester az, aki felkereste, és ne is próbálja elhitetni magával a gondolatot (amely pedig olyan hízelgő büszkesége és a személyisége számára), hogy a Mester igyekszik elérni őt.

   4. Felfedezi azt is, hogy a Mestereknek nem szokása hízelegni vagy ígérgetni tanítványaiknak. Ők túlságosan elfoglaltak és nagyon is bölcsek, és nem is terhelik meg magukat azzal, hogy olyanokat mondjanak a tanítványaiknak, hogy magas hivatalokra szánják őket, vagy hogy ők lennének az Ő közbenjáróik, meg hogy a Hierarchia számít rájuk. Az érvényesülési vágy, a hatalom szeretete és az önteltség, amely sok mentális típust jellemez, próbára teszi a küszködő jelöltet, de amennyire szüksége van, azt a saját személyiségétől úgyis megkapja ezen a téren. Ezek a tulajdonságok rászedik és félrevezetik, föltuszkolják egy piedesztálra, amiről a végén úgyis le kell szállnia. A Mesterek semmit sem mondanak, amivel tanítványaik büszkeségét táplálhatnák, és olyan szavakat sem mondanak, amelyekkel jelöltjeikben az elkülönülés szellemét erősíthetnék.

   5. A tanítvány arra is rájön, hogy a Mesterek nem egykönnyen hozzáférhetőek. Ők elfoglalt emberek, alig képesek csak néhány percet is megtakarítani, amikor a tanítvánnyal foglalkozhatnának, és a Tanítványság Ösvényének kezdetén állók esetében csak ha veszély áll fenn, akkor fejtenek ki szükségszerűen nagyobb energiát ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsenek. Régi és kipróbált tanítványokkal a kapcsolat gyakoribb, minthogy könnyebben felvehető és sokkal gyorsabb eredményre van remény. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy minél újabb a tanítvány, annál inkább igényli a figyelmet és gondolja úgy, hogy meg is kell kapnia. A régi és tapasztaltabb szolgálók igyekeznek elvégezni a kötelességeiket és a lehető legkevesebb kapcsolatot felvéve a Mesterekkel folytatni munkájukat. Igyekeznek időt megtakarítani Mesterük számára, és gyakran úgy tekintenek egy párbeszédre Mesterükkel, mint a saját hibájuk bizonyítékára és éppen ezért sajnálkozásukat fejezik ki, hogy igénybe kellett venni Őt és arra késztették, hogy energiáját a munkában elkövetett hibák kiküszöbölésére és a tanítványok veszélytől való megóvására fordította. Minden magasabb szintű tanítvány célja az, hogy munkáját elvégezze, és hogy kapcsolatban álljon szellemi erőközpontjával, amely a csoportja, és így állandó kapcsolatban legyen Mesterével, beszélgetések és konkrét találkozások nélkül. Sokan csupán egyszer egy évben óhajtanak kapcsolatba lépni Mesterükkel, rendszerint májusban, a telihold idején.

   6. Arra is rájön, hogy a Mester és tanítványa közti viszonyt törvény szabályozza, és hogy a kívánt kapcsolatnak határozott szintjei és fokozatai vannak. Ezeket el lehet sorolni, de nem lehet részletezni.

      1. A szint, amelyen a tanítvánnyal a Mester felveszi a kapcsolatot egy másik tanítvány segítségével a fizikai síkon. Ez a "Kis Tanítványság" szintje.

      2. A szint, amelyen egy magasabb fokozatú tanítvány irányítja a próbaidőst a lélek vonaláról. Ez a "Tanítvány a Fényben" szintje.

      3. A szint, amelyen szükség szerint a Mester kapcsolatba lép a tanítvánnyal, az alábbi módon:

         1. egy élénk álomélmény

         2. egy szimbolikus tanítás

         3. a Mester egy gondolatformájának felhasználása

         4. egy meditációban történő kapcsolat

         5. vagy a Mester ásrámjában történt határozott és jól megjegyzett párbeszéd segítségével.

         Ez kifejezetten az Elfogadott Tanítvány szintje.

      4. A szint, amelyen a tanítványt, miután bölcsességét bemutatta a munkában, valamint a Mester problémája iránti megértését, megtanítják, hogy (szükség esetén) hogyan hívja fel a Mester figyelmét, és ily módon hogyan vegye igénybe annak erejét, tudását és tanácsát. Ez egy azonnali történés és a Mester idejéből jóformán semmit nem vesz igénybe. Ennek a szintnek az a különleges neve, hogy "egy Tanítvány a Vezérfonalon, vagy Szutratmán".

      5. A szint, amelyen megismerheti egy rezgés és egy hívás kiküldésének módszerét, amely feljogosítja őt a Mesterrel való párbeszédre. Ez csak az olyan bizalmas tanítványnak van megengedve, akire számítani lehet, hogy nem használja másra ezt a tudást, mint amire munka közben szüksége van; sem személyes okok, sem szorongás nem váltja ki belőle, hogy felhasználja. Ezen a szinten a tanítvány neve: "aki az aurán belül van".

      6. A szint, amelyen a tanítvány eljuthat a Mester füléhez bármikor. Ő mindig szoros kapcsolatban marad. Ez az a szint, amelyen a tanítvány közvetlenül beavatás előtt áll, vagy ha már beavatást nyert, akkor valami speciális munkát kapott. Ezen a szinten így nevezik: "aki Mestere szívében van".

         Egy még jobban megközelítő azonosítás szintje később következik, ahol a Fények még jobban összehangolódnak, de a kifejezésnek nincs megfelelő parafrázisa, amely elnevezés ezt fedné. A fent említett hat szintet a nyugati felfogás számára fogalmaztuk meg és semmiképpen sem szabad úgy tekinteni őket, mint ha az ősi kifejezések fordításai lennének.

         Így van ez néhány tanítással is, amely a tanítványokkal és az ő felismeréseikkel foglalkozik és érdemes a jelölteknek eltűnődni ezen. El kell fogadni, hogy noha a jó jellem, magasrendű erkölcs, egészséges moralitás és szellemi törekvések alapvető és megváltozhatatlan kívánalmak, mégis ennél többre van szükség, ha a Mester Ásrámjába biztosítani akarja a belépés jogát.

         Elnyerni azt az előjogot, hogy az Ő tudatának előretolt bástyája legyen, önzetlenséget és önalárendeltséget kíván, amelyre csak kevesen vannak felkészülve. Úgy az aurájába foglaltnak lenni, hogy a tanítvány aurája szerves részét képezze a csoport aurájának, olyan tisztaságot feltételez, amelyet kevesen tudnak megvalósítani. Bírni a Mester meghallgatását és kiérdemelni a jogot a vele való kapcsolattartásra kívánság szerint, érzékenységet követel és finom megkülönböztető képességet, amiért kevesen tudják megadni a kívánt árat. Azonban egy ajtó mindig szélesre van tárva azok számára, akik azon vannak, hogy belépjenek, és becsületes, komoly lélek, aki megfelel a körülményeknek, soha nem részesül visszautasításban.

Nem kérdés, hogy manapság azok, akik bármilyen formában előre haladtak a fejlődés vonalán, a világ történelmében soha nem tapasztalt módon siettetik ezt a fejlődést. A válság olyan mély és a világ szüksége olyan nagy, hogy azok, akik kapcsolatba tudnak kerülni az élet belső oldalával, akik csak egy kevéssé is érzékelik az idősebb tanítványok és fajunk Idősebb Testvéreinek rezgéseit, és akik úgy tudják lehozni az eszméket, ahogyan azok a magasabb síkokon ismertek, azokat nagyon gondosan, erőteljesen és fáradhatatlanul képezik. Fontos, hogy képessé legyenek téve a pontos és megfelelő munkára mint továbbadók és tolmácsok.

Szeretnék rámutatni bizonyos tényezőkre és módszerekre, amiknek meg kell világosodni elménkben a befolyásoltság alatti írással és a médiumitással kapcsolatban, és amelynek jelentősége van az olyan könyveknek a megírásában, mint A Titkos Tan, a világ szentírásai és azok a közvetített kötetek, amelyek hathatósan befolyásolják az emberi faj gondolkodását. A folyamat magyarázatára sokféle okból kerül sor. Az írók szintjét esetleg túlértékelik vagy kellőképpen nem ismerik el; a közvetítő által használt kifejezések műveltségének fokától függnek és ezért lehetnek nem megfelelőek vagy lehetőséget adnak a félreértésekre. Éppen ezért szükséges, hogy a folyamatnak valamelyes magyarázatát megtaláljuk.

Egyes közvetítők teljesen az asztrálsíkon működnek és ezért munkájuk szükségszerűen a nagy illúzió részét képezi. Ők nem tudatos médiumok és képtelenek ellenőrizni a forrást, ahonnan a tanítás jön. Ha azt állítják, hogy ismerik a forrást, gyakran tévedésbe esnek. Néhányan olyan nem inkarnált egyedektől kapják a tanítást, akik nem magasan fejlettek, sőt gyakran alacsonyabb rendűek mint ők maguk. Némelyek egyszerűen kivonatolják saját tudatalattijuk tartalmait és innen származnak a szép, keresztény frazeológiába öltöztetett és a múlt misztikus írásaival átitatott laposságok, amelyek a fizikai síkon tudatosan dolgozó tanítványok íróasztalát ellepik.

Egyesek csupán a mentálsíkon működnek, telepatikus úton fogva fel, amit fajunk Idősebb Testvérei és az ő saját lelkük kell, hogy közöljön. Ők a lélektudatban tárolt ismeretforrásokat csapolják meg. Felfogják a tudást a velük azonos sugáron lévő tanítványok agyából. Közülük egyesek, lévén a Mester tudatának előretolt bástyái, az Ő gondolatainak felismerőivé válnak. Némelyek számos módszert alkalmaznak, tudatosan, vagy öntudatlanul. Amikor tudatosan működnek, akkor lehetővé válik számukra, hogy kölcsönös kapcsolatba kerüljenek a nyújtott tanítással és a Megfelelés Törvénye alapján, szimbólumok alkalmazásával (amelyeket értelmi tisztán-látással látnak), megbizonyosodjanak tanításaik helyességéről. Akik öntudatlanul működnek (nem az asztrálsíkon működő pszichikusokra gondolok), csupán hitet és megkülönböztetni tudást használhatnak, amíg tovább nem fejlődnek. Semmit nem szabad elfogadniuk, ami ellentmond a Páholy nagy Hírvivői által közölt tényeknek és készen kell állniuk arra, hogy az általuk birtokolt parányi tudásra ráépítsenek egy nagyobb kiterjedésű további struktúrát.

Most minden generációnak ki kell termelnie a maga látóit. Szeretem úgy elemezni ezt a szót, hogy "lát-ó", mert látni annyi, mint tudni. Mindnyájatok hibája, hogy nem láttok; felfogtok egy szöget, egy szempontot, az igazság nagy szerkezetének egy rész-szempontját, de mindaz, ami mögötte van, háromdimenziós látásotok számára okkult - el van rejtve. Azoknak, akik hűséges továbbadók és közbenjárók módjára akarnak működni az emberi faj Tudói és a "kicsinyek" között, fontos a látóhatáron tartani szemüket, hogy ily módon látásukat kiterjeszthessék; fontos, hogy állhatatosan kitartsanak a belső felismerés mellett, amelyre már eljutottak és amelynek kifejlesztésén kell munkálkodniuk; fontos, hogy ragaszkodjanak az igazsághoz, hogy minden dolog az isteni megismerése felé halad és a forma semmit se számít. Azon kell lenniük mindenekelőtt, hogy megbízható eszközökké váljanak, amelyeket nem sodornak el az áthaladó viharok. Törekedniük kell, hogy bármi történjék is mentesek maradjanak a levertségtől, megszabaduljanak az elkedvetlenedéstől, kifinomodott arányérzékkel bírjanak, helyes ítélettel mindenben, életük szabályozott, testük fegyelmezett legyen és szívük az emberiségért dobogjon. Ahol ezek a képességek jelen vannak, a Mesterek elkezdhetik alkalmazni az Ő elhivatott munkásaikat, ahol hiányoznak, más eszközök után kell nézni.

Egyes emberek éjszaka tanulnak és rendszeresen áthozzák fizikai agyuk tudatába azokat a tényeket, amelyeket ismerniük kell és tanításokat, amelyeket tovább kell adniuk. Sok módszer lett kipróbálva a jelölt vagy a tanítvány természetéhez igazítva. Egyeseknek olyan agya van, amely telepatikusan működik mint közvetítő. Én biztonságosabb, bár ritkább módszerrel dolgozom, amely az értelmi hordozót hasznosítja, mint közbenjárót a lélek és az agy között, vagy a tanító és a tanítvány között. A közlési módszerek az asztrálsíkon, mint amilyen az abc-s tábla, az írótábla ceruza, az automatikus írás, az időszakosan elfoglalt médiumon keresztül szóló beszéd és nyilatkozatok a tanítványok által rendszerint nem használhatóak, jóllehet a közvetlen beszédnek időnként meglehet a maga haszna. A magasabb rendű értelmi módszerek fejlettebbek és biztosabbak, még ha ritkábbak is.

Az ego magasabb szintjeiről a fizikai síkra az igazi közvetítők az alábbi módszerek egyikét alkalmazzák:

1. Személyes ismereteik alapján írnak és éppen ezért tényleges elméjüket használják a feladatra, hogy olyan fogalmakkal fejezzék ki ezt a tudást, amelyek felfedik az igazságot a látó szemmel rendelkezők előtt és ugyanakkor a veszélyes dolgokat elrejtsék a kíváncsiak és a vakok elől. Ennek végrehajtása meglehetősen nehéz feladat, mert a tényleges elme az absztrakt dolgokat a lehető legkevésbé megfelelően fejezi ki és az igazság szavakba öltöztetése közben a dolgok igazi jelentéséből sok elvész.

2. Inspiráció alapján írnak. Fizikai felkészültségük, életvitelük tisztasága, célkitűzéseik egyszerűsége, az emberiség iránti elhivatottságuk és magának a szolgálatnak a karmája révén kifejlesztették azt a képességüket, hogy érintkezni tudjanak magasabb forrásokkal, amelyekből a tiszta igazság vagy a szimbolikus igazság ered. Meg tudnak csapolni olyan gondolatáramlatokat, amelyeket a Nirmanakayáknak nevezett Elmélkedők nagy csapata hozott mozgásba, vagy azokat a meghatározott különleges gondolatáramlatokat, amelyeket a tanítók egyik nagy testülete indított útnak. Tekintve, hogy agyuk érzékeny közvetítő, ez lehetővé teszi számukra, hogy kifejezzék ezeket az átadott gondolatokat papíron. Az átvitel pontossága az eszköz (azaz az elme és az agy) érzékenységétől függ. Ezekben az esetekben a szavak és a mondatok formáit nagyrészt a leíró alakítja ki. Ezért aztán a használt kifejezések odaillő volta és a frazeológia helyessége az ő értelmi készségétől függ, műveltségének fokától, szóhasználatának körétől és attól a veleszületett képességtől, hogy az átadott gondolatok és eszmék természetét és minőségét fel tudja fogni.

3. Azért írnak, mert a belső hallásuk fejlett. Munkájuk nagyrészt gyorsírás, de azért részben függ fejlettségi szintjüktől és tanultságuktól. A központok bizonyos meghatározott megnyitása, párosulva a karmikus hozzáférhetőséggel, alkotja a tanító választásának alapját a belső síkokon, mivel igyekszik határozott utasításokat adni és egy meghatározott gondolatsort. Így tehát a pontosságot illető felelősség megoszlik a tanítást előadó és a közvetítő személy között. A fizikai síkon közreműködőt gondosan kell megválasztani, mivel a fizikai síkon kifejezett információ pontossága az ő munkára való hajlandóságától fog függeni, valamint az ő pozitív értelmi polarizációjától és asztralizmus-mentességétől. Hozzá kell még tenni ehhez, hogy minél műveltebb lehet egy ember, mennél szélesebb körű a tudása és a világ iránti érdeklődésének köre, annál könnyebb lesz a belső oldalról tanítónak a közlendő tudást átadni a közreműködőn keresztül. A diktált anyagok gyakran teljesen idegenek lehetnek az átvevő számára. Éppen ezért egy bizonyos mértékig feltétlenül műveltnek kell lennie és neki magának is az igazság elmélyült kutatójának, mielőtt kiválasztják őt, hogy a nagyközönség számára vagy ezoterikus célokra szánt tanítások átvevője legyen. Mindenekfelett meditáció segítségével meg kell tanulnia, hogyan összpontosuljon a mentálsíkon. A rezgés és az érdeklődés hasonlósága a kulcsa a közvetítő kiválasztásának. Vegyétek észre, hogy mit mondok: a rezgés és érdeklődés hasonlósága, nem pedig a rezgés és az érdeklődés azonossága.

   Ezt a fajta munkát háromféle módszerre lehet felosztani. Először van a magasabb rendű tisztán-hallás, amely közvetlenül az elmétől az elméhez szól. Ez nem kifejezetten telepátia, hanem a közvetlen hallás egy fajtája. A tanító fog szólni a tanítványhoz mint személy a személyhez. A társalgás tehát teljesen a mentálsíkon zajlik fókuszban a magasabb képességekkel. Ebben a fejközpontok vesznek részt és mindkettőt életre kell kelteni mielőtt a módszert alkalmazni lehetne. A fizikainak megfelelő központokat az asztráltestben is fel kell ébreszteni mielőtt az asztrális pszichizmus lehetővé válik. A munka, amelyre itt utalok, magában foglalja a mentáltest megfelelő részeinek egyidejű életre keltését.

   Másodszor van telepatikus érintkezés. Ez a fizikai agytudatban felfogott információ, amely eredhet:

   1. közvetlenül a Mestertől a növendékhez, a tanítványtól a tanítványhoz, a tanulótól a tanulóhoz.

   2. a Mestertől vagy tanítványtól a lélekhez és onnan a személyiséghez az atomi alsíkokon keresztül. Itt tehát meg lehet jegyezni, hogy csak azok tudnak dolgozni ily módon, akiknek testükben atomi alsík anyag található. Biztonság és pontosság van ebben az adottságban.

   3. lélektől a lélekig a kauzáltest útján és közvetlenül átadva az előző módszer szerint vagy felraktározva a fokozatos és szükség szerinti átdolgozáshoz.

   Harmadszor van az inspiráció. Ez a fejlődésnek egy más szempontját foglalja magában. Az inspiráció analóg a médiumitással, csakhogy teljesen lelki. Az elmét az agyhoz történő átvitel eszközeként használja fel a lélek, hogy átadja azt, amit tud. A médiumitás rendszerint azt a folyamatot jelenti, amikor teljesen az asztrálsíkra vagyunk korlátozva. A lelki síkon ez az inspirációt veszi igénybe. Érdemes eltűnődni ezen a magyarázaton, mert sok mindent megvilágít. A médiumitás veszélyes. Hogy miért? Mert a mentáltest nem szerepel benne és így a lélek nincs ellenőrzés alatt. A médium öntudatlan eszköz, nem ő maga az irányító tényező, őt irányítják. És gyakori, hogy azok a nem testben élő egyedek, akik a közlésnek ezt a módszerét alkalmazzák, használják a médium agyát és hangképző szerveit, nem magasan fejlettek, s éppen ezért teljesen képtelenek a mentálsíkon szokásos módszerek alkalmazására.

   Egyes emberek együtt alkalmazzák az inspiráció módszerét és a különböző vonalakon kapott instrukciókat, s ebben az esetben az átvitel nagy pontossággal történik. Más alkalommal, mint Heléna Blavatsky esetében, az elmélyült tudás, az inspirációra való alkalmasság és a mentális tisztán-hallás keveredik. Ebben az esetben rendelkezésünkre áll egy ritka és hasznos eszköz az emberiség megsegítésére.

   Az inspiráció magasabb síkokról ered. A fejlődés igen magas pontját feltételezi, mert magában foglalja az lelki tudatot és szükségessé teszi az atomi anyag alkalmazását, ily módon nyitottá állva a közlők széles sora előtt. Ez biztonságot jelent. Nem szabad elfelejteni, hogy a lélek mindig jó. Lehet, hogy hiányos a tudása a három világot illetően és ily módon tökéletlen, de nem ad teret a gonosznak. Az inspiráció mindig biztonságos, míg a médiumitás mindig elkerülendő. Az inspiráció magában foglalja a telepátiát, mert a személy, aki inspirál, három dolgot tehet:

   1. Felhasználhatja a kijelölt csatorna agyát, gondolatokat bocsátva bele.

   2. Elfoglalhatja tanítványa testét, aki tudatosan félreáll a finomabb testekbe, de fizikai testét alárendeli.

   3. A harmadik módszer valamiféle időleges összefonódás, ha szabad így kifejeznem, egy összekeveredés, amikor az alkalmazó és a felhasznált váltakozik vagy kiegészíti egymást szükség szerint, hogy elvégezzék a kijelölt munkát. Nem tudom világosabban megmagyarázni.

4. Azt írják, amit látnak. Ez a módszer nem valami magasrendű. Észrevehetjük, hogy az első esetben a bölcsesség vagy alkalmazhatóság a buddhi, vagyis az intuíció síkján található; a második esetben a kauzál-testből történik az átvitel a magasabb mentális síkokból; a harmadik esetben elegendő volt az a fejlettség, ami lehetővé tette a jelöltnek, hogy felfogja a diktálást. A negyedik estben képes az ember olvasni az asztrálfényben, de gyakran nem képes különbséget tenni a múlt, a jelen és a jövő között. Ez illúziókat és pontatlanságot eredményez. Mindazonáltal ez olyan módszer, amelyet néha alkalmaznak, de - hacsak nem a Mester által felfokozott állapotban használjuk közvetlenül - valószínűleg a legfélrevezetőbb lehet, akárcsak a kiegészítője az asztrális tisztán-hallás. Ez a mentális tisztánlátás és gyakorlott közvetítő elmét kíván, amilyet bizony ritkán találni.

Az imént felsorolt minden esetben becsúszhat a tévedés a fizikai korlátok és a szavak korlátozottsága miatt, de azoknak az esetében, akik személyes ismeretek alapján írnak, a kifejezés hibáinak nincs reális esélye, míg a második és harmadik esetben a tévedések a közvetítő személy fejlettségi fokától függnek. Mindenesetre, ha intelligenciával, odaszenteléssel és szolgálatkészséggel párosul a felfogó- és hallóképesség, akkor az illető hamarosan ki fogja maga javítani a hibáit és felismerése növekedni fog.

Később két új módszert fogunk alkalmazni, amelyek megkönnyítik az igazság közvetítését a belső oldalról a külső síkra. A precipitált írás (amikor egy létező írás gondolatforma alakjában érkezik és a tanítvány azt újra materializálni tudja) azoknak adatik meg, akik megbízhatók, - de még nincs itt az ideje általános alkalmazásuknak. Várni kell, amíg az ezoterikus iskolák munkája a fejlődésnek egy határozottabb fázisába érkezik. A körülmények egyenlőre nem megfelelőek, de az emberiség ösztökélve van, hogy készüljön el és legyen nyitott és felkészült erre a fejlődésre. Később kerül sorra a gondolatformák materializálásának ereje. Olyan emberek fognak inkarnálni, akik akiknek időszakosan meg lesz a képessége, hogy létre hozzák és élettel telítsék ezeket a gondolatformákat és az emberek számára láthatóvá tegyék őket. Ez az idő azonban még nem érkezett el. Túl sok a félelem és túl kevés a tapasztalat az igazsággal kapcsolatban a világban. Több tudásra kell szert tenni a gondolat és az anyag természetét illetően, ezt pedig kísérletileg kell követniük azoknak, akik képzetten kifinomult elmével, magas szintű rezgéssel és a legfinomabb anyagból épült testtel rendelkeznek. Ennek az elérése fegyelmet, fájdalomtűrést, önmegtagadást és önmegtartóztatást kíván. Lássatok hozzá!

Azoknak a Tanítóknak a csoportja, akikkel az átlagos jelöltek és próbaidős tanítványok érintkezésbe kerülhetnek a mentálsíkon, hasonló, szenvedélyekkel bíró emberek, csupán hosszabb tapasztalattal rendelkeznek az ösvényen és bölcsebben tudják irányítani önmagukat. Ők nem azért dolgoznak a jelöltekkel, mert személyesen szeretik őket vagy törődnek velük, hanem mert a szükség igen nagy, keresik azokat, akiket képezni tudnának. Az olyan típusú elméket keresik, amelyek taníthatóak, valamint képesek az ismeretek megtartására és tartózkodnak a kérdezősködéstől, amíg csak többet nem tudnak már. Ezután már bíztatják a jelöltet, hogy mindent megkérdezzen. Hadd emlékeztesselek benneteket annak a Tanítónak a szavaira, aki azt mondta: "Értelmes és kiegyensúlyozott embereknek ismerjetek meg bennünket, akik úgy tanítunk, ahogy tanítottunk a Földön, nem hízelegve növendékeinknek, hanem fegyelmezve őket. Vezettük őket és nem hajtottuk őket, ambícióikat a hatalom ígéretével táplálva, hanem információkkal láttuk el őket és arra irányítottuk, hogy használják fel azokat a munkájuk során, tudván, hogy a tudás helyes alkalmazása tapasztalatokhoz és a cél eléréséhez vezet."

Milyen gyakran találkozik az ember tanulókkal, inkább a Mesterükkel vannak elfoglalva, meg hogy az mit fog tenni, semhogy a saját problémáikkal foglalkoznának, mert hiszen az önmaguk szolgálatra alkalmassá tétele és az önmaguk felkészítése a hasznos együttműködésre a fő elfoglaltságuk vagy legalábbis az kellene, hogy legyen.

A kérdezősködés a Mester felől sokkal érdekesebb, mint a kérdezősködés a tanítványsághoz szükséges tulajdonságok felől. Sokkal hatásosabb az adeptusokkal kapcsolatos hozzáférhető adatok után érdeklődni, mint kutatni állhatatosan a korlátok és a képességek hiánya után, amelyeknek pedig fel kellene kelteniük a jelölt figyelmét. Kíváncsiskodni egyes Mesterek szokásai és módszerei felől, valamint arról, hogy hogyan bánnak a tanítványaikkal, sokkal népszerűbb elfoglaltság, mint türelmesen alkalmazkodni a helyes szokásokhoz és munkamódszerekhez a jövendő tanítvány életében. Mindezek a dolgok mellékes kérdések, csak hátráltatnak és korlátoznak, és az egyik legelső dolog, amit tanácsolunk a Mesterekkel kapcsolatba lépőknek, hogy vegyék le a szemüket azokról a dolgokról, amelyek nem rájuk tartoznak, a figyelmüket összpontosítsák a szükséges lépésekre és szintekre, amelyeket be kell mutatniuk ebben az életben, és küszöböljék ki azokat a felesleges momentumokat, módszereket és gondolkodási időszakokat, amelyek oly gyakran foglalják el gondolati életük nagyobbik részét.

Amikor egy Mester megkeresi azokat, akiket alkalmasnak talál az oktatásra és a tanításra, három dolog után néz először is. Amíg ezek nincsenek meg, az odaszentelésre törekvés bármilyen nagysága, az élet és életmód bármilyen tisztasága nem elegendő. Alapvető, hogy minden jelölt ragadja meg ezt a három tényezőt és ezzel takarítson meg magának sok elmebeli csalódást és felesleges tevékenységet.

Hacsak nem mutat valami arra, hogy az illető, ezoterikus kifejezéssel élve, egy "égő lámpa", felesleges a Mesternek az idejét vesztegetni rá. A fény a fejben, ha jelen van, jelzi:

1. a tobozmirigynek, ami (mint jól tudott) a lélek székhelye és a szellemi felfogás szerve, tágabb vagy szűkebb működését. Ebben a mirigyben zajlanak az első fiziológiai változások, amelyek a lelki kapcsolat eredményei és ez a kapcsolat meghatározott munkák révén jön létre meditációs vonalak mentén, elmekontrollal és a szellemi erő beáradásával.

2. az ember szintbe hozását a fizikai síkon lelkével vagy felsőbb rendű énjével, mentálsíkon és a fizikai síkon zajló életének és természetének alárendelését a lélek hatásainak és irányításának. Ezt a Levelek az Okkult Meditációról első két-három fejezete megfelelően tárgyalja és a jelölteknek ezt kell tanulmányozniuk.

3. az erő alááramlását a szutratma, mágneses kötél vagy fonál útján a lélekből az agyba a mentáltest segítségével. Az egész spirituális látás, a helyes felfogás és a megfelelő kapcsolat titka a fenti megállapítás elégséges megértésén nyugszik, éppen ezért lesz a Patanzsáli Jóga Szútrái mindig is a tanítványok, beavatottak és adeptusok szövegkönyve, mert benne megtalálhatók azok a szabályok és módszerek, amelyek a gondolkodást irányíthatják, stabilizálják az asztráltestet és így fejleszthetik és erősíthetik a lélekfonalat, hogy az ember és a lelke közötti érintkezés valódi csatornává válhassék és váljék. A megvilágosodás fénye árad lefelé be az agyüregbe és az ismereteknek három területét tárgyszerűvé váltja. Ezt gyakran elfelejtik, és innen adódik, hogy a csak részben megvilágosodott tanítvány vagy próbaidős indokolatlanul letört lesz vagy éretlenül magyaráz dolgokat.

   A fény először megkönnyebbülést vált ki, és a tudat előterébe hozza azokat a gondolatformákat és valóságokat, amelyek az alsóbb rendű életet ábrázolják és amelyek (összességükben) kialakítják a Küszöb Őrét.

   Így az első dolog, amely a jelöltben tudatossá lesz, az éppen olyasmi, amit nem kívánatosnak ismer és a saját értéktelenségének és korlátozottságának a megnyilvánulása, valamint saját aurájának nem kívánatos állapota tör rá a látására. A benne lévő sötétség felerősödik a lényének központjából halványan előderengő fény miatt és gyakran elkeseredik önmagától és a levertség mélységeibe süllyed. Minden misztikus tanúsíthatja ezt, és olyan időszak ez, amelyet át kell élni, míg csak a nappal tiszta fénye el nem űzi az árnyakat és a sötétséget, és az élet apránként fel nem fénylik és ki nem világosodik, amíg csak a fejben lévő napfény tündökölni nem kezd teljes dicsőségében.

4. Végezetül a fejben lévő fény arra mutat, hogy megtaláltuk az Ösvényt és az a feladat marad az ember számára, hogy tanulmányozza és megértse a technikát, amelynek segítségével a fény összpontosul, felerősödik és amelybe beléphetünk, és tulajdonképpen egy olyan mágneses vonallá válik (hasonlóan a pókfonálhoz), amelyet követni lehet visszafelé, amíg csak el nem érjük az alsóbb megnyilvánulások forrását és beléphetünk a lélektudatba. A fenti nyelvezet szimbolikus és mégis életbevágóan pontos, de azért kapott ilyen kifejezést, hogy információhordozó legyen azok számára, akik tudnak és megóvja azokat, akik még nem tudnak.

   "Az igaz ember ösvénye olyan, mint a sugárzó Fény" és mégis az embernek ugyanakkor magának kell ezzé az ösvénnyé válnia. Belép a fénybe és fénnyé válik, és azután úgy működik mint egy sötét helyre helyezett lámpa, világosságot visz mások számára és megvilágítja előttük az utat.

A következő pont, amit egy Mesternek meg kell fontolnia, mielőtt valakit bevesz a csoportjába, hogy vajon lehetséges-e vagy sem ez a lépés karmikusan, vagy hogy vajon van-e valami az illető rovásán, ami ebben az életében lehetetlenné teszi a felvételét.

Három fő tényezőt kell megfontolni külön-külön, és egymással való összefüggéseiben.

Először is, van-e olyan karmikus kötelezettség az ember jelenlegi életében, amely lehetetlenné tenné számára, hogy tanítványként működjék. Ezzel kapcsolatban azt kell gondosan felmérni, hogy egy ember csak akkor válhat tanítvánnyá és nyerheti el egy Mester figyelmét, ha az élete számít valamit az emberek világában, ha hatása van a maga körében és ha munkálkodik más emberek agyán és szívén, és ha formálni tudja őket.

Amíg nem ez a helyzet, a Mester csak fecséreli az idejét, ha személyesen foglalkozik vele, mert megfelelően segíteni lehet más módokon is rajta, és nyerhet például könyvekből is és tanítóktól is sok tudást, ami még úgyis csak elmélet és nem gyakorlat, és sok tapasztalaton kell még átmennie saját lelke vezetésével, aki tulajdonképpen Mester az ő szívében. Amikor már egy ember tanítvány, akkor azért az, mert a Hierarchia tervének kidolgozásában felhasználható és hatni lehet rá, hogy megvalósítsa azokat a szándékokat, amelyeket az emberiség számára azért terveztek, hogy megtegye a szükséges lépéseket előre. Ez (életének fizikai síkján) időt igényel, gondolatot, megfelelő körülményeket és más megfontolásokat. Tökéletesen lehetséges egy ember számára, hogy elérte már azt a szintet jelleméből kiindulva, amelyen kiérdemli egy Mester elismerését és mégis vannak kötelezettségei és feladatai, amelyeket ki kell dolgoznia és amelyek hátráltatnák őt a tevékeny szolgálatban egy bizonyos életében. Ezt a Mesternek és az illető saját lelkének is meg kell fontolnia.

Igen gyakran az az eredmény ekkor (a fizikai agy számára talán nem tudatosan), hogy az ember nagy mennyiségű tapasztalatokat vállal magára és abnormális mennyiségű felelősséget vesz a nyakába egyetlen életen belül, hogy egy későbbi életére felszabadítsa önmagát a szolgálat és a tanítványság számára. Ekkor a következő életére való felkészülésen tevékenykedik, feladatainak türelmes elvégzésén otthon, baráti körében és munkájában. Megérti, hogy a lélek álláspontjáról egyetlen élet csupán egy rövid ügy és gyorsan elszalad, és hogy tanulással, intelligens tevékenységgel, szerető szolgálattal és dolgok türelmes elviselésével kimunkálhatja azokat a körülményeket, amelyeknek meg kell előzniük az ő azonnali elfogadását egy Mester csoportjába.

A Mester ugyancsak tanulmányozza egy jelölt fizikai testének és más testeinek az állapotát, hogy megállapíthassa, hogy nem található-e bennük olyan tudatállapot, amely az illető hasznosságát hátráltatná vagy akadályként szerepelhetne. Ezek a körülmények ugyancsak karmikusak és egyenesbe kell őket hozni, mielőtt más tanítványok közé felvételt nyerhetne. A beteg fizikai test, a hangulatoknak, érzelmeknek és pszichikai téveszméknek kitett asztráltest, valamint az ellenőrizetlen és rosszul felkészített mentáltest mind-mind veszélyes, hacsak a tanuló ki nem javítja és nem tökéletesíti azokat. A tanítvány állandóan ki van téve az alábbi három forrásból érkező erők játékának:

és ha nem elég erős, megtisztult és összeszedett, ezek az erők nem kívánatos körülményeket fognak felerősíteni, és tápot adnak annak, amit meg kellene semmisíteni, és felszínre fogják hozni minden rejtett gyengeségét. Hogy mindezeknek meg kell történniük, az kikerülhetetlen, de hogy sok mindent el kell végezni ezen a vonalon, még a tanítványok közé fogadás előtt az is, különben a Mester értékes ideje nagy részét kell odaadnia azért, hogy megsemmisítse és eltüntesse a tanítvány heves reakcióinak hatását az ugyanabban a csoportban lévő más tanítványokra. Jobb ha vár és fokozatosan és intelligensen dolgozik egyedül, mint hogy az erők vonalához erőszakolná készületlenül a maga útját, anélkül, hogy kezelni tudná ezeket az erőket vagy következményeiket.

Egy másik tényező, amit egy adeptusnak végig kell gondolnia, hogy vajon éppen inkarnált állapotban vannak-e azok a tanítványok, akikkel együtt kell dolgozni és akik karmikusan is hozzá vannak kapcsolva ősi kötelékekkel és régi ismeretekkel a hasonló munkára.

Néha bölcsebbnek tűnik egy ember számára, hogy várjon kissé, mielőtt lehetőséget kap a fizikai síkról való kilépésre, egészen addig, amíg jön egy olyan élet, amelyben az ő saját munkatársai, akik az ő rezgésére vannak hangolva és megszokták a vele való munkát, szintén fizikai testben lesznek, mert egy Mester csoportja szolgálatvégzés céljából indul be, és különleges munkát kell végeznie, - nem azért, hogy valaki kulturális képzést kapjon, ami egy szép napon adeptussá emeli őt. A tanítványok önmagukat képzik és amikor bármely munkára készen állnak, egy Mester alkalmazza őket. Fejlesztik önmagukat és kimunkálják saját megváltásukat, és amint lépésről-lépésre haladnak, saját Mesterük egyre több és több felelősséget ró rájuk. Kiképzi őket a szolgálat módjára és a Tervre való rezgésbeli reagálásra. Megtanulják az önuralmat és felkészítik magukat a szolgálatra.

Vannak más karmikus tényezők is, amelyek megfontolást érdemelnek a Mester részéről, de ezt a hármat, a legkiemelkedőbbeket és a legnagyobb fontossággal bírókat kell a jelölteknek leginkább figyelembe venniük. Annyira meg vannak ezek a dolgok határozva, hogy egyetlen igaz és becsületes munkásnak sem kell levertnek lennie és elbátortalanodnia, ha nincs tudatos kapcsolata a Mesterrel és nincs tudomása semmiféle összefüggésről valamely ezoterikus tanítvány csoporttal. Ez nem jelenti azt, hogy azért van, mert még nem alkalmas rá. Lehet, hogy azért, mert lelke ezt az életet választotta, hogy megtisztítsa a terepet a későbbi tevékenység számára, hogy eltüntesse a gátló tényezőket egyik vagy másik vagy akár mindhárom finomabb testéből, vagy hogy megvárja azt az időt, amikor a felvételére leginkább számíthat.

A harmadik tényező a szolgálat. Amit a Mester keres az az, amibe a jelöltnek a legkevésbé van beleszólása és amelyet nagyon valószínűen rosszul értelmez. A szellemi ambíciókat, azt a kívánságot, hogy a csoport középpontjaként tevékenykedhessék, a vágyat, hogy hallhassa saját magát beszélni, tanítani, előadni vagy írni, a jelölt gyakran helytelenül szolgálatként értelmezi. A Mester nem nézi a munkás világi erőfeszítéseit vagy helyzetét, nem az emberek számát, akik személyisége köré gyűlnek, hanem azokat a tényezőket, amelyek tevékenységre sarkallják és az embertársaira gyakorolt befolyásának a hatását. Az igaz szolgálat a szerető szív és az intelligens elme magától értetődő folyománya. Annak az eredménye, hogy a megfelelő helyen vagyunk és ott is maradunk. A szellemi erő kikerülhetetlen beáradása hozza létre, nem pedig a fáradhatatlan tevékenység a fizikai síkon. Az ember valódi lényiségének az eredménye, az Istenfiúságénak, nem pedig a szavainak és tetteinek betanult hatásáé. Egy igazi szolgálattevő maga köré gyűjti azokat, akiket szolgálni és segíteni az ő feladata, életerejével és átszellemesített személyiségével, nem pedig nagyhangú szónoklataival. Önmagáról elfeledkezve szolgál, önmegtagadással jár a Földön, nem gondol teljesítményének sem nagyságával, sem kicsinységével, és nincsenek előregyártott elméletei sajátmaga értékéről vagy hasznosságáról. Él, szolgál, dolgozik és befolyást gyakorol, a maga elkülönülő énje számára nem kér semmit.

Amikor egy Mester lát egy ilyen megnyilvánulást valakinek az életében, mint a felébredt első fény eredményét, valamint karmikus kötelezettségeinek elrendezését, akkor ennek hangot ad és várja, hogy az illető felismeri-e saját csoport-hangját. Ezzel a felismeréssel felvételt nyer saját együttműködő csoportjába és most már megállhat Mestere előtt.