Két vonatkozás van, amelyben a Tizedik Szabály tanulmányozható és amelyek által értékes gyakorlati eredmények érhetők el. Tanulmányozhatjuk annak a munkának az álláspontjáról, amelyet a lélek végez, eszköze, az emberi lény szempontjából, és tanulmányozhatjuk annak a formaépítő tevékenységnek a szervezése szempontjából, amelyet a tanítvány végez a Hierarchia szolgálatával összefüggésben.

Az emberi lény külső formájának a hátterében a lélek van, amely felelős megalkotásáért, fenntartásáért és használatáért. Minden olyan tevékenységnek amely előre lendíti az emberi fejlődést, valamint más fejlődési folyamatokat, a hátterében a Hierarchia áll. Mindkettő energiaközpontokat képvisel; mindkettő a törvény alapján alkotóan működik; mindkettő a szubjektív tevékenység felől az objektív megnyilvánulás felé halad és mindkettő reagál (a fokozatos életek nagy egymásutánjában) a magasabb energia központokból érkező éltetésre és serkentésre. Néhány tényező, (és ezt a tanítványnak fel kell ismerni, amint bizonyos életsorozatai kibontakoznak) két fő csoportba tartozik. Ezek közül mindegyik hét energia- vagy befolyás-típus alá rendezi az ember formai aspektusát.

Először is van az erők csoportja, amely tisztán csak a formai oldallal foglalkozik, ami a külső Építők munkája, és amely erők az uralkodó tényezők fel egészen a Próbaidősség Ösvényének szintjéig. Ezek azok az erők, melyek magából az anyagból fakadnak, a testi természetből adódnak és a következőképpen lehet felsorolni őket:

1. Fizikai erők. Ezek adják az életet a sejteknek, amelyekből a test áll. Ez a sejtélet reagál a környezet sejtéletére. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az okkultista mindig látja az összefüggéseket a benne lévő tényezők és az azoknak megfelelő környezeti tényezők között. A formák világában élünk. Ezek a formák életekből tevődnek össze, és ezeknek az életeknek megvan a maguk kisugárzó és hozzáadó befolyása. Ami ezeket illeti, három fő csoportra oszthatók:

   1. Azok a sugárzások, amelyek a sejtekből magukból erednek, és azok minőségétől függnek, jó vagy rossz hatást váltanak ki, befolyásukkal durvává vagy finommá tesznek, és emelik vagy gyengítik az egyesített sejttest fizikai rezgését. Így tehát, mint jól tudjuk, egy durva, állati természetű ember fizikai hatása különbözni fog a kifinomult és megszépítést eredményező kapcsolattól egy idősebb lélekkel, aki kulturált és tiszta testben lakik, fegyelmezett és megtisztult.

   2. Azok a tisztára fizikai természetű sugárzások, amelyek a kémiai affinitást eredményezik az egyik és a másik állati test között, amelyek a nemek egymásra találását eredményezik. Ez az állati magnetizmus egy aspektusa, és a sejtek válasza más sejtek hívására, a vonzás és taszítás törvénye alapján. Ebben az emberek is osztoznak az állatokkal, és ösztönösek, függetlenek minden értelmi reakciótól.

   3. Azok az erők, vagyis kisugárzások, amelyek a sejtek válaszát képezik egybehangzó ritmusokra, éppen ezért függnek attól, hogy magában a sejtben is van-e abból, amire reagál. Ezek a sugárzások egyelőre kevéssé ismertek, de egyre inkább előtérbe kerülnek az emberiség haladásával. Ez a fajta erő az a titokzatos valami, ami képessé teszi a fizikai testet, hogy a fizikai környezetéről megállapítsa, hogy az hasonló és egybehangzó vele. Ez az a meghatározhatatlan reakció, amelynek eredményeként két emberi lény (távol mindenféle szexuális vonzalomtól, mert hiszen azonos neműek is tapasztalják egymással szemben) egybehangzó fizikai hatást gyakorol egymásra. Ez, a külső síkon minden csoport-viszonylat ezoterikus alapja és ennek a kisugárzásnak a felismerése az, ami lehetővé teszi a fajok elszigetelődését és elkülönülését, amely a nagy fejlődési terv alapján zajlik.

   E hármat úgy lehetne leírni, mint a teljesen a fizikai síkon működő sejterők minőségét, ami az egyes fizikai test-típusok létrehozója, a két fizikai test közötti mágneses vonzást és a faji típusokat. Ez a három tényező irányítja a Manut, amikor egy új fajt épít fel, és befolyásolja a külső Építőket az Ő saját elgondolásaival. Ugyancsak ezek az erők irányítják egy Bölcsesség Mesterét, amint az tetszés szerint építi fel a maga fizikai testét, hogy bármely időben vagy helyen folytathassa a munkáját. Ezeket a kisugárzásokat mértékkel meg kell ismernie valamennyire mindazoknak, akik szervezeteket és csoportokat alakítanak aktív segítésre a világban. Kérdezze meg magától a tanítvány, hogy milyennek kell lenni az őket összeállító személyek testi sejtjei rezgésminőségének. Milyennek kell lenni vonzóereje minőségének és magnetikus hatása minőségének, amellyel rendelkeznie kell a világban? Mivel rendelkezik a csoport a testület egységeinek közvetítésével, ami összefüggésbe hozza azt más csoportokkal és így harmonikussá teszi velük való kapcsolataiban? Ezeknek a kérdéseknek gondos figyelmet kell biztosítani és végig kell őket gondolnia minden csoportépítőnek.

   
   

2. Éltető erők. A materialista ezeket gyakran megfoghatatlannak tekinti, azaz egyáltalában nem materiálisnak. De az okkultista az éteri közeget úgy tekinti, mint az anyag egy aspektusát, és megközelítően annyira megfoghatónak mint az objektív külső formát. Számára az űr étere, amely meghatározás szükségszerűen magában foglalja minden test éteri formáját, az asztrális vagy érzelmi érző test és a mentáltest, amely gondolat-anyagból áll, mindegyike materiális, és tulajdonképpen az élet formai oldalának szubsztanciája. A pontos megértés alapjaként meg kell jegyezni, hogy a sejtélet, amelyre az imént utaltunk, a véráram segítségével koordinált, befolyásolt és éltetett, ezáltal a szövevényes rendszer által, amely átjárja a test minden részét, felelős annak jóllétéért, és bizonyítja a tényt - igaz olyan módon, ami ma még nem igazán elfogadott - hogy "a vér az élet". A vér az energia egy aspektusa, mint amilyen az életnedv a növényvilágban.

A szimpatikus idegrendszer, ez a csodálatos érzékelő berendezés, közeli összefüggésben van az érzelmi, vagyis asztráltesttel. A kapcsolat a plexus solarison keresztül jön létre, mint ahogyan a vitalitás, amely a véráram minőségét uralja, kapcsolatát a szíven keresztül hozza létre. A szívben van a fizikai síkon való létezés központja. Az agy-gerincvelői rendszer szoros összefüggésben működik a chittával, vagyis a gondolatállománnyal. Ezért tehát az alábbiakat kell megvizsgálnunk:

Ez, mint látható, szabályozza a négyesség megnyilvánulásait, de embervoltunknak vannak más aspektusai is, amelyek az objektív formán keresztül nyilvánulnak meg, és amelyek az egész embert teszik teljessé és ez képez sokrétű objektív létezéséből hetet.

Észre fogjátok venni, hogy itt nyolc tényezőt soroltunk fel és ez az a pont, ahol a sokféle iskola eltér egymástól. Az éltető élet cím összefoglaló, de nem szabad elfelejteni, hogy teljesen az ember fizikai éltetéséről van szó, a központok legalacsonyabb aspektusáig. Az anyagi univerzumnak ez az éltető élete az emberi szervezetbe a lépen keresztül lép be.

A központoknak három fő funkciója van:

Az éltetés aspektusában az ember osztozik az állatokkal és minden megalkotott formával, és ennek az aspektusnak a különleges eredménye, hogy szabadon képes mozogni egy háromdimenziós világban. Az öntudat aspektus az emberiség családjának kiváltsága. Amikor az ember már előrehaladt, amikor idegrendszerének minden része, a belső elválasztású mirigyrendszere és központjai összedolgoznak és harmonikus ritmusban működnek, akkor érzékelteti jelenlétét a legmagasabb aspektus (a szellemi). A szellemi energia is, és nem csupán csak a tudati vagy érzékelő energia folyik át az Emberen, az isteni Élet eszközén, az erők őrizőjén, hogy megtartsa, majd felhasználja azokat más, a természet alacsonyabb világaiban.

A fenti felsorolást éppen ezért az alábbi rendszerbe lehet rendezni. A táblázat olyannak adja meg az embert, amilyen szándékozik lenni, nem pedig amilyen most, fejlődési folyamatának e szakaszában.

A nyolcadik pont az éltető élet, amely a hét központon és egy egész kisebb csakra-rendszeren, valamint a nádikon (amelyek az idegek hátterét képezik és azok létének okai, mint ahogyan a központok a mirigyekének) keresztül működik, számos erő és energia közvetítője - ezek némelyike tisztán fizikai, mások összefüggésben vannak az Anima Mundival, a Világlélekkel, ismét mások még ismeretlenek, mert jelenlétüket csak később fogjuk érezni a fejlődési program során. Akkor majd az istenit fogják kifejezni, az Atya, vagyis a legmagasabb aspektus energiáját.

Meg kell jegyezni, hogy a fenti táblázat a második sugár kibontakozásáról ad képet, valamint azt is, hogy a személy, akire utal, az önmegvalósító szellemi ember. Isten éltető életének legalacsonyabb aspektusa a fajok megörökítése, és ez a testetöltött Élet életteliségének az eredménye; a következő lépés egyszerűen azt az állapotot fejezi ki, amikor az "én"-tudat az uralkodó és kiteljesülését a teljes személyiségben éri el. Ezután következik a bennünk lakó és a személyiség által elrejtett én kifejezése, egy nem fizikai jellegű alkotó tevékenység révén. Végezetül sort kerítünk az isteni természet megvalósítására, vagyis teljesen nyilvánvalóvá tételére. Ez, különös módon, csak akkor következik be, amikor az alsóbb gerincvelői központ felébred, amikor az anyagi természetű energia egy akarati cselekvés segítségével felvitetik a Mennybe és amikor ennélfogva a teljes - anyagi, érzékelő vagy pszichikus - természetünk, valamint a létezési aspektus egyesült és megvalósult. Meditáljatok e szavak fölött, mert ezek maguk után vonják a beteljesülést, már ami az emberiséget illeti.

Az okkult aforizmának: "Akarni, tudni, merni és hallgatni" különleges jelentősége van, amit eddig nem fedtek fel, és amire csak most van lehetőségem utalni. Azok, akik rendelkeznek közületek a belső tudással, nyomban meg fognak érteni.

Akarni. Ez a szó a végső eredményre utal, amikor a lélek és az alsóbbrendű ember összesített akarati cselekvésével létrejön az egyesülés és megvalósulás. Ebben a gerinc kiinduló pontjánál lévő központ szerepel.

Tudni. Ez a szó az adzsna központtal, a szemöldökök közötti központtal kapcsolatos. Egy utalás rejlik abban a mondatban, hogy 'Ismerje meg az Anya az Atyát'. Ez a Mennyben kötött házasságra vonatkozik.

Merni. Ez a szó a kulcs a személyiség alárendeléséhez és szoros kapcsolatban van a napfonattal, a vágy és az asztrális erőnk nagy rendező-pályaudvarával, és ugyanakkor az átváltoztatási tevékenység fő központja is.

Hallgatni. Ez a szó az alsóbb rendű alkotó energiáknak magasabb rendű alkotó életté alakítására vonatkozik. A szakrális központnak újra hallgatásba kell burkolóznia.

Akkor majd megmutatkozik, hogy a tanítvány számára az alábbi központoknak van kiemelkedő jelentősége:

1. Az adzsna központ, amelyen keresztül a megtisztult személyiség kifejezi önmagát.

2. A gerinc kiinduló pontjánál lévő központ, amelyen át teljes és végső irányítást és összműködtetést lehet elérni a tűz tisztító hatásának felkeltésével.

3. A szakrális központ, amelyen belül a mi saját naprendszerünk alapvető ereje, a formák közötti vonzóerő alakul át, és a lélek vonzó ereje foglalja el az alkotó materiális fajfenntartó tevékenység helyét.

4. A napfonat központ, amely, minthogy a test közepén helyezkedik el, és az asztráltest, meg az alsóbbrendű pszichizmus szerve, összegyűjt minden alsóbbrendű erőt és átirányítja őket a lélek ösztönző hatásával egy magasabb állapotba.

Én elfogadom, hogy az itt közölt tanítás mély is és homályos is, de a keveseknek szüksége van rá, és az ő számuk az idővel növekedni fog.

A tárgy összetettségét az is fokozza, hogy minden sugár a maga tanításában különböző megközelítéseket és módszereket alkalmaz azoknak a lelkeknek a számára, akik reagálnak az illető sugár sajátos hatásaira.

Itt nyújtom a hét kulcsot minden egyes sugár módszeréhez. Ezeket a fenti táblázatok viszonylatában lehet tanulmányozni, valamint az imént átgondolt négy szóval kapcsolatosan. Nem szabad elfelejteni, hogy az 'akarni' a Szellem előjoga, a 'tudni' a lélek funkciója, a 'merni' a személyiség kötelessége és a 'hallgatni' az anyagi aspektus, az állati természet végső dharmája vagy irányulása, összejátszásban a lélekkel.

Első Sugár. - "Gyűljenek össze az Erők. Emelkedjenek fel a Magasságba, és ebből a büszke emelkedettségből nézzen le a lélek a lerombolt világra. Aztán adjon hangot a szavaknak: 'Én akkor is kitartok!' "

Második Sugár. - "Az egész élet húzódjon vissza a központba, és így lépjen be az Isteni Szeretet Szívébe. Aztán az érző Életnek ebből a pontjából ismerje fel a lélek az Isten tudatát. Adjon hangot a szavaknak, zendüljenek azok át a csenden: 'Senki nincs, csak Én!' "

Harmadik Sugár. - "Az Úr serege hallgasson a szóra, hagyja abba tevékenységét. Torkolljon a tudás bölcsességbe. A rezgő pont nyugalmi ponttá váljék és minden vonal találkozzék az Egyben. Ismerje fel a lélek az Egyet a Sokban. És hangozzék fel a szó tökéletes megértéssel: 'Én vagyok a Munkás és a Munka, az Egy, aki Van.' "

Negyedik Sugár. - "Múljék el a külső dicsőség, és a belső Fény szépsége tegye láthatóvá az Egyet. A disszonancia adjon helyet a harmóniának és a rejtett Fény központjából szólaljon meg a lélek, gördüljön elő a szó: 'Szépség és dicsőség ne fátyolozzanak el Engem. Megnyilvánultan állok. Én vagyok.' "

Ötödik Sugár. - "A villamos energia három formája jusson fel a Hatalom Helyére. A fej és a szív és az összes alsóbb aspektusok erői keveredjenek. Aztán a lélek tekintsen ki az isteni fény belső világára. Hangozzék a győzelmes szó: 'Uralkodom az energián, mert Én Magam vagyok az energia. Az Uralkodó és az uralt Ugyanegy.' "

Hatodik Sugár. - "Haljon el minden vágy, legyen vége a törekvéseknek. Elmúlt a keresés ideje. Vegye tudomásul a lélek, hogy elérte célját és az örök Élet és kozmikus Béke kapujából hangozzék fel a szó: 'Én vagyok a kereső és a keresett. Nyugszom!' "

Hetedik Sugár. - "Az építők hagyjanak fel a munkával. A Templom elkészült. Lépjen be a lélek a maga örökségébe és a Szent Helyről parancsolja meg minden munka befejezését. Az ezt követő csendben énekelje a Szót: 'Az alkotó munka befejeződött. Én, az Alkotó, Vagyok. Nem marad senki más, csak Én.' "

Az éltető erők, amelyek egyszerűen az űr állandóan mozgó éterének külső burkolatán való áthaladást képezik, sokfélék. Az asztrológiai elméletek mögött húzódó elgondolások egyike, hogy az étertest bármely formája a naprendszer étertestének részét képezi és éppen ezért közvetítője a szoláris energiáknak, a planetáris erőknek, valamint a naprendszeren kívüli, vagyis kozmikus behatásoknak, ezoterikusan szólva 'lélegzeteknek'. A kozmikus sugaraknak ezek az erői és energiái állandóan cirkulálnak és meghatározott ösvényeket követnek az űr minden részének éterén át, és ennélfogva állandóan keresztülhatolnak minden külső forma étertestén. Ez alapvető igazság és alaposan oda kell figyelni, mert számos különféle velejárója van, de mindegyiket vissza lehet vezetni az egység gondolatára és minden megnyilvánulásának az Egy-voltára, amit csak a szubjektív oldalról lehet megismerni és megvalósítani.

A másik alapvető gondolat, hogy minden forma éteri hordozójának a reagálása és az a képessége, hogy magáévá tegyen, hasznosítson és továbbítson, a központok, a csakrák - ahogyan keleten hívják őket - állapotától függ. Ezek nem csak a jól ismert hét nagyobb központot foglalják magukban, hanem számos kisebb erő örvényt, amelyek még nem ismertek és megnevezve sincsenek Nyugaton. Függ ugyanakkor az éteri hordozó minőségétől is, annak életteliségétől, valamint attól az egymásba fonódó hálózattól, amelyben a központoknak megvan a maguk helye és amelyet a maga teljességében 'a szövedék'-nek vagy az 'arany kehely'-nek neveznek. Ha az tisztán van tartva az akadályoktól és a lerakódásoktól, ha csatornáiban nincsenek cölöpgátak, akkor a cirkuláló sugarak, energiák és erők könnyen találhatnak közvetítőre és akadálytalanul tudnak cirkulálni keresztül-kasul az egész testen. Akkor használni tudják azokat a központokat, amelyek reagálnak az ő rezgéseikre, és tovább tudnak haladni más, vagy ugyanannak a természeti világnak a formái felé. Ebben áll minden tudományos és okkult gyógyítás titka. A gyógyítók az étertesttel kísérletezgetnek és egyelőre igen kevés tudással rendelkeznek. Keveset vagy semmit sem tudnak a saját maguk testében lévő központokról, amelyeken a mágneses vagy egyéb áramoknak át kell folyniuk. Nincsenek tisztában azok éteri központjainak állapotával, akik gyógyulást keresnek, sem azoknak az erőknek a természetével, amelyeket alkalmazni kívánnak. Csak annyit tehetnek meg, hogy megfegyelmezik életüket és így ellenőrzésük alatt tartják étvágyukat, hogy tiszta testet építhessenek fel, és így tiszta csatornával szolgálhassanak belőlük és rajtuk át mások felé áramló erők számára.

A harmadik gondolat, amelyet meg kell jegyezni, hogy a formák, egyelőre, elsősorban azokra az erőkre reagálnak, amelyek a bolygó más formáiból érik őket, a hét alapvető típusú energiára, amely a hét bolygóból sugárzik, valamint az életadó szoláris sugárra. Mind a négy világ minden formája reagál erre a sokféle erőre, erre a hét energiára és az egy sugárra. Az emberiség családja más energiákra és szoláris sugarakra is reagál, - jóllehet mindegyiket átszínezi az az erő, amely a szoláris vonzási korlát-körön belül keletkezett.

Az okkultista és a jelölt feladata az, hogy elérkezzék ezen erők megértéséhez, s így megismerje természetüket és hasznukat, hatalmukat és rezgéstartományukat. Meg kell tanulni felismerni forrásukat és képesnek lenni különbséget tenni erők, energiák és sugarak között. A kezdő tisztán megkülönböztetheti az erőket és energiákat elfogadván a tényt, hogy a személyiségek a formai aspektusukból kisugárzó erőkön át hatnak ránk, de ugyanezek a személyiségek megtisztítva és összehangolva a lélek energiáinak közvetítő állomásai lehetnek.

Szélesebb értelemben szólva, az emberi világ munkája, hogy energiákat továbbítson a Természet alsóbbrendű világaiba, míg a Hierarchia munkája az emberek világával összefüggésben az, hogy energiákat továbbítson a szellemi birodalomból, más planetáris központokból és a naprendszerből. Amikor ezeket az energiákat lefokozzák a továbbítás céljából, akkor erőkre különülnek szét.

Nem szabad a tanulóknak összezavarodni a tárgy összetettségétől, meg kell tanulniuk bizonyos nagyobb általánosításokat, és meg kell jegyezni, hogy amint a lélek minden tudását megcsapolják annak helyére fokozatosan a részletesebb ismeretek kerülnek.

Az egyéb fajta energiák, amelyek arra a két csoportra vonatkoznak, amelyekkel a jelöltnek foglalkoznia kell, teljesen a formai oldalhoz tartoznak. A harmadik és következő csoportok:

Ezt továbbá így lehet felosztani:

Asztrális energia ez sugárzik:

Mentális energia ez sugárzik:

Személyiség energiája ez sugárzik:

Planetáris energia ez sugárzik:

Szoláris energia ez sugárzik:

A leggyakorlatibb alkalmazású tárgy kerül most megfontolásra, mert ez az asztráltesttel foglalkozik - azzal a testtel, amelyben az ember elsődlegesen polarizált és amellyel kapcsolatban a tudata sokkal hatékonyabb, mint más testekkel. Az étertest ugyanis valójában a tudat küszöbén túl van. Az emberi lények tudatába nem jut el, amikor az erők ezen a hordozón át áradnak, és a legközelebbi, ami a tudatunkba lejut róla az az, amikor vitalitásról vagy a vitalitás hiányáról beszélnek. A fizikai test akkor érezteti jelenlétét, amikor valami rosszul megy, vagy amikor egyik vagy másik étvágyunk miatt túlterheltek leszünk. A helyzet azonban különbözik az asztráltest esetében, mert az a többség számára a tapasztalatok hordozója és legtöbben itt töltik el tudatos életük legnagyobb részét, észlelve testük és rezgésük reakcióit a boldogság és nyomorúság, az elégedettség és elégedetlenség, a biztonság és kétség, a bátorság és félelem két pólusa között. Ez valójában azt jelenti, hogy az érzelmi érzéki hordozó benne rejlő ereje és élete uralja az élet-kifejezést és alakítja az inkarnált lélek élettapasztalatát. Éppen ezért értékes lehet számunkra megérteni valamit abból, hogy mik ezek az erők, honnan származnak és hogyan hatnak, illetve hatnak vissza az emberre. Ez jelenti az ő harcmezejét és ugyanakkor ez jelenti győzelmei színterét.

Azzal kezdjük, hogy tanácsos szem előtt tartani, hogy minden asztrális energia a naprendszer asztrális energiájának része, és éppen ezért:

Ha ezt észben tartjuk, magától értetődővé válik, hogy az ember, lévén apró töredéke egy távoli nagyobbnak, ami viszont egy még távolabbi hordozó részét alkotja, egy sokkal nagyobb és összetettebb erőtalálkozási pont, mint amit az agy felismerni képes. Innen adódik problémájának összetettsége és innen adódik minden lehetőség, ami az általunk beavatásnak nevezett tudatkitágulásokból bontakozik ki. Minden energiaáram, amely átömlik vágy és érzéki reagáló testén, nem más mint ösvény, amely szélesebb és egyre szélesedő kapcsolatok és megismerések felé vezeti. Ebben áll az emberi lények többsége számára a védelem, abban a tényben ugyanis, hogy még csak egy olyan apparátussal rendelkezik, amely nem alkalmas azoknak a végtelen lehetőségeknek regisztrálására, amelyeket ezek a megvalósítási sugárutak felajánlanak. Amíg az ember értelmi berendezése nem lesz kellően megnyílt és ellenőrzött, addig nem lesz lehetősége, hogy helyesen értelmezze és megfelelően alkalmazza az információkat, amelyeket érzéki reakcióinak teste már tudna ugyan, de szerencsére még nem közvetít hozzá.

Eltekintve a planetáris, szoláris és kozmikus energiák állandó cirkulációjától az asztráltesten át, minden emberi lény hozzájutott a nagyobb Egészből elegendő asztrális energiához, hogy vele felépítse a maga egyéni és önálló asztráltestét, amely az ő saját hangjára reagál, saját különleges minőségével van átszínezve, és amely korlátozza őt vagy sem a fejlődés létráján elért helye szerint.

Ez képviseli az ő asztrális határkörét, meghatározva az élettapasztalatokra adott érzelmi válaszok határát és a maga minőségével megtestesítvén vágyvilágának körét, de ugyanakkor jelentős kiterjedésre képes, fejlődésre, átalakulásra és irányításra a mentáltest és a lélek indítékai alapján. Az ő és a fizikai sík élettapasztalatai közötti összjátéknak, mint egy rezgési tevékenységnek is alá van vetve, és így az átélés nagy kereke mozgásba lendül és mozgásban is marad, amíg csak a Buddha Négy Nemes Igazságát meg nem érti és meg nem valósítja.

Ebben az asztráltestben megvannak az éter vagy laya központok megfelelői és ezeken át áramlanak az étertestbe az erők és energiák, amelyekkel az előbbiekben foglalkoztunk. Ezek a központok hozzák az energiákat a hét bolygóról és a napból az asztrális szervezet minden részébe, így hozva összefüggésbe az embert a naprendszer minden részével. Ez eredményezi az ember életsorsának rögzítését, amíg csak rá nem ébred halhatatlan örökségére és így érzékennyé nem válik olyan erőkre, amelyek egyelőre - a sokaság számára - még ismeretlenek. Ezek a formából sugároznak elő. Ezért van az, hogy egy horoszkóp leírása gyakran teljesen pontos a fejletlen és fel nem ébredt számára, s ugyanakkor teljesen hibás és eltévesztett a magasan fejlett ember esetében. Az ember, tömegében, az amivé vágyteste teszi őt. Később "az, amiként gondolkodik". Az asztráltest vágyakozásaival, étvágyával, viselkedésével, érzéseivel és sóvárgásaival alakítja ki a fizikai testet a vonzóerők segítségével, amelyek átfolynak rajta és így tévedés nélkül vezeti el az embert vágyai beteljesítéséhez. Ha az érzéki természet sóvárgásai uralkodóan állatiak a céljaik tekintetében, akkor egy nagyétvágyú embert kapunk, aki olyan életet él, amelyben túlzott erőfeszítéseket tesz annak kielégítésére. Ha a vágyakozás kényelemre és boldogságra irányult, akkor egy érzéki természetű, szépségszerető és szórakozást kedvelő ember az eredmény, aki fölött gyakorlatilag teljesen önző törekvései uralkodnak. És így van ez a vágyak megannyi fokozatával, jóval, rosszal, átlagossal, amíg csak egy olyan irányváltás nem következik be, ami átállítja az asztrális energiákat, úgy hogy azok más felé forduljanak. A vágy törekvéssé válik. Így bekövetkezik a születések körforgásától való megszabadulás, és az ember megszabadul a reinkarnáció kényszerétől. Akkor a horoszkóp, ahogyan azt most értelmezzük, hiábavalónak, nem igaznak és haszontalannak bizonyul, és többé a kifejezés, amit néha alkalmazni szoktak, jóllehet helytelenül: 'a lélek horoszkópja' többé nem jelent semmit. A léleknek nincs egyéni rendeltetése, hanem belemerül az Egybe. Rendeltetése a csoporté és az Egészé; vágya a nagy Terv kidolgozása, akarata pedig a testetöltött Logosz dicsőítése.

Szeretném javasolni a tanulóknak, hogy szerezzék meg, ha lehet, Bhagawan Das: Az érzelmek tudománya című művét. Ez egy tehetséges értekezés az asztrális és érzőtestről. Azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek a legközelebbről érintik a jelöltet, amikor szembekerül érzelmi természete megértésének és irányításának problémájával, fejlesztése technikájának elsajátításával és azzal, hogy új irányt adjon neki szélesebb tapasztalatok szerzése végett, valamint hogy előkészítse őt a második nagyobb beavatás vizsgáira és bővebb ismereteire, azaz a megkeresztelkedésre és végül az áramlás beindulására. Metaforikusan szólva a tapasztalatot, amely az ösvényen előttünk áll, az alábbi ezoterikus szöveggel lehetne visszaadni:

"Amikor az áramlás belép az Élet Folyójába, nyomát követni lehet egy rövid pillanatig, aztán elvész. Amikor az érzéki élet áramlásai összefutnak ott, ahol a folyó körbekerüli a hegy hatalmas lábát, akkor már csak egyetlen óriási folyam látható, amely északnak folyik."

Ennek a szimbológiája nyilvánvaló és alkalmas arra, hogy képet alkossunk a két áram - Ida és Pingala - folyásáról és összekeveredéséről az energiafolyóban, amely a fej irányába emelkedik. Ott van a találkozási pont és ott az áldozat bemutatása, amely végbemegy a Golgota (a koponyák helye) hegyén.

Az emberi lény érzéki testére vonatkozó megértésben valószínűleg akkor segítek a legtöbbet, ha hangulataival és általános megnyilvánulásaival foglalkozom, mert csak a hatásaival való foglalkozás révén és a fölöttük való uralkodás megszerzése révén jut az ember önismeretre és válik ezáltal Mesterré. Az asztrális tevékenység legáltalánosabb megnyilvánulásai:

Gyakorlatilag ebben az ötben van összefoglalva az ember érzéki tapasztalatainak többsége és mi most mindegyiket az alábbi szempontokból fogjuk fontolóra venni:

Észrevehetitek, hogy 'az irányítás módszerét' mondtam nem az ellenőrzés módszerét. A jelöltnek meg kell tanulni, hogy erőkkel és erőkben munkálkodik, és hogy a helyes vagy helytelen tevékenység a fizikai síkon egyszerűen csak az erőáramok helyes vagy helytelen irányának tudható be, nem pedig bárminek, ami magukban az energiákban lenne rossz vagy jó.

I. Félelem. Ez az asztrális energiák megnyilvánulásai közül az egyik legszokványosabb, és ezért került az első helyre, mert a nagy többség számára ez képviseli a Küszöb Őrét, és végső elemzésben is ez az alapvető asztrális gonosz. Minden emberi lény ismeri a félelmet és a félelemrezgések határai az ősember ösztönös félelmétől, amely a törvények és a természeti erők figyelembe nem vételén, valamint a sötét és az ismeretlen rémségén alapult, a manapság annyira eluralkodott félelmekig terjed, mint a barátok és szeretteink, az egészség, a pénz, a népszerűség elvesztése, továbbá a jelöltek legnagyobb félelméig, a kudarctól való félelemig, a kétségekben gyökerező félelemig, a végső tagadás vagy megsemmisülés félelméig, a halálfélelemig (amelyben az egész emberiség egyaránt osztozik), az asztrálsík nagy illúziójának, magának az élet fantazmagóriájának félelméig, az ösvényen való magányosság félelméig is, sőt magától a Félelemtől való félelemig. Ezt a felsorolást messze ki lehetne még terjeszteni, de ennyi elegendő, hogy jelezze a mindenféle félelmek eluralkodását. A legtöbb helyzetben ezek uralkodnak és számos boldog pillanatot sötétítenek el. Az embert egy félénk és az érzéki élet rémült atomjává redukálják, aki riadtan áll a létezés problémáinak félelmetessége előtt, miközben tisztában van, hogy mint ember nem tud megfelelni a helyzetek követelményeinek és nem képes maga mögött hagyni félelmeit és kérdéseit, hogy beléphessen örökségébe, a szabadságba és az életbe. Gyakran úgy elragadja a félelem, hogy még saját józan esze előtt is rémülten áll. A képet nem lehet elég feketére festeni, mert manapság a félelem az uralkodó asztrális energia és az érzékeny emberiség túlságosan is könnyen megadja magát neki.

Kérdezitek, mik a félelem alapvető okai? Erre a kérdésre ha bármilyen messzire visszamegyünk a naprendszer ezoterikus történetében, nem lehet értékelhető választ adni. Csak a haladó beavatott értheti meg. A félelem gyökerei magának az anyagnak a fonákjában található, és par excellence az értelmi princípium megfogalmazása vagy hatása, valamint az értelmi tevékenység eredménye. Az a tény, hogy madarak és más állatok is ismernek félelmet, az egész kérdést szélesebb alapokra helyezi mint ha egyszerűen csak egy emberi hiba lenne és az emberi elme tevékenységének eredménye. Nem azért van mert az ember józan ésszel rendelkezik. Ha ezt a józan észt megfelelő módon alkalmazza, ki tudja iktatni a félelmet. A félelem abban áll, amit kozmikus gonosznak hívnak - de ez keveset mondó nagyképű mondat. A félelem magának az anyagnak a tényében rejlik, valamint az ellentétpárok - a lélek és az anyag - küzdelmében. Az állatok és emberek érző lelke tudat alatt tisztában van az olyan tényezőkkel, mint:

Ezekben a tényezőkben, amelyek magából a megnyilvánulási folyamatból nőttek ki és fennmaradtak és hatásukban növekedtek az idők során, találhatók meg minden modern félelem okai és minden rémület alapja, és mindenekfölött az, ami tisztán pszichológiai, nem csupán az állat ösztönös félelme.

A tárgy sokkal világosabb konkretizálása sem segítene. Mi haszna lenne azt mondani, hogy a félelem a gonosz (vagy az anyag) egy tulajdonsága, amely alapvetően színezi vagy jellemzi bolygónk Logoszának asztrál-, vagyis érző testét? Mit nyernétek vele, ha körvonalaznám nektek a nagy Élet problémáját, Akiben mozgunk és élünk és valósítjuk meg létünket, mint ahogyan Ő Maga Saját kozmikus síkján törekszik a megszabadulásra és áll a Maga Saját próbái és vizsgái elé? Hogyan lehetne megfelelő szavakat találni az olyan Életek közötti kozmikus küzdelem leírására, amelyek annyira személytelenek és tudatunkban annyira szertelenek, hogy az 'övé' és az 'ő' szavak vagy próbáik egyszerűen nevetségesnek bizonyulnak és sem az igazság, sem bármiféle valóság semmiféle lehetséges aspektusát nem hordozzák? A kozmikus gonoszt, a kozmikus haladást, vagyis a kozmikus problémákat nyugodtan hagyhatjuk arra a távoli időre, amikor majd a jelöltek a harmadik beavatásban részesültek, elveszítették elkülönültségi érzésüket és - merthogy az Élet Aspektussal és nem a formai oldallal azonosultak - már valamennyire beléphettek bolygónk Logoszának tudatállapotába, érzékelhették Annak rendeltetését és egy múló pillanatra megpillanthatták a befejezés csodáját.

Fordítsuk figyelmünket tehát az emberre, különösképpen az átlagemberre, és nézzük meg, honnan származnak azok a félelemhullámok, amelyek szinte állandóan leverik őt a lábáról.

I. A halálfélelem a következőkön alapszik:

Úgy beszélek a Halálról, mint aki ismeri a tárgyat, mind a külső világban szerzett tapasztalatából, mind a belső élet megnyilvánulásából: - halál nincs. Van azonban, mint tudjátok belépés a teljesebb életbe. Van megszabadulás a testi hordozó hátrányaitól. Az olyan nagyon rettegett elszakadási folyamat nem létezik, kivéve az erőszakos vagy a hirtelen halált, és abban is az igazán kellemetlen egy bekövetkező megsemmisülés és összeomlás hirtelen és mindent elborító érzése, valamint az elektromos ütést nagyon megközelítő valami. Semmi több. A fejletlen számára a halál szó szerint álom és feledés, mert a lélek még nem eléggé kibontakozott, hogy reagáljon, és éppen ezért az emlékek tárháza még gyakorlatilag üres. Az átlagos jó polgár számára a halál az életfolyamat folytatása a tudatában, és az élet számára jelentős dolgainak valamint tendenciáinak továbbvitele. Öntudata és tudatosságérzése ugyanaz és változatlan. Nem érzékel sok különbséget, jól bánnak vele és gyakran nincs tisztában azzal, hogy túl van a halál epizódján. A gonosztevő és kegyetlenül önző, a bűnöző és mindazon kevesek számára, akik csak az anyagi oldal bűvöletében élnek olyan állapot következik be, mit mi 'földhöz kötözöttség'-nek nevezünk. A lánc, amivel magukat földhöz kötötték, valamint minden föld felé hajló vágyuk arra kényszeríti őket, hogy földközelben maradjanak és földi környezetben, legutóbbi elrendezettségük szerint. Kétségbeesetten és minden lehetséges eszközzel keresik az újrakapcsolódást és a visszatérést. Néhány esetben erős személyes szeretet a hátrahagyott iránt vagy egy felismert és sürgős kötelesség nem-teljesítése a jókat és szépeket is valamelyest hasonló körülmények között tartja. A jelölt számára a halál azonnali belépés a szolgálat szférájába, valamint az olyan megnyilvánulásokéba, amelyekhez hozzá van szokva, és amelyeket azonnal felismer, hogy nem újak. Az alvás óráiban már kialakította a tevékeny szolgálat és a tanulás területét. Most egyszerűen csak mind a huszonnégy óráját (a fizikai sík időjében számolva) ebben tölti el a földi alvás szokásos néhány órája helyett.

Az idő haladtával és a jövő század vége előtt a halált véglegesen nemlétezőnek fogják tekinteni, ahhoz képest, ahogy ma gondolják. A tudat meghosszabbítása olyan széleskörűen kifejlődik és olyan sok legmagasabb típusú ember fog működni egyidőben a két világban, hogy a régi félelem eltűnik: az asztrálsík meg a fizikai sík közötti érintkezés olyan határozottan lesz megalapozva és tudományosan ellenőrizve, hogy a transzmédiumok munkája helyesen és áldásosan véget ér. A szokványos egyszerű transzmédiumitás, az ellenőrzés alatt végzett materializációk és az indián vezetők tevékenysége ugyanolyan perverziója a két sík közötti érintkezésnek, mint amilyenek a szexuális perverziók és torzulások a nemek közötti kapcsolatokban. És én itt most nem a 'clairvoyant'-okra, akármilyen szegényesek, sem pedig a testet elfoglaló magas szintű lényekre gondolok, hanem a materializációs szeánszok kellemetlen jelenségére, az ektoplazmára és az ősi atlantiszi degeneráltak és földhöz kötözött lelkek vak és unintelligens tevékenységére, meg az átlagos indián törzsfőnökre és vezetőre. Nincs mit tanulni tőlük és el kell kerülni őket. A halálfélelem uralma hovatovább véget ér és hamarosan belépünk a tudás és megbizonyosodás korszakába, amely kihúzza a talajt minden félelmünk alól. A halálfélelem kezelését illetően keveset lehet tenni, kivéve hogy az egész tárgyat egy tudományosabb szintre emeljük, és - ebben a tudományos értelemben - tanítjuk meg az embereket meghalni. Technikája van a meghalásnak is, ahogy az életnek is, de ez a technika nagyrészt elveszett a Nyugaton és majdnem teljesen elveszett a Tudók néhány központja kivételével, Keleten is. Ennél többet talán csak később foglalkozunk majd a kérdéssel, de a tárgy szükséges megközelítésének gondolata megmaradhat a tanulók elméjében, akik ezt olvassák, és a tanulmányozás, olvasás és gondolkodás közben talán több érdekes anyaggal is találkoznak, amit fokozatosan össze lehet gyűjteni és közreadni.

2. Félelem a jövőtől. Ez olyan félelem, amely egyelőre a kialakulás növekvő tendenciáját mutatja, és sok aggodalmat fog okozni még a világban, mielőtt megsemmisül. Ez három emberi tulajdonságból nő ki:

a/ ösztönös pszichológiai gondolati beidegzés, amelynek a gyökerei mélyen az állati természetbe nyúlnak, és visszautal az önfenntartás ősi ösztönére. Vad törzseknél mindazonáltal ez kevéssé található meg. Ez az előrenéző, előfeltételező állapot uralkodóan emberre jellemző vonás és a képzelőerő csírája, értelmi folyamatokkal összekötve, amelyek tulajdonképpen az intuitív meditációba, valamint vizualizációba merítenek be, amik minden alkotó munkának az igazi alapjai. Azonban jelenleg ez még fenyegetés és gát. Ősi szenvedések, iszonyú emlékek, visszakísértő nyomorúságok, amelyek mélyen ülnek a tudatalattiban, gyakran a felszínre kerülnek és olyan félelmi és szorongásos állapotot idéznek elő, amelyet nincs az az érvmennyiség, ami le tudna csillapítani. A távközlési berendezések a befolyásolható emberhez közel hozzák egy ezer mérföldekkel odébb élő testvér tragédiáit, szenvedéseit és fájdalmait. Korunk gazdasági katasztrófája a tömegnyomorúság olyan állapotát idézte elő, hogy mennél érzékenyebb valaki, annál inkább fog reagálni erre az állapotra. A jövőtől való félelem tehát az ösztönemlékek és az előfeltételező képzelet szorongató keveréke, és kevesen vannak, akik mentesek ettől a fenyegetéstől. Az aggodalom és az izgalom minden ember sajátja, és nem tud és nem is fog megszabadulni tőle vagy felülemelkedni rajta kevesebbel, mint magával a lélekkel.

b/ Az előrelátás villanásai, amelyek az Örök Most tudatában élő lélekből sugároznak ki. Amikor a lélekkel való kapcsolat szilárdan létrejött és a Tudó tudata megerősödött az agyban, akkor előrelátás lesz belőle, nem rettegés. Akkor a képet mint egészet fogja látni, nem mint egy tovatűnő és töredékes villanást, ahogy az most van. Így ismét ugyanaz marad az orvosság, olyan szoros kapcsolatot létrehozni az agy és a lélek között, a kiművelt és irányított elme segítségével, hogy az ok és az okozat mint egy egész legyen látható, s így meg lehessen tenni a helyes lépéseket bizonyos helyzetek pontos és a legjobb előmenetelt biztosító kezelésére. Az előrelátás ritkán veszi fel a boldogságot-jóslás formáját, és az okot nem messze kell keresni. Az emberi faj azon a ponton van, ahol a tékozló fiú tudomásul veszi a földi élet ürességét és kárbaveszettségét. Kész a Buddha üzenetének gondos számbavételére és kész van, mert századokon át küszködött háborúval és éhséggel, vágyakkal és gazdasági nehézségekkel. Az elétáruló látvány fekete és fenyegető és tele van kataklizmaszerű nyomorúsággal.

Mégis, ha az emberek a testvériség gondolatát, annak minden velejárójával beleviszik mindennapi életükbe és munkájukba, minden érintkezésbe, legyen az a kapitalista és a munkás között, a politikus és a nép között, nemzet és nemzet között, fajta és fajta között, akkor bekövetkezik az a béke a földön, amit semmi nem tud megzavarni vagy felborítani. Milyen egyszerű szabály, és mégis mennyire túl van a többség értelmi felfogóképességén!

c/ Egy tömegnyi egyéni szorongást és félelmet vehet magára valamely egyén, miközben azoknak őhozzá semmi köze sincs. Nagyonis lehetséges, hogy egy ember ráhangolódik más emberek félelmeire, miközben neki magának a szó szoros értelmében nincs mitől félnie. Olyan mértékben azonosíthatja magát azoknak a jövőben bekövetkező szerencsétlenségei előérzetével, hogy úgy adja elő azokat, mintha a saját várható átélései lennének. Nem tudja elvonatkoztatni magát azoknak a reagálásaitól, és olyan sok mérgező anyagot vesz fel az ő érzelmi és értelmi aurájukból, hogy szabályosan belesodródik a rémületnek és a félelemnek az örvényébe. Azonban ha csak tudná, a jövő nem tartogat számára rejtett katasztrófákat. Egyszerűen elsodródott, de a hatás asztráltestére és plexus solarisára tökéletesen azonos. Fájdalmasan ez a helyzet most, amikor olyan sok ezer érzékeny, törekvő lélek van, aki tapasztalatlan a világkarmához való viszonyban, teljesen nyitott mások szenvedése iránt és képtelen különbséget tenni a maga saját közvetlen jövőbeli rendeltetése és a többiek rendeltetése között.

Az is előfordulhat, hogy haladottabb jelölt és azok, akik a Tanítványság Ösvényén haladnak, kapcsolatba kerülnek a múlt gonosz és nyomorúságos rezgéseivel az asztrálsíkon, - a régmúlt és eltűnt gonoszságokkal; az is lehetséges, hogy bele tudnak olvasni az akasa feljegyzések egy parányi részletébe, amely eljövendő nyomorúságokat ígér egy személynek vagy egy csoportnak, amelyet ők maguk soha nem fognak meglátni, mégis az áthozott információt magukra vonatkoztatják, s ennek következtében szenvednek.

3. Félelem a fizikai fájdalomtól. Egyes emberek számára minden szorongásuk mögött meghúzódó ok ez a félelem, bár kevesen ismerik fel. Valójában ez a félelmek másik három osztályának eredménye: asztráltestük megterhelésének eredménye, a feszültségnek az eredménye, amit a képzelőtehetség okoz, valamint a fizikai idegrendszerben okozott feszültségé. Ez utóbbi rendszer nagyon gyakran túlérzékennyé válik és hajlamos lesz a legakutabb módon fizikailag szenvedni. Betegségek és nyavalyák, amelyek látszólag nem életbevágóan fontosak a hétköznapi vagy inkább flegmatikus típusok számára, valósággal kínzó állapottá súlyosodhatnak. Ezt fel kell ismerniük azoknak, akik betegekkel foglalkoznak és lépéseket kell tenniök, hogy minimálisra csökkentsék azt a fizikai állapotot fájdalomcsillapítókkal és altatással, hogy felesleges feszültség ne terhelje a már amúgy is túlfeszített idegrendszert.

Azt kérdezitek tőlem, hogy vajon egyetértek-e az éter és a kloroform használatával operációk esetén, valamint a fájdalomcsillapító szerekkel. Alapvetően nem, sokkal inkább csak időlegesen. Amikor egy ember kapcsolata a saját lelkével szilárdan megalapozott és amikor már kialakította a képességet, hogy ki-be járjon fizikai testéből, ezekre a segédeszközökre többé nem lesz szükség. Ugyanakkor úgy lehet tekinteni ezeket, mint szükség szerinti előírásokat, amelyeket a világkarma és az emberi faj fejlődési helyzete követel meg. Természetesen itt nem beszéltem a hisztérikus és kiegyensúlyozatlan emberek narkotikum és drog használatáról, hanem a fájdalomcsökkentőknek az orvos okos irányítása melletti helyesen megítélt használatáról.

4. Félelem a kudarctól. Ez nagyon sok emberre sokféle vonalon hat. A félelem a sikertelenségtől, félelem, hogy nem kapunk szeretetet és csodálatot azoktól, akiket szeretünk, a félelem, hogy mások megvetnek vagy lenéznek bennünket, a félelem, hogy elmulasztjuk észrevenni és megragadni a lehetőséget; ezek mind a félelem-komplexus aspektusai, amelyek olyan sok értékes ember életét sötétre színezik. Ez alapulhat a környezeten, amelyik nem egyenlő értékű és nem elfogadó; egy olyan készségen, amely szemmel láthatóan nem megfelelő a feladathoz, és nagyon sok esetben abban a tényben gyökeredzik, hogy az ember tanítvány, vagy egy valóban nagy lélek, aki kész rálépni a Próbaidősök Ösvényére.

Megérintette már a lélekkapcsolat. Látja a lehetőségeket és saját személyiségét felméri az elvégzendő munkához, valamint azoknak az embereknek a minőségéhez képest, akikkel kapcsolatba került ennek révén. Az eredmény egy erős kisebbségi komplexus, minthogy valóságos erőáramokkal táplálkozik felülről. Az energia, mint tudjuk, követi a gondolatot és át van színezve e gondolat minőségével. Az ember kritikus és utálkozó szemmel néz a saját személyiségére, és így téve azokat a dolgokat táplálja, amiket megvet, és ezzel még képtelenebbé teszi önmagát a feladat végrehajtására. Ez egy önmagába visszatérő erőfeszítés és annak az igazságnak a teljes megértésével kell erőt venni rajta, amelyik ezekben a szavakban fogalmazódik meg: "az ember az, ahogyan gondolkodik." Amennyire éli mindentudó lelkének természetét, úgy válik hasonlóvá lelkéhez. Gondolkodása a lélektudatba összpontosul és a lélek megnyilvánulásává válik a személyiség eszközén keresztül.

Ez csak az emberiséget sújtó nagyobb félelmek rövid összefoglalása és csupán arra szolgál, hogy feltárja a lényeget és lehetőséget nyújtson néhány gyakorlati javaslatra.

II. Depresszió vagy annak ellentétes pólusa, hangos jókedv. Amikor a depresszió tárgyát érintjük, valami olyan elterjedt dologgal foglalkozunk, amelynek támadásait kevesen kerülik el. Olyan, mint egy miazma, egy köd, amely körülveszi az embert és lehetetlenné teszi, hogy tisztán lásson, magabiztosan járjon és felfogja a Valóságot. Része ez a nagy asztrális illúziónak, és ha ezt sikerül megragadni, nyilvánvalóvá válik, miért is van depresszió, mert az oka lehet akár asztrális, akár fizikai, és velejárója lehet egy adott világhelyzetnek vagy személyes állapotnak. Helyes volna tehát a depressziót egyes személyeken tanulmányozni, és megkeresni az okait. Az alábbiak okozzák:

1. A világ-káprázat. Ez elsodorja az elszigetelt egyént is, aki pedig egyébként szabad azoktól az egyéni körülményektől amelyek a depressziót létrehozzák, a világ reagálásainak mélységeibe. Ez a világ-káprázat a maga életerőt elszívó és deprimáló hatásaival különböző tényezőkben gyökerezik, amelyeket az idő szűkössége miatt csak röviden jelzünk:

   1. Asztrológiai tényezők, amelyek vagy hatással vannak az asztrológiai planetáris térképre és így az egyénekre, vagy elsősorban a fajokra. Ezt a két tényezőt gyakran figyelmen kívül hagyják.

   2. A Nap útja az égen. A déli út csökkenő rezgésbeli befolyást mutat, és a jelöltnek erre figyelnie kell ősszel és a kora téli hónapokban.

   3. A Hold sötét oldala, a holdfogyatkozás vége felé eső időszak és a korai újhold. Ez, mint közismert, hatással van a meditációs tevékenységre.

   4. Pszichológiai tényezők és tömeggátlások, amelyek kétségkívül a bolygóra és a tervekre kívülről ható erőknek tudhatók be, s amelyeknek célja tisztázatlan az átlagos ember számára. Ezek az erők, amelyek szerepet játszanak az emberi faj esetében, a legérzékenyebbekre hatnak, ők viszont befolyásolják környezetüket és fokozatosan egy lökés alakul ki, a mely végigsöpör a fajon vagy egy nemzeten az évek egy periódusa vagy ciklusa során, és mélységes depressziós állapotot és kölcsönös bizalmatlanságot eredményez. Ez szomorú önmagukba mélyedést okoz; ezt mi a pánik vagy a nyugtalansági hullám szavakkal fejezzük ki. Az a tény, hogy ennek kialakulása katonai, gazdasági, szociális vagy politikai, hogy esetleg háború formáját ölti, vagy vallásos inkvizícióét, pénzügyi összeomlásét vagy nemzetközi bizalmatlanságét, az előre nem látható. Az okok a fejlődési folyamat terveiben vannak lefektetve és - még ha ez nem vehető is észre a jó Törvénye irányítja őket.

   
   

2. Asztrális polarizáció. Amíg az ember a maga érzelmi testével azonosítja önmagát, amíg az életet hangulatai és érzései szerint ítéli meg, amíg helyet ad a vágyainak, addig része lesz a kétségbeesés, a sötétség, a kétségek, az iszonyú gyötrelem és depresszió állapotaiban. Ezek az önámításnak, az asztrálsík káprázatának tudhatók be, amely eltorzít, kiforgat és megcsal. Nem is kell erre több szót vesztegetni. Ha csak egyetlen tényezőt is felismernek a jelöltek, szükségessé válik, hogy megszabadítsák magukat a Nagy Illúziótól. Ardzsuna tudta ezt, mégis kétségbeesett. Azonban a szükség óráiban Krisna nem hagyta cserben, hanem a Gitában lefektette azokat az egyszerű szabályokat, amelyek segítségével a depresszión és kétségeken úrrá lehetett. E szabályokat röviden az alábbiakban lehet összegezni:

   1. Ismerd meg magad mint a soha meg nem haló Egyet.

   2. Ellenőrizd elmédet, mert ezen az elmén keresztül lehet megismerni a soha meg nem haló Egyet.

   3. Tanuld meg, hogy a forma csupán fátyol, amely Istenség ragyogását rejti.

   4. Értsd meg, hogy az Egyetlen Élet áthat minden formát, úgy hogy nincs halál, nincs gyötrelem, nincs elkülönítés.

   5. Válaszd el magad tehát a formai oldaltól és jöjj Hozzám, hogy ott lakhass ahol világosságot és életet lehet találni. Így az illúziók véget érnek.

   Az ember az asztrális polarizáció miatt nyitott számos érzelmi reakcióra és a mindenféle tömegérzések hullámai számára. Ez az oka, hogy belesodródik a nem irányított energia és rosszul irányított érzelmi erők örvényébe, amelyek egy világháborúban, egy pénzügyi pánikban, egy vallásos megújulásban vagy egy lincselésben testesülnek meg. Ugyancsak ez emeli fel őt a jókedv és a hamis boldogság magaslataira, amely utóbbiban az asztrálsík "könnyed kis csalója" a szórakozás vagy a tömegvigalom hamis forrásait fedi fel számára és - érzékenységétől függően - abba a hisztérikus állapotba sodorja őt, amely gátlástalan jókedvben kap szabad levezetést, ami pedig az ellenkező pólusa a feltartóztathatatlan zokogásnak. Itt nem az igazi vidámságról beszélek, sem a megfelelő értelemben vett humorról, hanem a vidámságnak olyan hisztérikus kitöréseiről, amelyek igen általánosak minden rendű és rangú embernél és kimerülés reakciójához vezetnek.

   
   

3. A fizikai test életerőt vesztett állapota. Ez különféle okoknak tudható be, mint amilyen:

   1. lemerült éter-, vagyis éltető test

   2. fizikai betegség, akár veleszületett, akár egy másik életből áthozott, balesetből származó vagy helytelen érzelmi reakciókból eredő, esetleg csoport-karma által keletkezett, mint amilyen egy járvány

   3. atmoszferikus. Ezt gyakran nem veszik figyelembe, pedig az atmoszféra állapota, a klíma természete, a nyomás, a nedvesség vagy szárazság, a meleg vagy hideg mind határozott hatást fejt ki a pszichológiai szemléletmódra.

      Tanulmányozás útján rá lehet jönni, hogy a depresszió és ellentéte mellékes és időleges okai e három pont alá csoportosíthatók, és ha az ember megbizonyosodott az okról, a gyógyítás magától értetődővé válik.

Valamelyest hosszabban foglalkoztam az asztrális erő e két első megnyilvánulásával: a félelemmel - halálfélelem, félelem a jövőtől, a szenvedéstől, a kudarctól, meg egy csomó kisebb félelemmel, amelyeknek az emberiség alá van vetve - és a depresszióval, mert az ember számára ez a kétféle félelem képviseli a Küszöb Őrét ebben a korban és ciklusban. Mindkettő érzékeny reagálás pszichológiai tényezőkre és nem lehet foglalkozni velük egy másik tényező, mondjuk a bátorság alkalmazásával. Össze kell találkozniuk az ész segítségével működő mindentudó lélek révén, de nem annak mindenhatósága révén. Ebben egy okkult utalás található. Nem fogok foglalkozni a többi felsorolt tényezővel, mint amilyen a boldogságvágy, az állati étvágy kielégítése, vagy a felszabadulásvágy, mert ezek nem jelentenek olyan problémát a többség számára, mint amilyen ez első kettő. Lehetne mindezek megnyilvánulásáról és okáról hosszasan írni, de ha úrrá lettünk a félelmen és depresszión, fajunk hozzájut boldogságörökségéhez, az igazi megelégedettség (melynek az előbb említett sóvárgás csak szimbóluma) és felszabadulás örökséghez. Foglalkozzunk az alapvető rosszal először. Ha egyszer azon úrrá leszünk, nem marad más, mint helyes irányulás és polarizáció a lélekben.

A következőkben foglalkozni fogunk a rossz rezgések legyőzésével az asztráltestben és az asztrális energia helyes irányban való felhasználásával.

Hosszabban foglalkoztunk az asztrál-, vagyis érző test tárgyával, és megvizsgáltuk a különféle helytelen utakat, amelyeken át jelenlétét érzékelteti. Az emberiség elsősorban ilyen vagy amolyan módon rezeg, és az átlagos ember érző teste szinte alig mentes bizonyos hangulattól, valamilyen félelemtől vagy valamilyen izgalomtól. Ez olyan helyzetet teremt, ami miatt a plexus solaris abnormálisan fejlett. Az emberiség zömében a szakrális központ és a plexus solaris uralja az életet, és ez az, ami miatt a materiális élet utáni vágy, valamint a szexuális élet utáni vágy olyan tökéletesen keveredik. A plexus solaris az állatban az agy, és ez uralkodik minden ösztönös reakció fölött, de nincs olyan szoros kapcsolatban a tisztán szexuális megnyilvánulással, mint az embernél. Amikor az agy érzékennyé kezd válni a kibontakozó értelemre és többé nem olyan tökéletesen elfoglalt azzal a mechanizmussal, ami az érzéki benyomásokat regisztrálja, akkor olyan irányt veszünk fel, amely végső fokon a tudatot azokba a központokba emeli fel, amelyek a rekeszizom fölött vannak. A plexus solarist ez ismét visszahelyezi régi funkciójába, a tisztán ösztönös állati élet irányítójának szerepébe. A világban élő haladottabb tanuló számára a plexus solaris leginkább a pszichikus érzékenység szerve és ez mindaddig így lesz, amíg a magasabb rendű lelki erők erőt nem vesznek az alacsonyabb rendűeken és az ember lélekként nem kezd működni. Az érzéki élet ezután vissza fog hullani a tudatküszöb alá.

Amikor elgondolkodunk, hogyan lehetne úrrá lenni a rossz rezgéseken és mi az asztrális energia helyes irányítása, értékes lehet itt, ha röviden felsorolnánk a főbb energiákat, amelyek hatást gyakorolnak az emberi szervezetre és az ember érző testében cirkulálnak.

1. Energiák, amelyek át meg átjárják magának a bolygónak az érző testét. Ez más szavakkal a Föld szellemének asztrálteste. Ez az entitás nem a planetáris Logosz, hanem egy nagy hatalommal bíró lény a visszafejlődés ívén, aki ugyanolyan viszonylatban van a planetáris Logosszal, mint amilyenben az asztrális elementál van az emberi lénnyel. Ennek életéről adatok az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben találhatók. Ez az élet óriási számú életnek az együttese, valamint azoknak a lunáris pitriknek, vagyis kisebb építőknek, akik a planetáris Logosz személyiség aspektusának érző életét képviselik - meglehetősen hatékony erő, mely a jóra irányul, és a rosszra is, ahogyan mi a "rossz" szót használjuk. Rossz mint olyan nem létezik, mint ahogyan a jó sem, az ellentétpárok értelmében. Csak időben és térben vannak változó tudatállapotok, amelyek különböző külső hatásokat hoznak létre. E hanyatló élet energiájának jelentős hatása van arra a másik apró hanyatló életre, amely asztrális elementálunkat képviseli. A tényező, amely megvéd e nagyobb élettel való teljes érzéki azonosulástól, az ember egyénisége és sebesen összhangba kerülő személyiségének ereje.

Az ember egyéniség. Más tényezők eredménye ő, és e tényezők kombinációja biztosít számára védelmet, hogy fel ne szívódjon a planetáris érzéki életbe, ami az állatoknál bekövetkezik. A halálkor az ember asztrálteste feloszlik és részei ezután a nagy egész megkülönböztethetetlen részeit alkotják.

2. Bizonyos asztrális energiák, amelyek egynémely planetáris formából sugároznak, mely formák még nem léteznek fizikai bolygók formáiban, sem pedig éterbirodalomban, de amelyek be vannak zárva naprendszerünk határkörében. Planetáris értelemben két csoport életet képviselnek: először is hanyatló és széteső bolygók azon asztrális vázait, amelyeket a beavatottak meg fognak látni, s amelyek még Napunk körül keringenek, de amelyek ugyanakkor gyorsan eltűnőben vannak. Holdunk akkor fog csatlakozni ezekhez, amikor a külső forma teljes szétesése bekövetkezik. Másodszor; az evolúciós görbén azoknak a kisebb szoláris életeknek az asztrálformáit, akik az alakot lassan öltik fel, még mindig nem vettek magukra étertestet és ebben a világperiódusban soha nem fognak fizikai testet ölteni. Ez a két csoport az emberek reinkarnáló típusainak planetáris megfelelői, valamint azoknak a megfelelői, akik már túl vannak rajta és lassan szétoszlatják testeiket az újraszületésük előtt, vagy akik tökéletesen kiürítették vázaikat.

Eme asztrális formák közül kettő közeli rokonságban van Földünkkel és igen gyorsan "lebomlik", ha szabad így meghatároznom, és mégis nagyon hatékony befolyással rendelkezik. E szoros viszony révén kétféle vágyat vagy asztrális irányulást idéznek elő az emberek között. Az egyik sokban hozzájárul ahhoz az ösztönös kegyetlenséget kiváltó hajlamhoz, amelyet gyermekeknél és bizonyos fajta embereknél lehet tapasztalni, a másik szexuális életre van hatással, és olyan perverz tendenciákat idéz elő, amelyek manapság sok nehézséget okoznak. Szadista hajlamok és szexuális perverziók felerősítésére szolgáló befolyások származnak ezekből az elhaló asztrális kisugárzásokból. Az ősi időkben még ennél is erőteljesebbek voltak, minthogy közelebb voltak Földünkhöz, mint most, innen eredeztethetők a rituális kegyetlenségek és például Szodoma és Gomorra iszonyatai. Erejük rohamosan csökken, és ne felejtsük el, hogy nem is lenne semmi hatalmuk, ha nem lennének magában az emberiségben bizonyos ösztönök, amelyekkel ezek az energiák működni tudnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lemúriai időkben hatásuk építő volt, mert azokban az időkben a szexus, valamint a fájdalom értelmes felfogásának leckéje szerepelt azoknak az életterveiben, akiknek törekvése az volt, hogy az állatembert emberi tudatra vezéreljék - azokban a nagyon korai időkben persze még nem öntudatra, még kevésbé lélektudatra.

Az újraszületés útján Földünkhöz közel egy nagy Élet van az éterikus magára öltésének folyamatában. Ez az Élet, minthogy a fejlődési görbén van és nem egy pusztuló váz életét mutatja, valóságos hatással van az Új Korszak megnyitásában. Ez a hatás két rétegű: - e nagy Élet asztráltestének kisugárzása révén az individualizmus válaszfalainak lerombolása, amely individualizmus az emberben önzésként, a nemzetekben pedig nacionalizmusként mutatkozik meg és megy végbe. Ezen a sebesen beépülő étertesten keresztül ez az Élet a mi bolygónk étertestét növekvő sebességű rezgés állapotába hozza. Az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben utalás történik egy avatárra a Szíriuszból, aki eljön és ilyenféle planetáris hatásokat fejt ki. Ez az Élet nem az az avatár, csupán egy előhírnök természetével rendelkezik - egy Keresztelő Szent Jánoséval, aki "vízzel keresztelt (asztrális kisugárzásokkal) és Szentlélekkel". Több ismeret közlése ezen a vonalon nem lehetséges, de említést tenni kell róla, mert az ebből a két tényezőből származó energiákról nem szabad megfeledkezni.

3. Asztrális energiák, amelyek a zodiákusnak abból az új jegyéből sugároznak, amelybe most lépünk be, amely a Vízöntő. Ez a jegy, a vízhordó, élő jegy és érzelmi jegy. Ez (hatékony erejének befolyásával) az emberek asztráltestét egy újfajta összetartozásra ösztönzi, az emberiség testvériesülésére, ami nem vesz tudomást semmiféle faji és nemzeti különbözőségről, és az emberek életét hozzásegíti a szintézishez és egységhez. Ez az egyesülő élet olyan nagyerejű áradását jelenti, hogy senkinek még csak látomása sem lehet róla, de amely egy évezred alatt az egész emberiséget tökéletes testvériségbe forrasztja össze. Érzelmi hatása az lesz, hogy úgy "megtisztítja" az emberek asztráltestét, hogy az anyagi világ megszűnik annyira hatékony vonzerővel bírni és késői szakaszaiban az érzékiség vonalán olyan felfokozott állapotot idéz elő, mint amilyenen átmentünk az anyagiság vonalán. Minden jegy a végső szakaszaiban túlfejlődést produkál abban a vonatkozásban, amelyben leghatékonyabban működött. Jelenleg e jegynek a hatása építő a faj élenjárói számára, és romboló az emberiség tömegére nézve. Az eljövendő Vízöntő korra vonatkozó adatokat meg lehet keresni a most e tárgyban megjelenő könyvekben, de számomra nem jelentene hasznot, ha most elidőznék ezen.

4. Halvány sugárzások a "Nap megszentelt szívéből" amelyeket a tömegek nem ismernek fel, de fajunk misztikusaiból reakciót váltanak ki, azokból, akik egy nagyon valóságos vonatkozású és érdekű csoport-egységet alkotnak egyre inkább. Ezek a sugárzások túlságosan magasrendűek, semhogy az emberiség általában érzékelni tudja őket, de a misztikusok reagálnak rájuk, és az új rezgést érzékelve közelednek egymáshoz. Ezután az a munkájuk, hogy a rezgést lefokozzák, hogy a megfelelő időben annak hatása érezhető legyen fajunk élenjárói között. A misztikusok e csoportjának munkája ezért kikerülhetetlenül meg kell növekedjék, mert a "Szoláris Logosz szíve" most sokkal megközelítőbb ritmusban ver e bolygóéval, mint eddig bármikor (lévén ez nem megszentelt bolygó). Az isteni Élet szeretete és gondolata a "rég elveszett fiú kisleánya" irányába fordult - ahogyan bolygónkat néha a Nagyok okkult művei nevezik.

5. Egy másik tömegsugárzás, amely az ember asztráltestét szenvedélyes cselekvésbe lendíti, a negyedik, vagyis emberi világ asztráltestének impulzív vágyai, az emberiséget egy egésznek tekintve, vagy pedig egy élet kifejezésének. Az emberiségnek ez az érző teste egy még meg nem értett módon reagál mind a négy előbb felsorolt asztrális energiatípusra, és az egyén asztráltestének értéke valamint fejlődési állapota szerint kerül sor a reagálásra. Ebben a tényben gyökerezik a tömegpszichózis és a csőcselék uralma. Az úgynevezett közvélemény gyökereit is itt lehet megtalálni, de még sok idő el fog telni, mire a pszichológusok és akadémiai iskolák elismerik e négy tényezőt. Az emberiség vezetői ezekkel a fajta érzéki reakciókkal próbálnak operálni, formálgatva az emberek gondolatait, hogy vágyat ébresszenek ezután vagy azután, vagy valami egyéb után. Ezzel a fajta érzéki anyaggal operálnak anélkül, hogy csak a legkevésbé is értenék a helyzetet, és azoknak a tényezőknek amelyekkel foglalkoznak a teljes meg nem értésével. Magnetikusan működnek, ha a második sugáron vannak és rombolás által kiváltott félelmet sugallva, ha az első sugáron. Ha a harmadik sugáron megy a dolog, akkor a Célszerűség Törvényét alkalmazzák. Így hát mindhárom az emberek asztráltestével foglalkozik és a siker lehetősége nagyrészt saját asztráltestüknek fajtájától függ, valamint olyanokat vonzó erejétől, akik kellően fejlettek, hogy a megfelelő érzékenységgel reagáljanak és majd továbbvigyék az ügyet. Az átlagember éppen ezért azok asztrális hatalmának áldozata, akik vagy a saját maguk javára vezetik őt, vagy pedig az ő lelke javára - mert ez mindkét irányba működik.

6. Egy embert körülvevő család vagy barátok asztrális élete vagyis érzéki kisugárzásai. Ezek az embert sokkal jobban befolyásolják, mint hinnénk vagy ő van hatással azokra, aszerint, hogy melyik oldal pozitív és melyik negatív. Mindenki, akivel találkozunk, akivel kapcsolatba lépünk, minden személy, akivel naponta érintkezünk hatással van ránk vagy jó, vagy rossz értelemben. Vagy jó és magasrendű értelemben kavarják fel az érzelmi természetet és így hozzásegítik az irányváltoztatáshoz, vagy alászállítják színvonalát úgy, hogy gátolják a fejlődését és elősegítik lezuhanását az anyagba. Ezt jól ismerjük és szükségtelen nekem ezen tovább terjengenem.

7. Az érzelmi (asztrális érző) berendezés az, amellyel az ember belép az életbe, amelyet használ és amelyet az élet folyamatában épít. Számtalan ember az érzelmi test áldozata, amelyet ő maga épített fel, amikor a fent felsorolt csoportok energiájára reagált. Az asztráltest három módon reagál minden érzéki jellegű kisugárzásra:

Mindhárom esetben az ellentétpárok egyikét vagy másikát lehet választani és ez a választás a szóban forgó ember asztrális mechanizmusának minőségétől függ. A negyedik módszer magában foglalja az érzelmi testtől való mindennemű távolság tartást és a tökéletes képességet, hogy elszigetelje magát mindenféle érzékszervi benyomástól akarattal, azért, hogy nagyobb hatékonysággal tudjon szolgálni és magasabb intelligenciával szeretni. Ne felejtsük el, hogy végső elemzésben a szeretet és az érzelem nem azonos.

És most szembe kell nézni a gyakorlati kérdéssel: hogyan lehet úrrá valaki a rossz rezgésen?

Először: - Szükséges, hogy az illető felismerje, mi a rossz rezgés és hogy képes számba venni a reakciót. Egy rezgés, egy impulzus, egy érzés, egy kívánság a formai oldal alsóbbrendű részeiben keletkezik. Különbözik a lélekből származó kisugárzástól. Az érző testre gyakorolt benyomásukról fel kell ismerni, hogy különbözőek. Fel kell tenni a kérdést: ez a reakció a személyiség életére adott válasz, vagy a lélektudatra adott felelet? Ez az indíték, amely érző testemet cselekvésre akarja bírni, a bennem lévő isteni Életből származik, vagy valamelyik megnyilvánulásának formai aspektusából jön elő? Olyan módon változtatja cselekvő asztráltestemet, hogy azok, akikkel szembekerülök sértést szenvednek általa, vagy segítséget kapnak? Hátráltatja-e őket vagy segíti?

Valaki érzelmi reakcióinak közeli tanulmányozása annak az alapvető jellemvonásnak a végiggondolására vezeti az embert, amit nem lehet túlhangsúlyozni, tekintettel a világ jelenlegi állapotára. Ez az erőszakmentesség vagyis ártalmatlanság. Meg kell mondjam, hogy az erőszakmentesség elérése pozitív értelemben (nem negatív értelemben) annak a lépcsőnek a meglépését jelenti, amelyik kétségkívül a Beavatás Előcsarnokába vezet. Első hallásra ez apróságnak hangzik és a beavatás egész kérdését olyan lényegtelen dologként adja elő, hogy jelentéktelenné válik. De gyakorolja csak, aki így gondolkodik, a pozitív ártalmatlanságot, amely a helyes gondolkodásból (mert hogy intelligens szereteten alapszik), a helyes beszédből (mert hogy az önkontroll uralkodik fölötte), és a helyes cselekvésből (mert hogy a Törvény megértésére van alapozva) áll, és rá fog jönni, hogy a kísérlet előhozza lényének minden forrását és elérése sok időt vesz igénybe. Nem az az erőszakmentesség, ami gyengeségből és szentimentálisan szerető magatartásból ered, abból ami nem szereti a bajokat, mert azok felborítják az élet kialakított harmóniáját és ezért rossz érzésekhez vezetnek. Nem az az erőszakmentesség a kevéssé fejlett negatív álláspontú, tehetetlen férfi és nő részéről, hogy nem áll hatalmukban sebezni, mert olyan csekély eszközzel rendelkeznek arra, hogy kárt okozzanak.

Az az erőszakmentesség, amely a személyiség igazi megértéséből és a lélek által való vezérléséből ered, és ami elkerülhetetlenül spirituális kifejezést nyer a mindennapi életben. Abból a képességből sugárzik ki, hogy valaki be tud hatolni a tudatba és el tud mélyülni a testvérének megértésében, és amikor ez megtörtént, akkor mindent megbocsát és minden eltűnik a tekintet elől az adakozás és segítés vágyában.

A rossz rezgésre való reagálást alapvetően nem lehet megelőzni sem a "menedéképítés" módszerével, sem pedig a mantramok és a képalkotás erejének segítségével való "elszigetelődés"-sel. Ez a két módszer időlegesen alkalmazható, segítségükkel azok, akiknek van még valami tanulnivalójuk, megvédhetik önmagukat. A menedéképítés elkülönüléshez vezet, mint jól tudjátok, és szükségessé teszi végül is a menedéképítés szokásának meghaladását, és a már megépített menedékek megsemmisítését és elemésztését. Ez utóbbiakat könnyebb megtenni, mint úrrá lenni a szokáson. Az építési folyamat automatikusan folytatódik, míg végre a jelölt olyan sok korlátot épített maga köré, hogy nem képes közülük kijutni és nem lehet vele felvenni a kapcsolatot. Az elszigetelődés folyamata, ami egy jóval haladottabb gyakorlat és nagyobb mágikus tudást igényel, az éltető test bizonyos energiáinak egy bizonyos irányban történő kisugárzásából áll, amely segít más energiákat távol tartani ráhatás segítségével. E ráhatás által a közelítő energiák megfordulnak és más irányt vesznek fel, de az energiáknak valahova menniük kell és amennyiben más személyt sértenek, vajon nem az-e a felelős aki a saját maga megvédése érdekében megváltoztatta irányukat?

Az ártalmatlanság gyakorlata a legjobb és legkönnyebb út a jelölt munkájában. Akkor nincs benne semmi, ami ellenséges lenne bármilyen formájú élettel szemben, és éppen ezért csak azt vonzza magához, ami áldásos. Ő pedig az ilyen módon magához vonzott áldásos erőket más lények megsegítésére használja. Ez legyen az első lépés, valamint a fegyelem, amelyet maga után von, és az emberi fejlődés három szintjén zajló minden tevékenység valamint reakciók állandó felülvizsgálata, amely az érzelmi testet a megvilágosodott elme uralma alá helyezik. Ezek maguk után vonják embertársaink megértését is.

Van egy második, egy későbbi fokozat is, amelyen a tanítvány megpróbálja magáévá tenni és átalakítani a rossz rezgéseket és a destruktív energiákat. Nincsenek menedékei, sem barikádjai. Nem szigeteli el magát és nem is tartja magát távol a testvéreitől. Az erőszakmentesség segítségével megtanult semlegesíteni minden gonosz sugárzást. Most már egy újfajta határozottsággal cselekszik. Határozottan és teljes tudatában annak, hogy mit tesz, magába gyűjt minden gonosz sugárzást (romboló energiákat és rossz erőket), és összezúzza őket összetevőikre és visszaküldi őket oda, ahonnan jöttek, semlegesítve, elerőtlenítve és hatástalanítva, természetükben mégis érintetlenül. Mondhatnátok, hogy ez igen kemény tanítás és nem sokat mond az átlagos jelöltnek. Így van ez mindig az ezoterikus tanításokkal, de aki tud, az meg fogja érteni és én nekik beszélek.

Egy másik módszer még fejlettebb és a beavatott alkalmazhatja. A törvények ismerete révén, és bizonyos Nagyhatású Igék segítségével megparancsolhatja az energiáknak, hogy forduljanak meg és térjenek vissza kiinduló központjukba. Ezzel a módszerrel nekünk nincs még dolgunk. Egyelőre nagy gyakorlatra kell szert tenni az ártalmatlanságban, és a mindennapi életben szigorú ellenőrzés alatt kell tartani az alkalmazását.

Az asztrális energia helyes irányítását a maga három aspektusában az ősi Szabályok Könyvéből lehet összegezni, amelyet a bevezető fokozatokon álló tanítványok kezébe adtak. Minden igazi ezoterikus iskola az asztráltest ellenőrzésével kezdte és a kezdő tanítványnak emlékezetébe kellett vésnie és gyakorolnia ezt a három szabályt, miután némi növekedést mutatott az erőszakmentesség kinyilvánításában.

Egy megjegyzés, amely e három szabályhoz kapcsolódik, így szól:

"Ha ezt a három energiát - a beszédét, a gondolkodásét, és a célkitűzését - a kezdő tanítvány értelemmel kezeli, és vegyíti az általa megsegíteni igyekezett testvérének ébredező erőivel, akkor ez a három energia az lesz, amivel minden adeptus dolgozik."

Majdnem lehetetlen lefordítani ezeket az ősi formulákat megfelelő kifejezésekre, de a fenti egyszerű parafrázis a megvilágosodott számára át fogja adni a gondolatot; ezek a szabályok összegezik azt a néhány gondolatot, amelyet az átlagos jelöltnek meg kell ragadnia az energiák megfelelő irányításáról, amire készen is áll.

Így tehát láttuk, hogy az egyéni emberi lény által alkalmazott apró érző egység milyen szerepet játszik a Nagy Egészhez való viszonyban. Megjegyeztük a különböző formákat, amelyeket az asztrális fejlődés magával hoz. Ugyancsak feljegyeztünk néhány forrást, amelyekből az asztrális energia jön. Úgy találtuk, hogy mindannyian bele vagyunk merítve az érző erők tengerébe, amelynek hatása van ránk, mert - a törvény értelmében - kisajátítottunk egy adagot ebből az egyetemes energiából a magunk használatára azon a médiumon keresztül, amelyen át kapcsolatban állunk az egésszel. Az asztrális energiák egyik fajtája, amelyet nem érintettünk, amint mondják, "a Nap Szívéből" sugárzik. Mindazonáltal nem tudok hosszasabban időzni fölötte amiatt, hogy az emberi agy képtelen megérteni, vagy az emberi szív magáévá tenni, amíg csak a szív központ meg nem nyílik és működni nem kezd. Az élő energiának ez az áramlása azonban akkor is széleskörűen érzékelhető, jóllehet még nem sajátítható el a maga tiszta lényegében. Az "Isten szeretetének" nevezzük. Ez valóban az a szabadon folyó, kiáramló mágneses vonzóerő, amely minden egyes zarándokot hazavezet az Atyai Házba. Ez az az erő, amely az emberiség szívét felkavarja és a világ avatárjain mint eszközökön át nyer kifejezést, a minden egyes emberben megtalálható misztikus sóvárgáson át, mindazokon a mozgalmakon át, amelyek célul tűzték ki az emberiség jólétét, a mindenféle emberbaráti és nevelési irányzatokon át, és (az úgymond természeti világban) a védelmező anyai ösztönön át. De lényegében csoportérzékenység, és csak az eljövendő Vízöntő Korban kap valódi természete helyes értékelést és fogják megfelelően elsajátítani. Csak azért érintem itt, mert ez az egyik tényező, amiről el kell gondolkodni. Mindazonáltal csupán azok, akiknek a "szíve nyitott és felemelkedett az Úrhoz", fogják tudni, hogy miről beszélek.

Szükségtelen magunkat terhelni azzal, ami jóval fajunk fejlettsége előtt jár. Közvetlenebb problémák igénylik figyelmünket. Személyi vagy fajra vonatkozó problémák, amelyekben mindben érintve van az asztrális hordozó irányítása. Lehetőség ajánlkozik, hogy a lélek a káoszban bizonyíthassa hatóképességét, valamint irányító- és uralkodóképességét a maga kis befolyási körében. Ezekben az időkben minden jelölt számára ebben áll az eljövendő napok sajátos erőfeszítése, én pedig - az irányításotok végett - teszek néhány javaslatot, amelyet vagy követtek, vagy sem, ha úgy vélitek bölcsebbnek.

Nem szabad elfelejteni, hogy minden jelölt az energia fókuszpontja, és a maga helyén tudatos fókuszpontnak kell lennie. Háborgások közepette és a viharban éreztetnie kell jelenlétét. Az akció-reakció Törvénye működik itt és a Nagyok (előre látva a belső kapcsolatoknak éppen olyan szükségességét a világ-nyugtalanság időszakaiban, mint amilyen a jelenlegi is) gyakran összegyűjtik azokat, akik szolgálatra vannak jelölve bizonyos helyekre. Kiegyenlítőként működnek és az általános tervet segítik, ugyanakkor ők maguk is megtanulnak sok szükséges leckét.

Egyetlen jelölt részéről se azt jelentse az erőfeszítés, hogy ellenáll vagy nem fogadja el a nyomást, vagy hogy harcol és elhárít. Az ilyen módszer a figyelmet a neménre összpontosítja, és további káoszhoz vezet. Az erőfeszítést egy olyan törekvés mentén kell kifejteni, amely kapcsolatot teremt a magasabb rendű énnel és azt stabillá és állandóvá teszi, és olyan módon hangolja össze, hogy a lélek erői és hatalma kiömölhessen az alsóbbrendű, három rétegű természetre és azon át. Ezzel az átömléssel együtt jár egy állandó sugárzás, amely a környezetre pontosan a belső kapcsolat kiterjedtsége mértékében fog hatni, és közvetlen összefüggésben lesz annak a csatornának a tisztaságával, amely a fizikai agyat összeköti a kauzáltesttel. A jelöltnek törekednie kell az önmagáról való elfeledkezésre, ami elmerül azoknak a javában, akikkel kapcsolatba kerül. Ez az önmagunkról való elfeledkezés az alsóbbrendű énre utal. Az összeszedettség és az önmagunkról való elfeledkezés legyenek bajtársak.

Az embernek, akinek célja egy kapcsolódási pont létrehozása a kaotikus körülmények és Azok között, Akik építő szándékkal és rendben dolgoznak, ugyancsak használnia kell a józan ész legszükségesebb tényezőjét, mindenben, amit csak tesz. Ebbe mindig beleértendő az erővel való gazdálkodás törvénye iránti engedelmesség a józan ítélőképesség és a valódi értékek iránti érzék eredményeképpen. Ahol ezek jelen vannak, ott az időt gazdaságosan használják fel, az erőt helyesen alkalmazzák, az energiát bölcsen osztják el, a túlbuzgóságot felszámolják, és a Nagyok képesek lesznek ráhagyatkozni valamely jelölt bölcsességére, s benne így segítőre találni.

Minden okkult gyakorlás szem előtt tartja a jelölt olyan fejlesztését, hogy az valóban fókuszpontja lehessen a spirituális energiának. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a törvény értelmében ez a gyakorlás ciklikus lesz, meg lesz a maga áradása és apálya, mint a természetben minden másnak is. A tevékenység időszakát a 'praláya', a feloldódás, megnyugvás időszaka követi, és a számon tartott kapcsolatok időszakai kétségtelenül a csend időszakaival váltakoznak. Figyeljünk itt a szavak megválasztására. Ez a váltakozás a Periodikusság Törvénye előírásának tudható be és ha a tanuló úgy fejlődik, mint kívánatos, minden egyes praláya periódust egy nagyobb aktivitású időszak követ és még hatékonyabb eredmények. A ritmus, az ár-apály és a lüktető élet kimért ütései mindörökké az univerzum törvényei, és ahhoz, hogy megtanuljunk reagálni a magasabb Helyek rezgésére, ennek a ritmikus szakaszosságnak a tudatában kell kialakulnia. Ugyanez a törvény uralja az emberi lényt, a bolygót, egy naprendszert - amelyek mind az energia központjai vagy fókuszpontjai valamely nagyobb Életben. Ha sikerre akar jutni az olyan munka, amilyet ti végeztek, (és ez nagyrészt annak a képességnek a fejlesztése, hogy bizonyos áramlatokat a mentálsíkon elérjen - áramlatokat, amelyek a magasabb rendű énből, a ti lélek-csoportotokból, vagy a Mesterből sugárzanak) határozottan megtervezett körülményekre van szükség. Bizonyos tényezőknek meg kell lenniük. Ha nem léteznek, akkor az áramlatokat eltérítették (ha szabad magamat így kifejeznem), és a kapcsolatok nem válnak teljessé. Ha világi ügyekkel való foglalkozás válik szükségessé - és ilyen időszak minden életciklusban eljön - a figyelmet ezekre a részletekre kell összpontosítani, és lehet, hogy a magasabb rendű kapcsolat időszakosan nem megvalósítható. Az ilyen, a fizikai sík ügyeire figyelés nem szükségszerűen elvesztegetet idő, hiszen ez is lehet akkora része a tervnek egy bizonyos időben, mint minden másfajta szolgálat. A célkitűzés minden egyes és mindegyik síkon a teljes kifejezés és tudatosság, nem feledkezve meg arról, hogy minden egyes sík a maga különféle tudatállapotaival egyaránt az isteni Élet része. Ami a jelöltek többségéből eddig még hiányzik, az egy szintetizáló tudat és a folyamatosság megőrzésére és számbavételére szolgáló képesség.

Ha érzelmi és értelmi káosz van, akkor ismét csak az áramlatok lettek eltérítve, hiszen az agy nem készít feljegyzést arról, ami lehet, hogy csak a bensőben látható és hallható. Ha fáradtságról van szó, és a fizikai testnek pihenésre van szüksége, akkor hasonlóképpen a belső dolgok maradnak feljegyzetlenül. Ebben a kapcsolatteremtő munkában és az ezt követő energia-átvitelben az éteri hordozóban meglévő központok telítődnek élettel és válnak aktívvá. Ezért tehát, ha a vitalitás alacsony és a prána-fluidokat nem asszimilálják, akkor az egész rezgéskapcsolat alábbszáll, és a központ észre sem veszi a rezgéseket és reakciókat. Ha az ösztönzés ismét megfelelő és egyéb feltételek is a szükséges nyugalom állapotában olvadtak be, akkor az áramlatokkal ismét lehet számolni, ezt reagálás követi és a befogadó készség újabb ciklusa következik be. Ezzel így már be is léptem a magyarázatok adásába, minthogy sok kikérdezést figyeltem végig és fontosnak tartom, hogy a követett folyamat valamennyire is megvilágosodjék. Bölcs dolog, hogy mindaz, aki dolgozik, tiszta képet nyerjen az adott munkáról és legyen - a szolgálatuk erejére olyan közvetlenül ható vonalak mentén - teljesen tudatában minden egyes megtett lépésnek.

Ami azokat a problémákat illeti, amelyek mindnyájatok figyelmét lekötik, akik ebben a világnyugtalanság és felfordulás korában éltek, van hozzátok egy megvidámító szavam. Jóllehet számotokra az egész helyzet felhősnek tűnhet és a horizont viharoktól elsötétült, tartsátok észben, hogy amikor a kavarodás általános, mint most, az egész területen, akkor közel van a vég. A természetben egy általános elektromos vihar szolgál az atmoszféra megtisztítására és a napsütés időszakát, meg sokkal kellemesebb életkörülményeket harangoz be. Részünk volt a világháború elektromos viharában, és a felhők fokozatos szétszóródásának korszakában vagyunk, miközben mennydörgés morajlik körben és hirtelen szél és esőviharok borítják fel azoknak reménységét, akik napfényre vágynak. Azok, akik türelemmel végzik tovább munkájukat, akik megőrzik benső nyugalmukat és biztonságukat, akik pillantásra se méltatják a személyiségek törtetését és csak a forma nélküli erőkre gondolnak, amelyek minden formában és időszakban működnek, azok látják meg, hogyan lesz a káoszból rend, építés az elmúlt rombolásból és a jelen javítgatásaiból; azok meg fogják látni a friss életerők kibomlását, amelyek mindeddig ki voltak zárva az ember által épített kikristályosodó menedékekből. Tehát a belső látást meg kell tartani szilárdan és rendelkezni azzal a hosszú türelemmel, amely eltart a kisebbik cikluson át, mert a nagyobb ciklushoz szolgáló kulcsot őriztük meg állhatatosan.

Megérné, hogy röviden érintsünk bizonyos főbb gondolkodási vonalakat, amelyek a jelen korban kerültek előtérbe, és amelyek a múltból nőttek ki és a jövő ígéretét hordozzák.

Az emberek mindig vallásosan gondolkoztak. Soha nem létezett olyan időszak, amelyben a vallás, vagyis az emberek gondolkodása Istenről, a végtelenről, az Életről, amely mindent létbe hívott, ne lett volna jelen. Még a legtudatlanabb vad törzsek is ismertek egy Hatalmat és megpróbálták meghatározni viszonyukat ehhez a Hatalomhoz a félelem az áldozat vagy az engesztelés kifejezéseivel. Az elemi természetimádattól, a fetisizmustól és a primitív ember alacsonyrendű bálványimádásától kezdve felépítettük az igazságnak egy struktúráját, amely jóllehet még tökéletlen és nem kielégítő, de igenis ez fektette le a jövőbeni Igazság Templomának alapjait, ahol majd az Úr fénye lesz látható, és amely a Valóság kifejezésére kielégítőnek fog bizonyulni.

Az idő homályából tűntek elő a nagy vallások. Ezek a vallások jóllehet eltérőek teológiájukban és az istenimádat formájában, jóllehet szervezeteik és szertartásaik különbözősége jellemzi őket, és jóllehet az igazság alkalmazásának módszerében eltérőek, három alapvető aspektusukat illetően egységesek:

Ha az emberek ezt felismerik és sikerül tisztán elkülöníteniük az igazságnak azt a belső, jelentőségteljes felépítését, ami azonos minden tájon és minden népben, akkor fog kibontakozni az egyetemes vallás, az Egyetlen Egyház, és következik be az Isten egységes de nem uniformizált megközelítése, amely bizonyítani fogja Szent Pál szavainak igazságát "egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindenkinek; ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben." A teológiák az istenismeretben fognak eltűnni, és a tanokat és dogmákat többé nem tartják majd szükségesnek, mert a hit tapasztalaton fog alapulni és a tekintély utat ad majd a Valóság személyes megéléséhez. Az egyház csoport feletti hatalma átadja helyét az emberben felébredt lélek hatalmának; a csodák kora, valamint a vitáké a csodák mikéntjéről és hogyanjáról, és a belőlük fakadó szkepticizmus vagy agnoszticizmus átadja helyét a természettörvények megértésének, ami a fejlődési folyamat ember fölötti birodalmának és természet fölötti szintjének irányítója. Az ember átveszi isteni örökségét és úgy ismeri meg önmagát, mint aki az Atya Fia, az összes isteni jellemzővel, hatalommal és képességgel, ami az övé, mint isteni adomány. De addig mivel rendelkezünk? Elszakadtunk a régi, jól bevált hagyományoktól, fellázadtunk a tekintély ellen, lett légyen az az Egyházé, a dogmáé, a tané vagy teológiáé; az önmeghatározás felé hajoltunk és a régi értékmérők és a gondolkodás régi korlátainak semmibe vétele felé, és nem veszzük észre, hogy szétváltak a fajták és hitek.

Ezért a káosz és a kérdések, a lázadás és a belőle fakadó látszólagos szabadság közbeeső szintjén haladunk át. A tudomány módszereit - kutatás és elemzés, összehasonlítás és levezetés - alkalmazzák a vallásos hitre. A vallások történetét, a tanok megalapozását, az elgondolások és az Isten-eszme eredetét kutatásnak és tanulmányozásnak vetik alá. Ez sok vitához vezet az Istenről, a lélekről, az ember rendeltetéséről és régen kialakított elgondolások visszautasításához. A valaha is létezett iskolák különböznek elgondolásaikban és módszereikben; az Indiai Filozófia hat Iskolája gyakorlatilag megtestesített önmagában minden alapvető elméletet az emberről, ami megnyilvánulásának a miértjét és hogyanját illeti. Kevés újat adott a Nyugat ehhez a hat elméleti iskolához, ámbár a nyugati elme a maga tudományos, technikai és módszerbeli zsenialitásával kidolgozta az elgondolásokat és elkülönítette a hat elméletet kisebb problémák sokféleségévé. Az elgondolások, elméletek, spekulációk, vallások, egyházak, kultuszok, szekták és szervezetek egyvelegéből a gondolkodás két fő vonala emelkedik ki - az egyik kihalásra van ítélve, a másik erősödésre és növekedésre, amíg a maga idején meg nem szüli az igazságnak (a számunkra) végső megfogalmazását, amely kielégítő lesz az elkövetkező kor számára, és az embert felviszi a Templom magas csúcsára és a Beavatás Hegyére. Ez a két vonal:

1. Azok, akik a múltba néznek, akik ragaszkodnak a régi módszerekhez, az ősi teológiákhoz, valamint az igazságra találás reakciós visszautasítási módszereihez. Ezek azok az emberek, akik elismerik a tekintélyt, legyen az egy prófétáé, egy Bibliáé vagy egy teológiáé. Ők azok, akik jobban szeretnek engedelmeskedni a nyakukra telepített tekintélyeknek, mint egy felvilágosult lélek maga vállalta vezetésének. Ezek az Egyház vagy egy kormány követői, akiket megkülönböztet a teljes odaszentelés és szeretet, de akik nem hajlandók elfogadni azt az isteni intelligenciát, amivel meg lettek áldva. Áhítatuk, istenszeretetük, szigorú, de félrevezetett lelkiismeretük, türelmetlenségük minősíti őket mint elhivatottakat, de saját elhivatottságuktól vakok és növekedésüknek saját fanatizmusuk vet gátat. Többségükben az idősebb generációhoz tartoznak és reményük imádatukban lehet csak és a tényben, hogy a fejlődés maga fogja őket előresodorni a második csoportba.

Erre az első csoportra van bízva a kristályosítás munkája, ami a régi forrna teljes lerombolását fogja eredményezni; nekik adatik a régi igazságok meghatározásának feladata úgy, hogy az emberi faj elméje megvilágosodjék, hogy a lényegest és a nem lényegest annak ismerjék meg ami, hogy az alapvető elgondolások, amelyek olyannyira szemben állnak a dogmák megfogalmazásával, legalábbis a legalapvetőbbek, láthatóvá legyenek, és a másodlagos, nem fontos hiedelmek éppen ezért visszautasításban részesüljenek, mert hiszen az elkövetkezendő korszakban csupán az alapvető és meghatározó fog értéket hordozni.

2. A második csoport ez idáig igen csekély kisebbség, de következetesen növekvő. Ez az Istent szeretők belső csoportja, az intellektuális misztikusok, a valóság ismerői, akik nem tartoznak egyetlen valláshoz vagy szervezethez, de akik magukat az egyetemes Egyház tagjainak "egymás tagjainak" tekintik. Minden nemzetből fajtából és népből jöttek össze; minden színből és gondolkodási iskolából, mégis ugyanazt a nyelvet beszélik, azonos szimbólumokon okulnak, azonos ösvényt követnek, ugyanazokat a lényegtelen dolgokat utasítják vissza és a lényeges hinnivalóknak ugyanazt a törzsét különítették el. Felismerik egymást, egyforma odaadást tanúsítanak minden fajta szellemi vezetői iránt és egymás Bibliáit egyaránt szabadon használják. Ők alkotják az új világ szubjektív hátterét; belőlük áll az eljövendő világvallás magja; ők az egyesítő princípium, amely végső fokon meg fogja váltani a világot.

A múltban voltak világmegváltóink - Isten Fiai, akik világüzenetet hirdettek és a fény növekedését hozták az emberiségnek. Most, az idők teljességében a fejlődés munkája során kiemelkedik egy csoport, amelyik talán megváltást hoz a világnak, és amelyik - a csoportideákat megtestesítve és a csoport-természetet példázva, rövid úton kinyilvánítva a Krisztus testének igazi jelentőségét, és a világnak egy szellemi organizmus igazi természetének képét nyújtva - úgy fogja serkenteni és energiákkal ellátni az emberek gondolatait és lelkét, hogy az új kort Magának az Istennek a szeretete, tudása és harmóniája kiárasztásával vezeti be.

A vallásokat a múltban egy-egy nagy lélek, egy-egy Avatár alapította, egy-egy kiemelkedő szellemi személyiség és az ő életük, szavaik és tanításaik rányomták bélyegüket az emberi fajra és az rajtuk is maradt századokig. Mi lesz a hatása egy csoport Avatár üzenetének? Mennyire lesz hatékony egy Istent ismerő csoport tevékenysége, akik igazságot hirdetnek és a belső szinten verődnek csoportba a világ megváltásának nagy munkájában. Mi lesz a hatása egy csoport világmegváltó küldetésének, nem mint Krisztusoknak, hanem mindnyájan bizonyos mértékig Istent ismerőknek, akik kiegészítik egymás erőfeszítéseit, megerősítik egymás üzeneteit, és egy olyan szervezetet alkotnak, amelyen keresztül a szellemi energia és a szellemi élet princípiuma éreztetni tudja hatását a világban?

Egy ilyen testület már létezik a maga tagjaival minden országban. Viszonylag kevesen vannak és egymástól messze, de a számuk állandóan növekszik és üzenetük egyre inkább érzékelhető. Bennük van elhelyezve a szerkesztés szelleme, ők az új kor építői, nekik adatott, hogy őrizzék az igazság szellemét és hogy úgy szervezzék át az emberek gondolkodását, hogy a faj gondolatvilága irányítható legyen olyan meditatív és érzékeny állapot felé, ami megengedi, hogy felismerje az isteni következő feltárulását.

Ezzel a két csoporttal, a reakciós doktrinerekkel és a misztikusok szubjektív csapatával kapcsolatban áll a fiatalok új generációjának többsége, akik egyik csapatnak sem tagjai és akiknek az elgondolásai jórészt szervezetlenek, minthogy mindkettőt elfogadják. Ez a többség nem tartozik a múlthoz, és nem is hajlandó elfogadni a múlt tekintélyét. Nem tartoznak a Tudók belső csoportjához, akik az emberek gondolatainak megfelelő csatornákba terelésén munkálkodnak, hiszen még nem jutottak el a tudás lényegéig. Csak két dolgot ismernek fel: igényüket a szabadságra és egy erőteljes sürgetést az ismeretek iránt. Megvetik a múlt hagyományait; elutasítják az igazság régi megfogalmazásait és minthogy még nem állnak biztos talajon, hanem a keresők és kutatók helyzetében vannak, ezért van a mi világunk a felfordulás állapotában, és nyilvánvaló a szabadosság és a züllés. Nem szabad elfelejteni, hogy a világnak ez az állapota tehát a három fajta erő összecsapásának eredménye, amelyek gyakoriak a mai világban.

Innen adódnak ennek az átmeneti időszaknak a problémái, és innen van az, hogy szükségessé válik a tanítások nyilvánosságra hozatala, amelyek majd képessé teszik a kereső jelöltet és a kérdezőt, hogy magára találjon. Innen van az igény a lélek törvényeire és az egyéni kibontakozásra vonatkozó igazságra, hogy ezek világossá legyenek azok számára, akik elutasítva a régi hagyományt és megvonva az elismerést a misztikusoktól, mégis igyekeznek megismerni önmagukat, mint megszabadult lelkeket. Ezzel a megismeréssel jön el az Építő Misztikusok számának állandó növekedése. Mert amikor egy ember rátalál a lelkére és megismeri a viszonyát a kifejezési mechanizmusával, a háromrétegű alsóbbrendű emberrel, automatikusan átlép a szubjektív élet tudatába, az ok szintjén kezd munkálkodni és többé nem vész el az okozatok világában. Ezután ott találja magát vállvetve együttállni minden idők misztikusaival és a nagy tudásúakkal. Ez a vallásos szándék iránya ebben a korban és ez az eljövendő kor dicsősége.

Ha igaz az, hogy a jelenlegi világállapot hátterében egy csoport misztikus gyülekezett össze, akiket a tudás, a látás és mentális szinten végzett munka hatalma különböztet meg, akiket az emberek nem látnak és nem ismernek fel, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez a csapat nem tartozik a szoros értelemben vett vallásos típushoz. Az emberi gondolkodás minden ágazatából találhatók férfiak és nők e csoportban, köztük tudósok és filozófusok.

Mint minden más ebben az időben, a tudomány maga is az átalakulás folyamatát éli és habár eddig még kevesen ismerik fel, az atomkutatás és munkája azzal, amit anyagnak neveznek új területekre lép be. Ezen a területen a régi technológiák és mechanizmusok fokozatosan fel lesznek számolva és az anyag természetére vonatkozó új megközelítés és másfajta alapelgondolás fogja jelezni az új kort. Az elkövetkező huszonöt évben az atom természetére vonatkozó, látszólag különböző két elgondolásból összegezve bizonyos energiaimpulzusok felismerésére kerül sor és azoknak az energiáknak a felfedezésén fog alapulni, amelyek (az atomra és az atomi formákra hatva) létrehozzák a kézzelfogható konkrét alakokat, amelyeknek mi a különféle természeti világokban nevet adunk. A Kornélküli Bölcsesség bizonyos alapelveinek igazságát a következőképpen fogják demonstrálni:

Ez csak akkor válik lehetővé, ha fajunk magáévá teszi a fenti hipotézist és elfogadja lehetőségnek, és megpróbálja bizonyítani vagy tagadni a lélektényező valóságát, ami megnyilvánulásának építménye, vagyis teste mögött van. Az objektív természet birodalmában minden nagy tudós és munkás lélekként működik, és a mindennél meglepőbb fejlemény a fizika és kémia birodalmában éppúgy, mint az emberi tudás más részlegeiben akkor zajlott le, amikor valamelyik speciális terület munkása hittel állt elő valamilyen hipotézissel, amit alkotott és kikutatott, majd folytatta munkáját lépésről-lépésre, amíg csak egy olyan igazság-aspektussal nem került kapcsolatba, amelyet eddig ember nem fogalmazott még meg. Azután intuíciója segítségével egy újabb gondolati területre lépve előveszi az ott felfedezett ismeretet és olyan módon fogalmazza meg elmélet, alapelv, kísérlet és mechanikai eszközök segítségével, hogy az a csoport tulajdonává váljék és megfelelő időben a világ is megértse és felhasználja. De eredetében ez misztikus munka volt, és egy misztikus intuíción alapult.

Itt kellene megjegyezni, hogy három nagy felfedezés várható, amelyek a következő két generáció során forradalmasítani fogják a modern gondolkodást és életet.

Az egyik már érzékelhető, kísérletek és kutatások tárgya: az atomenergia felszabadítása. Ez tökéletesen meg fogja változtatni a világ gazdasági és politikai helyzetét, hiszen az utóbbi nagyrészt az előbbi függvénye. Mechanikai civilizációnk egyszerűsödik, és olyan korszak következik be, amely mentes lesz a pénz rémétől (birtoklásától vagy nem birtoklásától), és az emberiség családja egyetemesen elfogadja a maga helyzetét mint összekötő világot a három alsóbb természeti világ és az ötödik, vagyis szellemi világ között. Lesz idő és szabadság a lélek kultúrája számára, amely meg fogja haladni modern nevelési módszereinket és a lélekerők jelentősége, valamint a felsőbbrendű emberi tudat fejlődése fogja lekötni a nevelők és tanulók figyelmét mindenhol.

A második felfedezés a fény és a szín jelenlegi kutatásaiból fog kinőni. A színek hatását fogják tanulmányozni az emberekre, állatokra és a növényvilág egyes egyedeire, és ezeknek a tanulmányoknak az eredménye az éterikus látás kifejlesztése lesz, vagyis az anyag következő fokozata meglátásának képessége a szigorúan vett fizikai szemmel. Az emberek fokozatosan a fény szempontjából fognak gondolkodni és beszélgetni és az eljövendő fejlődés hatása az emberi gondolkodás e területén háromszoros lesz.

1. Az emberek éteri látással fognak rendelkezni.

2. Az éltető vagy étertest, mint a külső formák belső felépítése, a természet minden világában látható, feljegyezhető és tanulmányozható lesz.

3. Ez áttöri a faj minden korlátját és minden szín szerinti megkülönböztetést: az emberek alapvető testvérisége meg lesz alapozva. Úgy fogjuk látni egymást és az isteni megnyilvánulás minden formáját, mint változó fokú és fényű fényegységeket, és egyre inkább az elektromosság, a voltszám, az intenzitás és az erő meghatározásaival fogunk beszélgetni és gondolkozni. A kor és az emberek helyzete a fejlődés létráján észrevehetően és objektíven lesz megjelenítve. Felismerhetőek lesznek az az öreg lelkek és a fiatal lelkek relatív képességei, ami által a felvilágosodottak uralma újra kialakulhat a Földön.

Jegyezzük meg itt, hogy ez a fejlődés a következő két generáció tudósainak munkája és erőfeszítéseik eredménye lesz. Az anyag atomjaival végzett munkáik és kutatásaik az elektromosság, a fény és az erő területén elkerülhetetlenül kell, hogy bizonyítsák a lélek tényét, minden forma belső fényét és sugárzását és a viszonyt a formák között, ami csak egy másik kifejezés a testvériségre.

A harmadik fejlődés, amely valószínűleg az utolsó lesz, amire sor kerül, közelebbről az okkultisták által mágikusnak nevezett területen következik be. A hang és a hang hatásának tanulmányozásából fog kinőni és az ember kezébe hatalmas eszközt ad az alkotás világában. A jövő tudósa a maga eredményeit a hang használatával fogja elérni; a hang révén a felfedezések új területe nyílik meg; a természet világainak minden formájában kiadott hangot fogják tanulmányozni és megismerni, és változások következnek majd be; segítségével új formák fognak kialakulni. Csak egy utalást adjak még itt, hogy az atomenergia felszabadítása kapcsolatban van az eljövendő hangtudománnyal.

Annak a jelentőségét, hogy mi történt a világban az elmúlt évszázad során a hang világában még nem is fogták fel és nem is értették meg. A hihetetlenül megnövekedett zaj és hang, ami korunkban a bolygóról sugárzik, mindenesetre óriási hatásokat váltott ki már eddig is. A gépek zúgása, a szállítóeszközök dübörgése - vonatok, hajók és repülőgépek - az egész világon, az emberi hangok összesűrűsödése az olyan túlnépesedett körzetekben mint a nagyvárosok, és legújabb a rádió általános használata, ami a zenei hangokat minden otthonba beviszi, de még az utcai életbe is, az emberi testen rajta hagyja nyomát és az élet minden formáján is, jóllehet ez nyilvánvalóvá majd csak egy idő múltával válik. Néhány forma az állatvilág életéből, de elsősorban a növényvilágéból el fog tűnni, és az emberi test mechanizmusának reakciója a hangnak, bömbölésnek és zenének erre a világára, amely egyre inkább körülveszi, rendkívül érdekes lesz.

Ez a három fejlemény harangozza be az új kort, átmeneti időszakában létrehozza a szükséges változásokat és előrevetíti az új korszakot, amelyben a kulcsszó a testvériség lesz, hiszen nyilvánvaló tény lesz ez a természetben. Olyan kor lesz ez, amelyben az emberek világosságban fognak járni, mert ez a felismert belső sugárzás világa lesz, amiben a világ munkáját a hang eszközével végzik el, és végső fokon a szó hatalmának felhasználásával, valamint a gyakorlott mágus tevékenységével. A szubsztanciának ezek a gyakorlott munkásai, megértve az anyag természetét, úgy látva a dolgokat, ahogyan a fény mutatja, és felfogva a hang célját, végrehajtják azokat a strukturális változásokat és azokat az anyagi változtatásokat, amelyek az eljövendő faj munkájának megfelelő civilizációt alapozzák meg. Ez a munka a lélek és megnyilvánulásának hordozója tudatos egyesítése lesz. Ugyancsak kialakulnak azok a kulturális módszerek, amelyek felkarolják fajunk fejletlenebbjeit és felhozzák őket egy magasabb rendű megnyilvánuláshoz és önmaguk igazabb kifejezéséhez. A tudományos kutatók eljövendő nemzedékének előjoga lesz ennek végrehajtása.

Az eljövendő ciklus legkiemelkedőbb jellemzője azonban a pszichológia egy új ágának felnövekedése lesz. Egy új tényező jelentkezése lesz ez a materialista iskolából való modern pszichológus álláspontjáról, és magában fogja foglalni a lélek elismerését.

A mechanikus pszichológiai iskola felbecsülhetetlen eredményekkel szolgált és szolgál, és a behavioristák eredményei tényszerűen egészségesek, bár következtetéseikben hibásak. Ők a szükséges fékező munkát végzik a spekulatívabb és misztikus iskolával szemben, amely introspektív névvel tisztelt. Mint sok minden más területen is a világban manapság, két nagy gondolati vonalból, a mechanikusból és az előbb említett introspektívből vagy szubjektívből egy harmadik fog kibontakozni, amely megtestesíti mindkét álláspont igazságát és megfelelően egymáshoz igazítja azokat. Nagyobb mértékben ez zajlik le a Nyugat és a Kelet, a miszticizmus és az okkultizmus fúziója során. Nekünk nincs vitánk egyikkel sem. A gondolkodás fejlődésében az elgondolások fő irányai gyorsan közelednek egymáshoz és belőlük szintézis fog kialakulni, amely megfelelő platformnak fog bizonyulni, amelyen az eljövendő ciklus megvetheti a lábát.

Helyes lenne, ha itt összefoglalnánk a gondolkodás három vonalának irányulását általánosságban szólva a pszichológia területén.

Az igazság, amely mindezekben az iskolákban biztonságban fennmarad, az egyetlen igazság, és minden egyes aspektusa egymással kapcsolatban van.

Van egy mechanizmus, amelynek segítségével a valóságos ember tevékenykedik, és van egy struktúra, amelyet meg tud tanulni alkalmazni és irányítani. De összhangban egy szubjektívebb és spekulatívabb iskolával meg kell tanulnia különbséget tenni önmaga, mint az öntudat tudatos központja, az intelligencia trónján ülő "én" és az eszköztára között, amellyel fel tudja venni a kapcsolatot a külső világgal. Amikor az "én", a mechanizmus alkalmazója ezt meg tudja tenni, figyelmessé lesz egy másik tényre, mégpedig arra, hogy nem csak ő az energiák előállítója és felhasználója, valamint egy adag saját vitalitás igazgatója, hanem hogy vannak energiák és erők a természetben és a bolygón, sőt vannak bolygón kívüli vagyis kozmikus energiák is, amelyekre ugyancsak tud reagálni és amelyeket meg tud tanulni felhasználni és magáévá tenni. A három jelenlegi iskola tehát kezdeteiben már gondozója e három tényezőnek. A jelenlegi vitatkozó és elkülönítő rendszerben ez a három iskola főként azzal van elfoglalva, hogy egymás elméleteit lejárassák. Holott mindhárom pontos a maga tényeiben, ámde rosszak a levezetéseik. Mindháromnak szüksége van egymásra és a három bizonyítás elegyítéséből fog létrejönni egy negyedik, amely közelebb áll majd az igazsághoz, mint a másik három közül bármelyik.

Amikor fontolóra veszünk más alapirányzatokat a világ jelenlegi gondolkodásában, nyilvánvalóvá válik, hogy a legjelentősebb a csoporttudatra vagy környezeti tudatosságra helyezett növekvő hangsúly. Ezt az átlagember úgy fogja fel, mint felelősségérzetet és az egyénben lelki rezgést vált ki. Ez az egyik első jele annak, hogy a lélek használni kezdi mechanizmusát. Többé az ember nem él az elkülönülő én érdekei szerint, hanem kezdi felfogni az embertársaihoz és az ő körülményeikhez való alkalmazkodás szükségességét. Elvállalja a feladatot, hogy a legigazibb értelemben felebarátjának őrizője legyen és megérti, hogy a valóságban nem létezik haladás, elégedettség, a lélek békéje és jólét az ő számára a testvérei nélkül. Ez a felismerés egyre nagyobb teret nyer az egyéntől az államig és nemzetig, a családi egységtől az egész világig és ezáltal a nagy szervezetekig, baráti társaságokig, klubokig, ligákig és mozgalmakig, amelyek célul tűzték ki az emberek felemelkedését és jólétét mindenhol. A faj tudatában növekszik az adni szükségessége a kapni helyett, és bizonyos, a testvériességgel kapcsolatos alapvető elgondolások felismerése egyre erősödik. A testvériség mint tény a természetben eddig még jórészt elmélet, de a testvériség mint ideál most formálódik az emberi faj tudatában.

Az egyik nagy gondolkodási iskola, vagyis gondolkodási irányzat, amely arra ítéltetett, hogy elmúljon, nem más mint a jelenlegi filozófiák, ahogyan most ismerjük őket. A filozófia technikai értelemben mint a bölcsesség szeretete növekedni fog, amint az emberek egyre növekvő mértékben értik meg a bölcsesség jelentését, és korról korra egyre bölcsebbek lesznek, de a jelenlegi filozófiai iskolák szinte teljesen betöltötték szerepüket. Ez pedig ideák megfogalmazása volt Istenre és az Ő emberhez való viszonyára vonatkozóan, az istenire, az eszkatológiára és a szellemi viszonylatokra vonatkozóan.

A filozófiai iskolák utolsó nagy gesztusai még megvalósításra várnak. Az ő helyüket későbbi századokban azok fogják elfoglalni, akik valóságosan és igazán kozmológusok, mert ha egyszer megértjük és megragadjuk az Emberiség Szavát és elfogadjuk az egyén jelentőségét, a Kozmosz Szava helyes és még alaposabb figyelemben fog részesülni és a nagy Lénynek, Akiben mozgunk és Akiben életünk van, annak a törvényeit és természetét fogjuk tanulmányozni. A kozmikus Krisztust senki nem ismerheti, kizárólag az individuális Krisztus.

Az ember, ahogy a továbbiakban látni fogjuk, a határán áll, hogy megalapozza isteni voltát. Az evolúció előrevitte a mechanizmus tökéletesítését oly mértékben, hogy az már egy összefüggő integrált szervezet, egy használható struktúra és készen áll az isteni használó számára. Az elkövetkezendő néhány évtized során a lélek létezésének ténye megállapítást nyer és a befelé néző gondolkodók, a misztikusok és okkult tanulók munkája továbbvisz előre addig a pontig, ahol a faj koncepciójaként a lelki erők lesznek megállapítva, és a lélek törvényeire úgy tekintenek majd, mint amelyek meghaladták, bár nem érvénytelenítették (mert a kisebb mindig benne foglaltatik a nagyobban) az ember törvényeit. Ez abban az értelemben igaz, hogy a törvényt a megnyilvánuló lélek mindig megtartja, hiszen, minthogy nincs miért áthágnia, részéről nem is mutatkozik hajlam arra, hogy megszegje.

A lélekre, mint az énre vonatkozó növekvő meggyőződést hitelesíti az azzal az elmélettel való szembenállás, amit az anyag dominanciáját hangsúlyozó gondolkodási iskolák hoztak létre, minden jelenséget, objektívet és szubjektívet az anyag tevékenységeként követve nyomon. Az eltérő álláspontot képviselők küzdelmein át az igazság világosságra jön, éppúgy mint egy jelentősebb esetben a szellem "felkapaszkodik az anyag vállára" vissza eredeti helyére, amihez hozzájárul a minőségi nyereség, ami a tapasztalat eredménye. Minthogy ez így van, a tudás foglalja el majd az elmélet helyét és a direkt bizonyíték a spekulációét. Az ember isteni természetére vonatkozó elméletieskedés rövidesen át kell adja a helyét a meggyőződésnek, és a filozofálgatás a lélek közvetlen kutatásának. A figyelem és kutatás tárgyaként ezt fogják elismerni és elfogadni, még ha nem is fogják megérteni. Nem is nagyon sokára eljön a nap, amikor a lélek kísérleti tudománya elfoglalja a helyét az egyetemeken és a közalapítványokban; nem a lélek létezésének bizonyítása, hanem természetének, céljának és életének elemzése kap ugyanolyan figyelmet, mint amilyet a legkülönbözőbb ágazatú modern tudósok most a mechanizmusnak szentelnek, amit a lélek most keres és végső fokon alkalmazni fog, mert semmi sem állhatja útját e nagy fejlődés kibontakozásának.

Néhány figyelmeztető szót szeretnék elmondani és a korábban mondottakat összegezni:

Először, ne ragaszkodjunk a formához, akármilyen anyagból van is. Minden forma csupán kísérlet és elér egy pontot, ahol egyensúlyban van: vagy el lesz vetve, vagy megtelik élettel.

Másodszor, ne felejtsük el, hogy minden személynek (beleértve a sajátunkat is) megvan a maga ár-apály periódusa a törvény szerint. Az apály időszaka azok esetében, akik kimagasló pozíciót töltenek be, időnként megdöbbenést okoz azok számára, akik azok személyiségének követői, nem pedig a saját szívükön belül lakozó Istené.

Harmadszor, tartsuk észben azt is, hogy ahogyan az egyén életében jönnek időszakok, amelyekben a látás elhomályosodik, a völgy elzáródik és a csillagok a ködbe hunynak, úgy csoportokkal kapcsolatosan is ugyanezt lehet látni. De ugyanúgy tartsuk észben azt is, hogy miután a völgyet megjártuk (minden jelölt számára és minden igazán szellemi csoport számára), a Beavatás Hegye láthatóvá és megmászhatóvá válik és az elhomályosodást látás követi és az éjszakára nappal következik. A kozmikus csoportokra hatást gyakorló nagy ciklusokban ugyanezt lehet látni: a kisebb ciklusokban, amelyek a fajokat irányítják, ugyanez következik be, és ugyanez a törvény vonatkozik minden kisebb csoportra, le egészen az apró életek csoportjáig, amelyek befolyással vannak az emberi testre. Ezt szükséges hangsúlyozni.

Negyedszer, ne hagyjuk magunkat elbátortalanodni. Az elbátortalanodás három oknak tudható be. Mindenekfelett betudható a testi szervek vitalitása csökkenésének. Amikor ez a helyzet, az asztráltest túl nagy igénnyel lép fel a fizikaival szemben, és abban az igyekezetben, hogy ennek megfeleljen, valamint annak érzetében, hogy ezt képtelen megfelelően megtenni, van az elbátortalanodás érzésének oka. Ez közületek azokat támadja meg gyakran, akik finomabb fizikai hordozóval bírnak. Ennek az elbátortalanodásnak a gyógymódja nyilvánvaló, nemde? A pihenés és a relaxáció újjáépít és időt ad a természetnek, hogy alkalmazkodjék a bajhoz. A nap ugyancsak felélénkít pránával és ez megfontolandó. Mindezeken túl az egészséges, józan ész az a különleges kívánalom, és ugyanakkor felismerés, hogy a munkát a képességekhez kell igazítani, nem pedig a mérték feletti szükségletekhez. Tűnődjetek el ezen.

Az elbátortalanodásnak egy másik forrása a konkrét értelem túlfejlesztése, ami viszont túlságosan nagy követelményeket támaszt az érzelmi természettel szemben. Túlzottan nagy képesség a tárgy teljes körű feltárására, a világ szükségleteinek aránytalanul eltúlzott megértése, bizonyos tárgyakkal kapcsolatos számos érintett szempont túl gyors átértése heves rezgést vált ki az asztráltestben. Ez a fizikai hordozót nagyon megviseli és az érzékelhető eredményt elbátortalanodásként határozzuk meg. Éppen emiatt kell az arányérzéket kiművelni, hogy a bölcs egyensúly képessége előtérbe kerüljön, mert az értelmi kiegyensúlyozottságot el kell érni. A kúra annak felismeréséből áll, hogy az idő, az örökkévalóság, a fejlődés (hívjuk aminek akarjuk) minden dolgot múlandóvá tesz és hogy nem minden függ az egyéni erőfeszítéstől. Bölcs lelkeknek lehetséges a jó művet siettetni, de a vége mindenképpen bizonyos. Ha a bölcs lelkek még nem is jönnek elő, az evolúció ereje mindent elmúlásra ítél, még ha sokkal lassabban is. Ezt ne felejtsük el, de ha az értelmi forrásokból származó bátortalanság ül meg benneteket, csendben és elmélkedve érzékeljétek a nagy tényező, az Idő végső eredményét.

Egy harmadik ok sokkal inkább okkult terültekre visz, és az ellentétpárok kiegyensúlyozásának tudható be. Amikor az inga kileng - ahogy kénytelen és teszi is - a sötétnek, rossznak és nem kívánatosnak nevezett oldal felé, közületek mindazokban, kik a fény felé vettetek irányt, feszültséget idéz elő, ami kellemetlen eredményeket okoz az egész testben és a fizikai test részéről különösképpen lehangoltságként érzékelhető. Mennél érzékenyebb valakinek a teste, a kísértésnek erre a formájára annál inkább fogékony. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amik különösképpen hátráltatják a jelöltet. Negatívvá változtatja és a formai oldalról elfogadóvá, és lelassítja a rezgését. Megakadályozza az eredmény elérését, következésképpen a világnak tett szolgálata szenved csorbát. A lehangoltság gyógyítása nem abból áll, hogy heves ellenrezgést fejtünk ki; inkább a mentáltest okos működtetéséből áll, logikus érvelési képességből, valamint hogy meglássuk a körülmények okait, amelyek vagy a saját személyiségünkből, vagy környezetünkből erednek. Így nyugalmi állapotot lehet elérni. Ahogy korábban mondtam: az Időnek mint a dolgok megoldójának az elfogadásából is áll. Áll a konkrét ész elcsendesítéséből is, és az ebből következő kapcsolódásból a lélekkel, a lélek útján pedig a lelki csoporttal, majd pedig a Mesterrel. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a Mesterrel való kapcsolat ebben a rendben történik és aki egyre inkább a lélek vezetése alá kerül, csak az lép egyre beljebb Mesterének tudatába.

Miután önzetlen elgondolással összekapcsolódik a Mesterrel, következik a tudatos és összpontosított erőfeszítés, hogy teljes elfogulatlansággal dolgozzék, nem vágyva, hogy meglássa cselekedete gyümölcsét. Ez a folyamat ha sokáig tart és türelemmel hajtják végre, végül is azzal az eredménnyel jár, hogy kiegyensúlyozottságot hoz létre, amit semmi meg nem zavarhat.

Szeretném kijelenteni, hogy az okkultizmus útját választóknak öt dolgot kell kiművelniük, és hogy a csoportnak különösen törekednie kell ennek elérésére. Ezek az alábbiak:

Ez az öt törekvés, párosulva a tiszta élettel és fegyelmezett gondolkodással, az eredmények szférájába vezet. Gondoljatok arra is, hogy nem az a cél, hogy ti megtudjatok minden tudhatót, hanem csak éppen annyit belőle, amennyi bölcsen alkalmazva a faj, valamint azoknak felvilágosításához elegendő, akiket ti egyenként a magatok helyén befolyásolni tudtok.

Igazi problémát jelent, amit azt mindnyájan láttátok, a teljes félelem nélküliség elérése. Minden félelmet, kétséget és aggodalmat ki kell küszöbölni. Ha ezt sikerül megtenni, akkor a belső kapcsolódási pont és annak ismerete, hogy miképpen kell megcsapolni az inspiráció forrásait, csodálatos módon megnövekszik. Olyan sokan elzárják az információk forrását ellenőrizetlen érzelmi természetük miatt. Az asztráltestet irányítani lehet. Hogyan?

1. Közvetlen letiltással. Ezt a módszert előnyösen lehet alkalmazni kezdőknél, de nem a leg követésre méltóbb metódus. Visszaüt a fizikai testre, torlódást okoz az asztráltestben, és hasonló körülményeket az éteri hordozóban. Gyakran okoz fejfájást, puffadást a májban és más rendellenességeket.

2. A szóban forgó kérdések közvetlen felismerésével, és annak a tudatával, hogy a Mester tanítványa számára semmi sem csak úgy jön és múlik el, hanem csak az fontos, ami növekvő tudáshoz és fejlődéshez vezet, valamint nagyobb hasznossághoz a szolgálatban. A félelem sokaknál nem félénkségen alapszik (paradox megállapítás!), hanem gyakran értelmi tényezőkön múlik, mint amilyen például a büszkeség. Akik a mentáltestbe kezdenek polarizálódni, úgy találják, hogy félelmeik intellektusukhoz kapcsolódnak. Éppen ezért ők nehezebben tudnak úrrá lenni rajtuk, mint egy olyan személy, aki az asztráltestébe polarizálódott. Az utóbbi ugyanis igénybe tudja venni az intellektusát az asztráltestben lévő félelmek leküzdéséhez. Az értelmi típusoknak közvetlenül a lélekhez kell fordulniuk, mert mindig a magasabb rendűt kell segítségül hívni, hogy az alacsonyabb rendűt eligazítsa. Ezért szükséges mindig tisztán tartani a csatornát. Ne fojtsuk el a félelmet. Távolítsuk el a helyettesítés dinamikus hatalmával. Ez elvezet harmadik javaslatomhoz, amivel a csoportban lévő tanulóknak kell kigyógyulniuk a megszokott félelemből:

3. A relaxáció, koncentráció, elcsendesedés közvetlen módszere segítségével, bevilágítva teljes személyiségüket tiszta fehér fénnyel. Járjunk el a következő módon:

   Feltételezzük, hogy pánikba estetek; a legnagyobb kényelmetlenség sugallatai gyűltek össze; képzeletetekben riadalom támadt és eszetek felerősíti a riadalmat. Ne felejtsétek el, hogy egy érzelmi ember félelmei nem olyan hatásosak, mint a tieitek. Minthogy erős mentáltesttel rendelkeztek, felöltöztetitek félelmi reakcióitokat bőven élettel telített mentális anyagba, amely egy erőteljes gondolatforma megalkotását váltja ki. Ez köztetek és a félelemkeltő esemény között köröz. Ezt felismerve megnyugvást fogtok keresni. Elpihentetitek fizikai testeteket, amennyire csak lehet, asztráltesteteket is igyekeztek elcsendesíteni és elnyugtatni elméteket. Ezután megképezve önmagatokat (a személyiségeteket), a lelket és a Mestert, Őt, mint a háromszög csúcsát, tudatosan lehívtok egy tiszta fehér fényözönt, és átengedve az alsóbbrendű hordozóitokon, kitisztítotok mindent az útból, ami hátráltat. Folytassátok ezt a folyamatot, amíg csak észre nem veszitek, hogy a szükséges munka elvégeztetett. Eleinte többször végre kell ezt hajtani. Később már csupán egyszer is elég lesz, és még később az egész eljárás szükségtelenné válik, mert elértétek a célotokat.

   Ezt a személyiséghez kapcsolódó félelmekre kell alkalmazni. Alkalmazzátok a szeretet-aspektust, elárasztva magatokat szeretettel és fénnyel. Az elvégzendő munka körülményeivel kapcsolatos dolgokból, valamint a munka előtt tornyosuló materializálódott akadályok ismeretéből származó indokolt félelmeket valamelyest másképpen kell kezelni. Itt megint egy határozott módszert kell követni:

   Csendesítsük le a fizikai testet.

   Időleges tiltással nyugtassuk le az asztráltestet.

   Vegyük fel a kapcsolatot a lélekkel és határozottan következtessük ki a nehézséggel való szembenézés megfelelő módját. Ha már kimerítettük az összes magasabb rendű racionális módszert, és tisztán átláttuk a cselekvés mikéntjét, akkor -

   Emeljük meg rezgésünket, amilyen magasra csak lehet és az intuíció szintjéről hívjunk le még több megvilágítást a nehézségre. Ha intuíciónk és érvelőképességünk harmóniát eredményez, és ily módon megmutatja a kiutat, akkor továbbléphetünk. Minden ellentmondást meghaladó okkult tényként tudjuk, hogy most semmi sem történhet, csak ami a legjobbat szolgálja. Biztosak vagyunk a vezetésben, és aki elejétől a végéig így látja a dolgokat, nem követ el hibát.

A félelmek egy harmadik osztálya - amellyel a jelöltek egyre inkább találkozni fognak, amint a szolgálat során növekednek erőben és hasznosságban - azoknak az erőknek a felismerésén alapszik, amelyek a Terv ellen dolgoznak és hátráltatják az elvégzendő munkát. Okkult támadások és a jelölt ellen harcosan küzdő erők fognak jelentkezni; erejüket egyik vagy másik hordozóban fogják éreztetni és - ritkán ugyan - amennyiben fontos jelöltről van szó, mindegyikben egyszerre. Egyszer az egyes munkások ellen irányuló közvetlen támadásokra kerül sor, máskor munkások csoportja ellen. Ezekkel szembeszállni az első módszer alkalmazásával lehet, az alábbi kiegészítésekkel és változtatásokkal. Vagy mint egyén, vagy mint egy csoporttag kapcsolódjunk a saját lelkünkkel a Mesterek Páholyához, nem egyszerűen csak a saját Mesterünkhöz, hanem ahhoz a Testvériséghez, amelyért dolgozunk. Amikor az elcsendesedés bekövetkezik képzeljük magunk elé az általunk ismert Mestereket, emeljük még magasabbra a rezgéseinket, kapcsolódjunk fölfelé, ha lehetséges a Csohánokkal, a Krisztussal és a Manuval, aszerint a - vallásos vagy politikai - vonal szerint, amellyel együtt tudunk dolgozni, és amerről a támadás ér bennünket. Ezek után a kapcsolódási láncon át, minden hordozón át árasszunk ki egy ibolyaszínű fény nyalábot. Ezt a módszert csak akkor alkalmazzuk, ha szorongat a szükség és nagy a kényszer. Az óvatosság oka az éteri hordozó, amely nagyon hevesen reagál az ibolyaszínre.

Ezekre az óvintézkedésekre időben gondolva, szembe lehet nézni a félelem rezgéseivel és végső fokon le lehet őket küzdeni. A munkálkodó számára a félelmek két kategóriára oszthatók: - félelem attól, amit a jövő tartogat, másodszor kishitűség valamely erőfeszítés kimenetele iránt. A legtöbb embernél a kettő együtt jelentkezik. A legtöbb jelöltben nincs kétség a dolgok végső kimenetelét illetően, de időnként kicsinyhitűek abban, hogy ezeket a dolgokat ki lehet alakítani a jelenben, és a törekvés útján is meghátrálnak, tudván - és helyesen tudva - hogy az az út megpróbáltatásokon és magányosságon át vezet a Hierophant Lábaihoz. Hasonlóképpen gyötrődnek a nehézségektől és a magas rezgésektől, amelyek magasrendű szellemi forrásokból látszanak kiáradni. Az erős rezgések egyre növekvő frekvenciával érkeznek és ahogy a faj halad az evolúció útján, a rezgések egyre erősebbekké válnak és a rájuk érkező reakciókkal bölcsen kell bánni.

Két dolog manifesztálódik, amikor a szellemi rezgés kiemelkedően erőteljes. Minden jó törekvés és a hasonlóan magas rezgések ösztönzést kapnak, másodszor, mindaz, amit mi "gonosz"-nak határozunk meg, hasonlóképpen ösztönzést kap. A jelölteknek ezt nagyon gondosan észbe kell venniük. Jelentkezhet egy olyan tényező, mint egy bűnhullám, ugyanakkor megjelenhet szellemi törekvésektől és magasrendű igyekezettől áthatott csoportok növekvő száma is. A rezgés emelkedése rajtatok, a jelölteken ugyancsak a legkülönbözőbb módokon nyilvánulhat meg. Eredményezhet testi kimerültséget, és ezt nem annyira alvással és pihenéssel bár megfelelő mennyiség ebből is szükséges - hanem mindenekfelett a rezgés, a felüdülés és a szórakozás megváltoztatásával kell kivédeni. Másodszor gyakran súlyos depressziót, a szívnek egy rettentő mélyre süllyedt állapotát eredményezheti, amikor a jövővel kell szembenézni. És mégis, nézzünk szembe a jövővel, és ne felejtsük el, hogy nem lehet tudni, mit tartogat a jövő, de "reggelre megjő az öröm". Eredményezi ezenkívül az asztráltest érzékenységét, amit talán még nehezebb elviselni. Az egyénnek ezzel kell a tőle telhető legjobban bánni tudni, nem feledve a tőlem kapott javaslatokat. Eredményezi még a különböző hordozók atomjainak állandó serkentését, valamint egységes, kiegyenlített rezgését. Egy kissé közelebb visz a célhoz, jóllehet a jelölt talán nem is veszi észre.

Minden a tanulók azon képességén múlik, hogy bármely esemény belső jelentését meg tudja ragadni. Teljes haladása az ösvényen azon a magatartáson múlik, hogy a tanításokat magáévá tegye. Csak amikor a feladatokat a belső szinteken gyakorlati tudássá alakítjuk, válnak azok saját tapasztalatunk részévé, s az továbbá már nem elmélet. A tudat kitágulásának egyre növekvő gyakorlati tapasztalattá kell válnia. Az elméleteknek semmi haszna, ha nem váltjuk őket gyakorlattá. Innen van valamely eszme fölötti meditálásnak értéke. Meditációban a gondolataink időlegesen felfogásunk mértéke szerint rezegnek, és idővel ez a rezgés állandóvá válik. Mindazok, akik nyitott szemmel kezdenek hozzá egy okkult gyakorlathoz, azoknak feltétlenül számolni kell annak árával. A jutalom a végén nagy, de az ösvény göröngyös és az igaz okkultista egyedül járja. A magányos helytállás, a felelősségvállalás képessége, azután a segítség nélküli mindenen való keresztüljutás, valamint a gonosz megszelídítése az elérendő jó érdekében a Fehér Testvér jegyei. Készüljetek föl a magányosságra, homályos és sötét veszélyekre és számítsatok rá, hogy az életetek a személyiségnek szóló jutalom nélkül telik el. Csak amikor a tudat kitágul, és valaki megtalálja a megfelelő helyét a kozmikus egészben, válik nyilvánvalóvá a jutalom: de szabaduljatok meg a félelemtől és tudjátok, hogy a személyiség időleges és mit számít, ha az szenved? Ha valami jót tettünk az egyetemes Testvériségért, valamely törvényt megmagyaráztunk és példával bemutattunk a mindennapi életben, arra késztetheti a Mestert, hogy azt mondja végső soron (igenis végső soron, miután mindenen túl vagyunk): ezt jól végeztétek! Ezért tehát szemeiteket mindig előre szegezzétek. Ne forduljatok se jobbra, se balra. Az ösvény fölfelé vezet a nagyobb sebességű rezgéshez és a nagyobb érzékenységhez. Keressétek az egyensúlyt a munkátokban és őrizzétek is meg, mert az évek sok munkát tartogatnak még, sok szorongatást és sok szenvedést.

Elég erősek vagytok, hogy meglássátok a világ baját, hogy látva a nyomorúságot, mégis vidámak maradjatok? Társak tudtok lenni a faj fejlődésének előrevitelében és hogy meglássátok a bajok és fegyelmező eszközök szükségességét, és mégse mozduljatok, hogy bánat áradatának gátat vessetek? Válogatott és kipróbált lelkek állnak edzés alatt az egész világon jelenleg. A Mesterek túl vannak terhelve munkával és az idejük túlságosan lefoglalt. Adják, amit tudnak, de az egyes jelöltektől függ, hogy mit használnak fel a kapottakból.

Közülünk azok, akik az élet belső oldalán állva figyelnek és vezetnek, többet megértenek, mint talán ti, akik a fizikai síkon való létezés súlyát és hevét viselitek. Tisztában vagyunk fizikai ügyetlenségeitekkel és valamely napon talán határozottan segítségetekre leszünk a világszolgálat számára erős testek felépítésében. Most ilyen az asztrális miazma - jóformán lehetetlen számotokra, küzdő testvéreink, jó egészségnek örvendenetek: a világ karmája tiltja ezt. A mentálsík alsó szintjeinek asztrális romlottsága és telített emésztőgödrei mindent megfertőznek és szerencsés aki megmenekül. Mindnyájatokra együttérzően tekintünk, rátok, akiknek gyenge és érzékeny a teste, küzdötök, dolgoztok, harcoltok, hibáztok és szolgáltok tovább. A szolgálat egyetlen órája sem, amelyet fájdalommal és feszültségben töltöttetek, egyetlen napi munka sem, ami megviseli az idegeket, kifárasztja a fejet és megbetegíti a szívet sem telik el észrevétlen. Tudjuk és oda is figyelünk, és mégsem végezhetünk el semmit, amit ti, akik a világ harcmezején küzdötök, el tudtok a szükséges dolgokból végezni. A világkarma ebben a korszakban mindnyájatokat bekerít. Bárcsak felismerhetnétek, az idő rövid, és úton van már a pihenés, az öröm és a béke.

A fél győzelem, az átélt napok egy bizonyos mértékű sikerrel, de el nem ért eszménnyel, a lélek és a test kimerülésének percei, amikor az egyetlen említésre méltó dolognak az látszik, hogy minden, még a szolgálat is üres, törekvésben és küzdelemben eltöltött hetek és hónapok a nyilvánvalóan kikerülhetetlen egyenlőtlenségekkel szemben, az evolúció erőinek félelmetesen nagy hatalmával szemben, a világ nemtörődömségének zúgó áradatával szemben, - mindezek jól ismertek. Nyugodjunk meg a bizonyosságban, hogy a szeretet uralkodik mindenek felett, merítsünk bátorságot annak megértéséből, hogy a Hierarchia fennáll.

Akiknek a világot többre kell megtanítaniuk a Mesterek felől, és akiket arra képeznek ki, hogy fókuszpontjai legyenek a kapcsolatnak, igen kemény fegyelmezésen mennek keresztül. Vizsgáztatva lesznek minden lehetséges módon és keserves tapasztalatok árán tanulnak meg sokat. Megtanítják őket, hogy ne tulajdonítsanak fontosságot az elismerésnek. Begyakoroltatják velük, hogy ne a külső megjelenés alapján ítéljenek, hanem a belső látás alapján. Kiemelkedő fontossággal bír a képesség a Mesterek céljának felismerésére, valamint a szeretetre való készség. Jelöltek, akik azt várják, hogy tanítványként jelöljék ki őket munkára, el kell, hogy veszítsenek minden vágyat az egyéni dolgok iránt, és hajlandók legyenek bármi árat megfizetni a tudásért. Ha bizonyítékot kell nyújtani a világnak a valóság szubjektív birodalmáról, azt a szívünk vérével kell megvásárolni, mert csak "a szív vérében" lehet biztonságosan erőre szert tenni és azt bölcsen megvédeni. Ha mint jelöltek továbbmentek és tanulmányozzátok a természet rejtett törvényeit, akkor meg fogjátok érteni, hogy miért kell ezt az árat megfizetni. A tanítványok jellemének szellemi kibontakozása lépést kell tartson belső ismereteikkel. Ezek az ismeretek háromféleképpen gyarapodnak:

1. A tudatállapot határozott kiterjedésével, ami feltárja a tanítvány megismerése előtt az elérendő pontokat. Ez létrehozza elméjében annak nyilvánvaló voltát, amit meg kell ragadnia, és ez az első lépés a megszerzendő tudás felé. A jelöltet kétségtelenül a belső szintekre vezetik és egy fejlettebb chela (tanítvány) mutatja meg neki az elvégzendő munkát, igencsak hasonlóan ahhoz, ahogyan egy tanító megmutatja a megtanulandó leckét a tanulónak.

2. A következő lépés a lecke elsajátítása és az érzékelt igazságoknak meditációval és kísérletekkel való kidolgozása. Ez hosszadalmas eljárás, mert mindent magába kell asszimilálni és a tanítvány legsajátabb részévé és szerves alkotó elemévé tenni mielőtt tovább lépne. Arra emlékeztet ez, ahogyan egy végösszeget nyerünk: számról-számra, sorról-sorra kell végrehajtani az összeadást, hogy az eredményt megkapjuk. Ezt a munkát mind a benső síkokon, mind a fizikain el kell végezni. A tanítványt éjszakánként rövid ideig a Tanulás Csarnokában tanítják minden segítő szolgálat előtt. Ezt a tanítást áthozza a fizikai tudatába bizonyos tárgyak iránti mély érdeklődés formájában, valamint az érdeklődését lekötve tartó különféle okkult tárgyakon való konkrét és absztrakt gondolkodásra való fokozott hajlandóságban. Megpróbál kísérletezni és a törvények tanulmányozásának különféle módszereit próbálja ki, amíg aztán idő múltával eredményeket ér el, amelyek értékesek a számára. Múlik az idő, és amint elsajátít dolgokat és egyre többet tud, tudása összegező formát ölt és tanításra alkalmassá válik, és arra, hogy megossza másokkal mindannak a tudásnak a lényegét, amiben ő biztos.

3. Mások tanítása közben további ismeretekre tesz szert. Az igazság meghatározása tanítás közben a megtanult tényeket kikristályosítja és a mások gondolkodásával való elfoglaltság közben a jelölt saját rezgése egyre magasabb szintekre hangolódik és így frissebb intuíciók és újabb igazságeredmények áradnak belé.

Amikor ilyen módon az egyik leckét elsajátította, egy továbbira kerül sor és amikor a tanuló egy bizonyos lecke-sorozatot megtanult, akkor feljebb léphet és beavatáson megy át. Az általa tanított egész csoportra nézve áldásos az ő előbbre lépése, mert minden tanítvány magával viszi azokat, akiket maga mellett oktat egy különös, meghatározhatatlan értelemben. Az egyesre áramló áldás megmutatkozik az egész csoporton. A Mester hasonló módon viszi magával tovább és fölfelé a tanítványait. A tárgy meglehetősen nehezen követhető, mert jórészt egyike a rezgés kiterjedésére vonatkozó törvény titkainak. A Logosz beavatásának egyetemes kihatása van.

Igazatok van annak feltételezésében, hogy a próbaidős ösvény megfelel az áldott állapot késői szakaszainak. Az első beavatáskor az, akit az Újtestamentum úgy hív, hogy "a Krisztusban kisded", elindul az ösvény zarándokútjára. Az első beavatás egyszerűen csak a kezdést jelenti. A helyes életmód, gondolkodás és életvezetés bizonyos vázát sikerült kialakítani: a formát amelyet Krisztusnak kell kitölteni, felépítette és most ezt a formát kell élettel telíteni és belakni. A krisztusi élet belelép és a forma életre kel. Ebben áll a különbség az elmélet és a között, hogy az elméletet az ember önmaga részévé tegye. Rendelkezhettek egy tökéletes képpel vagy elképzeléssel, de abból hiányzik az élet. Adva van egy személy, aki az istenit választja mintaképül, amennyire csak tudja. Van egy jó másolata, de valami mégis hiányzik. Mi ez a valami? A benne lakó Krisztus megnyilvánulása. A csíra benne van, de csak alvó állapotban. Most ez tápot kapott és világra jött, s így az első beavatás megtörtént. Még sok tennivaló maradt hátra. Az analógia teljes. Sok év telt el a tanítvány Jézus születése és megkeresztelkedése között. A három következő beavatásra három év alatt került sor. Ugyanez a helyzet a jelölttel az ösvényen.

A második beavatás pecsételi meg az asztráltest irányításának válságát. A megkeresztelkedés után marad a három megkísértés, amely a három alsóbbrendű hordozó fölötti teljes uralmat mutatja be. Ezután következik az átváltozás, amelyet a jövő ismerete követ, valamint a teljes önmegtagadás. Tehát vannak az alábbiak:

Az ösvény tehát olyan út, amelyen a tudat állandó megnövekedése megy végbe, a magasabb rezgésekre való növekvő érzékenységgel. Ez először mint a belső hangra való érzékenység alakul ki, és ez az egyik legszükségesebb képessége a tanítványnak. A Nagyok azokat keresik, akik lelkük belső hangjának azonnal engedelmeskedni tudnak. Az idők válságosak, és minden jelöltet sürgetnek, hogy tegyék magukat érzékennyé Mesterük hangjára is. Annak ideje teljesen lefoglalt, és a tanítványoknak gyakorolniuk kell magukat, hogy érzékenyek legyenek az ő behatásaira. Lehet, hogy csak arra jut ideje, hogy könnyed célzást tegyen, mutasson az ujjával, sietős utasítást adjon, de minden egyes tanítványnak ott kell állni a vártán. A rájuk nehezedő nyomás nagy most, hogy a fizikai síkhoz közelebb mozognak. Sokkal több lélek tud róluk, mint amikor a mentálsíkon dolgoztak csupán, és ők is, hogy a sűrűbb közegben működnek, nehezebbnek találják a körülményeket. A dévák (angyalok) és tanítványok, a jelöltek és mindazok, akik a próbaidős ösvényen vannak, köréjük sereglenek most és különleges munkára kijelölve csoportokba lesznek szervezve. Egyes lelkek csupán tömegformációban tudnak dolgozni, csapatba szerveződnek és közös törekvésben egyesülnek. Ilyenek például többségükben a keresztények, az egyházakban. Ezek nem ismervén az okkultizmus törvényeit és mert csak érzékelik a belső igazságot, az előkészületek széles vonalán működnek. Segítségükre vannak a kisebb dévák, vagyis angyalok csapatai, akik sugallnak, vezetnek és irányítanak.

Mások, a haladottabbak, kisebb csoportokban dolgoznak. Ők inkább eszményítenek, és bennük megláthatjuk a társadalmi reformok, a humanitárius megújhodás gondolkodóit és vezetőit, valamint az egyházi vezetést, mind a keresztényt, mind a keletit. A magasabb dévák vezetik őket, a kék és sárga dévák, míg az előző csoportot a kékek és a rózsaszínűek vezették.

Ezek mögött állnak a még fejlettebbek - a jelöltek, a próbaidősök és a világ tanítványai. Ők egyenként, kettesével vagy hármasával dolgoznak, de soha sem többen egy csoportban, mint kilencen - ezeknek a számoknak az okkult jelentősége fontos a munka sikere szempontjából. Nagy fehér és arany dévák felügyelik tevékenységüket.

E három csoport mögött állnak a forma nélküli szintek Mesterei és dévái, - az emberiség szolgálatára elkötelezett Nagy Testvériség.

Mozgalmak indultak be, hogy ha lehetséges, átváltoztassák a romboló tevékenységet építő munkává. Az idő válságos, mert a rombolók munkájában szünet következett be. Itt a lehetőség az áradat megfordítására és a társadalom testének újjáépítésére.

Ezért van szükség arra, hogy kivétel nélkül mindegyikőtök újra odaszentelje magát a megváltás munkájának. A személyiséget háttérbe kell szorítani. A jelölteknek erőszakmentesen kell élniük mind gondolatban, mind szóban és tettben. Ilyen módon mindnyájan tiszta csatornává válhattok, amelyeken át a Testvériség kifejtheti tevékenységét.

A jelölt elsőrendű problémája, hogy uralkodjék érzelmi természetén. Ezután már győztesként állhat Kuruksetra földjén; a felhők tovaszálltak és ettől kezdve már a fényben járhat. Itt azonban jusson csak eszünkbe, hogy ez a bizonyos szabadság a fényben járásra magában hordozza a maga problémáit. Azt kérdezitek, hogy lehet ez? Hadd mondjak el egy egyszerű, de mégis meggyőző (gondolom annak fogjátok találni) érvet.

Amikor egy ember szó szerint a saját lelkének a fényében jár, és a nap tiszta fénye átömlik rajta megvilágítva az Ösvényt - egyúttal megvilágítja a Tervet is. Ugyanakkor azonban fel kell ismernie a tényt, hogy a Terv igencsak messze van még a megvalósítástól. A sötét sokkal inkább nyilvánvalóvá válik; a káosz és nyomorúság, valamint a világi csoportok tévedései leplezetlenül látszanak; a harcoló erők szennye és pora szemmel látható, és a világ teljes bánata rátör a meglepett, de már megvilágosodott jelöltre. Kiállhatja ezt a nyomást? Kapcsolatba kerülvén igazán a szomorúsággal, megvidámodhat-e mégis örökre az isteni tudatban? Megvan rá a képessége, hogy szembenézzen azzal, amit a fény napvilágra hozott, és mégis komolyan tovább menjen az úton, bízva a jó végső diadalában? El fogja őt borítani a felszínen lévő rossz, és elfeledkezik a Szeretet szívéről, amely minden külső látszat mögött ott dobog? Ezt a helyzetet mindig szem előtt tartsa a tanítvány, mert különben elsodorja őt az, amit felfedezett.

Azonban a fény eljövetelével fel fog figyelni egy (számára) új energiaformára. Megtanul működni a lehetőségek új területén. Az ész birodalma feltárul előtte, és rájön, hogy különbséget tud tenni az érzelmi és a mentális természet között. Arra is rájön, hogy az ész foglalhatja el az ellenőrző pozícióját, és hogy az érző erők engedelmesen reagálnak az értelmi energiákra. "Az elme világossága" teszi ezt - a fény, amely mindig jelen van az emberben, de ami csak akkor válik jelentékennyé és hatékonnyá, amikor látható és tudható lesz, akár jelenségszerűen, akár intuíció révén.

Sok téves tanítás lát napvilágot manapság az elmére és a lélekre vonatkozóan. Az alábbiakban lehet összegezni egy név nélkül említett iskola tanításaiban ezeket:

A természet kegyetlen és szelektív. Az erősebb túlélésének Törvénye alapján működik: a kiválasztódás folyamatában milliónyi életet áldoz fel, és sok forma megszületése semmivé válik. Ebből adódik, hogy a lélek életének megvalósítása ritka esemény. Kevés embernek van lelke, és éppen ezért csupán néhány mondhatja magáénak a halhatatlanságot, és mehet ennélfogva a saját hatalmának megfelelő helyre, hogy soha többé vissza ne térjen. A többi elvész, alámerül, és a természet általános folyamata elnyeli. Az embervilág egészében halott tömeg, kivéve néhány kiemelkedő és jelentős alakot a múltban és jelenben. Ők sokak feláldozása révén értek el eredményt.

Erre a tanításra maguknak az embereknek a reakciója az adekvát válasz. A halhatatlanság érzése, az örök jövő biztos tudata, a velünk született istenhit, a fény megnyilvánulása, a segítő és támogató bölcsességre jutás nem fajunk Senecáinak, Szt. Páljainak vagy Akhbárjainak az előjoga. Megtalálhatók azok (és néha a legtisztább formában) a legegyszerűbb parasztnál is. A bölcs igéi a műveletlenek ajkáról peregnek, az istentudat és a lélek halhatatlanságába vetett hit felfedezhető rejtetten a legkellemetlenebbek, sőt gyakran a legbűnösebbek szívében is. De amikor a magasan fejlett és a faj legintelligensebbje felfedezi magában az isteni lángot, és felébreszti magában a legfelsőbb rendű Ellenőr erejét, amely lényének szívében székel, nagyon is hajlamos rá, hogy magát más embereknél magasabb kategóriába sorolja, azokat pedig, akik az evolúció alakulásában nem rendelkeznek azzal a mentális megkülönböztető készséggel, mint ők, azokat úgy osztályozza, mint akik olyannyira különbözőek tőle, hogy meg sem érdemlik az Isten Fiai nevet. Akik nem dolgoznak mentális energiával, azokra úgy tekint, mint akiknek hiányzik a lelke, és ennélfogva mint egyéneknek hiányzik örökkévaló létük. Ez csupán az elme bűvölete, az elszakadás nagy eretneksége, és halványan utal az eljövendő időszakra, amelyben az ész ugyanannyira uralkodó és ugyanannyira félrevezető lesz, mint az érző test manapság.

Tanulmányozzuk tehát a mentális energiák fajtáit, amelyekkel az egyénnek dolgoznia kell, és nézzük meg, hogy az elkülönülésnek ez a nagy eretneksége és a "tagadás téveszméje", ahogy néha mondani szokták, hogyan lehet elkerülhető.

Az első dolgok egyike, amit észbe kell vennünk, amikor megvizsgáljuk ezeket a fajta energiákat, hogy irányukat és tevékenységüket sokkal könnyebben meg lehet ragadni tágabb értelemben az emberiségre vonatkoztatva, mint hatásukat az egyénben a mentális energia használata során. Csak néhány emberi lény képes egyelőre tudatosan alkalmazni ezt az erőt, és éppen ezért csak kevesen fogják fel, hogy mit is von valójában maga után. Az emberek mint egységek növekvő számban fognak intellektuális örökségük birtokába jutni, számszerűen szólva alig egy a tízezerből használja fel ezt a benne lévő erőt és működik tudatosan mentáltestében.

Mindenesetre, ha az emberiség egészét tekintjük, és visszapillantunk a faj elmúlt fejlődésére, láthatjuk, hogy a mentális energia a leghatározottabb hatást gyakorolta, és kiemelkedő eredményeket hozott létre. Két tényező jelenléte különbözteti meg az embert az állattól, akár tudatosak azok, akár tudat alattiak. Rejtetten mindkettő jelen van az állatban, de az ember az egyetlen olyan létező a három világban, aki tudatosan hasznát veszi azoknak. Az egyik tényező a fájdalom, a másik pedig a megkülönböztetés képessége. A fájdalom és az azt követő elemzési folyamat, az összevetés plusz memorizálás és vizualizálás segítségével az ember megtanulta, hogy mit kerüljön el és mit használjon fel. Ez a fizikai sík történéseinek és az érzékszervi tapasztalatoknak a birodalmában működik. Az eszmék és gondolatáramlatok megkülönböztetésének segítségével az ember megtanult határozni arról, hogy mi legyen tevékenységeinek az alapja az emberi dolgok minden területén, jóllehet az eszmék igazi természetét csak tökéletlenül tudja megragadni és az érzékelt igazságokat egészen tökéletlenül alkalmazza. Hogy gyakran oktalanul választ, hogy a csoportot irányító eszmék nem a legmagasabb rendűek, hogy a közvéleményt általában a személyes és önző érdekek formálják, az bizony nagyon szomorú igazság. Mindenesetre - a fájdalom segítségével és azzal, hogy megtanulja az eszmék birodalmában hasznosítani a döntés erejét - az ember állandóan előre küzdi magát a teljes szabadság felé, a Föld teljes ellenőrzése felé, ami jogos öröksége. Az Ősi Kommentár az emberek e két jellemzőjével kapcsolatban mond valamit, ami sok szépséget hordoz szimbolikus nyelvezetbe burkoltan. A mondatok a következőképpen hangzanak de jól meg kell gondolnunk, míg eltűnődünk fölöttük: a víz szimbolizálja az érzékenységet, vagyis az asztrális reakciót, a tűz szimbolizálja a mentális oldalt.

"A megnyugtató vizek hűvösek. Lassan enyhülést hoznak, eltüntetik a formát mindenből, ami megfogható. A hosszan visszatartott vágy reszkető lázforrósága beleárad a hűvös légáramba. A víz és a fájdalom tagadják egymást. A hűtő légáramnak hosszú az útja.

Az égő tűz felbont mindent, ami az élet útját elzárja. Jön az elragadtatás és követi a tüzet, miként a tűz a vizet. A víz és a tűz összekeverednek és okai lesznek a nagy Illúziónak. Ködöt hoznak létre, párát és gőzt, és zajt, ami elfátyolozza a Fényt, elrejti az Igazságot és kizárja a Napot.

A tűz hevesen ég, a fájdalom és a vizek eltűnnek. A hideg, a forróság, a nappali világosság, a felkelő nap sugara és az Igazság tökéletes tudása jelenik meg.

Ez mind azoknak az ösvénye, akik keresik a fényt. Először a forma, és annak minden vágyakozása. Aztán a fájdalom. Aztán a megnyugtató vizek és egy piciny tűz megjelenése. A tűz növekszik és a hő ekkor hatni kezd a maga kicsiny körén belül és végzi a maga tüzes munkáját. Hasonlóképpen nedvesség is látszik: sűrű köd, és a fájdalomhoz szomorú megzavarodás járul, mert mindazok, akik az elme tüzét használják a korai szakaszban, belevesznek a fénylő illúzióba.

Hevesen nő a forróság; ezután következik a szenvedéshez való erő elveszítése. Amikor ezt a szakaszt kinőttük, következik az el nem homályosított napsütés és az igazság tisztán csillogó fénye. Ez az út vissza a rejtett központba.

Használd fel a fájdalmat. Hívjad a tüzet, ó Zarándok egy különös idegen földön. A vizek elmossák a természet növekedésének sarát és szennyét, a tüzek elégetik a hátráltató formákat, amelyek vissza akarják tartani a zarándokot, s így megszabadulást hoznak. Az élő vizek, mint valami folyó, az Atya Szívébe sodorják a zarándokot, a tüzek letépik a fátylat, mely az Atya Arcát födi."

Talán a legelső dolog, amit minden tanulónak meg kell tanulni, amikor igyekszik megragadni az ész használatát és természetét, hogy az általános vélemény helyet kell adjon az igazról szóló egyéni felfogásnak, azután pedig ezt az egyéni felfogást úgy kell alkalmazni és összpontosítani, hogy megfelelő aránya láthatóvá legyen, mint az élő csíra, amely bele tud nőni az Ész Fia, a Manászaputra isteni virágába, és mint a fonál, amely visszavezet az Egyetemes Elme birodalmába. Ha ezt a fonalat, ezt a felfogást követi az egyén az a Tanácsterembe vezeti, ahol a nagy Élet terve és célja nyitottan áll, és amelyben minden emberi önzés és önösség elhalványul az Isten Akaratának tiszta fényében. Az asztrális természet helyes megértésének és megfelelő alkalmazásának és irányításának a segítségével, és az érzékeny felfogás természetének magáévá tételével az ember be tud hatolni magába az Istennek a szívébe és minden vitán felül megtudhatja, hogy minden jól van, mert minden Szeretet. Az ész megfelelő alkalmazásával és az intellektus természetének teljes megértésével az ember beléphet az Isten Elméjébe és megtudhatja, hogy minden jól van, mert minden terv szerint megy, és az isteni célkitűzés állhatatosan munkálkodik művein.

Az Atlantiszi Adeptusok munkája az volt, hogy belevéssék a világtudatba a tényt, hogy Isten a Szeretet. Ez az igazság szimbolikus kifejezése, mint az Isten szó használata is. Az Árya Adeptusok munkája, hogy belevéssék a világ tudatába: Isten az Akarat. Hogy ezt megtegyék az emberiség családjáért, úgy dolgoznak az intellektuson, hogy ellenőrzés alá veszik, hogy ezzel egyéb formákat is alárendeljenek az észnek, és az elmén keresztül fedjék fel az ember számára annak látomását, hogy mi van és mi lesz. Ezért tehát az embert az egyetlen Élet ezoterikus fejközpontjának vonalába állították be. Az állatvilágban Ők az érzékenység kifejlesztése és a vele összefüggő fájdalmon keresztül történő kibontakoztatás révén ezeket a fajta formákat a Természetben lévő szívközpont vonalába állítják. Ez a mondat olyan igazságot hordoz, amit nem lehet világosabban kifejezni, amíg az ember tudatvilága nem lesz össze-foglalóbb. A növényvilágban a színek segítségével az isteni megnyilvánulásnak ezeket a formáit ugyancsak rezgésbeli kapcsolatba hozzák a Természetben lévő erőközponttal, amely az ember torokközpontjával analóg.

E szavak használatával elsősorban arra az Életre utalok, amely önmagát a bolygón keresztül fejezi ki, bolygónk Logoszára, de az elgondolást (szükségtelen mondani) tovább lehet fejleszteni, hogy magába foglalja a nagy Életet, amelynek a mi bolygónk Logosza csupán tükörképe és kifejeződése. Az ember a természet agya; az állatok a szív kifejezői; a növényvilág az alkotó erő, vagyis a torokközpont kifejezése; ez a három világ a természetben, a maga különös módján, megfelel az emberben a három magasabb rendű központnak, mint ahogy a három világ a süllyedő ágon megfelel a három alacsonyabb rendű központnak, és az ásványvilág - homályosan, amilyennek ez a gondolat látszhatik azok számára, akik nem rendelkeznek az életaspektus tudatával - megfelel a plexus solarisnak, a nagy váltóháznak, a fent lévő és az alant lévő dolgok között.

Az idő haladtával ezek az analógiák változnak. A lemúriai időkben, a természet egyik világának tekintve az emberiséget az fejezte ki a plexus solaris aspektust, míg az állatvilágnak a szakrális központ felelt meg, és a gerincoszlop kiinduló pontjánál lévő központot a növényvilág szimbolizálta. Az atlantiszi korszak közepe táján, amikor bizonyos nagyarányú változások és kísérletek mentek végbe, a teljes folyamatban eltolódás következett be; bizonyos lelkek érkeztek, mint tudjátok, ahogyan az a Titkos tanítás-ban és az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben található, és az ő erőfeszítéseik nyomán jelentős előrelépésre kerülhetett sor. A chitta, vagyis elme-anyag rezgőbbé vált és most éljük tevékenységének legintenzívebb időszakát, konkrét értelemben.

Az ezoterikus tanítás azt mondja, hogy az Istenség három aspektusa maga is hármas, és ebből eredően az elme energiáját - ami az emberiséget illeti - három részre oszthatjuk. Van tehát:

E hármat lefedő vagy körülvevő kifejezési terület a Logosz harmadik aspektusában található, amit Egyetemes Elmének nevezünk, a cselekvő intelligens Istenségnek. E három alsóbbrendű aspektusból az erővonalak visszavezetnek (ha egyáltalán lehet ilyen nem ideillő kifejezést használni) a harmadik síkra, ahogyan az erő asztrális vonalai visszavezetnek a második vagy monádi síkra, jóllehet, ami az emberi tudatot illeti, ezek csak a buddhikus, vagyis intuíció síkjára vezetnek vissza.

Érdekes megjegyezni, hogy miként a Monád a vágy által hajtva hozza létre az élet személyiségnek nevezett formáját, úgy az ész aspektus, mint az Egyetemes Elme segítségével kimunkált célkitűzés része, a maga részéről létrehozza a Manaszaputrának, a nagy Ész Fiának megnyilvánulását a mentálsíkon. Ennélfogva az emberiségben az ész princípium segíti megnyilvánulni a lélektestet, a kauzális hordozót, a 'karána sarírát', a tizenkét szirmú lótuszt. Mi természetesen teljesen a forma aspektusa meghatározásai szerint beszélünk most. Ennek oka a kozmikus síkokra vezethető vissza, amelyeken a bolygó Logosza éli az életét. A kozmikus asztrálsíkról érkezik az indítás, ami a létezés formáját és konkrét kifejezését eredményezi - mert minden formaöltés a vágy eredménye. A kozmikus mentálsíkról érkezik a lenni-akarás időben és térben, ami a lelkek hét csoportját és a harmadik kiáradást hozza létre.

Ebből következően látni fogjuk, hogy az energia helyes alkalmazása a beavatottat nem csak a naprendszer magasabb síkjaival hozza összefüggésbe, hanem azokkal a kozmikus síkokkal is, amelyeken Logoszunk személyiségi aspektusai vannak, e szavakat szimbolikusan használva. A beavatott részére a fizikai energiák helyes alkalmazása biztosítja a kozmikus fizikai sík 'szabadság'-át. Az asztrális energia helyes használata hatalmat ad neki a kozmikus asztrálison, míg a mentális energia pontos felhasználása teszi lehetővé a belépést számára a kozmikus mentálisra. Mindezekből következően azután, hogy ha az emberben lévő három magasabb rendű központ tökéletesen működve játssza el a maga szerepét, akkor energiákat szállít ezekből a kiemelkedő szférákból a beavatott tevékenységének területére és bejáratot nyit olyan birodalomba, mely addig zárva volt előtte.

Minden egyes csakra központ három koncentrikus egymásba fonódó spirálisból vagy kerékből áll, ami a próbaidős úton járó szellemi ember esetében lassan mozog egy irányban, de fokozatosan felgyorsul a mozgása, ahogyan közeledik a beavatás ösvényének bejáratához. Beavatáskor a csakra központot (a lappangó tűz pontját) érinti a beavatott, és a forgás felerősödik és a tevékenység négydimenzióssá lesz. E gondolatokat nehéz kifejezni szavakkal, amit a nem beavatott is megérthet azért, de a hatást úgy lehet leírni, mint változást a mérhető fordulatból egy villódzó sugárzásba, 'egy önmagában forgó kerék'-be, ahogyan az ősi Írások kifejezik. Ezért aztán mikor megtisztulással, a szabályokhoz való ragaszkodással és olyan törekvéssel, amely nem ismer akadályt és nem szünetel a fájdalom miatt, a jelölt megindítja központjaiban a lüktetést és forgó mozgást, akkor - és csak akkor - tudja őt a Mester a Hierophant elé vezetni. A Beavató ekkor teljes tudatában a tanítvány sugarának és alsugarának, mind a lelkinek, mind a személyesnek, és tudomásul véve a még fennmaradt karmáját, megérinti a központot vagy központokat, amelyek készek az életre kelésre, a rejtett tűz fellobban és egy gyújtópontba sűrűsödik. Mindig gondoljunk rá, hogy egy központ életre keltése során mindig életre kel annak megfelelően a vele analóg fejközpont, amíg tulajdonképpen a testben lévő hét központ, - valamint a fejben lévő hét központ összhangban nem kezd forogni. Azt se felejtsük el, hogy fókuszpontukat a torokközpontban meglelve, éppen úgy, ahogyan a négy kisebb sugár áthalad a három nagyobb sugárba, a négy kisebb központ is követi ezt a megfelelést és praláyába kerül. Ily módon a három központ - fej, szív és a torok - fogja hordozni a belső tüzet, miközben a három nagyobb fejközpont összhangban rezeg velük.

Én megértem, hogy mindez bonyolult és a működésre vonatkozik, azonban így is megvan a helye és értéke és sok minden, amit én itt továbbadtam hasznosítható lesz, amikor ti már mind a másik oldalon lesztek és egy újabb jelölt csapat lép a nyomotokba.

A mentáltest képzésének értelme van, és sokan, akik elkerülik az ilyen szakszerűségeket, elbújva az igazság élet-oldalának hangsúlyozása mögé, teszik ezt csak egy belső mentális lustaságból. Ez, amit itt kaptok, az ezoterikus dolgoknak az abc-je. Mindenesetre ne vesztegessetek időt a túlságosan részletes levezetésekkel. Ami most lehetséges, az csupán egy általános körülírás, türelmes várakozás, hajlandóság a fizikai agy korlátainak felismerésére, valamint egy hipotézis elfogadása. Higgyétek ezekről a hipotézisekről, hogy lehetségesek, hacsak az intuíciótok nem lázad fel ellenük, vagy pedig szembekerülnek régebbi tanításokkal, amelyeket a Páholy egy másik Küldötte közölt veletek. Nem akarok nektek dogmatikus kijelentéseket tenni. Ezekben az utasításokban csak bizonyos információkat adok át, amelyeknek helyességét hagyom, hogy a jövő igazolja. Egyszerűen csak arra kérlek benneteket, hogy jegyezzétek meg őket és az eljövendő évek során az, ami most különlegesnek, esetlegesnek, sőt ellentmondásosnak tűnik, megvilágosodik, lassan feltárul és könnyebben emészthetővé válik. Egy kis tudás sok zavarhoz vezethet, ha nem teszi félre az ember későbbi használatra, amikorra a sok évi utasítás felhalmozódott.

Visszatérve témánkra: - Az emberben lévő szívközpont megnyitja az utat az úgynevezett "Nap szívébe". A torokközpont utat nyit a fizikai nap ösvényének teljes megértéséhez, és minden valódi asztrológusnak tulajdonképpen ezt a központját kell működtetnie. A fejközpont utat nyit a központi szellemi Naphoz és a planetáris megfeleléseken át mindegyik valamely kozmikus síkhoz vezet.

Így most már rendelkezünk a gyakorlati dolgok összegezésével, és tényekkel, amelyeknek (az Analógia Törvénye szerint) tisztán akadémikus érdekessége van, semmi több. Közülünk még a beavatottak sem tudnak gyakorlatilag semmit a fizikai kozmosz hátterében lévő kozmikus síkokról. A mi tudatunk még csak most kezd szolárissá válni és csak a mi kis mértékünk szerint működünk, hogy úrrá legyünk azokon a planetáris korlátokon, amelyek visszatartanak a szoláris ismeretektől és élettől. Hiszen azoknak a jelölteknek a számára, akik nem rendelkeznek ismerettel arról, hogy mit jelent a planetáris tudat, a fenti információknak csak egy értéke van, hogy hangsúlyozzák a nagy terv összefoglaló természetét és azt a tényt, hogy a legkisebb egység is az egész integráns része. Megerősíti azt az elgondolást, hogy az energia életfluid, ami a Logosz egész testében kering és ezáltal élteti ebben a nagy egészben a legparányibb atomot is. Van értelme arra törekednünk, hogy megragadjuk a képet, és a csoda látványát ami átviláglik. Ugyanakkor időpocsékolás elgondolkodni a kozmikus asztrálsíkról például, amikor még a lélek síkja is (a kozmikus fizikai sík ötödik alsíkja, fentről lefelé számolva) hozzáférhetetlen az átlagos ember számára, és csak eredménye lehet minden törekvésnek és meditációjának.

Az Egyetemes Elmét éppen ezért az ember legjobban úgy ragadhatja meg, amint az kifejeződik a konkrét ész által, az absztrakt ész által és az intuíció vagyis a tiszta értelem által.

A konkrét ész a formaépítő képesség. A gondolatok dolgok. Az absztrakt ész a mintakészítő, vagyis az az ész, amely a tervrajzokkal dolgozik, amelyeken a formák modellje látható. Az intuíció, vagyis a tiszta értelem az a képesség, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy kapcsolatba lépjen az Egyetemes Elmével és összegezésében ragadja meg a tervet, hogy kiemeljen isteni elgondolásokat vagy elkülönítsen néhány alapvető és tiszta igazságot.

Egy jelölt minden munkájának a célja megérteni az elme azon aspektusait, amelyekkel meg kell tanulnia dolgozni. Munkáját tehát az alábbiakban lehet összegezni:

1. Meg kell tanulnia gondolkodni; felfedezni, hogy rendelkezik egy apparátussal, amit észnek neveznek, és kibontakoztatni annak hatalmát. Mindezt alaposan elemzi számunkra Patanzsáli Jóga Szutrái első két könyve.

2. Meg kell tanulnia ezután a gondolatfolyamatai és formaépítő hajlandóságai mögé nézni és felfedni az elgondolásokat, amik az isteni gondolatformák, a világfolyamatok alapját képezik, és így megtanulni együttműködni a tervvel és alárendelni a maga gondolat-forma-építését ezeknek az elgondolásoknak. Meg kell tanulnia behatolni ezeknek az isteni elgondolásoknak a világába, és tanulmányozni "a dolgok mintáit az Egekben", ahogy a Biblia mondja. Meg kell tanulnia azoknak a terveknek az alapján dolgozni, amelyeken mindez modellezve és formálva van. Ekkor válik a szimbolizmus tanulójává és bálványimádóból isteni idealistává. Ezeket a szavakat eredeti és igazi értelmükben és átvitt értelemben is használom.

3. A kifejlesztett idealizmustól még mélyebbre kell haladnia, amíg csak be nem lép a tiszta intuíció birodalmába. Ezután az igazságot a forrásánál tudja megcsapolni. Magának az Istennek az elméjébe lép be. Megérez éppúgy mint idealizál és érzékennyé válik az isteni gondolatok iránt. Azok megtermékenyítik az ő elméjét. Később ezeket a megérzéseket előhívja, amikor kidolgozza őket elgondolásokká vagy eszményekké, és teljes munkáját, valamint ügyeinek irányítását rájuk alapozza.

4. Ezután következik a tudatos gondolatfoma-építés munkája, ami ezekre az isteni gondolatokra alapozódik, s amelyek mint intuíciók sugároznak ki az Egyetemes Elméből. Ez meditáció útján zajlik le.

Minden igazi tanuló tudja, hogy ez koncentrációt igényel, hogy az alsóbbrendű értelmet a felsőbbrendű felé összpontosítsa vagy irányítsa. Pillanatnyilag a normális gondolatforma-építési tendenciák gátolva vannak. Meditáció segítségével, ami az értelem hatalma, hogy magát a fényben tarthassa, és ebben a fényben tudatossá váljék benne a terv, megtanulja "keresztülvinni" a szükséges elgondolásokat. Elmélkedés révén képesnek érzi magát, hogy belépjen abba a csendbe, amiben az isteni elmét megcsapolhatja, kiragadja Isten gondolatát az isteni tudatból és tudjon. Ez a munka, ami minden jelölt előtt áll, és ezért van szükség mentális problémáinak természetét megértenie, az eszközöket, amelyekkel okvetlenül dolgoznia kell és azt a hasznot, amit ki kell hoznia abból, amit tanult, és amit nyer értelmi apparátusának helyes használatával.

Hogyan kell ezt véghezvinni? Hogyan keresztül vinni és hogyan építeni utána?

Nem számít, hogy az egyes gondolkodó milyen kicsi vagy jelentéktelen, testvéreivel együttműködésben mégis hatalmas erővel rendelkezik. Csak az állandó erős és helyes gondolkodással és a mentális energia megfelelő felismerésével tud a folyamatos fejlődés a kívánt vonalak mentén előrehaladni. A helyes gondolkodás sok mindentől függ és ezek közül néhányat hasznos lenne elmondani igen egyszerűen:

1. A látomás érzékelésének képessége. Ez kismértékben magában foglalja az archetípus felismerésének képességét, aminek mintájára a Páholy igyekszik a fajt formálni. Benne foglaltatik az együttműködés is a Manu tevékenységén belül, valamint az absztrakt gondolkodás kifejlesztése éppúgy, mint az összegező gondolkodásé, az intuíció felvillanása. Az intuíció a magasrendű helyekről kiragadja a terv egy mozzanatát, ami rejtetten van jelen a Logosz elméjében. Amint az emberek kifejlesztik ezt a képességüket, erőforrásokat fognak érinteni, amelyek egyáltalán nem a mentálsíkon vannak, hanem amelyek azoknak az erőknek a létrehozói, amelyekről maga a mentálsík nyeri az életfeltételét.

2. Miután érzékelték a látomást és megvillant számukra a szépség egy töredéke, (döbbenetes, hogy az emberek milyen keveset látnak!) adva van a lehetőség, hogy annyit vigyenek le a tervből a mentális síkra, amennyit csak lehetséges. Ezután eleinte csak ködös és halvány az alakuló kép, de el fog kezdeni materializálódni. Eleinte ritkán lehet kapcsolatot találni vele, mert a látomás a kauzáltest közegén át érkezik, és ezt a magas fokú tudatosságot kevesen tudják hosszabb időn át tartani. De az érzékeléséért vívott küzdelem majd eredményhez vezet és az elgondolás apránként átszűrődik a mentálsík konkrét szintjein. Ezután válik konkrét gondolattá, amit határozottan láthatóvá lehet tenni és el lehet sajátítani, mint a gondolkodás alapját.

3. Ha ezt elvégeztük, mi jön utána? A 'kihordás' időszaka, egy olyan időszak, amelyben az ember felépíti a gondolatformáját, annyit használva fel a látományból, amennyit át tud vinni a tudatába. Ezt lassan kell végbevinni, mert kívánatos a stabil rezgés és a jól felépített forma. Az elkapkodott munka semmire sem vezet. Építés közben fokozatosan érezhetővé válik egy vágyódás, egy vágy, hogy a képet lássuk a földre lehozva és lássuk, hogy válik ismertté mások előtt is az emberek fiai között. Ezután kell életre kelteni a gondolatformát az akarat hatalmával, rajta kell lenni, hogy legyen: a ritmus nehezebbé és lassúbbá válik, az anyag, amely beépült a formába szükségszerűen durvább, és kiderül, hogy a vízióból épített gondolatforma a mentál- és asztrálsíkok anyagába öltözött.

4. Boldog a tanítvány, aki a látomást még közelebb tudja vinni az emberiséghez és a fizikai síkon való létét ki tudja munkálni. Nem elfelejtendő hogy a látomány bármely aspektusának materializációja a fizikai síkon soha nem egyetlen ember munkája. Csak amikor már sokan érzékelték, csak amikor már dolgoztak materiális formáján, közös erőfeszítéseik csak akkor tudják kiemelni azt a külső megnyilvánulásba. Így válik láthatóvá a közvélemény-formálás értéke. Számos segítőt hoz az a néhány látomással bíró segítségére. A Törvény mindig fennáll - mind az alászállásban, mind a megkülönböztetésben. A kettő vagy a három intuitív módon érzékeli a tervet; ezután a ritmus, amelyet gondolatukkal fokoztak fel, a mentálsík anyagát aktivitásra serkenti; a gondolkodók megragadják az elgondolást. Ezt nehéz dolog megtanulni, és komplikált végrehajtani, de jutalma nagy.

Amikor a materializáció bekövetkezik, az érte küzdőknek, gyötrődőknek, de kitartóknak kettős az öröme. A kontraszt örömében lesz részetek, mert tudva, hogy a sötétség elmúlt, vigadni fogtok a megvalósulás fényében. A megpróbált és kipróbált bajtársiasság örömében lesz részetek, mert az évek bizonyítani fogják, kik a ti választott társaitok, és a szenvedés közössége teszi szorosabbá a kapcsokat; a győzelem utáni béke örömében lesz részetek, mert az elfáradt harcos számára az elért eredmény és a pihenés kettősen édes; a Mesterek tervében való részvétel örömében lesz részetek, és minden jó, ami szoros társakká tesz benneteket Velük; a világ szükségének megenyhítésében való segítés, sötétben járó lelkek számára a világosság hozása, a világ betegségei nyílt sebeinek bizonyos mértékű meggyógyítása örömében lesz részetek, a jól eltöltött napok tudatában és a megváltott lelkek hálájában ér el hozzátok a legnagyobb öröm, - az az öröm, amelyet a Mester ismer, amikor tanácsai nyomán egy testvér a létra magasabb fokára emelkedett. Ez az öröm mindnyájatok előtt nyitva áll - és nincs is valami messze tőletek. Dolgozzatok hát, nem az örömért, hanem csak az irányában; nem jutalomért, hanem abból a belső szükségletből, ami segítésre ösztönöz bennetek, látván a látomást és megértve azt a szerepet, amit játszanotok kell, hogy ezt a látomást a földre hozzátok.

Segítségetekre lehet, ha meg tudjátok különböztetni a boldogságot, az örömet és az elragadtatást:

Az első a boldogság, amelynek székhelye az érzelmekben van és személyiségi reakció.

A második az öröm, ami a léleknek egy minősége, és az értelemben ölt testet, amikor összehangolódás jön létre.

A harmadik az elragadtatás, amely a Szellem természete, és amelyről értelmetlen vitatkozni, amíg a lélek fel nem ismeri egy-voltát az Atyával. Ez a felismerés egy korábbi szakasz után következik be, amelyben a személyes én egy-ségbe került a lélekkel. Éppen ezért az elragadtatás természetére vonatkozó spekuláció és elemzés haszontalan az átlagember számára, akinek metaforái és kifejezésvilága feltétlenül személyes kell legyen és kapcsolódnia kell az érzékek világához. Utal a jelölt boldogságára vagy örömére? Ha ez az utóbbiakra vonatkozik, annak csak úgy szabad előjönni mint a csoporttudatnak a hatása, és tulajdonképpen nem is lehet kifejezni a boldogság szóval. A boldogság akkor következik be, ha a személyiség olyan körülmények közé kerül, amelyek kielégítik egyik vagy másik részben alsóbbrendű természetét. Akkor áll elő, mikor a fizikai jóllét érzése van, elégedettsége a környezetével vagy az őt körülvevő személyekkel, vagy amikor értelmi lehetőségeiben és kapcsolataiban kielégülést talál. A boldogság az elkülönült én célja.

Ha azonban lélekként kívánunk élni, az alsóbbrendű ember megelégedésével le kell számolnunk, és az örömet csoportkapcsolatainkban fogjuk megtalálni, valamint azoknak a körülményeknek a megteremtésében, amelyek a velünk kapcsolatban lévő lelkek jobb kifejeződéséhez vezetnek. Ez az örömadás másoknak avégből, hogy olyan körülményeket hozzanak létre, amelyben ők jobban ki tudják fejezni önmagukat, fizikai hatással járhat, amennyiben javítani akarunk anyagi körülményeiken, vagy érzelmi hatással, minthogy jelenlétünk békét és megkönnyebbülést hoz számukra, vagy intellektuális eredménnyel, minthogy a gondolat megtisztítására és megfelelő megértésre ösztönözzük őket. Az önmagunkra gyakorolt hatása öröm, mert cselekedetünk önzetlen és nem nyereségvágyó és nem függ a jelölt körülményeitől vagy világi állásától. Sok boldogságról kell szükségszerűen lemondani, amikor a megromlott egészség érezteti nyomását, amikor nehezen elviselhető a környezet és "számos születés felgyülemlett karmája" nyomaszt, vagy amikor családi, nemzeti vagy akár fajtabéli bajok nehezednek az érzékeny személyiségre. Az ifjúság boldogságát, illetve az önző, elszigetelt személy (aki a vágya mögé menekülés pajzsát tartja maga elé) énközpontú megelégedettségét nem szabad összekeverni az örömmel.

Éppen úgy közhely, mint okkult paradoxon azt mondani, hogy a legteljesebb személyes kétségbeesés és boldogtalanság közepette is megismerhetjük és megérezhetjük a lélek örömét. Mindenesetre így áll a dolog és ezt kell a tanulónak megcéloznia. Egyes emberek boldogok, mert becsukják a szemüket az igazság elől, vagy önmagukat hipnotizálják, elrejtik önmagukat az illúziók kagylójába. De a jelölt gyakran eléri azt az állapotot, amelyben a szemei tágra nyitottak, megtanulta, hogy igazat mondjon önmagának és nem épített fel választófalat önmaga és mások közé. Éber és élénk; érzékeny és gyakran szenved. Azon gondolkozik, hogy amit a világ boldogságnak és békének mond éppen az hagyta el őt, s azt kérdezi, hogy mi lesz ebből.

Mi, akik figyelünk és irányítunk a belső oldalról, szerető gondoskodással figyelünk benneteket, akik a legnagyobb kavarodásban küzdötök. Olyanok vagyunk, mint a Vezérkar, amelyik egy biztonságos magaslatról nézi a csata lefolyását. A mi biztonságunkon múlik a ti végső sikeretek. Mert mi kezünkben tartjuk számos probléma megoldását, és ezt a megoldást alkalmazzuk is, ha a csata megfordul. Egy dologra mindig figyelmeztetnem kell benneteket. Ez életfontosságú. Mégpedig az a megállapítás, hogy a forma lerombolásában rejlik minden fejlődés titka. Ne gondoljátok ezt okoskodásnak. Látni fogjátok, következetes alkalmazását és felkészültnek kell lennetek a bizonyításra. A Mesterek a végsőkig felhasználhatják a formát. Igyekeznek azon keresztül működni, bebörtönözni az életet olyan hosszú ideig a körülvevő falak közé, ameddig az a célt szolgálja, hiszen az emberi fajt oktatni lehet ezen a formán keresztül. Aztán eljön az idő, hogy a forma többé nem szolgálja a kívánt célkitűzést, amikor a struktúra elsorvad, kristályosodik és könnyen lerombolható lesz. A lerombolása válik a leglényegesebb és leghasznosabb mozzanattá és addig tart, amíg egy új forma el nem foglalja a helyét. Figyeljetek és lássátok meg, ha ez nem így lenne. Mindig előbb jön a forma felépítése, mindig a hasznosítása, ameddig csak lehetséges, aztán mindig a forma lerombolása, miután már akadályozza és meggátolja a fény terjedését, aztán következhet megint egy új forma gyors felépítése. Ez volt a módszer a kor kezdetétől fogva.

Az emberi faj kisded korában a formák hosszú ideig tartottak. A fejlődés lassabban haladt, de most a felfelé ívelő ágban a formának is csak rövid az élettartama. Életteljesen csak rövid ideig él, sebesen mozog, és máris követi egy másik forma. Ez a gyorsaság növekedni és nem csökkenni fog, amint az emberi faj tudata vagyis életének belső tágulása egyre gyorsabb és könnyedebb ritmusra rezeg.

Ugyanúgy fontos, hogy eljussatok annak felismerésére, hogy az emberi faj Idősebb Testvéreinek nevezett része törekvésének alapvető célkitűzése a jelen időkben: serkenteni, megtisztítani és összhangba hozni az étertestet. Ez az étertest nemcsak a prána közvetítője, hanem minden számba jöhető energiának az eszköze. Fontossága más irányú dolgokban is megvan:

Innen adódik az éteri fontossága. Van még sok más ok is, ami majd később kerül előtérbe. Kezdetben azonban, hogy e tárgyról kialakíthassátok a magatok nézeteit, a bölcsesség egy része, hogy ragaszkodjunk a szélesebb általánosságokhoz, amíg csak az egész dolognak a világos körvonalai ki nem alakulnak bennetek.

Az étertesten végzett munka azonban a Hierarchia szempontjából nincs hozzákötve csupán az emberek testéhez. Ez egy planetáris eljárás. Még magának a Földnek az éterteste is alá van vetve egy bizonyos serkentésnek. A föld szelleme, ez a misztikus létező - nem a planetáris Logosz - új értelemben van életre keltve és ebben az életre keltésben sok érdekes fejlemény zajlik. Ez háromféle módon történik:

Helyes lett volna megjegyezni, hogy a Föld szelleme lassú ébredésben van. Ő a visszafejlődő ágban van jelenleg és csak a távoli ködös jövőben tér át a fejlődő ívre. Éppen ezért nem is fog magával vinni bennünket. Most csupán a céljainkat szolgálja azzal, hogy testében otthont kínál nekünk, de elkülönült marad tőlünk. Ettől a meghatározott ösztönzéstől az éterek dévái következetesen előre sietnek a fejlődésben és jobban beközelítik ideális állapotukat.

Mindabban, amit elmondtam az emberek étertestéről, a bolygóról, a Föld szelleméről, az egész szituációnak a kulcsa abban a tényben áll, hogy az öt sugár fölött jelenleg a hetedik az uralkodó sugár. A hetedik sugár irányítja az éterit és az éterek déváit. Az ellenőrzi az összes sík hetedik alsíkját, de jelenleg a fizikai sík hetedik alsíkján uralkodik. Lévén, hogy most a negyedik fordulóban van éppen, amikor egy sugár határozottan megtestesül, nemcsak ellenőrzi a síkokon az azonos számokat, hanem különleges befolyása van a negyedik alsíkra is. Figyeljük meg, hogyan működik ez a mi időnkben a három világban:

Az emberi lényre ható különféle energiák, amelyek kibontakozását eredményezik, képezik tapasztalatainak területét. Ezt a két szót - kibontakozás és tapasztalat - mindig össze kell kapcsolni, mert az egyik hozza létre a másikat. Ahogy az ember alá van vetve a tapasztalatainak a forma világában, a vele párhuzamos tudat-kibontakozás úgy zajlik. Ahogy ez a kibontakozás állandó változást hoz létre a felismerésben, következésképpen állandó újrairányulást egy újfajta tudatosság felé, úgy vezet szükségszerűen új tapasztalatokhoz - újszerű jelenségek, új létállapotok és eddig ismeretlen dimenzionális körülmények megtapasztalásához. A tanítványnak innen ered az a gyakori reakciója, hogy számára ezideig nincs nyugvópont. Az atlantiszi jelölt számára a béke volt a célkitűzés. A megvalósulás az árya tanítványé. Ő sohasem maradhat statikus; ő soha nem pihenhet; neki állandóan hozzá kell igazítania magát az új körülményekhez és állandóan tanulnia kell, hogy működni tudjon közöttük, majd következetesen rá kell jönnie, hogy megszűntek hogy helyet adhassanak újabbaknak. Ez így megy, amíg csak a tudat nem stabilizálódik az Énben, az Egyben. Ezután a beavatott úgy ismeri önmagát, mint szemlélődő Egységet, aki az élet jelenségbeli fantazmagóriáját látja a formában.

Az egyik egységérzettől halad a dualitás érzetig és onnan ismét egy másik magasabb rendű egységig. Először az Én olyan mértékig azonosítja magát a forma aspektussal, hogy minden kettősség eltűnik ama illúzió mögött, hogy az Én a forma. Akkor a forma tűnik mindennek, ami van. Ezt az állapot követi, amikor a bennünk lakó Én kezd tudatosulni önmaga számára és felfigyel a formára is, és akkor beszélünk a magasabb- és az alacsonyabb rendű énről; beszélünk az énről és annak burkolatairól, és az énről és a nem-énről. Ez a jelölt és a tanítvány dualisztikus állapota, egészen a harmadik beavatás képzési idejéig. Azzal az ismerettel kezdi, hogy ő szellemlény, formába zárva. Hosszú időn át marad tudata uralkodóan a forma tudata. Ez fokozatosan változik, - olyan fokozatosan, hogy a jelölt megtanulja az állhatatosság leckéjét (egészen a nem-én eltűréséig!), amíg be nem következik az egyensúly kialakulása, amiben egyik sem kerül túlsúlyba. Ez az emberben átmeneti negativitás és tehetetlenség állapotát idézi elő, amely eltarthat egy-két életen át és látszólag nem ér el semmit egyik irányba sem. Ez értékes tanács az emberekkel munkálkodók számára. Ezután a súlypont eltolódik és a lélek jelenik meg uralkodóként a befolyásolás tekintetében, és a teljes tudataspektus kezd eltolódni a kettősség magasabb rendűje irányába. A kettősség mindazonáltal fennmarad, mert az ember hol a lelkével, hol formai természetével azonosul; manapság a legodaadóbb tanítványok közül is nagyon sokan ebben az állapotban vannak. Lassanként "fölszívódik" a lelkébe és így összhangba kerül minden forma lelkének minden aspektusával, egészen addig a napig, amikor felismeri, hogy nincsen más, csak lélek, és akkor az egység magasabb állapota következik be.

Ezek a pontok meggondolást igényelnek és értékesek mert vannak filozófiai iskolák (mint amilyenek a védikus és más misztikus gondolkodói csoportok), amelyek az élet aspektust hangsúlyozzák, és úgy tűnik, tagadják a dualitást. Más iskolák (mint amilyen a teozófia), tanítják az én és a nem-én tényét, és ezért a dualitás fogalmával lehet őket jellemezni. Ne felejtsük el, hogy a megnyilvánulás során a relatív egységből kiindulva dolgozunk, a dualitáson át egy újabb egységhez kerülünk, a következőképpen:

Úgy fogjuk találni tehát, hogy mindkét iskolának igaza van, és hogy a dualisztikus felfogás csupán lépcső az Egyetlen Élettel való lényegi egységhez vezető úton.

Emlékeznünk kell rá, hogy amiképpen a jelölt vagy próbaidős számára a harcmező (a kuruksetra) az asztrálsík, úgy a tanítvány harcmezeje a mentálsík, az az ő kuruksetrája. A jelöltnek meg kell tanulnia érzelmien pszichikus természetét elméjének helyes irányításával ellenőrizni és ez az, amit Krisna hangsúlyozni igyekszik, amikor tanítja Ardzsunát, hogyan tegye meg a következő lépést a helyes látás irányába. Ezt a mentális figyelmet kell a tanítványnak előtérbe helyezni és az ész megfelelő használatával egy magasabb felismerésre jutni, és egy még magasabb rendű tényezőt, az intuíciót aktív használatba venni.

A jelölt önmagában megismétli az emberi faj kibontakozását és újrajátssza fajunk drámáját; ennek jobb megértésére meg kell ragadni néhány tényt e dráma felől és a Hierarchia munkája felől, amelyeket itt felsorolok:

1. A mozgalom a Titkos Tanítás terjesztésére 18 millió éves.

2. Az eredeti Ösztönzők közül már csak négyen vannak közöttünk. A munka (elindító és ellenőrző tevékenység) három élet-csoport kezébe van letéve, ha szabad így kifejeznem:

   1. A Földi Emberiség azon tagjainak kezébe, akik magukat szolgálatra fegyverezték fel.

   2. Bizonyos Lények kezébe, akik ide, a Föld-jellegű fejlődésbe más jellegű bolygóról jöttek.

   3. Az emberen túli fejlődés nagyszámú déváinak kezébe.

   Ezek összességükben képezik a bolygó okkult Hierarchiáját, három fő osztagban tevékenykednek, valamint hét csoportban, ahogy az számos teozófiai könyvben le van írva, és a Beavatás, emberi és szoláris összegezi.

3. Nagyon korai állapotában a Hierarchiát különféle nevekkel illették, egyebek között hívták Ibez Templomának.

4. Gondoljuk végig az Ibez Templomának megalapítását. Ehhez szükség lesz elgondolkodni a Fehér Testvériség Földre jövetelének időszakáról és a közvetlenül előttük álló problémákról; ez bizonyos tények elfogadását teszi szükségessé, amelyeket soha még nem gondoltak megfelelően végig. Az okkultizmusban elfogadott tény, hogy a földi emberiség számára az okkult Hiererchia eljövetele korszakalkotó volt; két dolgot hozott magával: annak a csoportléleknek a határozott kikristályosodását, amelyet most, a negyedik, vagyis embervilágnak nevezünk. A manasz, vagyis az állatemberi elme felemelését háromféle módon:

   1. a Fehér Testvériség bizonyos tagjainak közvetlen inkarnációjával, amivel új és szükséges tényezőket vezettek be gyermekeiken keresztül.

   2. Az okkult Írásokban az "elme szikrájá"-nak nevezett valami közvetlen beültetésével az állatemberbe. Ez egyszerűen csak a teremtés - a szükséges mentális egység, vagyis a gondolkodás mentális eszköze közvetlen cselekedete a kauzál-, azaz szellemi testen belül - képszerű leírása.

   3. A mentális képesség fokozatos serkentésével az állatemberben, valamint a rejtett elmecsíra állandó élénkítésével, amíg csak ki nem virágzott, mint megnyilvánuló értelem.

   Ez hatalmas időt vett igénybe, és jóllehet a Testvériség fő hadiszállása Samballában volt és tevékenységét innen irányította, szükségesnek látták, hogy az Atlantiszi Gyökérfaj első alfaja idején bizonyos erőfeszítéseket tegyenek, ha az emberi faj fejlődését terv szerint akarták előmozdítani. E misztériumok tanulóinak emlékezni kell rá, hogy jóllehet a Samballáról úgy beszéltünk, mint ami fizikai anyagban létező és meghatározott helyet foglal el térben is, de a fizikai anyag, amire utaltunk: éteri, a Világ Ura és magasabb fokozatú segítőtársai éteri anyagból való testeket foglalnak el.

5. Tizenhét millió évvel ezelőtt lett elhatározva (a Hierarchia eljövetele és a Samballa megalapítása kb. 18 és fél millió évvel ezelőtt történt) hogy a sűrű fizikai síkon a misztériumok számára szervezet és főhadiszállás jöjjön létre, és hogy legyen egy csoport Adeptus és Csohán, akik sűrű fizikai testben működjenek és így megfeleljenek a gyorsan ébredő emberiség szükségleteinek.

6. VI. A Samballa testvériség első előőrse Ibez eredeti temploma volt és ez Dél-Amerika közepén helyezkedett el. Egy sokkal későbbi korban ennek egyik ága volt megtalálható az ősi Maya intézményekben, valamint a Nap általános imádatában, mint ami az élet forrása minden ember szívében. Egy második ág alakult később Ázsiában és ennek az ágnak a képviselői a Himalája és Dél-India adeptusai, jóllehet a tevékenység materiálisan megváltozott. A jelent követő későbbi időkben felfedezéseket fognak tenni, amelyek feltárják a hierarchikus munka régi formáinak valóságát, ősi feljegyzéseket és emlékeket fognak feltárni, egyeseket a föld felett, de sokat a föld alatti erődítésekben. Ahogyan Közép-Ázsia titkait a Káldeától és Babilontól Turkesztánon át Mandzsuriáig húzódó földön, beleértve a Gobi-sivatagot, feltárták, tervbe van véve, hogy az ibezi munkások korai történetéből sok minden napvilágra kerüljön.

   Meg kellene jegyeznünk azt a tényt, hogy az Ibez szó egy igazi akrosztikon, amely elfedi a föld planetáris Logoszának igazi nevét, Akinek az egyik princípiuma Szanat Kumárában működik s így Ő a planetáris Logosz közvetlen inkarnációja, s egyben kifejezője az Ő isteni tudatának. Ez a négy betű a mi föld-láncunk négy gömbje négy Avatárja nevének a kezdőbetűiből áll, akik az isteni princípiumokból négyet testesítenek meg: Az I B E Z betűk nem az igazi szenszár betűk, ha egyáltalán ilyen pontatlan kifejezést használni lehet egy ideografikus nyelv esetében, hanem csupán egy európaizált torzítás. A valódi jelentéséhez csak a negyedik beavatás után jutunk el, amikor a planetáris Logosz természete feltárul és az Ő négy Avatárjával meghatározott kapcsolat jön létre Szanat Kumára közvetlen meditációs munkája révén.

7. Egy szót most arról, ami az ibezi adeptusok munkáját és az ő misztériumukat illeti; szükséges itt rámutatni, hogy az ő munkájuk iránya egy bizonyos mértékig eltért, és szükségszerűen, a mai kor adeptusaiétól. Az ő célkitűzésük a miszticizmus élénkítése volt, valamint Isten világának az élénkítése az emberi atomon belül. Az ő munkájuk természetének átértése a lehető legnehezebb korunk átlagembere számára, tekintettel tudatállapotának különbözőségére. Az ibezi adeptusoknak egy olyan emberiséggel kellett foglalkozniok, amely gyermekkorát élte, amelynek polarizációja a lehető legkevésbé volt stabil és amelynek összehangoltsága igen tökéletlen volt. Nagyon kevés mentálisra lehetett lelni benne, és az emberek gyakorlatilag teljesen asztrálisak voltak; sőt még tudatosabban tevékenykedtek az asztrálsíkon, mint a fizikain. E korai adeptusok munkájának egy része az volt - a Samballából érkező utasítások alapján - hogy az emberi egység energiaközpontjait kifejlesszék, serkentsék az agyat és teljesen öntudatossá tegyék őket. Céljuk az volt, hogy Isten bennük lakó világának felismerését közelebb hozzák, és kevés figyelmet szenteltek tanítványaik gyakoroltatásában a természetben vagy más egységekben lakozó Isten felismerésének megmutatására. Azokban az időkben határozottabban fizikai módszerek alkalmazására volt szükség, mint amelyek most megengedettek, és a fizikai ösztönzésnek ezeket a módszereit alkalmazták is. Az energiának ahogy az a különböző központokon át működik, a törvényeit tanították, amíg csak el nem jött az idő, amikor egy másik nagy változás következett be a Hierarchia módszereiben és az állatvilágból az embervilágba nyíló ajtót bezárták, és a beavatás ajtaját megnyitották. Úgy érezték abban az időben, hogy az ember akkorra már eléggé énközpontú és individualizált lett, hogy drasztikus változást lehessen megengedni módszerben és gyakorlatban. Mindez óriási időszakot ölelt föl, és mindennek csak a maradványai a korai templomi gyakorlatok, amelyek hozzánk lefokozott fellikus tanításban, tantrikus mágiában és a Hatha Jóga gyakorlatában ért már csak el. A lemúriai és kora atlantiszi idők gyermekemberiségét meg kellett rá tanítani, hogy mik ők, szimbólumok és módszerek segítségével, amelyek számunkra durvák, képtelenek és olyan természetűek, amit az emberi fajnak sok millió év óta meg kellett volna már haladnia.

8. A beavatás ajtajának megnyitása idején, sok millió évvel ezelőtt, a Páholy két elhatározásra jutott:

   Hogy az individualizációt el kell hagyni, amíg az ember nemcsak hogy koordinálja majd a fizikai és az asztráltestét és öntudatosan gondolkozni tud, hanem amíg majd meg is haladja a fizikait és az asztrálist. Ha csoporttudatúvá válik, akkor az öntudat világának ajtaja ismét ki lesz tárva.

   Másodszor, hogy a miszticizmus útjának végső fokon az okkultizmus ösvényére kell vezetni, és terveket kell készíteni a tanítás továbbadására, és misztériumokat kell szervezni, amelyek feltárják Isten természetét mindenben, ami látható, nem csak az emberben. Meg kell tanítani rá az embert, hogy jóllehet egyéniség, mégis csupán része egy nagyobb egésznek, és hogy érdekeit alá kell rendelnie a csoportéinak. A tanítást fokozatosan újraszervezték és a tanmenetet kibővítették. A misztériumokat apránként dolgozták ki, ahogyan az emberek felkészültek lettek rájuk, míg végre eljutottunk a káldeus, egyiptomi, görög és sok más Misztérium Iskolához.

9. Három dolgot lehetne itt megemlíteni:

   1. Sok ember viszonylag alacsony helyezését a fejlődésben és természetszerűen fizikai polarizációjukat.

   2. A fekete adeptusok és követőik munkáját a balkéz felőli ösvényen. Amikor az ibezi adeptusok (ugyancsak a Samballában élő Mesterek utasításai alapján) kezdtek visszahúzódni a templomokba, hogy a minisztériumokat nehezebben elérhetővé tegyék, és hogy ellenállást fejtsenek ki a visszaélésekkel és torzításokkal szemben, jó néhány az őket eleinte követőkből, köztük sokan nagy hatalommal és tudással bírók, harcba szálltak ellenük. Innen származik a fekete és fehér mágia megjelenésének egyik oka, és annak az egyik oka, hogy az özönvíz tisztító áradatát szükségesnek vélték.

   3. A hatalommal bíró gondolatformákat, amelyek a korai ibezi misztériumokban épültek fel, és amelyeket (különösen Amerikában) ez idáig nem romboltak le. A minden igaz Misztérium előtt álló gigantikus "Küszöb Őr"-t el kell pusztítani, mielőtt a jelölt tovább haladhatna.

10. Az ibezi adeptusok tevékenysége és Ibez Templomának misztériumai még mindig tartanak és a mesterek és adeptusok fizikai testetöltésben viszik azokat tovább az egész világon. Tanítják az emberi egység pszichéjének, egójának vagy lelkének a jelentését, hogy az ember az lehessen valóban, ami, egy földön járó Isten, akinek alsóbbrendű természetét (a fizikait, az asztrálist és a mentálist) tökéletesen ellenőrzi a lélek, vagyis a szeretet aspektus, és ez nem elmélet, hanem valóság és igazság.

Amikor ez bekövetkezik, a fizikai testnek nem lesz csábítása az igazi emberre, az érzelmi természet és vágytest nem fogja többé félrevezetni, az elme nem zárja ki, ami igaz és szellemi, hanem a három testet Isten fogja használni, mint az emberi faj szolgálatának eszközeit. Ekkor az embervilág meghaladott lesz és az ember átlép a szellemvilágba, hogy ott további leckéket kapjon, mint ahogyan a gyermekemberiség átlépett az állatvilágból és feladataira és munkájára gyakoroltatták és tanították őt az ibezi tanítók.

Az atlantiszi időkben a Tanítók Hierarchiája azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felébressze az emberben a szeretet természetét, mint ami lépés volt a szívközpont felébresztése felé. E tevékenység érdekében ebben az időben a Tanítók (tudatosan és szándékosan) a szívközpontba összpontosították Önmagukat, és úgy döntöttek, hogy teljes egészében ezen a központon át működnek, alárendelve mentális berendezésüket és mentális energiáikat, amiket a kor szükségleteire használhattak fel.

Mentális erejüket függőben tartották, amikor a beavatottakat gyakoroltatták egészen a harmadik beavatás idejének elérkeztéig. A mi fajunkban a körülmények ellenkezőek. A Hierarchia teljesen mentálsíkon dolgozik most, jóllehet minden törekvést múlt eredményekre alapoz a szívközponttal kapcsolatban. Éppen ezért a harmadik beavatásig a tanulóknak teljesen mentális energiával kell igyekezni dolgozni és nagy erőfeszítéssel uralkodni rajtuk, irányítani és felhasználni őket. Igyekvésüket azután a lélek akarat-aspektusának (a lelki szintekről történő) átvitelére kell koncentrálni. Ezt az akaratot a személyiség fölé kell helyezni, amíg csak a személyiség nem lesz a lélek automatája. Ezután az intuíció veszi át az ellenőrzést, és az intuíció vagyis a buddhi síkjáról az energiák kezdik éreztetni hatásukat a forma természetre, a személyiségre. Már az intuíció kontrolljának ezt az időszakát megelőzően sok életen át az intuíció megkezdheti betölteni a szerepét, és a tanuló megérti a megvilágosodás értelmét. Egészen a harmadik beavatás utánig azonban a megvilágosodott elme az uralkodó tényező és nem a tiszta intuitív felfogás vagy a tiszta értelem. Ezután a nagy beavatás után, ami határozott átmenetet jelent a formatudatból, a beavatott már akarata szerint tud működni az intuíció síkján, és az ész állandóan háttérbe van szorítva, amíg az ösztönök részévé nem válik - éppen annyira a tudatalatti ösztönök egy részévé, mint az ösztöntermészet, amit a materialista pszichológusok olyan nagyon hangsúlyoznak. Az intuitív felfogás, a tiszta látás, a közvetlen tudás és képesség az Egyetemes Elme differenciálatlan energiáinak felhasználására, az árya adeptusok fő jellemzői. A 'differenciálatlan' szót abban az értelemben használtam, hogy mentes a sokszerűségtől; bizonyos főbb megkülönböztető jegyek persze mégis megtalálhatók lesznek benne. A lélek akaratát, úgy tekintve a lelket, mint aminek a hét Sugár valamelyikén helye van, megelőzi az Egész akarata.

Ezek a szavak keveset jelentenek, legjobb esetben is csak elméleti jelentőségük van e csoport tanulói számára. Amikor azt mondom nektek, hogy az akarat, ami az ellenőrzött ész eszközén jut át hét energiatípusban testesül meg és ehhez a hét típushoz az emberiség megfelelő típusai tartoznak, arra ti úgy válaszoltok, hogy ez kétségtelenül világos és nem valami nehéz felfogni. És mégis, valóban megértettétek? Hét energiatípus és a neki megfelelő mentáltípus, amelyek függenek a hét sugár típustól! Ebben a megállapításban észrevesszük a lélek aspektus megkülönböztetéseit, ahogyan azt az ész megragadja. Ez az a hét megkülönböztetés, ami a különbözőségek többszörözésének helyét foglalja el, amelyekre a formai aspektus széthullik. Ezek kétségtelenül disztinkciók és differenciálisok, és a maguk szorításában tartják az embert egészen a harmadik beavatásig. Általuk bizonyos nagyobb arányú tevékenységekbe és életirányulásokba sodródik a maga sajátos sugara szerint. Ezek mentális megkülönböztetések. A mentálsíkon minden lélek a szoláris Angyalok formáját ölti, az értelem isteni Gyermekeiét. Innen vannak ezek a csoportosítások és innen az energiák összpontosítása, amelyeken keresztül a Korok Terve lesz kidolgozva hét fő részleg segítségével.

Egy későbbi állapotban, amikor bizonyos nagy tudatátalakulások jöttek már létre, és a forma elveszítette megtartó képességét, még ezek az osztagok is eltűnnek, és a terv láthatóvá lesz mint egész, az Élet ismertté válik a maga lényegi egyetlen voltában és a Monád kifejezés némi valóságos jelentőségre tesz szert.

A tanulónak nem szabad elfelejtenie, hogy minden megkülönböztetés és kategorizálás mentális eredmény és a gondolkodó princípium módosulásainak, valamint a forma mentális energia általi irányításának tudható be. Minthogy az Univerzum központi Gondolkodója a gondolat erejével működik, megkülönböztetések és különbözőségek problémájának meghaladása jóformán áthidalhatatlan, amíg csak a jelölt nem kerül teljesen a második isteni aspektus ellenőrzése alá, és nem jut ki a harmadik vagyis anyagi aspektus uralma alól. De egészen a harmadik beavatásig még a második aspektus is (a szeretet szempont) magában foglalja a kettőséget, hiszen az magának a szeretetnek is velejárója. Örökké ott van a Szerető és a szeretett, a Vágyódó és a vágyott, a Kereső és a keresett. Majd amikor az első aspektus, amely energiával látja el az egyesülő Életet (ami minden formát és az összes kettősséget egyetlen nagy egységbe terel össze) érzékelhetővé válik a harmadik beavatásnál, az általam itt lediktált szavaknak csak akkor lesz valamiféle gyakorlati jelentése vagy felismerése.

Egyszerűsítsük a dolgokat, ha tehetjük, három világos megállapítással. Bennük összegezni fogjuk a tanítvány által véghezvitt munkát, amint küzd és a mentális világ energiáinak mesterévé válik.

1. A mentálsíkon végzett munka a kettősség felismeréséhez vezet. A tanítvány igyekszik lelkét annak hordozójával összhangba hozni és összeolvasztani, és teszi ezt tudatosan. Igyekszik őket egységbe foglalni. Annak megvalósítására törekszik, hogy azok itt és most EGY-ek legyenek. Célkitűzése az én és a nem-én egyesítése. Az első lépést ebben az irányban akkor teszi, amikor kezdi elhagyni az önmaga azonosítását a formával és belátja (ezalatt az átmeneti időszak alatt), hogy ő is egy kettősség.

2. A helyesen használt ész tehát a két fajta energia rögzítőjévé válik, vagyis az Egyetlen Élet megnyilvánulásának két aspektusáé. Rögzíti és tolmácsolja a jelenségek világát. Rögzíti és tolmácsolja a lelkek világát. Érzékeny az emberi fejlődés három világára. Ugyanennyire érzékennyé válik a lélek világára. Ő a nagy közbenjáró princípium a kettősség megértésének ebben az átmeneti idejében.

3. Később a lélek és eszköze olyan egységessé és egyetlen eggyé válik, hogy a kettőség eltűnik és a lélek megtudja önmagáról, hogy ő minden, ami van, minden, ami volt, és minden, ami lesz.

   Van egy különös és ősi atlantiszi ének, amelyet már nemigen hallani, de azokban a távoli időkben a harmadik beavatást elnyert beavatottak énekelték - az volt a befejező beavatás abban az időszakban. Így hangzott. A jelek fordítása, amelyekkel íródott lehetetlenné tették a ritmus és az erő visszaadását.

   
   

   "A Mennyek és a Föld között állok! Szemlélem Istent; látom a formákat, amelyeket Isten magára vett. Gyűlölöm mindkettőt. Semmit nem jelentenek számomra, mert az egyiket nem tudom elérni, és a kettő közül az alacsonyabb rendű iránt többé semmi szeretetet nem érzek.

   Elgyötört vagyok. Az űrt és annak Életét nem tudom megismerni, így hát nem is akarom. Az időt és formáinak miriádjait túlságosan jól ismerem. Lengve függök a kettő között, nem vágyom egyikre sem.

   Isten a magas Mennyből szól. Változás van. Figyelő fülekkel hallgatózom és odahallgatva arra fordítom fejemet. Ami megképzett, jóllehet a víziót nem lehet megközelíteni, közelebb van a szívemhez. Régi vágyódások fognak el, de elhalnak. Öreg láncok pattannak el csattogva. Előre rohanok.

   Hangok miriádjai beszélnek és tartanak fel utamban. A Föld hangjának mennydörgése kioltja Isten hangját. Előrefelé vezető ösvényemre fordulok és megint megjelennek előttem a Föld, a hús és vér hosszan ismert örömei. Elveszítem az örökkévaló dolgok látását, Isten hangja elhal.

   Ismét elgyötört vagyok, de csak rövid időre. Kicsiny énem előre-hátra lendül, akárcsak egy madár, felszárnyal a mennybe, majd ismét visszatelepszik az ágra. De Isten, az Ő magas helyén túléli a kis madarat. Így hát tudom jól, hogy Isten lesz a győztes, és a későbbiekben elmém s jó magam az ő rabjai leszünk.

   
   

   *

   
   

   Halld az örömteli hálaéneket, amit én dalolok; a munka elvégeztetett. Fülem süket a Föld minden hívására, kivéve minden, a külső formákba rejtőző lélek halk hangját, mert ők én vagyok magam, velük egyetlen egy vagyok.

   Isten hangja tisztán cseng, hangjai és felhangjai között a kis formák piciny hangjai elhomályosodnak és kialszanak. Az egységek világán belül lakozom. Tudom, hogy minden lélek egy.

   Az egyetemes Élet elsodort, és ahogy sodródok tovább utamon - az Isten útján - látom, hogy az összes kisebb energia elhal. Én vagyok az Egy; én, Isten. Én vagyok a forma, amelybe minden forma belémerül. Én vagyok a lélek, akivel minden lélek egyesül. Én vagyok az Élet és ebben az Életben minden kicsiny élet megmarad."

Ezek a szavak, amelyeket ősi formulák szerint különleges és válogatott hangokon énekeltek, a lehető leghatásosabbak voltak, és határozott eredményekkel jártak bizonyos ősi szertartások alkalmával, amelyek azóta régen kihaltak. A fentiekben előadott három összegező megállapításhoz hozzáadhatnánk az alábbi negyediket:

4. Amikor a chittát, vagyis az elmeanyagot tevékenységre bírják absztrakt elgondolások (az isteni értelem megtestesült gondolatai, amelyek hordozzák alkotójuk energiáját és következésképpen előidézik a jelenséghatásokat a három világban), és amikor ehhez az isteni akarat és célkitűzés isteni megértése és összegező elsajátítása adódik, az értelem három aspektusa akkor egyesül. Ezt korábban már érintettük és hívtuk őket:

   1. elmeanyagnak vagy chittának

   2. absztrakt értelemnek

   3. intuíciónak vagy tiszta értelemnek.

   Ezeket a jelölt tudatában egyesíteni kell. Amikor ez megtörtént, a tanítvány felépítette a hidat (az antakaránát), ami összeköti:

   1. a szellemi triádot

   2. a kauzáltestet

   3. a személyiséget.

   Ha ezt elvégeztük, az egói, vagyis lelki test teljesítette szolgálatát, a szoláris Angyal elvégezte munkáját és a lét formai oldalára többé nincs szükség, ahogyan megismertük és alkalmaztuk, mint a tapasztalat eszközét. Az ember belép a Monád tudatába, az EGY tudatába. A kauzáltest széthullik; a személyiség elhalványul, az illúziónak vége. Ez a Nagy Mű elvégzése, s vele egy újabb Istenfiú lépett be az Atyai házba. Valószínű, hogy kimehet még a jelenségek világába onnan, hogy munkálkodjék a Terven, de nem lesz rá szüksége, hogy végigjárja a megnyilvánulás folyamatát, amiként az emberiség teszi. Ezután megalkothatja tevékenysége számára a kifejezés testét, dolgozni tud az energia segítségével, illetve az energiával, ahogyan a Terv diktálja. Jegyezzük meg ezeket az utolsó szavakat, mert ezek tartalmazzák a kulcsot a megnyilvánuláshoz.

A Tizedik Szabály tanulmányozása során figyelmünk előtérbe került energiák tanulmányozása az alábbiak meggondolására hívta fel a figyelmünket:

Személyiségi energia; kisugárzik:

Ezt nagyon fontos lesz figyelembe venni, hiszen a misztikusoknak ez a csoportja hatásában évről évre növekszik.

Planetáris energiák; kisugárzanak:

Csupán néhány dolgot említünk meg az energiáknak erről a részéről, valamint a következőről, mert ez most egy sorozat Tanítás a jelölt számára, nem pedig értekezés az energiáról.

Szoláris energiák; kisugárzanak:

Mindenfajta spekulációkban ezekről az energiákról azt kell észben tartanunk, hogy azok bizonyos általunk déváknak nevezett életeken keresztül érkeznek hozzánk, illetve azok testét képezik a maguk nagyobb vagy kisebb csoportjaiban, és így mi állandóan életek testein belül dolgozunk, s ennél fogva befolyásoljuk azokat. Néhányatok éppen ezért, akik tanulmányokat végeztek az Értekezés a Kozmikus Tűzről kapcsán, értékesnek találhatjátok megjegyezni az alábbi információkat:

1. A fejlődés Ösvényén a legalacsonyabb fajta dévák vagy építők a lila dévák; aztán jönnek a zöldek, utoljára a fehér dévák. Ezek fölött uralkodik egy negyedik, különleges csoport. Ők ellenőrzik a fizikai síkon való lét külsődleges folyamatait.

2. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a fejlődés alacsonyabb lépcsőfokain vannak más, helytelenül déváknak nevezett életcsoportok, amelyek a törvénynek alárendelve működnek, és magasabb szintű lények irányítása alatt állanak. Vannak például a gáz jellegű élet sűrű formái, gyakran szalamandráknak nevezik őket, a tűz elementáljai. Ezek közvetlenül Agni Úr irányítása alatt állnak, aki a mentálsík Ura, és ebben a mentális korban a tűz elem sokkal erőteljesebben lép be az élet mechanizmusába, mint bármikor korábban. Tüntesd el a termékeket, amelyekben a hő az uralkodó, és az egész civilizációnk megáll. Vége lenne a szállításnak, a világítás minden formájának, az egész gyáripart a megsemmisülésbe taszítaná. Ezek a tüzes életek alapvetően megtalálhatók mindenben, ami ég, és a melegben, amely minden életformát fenntart a Földön és minden élő dolognak a virágzását biztosítja.

3. A Megfelelések Törvénye alapján a mentálsíknak megvan az analógiája a fizikai sík harmadik alsíkjában, amire a tudomány most lép. Az értelem az anyagvilágban való fő kifejezésként rendelkezik azzal, amit tudományos civilizációnknak nevezünk.

4. Agni a mentálsíkon uralkodik és az éteri síkok harmadik alsíkján ugyancsak döntő szerepe van. Ő az ötödik mentálsík Ura, fentről lefelé számolva, ha valaki mindenáron ezeket a meghatározásokat akarja alkalmazni a Szimbolizmus kedvéért. Erre a világciklusra Agni befolyása a döntő, jóllehet Indra, a buddhi, vagyis az intuíció szintjének Ura finom ellenőrzést gyakorol, ami állandóan növekszik. Az egész emberiség a negyedik sík felé küzdi magát, ami a három magasabb rendű és a három alacsonyabb rendű egyesülésének síkja, de jelen pillanatban az értelem, vagyis a tűz síkja a legfontosabb.

5. Emlékeztetni kell rá, hogy amiként az egyes testetöltésekben az emberek különböző testekbe fókuszálódnak vagy polarizálódnak - egyszer az asztrálisba, máskor a mentálisba - úgy ezidőtájt az ember feltételezheti, hogy bolygónk Logosza Maga is Mentáltestébe fókuszálódott. Ő, mint mondják, a negyedik kozmikus beavatás felé törekszik, ami lehetővé teszi nekünk a negyedik beavatás felé való törekvést a mi magunk szintjén mert ő előre visz magával bennünket is, mint az Ő testének sejtjeit.

6. Idő múltával Indra kezdi meg kontrollját és belépünk a levegő korszakába. Mennél inkább megnyilvánul a buddhi princípiuma és az egyetlen egységet megközelítjük, annál inkább fogjuk látni életbe lépni a levegő korszakát. Ennek felerősödését látni lehet majd, amint az ember fokozatosan ellenőrzése alá vonja a levegőt. Ezoterikus értelemben a jövőben minden könnyebbé válik, ritkábbá és éterikusabbá. Gondosan választom meg a szavaimat.

7. "A mi Istenünk emésztő Tűz", ez elsősorban Agnira utal, e korszak ellenőrző tényezőjére. A tűz dévái egyre fontosabb szerepet fognak játszani minden földi folyamatban. Nekik adatott az Új Korszak bevezetésének munkája, az új világé és civilizációé és az új kontinensé. Az utolsó nagy átmenetet Varuna, a kozmikus vizek Ura kormányozta.

8. Agni nemcsak a földi tüzek ellenőrzője és uralkodik a mentálsíkon, de határozottan összefüggésben van a szent tűz, a kundalini felébresztésének munkájával. Figyeljük csak meg, hogy a megfelelések miképpen működnek. Az ötödik gyökérfaj nagy része, talán három ötöde közel jár már a Próbaidős Ösvényhez, és az új korszak bekövetkeztével és Krisztus megfelelő időben és a Maga helyén való eljövetelével (tessék csak felfigyelni arra a gondosságra, ahogy ezt kifejeztem; az emberek konkrét eszével kapcsolatos dogmatikus kifejezések nem tanácsosak) sokan lehetségesnek találják majd, hogy a megfelelő külön erőfeszítést megtegyék az első nagyobb Beavatás elnyerését követően. Kezdenek átjutni az ötödikről a negyedik síkra. A Tűz Ura azzal végzi el a maga sajátos munkáját erre a ciklusra, hogy sokakban, akik készek erre, felébreszti a kundalini tüzét. Ez ebben a században kezdődik el és gyakorlatilag végig fog menni az egész következő évezreden.

A munkátok során - a képességetektől függően - ezeknek az uralkodó erőknek a megközelítésére módszerek lesznek bemutatva, de erre szubjektíven kerül sor és nem mágikus tevékenység és varázsigék segítségével. A helyes rezgés elérése automatikusan létrehozza a megfelelő körülményeket és összefüggéseket.

Ismét rámutatnék, hogy nem fogunk időt vesztegetni a planetáris útvesztőben, valamint a szoláris energiák összejátszása körül, hanem a gyakorlati szellemi élet törvényeinek szenteljük magunkat. Csupán egy néhány gondolatot akarok átadni, az elkövetkező korszakkal kapcsolatban, amelyek az embert képessé teszik továbbhaladni dicsőséges öröksége felé, amelybe kikerülhetetlenül be kell lépnie a jó Törvény alapján az újraszületés átélésének segítségével. Az újraszületésen át tanul meg helyesen uralkodni a formán és alkalmazni azt.

Önmagában egyetlen forma sem a személyiség kifejezése. A meghatározás jogosságához három fajta energiának kell jelen lenni, - három fajtának, egyesülve, összevegyítve és összhangba hozva egyetlen működő organizmusban. Egy személyiség tehát mentális energia, érzelmi energia és éltető erő keveréke, és ez a három egy álarc alá van rejtve vagy felfedve (figyeljük meg a terminológiát) sűrű fizikai anyagból álló külső burok vagy forma segítségével. Ez a külső kéreg önmagában a negatív energia egy formája. A három energiának az egysége egy objektív formában az öntudatot eredményezi. Egyesülésük hozza létre az egyéniségnek azt az érzetét, ami jogossá teszi az 'Én' szó használatát, és ami minden történést közöl az énnel. Ahol ez a központi tudatvalóság fennáll, használja az értelmet, érzékenyen reagál az érzelmi testen át és energiával telíti a sűrű fizikait (az éltető testen át), ott megvan a személyiség, egy formát öltött öntudatos létezés. Ez identitástudat más személyekhez viszonyítva és egyaránt igaz Istenre vagy emberre. Azonosságérzet, amely csak a teremtő folyamat során áll fenn, és csupán addig, amíg az anyagi aspektus és a tudati aspektus a természet örökkévaló kettősségét mutatja. Evolúciós alakulásunkban ez nem észlelhető az ember alatti formákban; az embervilágban felismerhető és felismert, de alámerített sőt tagadott lesz az emberen túlinak nevezett nagyobb formákban és nagyobb tudatok által.

A személyiség az a tudatállapot, amelynek az elmeanyagban van a maga fenntartó tényezője, de ezt túl lehet lépni, amikor már ez az elmeanyag többé nem irányít. Minthogy az egyéni elmeanyag szerves része az Egyetemes Elmének, és minthogy az értelem princípiuma minden formában bennfoglaltatik, az egyéniségérzet és az önmagunkról való tudat mindig és örökkévalóan lehetséges. Magasabb tudatállapotoknál azonban végső fokon alárendelt helyzetbe lesz utasítva. Az Isten például mindig és örökkévalóan tudatában van annak a valóságnak, ami az ént alkotja és ami a naprendszer egysége felett uralkodik, valamint a szoláris összjátékot hozza létre más rendszerekkel, de az isteni természet tudata és a szoláris Istenség tudatossága elsősorban nem a személyiséggel van elfoglalva. Elmúlt világkorszakok és tapasztalatok eredményeként - az az isteni tudat küszöbe alatt helyezkedik el, és ugyanannyira a kozmikus ösztöntermészet részévé vált, mint amennyire bármelyik emberi ösztöntermészet atributuma. Az Örökkévaló Figyelem (ha szabad egy ilyen szokatlan kifejezést használnom ott, ahol a szavak szükségszerűen szinte értéküket vesztik!) olyan tudatbirodalmakra összpontosul, amelyek túl vannak felfogóképességünkön. Ezek ugyanúgy túl vannak a mi látókörünkön, mint amennyire egy Bölcsesség Mesterének a tudata túl van egy hangya vagy egér szemhatárán. Ezért hát számunkra értelmetlen ezen rágódni. Számunkra itt van a személyiséghez való eljutás, vagyis a belül lakó én teljes számbavétele vagy figyelembe vétele; azután ott van a személyiség felhasználása és végső soron feláldozása a csoport javáért, az én ezt követő alámerítésével az egyetlen Énbe és az egyéni lélek (tudatos és akaratlagos) beolvadása a Felsőbb Lélekbe.

'Én vagyok', - kiáltja minden emberi lény; 'Én vagyok, aki', - kiáltja minden személyiség, aki felismerte önmaga voltát és személyiségét a benne lakó létező, az igazi személy akaratának kifejezésére használja. 'Én vagyok, aki vagyok' - kiáltja az egyéni lélek, amikor belevész az egészbe és felismeri egy voltát minden lélekkel vagy énnel.

A személyiségként működni kezdő egyén jellemzőit röviden az alábbiakban lehet felsorolni. Azok egyszerűek és világosak és mindenekfelett önösek. Ne felejtsük el, hogy az önmagunk voltának szükségessége felé vezető úton tett elsődleges lépés az önösség. És ugyancsak jól meg kell jegyezni, hogy az előrehaladott és magasan fejlett személyiség elsődleges gátlója az önösség, vagyis az önző magatartás továbbélése. A jellemzők tehát a fejlődés egymásutánjában az alábbiak:

1. A képesség annak kimondására, hogy én vagyok, én kívánom, én vágyom, én akarom.

2. A lét tudata a magunk parány univerzumának központjában. "Körülöttem sürögnek a Mennyek és forognak a csillagok pályáikon" a mottója ennek az állapotnak.

3. A drámai érzék és az a képesség, hogy valaki saját környezete központjának képzelje magát.

4. Felelősségérzet és hajlandóság az emberiség családjának minket körülvevő tagjait tőlünk függőnek tartani.

5. A fontosságérzet - az előbbi folyománya. Ez hatalomban és befolyásban nyilvánul meg, ott ahol egy valóságos és következetesen ébredő entitás van a "persona" mögött, és hetvenkedésben és nagyotmondásban, ott, ahol egy kis önző teremtményről van szó.

6. A hatalom, hogy úgy használja a teljes berendezést, hogy az értelem és az agy szinkronban működjék és ezáltal az érzelmi természet alárendelt, korlátozott és irányított legyen. Ez magában hordozza a gondolkodás alkalmazására való hatalom állandó növekedését.

7. A koordinált életre való képesség, hogy a teljes ember működjék és vezesse őt a célkitűzés (az akarati energiát kifejezve), a vágy (kifejezve az érzelmi vagy pszichikai természetet) és a vitalitás, amely a fizikai hordozót egy sorba lendíti a célkitűzéssel és a vággyal.

8. Hatalom befolyásolni, uralni, vezetni és megtartani másokat az egyéni vágy és célkitűzés keretein belül.

Amikor ezt az állapotot sikerül elérni, a személyiséget jelentő három energia sikeresen összeolvadt és egymásba merült, és a bennünk lakó én mechanizmusa vagy műszere jól használható és értékes felszerelés lett. Az ember hatékony személyiséggé lesz és egy csoport központjává válik; egyszeriben más életek fókuszpontjában találja magát, befolyásos vonzó egyéniség, uralkodik mások felett, emberi egységeket csoportokba egyesít és szervez. Szervezetek és pártok vezetője lesz, vallási és politikai testületeké, egyes esetekben nemzeteké. Így jönnek létre és lelnek önmagukra a domináns személyiségek; felfedezik a különbséget a hatalom központja, az én és a berendezés között; végezetül pedig hivatástudatra ébrednek a kifejezés igazi értelmében.

Meg kell jegyezni, hogy ez a folyamatos fejlődés párhuzamos a lélektudat belső növekedésével, jóllehet ennek a belső növekedésnek a kifejezésmódja nagyban függ a sugártól, amelyen a szellemi Entitás található.

Egy pontot meg kellene itt jegyezni, mert erre a jelölteknek gondosan emlékezni kell. A "szellemi növekedés" szavaknak szokásos értelmezése általában a vallásos növekedés. Az embert szelleminek vélik, ha érdeklik őt az Írások, ha egyház tagja, és jámbor életet él. De ez nem igazán jó meghatározás, mert nem terjed ki mindenre. Abból a benyomásból nőtt ki, amit az emberi gondolkodásra a Halak Korszakának terminológiája, a hatodik sugár befolyása és a Keresztény Egyház tevékenysége gyakorolt - amelyek mind szükségszerűek és a nagy tervhez tartozók voltak, de amelyek (elválva örökkévaló összefüggéseiktől) bizonyos isteni kifejezések túlhangsúlyozásához vezettek, valamint az isteni tudat éltető megnyilvánulásaitól eltérő dolgok többre értékeléséhez.

A 'szellemi növekedés' szavak igaz jelentősége sokkal szélesebb és többet tartalmazó, mint a vallásos és misztikus irodalom és metafizikai igazságokat terjesztő szervezetek közegén át történő megnyilvánulások. Hatalom, cél és akarat isteni minőségek és kifejezések, és egyforma tisztasággal mutatkoznak meg egy Mussolinin vagy egy pápán keresztül. Mindkét esetben a megnyilvánulás mechanizmusa módosítja és fokozza le a minőségeket és szolgál akadályul. Egy hatékony személyiség az emberi megnyilvánulás bármely területén működhet és tevékenysége a szellemi szót éppen csak annyira határolja le, amennyire az magasrendű idealizmuson alapszik - a legnagyobb jót a legtöbbnek és önfeláldozó törekvésen. Ez a három - az idealizmus, a csoportszolgálat és az önfeláldozás - azoknak a személyiségeknek a jellemzője, akik egyre érzékenyebbekké válnak a lélek aspektus iránt, lévén ennek a léleknek a minőségei a tudás, a szeretet és önfeláldozás.

Ezért van minden igazán ezoterikus iskolában a hangsúly a motivációra helyezve. Erősen individualista emberek, akik csoporttudatot fejlesztenek, néhány életen belül elkerülhetetlenül utat találnak ezoterikus iskolákhoz és olyan módon kell őket irányítani, hogy a lelki természet beburkolja, leküzdje és használja fel a személyiséget.

Azoknak a személyiségeknek, akik még nem lélekközpontúak és -irányítottak, a kiemelkedő jellemvonásaik az uralkodni vágyás, az ambíció, a büszkeség és az egész iránti szeretet hiánya. Jóllehet gyakran van bennük szeretet a nekik szükséges vagy kényelmükhöz hozzájáruló emberek iránt.

Tehát az emberiség folyamatos fejlődésében az alábbi állomások vannak:

1. az állati tudat

2. az érzelmileg polarizált egyén, önző és vágyaktól vezérelt

3. a két előbbi szint, plusz a környezeti körülmények növekvő intellektuális felfogása

4. a család és barátok iránti felelősség szintje

5. az emberi megnyilvánulás néhány területe feletti befolyásra és hatalomra való vágyódás és törekvés szintje

6. a személyiség berendezésének koordinálása a fenti ösztönzés hatása alatt

7. az önzően és gyakran rombolóan alkalmazott befolyásolás szintje, mert a magasabb rendű dolgokat nem észleli

8. az egyenletesen növekvő csoporttudat szintje

   ez tekinthető:

   a) a lehetőségek területének

   b) a szolgálat szférájának

   c) helynek, ahonnan a mindenki javát szolgáló áldozatnak dicső tere nyílik

Ez az utóbbi állapot az embert a tanítványság ösvényére helyezi, amely, talán mondani se kell, magába foglalja a korábbi fázisokat, a próbaidősséget vagy próbázást.

A probléma magában foglalja annak a megállapítását, hogy a létra melyik fokán és melyik fázisban van valaki egy bizonyos időben. Minden emberi lény mögött életsorozatok húzódnak és néhányan most már az uralkodóan önző személyiségi megnyilvánulás szintje felé vették útjukat és teljesen tudatos odafigyeléssel sikerült egyénné válniuk. Számukra ez ugyanaz az egy lépés előre, mint mindnyájatok számára a tanítványság. Mások már személyiségek és megkezdték a kísérletet a rajtuk keresztül áramló energiával, és maguk köré gyűjtik azokat az embereket, akik az ő hangjukra rezegnek és akik számára határozott üzenettel rendelkeznek. Ezért vannak az apró csoportoknak a miriádjai a nagyvilágban, amelyek az emberi megnyilvánulás minden ismert területén működnek. Ismét mások túljutottak már ezen a szinten, és összpontosulni kezdtek a személyiségi megnyilvánulásból az emberi élet három világában és egy olyan energiából nyerték indítékukat, ami a személyiségi energia magasabb aspektusa. Többé nem azért dolgoznak és terveznek és küszködnek, hogy kifejezhessék személyiségüket és rányomják a világra egyéniségük bélyegét, vagy hogy olyan emberek csoportjait gyűjtsék magnetikusan maguk köré, akik büszkeségük és ambíciójuk forrását is táplálva felnéznek rájuk, és akik befolyásossá és fontossá teszik őket. A dolgokat egy újabb és igazabb perspektívából kezdik látni. Az Egész fényében a kicsi énnek a fénye elhalványul, mint ahogyan a test minden atomjában meglévő fény összegyülemlik és semmivé lesz a lélek teljes dicsőségben előtörő fényében.

Ha a célkitűzés szintje az önzetlenség, a szolgálat, az alárendelés az Egyetlen Énnek, valamint a csoportért hozott áldozat lesz, az ember elért arra a pontra, hogy befogadják a világ misztikusainak, tudóinak és csoportmunkásainak csapatába, mely utóbbi a bolygó Hierarchiájának tükröződése a fizikai síkon.