Később, miután az itt felsorolt tudnivalókat magáévá tette, a jelölt rá fog jönni a szív, a torok és a szem valódi értelmére. Az emberiség vezetőszellemeinek célja a mostani időkben, hogy ezeket megfelelő működésre serkentsék. Ezért most megvizsgáljuk:

Ez a tárgy életbe vágó fontosságú a modern jelölt számára, mert a szív, a torok és a szem mechanizmusát - minthogy ezek a belső felépítmény részét képezik, amelynek használatát meg kell tanulni - uralni kell, és tudatosan alkalmazni, mielőtt bármiféle igazi alkotó munka lehetővé válna. Amikor az 'alkotó munka' kifejezést használom, ezoterikus értelemben teszem, és nem arra az értékes munkára utalok, amelyet a világ művészei a maguk sokféle kifejezésmódján művelnek. Erőfeszítéseik, a tisztánlátó számára, egy belső izgalmat jelez, egy belső összműködést és egy motivált tevékenységet, amely valódi ezoterikus törekvéshez fog vezetni és alkotó munkához a kifinomultabb síkokon.

Feltételezem a tanulóban az éltetőtest és erőcentrumainak elemi ismeretét és feltételezem, hogy ennek a hét központnak, vagyis lótusznak, helye van az ő képzeletében. A képzelet szót célzatosan használom, mivel amíg csak nincs ismeret és tiszta látás, addig képzeletbeli feltételezés a hathatós tényező a központok tevékenységének létrehozásában.

A dolgok világossá tétele végett soroljuk fel ezeket a lótuszokat, szirmaik számaival és elhelyezkedésükkel. E pillanatban a tanuló szempontjából a színüknek nincs fontossága, mert sok kiadott meghatározás téves volt, mintha egy vak tette volna, de különben is az ezoterikus színek teljesen különböznek az exoterikusoktól.

A továbbiakban emlékezzen a tanuló két fontos tényre, amelyeket lehet, hogy úgy tekint, mint alapvetőket és előkészítőket, de amelyeket nem kevésbé kell kidolgozni a tudatos felismerés számára, hogy a jelölt képzésében egy célszerű törekvés részét képezzék. Egyszerű dolog általánosítani. Nagyon nehéz ugyanazt megvalósítani. Egyszerű dolog megragadni az erőközpontokra vonatkozó intellektuális tájékoztató adatokat; legnehezebb az erők átrendezése, amelyek átáradnak ezen az örvénylésen, és megtanulni tudatosan működni a magasabb központokon keresztül, alárendelve az alsóbbakat. Ezt is úgy kell végrehajtani. hogy ne fektessünk súlyt a formai szempontra, mint ahogy az a központok életre keltésére alkalmazott gyakorlatok számos esetében van. A fontosság két dologban áll:

1. A három központ a rekeszizom alatt:

   1. a gerinc bázisa

   2. a szakrális központ

   3. a plexus solaris (napfonat) központ,

   amelyek jelenleg az átlagos emberek között a leghathatósabbak és a leg-'élőbbek', újraszervezést kívánnak, új célmeghatározást és a pozitív állapotból negatív állapotba való átrendezést.

   Hasonlóképpen a rekeszizom feletti négy központot,

   1. a szívközpontot

   2. a torokközpontot

   3. a szemöldökök közötti központot

   4. a fejközpontot

   életre kell kelteni és negatív állapotból pozitív állapotba átrendezni.

   Ezt kétféleképpen kell végrehajtani. Először az alsóbb központok pozitív energiáinak átvitelével a magasabbakba, másodszor a fejközpont felébresztésével az akarati tevékenység megnyilvánulása által. Az első hatást jellemépítéssel és a testek megtisztításával, miközben a lélek ezeket a három világban használja. A második a meditáció eredménye, valamint a szervezett célok kidolgozásáé, amelyeket az akarat vezérel a napi élet során. A jellemépítés, a tiszta élet, az irányított érzelmi reagálások és a helyes gondolkodás minden vallásos rendszer közhelyei és már attól is súlyukat vesztik, hogy nagyon megszokottak. Nem könnyű észben tartani, hogy miután tisztán és helyesen élünk, valóságosan és ténylegesen erőkkel dolgozunk, energiákat rendelünk alá szükségleteinknek, elementál életeket vetünk alá szellemi létünk kívánalmainak és működésbe hozunk egy mechanizmust és egy élő struktúrát, amely mindezidáig csupán lappangó és néma volt. Mindenesetre tény az, hogy amikor a gerincbázisnál lévő latens energiákat felvisszük a fejbe és felvisszük ezeket (a napfonaton át, amely az energiák elosztó helye és a medulla oblongatán át) a szemöldökök közötti központba, akkor a személyiség, az anyagi aspektus apoteózisához érkezik és Szűz Máriát - egyénített értelemben, amely meghatározott párhuzama a meghatározatlan Valóságnak - "felviszi a Mennybe", hogy ott üljön fiának Krisztusnak az oldalán, aki a lélek.

   Amikor a szakrális központ energiái, amelyek eddig a fizikai alkotás és nemzés munkájára voltak összpontosítva, és ami éppen ezért a fizikai nemi élet és érdeklődés központja, felfinomulnak, más irányt vesznek és felemelkednek a torokközpontba, akkor a jelölt tudatos alkotóerővé válik a magasabb világokban. Belép a függöny mögé és kezdi megalkotni a dolgok mintáját, amely végül is el fogja hozni az új eget és az új földet.

   Amikor a plexus solaris, a napfonat energiái - amelyek eddig a hatásos vágytermészetet fejezték ki és amelyek a személyiség életét táplálták - ugyancsak át lesznek alakítva és irányítva, akkor fel lesznek hozva a szív-központba, és ennek eredményeként megvalósul a csoporttudat, a csoportszeretet és a csoportcél, amely a jelöltet az emberiség szolgálatába állítja és benne a faj Idősebb Testvérei illő társra találnak.

   Amikor ez a három áttétel befejeződik, akkor egy tevékenység indul meg a fejközpontban, a végső irányító tényezőben, és a belül lakozó uralkodó lélek akaratának egy aktusával bizonyos történések veszik kezdetüket, amelyeket később teszünk megfontolás tárgyává tanulmányaink során.

   
   

2. A második tény, amelyet agyunkba kell vésnünk az, hogy amint ezek a változások és átirányulások bekövetkeznek, a tanítvány kezd felébredni pszichológiailag új tudatállapotokra és új létállapotokra. Éppen itt lesz nyilvánvalóvá mennyire fontos lassan haladni ezekben a kérdésekben, úgy, hogy az értelmi felfogás és a logikus és világos érvelés képessége párhuzamosan haladjon az intuíció és a szellemi befogadás képességének növekedésével. A legtöbb iskola egyszerűen csak erőltető iskola, idejekorán fejleszti ki a magasabb képességeket és vezeti a jelöltet (ha szabad magam misztikus nyelven kifejezni) egyenesen ki az érzelmek és vágyak birodalmából az intuícióéba, miközben az intellektuális képességeket és az értelmi berendezést teljesen fejletlenül és lefedve hagyja. Amikor ez a helyzet - ismét misztikusan szólva - egy hiátus vagy gát keletkezik a felszerelés egy részében, amelyet a lélek használni kénytelen törekvéseinek három világában. A magyarázó, szervező és megértő elme nem képes szerepet játszani. Ha hiányos az értelem és a mentális képesség, hiszékenység és más létszintek félreértésének veszélye áll fenn. Az értékítélet fog hiányozni és a jelölt túlértékeli majd a nem lényeges dolgokat és elmulasztja megragadni a szellemi valóságok értékét.

   Lehet, hogy energia ömlik az erőközpontokba ezekben az esetekben, de mert nincs irányító intelligencia, zabolátlanná válik és előállnak azok a szomorú esetek, amelyekkel oly gyakran találkozunk az okkult törekvések útján és amelyek a Páholy munkáját hiteltelenné teszik. Látunk túlhangsúlyozott személyiségeket, babonás imádókat, vezetők hiszékeny követőit, fanatikus, kiegyensúlyozatlan idealistákat és azokat a ferdén gondolkodókat, akik olyan hatalmat tulajdonítanak maguknak, ami nem az övék. Férfiakat és nőket sodor el az asztralizmus s ezek az illúziók völgyében vándorolnak különbözőnek tekintvén magukat másoktól, piedesztálra emelve magukat messze az átlagos emberiség fölé. Tudatosan esnek az elkülönülés bűnébe. És hozzátehetjük a fentiekhez a szexuális eltévelyedés eseteit, amelyek a szakrális központ túlserkentéséből származnak, a neurotikusokat, a túlérzékenyeket és az érzelmi túltengési eseteket, amelyek a plexus solaris központ túl korai élettel telítése miatt jönnek létre, és végül a háborodottság eseteit, amelyek a meggondolatlan meditációs munka következtében túlerőltetett agysejtek eredményei. Így egyre világosabbá válik, hogy miért véljük szükségesnek a lassú haladást és miért kell kialakítani az értelmi folyamatokat éppúgy mint a szellemi természetet.

Az átlagos tanuló azzal az ismerettel indul, hogy vannak központjai, valamint a jellemtisztaság vágyával. Miközben küszködik, meditál, tanul és szolgál, azok akik már tudják, biztosítani fogják arról, hogy bizonyos változások fognak beállni benne és lényének mélységeiből egy dinamikus ébredés fog támadni. Elmondják neki, hogy ezt a 'kilégzés' fogja követni, az a felkavarodás és élettel telítődés, amely szubjektív szellemi életét előtérbe fogja helyezni. Ez a szubjektív élet mint szellemi energia fejezi ki önmagát az energia vagy éltetőtest közegén át, és az így kifejezésre jutott energia megváltoztatja életének fókuszpontját és érdeklődésének irányát, és egy mágneses dinamikus hatást kelt, amely az emberiséget vonzani és felemelni fogja. Ez az energia hétrétegű és hét fókuszpontot használ fel az étertestben mint közvetítőt.

A jelölt nem működhet velük és alkalmazhatja mind a hét energia típust ésszerűen a Tanítványság Ösvényének korai szakaszaiban. Képzési célokkal mindössze közülük háromra esik hangsúly. Ezek:

1. Az Akarat, erő vagy hatalom energiája a fejközpont közvetítésével. Ez a spirituális ember energiája és közvetlenül a monádból jön a lélek útján. A harmadik beavatásig azonban a tanítványnak csak annyit kell megértenie, hogy a lélek akarati aspektusa kell, hogy irányítsa a személyiséget a mentáltesten át a fejközpontba. Ha ez így van, akkor az ezerszirmú lótusz működésbe lép. Az erőáram vonala a következő:

2. A szeretet-bölcsesség energiája a szívközpont közvetítésével. Ez a központ, amikor felébredt a tudat kitágításához vezet, amely bevezeti az embert a maga csoportéletébe. Elveszíti az elkülönültség érzést és végül beközelít a valósulás teljes fényébe - a saját belül lakozó Istennel való egység, a természet minden formájában lévő minden lélekkel való egység és így a Mindenekfelettvaló lélekkel való egység megvalósulásáéba. Ez az erőáram ugyancsak a monádból ered a lélek útján és ennek a vonala a következő:

A kevéssé fejlett emberben ez az erőáram egyszerűen keresztül halad a szívközponton, egyenesen a napfonatba, és ott az éltető élet és lélekminőség két aspektusát hasznosítja, az egyik energiával telíti a vérkeringést, a másik pedig felébreszti a napfonat központot. Ezután ez válik az ember energiaéletében az uralkodó tényezővé és az erővé, amelyen át vágyvilága kifejezésre jut egészen addig, amíg a jelölt el nem végzi a szükséges átalakítást és átirányítást érzelmi vágyvilágában. Ezután a szív cselekvésre ébred és a napfonat élete a szív alárendeltje lesz. Ez a csoportérdekek kifejlődésével jön létre az odatartozás érzésének kiművelésével, a személyiség és az elkülönítő és önző dolgok érdekeinek következetes elvesztésével.

3. A tevékeny intelligencia energiája, vagyis az az energia, ami meglelkesíti a formai aspektust és amely formákat alkot az uralkodó intelligencia - Isten vagy ember, emberi vagy isteni - szubjektív céljaival egybevágóan. Ez is a monád harmadik aspektusából következik és kapcsolódási vonala az alábbi:

A kevéssé fejlett emberben mint a második aspektus és annak kifejtése esetében, az energia egyszerűen áthalad a torokközponton és egyenesen a szakrális központba jut. Így tevékenységre indítja a nemzési folyamatokat és az alkotási képességeket, amelyeket a faj a szaporodási tevékenységben és szexuális életében hasznosít.

Ez a három fő erőáram vagy isteni energia és azok irányulásának nagyvonalú és általános körvonalazása.

A fejközpont viszonya a gerinc bázisával, ahol a szunnyadó tűz székel, itt nem kerül megtárgyalásra és nem érintjük a napfonatnak, mint az alsóbbrendű energiák elosztójának tevékenységét sem. Csak azt tartom fontosnak, hogy a tanulók egyszerűen ragadják meg az általános gondolatot és a tanítás vázát.

Minden emberi lény az idők folyamán munkálkodni fog a Visszatérés Ösvényéhez vezető úton, amely a három sugár egyikéhez vezet. Tulajdonképpen mindenkinek intelligens alkotóképességről kell tanúbizonyságot tennie, amelyet az isteni szeretet lelkesít és amelyet célszerű tevékenységre az akarat indít, amint isteni célt és tervet dolgoz ki.

Az első központ, amelyet a jelölt megpróbál tudatosan feltölteni energiával, és amelyre összpontosít noviciátusának korai szakaszában, az a szívközpont. Meg kell tanulnia csoporttudatosnak lenni. Érzékenynek lenni a csoporteszmények iránt, megosztani a terveit és elgondolásait, meg kell tanulnia kollektíven és tisztán szeretni, nem a személyes vonzalmak és a jutalom reményétől hajtva. Amíg ez a szívbéli ébredés be nem következik, nem lehet rábízni, hogy maga bánjék a torokközpont alkotó erőivel, mert esetleg alárendelné azokat a maga előtérbe helyezésének és különböző fajta ambícióinak.

Itt meg kell jegyezni, hogy ezeket a kibontakozásokat soha nem lehet megközelíteni a teljesen statikus passzivitás álláspontjáról, vagy egy teljesen új kezdeményezés szemszögéből. A fejlődés menetében vagyunk. Erőközpontjaink bizonyos részei már felébredtek és a formai aspektussal összefüggésben működnek, de még nem fejezik ki a lelki minőségeket. Hosszú és gyümölcsöző múlt áll mögöttünk. Már egyikünk sem tisztán önző vagy elkülönülő. Az emberi társadalom most összetartó és egymástól függő. Az emberiség mint egész már sokat tett a szívközpont részleges cselekvésre indításában és a torokközpont több fontos aspektusának felébresztésében.

Manapság sok jelöltnek a napfonattal van problémája, hiszen az teljesen nyitva van, tevékenyen működik és majdnem teljesen felébresztett. Az átalakítás munkája egyidejűleg folyik, és ez - amint azt természetesen gondolni lehet - jó sok nehézséghez vezet és kaotikus körülményekhez. A szívközpont is rezgésbe kezdett, de még nem ébredt fel. A torokközpont viszont gyakran idő előtt felébred a szakrális központból átváltott energiától. Ennek számos oka van - néha szellemi szándékú, de még gyakrabban a normális szexuális élet tagadására, ami gazdasági körülményeknek tudható be vagy a fizikai vitalitás hiányára vezethető vissza, ami a házasság tagadására indít. Az életerőnek ez a hiánya számos tényezőnek tudható be, de elsősorban egy régi örökségnek, amely a fizikai test degenerációjához vezetett, vagy pedig a múlt életekbeli erőltetett cölibátusnak; ez az erőltetett cölibátus nagyon gyakran a szerzetesi vagy a misztikus életmód eredménye volt. Amikor ez az alkotó ébredés valamely művészetben - irodalom, festészet, zene - nyer kifejezést vagy csoportszervezésben és vezetésben, akkor nem okoz különösebb bajt, mert az energia normális alkotó lefolyásra talál. Ezeket nem szabad elfelejteni a jelöltnek. A legösszetettebb problémával áll szemben. Vakon lép be egy helyzetbe, amely egy hosszú fejlődési folyamat eredménye és amihez nincsen kulcsa. Különösen a korai szakaszban van ez így, és az első beavatást megelőzően, mert nincsenek ismeretei a múlt történetéről, sem betekintése a jövőbe. Egyszerűen csak felkészíti magát és megkeresi az alkalmat, hogy a legjobbat tegye, amit tehet; ebben a Radzsa Jóga ősi szabályai vezetik, valamint saját lelkének fénye.

Amint a szívközpont felébredt és a torokközpont alkotómunkába lendül, egy határozott összefüggés áll elő és az energiák közrejátszása zajlik a kettő között. Ez a tevékenység viszont reagálást vált ki az ezer szirmú lótusznak (az egyesítő lótusznak) abból a részéből, amelyen át a szív és torokközpontot élettel telítő energia rendesen áthalad. Ez a reagáló tevékenység és közreműködés két eredménnyel jár és ezeket a leggondosabban meg kell jegyezni.

Először is megjelenik a fény a fejben. Egyfajta szikrázás (ha szabad így kifejeznem magam) lép fel a magasabb pozitív mindent lefedő energia között, amint az az ezer szirmú lótusz alakján belül összpontosul, valamint a szív és torokközpont vagy lótuszok állandóan emelkedő rezgése között. Ez a két központ viszont reagál a rekeszizom alatt lévő központokból felhozott és emelkedő energiákra.

Másodszor, a szemöldökök közötti központ ugyancsak éreztetni kezdi jelenlétét, mivel ez a jelentős kétszirmú lótusz rezgésbe kezd. Ez a lélek és a test, a szubjektív és az objektív egyesítő munkáját szimbolizálja. Egyes okkult könyvekben ezt hívják a kilencvenhat szirmú lótusznak, de ez csupán egy megkülönböztetés, amely a két sziromban összpontosult energiákkal foglalkozik. Meg kell majd jegyezni, hogy az erőszirmok teljes száma a központokban (kivéve a két fejközpontot) negyvennyolc szirom. Ezek az energiák a maguk két aspektusával - a fizikai éltető energia és a lelki minőségek aspektusával - teszik ki az Adzsna vagy szemöldökközpont két szirmának kilencvenhat aspektusát vagy rezgését. Nem szabad elfelejteni, hogy a 'szirom' szó csak az erő kifejezését szimbolizálja és annak közvetlen hatását az anyagban.

Az öt központ a maga negyvennyolc szirmával éppen ezért a kétszirmú lótuszban van összefoglalva, és így kapunk negyvennyolc plusz kettőt, azaz ötvenet, ami a tökéletesedett személyiség száma, mert az öt az ember száma, a tíz pedig a tökéletességé. Ugyancsak szimbolikusan szólva, ha az öt központ összesen negyvennyolc szirmát hozzáadjuk a szemöldökök közötti központ kilencvenhat szirmához, megjelenik a 144-es szám. Ez a szám jelenti a 12 alkotó Hierarchia befejezett munkáját, 12x12-t, és így a szubjektív lélek és objektív test összehozását tökéletes egységbe és összehangoltságba. Ez a beteljesedés. Ezekhez a számokhoz, a 144-hez adjuk hozzá az ezres számot (a fejközpontban lévő lótusz szirmainak számát) és megkapjuk a Jelenések Könyvéből a megváltottak számát, a 144 ezret, akik megállhatnak Isten előtt, mert a három nulla, ami itt található, a személyiségre utal. Amikor az ember elvégezte magában a nagy művet, amikor a 144 ezer láthatóvá válik mint a törekvések céljának szimbóluma, akkor már megállhat Isten előtt - nemcsak a Jelenlét Angyala előtt, hanem magának a Jelenlétnek a színe előtt.

És most előáll a kérdés: hogyan lehet végrehajtani ezt a felébresztést és koordinálást. Milyen lépéseket kell tenni ennek az életrekeltésnek létrehozása érdekében és végső soron a három központ tevékenységének szintézisbe hozása végett. E kérdésekkel szembekerülve az igazi tanító nehézségekbe ütközik. Nem könnyű tisztázni az ezoterikus és a vele párhuzamos tevékenységeket, amelyek a jellemépítés eredményei. A jelölt gyakran türelmetlenül várja, hogy valami új dolgot mondjanak neki és aztán ha mondanak neki valami régi igazságot - olyan régit és jól ismertet, hogy az már nem is vált ki belőle érdemleges reakciót - úgy érzi, hogy a tanító cserbenhagyta és így átadja magát egyfajta hiábavalóság érzésének és levertségnek. Mindenesetre ezzel szembe kell nézni és a kérdéseket meg kell válaszolni. Le fogom itt szögezni a szükséges kívánalmakat olyan tömören, ahogy csak lehet, abban a rendben, ahogyan egymást követik és az átlagos jelölt álláspontjáról, fontosságuknak megfelelően. Soroljuk hát akkor fel őket egy táblázatban és azután minden egyes ponttal foglalkozzunk röviden.

l. Jellemépítés, az első és legfontosabb követelmény

2. Helyes motiváció

3. Szolgálat

4. Meditáció

5. A központok tudományának technikai tanulmányozása

6. Légzésgyakorlatok

7. Az Akarat technikájának megtanulása

8. Az idő felhasználásához szükséges erő kifejlesztése

9. A Kundalíni tűz felkeltése

Ezt a kilencedik és egyben utolsó pontot nem fogjuk figyelembe venni képzésünknek ezen a szintjén. Ennek oka nyilvánvaló. A legtöbb jelölt a harmadik és a negyedik pont szintjén van és éppen most lát neki az ötödik és hatodik kimunkálásának. Hadd érintsük röviden eme szükséges lépések mindegyikét és hadd kössem mindnyájatok lelkére, hogy milyen fontos felismerni a tudással együttjáró felelősség bizonyos mértékét. Felfogjátok a tényt, hogy ha a képzés során kapott minden információ darabkát teljesen felhasználtok és tapasztalati ténnyé teszitek, és az oly állhatatosan megosztott tanítást napi életetekben megélitek, akkor már majdnem ott álltok a Beavatás kapujában? Megértitek, hogy az igazságot a napi élet terepén kell kicsiszolni, mielőtt új igazságokat lehet biztonságosan birtokba venni?

1. Jellemépítés. Ezt a kilenc pontot erőszempontjaik szerint kell tanulmányozni, nem pedig etikai vagy spirituális fontosságuk szerint. "Az erő világa, amibe a beavatott belép" és csak a képzés, amit jelöltként kapott tesz egy ilyen lépést lehetővé. Mindnyájan egy bizonyos felszereléssel érkezünk az életbe - a törekvések és tapasztalatok elmúlt életproduktumaival. Ennek a felszerelésnek lehetnek bizonyos gyenge oldalai vagy hiányosságai, és ritkán kiegyensúlyozottak. Az egyik ember túlságosan értelmi. Egy másik túlságosan pszichikus. A harmadik alapvetően fizikai, míg egy másik túlságosan misztikus. Az egyik ember érzékeny, ingerlékeny és befolyásolható. Egy másik meg ezeknek éppen az ellenkezője. Az egyik ember központja az állati természetében van vagy teljesen materialista módon nézi az életet, míg a másik vizionárius és mentes a test bűneitől. Az emberek közötti különbözőség megszámlálhatatlan, de minden egyes életben megvan az uralkodó irány, amely felé természetének minden energiáját fordítja. Lehet, hogy erősen elragadják őt a fizikai erők és következetesen állati életet él, vagy az asztrális energiák ragadják el és alapvetően érzelmi és a természetfölötti dolgokkal foglalkozik. Lehet, hogy mint oly sokan - három különféle energiától hagyja elragadni magát, a fizikaitól, az érzelmitől és alkalom adtán egy lelki energia-áramlástól. A lényeg, amit nem szabad elfelejteni, hogy a testek, amelyekben mi lelkek tevékenykedünk elsősorban energiatestekből állnak. Energiaegységekből vannak összeállítva, állandó mozgásban és áramlásban lévő atomokból, amelyek a maguk helyét hasonló természetű környezetben keresik meg. Ezekben az energiatestekben pozitív magként tevékenykedve és jelenleg az esetek többségében viszonylag statikusan áll a lélek. Ezidáig még csak kevés nyomást gyakorolt a burkolatára, sőt, azonosítja magát velük s így időlegesen még tagadja a maga benső életét.

Azonban eljön a nap, amikor a helyzet uralása végett szükség van a lélek felébredésére és tekintélyének biztosítására. Aztán az ember (kezdetben csak lökésszerűen) felméri a helyzetet. Először is fel kell fedeznie, hogy milyenfajta energia az uralkodó, és napi átélései során melyik erő a mozgató. Miután ezt kiderítette, elkezdi az átszervezést, az átirányítást és testének átépítését. Ezt az egész tanítást két szóban lehet összegezni: Bűn és Erény.

A bűn az egyes rétegeknek az egyéni vagy a személyiség által szintézisbe hozott burkolatoknak az energiája, minthogy ez irányítja az élettevékenységeket, és alárendeli a lelket a rétegeknek és az alsóbbrendű énje indítékainak és irányulásainak. Az erény az új energiáknak és új rezgésritmusnak az előhívása, úgyhogy a lélek válik a pozitív irányító tényezővé és a lélekerők foglalják el a testi erők helyét. Ez a folyamat a jellemépítés folyamata. Hadd mondjak egy példát rá. Egy ember ingerült és ideges állapotban szenved. Azt mondjuk neki, hogy nyugalomra és békességre van szüksége és szenvtelen viselkedésre, hogy visszanyerje önuralmát. Azt tanítjuk neki, hogy mérges állapot helyett nyugodtnak és kedvesnek kell lennie. Ez közhelynek hangzik és teljesen érdektelen. Mégis, amit tulajdonképpen megállapítunk, az nem egyéb, mint hogy a nyugtalan önközpontú érzelmi természet és a napfonat központ (amely az asztrálsík hatalmas erőinek hordozója) tevékenysége helyett a lélek egyenletes szenvtelen távolságtartását és harmonikus ritmusát, a magasabb rendű Ént kell előtérbe helyezni. A magasabb rezgést az alacsonyabb fölé helyezni, ez a jellemépítés munkája, és az előfeltétel a Próbaidő Ösvényén.

Az őszinte tanuló ezt olvasva megkezdheti összeszedni energia-vagyonát, osztályozhatja az erőket, melyekről úgy érzi, hogy az életét irányítják, és így hozzájuthat egy elég jelentős és a valóságnak megfelelő felismeréshez azokról az erőkről, amelyeket uralnia kell, és azokról, amelyeket fel kell erősítenie. Ezután az igaz ismeretek fényében haladjon tovább előre sorsának ösvényén.

2. Helyes motiváció. A Bölcsesség Mestere, azt mondják, a "kutatók nemzedékének ritka kivirágzása". A kérdés, amit a kereső most feltesz és amelyet csak neki van joga megválaszolni: Milyen indíték uralkodik szándékaimon és törekvéseimen? Miért akarok igazi alapokra építeni? Miért hívom munkára olyan szorgalmasan a lelkemet?

A helyes indíték kidolgozása előremutató erőfeszítés és az ember folyamatosan változtatja kezdeményezéseinek fókuszpontját, amikor felfedezi önmagát, aminthogy a Fény egyre határozottabban világítja meg valakinek az útját, és állandóan újabb és magasabb rendű indítékok merülnek fel. Hadd mondjak rá ismét egy példát: a jelölt a korai szintjein általában mindig rajongó. Hogy felérjen egy szeretett barát vagy tanító által kitűzött kívánalmakhoz, szenved és kínlódik és így halad. Később ennek az ő odaszentelődésének és buzgó erőfeszítésének a tárgyát a Nagyok, fajunk Idősebb Testvérei iránti odaadás váltja fel. Összes erőit és természetének erősségeit az Ő szolgálatukba állítja. Ezt a törekvést viszont biztosan és következetesen váltja fel egy éltető szeretet az emberiség iránt, és az egyetlen egyén iránti szeretet (legyen bár mégoly tökéletes is), eltűnik tekintete elől az egész emberiség iránti szeretetben. És nemkülönben, amint a lélek egyre inkább irányítása alá veszi eszközét és a lelki természet következetesen megnyilvánul, ez maga is alá lesz rendelve az eszmény, a Terv szeretetének, és a céloknak, amelyek a világegyetemnek magának az alapját képezik. Az ember felismeri önmagáról, hogy semmi, csupán csatorna, amelyen át a szellemi hatóerők működni tudnak és megérti önmagáról, hogy az Egyetlen Élet szervezetének része. Ezután az emberiséget is csupán viszonylagosnak és töredékesnek látja, és kezd belemerülni a nagy Akaratba.

3. Szolgálat. A helyes indíték tanulmányozása természetszerűen vezet el a helyes szolgálatig és tárgyi megjelenésében gyakran megfelel a motiváló tudatnak. Az egyes ember szolgálata mint a szeretet kifejezése, a család szolgálata vagy a nemzeté felnövekszik a Hierarchia egy tagjának, egy Mester csoportjának a szolgálatává és innen az emberiség szolgálatává. Végső fokon létrejön a fejlett Terv-tudat és -szolgálat, és az odaszentelődés a nagy Létező alapvető céljainak, Aki valamely különleges cél teljesítése érdekében létrehívott mindent.

4. Meditáció. Ennél a tárgynál nem fogunk hosszasabban elidőzni, mert hiszen ez képezi az alapját a tanításoknak más könyveimben, és közületek igen sokan állandóan a meditáción munkálkodtok. A negyedik helyre tettem ezt a sorban, mert a meditáció veszélyes és haszontalan azoknak az embereknek a számára, akik nem jó jellem és tiszta életvitel alapján lépnek erre a területre. Akkor ugyanis a meditáció csak olyan energiák felkeltésének eszköze lesz, amelyek az élet nem kívánatos aspektusait fogják serkenteni, ahogyan a gyomokkal teli kertet megtrágyázva csak azokból kapunk hatalmas termést és így kiirtjuk a gyenge és szépséges virágokat. A meditáció veszélyes ott, ahol helytelen az indíték, mint amilyen a saját személye megnövelésének és szellemi hatalmának vágya, mert ilyen körülmények között az csak az illúziók völgyének árnyait fogja felerősíteni és a büszkeség kígyóját fogja kitenyészteni, amelyek az önző vágyak völgyében ólálkodnak. Veszélyes a meditáció, ha a szolgálat vágya hiányzik. A szolgálat csak más kifejezés a lelki erők hasznosítására a csoport javára. Ahol ez a szándék hiányzik, jóllehet energia ömlik át a testekbe, de - felhasználás hiányában és mert nem talál levezetést - többnyire túlserkenti a központokat és a neofita számára katasztrofális helyzetet hoz létre. A felemésztés és az ürítés éppúgy törvénye a lelki életnek, mint a fizikainak, és ha ezt az egyszerű törvényt valaki nem veszi figyelembe, annak súlyos következményei lesznek a lelki életben éppen olyan kikerülhetetlenül, mint a fizikai testben.

5. A központok tanulmányozása. Ehhez most látunk hozzá. Ez a tanulmány még gyerekkorát éli Nyugaton és kevéssé alkalmazzák Keleten. A mi megközelítésünk bizonyos tekintetben új lesz, mert jóllehet hozzászoktunk már a központok neveihez, elhelyezkedéséhez és kapcsolataihoz, meditációs tevékenységet mégsem fogunk fölöttük végezni. Végső soron eljutunk majd rezgésük, hangnemük és színeik, valamint asztrológiai jelentőségük megértéséhez. Nem fogunk dolgozni a központokkal végig a gerincoszlop mentén, sem pedig azok tudatos használatával nem fogunk foglalkozni, mint teszi azt a tisztánlátó és tisztánhalló. A tanulók által végzett teljes munka egészében a fejre szorítkozzék és a fejből induljon ki. Ott van az Akarat, vagyis a Szellemi Aspektus székhelye, amely a lélek révén működik. Ott van a személyiség teljes kifejezése is, és a két fejközpont viszonyának, valamint azok kölcsönös összjátékának megértése fokozatosan létre fogja hozni a lélek uralmát a személyiség fölött. Ez pedig elvezet az öt másik központ ebből következő és folyamatosan irányított tevékenységéhez. Ebben az öt központban a működés tulajdonképpen ugyanolyan automatikus lesz, mint a szív és tüdő működése jelenleg a fizikai testben.

"A szemöldökök között trónoló" és a fejben lévő Fény által vezetett uralkodó Intelligencia, az Én nyitottá válik a lélek számára fontos dolgokra és ugyanolyan éberré, mint az átlagos énközpontú ember 'én'-tudata. Isteni élete ritmusának és a Tervvel való tudatos együttműködésének, valamint Akaratának felhasználásával működve kell a testetöltött tanítványnak tevékenykednie úgyis, mint saját lelke közvetítőjének a három világban.

6. Légzésgyakorlatok. Az előhaladással együtt apránként fogjuk közölni a szükséges utasításokat. Azonban hadd emeljem ki, hogy semmiféle légzésgyakorlatot nem lehet biztonságosan alkalmazni, ha nem kíséreljük meg a mindennapi életet ritmusba hozni. A két tevékenységnek kéz a kézben kell haladnia.

A légzésgyakorlatok hatása különféle:

1. Oxigénellátási hatás. A vérkeringés megtisztul és a vérnyomás mérséklődik. Szimbólumként a következőképpen szolgál: - ahogyan a vér feldúsul oxigénben, úgy az ember életét is a három világban átjárja az szellemi energia.

2. Egy bizonyos ritmus megteremtése, amelyet a megfelelően egymás után következő légzések és azok időhatárai hoznak létre - belégzés, visszatartás, kilégzés - és ez a számolás szerint változik.

3. Van egy kifinomultabb hatása a pránának (ami a belégzett és kilégzett levegő mögött lévő szubjektív elem), ami leginkább a pránatestre, az éltető vagy étertestre van hatással. Emlékezzenek rá a tanulók, hogy a kifinomultabb hatások sokkal erőteljesebbek, mint a fizikaiak. Két irányban tapasztalható eredményük, a fizikai testre és az étertestre. Az egész éltető test felvesz egy bizonyos ritmust a légzésgyakorlat szerint. Ha ezt hosszabb időszakon át fenntartjuk, annak a testet megviselő vagy összetartó hatása lesz, és ennek megfelelően rombolja vagy élteti az étertestet.

4. Van a központokra gyakorolt hatás, amely a legerősebb és amely követi a jelölt gondolkodásának irányát. Ha például valaki a napfonatra, a plexus solarisra gondol, ezt a központot mindenképen feltölti életerővel és érzelmi természete felerősödik. Innen adódik, hogy a tanulónak a meditációban következetesen a fejre kell összpontosítania és így ébresztenie a fejközpontot. Senki ne kételkedjék a légzésgyakorlatoknak az éltető testre gyakorolt hatásában. Ugyanolyan bizonyosan, mint ahogy az evés és ivás építi vagy rongálja a fizikai testet, és elősegíti vagy hátráltatja annak helyes működését, ugyanígy a légzésgyakorlatok erőteljes hatást fejtenek ki, ha megfelelően alkalmazzák őket egy meglehetősen hosszú időn át.

És mit mondjak az utolsó három kívánalomról? Nemigen sokat, mert az idő még nem érett meg azok helyes megértéséhez. Lépésről lépésre kell haladnia a jelöltnek, és az elméletnek nem szabad folytonosan a tapasztalatok előtt járnia. Talán mégis meg tudom adni a kulcsot e háromhoz a napi élet egy egyszerű szabályát megfogalmazva. Ez azokban fog megragadni, akik számára szól és nem fog kárt okozni a kevésbé fejletteknek sem. Ez a szabály, ha követik, finoman és szubjektíven fogja megteremteni a kívánalom megnyilvánulásához szükséges körülményeket.

Tanuljuk meg alkalmazni az akaratot a célkitűzés állhatatos kidolgozása és a napi élet megszervezése segítségével úgy, hogy a célt el lehessen érni.

Tanuljunk valami mást is tenni az idővel, mintsem csak szervezni és beosztani. Tanuljunk meg számos dolgot egyidejűleg elvégezni és ezáltal mindhárom testünket szinkronban felhasználni. Hadd mondjak egy példát: Amikor a napi légzésgyakorlatokat követed, a számolást nagy pontossággal végezd. Figyelmesen hallgass a hangra, amely a közbeeső időkben "hangzik a csendben". Ugyanakkor gondolj magadra mint lélekre, a ritmus létrehozójára és a hangra, amely beszél. Ez olyasmi, ami gyakorlattal bármelyiketek részéről elérhető.

Fedezzétek fel az illúzió kígyóját a bölcsesség kígyójának segítségével és akkor az alvó kígyó felemelkedik egészen a találkozási pontig.

Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik.
Lendületet kapnak és elveszítik mesterüket.

A Szem Működése

Most a Mágia Szabályainak legegyszerűbbikét vesszük fontolóra, amely egyben a leggyakorlatibb és amelytől a mágikus munka teljes sikere függ.

Szeretnék rámutatni a kutató jelölt számára, hogy a helyzet kulcsa, amely a szabályban meg van fogalmazva, az elmélyülés szóban található az előző szabályban. Tanulmányozzuk tehát ezt a szót gondosan és keressük meg pontos definícióját.

Az elmélyülés állandó látást feltételez, egy pontra, egy sajátos tárgyra irányulót. A lélek, vagyis a szoláris Angyal úgy tekinthető, mint aki három irányba tekint.

l. A Mennyei Fény felé, e központi Élet vagy Energia felé, amely magába rejti a célt és tervet, ami felé minden Létező törekszik. Nem tudom hogyan tudnám ezt világosabban kifejezni. Ami az irányító erő lehet, ami a Létnek Magának a titka, az csak a magasabb szintű beavatások során tárulkozik fel és megragadhatóvá végül csak akkor lesz, amikor maga a kauzáltest, a 'Karána Saríra', feloszlik és a végső korlátok leomlanak. A szoláris Angyal látásának ezzel az irányával nem szükséges most foglalkozni.

2. Át abba a birodalomba, amelyben a szoláris Angyal uralkodik mindenek felett, át a lelkek világába, vagyis a lelki impulzusok, a hierarchikus tevékenység és a tiszta gondolat világába. Ez Isten Királysága, a mennyei Lény világa. Ez az a szint, amelyre a tanítványok egyre inkább felfigyelnek, amelyben a beavatottak működnek, és amelyből a Mesterek a Maguk magas fokozatairól irányítják a bolygó fejlődésének menetét. Ez a két irány, amelybe a lélek néz, képezi szellemi tapasztalatának és törekvései tárgyának a világát. Ne felejtsük el, hogy a szoláris Angyal, vagyis a szellemi ember törekvéseinek is megvan a célja, és ez lesz az uralkodó irány, ha egyszer a hordozót sikerül a három világban alárendelni. Csak ahogy a teljesen intelligens emberi lény működhet tudatosan lélekként és teremthet kapcsolatot a lélek világával, ugyanígy csak a tökéletesen aktív és uralomra jutott lélek, amelyet a buddhi princípium irányít, kezdhet kapcsolatba lépni a tiszta Lét szintjével, amelyben a monád, azaz a szellem lakozik örökkévalóan.

Az emberben az intellektus fejlődése jelzi az Ösvény követésének munkájára való készséget, vissza a teljes lélektudathoz. A szoláris Angyal buddhi vagy bölcsesség-szeretet aspektusának kifejlődése bizonyítja készségét a továbbfejlődésre a tiszta Lét szintjének tudatossága felé.

3. A harmadik irány, amerre a lélek néz és amelyben elmélyülő látásának képességét gyakorolja, az az ő tükörképének iránya a három világban. A magasabb és az alacsonyabb rendű ember között zajló hosszú küzdelem célja az volt, hogy az alacsonyabb rendűt reagálóképessé és érzékenyen figyelmessé tegye a lélekből kisugárzó erők iránt, amint a lélek "elmélyül" hármas eszköze felett.

Van egy érdekes összefüggés e három "elmélyülési irány" és a három főbb központ felébresztése között. Erre csupán utalni lehet, a tárgy nehezen érthetősége miatt. Nagyon sok tényező irányítja ezt a felébresztést, és minden jelöltnek magának kell meghatároznia önmaga számára a felébresztésnek a rendjét és módját.

A szemöldökök közötti központ, amit közönségesen a harmadik szemnek hívunk, egyedülálló és különleges funkciót tölt be. Mint másutt már kifejtettem, a tanulóknak nem szabad összekeverni a tobozmirigyet a harmadik szemmel. Van összefüggés köztük, de nem ugyanaz a kettő. A Titkos Tan-ban úgy jelennek meg ezek, mintha ugyanazok lennének és az alkalmi olvasó könnyen összekeverheti őket, de semmiképpen sem azonosak. Ezt H.P Blavatsky tudta, de az alkalmi keverés meg lett engedve, amíg a formák éteri természetéről nem lehetett többet tudni. A harmadik szem a lélek erőinek rezgési együttműködése révén nyilvánul meg, a tobozmirigyen keresztül működik, valamint a személyiség erői révén, amelyek az agyalapi mirigyen keresztül hatnak. Ezek a negatív és pozitív erők összedolgoznak és amikor eléggé hathatósak, akkor világosságot hoznak létre a fejben. Mint ahogyan a fizikai szem a napfény hatására jött létre, úgy a szellemi szem a szellemi nap fényére reagálva alakul ki. A jelölt fejlődése során válik figyelmessé a fényre. Itt most a fény mindenféle formájára utalok, amelyet az isteni élet minden rétege és kifejeződése elfátyoloz, és nem csupán arra a fényre, amely magában a jelöltben van. Amint a fény iránti tudatossága növekszik, úgy alakul ki a látószerve. És a mechanizmus, amellyel a szellem fényében látni tudja a dolgokat, kialakul az étertestben.

Ez Síva szeme, mert ezt hasznosítani a mágikus tevékenységben csak akkor lehet, ha a monád-aspektus, az akarati aspektus az irányító.

A harmadik szem segítségével a lélek háromféle tevékenységet végez.

l. A látást szolgáló szem. Segítségével a szellemi ember az isteni kifejezés minden szempontjának formái mögé lát. Felfigyel a világ fényére és kapcsolatban van a lélekkel minden formán belül. Mint ahogyan a fizikai szem felismeri a formákat, úgy a szellemi szem is felismeri a világosságot azokon a formákon belül, amelyeknek "kivilágítása" különleges létállapotra utal. Felnyitja a sugárzások világát.

2. A mágikus tevékenység irányító tényezője. Minden fehér mágikus tevékenységre egy határozottan konstruktív céllal kerül sor, amely az intelligens akarat alkalmazása révén válik lehetővé. Más szavakkal, a lélek ismeri a tervet, és amikor megvan az egyetértés és a helyes hozzáállás, az isteni ember akarat-aspektusa működésbe tud lépni, és eredményeket hoz létre a három világban. Az alkalmazott szerv a harmadik szem. Ennek az analógiáját jól lehet látni abban a gyakran emlegetett erőben, amikor az emberi szem más emberi lényeket és állatokat irányít a tekintetével, és a mélyreható tekintettel magnetikusan tud cselekedni. Erők áradnak az egy pontra irányított emberi szemből. Az erő az egy pontra irányított harmadik szemen át hat.

3. Van egy romboló aspektusa is, mert a harmadik szemen át áramló energiának lehet bomlasztó és romboló hatása. Az intelligens akarat által irányított, egy pontra szegezett figyelem még a fizikai anyagot is meg tudja mozgatni. Ez a lélek eszköze a megtisztító tevékenységben.

Meg kell jegyezni itt, hogy a három világban minden egyes finomabb testben megvan ennek a fókusznak a megfelelő pontja, és hogy a szemöldökök között lévő központ nem más, mint a belső megfelelők fizikai megnyilvánulása (mert az éteri anyag fizikai).

Ezen a fókuszponton át néz ki a lélek, és mélyül el a mentálsík fölött, beleértve az értelmi mechanizmust is. Hasonlóképpen az érzelmi sík fölött is, a lélek tudatosság, vagyis a látás állapotába jut érzelmi burka fölött és az asztrális jelenségek világa fölött, és az étertesttel itt is megvan a fizikai párhuzam.

A lélek harmadik tevékenysége ez, amit itt érintünk, a régi formáktól való szabadulás leépítő munkája, a nem kívánatos természetű testi anyagok lerázása és az igazi lelki tevékenység korlátainak és gátjainak áttörése. A léleknek ez a három tevékenysége a harmadik szem segítségével kapcsolódik a három aspektushoz, és jó, ha a tanuló fontosnak tartja a kidolgozásukat.

A fény meglátása minden formán belül a harmadik szem közvetítésével (amely a fejben lévő fény, a szellemi fény felismerése révén jön létre) nem másra, mint a fizikai szemre utal, amely a fizikai nap fényében teszi érzékelhetővé a formákat. Ez összefüggésben van a személyiséggel. A magnetikus energia segítségével végzett irányítás és a szellemi szemben lévő vonzóerő, ami a mágikus tevékenység uralkodó tényezője, a lélekkel van megfelelésben. A legtitokzatosabb értelemben a lélek a monád szeme, amely képessé teszi a monádot, ami maga a tiszta Létezés, működni, kapcsolatot teremteni, megismerni és látni.

A romboló aspektus a monád vagy akarati aspektusnak felel meg. Végső elemzésben a monád az, ami végrehajtja a végső elvonatkoztatást, lerombol minden formát, kivonja önmagát a megnyilvánulásból és véget vet az alkotó tevékenységi ciklusnak.

Gyakorlati kifejezésekre lefordítva ezeket az elgondolásokat az itt tárgyalt szabállyal kapcsolatban, meg lehet jegyezni, hogy ebben a szabályban mindhárom tevékenységgel foglalkozunk. A harmadik szem a tudatos fejlődés, a helyes összehangolódás és a lelki élet beáradása eredményeképpen nyílik meg. Ezután már érezhetővé válik magnetikus irányító ereje, amely ellenőrzi az alsóbbrendű testek életét, lendületbe hozza az alsóbb négy elementált (a földét, tűzét, vízét, levegőét) és a 'lunáris uraságokat' visszavonulásra készteti. A személyiség, amely eddig uralkodott, már nem irányíthat, és a lélek kerül teljes uralomra a három világban.

A föld elementál, ami a fizikai testet alkotó sok élet összessége, a Mester (a fejben lévő egyetlen Mester) irányítása alá kerül és szemeit érzi magán. A durva elemek, amelyekből az a test állt, "továbblökődnek" és jobb, valamint megfelelőbb atomok, azaz életek beépítésére kerül sor.

Az asztrál elementál, vagyis a víztest egy hasonló tevékenységen megy át, valamint egy állandósító hatáson, amely véget vet a nyugtalanságnak és fluidikus viharosságnak, amely mindeddig jellemezte. A szellemi szem magnetikus erejének irányítása segítségével a lélek újjáépíti az asztráltestet, és összpontosított figyelme segítségével állandósítja és összetartja.

És egy analóg folyamat megy végbe a mentáltestben is. A tiszta fény elől, amelyben a szellemi ember munkálkodik, a régi formák eltűnnek és mint ahogy az Ősi Kommentár mondja:

"Egyetlen pillantást vet a lélek az elme formáira. Egy fénysugár kivetül és eltűnik a sötétség; a torzulások és tisztátalan formák elhomályosulnak, minden kisebb tűz kialszik, a kisebb fényeket többé nem látni.

A fény segítségével a szem életrekelti a Létezés szükséges módozatait. A tanítvány számára ez tudást hordoz. A tudatlan számára semmi nem látszik, mert az érzékelése hiányzik."

A levegő elementálja szimbolikusan értelmezve az energia lényege, amely az étertest formáin át működik, amellyel a légzés során foglalkozunk és amelyet a pránayáma tudományának segítségével kezelünk. Ez az elementál forma a bonyolult éter-szerkezet, a nádik és a központok, és minden haladó tanuló jól tudja, hogyan kell ezeket irányítani a lélek összpontosított figyelmével elmélyülésben, a fejközponton át működve, a harmadik szem területére összpontosítva és egy akarati tényező által helyes és különleges cselekvésre indítva. A fenti mondatba sűrítettem minden fizikai síkon végzett mágikus tevékenység szabályát. A lélek az étertesten át és az egyik vagy a másik központon át irányított erő segítségével viszi végbe munkáját a mágiában.

Az erő a figyelem határozott összpontosítása segítségével a fejben, valamint az alkalmazott központ felé irányított harmadik szem figyelmének odafordításával leli meg helyes levezetését. Az erőt hatásossá az erővel feltöltő, irányított intelligens akarat teszi. Tanulmányozzátok ezeket a pontokat, mert bennük fogjátok megtalálni a kulcsot saját életetek újrafelépítésének mágikus munkájához, az emberiség újjáépítésének mágikus munkájához, amelyet bizonyos adeptusok folytatnak és az isteni terv evolúciójának mágikus munkájához, amely az okkult Hierarchia mozgató ereje.

A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az
éltető hatalmat kell keresni; a két ösvény szembesül a nap Angyalával;
a sarkok rezegnek. A meditáló választás elé van állítva.

Az asztrálsík küzdőtere
A két ösvény

Meg kell kezdenünk a Mágia Hetedik Szabályának a tanulmányozását és végiggondolását. Végeztünk az első hat Szabállyal, amelyek különösképpen a mentálsíkon végzett tevékenységgel foglalkoztak, ebből adódik, hogy gyakorlati hasznuk csak azoknak a számára van, akik az alkotás mágikus munkájában elkezdték alkalmazni az elme erejét.

Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy amint az emberiség birtokba kezdi venni elmebéli örökségét, ezzel egyidőben megjelenik egy növekvő tendencia a mágikus tevékenység felé. Az igenlő elméletekre épülő iskolák bukkannak fel minden oldalon, amelyeknek kimondott szándéka olyan természeti körülményeket teremteni, amelyek között az ember rendelkezhet azzal amit imádandónak és ajánlatosnak tart. Az alkotó elméről szóló könyvek elárasztják a könyvpiacot és az olyan beszélgetések, amelyek a kreatív művészeteknek hátteret biztosító erőkről szólnak, életbevágó fontosságot nyernek. Pszichológusok az egész témának nagy figyelmet szentelnek, és jóllehet jelenleg amit ideálisnak tartanak, az szinte teljesen a fizikai síkon fogalmazódik meg, mégis összességében egy rezgéstevékenységet indít meg a világlélekben, ahogy az kifejezést nyer az emberiségen keresztül és előtérbe kerül az elme birodalmából. Csak a faj előharcosai, legkiemelkedőbb gondolkodói és az emberiség alkotó munkásai azok az érzékenyek, akik a leggyorsabban reagálnak ezekre a mentális megnyilvánulásokra. Most még kisebbségben vannak és a legtöbb ember az érzelmek és vágyak síkjáról kisugárzó erőkre és rezgésekre válaszol. Mind többen és többen ébrednek fel, és a Mágia és első hat Szabálya egyre nyilvánvalóbbá lesz.

A könyvben tárgyalt tizenöt szabály a következőképpen oszlik meg:

A főgondolat, amelyet világosan szem előtt kell tartani az, hogy a szabályok a három világban felhasznált energiára vonatkoznak, és hogy ezeket az energiákat az irányító lélek tudatosan befolyásolja, vagy a lélektől függetlenül, a három világ anyagában bennfoglalt erő serkenti tevékenységre. Az utóbbi esetben az ember saját formaenergiáinak és minden megnyilvánulás anyagi aspektusának áldozata. Az előző esetben ő az intelligens uralkodó, irányító a maga sorsa felett, és az alsóbb rendű energiákat formákba és tevékenységekre készteti, elmeimpulzusainak hatalmával és saját lelkének összpontosított figyelmével. A már végiggondolt hat szabályban van egy-két világosan kiemelkedő gondolat, amelyeket az alábbi meghatározásokban lehet összegezni:

Jól teszik a tanítványok, ha ezeket az összefüggéseket végiggondolják és az alapjukat képező szintézist feldolgozzák.

Ennek a szabálynak a szavaiban az asztrálsík a szerepével és a problémájával megfelelően szintézisbe van hozva. Figyeljük meg a kifejezéseket, amelyeket a leírásban felhasználtunk néhány rövid mondatban:

Életbevágóan fontos dolog minden jelölt számára, hogy megtanulja megérteni az asztrálsíkot, hogy tisztába jöjjön annak természetével és hogy megtanuljon szabadnak maradni tőle, de egyszersmind munkálkodni rajta. Ebben az útmutatásban szeretnék némi tiszta tanítást nyújtani ezen a síkon, mert abban a pillanatban, amikor egy ember már "látni" tud az asztrálsíkon, el tudja érni az egyensúly állapotát és állhatatos tud maradni a sík rezgési erői közepette, azon nyomban felkészült a beavatásra.

Először is gyűjtsünk össze néhány kifejezést, amelyet az isteni Létező e szférájának leírására használunk, amely Létezővel az embernek először is azonosítania kell önmagát, behatolni a központba, áttörni annak lefátyolozott látszatán, és végezetül megállni nyugodtan, meg nem rendítve, szenvtelenül, befolyásoktól mentesen és szabadon.

Az "asztrális" kifejezés, amelyet oly gyakran alkalmaznak, valójában téves elnevezés. H.P. Blavatskynak alapvetően igaza volt, mikor a kifejezést a fizikai sík éteri vagy éltető síkjával kapcsolatban alkalmazta. Amikor kapcsolatot teremtünk az éteri világgal, az első benyomás, ami ér bennünket, mindig egy csillagfény, egy ragyogás, csillogás. Azonban a szót fokozatosan a kámával vagy vággyal azonosították, és így alkalmazták az érzelmi reakciók síkjára.

Ezt érdemes megjegyezni, mert az önmagában is példa arra, hogy az asztrálsík milyen hatással van az emberi agyra, ami a maga tájékozatlan körülményei között megfordítja a valóságot és a dolgokat feje tetejére állítva látja. Amikor a jelölt "megnyitott szemével"" legelőször határozottan látja az asztrálsík jelenségeit, az nem más, mint sűrű köd, zűrzavar, változó formák, egymásba hatoló és összekeveredő színek, és olyan kaleidoszkópszerű jelenség, hogy a vállalkozás reménytelensége mindent elborítani látszik. Nem világos, vagy csillogó, vagy tiszta. Nyilvánvalóan áthatolhatatlan össze-visszaság uralkodik, hiszen ez az erők találkozásának tere. Mert az erők a jelölt saját testében ugyanilyen összevisszaságban vannak, és ő összekeveri ezeket az őt körülvevő káosszal, olyan mértékig, hogy eleinte az ebbe betekintő lélek számára szinte lehetetlen megkülönböztetni a saját asztrális mechanizmusát az emberiségnek mint egésznek az asztrális mechanizmusától és a világ asztrális mechanizmusától.

Ezután az egyik legelső dolog, hogy a jelölt megtanulja megkülönböztetni a maga saját, érzelmi értelemben vett auráját attól, ami körülveszi, és ennek megtanulására sok időt kell fordítani. Ezért van az, hogy az egyik legelső minősítés a tanítványság során a józan megkülönböztetni tudás, mert hiszen az ész mint elemző és elkülönítő alkalmazásával kerül az asztráltest irányítás alá.

Másodszor, az asztrálsík az illúzió, a káprázat és a valóság torz megjelenítésének síkja. Ennek oka az, hogy a világon minden egyes ember az asztrális anyagban serénykedik és az emberi vágynak és a világ vágyának hatóereje hozza létre az állandó "megképzést" és formaépítést, amely az asztrális anyag legkézzelfoghatóbb hatásaihoz vezet. Az egyéni vágy, a nemzeti vágy, a faj vágya, az emberiségnek mint egésznek a vágya és az ember alatti életformák ösztönös vágya okozza a sík anyagának állandó változását és alakulását. Állandóan épülnek az időleges formák, némelyikük ritka szép, mások nem szépek, és zajlik az élettel telítés, alkotójának asztrális energiájával. Adjuk hozzá ezekhez a formákhoz azt a következetes és állandóan növekvő forgatókönyvet, amit "akasa feljegyzéseknek" nevezünk, és amely a múlt érzelmi történetével foglalkozik, adjuk hozzá az éppen nem inkarnált élettevékenységeket, amelyek áthaladnak az asztrálsíkon, vagy az inkarnációból ki vagy az inkarnációba be, és az összes emberfölötti Élet megtisztított és intelligens hatnivágyását, beleértve az okkult bolygó Hierarchiáét is, és a megjelenő erők összege döbbenetes lesz. Ez mind szerepel minden egyes emberi lényen, lény körül és lényen át és reakciója fizikai testének rátermettségétől és központjainak állapotától függ. Az illúzióknak ezen a körképén kell a jelöltnek átküzdenie magát, kell megtalálnia a kulcsot vagy a fonalat, amely kivezeti őt a labirintusból és kell erősen megragadnia minden egyes kis valóság darabkát, amely feltűnik előtte, megtanulva megkülönböztetni az igazságot a káprázattól, az állandót az időlegestől és a bizonyosságot a nem valóságostól. Ahogyan az Ősi Kommentár mondja:

"Ragadja meg a tanítvány erősen a bölcsesség kígyójának farkát és ha már állhatatosan szorítja, kövesse azt a Bölcsesség Csarnokának legmélyebb központjába. Ne tévedjen el az ösvényre, amelyet az illúzió kígyója taposott ki, hanem zárja le szemeit a hátán lévő színes csíkok előtt és füleit annak dallamos hangja elől. Vegye észre az ékkövet, amely annak a kígyónak a homlokán van, amelynek a farkát fogja, és annak sugárzásával hatoljon át a maya megtévesztő csarnokán."

Sem csillogás, sem illúzió nem tarthatja hosszan vissza az embert, aki elszánta magát, hogy követi a borotvaél keskenységű Ösvényt, amely átvezet a vadonon, a legsűrűbb erdőn, a szomorúság és kiábrándultság legmélyebb vizein, az áldozatok völgyén át, a látomások hegyein át a megszabadulás kapujához. Néha sötétben utazik (és a sötétség illúziója nagyon valóságos), néha olyan elvakító és zavaró fényben, hogy aligha láthatja az utat maga előtt, megismerheti milyen botladozni az Ösvényen és összeesni a szolgálat és küzdelem nehézségei alatt. Időlegesen mellékútra térhet és az ambíció, az önérdek és az anyag kábulatának mellékösvényein haladhat, az elcsúszás azonban csak rövid ideig tart. Sem égen, sem a pokolban, sem a földön, sem sehol meg nem akadályozhatja semmi az ember fejlődését, aki már ráébredt az illúziókra, akinek az asztrálsík csillogásán túl felvillant a valóság, és aki már hallotta, még ha csak egyetlen egyszer is, saját lelkének hívó harsonáját.

Az asztrálsík egyben a Kuruksetra^** is, mind az emberiség egésze, mind pedig az egyes emberi egyének számára. Ez az a harcmező, amelyen minden jelölt megtalálja a maga Waterlooját. Valamelyik életben bekövetkezik egy érzelmi válság, amelyben meghatározó cselekedeteket kell végrehajtani és a tanítvány bebizonyítja érzelmi természetének irányíthatóságát. Ennek a formája lehet valamilyen nagy életbevágó próba, ami rövid ideig tart, de napfényre hoz minden bölcsességforrást és tisztaságot, amivel a tanítvány rendelkezik, vagy lehet egy elnyújtott érzelmi feszültség, amely életének sok évén át húzódik. De a siker elérésével és a tisztánlátás megszervezésével, valamint (a helyes megkülönböztetni tudás révén) a helyes felismeréssel a tanítvány tanúsítja a rátermettségét a második beavatásra.

Szeretnék rámutatni, hogy ez az a vizsga és válság, amelyen az emberiség most megy keresztül és ami azok között a körülmények között kezdődött, amelyek a világháborúban tetőztek, valamint a világfeszültségben. Az emberiségnek mint entitásnak az első beavatására akkor került sor, amikor az egyéniesülés lehetővé vált, és az emberiség testében megszületett a lélek. Ezt egy félelmetesen feszült és megterhelt időszak előzte meg, amelyet halványan érzékeltek az állat-ember rangjából az emberiség világába beépülő úttörők. Ha egyszer ezen a válságon sikeresen túljut, annak eredménye az emberiség második beavatása lesz - a megkereszteltetés és az áramlásba való belépés. Így tehát a világháború és következményei alkotják a világ-Ardzsuna Kuruksetráját és az eredmény még mindig kétséges. Ezt el ne felejtsük. De azért nincs ok pesszimizmusra. A jó győzelme kikerülhetetlen. Persze ez egy lassú vagy egy gyors felismerés és a nagy világ-illúziótól való megszabadulás kérdése, és evégből minden jelöltet kérek, hogy nagy erővel dolgozzék és járuljon hozzá a segítségével. Minden ember, aki önmagát felszabadítja, aki tisztán lát és aki feloldja magát az illúziók csillogásából, hozzájárul a Nagy Műhöz.

Ugyanakkor az asztrálsík az, amelyen az ellentétpárok működnek és egymásra hatnak, és amelyeken a nagy kettőségek vonzását a leghatalmasabban érezni lehet. Az összműködés elsősorban a lélek és hordozója, az anyag között van, de van sok kisebb dualitás, amely szerepet játszik és az átlagember részéről könnyebben felismerhető.

Összejátszik a fény és a sötétség, mint ahogy a kéj és a kín is; találkozik a jó és a rossz, hogy az istenek játszótere legyen, és a szegénység és gazdagság, hogy egymás hátteréül szolgáljanak. Az egész modern gazdasági helyzet asztrális természetű; a vágy eredményei és az okkult tanulmányoknak ellentétpárok összejátszásának és az anyag erőinek bizonyos önző alkalmazásáé. A hő és a hideg, ahogyan mi értelmezzük e kifejezéseket, a legkülönösebb módon ellentétpárok összejátszásának eredményei és az okkult tanulmányoknak egy igen érdekes vonala foglalkozik a fajok érzelmi hatásával a klimatikus körülményekre. Mi a legvalóságosabban alakítjuk éghajlatunkat egy bizonyos jelentés értelmében. Ha a vágyak már kiégtek, a planetáris élet a végéhez ér, minthogy az éghajlati körülmények tagadni fogják az általunk ismert formai életet.

Az emberi egyedek viszonylatában a felszabadulás titka az erők kiegyensúlyozottságában és az ellentétpárok kiegyenlítésében rejlik. Az Ösvény az a keskeny vonal e párok között, amelyre a jelölt rátalál és amelyet követ, anélkül, hogy jobbra vagy balra fordulna.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy amikor az ellentétpárokat felismertük, amikor az ember a saját természetének erőit egyensúlyba hozta, amikor rátalált az Ösvényre és maga vált az Ösvénnyé, akkor már a világ erőivel képes dolgozni, meg tudja őrizni a három világ energiáinak egyensúlyát és kiegyenlítettségét és így válik a Bölcsesség Mestereinek munkatársává. Kérjük és reméljük, hogy ez legyen az asztrálsík harcmezeje megértésének gyakorlati eredménye.

Elmélkedésünkben tovább haladva az asztrálsík természetéről, most szerepével és működésével fogunk foglalkozni és a tanítvány ezekkel való kapcsolatáról. Hadd emlékeztessek bizonyos dolgokra ezzel kapcsolatban. Először is ez mindenekelőtt a harctér és itt vívjuk meg a harcot, amely a bebörtönzött lélek végső kiszabadulását eredményezi. Jó, ha észben tartjuk a három sík kiemelkedő jellemzőit, valamint a három testet, amely azokon működik.

A fizikai sík a cselekvő élmény síkja az anyagban és az anyag által. Ez a külső megnyilvánulás síkja a belső ember állapota és fejlettségének foka szerint, s így ez lesz a külső forma és annak működése.

Az asztrálsík az a sík, amelyen az ember három tudatállapoton halad át:

1. Érzékszervei segítségével a formák világában válik tudatossá és kifejleszti a képességét, hogy bölcsességgel és intelligenciával reagáljon a formákra. Ez a tudatossága közös az állatvilágéval, jóllehet néhány tekintetben messze túllép azon, rendelkezik egy egybevető és egyeztető elmével.

   
   

2. Érzékenység, vagyis a viselkedés, az érzelmek és érzések, vágyak és törekvések tudatossága, amelynek gyökerei őbenne magában az öntudat princípiumában vannak, vagyis az áhámkára princípiumában, ahogyan azt az okkultisták (akik szeretik a nehéz kifejezéseket) előszeretettel hívják. Ebben teljesen osztozik embertársaival.

   
   

3. Szellemi tudatosság vagy érzékenység a szellemi világ iránt és a magasabb tudatosság érzés aspektusa. Ennek gyökerei a lélekben vannak, előfeltételezi az értelmi természet uralmát és ez az a képesség, ami misztikussá formálja. Ebben a tudatosságban teljes mértékben osztozik minden tanítvánnyal és ez az asztrálsík tapasztalatai során kivívott győzelmek jutalma.

Ezután a mentálsík következik, amelyen az intellektus helyes alkalmazása a kimagasló eredmény. Ezt ugyancsak három szinttel lehet jellemezni:

1. Az a szint, amelyen az elme a külső világból érkező benyomások felfogója az öt érzékszerven és az agyon keresztül. Ez negatív körülmény és benne "a gondolkodó princípium módosulásait" a külső világ ráhatásai, valamint az asztrális világ reakciói hozzák létre.

   
   

2. A szint, amelyen az elme kezdeményezi saját tevékenységeit és ahol az intellektus az uralkodó tényező. Jóllehet tevékenységre a fentebb felsorolt tényezők késztetik, a mentálsík gondolat áramaira ugyancsak reagál és különösképpen aktívvá a kettő kapcsolata révén válik. E kettőből egy harmadik cselekvés lép elő, amelyben a megfontoló princípium tevékenykedik az ezen a két módon megszerzett információval, beindítja a maga gondolatáramait, meghatározza a maga gondolatformáit és ugyanakkor észleli a másokét.

   
   

3. A szint, amelyen a léleknek koncentráció és meditáció segítségével sikerül a maga ötleteit és benyomásait az elmében elhelyezni, az elmében, amely "állandó fényben van tartva", és így képessé teszi a mentáltestet, hogy a szubjektív és szellemi világból sugárzó benyomásokra és kapcsolatokra reagáljon.

A küzdelem maga azonban kint zajlik az asztráltestben és legintenzívebb pontját és lehető leghevesebb állapotát csak akkor éri el, ha rendelkezésére áll egy jó fizikai eszköz és egy jól felszerelt elmebéli készség. Mennél nagyobb az asztráltest érzékenysége, annál erőteljesebbek a reakciói a fizikai világra és az értelmi állapotra, és innen adódik a tény, hogy a tanítványoknak és a magasabban fejlett embereknek a világban hatékonyabb az asztrálteste és erőteljesebb érzelmi áramlásban dolgoznak, mint a kevésbé fejlettek és Isten megszabadult fiai.

A tanulókat éppen ezért rá kell szorítani, hogy határozottan és hathatósan az érzelmi természetükkel foglalkozzanak, gondolják meg, hogy a győzelem fentről száll alá, és nem lehet alulról felfelé kidolgozni. A léleknek kell uralkodnia, és eszköze a harcban a neki szentelt elme.

Érdekes megjegyezni az okkult folyamatot az erről a síkról adott leírásban a szóban forgó szabályban.

Ez elsősorban a kettős erő síkja. Az első dolog, amire a jelölt figyelmes lesz, a kettőség. A kevéssé fejlett ember tudatában van a szintézisnek, de ez az ő anyagi természetének szintézise. A magasan fejlett szellemi ember ugyancsak tudatában van a szintézisnek, de ez a lelkében él, mert a lélek tudata az egység. De eközben a boldogtalan jelölt, minden egyéb felett a dualitással van tisztában és a kettő között hányódik ide meg oda. Első lépése a cél felé tudatossá kell tegye számára az ellentétpárokat és a közöttük való választás szükségességét. A fény segítségével, amelyet önmagában felfedezett, felismeri a sötétséget. A jó segítségével, ami vonzza őt, meglátja a rosszat, ami számára a kisebb ellenállás vonala. A fájdalom működése segítségével megképzik előtte és tudatossá válik a gyönyör, s így az ég és pokol valósággá válik számára. Lelkének vonzó élettevékenységén keresztül megérti az anyag és a forma vonzását s arra kényszerül, hogy elfogadja mindkettő ösztönzését és húzóerejét.

Megtanulja, hogy úgy érezze magát mint aki "a két nagy erő között függ", és ha egyszer sikerült megragadni a kettősségeket, lassan de biztosan megvilágosodik a számára, hogy a meghatározó tényező e küzdelemben isteni akarata, szemben önző akaratával. Ily módon a kettős erők addig játszanak szerepet, amíg csak az isteni energia két nagy áramlásának nem látszanak, amelyek ellenkező irányokba húznak, és akkor lesz világossá számára a két ösvény, amelyet e szabályban említettünk. Az egyik ösvény az újraszületés sivár földjére vezet vissza, a másik pedig az aranykapun át a szabad lelkek városába. Éppen ezért az egyik visszafejlődéshez vezet és mélyen belesüllyeszt az anyagba, a másik kivezeti őt a testi természetéből és végül szellemi testének tudatára ébreszti, amelynek segítségével működni tud a lélek birodalmában. Az egyik ösvényt később (ha igaz és elkötelezett jelölt) úgy ismeri meg, mint a baloldali ösvényt a másik ösvényt pedig mint a helyes cselekvését. Az egyik ösvényen gyakorlottá válik a fekete mágiában, ami nem más, mint a személyiség kifejlesztett hatalma, amely annak az embernek az önző céljai alá van rendelve, akinek az indítékai önérdekűek és világi törekvésűek. Ez a három világhoz kötözi őt, és bezárja az ajtót előtte, amely az életre nyílik. A másik ösvényen alárendeli személyiségét és a Fehér Testvériség mágiáját gyakorolja, állandóan a lélek minden formájával a lélek fényében működik és nem helyez hangsúlyt a személyes én törekvéseire. E két ösvény tiszta megkülönböztetése felfedi, hogy mit neveznek egyes okkult könyvek a "borotvaél keskenységű Ösvénynek", amely a kettő között helyezkedik el. Ez Buddha "nemes középső Ösvénye" és jelöli az ellentétpárok között húzódó finom elválasztó vonalat, a két áramlás közöttit, amelyet megtanult felismerni - s amelyek közül az egyik felfelé megy a mennyek kapui felé, a másik pedig lefelé halad a feneketlen pokol mélyére.

Gyakorlatozva a jelölt két fő fegyverével, a megkülönböztetni tudással és a szenvedélytelenséggel, elnyeri azt a képességet, amelyet ebben a szabályban "az éltető hatalom"-nak nevezünk. Mint ahogyan a szem a fizikai síkon annak az eszköze, hogy megválasszuk, melyik úton haladjunk, és emellett még megvan az a sajátos képessége, amely által vonz és kidolgozza a maga saját jelnyelvét, úgy az éltető hatalmat is érezni lehet a jelöltben. Ez történetesen a harmadik szemet hozza működésbe és általa olyan hatalomra és tisztánlátásra tesz szert, ami módot ad a helyes választásra és az úton való gyors haladásra, egy következetes fejlődésre. Úgy mondják, hogy a hatalom csendben növekszik vagy fejlődik, és csak aki a béke központjára rátalál a fejében, ahol a testi erők ösvénye és a szellemi beáramlás áradása találkozik, képes helyes megkülönböztetést gyakorolni és azt a szenvedélytelenséget, amely az irányított asztrál- és mentáltesteket a lélek vezetése alá helyezi.

Ekkor megértheti "a rezgő pólusok" jelentőségét, és az egyensúlynak olyan pontjára juthat el, ami azok összműködésének és rezgésének az eredménye.

A kettős erők érzékelése és a két ösvény tiszta megkülönböztetése vezet az éltető hatalom kialakulásához. Ez az éltető hatalom első tevékenységében úgy nyilvánul meg, hogy lehetővé teszi a jelölt számára az egyensúly elérését, s így az eredményeknek arra a tetőpontjára áll, ahonnan a "választás megtörténik".

Mi ez a választás? A jelölt számára döntés a gyors vagy lassú fejlődés között. A tanítvány részére, akit befogadtak és aki lojális, döntés ez a szolgálat módszerei között. A beavatott számára ez gyakran a szellemi haladás, valamint a csoporttal együtt maradva végzett áldozatos munka és a terv kidolgozása között van. A Mester számára a választást jelenti a hét Ösvény között, amiből is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen sokkal összetettebb és nehezebb az ő problémája.

Mindez azonban felkészíti a jelöltet a helyes cselekvéshez vezető helyes megkülönböztetésen át a megfelelő választásra, de ez lehetővé csupán a szenvedélytelenség gyakorlásával válik. Ebben a mondatban van összegezve a harcos módszere a vágy-sík harcmezején.

Itt meg kell jegyezni, hogy a választás hatalmának következetes növekedése és az asztrálsík lojálisan megharcolt küzdelmei során az emberben a tudat fokról-fokra változik. Először is az elcsigázott és kimerült jelöltnek kell megküzdenie a vággyal, káprázattal, az ambíciókkal és a maga érzékeny érzelmi testével. Azt hiszi, hogy a csata rendkívül nagy, de egy szélesebb látószögből viszonylag kicsi - mindenesetre olyan, amellyel meg tud küzdeni.

Később a gyakorlott próbaidős tanítvány az illúziók völgyében tusakodik és nem csak saját természetével foglalkozik, hanem ennek a völgynek az erőivel is, felismerve annak kettős természetét. Ekkor a tanítvány harcba elegyedik és bátran szembenéz (és gyakran tiszta látással) az erőkkel, amelyek felsorakoznak ellene. Nemcsak azokat veszi sorra a saját természetében, valamint az asztrálsíknak azokban az aspektusaiban, amelyekre természetesen reagál, de sorraveszi az illúzióknak azokat az erőit is, amelyek az ellen a tanítványi csoport ellen sorakoznak fel, amelyhez tartozik. Jól jegyezze meg minden tanítvány ezt, és tartsa észben ezekben a nehéz és mozgalmas napokban. Ilyen tanítványok tudatos kapcsolatban vannak néha saját lelki erőikkel, és számukra nincs vereség, sem meghátrálás. Ők a kipróbált, sebekkel borított és fáradt harcosok, akik azonban mégis tudják, hogy dicsőséges győzelem előtt állnak, mert a lélek mindenható. A befogadott tanítványok, akik végigharcolták a felsorolt tényezőket, és megküzdöttek még az Idősebb Fivérek ellen felsorakozó fekete erőkkel is, csoportjuk szellemi energiáit igényelhetik, és kivételesen indokolt pillanatokban még a Mesterét is, aki alatt tevékenykednek. Így a tevékenység és a munka kiteljesedik; így a felelősség és a küzdelem állandóan növekszik, míg ugyanakkor az erők folyamatosan kibontakozó felismerése is megtörténik, amelyekkel kapcsolatba lehet kerülni és amelyeket hasznosítani lehet, és amelyek, ha helyesen történt meg a kapcsolat, a végén biztosítják a győzelmet.

"A meditáló" kifejezés a lélekre vonatkozik. Ardzsuna a törekvő tanítvány visszavonul a küzdelemből és a fegyvereket, valamint a kormány gyeplőjét átadja Krisnának, a léleknek, és végül az isteni alak felismerésével és meglátásával lesz megjutalmazva, az isteni alakéval, amely Isten Fiát leplezi, Aki Ő Maga.

Amikor a tanítvány ezt a harcot megharcolta és győzött, akkor bolygónk fehér mágusainak sorába lép, bánni tud az erőkkel, együttműködik a tervvel, parancsol az elementáloknak és a káoszból rendet tud teremteni. Nem merül többé bele a világi illúziókba, hanem felülemelkedik rajtuk. Többé nem tartják vissza múltbéli szokásainak és karmájának láncai. Hozzájutott az éltető hatalomhoz és Idősebb Fivérré lépett elő.

Így áll mindenki előtt, aki rá mer lépni, az ösvény. A lehetőség fel lett ajánlva minden tanulónak, aki a választását szenvedélymentesen vitte végbe és akit a szeretet és szolgálat vágya hajt.

Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak.
A mágus őrizkedjék, nehogy belefulladjon azon a ponton,
ahol föld és víz találkoznak. A kettő között félúton,
sem nem szárazon sem nem vízen kell megtalálnia a helyet, ahol
meg lehet vetni a lábat. Ahol a víz, a föld és a levegő találkoznak,
ott a varázslat végrehajtásának a helye.

Az asztrális erők fajtái
Ciklikus árapály

Ajánlatos lenne a tanulónak gondosan elolvasni ennek a szabálynak a kommentárját, ahogyan az az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben található. Érdemes megjegyezni, hogy milyen szélsőségesen rejtett értelmű az, és hogy mennyire tele van homályos okkult információkkal. Ezt mégis tanulmányozni kell. Az "asztrálsík" szót ugyancsak fel kell deríteni és egy általános elgondolásra van szükség annak természetét és funkcióját illetően, mint amely az érzékek harcmezeje és mint terület, amelyen a mágikus tevékenység folyik. A saját lelkének indítására cselekvő és éppen ezért csoportmunkával elfoglalt fehér-mágus intelligens és építő kívánsága a hajtóerő, amely minden mágikus jelenség mögött megtalálható. Ez a mágikus tevékenység a mágus saját életében kezdődött el, kiterjed az asztrálsík világára és onnan (ha eléggé hathatós), elkezdhet bizonyítani a fizikai síkon és végén a magasabb síkokon is.

Éppen ezért jócskán fogunk időt szakítani erre a szabályra, mert ez írja le az intelligens jelölt közvetlen munkáját és tevékenységét. A könyvben ez a legfontosabb az átlagos tanuló szempontjából. Ahol nincs lelki kapcsolat ott ez meg nem érthető, és a lélek mágikus ereje sem tud megnyilvánulni a fizikai síkon, amíg csak ezoterikus kifejezéseinek értelme valamennyire ki nem alakult a mágus belső átéléseiben.

A legtöbb igazi jelölt most középúton van és vagy lefullad (és nincs módja tovább fejlődni ebben az életben), megáll és megtartja az elfoglalt területet, vagy igazi gyakorló mágussá válik, aki hatékony a fehér mágiában, ami szereteten alapszik, bölcsességtől lelkes és intelligensen a formákra alkalmazott.

Éppen ezért ezt a szabályt néhány részre fogjuk felosztani, hogy annál könnyebben lehessen tanulmányozni és a részeket lépésről-lépésre fogjuk átvenni, úgy, hogy meg tudjuk ragadni miképpen alkalmazzuk őket a próbaidős tanítvány mindennapi életére, és hogy bölcs megértést érjünk el széleskörű felhasználásukban.

Ez a három felosztás a következő:

Most az első pontot fogjuk tanulmányozni, amelyet számunkra a következő szavak foglalnak össze:

"Az Agniszurják felelnek a hangnak.
A vizek áradnak és apadnak."

A helyzetet az alábbi tömör megállapításokkal lehet jellemezni. A már tanulmányozott szabályok hordozzák az igazságot a mágusra vonatkozóan.

1. A lélek kommunikált a maga eszközével a három világban.

2. A fizikai síkon lévő ember észleli a kapcsolatot és a fény - egyszer észlelt, másszor nem észlelt - felfénylik a fejben.

3. A lélek megzendíti a saját hangját. A lélek és annak eszköze, az ember egyesült meditációjával összhangban kialakul egy gondolatforma.

4. Ez a gondolatforma, amely megtestesíti a lélek akaratát, a személyiséggel együttműködésben hármas formát vesz fel, amely a három sík anyagából áll és élettel telítődik a fehér mágus szívéből, torkából és adzsna központjából eredő tevékenység és sugárzások által - ami a lélek, egyetértésben a maga eszközével.

5. A személyiség-burkok, mindegyike a maga egyéni életével úgy érzik, hogy elveszítik hatalmukat és az anyag erői, valamint a lélek erői közti csata hevesen kiújul.

6. Ezt a csatát az asztrálsíkon kell megvívni és három dolgot kell elhatározni:

   1. hogy vajon a lélek akarata bármelyik életben (mert egyes életek a fejlődés kritikus szakaszai) uralkodó tényezővé válik-e, és a személyiség ettől kezdve a lélek szolgája lesz-e.

   2. hogy vajon az asztrálsík többé nem az illúziók síkja, hanem a szolgálat terepe lesz-e.

   3. hogy vajon az ember a Hierarchia aktív együttműködőjévé tud-e válni, tud-e alkotni és bánni a mentális anyaggal, és így végre tudja-e hajtani az Egyetemes Elme célkitűzéseit, melyeket a kötetlen és végtelen szeretet ösztönöz és amik az Egyetlen Élet kifejeződései.

Ez az egész helyzet kritikus pontja és amikor az ember az ellene irányuló erők felett úrrá lesz, akkor készen áll a második beavatásra, amely a lélek megszabadulását jelzi az asztráltest fogságából. Ettől kezdve a lélek használja az asztráltestet, és a vágyat az isteni célok menetéhez igazítja.

Nem érdektelen a tanulónak tudni, hogy hol áll és mi az ő sajátos problémája. Az átlagember megtanulja irányítani fizikai testét és megszervezni életét a fizikai síkon. A gyakorlóösvényen menetelő tanuló hasonló leckét tanul meg az asztráltestével, fókuszpontjával, annak kívánságaival és tevékenységével kapcsolatban.

Az elfogadott tanítványság ösvényét rovó tanulónak bizonyítania kell ezt az irányítást és el kell kezdenie megfegyelmezni az ész-természetét és így tudatosan a mentáltestében működni. A beavatott és az adeptus munkája túlnő ezeken az eredményeken, és ezért nincs is szükség rá, hogy itt foglalkozzunk velük.

A csata átterjed akár egész életsorozatokra is, de egy bizonyos életben kritikussá válik, bekövetkezik a végső felállás és Ardzsuna diadalmaskodik a harcban, de csak úgy, hogy Krisnára hagyja, hogy összefogja az irányítás gyeplőjét, az elmekontroll megtanulásával, és Isten alakjának feltárásával. A lélek és a forma megkülönböztetésének segítségével és a dicsőség tökéletességének látványa által, amely az "Istentől belakott" formákból sugárzik, megtanulja megválasztani a fény útját és úgy tekinteni a maga alakjára és mások alakjára, mint a fény őrzőire. Így tehát nekigyürkőzik a munkának, hogy az asztráltestet egyszerűen csak e fény visszaverőjévé tegye, és a vágyak lecsillapításával, az Agniszurják leigázásával, akik asztráltestét képezik és akik az asztrálsík élő szubsztanciáját alkotják, megtanul úgy működni ezen a síkon mint egy adeptus, hogy át tudjon hatolni annak illúzióin, hogy az életet igazán láthassa.

Szimbolikusan szólva, az asztrálsík szubsztanciáját három fajta isteni erő lelkesíti meg, amelyek, ha összekerülnek, létrehozzák a nagy Illúziót. Ez a három a következő:

Az első az önző vágy ereje. Ez a fejlődésellenes energia nagy szerepet játszik a fejlődés előrevitelében, mert hiszen az önzés a gyermeklelkek gyermekszobája. Innen adódik, hogy a jelölt nem szeret benne tartózkodni.

A második a félelem ereje. Ez a tudatlanság terméke és kiinduló fokozatain nem a helytelen gondolkodásé. Alapvetően ösztöni, és uralkodóként a nem mentális állatvilágban található meg, éppúgy mint az emberi világban. De az emberi világban a hatalma hathatósan növekszik az ész ereje által, az elmúlt fájdalmak és keservek emlékei által, valamint azoknak a megérzése segítségével, amiket előre látunk. A félelem erejét hatalmasan megnöveli az a gondolatforma, amit mi magunk építettünk fel a saját egyéni félelmeinkből és fóbiáinkból. Ez a gondolatforma úgy nő erejében, amilyen mértékben figyelmet szentelünk neki, hiszen "az energia a gondolatot követi" amíg csak uralkodni nem kezd rajtunk. A második sugár emberei különösképpen áldozatai ennek. Mert többségük számára az képviseli "a küszöb őrét", akárcsak a törekvés, a hatalom szeretete, ami mögött elképesztő vágy és gátlástalanság áll, alakítja az "Őr"-t az első sugár típusok számára. Az önző érdekekből az intellektuális eredmények kikristályosodott gondolatformája és a személyiségi célokat szolgáló tudás alkalmazása megállást jelent a harmadik sugár személyeinek ösvénye esetében, és ha csak szét nem töretnek és le nem romboltatnak, akkor ez úrrá lesz rajtuk és fekete mágussá teszi őket.

Gyakran szokták mondani, hogy a félelem csupán illúzió. De hát ez a megállapítás nem sokat segít. Általánosítás ez, amit el lehet fogadni, de tulajdonképpen alapvetően nehéz egyénenként alkalmazni. A félelmek, amelyeknek a jelölt alá van vetve (figyeljük csak meg ezt a megfogalmazást), ritkán önző természetűek, hacsak addig nem, amíg a szenvedés vissza nem rettenti a kedvezőtlen történések további folyamatától. Félelmeik látszólagos szeretetbe vannak becsomagolva a körülöttük élő szeretteik iránt. Tegyen fel minden tanítvány önmagának egy nagyon is praktikus kérdést: hány kínzó órát töltött el a valóság miatt és az érintőleges történések miatt és hányat illuzórikus előérzetek miatt és kétségek, valamint kérdések miatt, amelyek olyan dolgokon alapultak, amik soha be nem következtek? Szeretnék a testvéreim számára rámutatni, hogy két dolgot kell megtenniük: meditálni a napi életigazságai felett, alkalmazva a gyakorolt és megélt igazság gondolatát, mint meditációs gondolati magot. Evégből azt javaslom, hogy valahányszor elsodorják az illúzióktól való félelmek és a szükségtelen fenyegetettség, ismételgesse és alkalmazza az alábbi formulát vagy imádságot:

"Uralkodjék a valóság minden gondolatom felett és az igazság legyen életem vezérlője."

Ezt mondja el mindenki saját magának állandóan, szükség szerint, hogy ezzel erőltesse az eszét e kimondott szavak jelentőségére való figyelésre.

Javaslom az egészséges, józan ész használatát és egy olyan elmebéli magatartás tanúsítását, amely lehetetlenné teszi, hogy idő maradjon az illuzórikus félelmek megnövekedéséhez.

A félelem a legfőbb gát gyakran egy lényeges előrelépés megtételénél, amelyet ebben az életben végre lehetne hajtani, de el kell esetleg halasztani, ha nem választjuk ki a megfelelő alkalmat és az akarati természetünket fel nem ajzzuk erőteljesen.

Az első sugár jelöltje, aki nem tud felülkerekedni a maga küszöb őrén, "lelkek rombolójává" válhat, ahogy azt mondani szokták és (amíg meg nem tanulja a leckét) arra lesz ítélve, hogy az anyag erői között dolgozzék, valamint a formákkal, amelyek minden lelket börtönben tartanak. Ez az okkult jelentése a félreértett szavaknak, mint halál és pusztulás. Ennek a fajtának az Ördög a nagy prototípusa.

A második sugár jelöltje, aki felépíti a maga küszöb őrét és lehetőséget ad annak állandó és növekvő irányítására, a "lelkek tévesztőjévé" válik. Ő az igazi Antikrisztus és hamis tanítással valamint úgynevezett csodákkal, hipnotizálással és tömegszuggesztióval fátylat borít az egész világra és arra kényszeríti az embereket, hogy egy nagy illúzióba ringassák magukat. Érdekes megjegyezni, hogy az Ördög, a lelkek bebörtönzőjének munkája kezdi elveszíteni erejét, mert fajunk már határán van annak a felismerésnek, hogy az igazi halál a formákban való elmerülés és hogy az anyag nem egyéb, mint az isteni egész egy része. Ennek "a Küszöb Őrének" amelyet az emberiség évmilliók óta épít, a gondolat-formája eljutott a pusztulás szélére. De az Antikrisztus munkája csak most emelkedik csúcspontjára és a gazdagság, a birtoklás és a hamis tanítás megtévesztése növekvő befolyásra tesz szert, de a megtévesztés időszaka rövidebb lesz, mint a pusztításé, hiszen ezek a tényezők a saját ciklusuk szerint működnek és megvan a maguk ár-apálya.

A harmadik sugár személye, akinek szintén nem sikerül szétzúznia a maga "Küszöb Őrét", a "lelkek manipulátorává" válik. Ő az észt használja, hogy a valóságot lerombolja és fátyolt vonjon az ember és a valóság közé. Nem szabad elfelejteni, hogy sem ezek az elnevezések, sem e tevékenységek a lélekre nem a saját síkján vonatkoznak, hanem az emberi lélekre csak a fizikai síkon való inkarnációjában. Ezt hangsúlyozni kell, mert minden embernek a lelke a maga síkján illúziómentes és sem lerombolni, sem becsapni, sem manipulálni nem lehet. Ezek csupán "lelkek a börtönben", akik az ördögi erők tevékenységének alávetettjei, de csak egy időre. Az első csoport kormányokon és politikusokon át működik, és a nemzetek közötti kapcsolatokban és aránylag kis létszámú. A második sugárbeli csoport, amelyik becsap és rászed, vallási eszközökkel működik, tömegpszichológiával és az áhítatos odaadás, valamint a művészetek helytelen alkalmazásával és felhasználásával. Ez a legnagyobb számú. A harmadik csoport elsősorban kereskedelmi kapcsolatokon át dolgozik az üzleti világban, pénz felhasználásával, a prána, vagyis az egyetemes energia anyagiasításával, valamint az egyetemes áramlás és mozgás külső szimbólumával. Ezek a gondolatok szuggesztívek, de nem életbevágóak, a kozmikus irányulásokkal foglalkoznak természetszerűen.

A harmadik a szexuális vonzás ereje. Ez egy húzóerő a fizikai síkról és a visszatérés ösvényén egyfajta visszafejlesztési energia hátralendülése. Kozmikus értelemben szólva úgy nyilvánul meg, mint a vonzóerő a szellem és az anyag között; szellemi értelemben szólva úgy jelenik meg, mint a lélek tevékenysége, amikor az alsóbb énjét igyekszik teljesen megvalósítani. Fizikai értelemben szólva az az ösztönző, amely a férfi és női felet egyesülésre biztatja a fajfenntartás céljából. Amikor az ember még teljesen állati volt, akkor ennek még nem volt bűn velejárója. Amikor ehhez az ösztönzéshez érzelmi vágy adódott, bekúszott a bűn is. És a cél, amely miatt ez az ösztönzés megnyilvánul, elhajlott a vágy kielégítése felé. Most, hogy az emberi faj egyre inkább mentális, és az ész erői egyre inkább éreztetik hatásukat az emberi testben, egy sokkal komolyabb állapot jött létre, amelyet csak akkor lehet biztonságosan feldolgozni, amikor a lélek átveszi hármas eszközének irányítását.

Amint ez a szabály mutatja, az emberiség most a középső ponton van. Az embert elsodorja az önző vágy és ambíció, minthogy mindnyájunkban vannak első sugár jellegzetességek. A félelem kínpadjára van vonva, a saját, a családi, a nemzeti és faji félelmekére, mert mindnyájan a második sugár ritmusára ingadozunk. Uralkodik rajtunk a szex és a pénz, ami az anyag energiájának egy másik megnyilvánulása, és ebből adódóan az embernek van egy hármas problémája, amelynek kezelésére jól fel van szerelve hármas hordozójának segítségével és isteni lelkének hármas hatóerejével. Hadd fejezzük be ezt a tanítást ezzel a megjegyzéssel - jól fel van szerelve, hogy megküzdjön. Mert úrrá tudunk lenni mentális tehetetlenségünkön és működni kezdhetünk mint lelkek, irányítva környezetünket. A lélek mindentudó és mindenható.

Vizsgáljuk meg a szavakat: "A vizek áradnak és apadnak".

A ciklusok törvényének megértéséhez ismereteket kell szereznünk a fejlődés mögöttes törvényeiről és fel kell ismerni a teremtés ritmikus munkáját. Mellékesen, mi elnyerhetjük a magunk nyugalmi állapotát is, miközben a saját életünk indítékait vizsgáljuk, mert azoknak is megvan a maguk ár-apálya, és váltakoznak a fény periódusai a sötétség periódusaival.

Mindig rendelkezésünkre áll a szimbolikus napi esemény, amikor a világnak az a része, ahol lakunk kibukkan a nap tiszta fényére, majd később visszatér az éjszaka gyógyító sötétjébe. E jelenség nagyon hétköznapi volta okozza, hogy szem elől tévesztettük szimbolikus jelentőségét, és elfelejtjük, hogy a nagy törvény, a világosság és sötétség periódusai, a jó és a rossz, az alámerülés és a felmerülés, a megvilágításba való kilépés és a sötétségbe való visszahullás jellemzi minden formának a növekedését, különbözteti meg a fajok és nemzetek fejlődését és ebből áll a jelölt problémája is, aki felépített magának egy képet az állandó világosság állapotában járásról, és a sötét helyek maga mögött hagyásáról.

Ezekben a Tanításokban nincs lehetőségem, hogy az isteni élet apadásával és áradásával foglalkozzam, ahogyan az a természet különböző világaiban megnyilvánul, valamint az emberiség fejlődése során, a fajok, nemzetek és családok tapasztalatain át. Mindazonáltal megpróbálom az inkarnált lélek ciklikus tapasztalatait valamiképpen kifejteni, utalva a nyilvánvaló ár-apályokra kibontakozása folyamán.

Minden lélek számára a kiemelkedően fontos ciklus a testetöltésbe való belépés és a visszatérés vagy visszaáradás abba a központba, ahonnan jött. A nézőpont szerint kerül sor ennek az ár-apálynak a megértésére. A lelkeket ezoterikus értelemben úgy lehet tekinteni, mint akik "keresik a tapasztalat fényét" és éppen ezért a fizikai kifejezés felé fordulnak, és mint akik "keresik a fény megértését", és éppen ezért visszahúzódnak az emberi vállalkozások birodalmából, hogy a lélektudatba befelé vezető utat munkálják ki és így "az örökkévaló fényben lakó"-vá váljanak. Anélkül, hogy elfogadnák e meghatározások jelentését a pszichológusok érzékelik a ciklusokat és neveznek bizonyos típusokat extrovertáltnak és másokat introvertáltnak. Ezek az egyéni tapasztalatok területén jeleznek ár-apályt és egy apró élet összefüggését a nagy lélekciklusokkal. Ez a belépés és kilépés, az inkarnált lény életszövete képviseli minden egyéni lélek nagyobb ciklusait, és a práláya ciklusok típusainak tanulmányozása, amellyel A Titkos Tan és Az Értekezés a Kozmikus Tűzről foglalkozik, valódi értéket jelenthet a tanuló számára.

A lélek átéléseinek is megvan a maga ár-apálya minden egyes síkon, és ez a fejlődés korai szakaszaiban sok életen át tart. Ezek rendszerint igen szélsőséges módon jutnak kifejezésre. Az emberi faj ár-apályának tanulmányozása teszi ezt világosabbá. Lemúria napjaiban az "áradás", vagyis a kifelé irányuló ciklus a fizikai síkon nyilvánult meg, az apály viszont az élet aspektust egyenesen a lélekhez vezette vissza és sem az asztrál-, sem a mentálsíkon nem volt másodlagos ár-apály.

Később az ár az asztrálsík partjainak rontott neki, jóllehet a fizikait kisebb fokon tartalmazta. Az áradás figyelme az érzelmi életre irányult és a központba való visszaáramlás nem volt tekintettel egyáltalán a mentális életre. Ez a legmagasabb pontját az emberiség számára Atlantisz napjaiban érte el, és sokakra érvényes még ma is. Ma már az ár-apály egyre inkább körülhatárolt és az értelmi tapasztalatoknak is megvan a helye úgy, hogy a lélek élete mindhárom aspektust működteti; minden benne van a testbe öltöző lélek kiáradó energiájában és sok életen és életsorozaton át ez a ciklikus erő tevékenykedik. A jelöltön belül kialakul a megértése annak, hogy mi is történik és felébred benne a vágy, hogy tudatosan irányítsa ezt az ár-apályt, vagyis (hogy egyszerű szavakkal fejezzük ki), hogy a kiáradó energia erejét bármely kívánt irányba fordítsa, vagy visszavonja a maga központjába tetszés szerint. Igyekszik feltartóztatni annak a folyamatát, hogy minden tudatos cél nélkül sodródjék testetöltésbe, és nem kívánja látni azt az életáradást, amely áttör létének érzelmi és értelmi szféráján, és aztán hogy megint lássa ennek az életnek a visszahúzódását a maga tudatos akarata nélkül. A félúton áll, és irányítani akarja a maga ciklusait, az "ár-apályt", ahogyan ő maga határozhatná meg. Tudatos elhatározásával vágyakozik a testetöltött lét sötét helyein barangolni és ugyanilyen tudatos elhatározással kíván visszahúzódni a maga központjába. Ezáltal válik jelöltté.

A jelölt élete úgy kezdődik, hogy korábbi ciklusokat megismétel. Hirtelen inger támad benne fizikai természete oldaláról, és ősi vágyak és sóvárgások sodorják el hevesen. Ezt egy olyan ciklus követheti, amelyben a fizikai test tudatosan árasztja ki magából az éltető energiát és élettelenné lesz, mert továbbra már nem ő a figyelem tárgya. Ez sok tekintetben felelős legértékesebb szolgálattevőink betegségeiért és vitalitás hiányáért. Ugyanez a folyamat befolyásolhatja az érzelmi testet is, és az elragadtatás és legmagasabb rendű törekvések időszakai váltakozhatnak a legmélyebb levertség és érdektelenség időszakaival. Az áradás tovább halad a mentáltestre is, és egy intenzív értelmi tevékenységi ciklust vált ki. Az állandó tanulás, sok gondolkodás, lelkes kutatás és egy állandó intellektuális sürgetés fogja jellemezni a jelölt gondolkodását. Ezt követheti egy olyan ciklus, amelyben minden tanulás ízetlen, és úgy tűnik, hogy az elme teljesen parlagon hever és közömbös. A gondolkodásra tett erőfeszítés és a gondolatfázisok hasznavehetetlensége megtámadják az agyat. A jelölt úgy határoz, hogy sokkal jobb lenni, mint tenni. "Életre kelhetnek ezek a száraz csontok?" kérdezi és nincsen benne vágy, hogy újraéledni lássa őket.

Az igazság minden valódi keresője tudatában van ennek a megbízhatatlan tapasztalatnak, és gyakran bűnnek tekinti vagy olyan körülménynek, ami ellen hevesen küzdeni kell. Ekkor jön el az ideje annak a felfogásnak, hogy "a kettő között félúton, sem nem szárazon, sem nem vízen, kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet vetni a lábat".

Ez a szimbolikus mód annak a kifejezésére, hogy két dolgot szükséges megérteni:

1. hogy az érzés állapotok teljesen lényegtelenek és nem jelzik a lélek állapotát. A jelöltnek a lélektudatba kell összpontosítania magát, vissza kell utasítania, hogy a változó körülmények befolyása alá kerüljön, amelyeknek látszólag alá van vetve, és egyszerűen "álljon a szellemi létezésben", és aztán "elvégezve mindent, álljon."

2. Hogy az egyensúly elérése csak akkor válik lehetővé, ha a változás lett szabállyá, és hogy a ciklikus ár-apály pontosan annyi ideig fog folytatódni, ameddig a lélek figyelme váltakozik a forma és az igazi spirituális ember egyik vagy másik szempontja között.

Az eszményi a tudatos irányításnak olyan állapotát elérni, hogy egy ember akarattal a lélektudatába összpontosulhasson, vagy pedig a formai aspektusába, - az összpontosított figyelem minden egyes cselekvését egy felismert és különleges célkitűzés végett hajtsa végre, olyan végett, amely szükségessé tesz egy ilyen összpontosítást.

Később, amikor a nagy keresztény tanító szavai jelentőséget nyernek, akkor el fogja tudni mondani, hogy "testben-e vagy testen kívül" az már igazán mindegy. A nyújtott szolgálat ténye fogja meghatározni a pontot, ahol az én összpontosul, de ugyanaz az én lesz, amely vagy megszabadul időlegesen a formai tudattól vagy pedig elmerül a formában, hogy az isteni egész különböző szempontjai szerint tevékenykedhessen. A szellemi ember igyekszik előmozdítani a tervet és azonosítani önmagát természetében az isteni gondolkodással. Visszahúzódva a félútra, igyekszik megvalósítani isteni voltát, és miközben így tesz, mentális formájába összpontosul, amely vonatkozásba hozza őt az egyetemes Elmével. Úgy szenvedi el a korlátozásokat, hogy általuk megismerésre jusson és szolgáljon. Igyekszik eljutni az emberek szívéhez és "inspirációt" hozni számukra a szellemi lét szívének mélységéből. Ismét megerősíti isteni voltának tényét és aztán azzal, hogy időlegesen azonosítja magát testi érzékszervi felfogásával, az érzéseivel és az érzelmeivel, máris úgy találja, hogy eggyé vált az isteni megnyilvánulás érzéki berendezésével, ami elviszi Isten szeretetét minden formához a fizikai síkon.

És ismét keresi az alkalmat, hogy segítséget nyújthasson az isteni terv megvalósításához a fizikai síkon. Tudja, hogy minden forma a helyesen alkalmazott és irányított energia terméke. Istenfiúságának teljes tudatában és egy hathatós gondolati megvalósításával mindannak, amit ez a kifejezés hordoz, éltető testében összpontosítja erőit és az isteni energiák átvitelének fókuszpontjává válik, s ezáltal a Kozmosz építő energiáival egységben, maga is építővé. A megvilágított gondolat energiáját, valamint a megszentelt vágyét leviszi az étertestbe és így intelligens nekiszenteléssel dolgozik.

A "félúton" kifejezés tisztább meghatározását kéritek.

A próbaidős számára ez az érzelmi sík, a Kuruksetra, vagy az illúziók síkja, ahol a föld (fizikai természet) és víz (érzelmi természet) találkoznak.

A tanítvány számára ez a mentál sík, ahol a forma és a lélek kapcsolatot teremt és lehetővé válik a nagy átmenet. A haladó tanítvány és a beavatott számára a félút a kauzáltest, a Karána Sarira, a lélek szellemteste, amely közbeesőként áll a Szellem és az anyag, az Élet és a forma, a monád és a személyiség között.

Ezt meg kell beszélni és meg is kell érteni a központok fogalmai szerint is.

Mint minden tanuló tudja, a fejben két központ van. Az egyik központ a szemöldökök közé esik és a tárgyi megnyilvánulása a hypofizis test. A másik a fejtető területén helyezkedik el, és konkrét megnyilvánulása a tobozmirigy. A tiszta misztikus tudata a fejtetőben összpontosul, majdnem teljesen az étertestben. A fejlett világi ember a hypofizis régióban összpontosul Amikor okkult megvilágításban és ezoterikus ismeretek által a személyiség és a lélek közötti viszony nyilvánvalóvá lesz, akkor adva van egy fejközpont a félúton a mágneses mezőben, amelyet úgy hívunk, hogy "fény a fejben", és a jelöltnek itt kell megvetnie a lábát. Ez az életfontosságú hely. Ez nem föld és nem fizikai valami, sem pedig víz vagy érzelmi dolog. Úgy lehet tekinteni, mint az éltető vagyis étertestet, amely a tudatos szolgálat, a befolyásolt irányítás és a különleges célokra irányuló erőhasznosítás területévé lesz.

Itt vetheti meg a lábát a mágus, és erő- vagy energiatestének segítségével hajthatja végre a mágikus alkotó munkát.

Egy pontot meglehetősen homályosan kezeltünk ebben a szabályban, de kivilágosodik, ha a szavakat gondosan tanulmányozzuk. A szabály végén elhangzik, hogy amikor "a víz, föld és levegő találkoznak", ott van a mágus munkájának a helye. Különös, hogy ezekben a mondatokban a hely gondolata nem szerepel, csak az időegyezés jön számításba.

A levegő a buddhikus hordozó szimbóluma, a szellemi szeretet síkjáé, és amikor a három fent említett dolog (a maga energia aspektusában) találkozik, az kezdeményezi az összpontosítást a lélektudatba, és az ember központosítását a szellemi testben. Erről a hatalmi pontról a formán kívülről, az egyesülés központi szférájából és a tudaton belül lévő körnek ebből az összpontosított pontjából vetíti ki a maga tudatát a szellemi ember a félút helyére az agyüregben, ahol a mágikus munkát a fizikai sík viszonylatában el kell végezni. A tudat kivetítésének ez a képessége a lelki megvalósítás szintjéről az alkotó mágikus munkába az éteri alsíkokon fokozatosan lehetővé válik, amint a tanuló meditációs tevékenysége során kialakítja képességét, hogy figyelmét a testben lévő egyik vagy másik központra összpontosítsa. Ezt az étertesben lévő erőközpontok segítségével hajtja végre. Fokozatosan olyan hajlékonyságot és az önmaga által irányított tudat légiességét éri el, amely képessé teszi, hogy játsszon ezeken a központokon, mint ahogy egy zenész alkalmazza a zene hét hangját. Amikor aztán ezt elérte, elkezdheti gyakorolni magát szélesebb körű és kiterjedtebb összpontosításokban, és meg kell tanulnia a maga tudatát háttérbe vonni nemcsak az agyba, hanem a lélekbe is a maga síkján, és ennélfogva átirányítani energiáit a lélek által végrehajtandó mágikus műbe.

A ciklusok alapvető titka a figyelemnek ebben a visszavonásában és az azt követő újraösszpontosításában áll és ebben az összefüggésben emlékeznünk kell, hogy minden mágikus tevékenység mögött álló alaptörvény az, hogy "az energia követi a gondolatot". Ha a jelölt ezt nem felejti el, akkor sokkal könnyebben éli át a terméketlenség időszakait, és tudatában lesz az alapvető célkitűzésnek.

Meg lehetne kérdezni, hogy mik a veszélyei ennek a félútnak?

A túlságosan heves fluktuáció a föld és a víz között, vagyis érzelmi reagálás az életre és az igazságra, vagy a fizikai sík életére. Egynémely jelölt túlságosan érzelmi a maga reakcióiban. Mások túlságosan materiálisak. Ennek hatását a félúton lehet érezni és ez nagyfokú bizonytalanságot eredményez. Ennek a bizonytalanságnak közvetlen hatása van a plexus solaris, vagyis a napfonat központra, ami a korai atlantiszi időkben a "félút" volt, és még mindig a félút a törekvő személyiség átalakulásának folyamatában. Ez alakítja át és közvetíti a szakrális központ energiáit, valamint a gerincoszlop alapjánál lévő központét és az elszámolási hivatal mindazon energiák részére, amelyek a rekeszizom alatt lévő központokba irányulnak.

Ezek a veszélyek a tiszta szellemi energiának a személyiségbe való túl korai és irányítás nélküli átömléséhez tartoznak. Az éltető szellemi erő a koponyanyíláson át lép be és ömlik bele a fejközpontokba. Innen a legkisebb ellenállás irányát követi, amit a jelölt gondolati életének napi iránya határoz meg.

Egy másik és még jelentősebb veszély szó szerint az az eredmény, ami a föld és víz találkozásából származik. Ez úgy jelenik meg, mint az asztrálsík ismereteinek a beömlése az agyi tudatba (a föld aspektusba). Az egyik első dolog, amire a jelölt felfigyel, az az alsóbb rendű pszichizmusra való hajlam. Ez a plexus solaris központból származó reagálás. De ezt a félúti pontot úgy is fel lehet használni, mint "ugródeszkát" az asztrális jelenségek közé. Ez a "fulladás általi halál" jelenségét fogja létrehozni, mert a jelölt szellemi életét elnyelheti és az teljesen alámerülhet az alsóbb rendű természetfölötti tapasztalatok érdekességeibe. Sok értékes jelölt itt téveszti el az utat - amit időlegesen csak lehet, de az idők olyan sürgetőek, hogy bizony tékozlás az, ha haszontalan kísérletezgetésre és a választott ösvény újrakeresésére kell fordítani az időt.

E szavak jelentőségének a kulcsa a következő okkult tény felismerésében található meg. A hely, ahol a víz és a föld találkozik, a napfonat központ. Ahol a víz, föld és levegő találkozik, az a fejben van. A föld a fizikai sík életének szimbóluma és a külsődleges formáké. A víz az érzelmi természet szimbóluma. A személyiség életének nagy központjából, a plexus solarisból uraljuk az életet rendszerint, és az irányítás itt bonyolódik. Ha az irányítás központja a rekeszizom alá kerül, mágiára nincs lehetőség. Az állati lélek irányít és a szellemi lélek szükségszerűen nyugalomban van. A levegő a magasabb rendű élet szimbóluma, amelyben a krisztusi alapelvek uralkodnak, amelyben át lehet élni a szabadságot és a lélek teljes kifejezésre jut. Ez a buddhi sík szimbóluma, mint ahogyan a víz az érzelmié. Amikor a személyiség élete mennyeivé válik, és a lélek élete lejön a földre, létrejön a találkozási pont és a transzcendentális mágia műve lehetővé válik.

Ez a találkozási pont a tűz helye, az elme síkja. A tűz az intellektus szimbóluma, és minden mágikus mű intelligens folyamat, a lélek erejében az elme használatával kerül megvalósításra. Hogy a fizikai síkon is érezhetővé lehessen tenni, egy agy szükséges, amely befogadókész a magasabb rendű impulzusok iránt és amelyre benyomást tud gyakorolni a lélek, amely a "chittát" vagyis a mentális anyagot használja a szükséges gondolatformák megalkotása végett és így kifejezi az intelligens, szerető lélek elképzeléseit és célkitűzéseit. Ezeket az agy fogja fel, és ráfotografálja az agyüregben található "éltető levegőre". Amikor az éltető levegőt a mágus érzékelni képes meditáció közben és a gondolatformák ki lesznek nyomtatva az asztrálfénynek erre a miniatűr visszatükröződésére, akkor kezdi éreztetni magát a valódi mágikus befolyás. Az agy okkult módon "meghallotta" az ész utasításait és útmutatásait, amikor a lélek parancsait közvetítette. Az éltető levegőt formaalkotó tevékenységbe sodorta, éppen úgy, mint magasabb rendű megfelelőjét a "gondolkodó alapelv változatát, az észt" (ahogy Patanzsáli nevezi), amely éppen úgy be lett dobva egy annak megfelelő formaalkotó tevékenységbe. Ezt belülről láthatja meg az ember, aki mágikus tevékenységet akar végezni, és nagymértékben múlik a sikere azon a képességén, hogy pontosan tudjon megjegyezni benyomásokat és hogy tisztán tudja látni a mágikus folyamatban a formákat, amelyeket ő úgy kíván bemutatni, mint mágikus munkát a külső világban.

Azt lehet tehát mondani, hogy a formaalkotó folyamatban három szint van. Először a lelki vagy szellemi ember, aki a lélektudatban összpontosul és a "Legmagasabb titkos helyén" működik, megképzi magának az elvégzendő munkát. Ez nem egy sorrendben így zajló tevékenység, de a befejezett és kiteljesített mágikus munka egy olyan folyamatban van előre látva, amely nem foglalja magában az idő elemeit vagy a tér koncepcióját egyáltalán. Másodszor, az elme reagál a lélekre (az felhívja a figyelmet a végrehajtandó munkára), és belesodródik a gondolatforma készítő tevékenységbe e benyomás hatására. Az észállomány fénye és megvilágítottsága szerinti lesz a válasz a benyomásra. Ha az ész hű visszatükrözője és felfogója a lelki benyomásnak, a hozzá tartozó gondolatforma hűséges mása lesz a prototípusnak. Ha nem igazi (ahogy az rendszerint lenni szokott a munka korai szakaszában) akkor a megalkotott gondolatforma torz és hamis lesz, kiegyensúlyozatlan és "elrajzolt".

A lelkiismeretes befogadást és a helyes felépítést meditációban lehet megtanulni, és innen van az, hogy minden igaz ezoterikus gyakorlóiskolában a hangsúly az összpontosított elmén van, a megképző képességen és a gondolatformák felépítésére való alkalmasságon, valamint a lelki szándékok helyes megragadásán. Innen származik az a szükségszerűség is, hogy a mágus a gyakorlati mágikus tevékenységet önmagán kezdje el mint a mágikus kísérletek alanyán. Kezd megnyílni benne a szellemi ember látása, minthogy ő lényegében már az. Megvalósítja az erényeket és a reagálásokat, amelyek által ez a szellemi ember a fizikai sík életében megnyilvánul. Felépít önmagáról mint az ideális emberről, az igazi szolgálattevőről, a tökéletes mesterről egy gondolatformát. Fokozatosan úgy rendezi el erőit, hogy a hatalom, amellyel ezekké lesz a külső valóságban, elkezd alakot ölteni, hogy minden ember láthassa. Megalkot egy mintát gondolatban, amely olyan hűségesen formázza a prototípust, amennyire csak lehet, és amely mintaként szolgál az alsóbb rendű ember számára és az ideálhoz való hasonlóságra kényszeríti. E technika tökéletesítése során rátalál egy átváltoztató, átalakító erőre, amely alsóbb rendű természetének energiáin dolgozik, amíg azokat maga alá nem rendeli, és az ember gyakorlati megnyilvánulásában is azzá válhat, mint ami ezoterikusan és lényegében. Amint erre sor került, érdeklődni kezd az olyan mágikus tevékenységek iránt, amelyben minden igaz léleknek részt kell vállalnia.

Ekkor nyilvánulhat meg a formaalkotó folyamat harmadik aspektusa. Az agy szinkronba kerül az elmével, az elme a lélekkel és a terv érzékelhetővé válik. Az éltető levegő a fejben alakíthatóvá lesz és reagál az építő mágikus tevékenység erejére. Ekkor már létezik egy gondolatforma, mint az előző két tevékenység eredménye, de ez az agytevékenység helyén létezik, és összpontosító központtá válik a lélek számára, olyan ponttá, amelyen keresztül energia áradhat a mágikus tevékenység végrehajtására.

Ez a mágikus tevékenység, amely a lélek irányítása alatt folyik (befolyásolva az elmét, amely viszont benyomást gyakorol az agyra) elvezet (mint ennek az egyeztetett hármas tevékenységnek a végeredménye) a fókusz központ megalkotásához, illetve a formáéhoz a mágus fején belül. Az energia, amely átáramlik ezen a fókuszponton, három megosztó erő segítségével működik, és ezért mindhárom szerepel minden mágikus tevékenységben.

1. A jobb szem, amelyen keresztül a szellem éltető energiája ki tud fejeződni.

2. A torokközpont, amelyen át a Szó a második aspektus, vagyis a lélek tud kifejeződni.

3. A kezek, amelyeknek segítségével a harmadik aspektus alkotó energiája működik.

"A Fehér Mágus nyitott szemmel, fennhangon és adományozó kézzel" dolgozik.

A mágiában tapasztalt munkás számára e pontoknak technikai érdekessége van csupán, de a jelöltek számára, akiknek ezek a sorok vannak szánva, csak szimbolikus jelentésűek.

Legyen mindnyájunk imádsága, hogy a belső látás a miénk lehessen, hogy szemünk tisztán lássa az Úr dicsőségét és hogy hangunk csak áldást közvetítsen, valamint hogy a kezünk csakis segítőkészségünket szolgálja.

Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik.
Helyezze a mágus a formát a megfelelő pályára.

A Tisztaság szükségessége
Alapvető formák

Az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben megadott kommentár a kilencedik szabályról említésre méltóan rövid:

"Ez a szabály nagyon röviden összefoglalható a következő rendelkezésben: legyen a vágy és az elme olyan tiszta és olyan egyenlően megosztott, és a megalkotott forma olyan igazságosan kiegyensúlyozott, hogy ne lehessen elcsábítható a destruktív vagyis 'balkéz felőli' útra."

Ennek a rövidségnek az okát arra lehet visszavezetni, hogy szélsőségesen egyszerű a szabály az ismerettel rendelkező ember tudata számára és szélsőségesen összetett az alkalmi olvasó szempontjából. Jelentőségének csak a legegyszerűbb és leggyakorlatibb részéről beszélünk, de talán néhány dolgot a mélyebb értelméből is felfedhetünk.

Érdemes megjegyezni, hogy az ösvényen való haladás során azok a formák, amelyekkel az igazság kifejezhető, egyre egyszerűbbek és egyszerűbbek lesznek, míg a felfogott jelentésük egyre szélesebb és többet magában foglaló, és ezért van az, hogy ami benne foglaltatik (elemzéskor) egyre összetettebb. Végezetül a megoldás szimbólumokban jelentkezik és a kozmikus terv geometriai formák bemutatásán át ragadható meg a jelölt belső szeme számára.

A hangsúlyozni kívánt lényegi pont e szabályban a tisztaság, és végső elemzésében a tisztaság nagyrészt az indíték kérdése. Ha bármilyen cselekedet indítéka a három világban személyes vágyon alapszik, és az ész szokásos használatával megy végbe, akkor tisztátalanság jellemzi a cselekvést. Ha az impulzus a formában lakozó küszöb őrből sugárzik ki, akkor a küszöb őrének lesz alárendelve és az irányítja a kívánt célból. Akkor a jellemző a tisztaság lesz a csoport korlátain belül, hiszen abszolút tisztaság csak akkor létezik, ha sikerül elérni az irányítástól való teljes szabadságot. A lélek csoporttudatos és csoport-irányított, és (amíg csak úrrá nem leszünk a kauzáltest felett és annak irányítása alól fel nem szabadulunk) a tisztaság valódi jelentőségét nem fogjuk fel. Legyen itt elég annyit mondani, hogy szoros egyezés van a tisztátalanság és a mindenféle, fizikai, érzelmi és értelmi korlátozottság között.

Az abszolút tisztaság fölött azonban a jelöltnek itt még nem kell elmélkednie. A világ ezoterikus csoportjaiból ez idáig még senki nem érte el az ötödik beavatást, ahol ennek az értelme a leglángolóbb intenzitású megértéssel lép be a tudatba. Mert a többség számára a fizikai és érzelmi tisztaság célkitűzés és elsősorban éppen emiatt a megszabadulás is az érzelmi irányítástól és vágytól. Innen van az állandó, jóllehet rosszul megfogalmazott utasítás számos ezoterikus könyvben, hogy "öljétek meg a vágyat". Talán sokkal jogosabb utasítás lenne a közvetlen jelenre, hogy "adjatok új irányt a vágynak" vagy "irányítsátok másfelé a vágyat", mert a teljes vágyvilág állandó újrairányítása úgy, hogy az tulajdonképpen az észnek egy megszokott állapota legyen, a kulcs minden átváltozási folyamathoz és hatásos mágusi műhöz.

Az Ösvényen való haladás során a jelölt gondolatfolyamatai egyre hatékonyabbak lesznek és a gondolatformák - amelyeket határozott céllal a meditációs munka során hozott létre, egyre hatásosabbak lesznek az eredmények elérésében. Ezért magától értetődő lesz, hogy a mágusi tevékenység során (amelyet mindig a fizikai síkon kell végrehajtani) állandóan jelen lesz egy vonzás a "baloldali ösvény" felé, míg csak a lélektudat nem állandósul és az indíték tisztasága a gondolkodásban megszokottá nem válik.

Hadd emlékeztessem minden olvasómat, hogy a helyes szokások kialakítása és rögzítése a jelöltségtől a tanítványságig elsőrendű kívánalom. Akik a bolygó fejlődésének területén működnek, megbízható eszközöket keresnek, és ezt nem lehet elég hangsúlyozottan az eszetekbe vésni. Azokra az emberekre, akiknek érzelmi magatartásuk és érzéseik felett nincs elég uralmuk, vagy hiányzik a fizikai kontrolljuk, azokra nem lehet számítani egy vészhelyzetben Azoknak, akik segítőket keresnek. Azok az emberek, akiknek az elméje ködös és akik nyilvánvaló, hogy képtelenek elméjüket "állandóan a fényben" tartani, nem megfelelő munkásai a világ törekvések magasabb helyeinek. Ez a megjegyzés senkit nem kíván elriasztani az előrehaladástól, hiszen a hiányosságok felismerése elsőrendű lépés azok kiküszöbölése felé. Ezekben a csoportokban gyakorlás folyik és ezt jól észbe kell vésni, mert különben bekövetkezhet az elbátortalanodás, amikor az eszményt eléjük állítják. A világ szükséglete és lehetősége kéz a kézben halad mostanság. A Nagyok, Akik falként állnak az emberiség és a bolygó Karmája között, mondják, kemény nyomásnak vannak kitéve és biztosíthatlak benneteket róla, hogy ez csak egy nagyon pontatlan megállapítás a helyzetről.

Az emberek gondolkodása az atlantiszi időszak közepe óta állandóan a destruktív vagyis baloldali út felé vonzódik, mert az önzés lett az indíték és az önérdek az uralkodó tényező. Amikor 2000 évvel ezelőtt a Krisztus eljött, munkájának egy része az volt, hogy visszaszorítsa ezt a törekvést azzal, hogy emlékezetébe véste mindenkinek, példával és tanítással, az önfeláldozást és önzetlenséget, és ennek a törekvésnek az egyik eredménye a mártír-szellemiség lett (átitatva, amint az gyakran lenni szokott, hisztériával és mennyei önérdekkel). A Hierarchia szempontjából ez az erőfeszítés sikerrel járt, mert a krisztusi szellemiség a mennyei dolgok felé irányítás szolgálatában áll. Innen adódik az indíték tisztasága és a szolgálatra való hajlam felkeltése, mely utóbbi alapeszme valami újat jelent az elmúlt örökkévalóságok szempontjából.

Ennek ellenére azonban az önző érdek tendenciája a leghatékonyabb tényező a világban, és ebből ered az a válságos helyzet, amely a Fény Hierarchiája és a balkéz felőli ösvényt ellenőrző hierarchia, vagyis a forma és vágy útját ellenőrző hierarchia között fennáll.

Azért ne bátortalanodjatok el, mert egyetlen tiszta szándékú testvér szellemi gondolkodása, ami mágikus munkát eredményez, nagyobb hatalommal bír, mint sok olyan testvéré, aki a személyiség vonzásait követi. Jóllehet minden igaz jelöltön, amikor felfogja a Terv nagyságát és áttekinti az ellene felsorakozó erőket, úrrá lehet erőfeszítéseinek látszólagos hiábavalósága, és az általa játszott szerep látszólagos kicsinysége, jusson eszébe, hogy van egy állandóan növekvő, hozzá hasonlókból álló csoport, és hogy ez tulajdonképpen csoport-erőfeszítés. A Törvény szerint a Nagyok tanítványaik által működnek minden országban és soha annyi törekvés nem volt, hogy megfeleljenek annak a feladatnak, hogy a "Célkitűzések Áttételezői" legyenek, és soha korábban nem volt ilyen erős belső egység és szubjektív kapcsolat a különböző területek munkásai között a világ minden részében. A történelemben először áll egy összetartó csoport a Mesterek rendelkezésére. Eleddig egyes elszigetelt munkások vagy apró, különálló csoportok voltak csak és ez nagyban hátráltatta a munkát. Most ez megváltozott.

Azzal akarlak megbízni benneteket, hogy vegyétek ezt tudomásul és dolgozzatok ennek a csoportegységnek a megvalósításán, és fejlesszétek ki az erőt, hogy minden ilyen munkást fel tudjatok ismerni, bármely néven vagy szervezetben, és ha felismertétek őket, együtt tudjatok velük működni. Ezt nem könnyű megtenni. Előfeltételezi az alábbiakat:

Ezek lényegi előfeltételek és minden csoport munkásai és tanulói fogadják nagy figyelemmel.

Nagyon értékes lenne ha minden tanuló minden nap öt órakor egy akarati cselekvés által kapcsolatba lépne a szolgálattevők, misztikusok és testvérek e rohamosan integrálódó csoportjával. Evégből okos lenne emlékezetbe vésni a következő rövid fohászt, amelyet csendben lehetne elmondani ebben az órában a fejbe összpontosított figyelemmel:

"Az egyetlen Élet Hatalma áradjon át az igazi szolgálattevők csoportján.

Az Egyetlen Lélek Szeretete jellemezze mindazok életét, akik azon vannak, hogy segítségére legyenek a Nagyoknak. Töltsem be a szerepemet az Egyetlen Műben az önmagamról való megfeledkezés, az ártalmatlanság és a helyes beszéd útján."

Ezután vigyük a gondolatot a világ szolgálattevői sebesen formálódó csoportjától előre a Nagyokhoz, akik a világ fejlődése mögött állnak.

Ezt néhány másodpercnyi idő alatt, és akárhol is vagyunk, meg lehet tenni és nemcsak segítséget fog nyújtani a fényerők mágikus munkájában, hanem segíteni fog az egyén megszilárdításában, hogy növelje csoporttudatát és hogy megtanítsa neki a belső, szubjektív tevékenységek előmozdításának folyamatát, a külső, exoterikus tevékenykedés közepette és ellenére.

A kilencedik szabály egyszerűsége olyan, hogy az egész alkotó fejlődési folyamat néhány szóban összegezhető. A mentálsíkon egy idea formát ölt. A vágy síkján érző energia járja át e formát. A fejlődési folyamatban a forma "tágul és növekedik". A forma helyes irányításával és a szükséges irányba való állításával a gondolkodó célja teljesült.

A teljes élet rezgés és a rezgés eredménye forma, sűrű vagy finom, és az emelkedéssel egyre finomabbá válik. Amint ez a lüktető élet halad, rezgésszáma változik és ebben a rezgésszám változásban rejlik a formaszétbontás és formaépítés titka. A negyedik körnek ebben az időszakában a formáknak négy fajtája van:

1. A személyiség formája, a fizikai, az asztrál- és a mentálanyag hordozója, ami eszközül szolgál a kapcsolattartásra a három világban. Minden egyes életben fel lesz építve és a rezgés magassága a jelenlegit megelőző életben alakul ki. Ez a forma az átlag emberhez megfelelőnek bizonyul és haláláig szolgálja őt. Az ember, aki az okkult ösvényre rálépett, a rendelkezésre bocsátott eszközzel indul, de az inkarnáció folyamán mindig újabb és jobb hordozót épít fel magának és mennél haladottabb, annál tudatosabban dolgozik. Innen származik az az állandó felfordulás és gyakori betegség a kezdőknél az okkult életben. Érzékeli a törvényt, megérti, hogy fontos emelni a rezgésszámot, és bizony gyakran hibákkal kezd. Diétával és fegyelmezéssel kezdi újraépíteni fizikai testét, ahelyett, hogy a belsőből kifelé haladva tevékenykedne. Az ész gondos megfegyelmezésével, a gondolati anyag kezelésével és az érzelmi átváltozással megy végbe a munka fizikai síkon. A fenti kettőhöz adjuk hozzá az ennivalót és az életmódot illetően a fizikai síkon való tisztaságot és az ember hét éven belül három új testet épít fel az állandó atomok köré.

   
   

2. A környezet formája. Ez tulajdonképpen a visszafejlődött csoportlélek fejlődéssel járó kimunkálása. Kapcsolatainkkal van összefüggésben, nem csupán a külső, hanem a belső síkokon is. A rezgések hasonlóságából áll elő az összetartozandóság. Éppen ezért aztán ha egy ember megemeli a rezgésszámát és a kezdetektől fogva újraépül, valamint következetesen megváltoztatja a rezgéseinek hangnemét, az disszonanciát eredményez a környezetével és a vele járó egyenetlenséget. Ezért aztán - törvényszerűen - a titkok felfedésére törekvő és a törvényekkel bánni tudó számára mindig bekövetkezik az egyedüllét és a szomorúság időszaka, amikor senki nem áll mellé és elszigeteltség a része. Kisebb mértékben ez mindenkinél bekövetkezik és az arhat (avagy a negyedik fokozat beavatottja) számára e teljes elszigeteltség jellegzetes állapot. Ő félúton áll a három világbeli élet és az adeptusok világa között. Az ő rezgése nincs szinkronban, a beavatást megelőzően, egyik csoport rezgésével sem. A törvény szerint egyedül van. De ez csak időleges. Amikor a környezet kielégítő, akkor ok van az aggodalomra. Az stagnálásra mutat. A törvény alkalmazása elsődlegesen szakadást okoz.

   
   

3. A kiválasztott formája. Igen, éppen azért gondoltam erre a szóra, mert ez egy elvont gondolatot fejez ki. Minden személynek minden fokon megvan a maga kiválasztottsága, az, amiért él, az amiért - tudatlanságban, ismeretben vagy bölcsességgel - annyit alkalmaz a törvényből, amennyinek a megragadására képes. Tisztán fizikai is lehet ez a kiválasztás, testközpontú, az arany iránti vágyban, konkrét birtoklásban megtestesülő. Az ember minden energiáját ennek a konkrét formának a kielégítésére fordítja és ezzel tanul. Tisztán asztrális is lehet a kiválasztott célja - a feleség, a gyermek vagy a család szeretete, faji büszkeség, a népszerűség kedvelése, vagy valamiféle szenvedély - ezeknek szenteli egész energiáját és a fizikai testét arra használja, hogy kielégítse az asztrális vágyát.

   Odaszentelésének formája még magasabb rendű is lehet - a művészet, vagy a tudomány, vagy a filozófia szeretete, a vallásos, tudományos, vagy művészi életé - ezeknek szenteli fizikai, asztrális és mentális energiáit és a forma mindig a kiválasztás. A rezgés mindig felgyorsul a célig, rátalál a célra, meghaladja azt és felbomlik. Minden forma összezúzása és minden hangnemváltozás fájdalommal jár. Sok élet, évezredeken át, alacsonyabb rezgések között telik el. Ahogy a fejlődés előrehalad, egyre sebesebb a kialakulás és a hangnem életről életre változik, míg a korábbi szinteken egy-egy hangnem vagy tónus jó néhány élet teljességén át hangozhat. Ahogy az ember közeledik az Ösvényhez, a Próbaidős Ösvény egyre inkább tele van szórva szétzúzott formákkal és egyre rövidebbek a hangnemváltás ciklusai, gyakran egyetlen élet alatt számos alkalommal növeli a rezgésszámát. Tessék tehát megnézni, hogy amennyiben a kívánt sebességgel halad, minden jelölt élete állandó mozgás, állandó változás és megkülönböztetés, folyamatos építés és rombolás, tervezés és annak a szemlélése, ahogyan ezek a tervek semmivé válnak. Ez az élet szakadatlan szenvedés, gyakori ütközés a körülvevő körülményekkel, számos barátság megkötése és felbomlása, változás, szakadatlan és következetes gyötrelem. Eszményeket csak azért haladunk meg, hogy rájöjjünk hogy ezek állomások a magasabbakhoz vezető úton; látomásokat azért látunk, hogy azok helyét mások foglalják él; álmokat álmodunk, hogy megvalósuljanak és szétfoszoljanak; barátságok születnek, hogy szeressünk és magunk mögött hagyjuk őket és hogy elkésve és lassabban az iparkodó jelölt lábnyomába lépjünk; és egész idő alatt a negyedik formát építjük.

   
   

4. A kauzáltest formája. Ez a magasabb tudatosság hordozója, a bennünk lakó Isten temploma, amely szépségében olyan különlegesnek, és állhatatosságában olyan biztos természetűnek látszik, hogy amikor a végső szétbomlása bekövetkezik ennek a sok életből összeállt mesterműnek, valóban keserű lesz a pohár, kimondhatatlanul kifosztottnak látszik a tudat egysége. Csak a veleszületett Isteni Szellem tudatával, csak az Isten Igazságának tudatával, a forma és minden formák időleges természetének mélységét alapvetően megértve, a beavatási szertartások örvényében egyedül állva, magára hagyva mindazok által, akikhez fordulhatna (legyen az barát, Mester, tan vagy környezet) joggal kiálthat fel a beavatott: "vagyok, aki vagyok, és nincs más senki!" Ekkor joggal teheti, képletesen szólva, kezét Mennyei Atyjáéba, és nyújthatja ki a másikat, megáldva az emberek világát, mert csak azok a kezek, amelyekből mindent hagyott kicsúszni a három világon belül, csak azok szabadok, hogy a végső áldást hordozzák a küzdő emberiség számára. Akkor felépít a maga számára egy formát, amilyet csak kíván, - egy olyan új formát, ami többé nincs alárendelve a megsemmisítésnek, hanem kielégíti szükség szerint, hogy félredobja vagy használja, mint az alkalom kívánja.

Ezekben a napokban szükséges lesz eltűnődni a formának ezen a problémáján, mert egy új sugárba lépéssel és egy új korszak kezdetén elérkezik a sok darabra hullás időszaka, amíg csak a formák nem akalmazkodnak az újabb rezgéshez. Ebben az alkalmazkodásban azok, akik rugalmasságot és alkalmazkodó készséget tanúsítottak, vagy akik ezt személyiség sugaruk miatt tették, kevesebb megszakítással fejlődnek, mint azok, akik megkövesedtek vagy merevek.

Különösen most kell a rugalmasságra és a formára való reagáló képességre törekedni, mert amikor Ő Akit mindnyájan imádunk, eljön, gondoljátok, hogy az Ő rezgése nem okoz törést azoknál, akik megkövesedtek? Így volt ez korábban és így lesz megint.

Gyakoroljátok a reagáló képességet a Nagyok iránt, célotok legyen az értelmi kitágulás és kitartóan tanuljatok. Gondolkozzatok, amikor csak lehet elvont vagy numerikus fogalmakban, és szeretve mindenkit, munkálkodjatok az asztráltest formálhatóságán. Mindannak szeretetén át, ami lélegzik, válik az ember képessé egyetemesen rezegni és ebben az asztrális rugalmasságban reagáló képességre teszünk szert a Nagy Úr rezgésére.

A folyamatnak és a formáknak ez az összefoglalása egyaránt igaz Istenre és az Ő kozmikus alkotó munkájára nézve; igaz a lélekre, minthogy az a kifejezés végett építi fel eszközét, akár öntudatlanul a korábbi szakaszokban, vagy tudatosan később; igaz a tanítványra, amint a csoportmunkán keresztül tevékenysége megvalósítására keresi a kifejezési módot, valamint életének megszervezésére; és igaz a tökéletesedett emberre, amint tapasztalatai segítségével megtanulja összpontosítani erőit a mentálsíkon, és onnan teljesíti célkitűzését azoknak a gondolatformáknak a felidézésével és létrehozásával, amelyek kialakítják az emberi elméket és az Egyetemes Elmének azt az aspektusát testesítik meg magukban, amelyre szükség van közvetlenül a Terv azon részletének helyes létrehozásához, amelyeket kora és nemzedéke igényel.

A szabálynak mindezeket a különféle alkalmazásait meg lehet világítani és részletezni lehet. Mindenesetre problémánkat világosan észben kell tartani. Tudatos lelkek vagyunk vagy legalábbis a tudatossá válás felé haladunk. Meditációs munkával és a tanulmányokhoz való alkalmazkodással elkezdünk dolgozni a mentálsíkokon. Formákat alkotunk folyamatosan, ellátjuk őket energiával és kibocsátjuk őket, hogy teljesítsék feladatukat párhuzamosan felismert szubjektív célkitűzéseinkkel.

A hangsúlyt a felismert szóra kell fektetni a fenti bekezdésben. A látás tisztasága és a belső felismerés mélysége szerint lesz a megalkotott forma megfelelő és az élet ereje az, ami a jelöltet képessé teszi teljesíteni szándékolt feladatát.

A jelen időkig a jelöltek többsége a világban a kevés és gyenge gondolat, de gyors cselekvés eredményeit juttatta kifejezésre. A tanulók számára ezúttal a gyors és koncentrált gondolkodás legyen a cél, és a lassú cselekvés. Ez a lassú cselekvés mindazonáltal hatékony lesz eredményében: nem lesz elveszett mozdulat, nem lesz elkésett reakció és nem mutat majd semmi habozásra. Minthogy a gondolkodó figyelme a mentálsíkra összpontosul, megnyilvánuló gondolatának kifejtése biztos és egyértelmű lesz. Ha a gondolatot világosan megragadta, figyelmét szigorúan összpontosította és az életenergia szempontjait következetesen alkalmazta, az eredmény megjelenésében ellenállhatatlan és hatásos cselekvés lesz a fizikai síkon.

Ezt a gondolatot jól meg kell fogalmazni az agyban, ha a balkéz felőli ösvény veszélyeit el akarjuk kerülni. Hadd tegyek itt néhány megállapítást rövid felsorolás formájában, amelyek igazabb magyarázatát adják majd a szavaknak: "balkéz felőli ösvény". Itt most elsősorban azokkal a gondolatformákkal foglalkozunk, amelyeket az ember hoz létre:

1. A balkéz felőli ösvény az anyagi aspektussal foglalkozik, és a formába öntött élet csak a szubsztanciában lévő atomok élettel telítését szolgálja. A szeretet aspektusának hatóereje - ahogyan azt a lélek gyakorolja - hiányzik.

2. A megalkotott forma mentális anyagokból áll, valamint asztrális anyagból és fizikai szubsztanciából. Hiányzik belőle a lélek közreműködése. Célja párhuzamos a forma fejlődésével, de nem párhuzamos a lélek kifejeződésével.

3. Ezért tehát a balkéz felőli ösvény a szubsztancia vagy anyag fejlődésének ösvénye. Nem ösvénye a lelki aspektus fejlődésének. Bár a "Szentlélek" útja, nem az Isten Fiának útja. Ezt az igazságot a fenti szavakkal fejezem ki, minthogy különösképpen a megkülönböztetést teszi világossá, és mégis megőrzi az alapanyag belső integritását és egységét az Egyetlen Életen belül.

4. Minden megalkotott forma minden fázisában vagy a balkéz felőli ösvény korlátai között van, vagy magába foglalja azt és mégis túlmegy rajta és a jobboldali utat követi. Ez a mondat elég gondolkodnivalót ad, és jelentését nehéz összefoglalni. Meg kell jegyezni, hogy minden forma, akár a jobb, akár a balkéz felőli utat követi, egy bizonyos pontig egyforma. Ugyanazokon a haladó szinteken megy át, és léte folyamán egy bizonyos időben azonos formában és egyezően jelenik meg. Csak amikor a céljuk megjelenik, válik a különbség köztük nyilvánvalóvá, és ennélfogva a jelölt gyakorlása a helyes indítékokban előkészítő lépés az igazi okkult munkához. Fel lehetne tenni a kérdést: mit értünk okkult munkán?

Az igazi okkult munka tartalmazza:

1. a Tervvel való kapcsolatot,

2. a valódi vágyat, hogy együttműködjünk a Tervvel,

3. a gondolatforma felépítésének munkáját és e gondolatformák megalkotója figyelmének a mentálsíkhoz kötését. Ez olyan hatékony, hogy a megalkotott gondolatformáknak megvan a maga saját életciklusa és soha nem mulasztják el, hogy munkájukat nyilvánvalóvá tegyék és elvégezzék.

4. A gondolatforma irányítását a mentálsíkról és a figyelem hozzákötését ehhez a bizonyos vállalkozáshoz, tudván, hogy a helyes gondolkodás és a helyes irányítás megfelelő működéshez vezet és a balkéz felőli ösvény biztos elkerüléséhez.

Ez olyan lecke, amit a jelöltek kevéssé vesznek figyelembe. Gondolatformájuk és az ötlet megnyilvánulásának megjelenítésére irányuló érzelmi vágyuk foglalja el őket. Sok időt töltenek el a fizikai sík tevékenységeivel és azzal, hogy a munka ortodox módszereit követik. Kifárasztják magukat azzal, hogy azonosítják magukat a megalkotott formával, ahelyett, hogy távol tartanák magukat tőle és kizárólag úgy működnének, mint irányítók. Tanuljatok meg az ész szintjén dolgozni. Építsétek fel ott formátokat, nem felejtve el, hogy ha alámerültök a formába, amelyért felelősek vagytok, az rátok telepszik és uralkodni fog rajtatok és akkor a forma lesz az uralkodó tényező, nem pedig létének célja. Ha a forma irányít, előállhat az a veszély, hogy rossz irányba fordul és utat talál a balkéz felőli ösvény felé, és ezzel az anyag hatalmát növeli, valamint visszatartó erejét az érzékeny lélek fölött.

Röviden hozzá kell tennem, hogy bármi, ami növelni szándékozik az anyag hatalmát és a formai állag energia hatásához hozzátesz, az a balkéz felőli ösvény felé mutat és egy fokozatos vonzást el a célkitűzéstől és a Tervtől, amelyet eltakar és elrejt.

Minden munka és minden megalkotott gondolatforma (akár egy szervezetben, egy vallásban, egy gondolkodási iskolában, egy könyvben vagy bármiféle életműben ölt is testet), amely szellemi eszményeket fejez ki és a hangsúlyt az életaspektusra helyezi, a fehér mágia kategóriájába tartozik. Ezek így az élet sodrának részét képezik, amit mi a jobb kéz felőli Ösvénynek nevezünk, mert kivezeti az emberiséget a formából az életre, az anyagtól el és be a tudatosságba.

A Nagyok egyikének asrámjában nemrégiben egy tanítvány megkérte a Mesterét, hogy ezt az igazságot fejezze ki úgy az ő számára, hogy jóllehet kevés szóból álljon, de fontossága állandó gondolkodásra tegye érdemessé. Mestere ezt a választ adta:

"Csupán az Emberek Fiai tudják a különbséget a jobb kéz felőli és bal kéz felőli utak mágiája között, és amikor megérkeznek, a két út eltűnik. Mikor az Emberek Fiai megismerik a különbséget, ami az anyag és a lényeg között van, akkor ennek a korszaknak a leckéjét megértették. Más leckék maradnak még, de ezt már túlhaladták. Az anyag és a lényeg együtt alakítják ki a sötétség útját. A lényeg és a célkitűzés elegyedése mutatja meg a fény útját."

Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát,
felszívódnak és felhasználódnak.
A forma megnövekszik erejében; így folytassa a mágus,
amíg a mű kielégítő nem lesz.
Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel és
következzék a belső munkások ciklusa.

Gondolatforma-építés
A központok, energiák és sugarak
Asztrális energia és félelem
Az energia helyes használata
A jelenkor és a jövő
A Hierarchia megalapozása
A Világot Szolgálók Új Csoportja
Asztrológia és az energiák

A Tizedik Szabályban a formáról két tényt kell megállapítanunk, amely igaz minden formára is, valamint három utasítást kell adnunk az alábbiak szerint:

A tények:

A három utasítás:

Láthattuk, hogy a gondolatforma építésének folyamatában hogyan érkezett el az idő, amikor a formát megfelelő irányba kellett igazítani és a helyes ösvényre állítani, hogy alkotójának akaratát és célkitűzését véghez vigye. Ez a munka során meglehetősen korán következik be, és az irányba állítás folyamata után az építés művelete tovább folytatódik, hiszen a gondolatforma még nem kész az önálló életre. Tökéletes analógia van egy csecsemő és egy gondolatforma megszületés előtti időszaka között. Egy jó orvos soha nem tévesztheti el, hogy a gyermek jól helyezkedik-e el a méhben, és azonos módon ahol rossz az irány a megnyilvánuló lét felé vezető ösvényen, gyakran halál és szenvedés a következmény. Mint jól tudjuk, az analógia következetes. A születést megelőzi a "víz elfolyása" (orvosi kifejezéssel élve), és mielőtt a gondolatforma létrehozná a kívánt eredményeket a fizikai síkon, hasonló dolog következik be: a vágyak vizei olyan hatóerejűvé válnak, hogy lecsapódást váltanak ki és a kívánt kifejezési forma megjelenését.

Vegyük a tényeket és az analógiákat úgy, ahogy vannak, és tanulmányozzuk őket a makrokozmosz és a mikrokozmosz álláspontjáról.

Megjegyeztük, hogy a forma magába szívja és felhasználja az anyagot, amelybe meg lesz merítve. A mi naprendszerünk egy a sok közül, és nem is a legnagyobb. Egy nagy egésznek egy töredékét képezi. Ez a legnagyobb egész hét részből áll (vagy hét naprendszerből), és maga is bele van merítve az űr vizeibe, vágyból született, és éppen azért a szükség gyermeke. A maga életét a környezetéből nyeri. Erőáramok áradnak a mi naprendszerünkbe minden oldalról, amelyek abból sugároznak ki, akit az Értekezés a Kozmikus Tűzről úgy hív hogy "az Egy, Akiről semmit nem lehet mondani". Az áramok az Ő akaratát és kívánságát testesítik meg és az ő szeretetét, vagyis vonzó erejét fejezik ki, és úgy nyilvánul meg, mint az a nagy gondolatforma, amit mi naprendszerünknek nevezünk.

Zárójelek között meg kell jegyeznünk, hogy ez a Létező, akit úgy határozunk meg, hogy "az Egy, Akiről nem lehet semmit mondani", nem titokzatoskodásból vagy misztifikálásból az, hanem mert az Ő életéről és céljáról megfogalmazott minden elgondolás képtelenség mindaddig, amíg valaki be nem fejezte evolúciós időszakát naprendszerünkben. Figyeljünk, mondom, a naprendszerünkben, nem csak a mi planetáris létünkben. Spekulációk a Létezőről. aki a maga életében hét naprendszert hat át, merő időpocsékolás. A mi bolygónkon csak az olyan nagy valakik, mint Buddha, a Kumárák és a planetáris Logosz, kezdik érzékelni a nagyobb egész dinamikus hajtóerejét. És ők is még csak érzékelik, de mindezidáig teljességgel képtelenek annak irányát felfogni, mert az túl van értelmen, szereteten és akaraton. Ez olyan tényezőket hoz mozgásba, amikre nincsenek kifejezéseink, és olyan irányulásokra mutat, amelyek még távoli víziókban sem léteznek a mi bolygónkon.

Kialakítottunk egy meghatározást, amit éternek nevezünk. Okkult módon szólván ez "az űr vizei"-re vonatkozó modern kifejezés, ami a vágyak vizeit jelenti, amelybe alá vagyunk merítve. Ez állandó áradásban és mozgásban van, és maga az élet folyója, amely negyvenkilenc fajta energiából tevődik össze. Ez ömlik át a kozmikus lélek lótuszán és (kisugározva belőle) fenntartó erőinek mértéke szerint táplálja a formát, - szolárisat, planetárisat vagy emberit - amelyért felelős. Ezzel az Értekezés a Kozmikus Tűzről foglalkozik.

Az ember erőkbe van bemerítve, amelyek olyanok az ő számára, mint naprendszerünk számára az űr vize. Felismeri magát, hogy amint a Nap és a hozzá tartozó bolygók, ő is az egész egy részét képezi, és mint ahogy a mi naprendszerünk csupán a hét naprendszer egyike, amelyek együttesen alkotják a testet, vagyis az élet megnyilvánuló kifejezését, ugyanígy az emberi világ, amelynek ő egy parányi része, a hét világ egyike. Ezek a bolygó Logoszának életében az összefüggések a hét naprendszerrel. Amikor Ő érzékelni kezdi a szoláris Logosz életét, amint az a hét bolygórendszerben kifejeződik, akkor mi is megérintjük a magunk speciális rendszere planetáris Logoszának tudatát, amint a hét szoláris Logosz egyesült életrezgéseiből érzékel valamit.

Még szorosabbra vonva ezt az analógiát, az emberi világ szintén egy analogikus tudatállapot a maga szubjektív erőlétén keresztül az emberi egységgel szemben, és a tudat szempontjából ez jelenti "az űr vizeit", amelyben az emberi lény gyarapodik és növekszik. A negyedik világban ugyancsak találkozunk ugyanennek a hét erőnek a kifejezéseivel és amint az ember ráébred és felismeri a hét sugarat vagy típust, és tudatosan kezd foglalkozni velük, ezzel megteszi az első lépést azok transzcendentálása és irányítása felé a maga működési területén. Ez most következik be. Az emberiség gondolkodói között kezd terjedni a tudás a hét sugár típusai felől, míg ez a tudás az elmúlt eonok során csupán a kor beavatottjainak kiváltsága volt. Az asztrológiai ábrázolásban rejtve vannak azok az információk, amelyek a tanítványokat a megvalósuláshoz fogják vezetni, és amelyek összefüggésbe fogják őket hozni a hét planetáris rendszerrel. Az asztrológiában igazi fejlődés mindazonáltal nem várható, amíg csak igazán nem lépünk be az Új Korszakba és az új irányt fel nem vesszük.

Az emberiség formája készen van. A Hierarchia célja, hogy megfelelően elhelyezze az emberiséget az anyag méhében, ennek minden jelentőségteljes következményével együtt. Jegyezzük meg ezeket a szavakat. A szükség mostanában megdöbbentő és a lélek megszületőben van az emberiség egészében. Kozmikus értelemben szólva, ha most az emberi világ az erők megfelelő irányát felveszi, akkor a Földön egy olyan emberiség jelenik meg, amely célszerűséget és szépséget fejez ki és egy formát, amely teljes megjelenítése lesz a belső szellemi valóságnak és egybe fog vágni a lelki célkitűzéssel. Más lehetőségeket sajnálatos eshetőségként lehet érzékelni, de ezeket most nem vesszük fontolóra, mert az őrködő Testvérek reménye és hite az, hogy az emberek túljutnak minden nemkívánatos eshetőségen és elérik céljukat. Egy szót ide és egy utalást. A bolygó Hierarchiája szimbolikusan képviseli az emberiség fejközpontját, erőik pedig agyi erőit. A fizikai síkon jelen vannak a jelöltek, a próbaidős tanítványok és a már elfogadott tanítványok nagy tábora, akik reagálni akarnak a "fejközpontra", némelyek tudatosan, mások öntudatlanul. A legkülönfélébb megnyilvánulási területről gyűjtötték őket össze, de így vagy úgy, mindnyájan kreatívak. Ők viszont szimbolikus értelemben az emberiség tobozmirigye. Ahogyan ez az egyes emberekben rendszerint szunnyadó és lappangó, úgy az emberiségben is ez a sejtcsoport a testi szervezet agyán belül lappangó, de megmozdul a fejközpont - az okkult Hierarchia - rezgéseitől. A sejtek egynémelyike már felébredt. Erősödjenek meg e törekvésükben és így keltsenek fel másokat. Az emberiség családjának pionírjai, tudósok, gondolkodók és művészek képviselik a hipofízis testet. Ők fejezik ki a konkrét elmét, de hiányzik belőlük az intuitív felfogás és idealizmus, amely a (szimbolikusan szólva) tobozmirigybe helyezné őket: mindazonáltal éles elméjűek, kifejezőek és érdeklődőek. A Hierarchia célkitűzése (ismét csak szimbolikusan szólva) olyan erőteljessé tenni a tobozmirigyet, és éppen ezért olyan vonzóvá, hogy a sejt életek hipofízis testeit élénkítse és így szoros együtt-működést hozzanak létre. Ez olyan erőteljes tevékenységhez vezet, hogy új sejtek előáramlását fogja létrehozni a tobozmirigy felé, és ugyanakkor egy olyan erős reakció fog fellépni, amely az egész testre hatással lesz. Ennek eredményeképpen sok felerősített élet fog áramlani felfelé, hogy elfoglalja azok helyét, akik már megtalálták az utat a hierarchikus törekvések központja felé.

Az "űr vizei", amelyben ez az újraorientálás és a szándékoknak ez az ellenkezőjére fordítás folyamatban van, most a heves háborgás állapotában vannak. Az egymással ütköző vágyak örvénye, amelyben az emberek most leledzenek, olyan kaotikus és olyan erőteljes, hogy ezeket a vizeket teljes mélységükben felkavarta. A modern történelem és társadalmi rend tanulói soha nem tapasztalt körülményekkel találkoznak: ez a felbolydulás az emberiség testi szervezetében megfelel az egyes jelöltek életében zajló felbolydulásnak, ami mindig megelőzi a Tanítványság Ösvényére lépést. Ezért aztán nincs ok a depresszióra vagy az oda nem illő aggodalomra, csak az égő vágyra, hogy az átmenet megfelelő időben és rendben történjék, és ne legyen se túl hirtelen - és emiatt romboló minden helyes kapcsolatra és kötelékre nézve - sem túlságosan elnyújtott, elviselhetetlenül megfeszítve az emberiség keservesen elnyűtt szövetét. Minden világban, minden korban, minden új megnyilvánulásnak lassan és ezért biztonságosan kell bekövetkeznie. Minden új formának, ha végső soron súlyt kell hordoznia és elegendő nyomatékot kell összegyűjtenie, ami elhordozza egy életcikluson át, néma szubjektivitásban kell felépülnie, azért, hogy az építmény erős legyen és biztos, és hogy az alkotójával (akár emberi, akár isteni) való benső kapcsolata és igaz egybevágósága a mintával lényeget érintő és törhetetlen legyen. Ez igaz a világegyetemre, a természet valamely világára és egy emberi gondolkodó által alkotott gondolatformára vonatkozóan is.

A szerkesztés technikája minden formaépítésnél alapvetően ugyanaz marad, és a szabályokat, valamint a megvalósítást az alábbi aforisztikus mondatokban lehet összegezni:

Tudja magáról az alkotó, hogy ő az építő, nem pedig az épület.

Tartózkodjon attól, hogy a nyersanyagot a fizikai síkon munkálja meg, és tanulmányozza a vázlatot, meg a tervet, tevékenykedjék úgy, mint az Isteni Elme megbízottja.

Kétféle energiát alkalmazzon és három törvény alapján működjék. Ezek: a Tervvel megegyező cél dinamikus energiája és a vágy magnetikus energiája, amely az építőket a törekvés középpontjába vonzza.

Ezt a három törvényt tartsa uralkodónak: az egyesítő korlátozás törvényét, a rezgésbeli összjátékét és az aktív lecsapódásét. Az első az életre vonatkozik, a második az építésre, és a harmadik hozza létre a megnyilvánuló létezést.

Először a külső építőkkel törődjék, hívása a befolyási köre perifériájának szóljon.

Hozza mozgásba az élő szubsztancia vizeit. Elgondolásaival és impulzusaival állítsa az építőket célja és terve mellé.

Építsen helyes ítélettel és hozzáértéssel, őrizze meg mindig az "igazgatói széket", soha se szálljon le és lépjen szoros kapcsolatba saját gondolatformájával.

Vetítse ki időben és térben e formáját megképzéssel, meditációval és gyakorlott cselekvéssel, és így hozza létre azt, amit akaratával irányít, amire szeretetével vágyik és amit szükséglete szerint alkot meg.

Vonja vissza a külső forma építőit és a dinamikus erő belső építői tolják előre azt a megnyilvánulásba. Ezek a belső építők az alkotó szemével lesznek működésbe hozva, cselekvésre irányítva. Az alkotó szava vezette a külső építőket. A nagyobb Ige zengése az alkotó fülén keresztül rezeg át az űr vizein.

Jusson eszébe az alkotó munka rendje. Az űr vizei válaszolnak az igére. Az építők építenek. Az alkotás ciklusa befejeződik és a forma a maga megnyilvánulásában megfelelő. A bemutatás ciklusa sikerül és tartamát illetően a belső építők hatóerejétől függ, akik a szubjektív formát képviselik és átviszik rá a megelevenítő életet.

Ne felejtse el, hogy a forma megszűnik, ha a célját elérte, vagy ha az akarat erélytelensége a működés kudarcát idézi elő a bemutatás ciklusa során.

Jól teszik a tanítványok, ha tanulmányozzák az alkotó építést, a működést és az azt követő feloszlás ciklusait. Egyaránt állnak ezek egy naprendszerre, egy emberi lényre és az alkotó gondolkodó gondolatformáira. Minden szépség titka e ciklusok megfelelő lefolyásában rejlik. A fizikai síkon minden siker titka a törvény és a rend helyes megértése. Ugyanis a jelölt törekvésének célja a formák pontos felépítése a mentális anyagban, nem felejtve, hogy "az ember az, ahogyan gondolkodik"; hogy számára a mentális anyag irányítása és felhasználása a tiszta gondolkodásban lényeges a fejlődés szempontjából.

Ez meg fog mutatkozni a külső élet megszervezésében, az alkotó tevékenységek valamely formájában - egy megírt könyvben, egy megfestett képben, egy megfelelő ritmusra működő otthonban, egy tisztán és becsületesen vezetett üzletben, egy egyenesbe került életben és a pontosan végrehajtott külső törvényben, míg a belső utánaigazítások a szív csendjében zajlanak le.

A tanítvány számára a munka egyre kiterjedtebb. Neki tudnia kell a csoporttervet és célkitűzéseket is, nem egyszerűen csak a saját egyéni szellemi problémáját. Közvetlen ciklusának és életszakaszának célját összhangba kell hoznia vele. Személyes dharmáját és elgondolásait alá kell rendelnie a nagy ciklus követelményeinek és szolgálatának. Részéről azt a tudást, erőt és a személyes én és a lélek közötti együttműködést kell elérni, amelynek eredménye szervezett formák és csoportok felépítésének képessége valamint ezek szilárd együtt tartása lesz a fizikai síkon. Ezt nem a saját jellemerejével és felkészültségével teszi, hanem mert ez a jellem és felkészültség képessé teszi őt a nagyobb életenergiák átadójaként működni és úgy szolgálni, mint hatékony együttműködő azzal a tervel, amelynek ő csupán töredékét tekintheti át. Mindazonáltal hűségesen dolgozik a nagy terv általa átlátott részének felépítésén és elkövetkezik a nap, amikor az építkezés befejeződik és megláthatja az egészet, amit ő épített a tervezethez hűen és egyetértésben a tervrajzzal, amit az építők (az Idősebb Testvérek) hordoztak elméjükben, akik - a maguk részéről - érintkezésben vannak az egyetlen Létező Elméjével.

Ezeknek az igazságoknak a gyakorlati alkalmazása mindenekelőtt való. Nincs olyan lehatárolt élet és olyan körülmények közé helyezett ember, aki ne tudná értelmesen elkezdeni a munkát és ne tudna gondolatformákat építeni törvények alapján és értelmesen. Nincs nap egyetlen ember életében sem, különösen, ha az jelölt vagy tanítvány, amikor ne működne a mentális anyagban, ne tudná ellenőrizni a gondolatainak alkalmazását, ne figyelhetné mentális folyamatainak hatását azokra, akikkel kapcsolatot teremt és ne kezelhetné úgy "chittá"-ját vagyis gondolatállományát (ahogy Patanzsáli nevezi), hogy napról napra ne válna hasznosabbá.