Gyakran beszéltünk a tudóknak arról az egyesítő csoportjáról, amelyik elkezdte tevékenységét a Földön, laza kötelékekben gyülekezik egybe, és inkább egy belső szellemi kötelék tartja össze, sem mint bármilyen külső szervezet. A bolygó Hierarchiája mindig is létezett és az emlékezetet megelőző időktől kezdve a korszakokon át az emberek fiai közül azok, akik alkalmassá tették magukat a munkára és akik megfeleltek a követelményeknek, útjuk során azoknak a rangjára emelkedtek, akik a világ fejlődésének hátterében állnak és a kicsinyek sorsát vezérlik.

Fokozatuk és munkájuk elméletileg ismert, sőt néhányuk neve is kijutott a tömegek közé, - hogy milyen áron és személyes áldozat révén, azt a tömegek soha nem fogják megtudni. Az adeptusok Hierarchiájával nem fogok foglalkozni. Az erről szóló könyvek könnyen hozzáférhetőek, de azzal a szükséges fenntartással kell olvasni őket, hogy szimbolikusak a magyarázataik és a szavaknak korlátozott a lehetősége.

Egy esemény azonban zajlik a Földön, ami a maga módján legalább olyan jelentőségteljes és fontos, mint az atlantiszi időkben az a válság, amikor a fizikai, az éltető és asztráltestek összehangolódtak és egyetlen fontossággal bíró egységbe formálódtak. Az akkori idők jelöltjeinek gyakorlatoztatására az "odaadás jógáját" vagyis a bhakti jógát vezették be. A fizikai síkon magukról másolatot (már amennyire egy ilyen másolat lehetséges volt akkor) szerveztek azokból, akik odaszenteléssel tudtak dolgozni és a szertartások és képek segítségével meg tudtak tanulni néhány olyan tevékenységi módszert, amelyekkel véghez lehetett vinni a Hierarchia munkáját a Földön, és ezzel fel tudtak állítani egy gyakorló iskolát azok számára, akiket majd később fogadnak be a Hierarchia soraiba. Ennek az atlantiszi csoportnak a maradványai fennmaradtak számunkra a modern Szabadkőműves mozgalmakban, a Hierarchia munkája ilyen módon jelekben és szimbólumokban lett megörökítve. Így őrződött meg az emberi faj tudatában egy nagy jelentőségű planetáris állapot képbeli megjelenítése, amely az emberiség családjában e három aspektus összehangolódásában mutatkozott meg. De ez elsősorban anyagi volt. Forma és szimbólum, szerszám és berendezés, templom és hang, ceremónia és a külsőségek voltak a jelentős tényezők; eltakarták az igazságot, így tehát csak külsődleges és látható formáját őrizték meg a belső, szellemi valóságnak. Azokban a napokban csupán azoknak volt szabad részt venniük e misztériumokban és tevékenységekben, akik vágyat és kívánságot éreztek magukban a misztikus látásra, akikben elmélyült a szeretet és szellemi ideáloknak szentelték magukat. Nem kívánták tőlük, hogy aktív értelemmel rendelkezzenek, intellektuális erejük gyakorlatilag semmi nem volt. Szerették és igényelték a tekintélyt; szertartások segítségével tanultak; a Nagyoknak szentelték magukat, Akik a világi páholyok tisztségviselői mögött álltak nevükkel és alakjukkal. Az ész nem játszott szerepet. Ezt meg kell jegyezni. Nem voltak személyiségek.

Ma egy másik nagy válságpillanathoz érkezett a világ. Most nem a jelenlegi világhelyzetre utalok, hanem az emberi tudat állapotára. Az ész elérkezett működési hatalmához, a személyiségek összehangolódtak. Az ember három aspektusa egybeolvadott; az adeptusok Hierarchiájából egy újabb formáció jöhetett létre. A fizikai síkon minden külsődleges szervezés, szertartás, vagy külső forma nélkül összeállt - csendben, állhatatosan és erőteljesen - egy csoport férfi és nő, akiknek tevékenysége minden bizonnyal meg fogja haladni az előző hierarchikus erőfeszítéseket. Minden egyház, minden csoport, és minden szervezet helyére ők állnak, és a válogatott lelkek rendjét fogják alkotni, akik majd uralják és vezérlik a világot.

Az összes nemzetből lettek kiválogatva, de nem a vigyázó Hierarchia vagy valamelyik Mester válogatta ki és gyűjtötte össze őket, hanem reagálási képességük a szellemi lehetőségre, áramlatra és hívó hangra. Minden csoportból, egyházból és pártból jönnek elő és így azok valóságos képviselői lesznek. Ezt nem saját törekvésük és büszkeségtől hajtott terveik nyomására teszik, hanem szolgálatuk igazi önzetlenségéből. Utat találnak a csúcsra az emberi ismeretek minden területén, nem azért mert hangosan hirdetik elgondolásaikat, felfedezéseiket és elméleteiket, hanem mert látókörük olyan átfogó és az igazság közvetítésében olyan széleskörű, hogy minden történésben Isten kezét látják, minden formán az Ő keze nyomát, és az Ő hangja zeng minden közvetítő csatornán át a szubjektív realitás és az objektív külső forma között. Ők mindenféle fajtákból valók, különféle nyelveket beszélnek, felölelik az összes vallást, a tudományokat és filozófiákat. Jellemzőik az összegezés, az átfogóképesség, az intellektualitás és a finom értelmi fejlettség. Egyetlen hitvallást sem mondanak a sajátjuknak, kivéve a Testvériség vallását, amely az egyetlen Életen alapszik. Nem ismernek el maguk felett tekintélyt, csakis a saját lelkükét, sem Mestert, kivéve a csoportot, amit szolgálnak, és az emberiséget, amely iránt mélységes a szeretetük. Nem kerítenek maguk köré barikádot, de széleskörű tolerancia a vezérelvük, egészséges értelem és helyes arányérzék. Nyitott szemmel tekintenek az emberek világára és felismerik azokat, akiket fel tudnak emelni és akik mellé úgy tudnak odaállni, ahogyan a Nagyok teszik - emelve, tanítva, segítve. Felismerik a mellettük haladókat és a velük egyenlőket, ha találkoznak felismerik egymást, és az emberiség megváltásának munkájában vállvetve állnak munkatársaikkal. Nem számít, ha a terminológiájuk különböző, ha a szimbólumok vagy az Írások megfejtésében változók, ha bőbeszédűek vagy szűkszavúak. Meglátják csoporttagjaikat minden területen - a politikai, a tudományos, a vallási és a gazdasági területen is - jelét adják a felismerésnek és testvéri kezet nyújtanak. Hasonlóképpen felismerik Azokat is, akik előttük léptek fel a fejlődés létráján és Tanítókként üdvözlik Őket, igyekeznek megtanulni Tőlük mindazt, amit Azok olyan buzgón próbálnak közölni velük.

Ez a csoport a múltban állt össze, és erről a múltról még szólok; jelezni fogom a jelen helyzetet is és megjósolom valamelyest azokat az általános vonalakat, amelyek mentén szövetségük és jövő tevékenységük haladni fog. Egy ilyen csoport formálódik, ez igaz, és jó előjel az elkövetkező évtizedekre. Csendes és rejtett utakon már éreztetik jelenlétüket, egyelőre azonban elsősorban szubjektív befolyásukat.

Kezdjük a múlttal. 1400-körül a Mesterek Hierarchiája nehéz helyzettel került szembe. Ami a második sugár tevékenységét illeti (amelynek a szellemi igazságot kellett terjesztenie) bekövetkezett az, amit ennek az igazságnak a teljes kivetítéseként lehetne meghatározni. Az első sugár tevékenysége mélyreható megkülönböztetéseket és kikristályosodásokat hozott magával a világ nemzetei és kormányai között. A konkrét ortodoxiának ez a két feltétele és a politikai különbségek számos generáción át fennmaradtak és még mindig vannak megnyilvánulásai. Ma hasonlóak a körülmények mind a vallási világban, mind a politikaiban. Ez igaz, ha valaki Indiára vagy Amerikára gondol, Kínára vagy Németországra, vagy ha valaki tanulmányozza a buddhizmus történetét, annak megannyi szektájával, a protestantizmust az egymással harcoló csoportok miriádjaival, vagy a számos filozófiai iskolát Keleten vagy Nyugaton. E körülmények széleskörűen elterjedtek és a közfelfogás jócskán megoszlik. De az ügyeknek ilyetén állása jelzi az elkülönülés korszakának betetőzését és olyan sok évszázaddal ezelőtt, a gondolat erőteljes megkülönböztető jellegének végét.

Miután vigyázták és megfigyelték az ügyeknek ezt a menetét újabb száz esztendőn át, fajunk Idősebb Testvérei 1500 tájékán összehívták az összes részleg konklávéját. Céljuk az volt, hogy meghatározzák, hogyan lehetne az integrációs törekvéseket, ami lényegében a mi egyetemes rendünk kulcsa, felgyorsítani, és milyen lépéseket kellene tenni, hogy a gondolkozás világában összegezést és egységesítést sikerüljön elérni, ami a mindent életbe hívó isteni Élet céljának megnyilvánulását teszi lehetővé. Ha egyszer a gondolkodás világa egységesült, a külső világ is egységbe rendeződik. Itt arra kell gondolni, hogy a Mesterek hosszabb terminusokban gondolkodnak és dolgoznak, fejlődési törekvéseiknek szélesebb ciklusaiban. Az apró és időszakos ciklusok, a kozmikus folyamatok apró ár-apályai, nem elsődlegesen kötik le az Ő figyelmüket.

Ezen a konklávén három dolgot kellett elvégezniük:

1. A lehető legnagyobb távlatban szemlélni az isteni tervet, és felfrissíteni e látománnyal elméiket.

2. Megjegyezni, hogy milyen befolyásoló tényezőket vagy energiákat lehetett elérni a távolabbi törekvésekhez való felhasználásra, amelyeknek ők elkötelezték magukat.

3. Úgy képezni ki a férfiakat és a nőket, akik akkor próbaidősek, tanítványok és beavatottak voltak, hogy megfelelő időben rendelkezésükre álljon a segítők elég nagyszámú csoportja, akikre a jövendő századokban számíthatnak.

Ezekkel a jelöltekkel két problémájuk volt:

1. Foglalkozniuk kellett egy - még a leghaladottabb tanítványok részéről is elkövetett - hibával, amit a tudatosság folyamatosságának megőrzésében követ el, s amely hiba még ma is megnyilvánul, még beavatottaknál is.

2. A Mesterek a tanítványok elméjét és agyát különös módon érzéketlennek találták a magasabb kapcsolatokra, és ez is olyan körülmény, ami még mindig uralkodó. A tanítványoknak, akkor éppúgy, mint most, voltak törekvéseik, vágyuk, hogy szolgálják az emberiséget, hajlandóságuk és alkalomadtán még meglehetősen jó mentális berendezésük is, de az a telepatikus érzékenység, a Hierarchia rezgéseire való ösztönös reagálás és az alacsonyabb rendű pszichizmustól való mentesség, ami az intenzív, intelligens munka szükséges előfeltétele, egyszerűen hiányzott. Egyébként ez most is kétségbeejtően így van. A világ állapota valamint a fejlődés iránya eredményeként a telepatikus érzékenység határozottan fejlődőben van, és ez (a belső szint munkásai számára) a legbátorítóbb jelzés, de a pszichikus jelenségek szeretete és a hierarchikus munkások különböző fokozatainak rezgése közötti különbség érzékelésének hiánya még mindig nagyon hátráltatja a munkát.

Itt megkérdezhetnétek, és jogosan: mi ez a terv? Amikor én a tervről beszélek, nem valami olyan általános dologról szólok, mint a fejlődés terve, vagy az emberiség számára készített terv, amit mi egy meglehetősen jelentés nélküli kifejezéssel lélek-kibontakozásnak nevezünk. A tervmenetnek ez a két aspektusa a mi bolygónkra nézve adott, és ezek csupán módozatok, eljárások és eszközök különleges céllal. A terv, ahogyan az most érzékelhető, és amelyért a Mesterek állhatatosan munkálkodnak, a következőképpen határozható meg: - az emberiség soraiban egy szubjektív összefoglalás és egy telepatikus összjáték eredménye, ami végső soron még az időt is el fogja törölni. Minden ember számára lehetővé teszi a múlt eredményeit és ismereteit, nyilvánvalóvá teszi az ember számára eszének és agyának igazi jelentőségét, és e berendezés mesterévé teszi őt; ezáltal mindenütt jelenvalóvá teszi és végső fokon kitárja a mindentudás ajtaját. A tervnek ez a továbbfejlesztése az emberben az isteni cél intelligens és kooperatív megértését fogja eredményezni, amiért az Egy, Akiben élünk és mozgunk és vagyunk, bölcsnek vélte a testetöltésnek való alávetetést. Nehogy azt higgyétek, hogy úgy tudok a tervről beszélni, ahogy az valójában van. Egyetlen ember számára sem lehetséges a beavatás harmadik fokozata alatt, hogy belepillantson és még kevésbé, hogy megértse. A mechanizmus kialakítása, aminek segítségével a tanítvány összefüggésbe kerülhet Azokkal, akik felelősek a tervek kidolgozásáért, és a képesség megismerni (és nem csupán halványan érzékelni) az egésznek azt az apró aspektusát, ami a közvetlenül következő lépés, és amellyel az együttműködés lehetséges, ezek minden tanítvány számára elérhetőek és célként kell a jelöltek elé tartani. A törekvéseiben még nem kellően állhatatos próbaidős tanítvány kivételével tehát mindenkinek azért kell küzdeni, hogy elérje a tudat folyamatosságát és felébressze a belső fényt, ami, ha láthatóvá válik és intelligensen alkalmazzák, a Terv újabb aspektusait segít megvilágítani, különösen pedig azt, amelyre a megvilágosodott tudó reagálni és vele hasznosan szolgálni tud.

Ennek végrehajtása volt az elmúlt négyszáz év során kapott minden képzés célja, és ebből a tényből képet alkothattok fajunk Tudóinak végtelen türelméről. Lassan és tudatosan dolgoznak, sietség érzetétől is mentesen céljuk eléréséért, de - és itt van a közvetlen érdekessége annak, amit közölnöm kell - igenis van időhatáruk. Ez a Ciklusok Törvényén alapszik. Ez a lehetőségek bizonyos időszakainak működésére vonatkozik, amelyeknek szükségszerűen határidejük van. A lehetőségeknek e mostani időszaka folyamán erők, behatások és energiák működnek időlegesen, és a Mesterek ezeket igyekeznek hasznosítani.

Előre tekintve, a konklávé alatt, amelyre már utaltam, fajunk összegyülekezett Szolgálattevői megismerhették a Vízöntő-korban elkövetkező jövőt, annak különleges energiáival és meglepő lehetőségeivel. Ezt Ők tudomásul vették és igyekeznek előkészíteni az embert erre a korszakra, amely mintegy kettőezer-ötszáz évre tehető, és amely, ha megfelelőképpen használják fel, magával hozza az emberiség tudatos és intelligens egységességét és produkálni fogja azt, amit én előszeretettel "tudományos testvériség"-nek nevezek a meghatározás olyan közkedvelt szentimentális körülírásának ellenmeghatározásaként.

Úgy tűnt számukra abban az időben, hogy két dologra lesz szükség, mielőtt a Vízöntő-kor eljövendő ható tényezőit haszonnal lehet alkalmazni. Először is az emberiség tudatát fel kell emelni a mentálsíkra. Úgy ki kell terjeszteni, hogy ne csak az érzelmek és érzések világát foglalja magába, hanem az intellektusét is. Az emberi értelmet széleskörűen és általánosan aktivizálni kell és az emberi intelligencia teljes szintjét meg kell emelni. Szükséges volt, másodszor, valamit tenni az elkülönülés, az elszigetelődés és az előítélet korlátainak lebontásáért, amelyek távol tartották az embereket egymástól, és, ahogyan Ők előre látták, ez csak fokozódni fog. Az emberek ciklusról-ciklusra egyre inkább saját énjükbe burkolóztak - önelégültségbe, elzárkózásba és faji büszkeségbe. Mindez elkerülhetetlenül mély szakadásokhoz vezetett, világméretű barikádok emeléséhez nemzet és nemzet, fajta és fajta között.

A Hierarchia tagjainak az az elhatározása, hogy gyorsabban képezi az emberek értelmét és egy még általánosabb egység felé emeli őket olyan döntéshez vezetett, amibe beletartozott a csoport egységek kialakítása és magával hozta a munkálkodók és gondolkodók azon csoportjainak felállítását - saját tevékenységük révén - amelyek olyan széleskörűen uralták és összeolvasztották a világot az elmúlt három-négy évszázad során. A konklávé időpontjától világosan körvonalazott, határozott és különleges csoportmunka vette kezdetét, amiben minden csoport valami egyedit mutatott be az igazságból és a valóság megismerésének valamely aspektusát képviselte.

E csoportok általában négy főbb részlegre bonthatók: kulturálisra, politikaira, vallásosra és tudományosra. Az újabb időkben három másik csoport körvonalazódik határozottan: ezek a filozófiai, pszichológiai és a pénzügyi csoportok. Filozófusok persze mindig is voltak velünk, de nagyrészt elszigetelt egységekben, amelyek az igazuk melletti kiállással és elkülönüléssel jellemezhető iskolákat alapítottak. Most nincsenek kiemelkedő alakok, mint a múltban, inkább bizonyos eszméket képviselő csoportok. Alapvető fontosságú, hogy a gondolkodók e hét csoportjának munkáját a hierarchikus program részének tekintsük, azzal a szándékkal tervezve, hogy egy bizonyos szituációt teremtsen, bizonyos előkészítő körülményeket hozzon létre és meghatározó szerepet játsszon a világ fejlődéséért végzett munkában, már ami az emberiséget illeti.

A különböző sugarak hatása alatt a tevékenység ciklusai során emberek kis csoportjai kiemelkedtek, eljátszották szerepüket csoport formációban, és eltűntek, gyakran nem is észlelve a köztük fennálló egységet, sem pedig munkatársaikat. Amint az minden értelmes történelmi visszatekintésben megtalálható, a munka, amit az emberi fajért végeztek és hozzájárulásuk az emberiség látványos fejlődéséhez teljesen nyilvánvaló. Nincs időm arra, hogy felsoroljam e csoportokat, mindazokat, akik őrködtek egy-egy különleges együttműködés felett, és nyomon kövessem az általuk végzett munkát, vagy, azokat a szubjektív indítékokat, amik alapján tették. Csak jelezni tudom törekvéseik irányát és valamely megvilágosodott történelemtanulóra hagyom szellemi munkájuk aranyfonalának követését, amint ők az emberi faj értelmi szintjét megemelték, és az embert összefüggésbe hozták a világgal, amelyben lakik, felnyitva szemét nemcsak az anyag és a forma természetére, hanem saját lénye rejtett mélységeire is. Tevékenységük révén van egy szoros rokonságban álló emberiség, bár még nem egyesült, de egy emberiség, amely három dologgal jellemezhető:

1. Bámulatos összefüggés és közlési képesség, amit a rádió, a sajtó, a modern szállítás valamint a telefon meg a távíró szolgál.

2. Széleskörű emberbaráti vállalkozás és az embertestvérek iránt érzett felelősség megnövekedése, ami tökéletesen ismeretlen volt 1500-ban. A Vörös Kereszthez hasonló mozgalmak, nevelési-oktatási alapítványok, kórházak és a jelenlegi gazdasági segély-programok, amelyek minden országban megtalálhatók, ennek a külső megnyilvánulásai.

3. A teljes emberi család tudatos vagy nem tudatos két alapvető csoportra válása: először azokra, akik a dolgok régi rendje mellett állnak, reakciósak és elkülönítők. Ők a szeparatív nacionalizmust képviselik, az elhatárolódást, a szolgaságot és a szervilis engedelmességet; a vallási szektarianizmust példázzák és a felsőbb hatalomtól való függést. Minden modern újítás és haladás ellen vannak. Másodszor azokra, akiknek látomása az egyesült világ, amelyben az Isten iránti szeretet az embertársi szeretetet is jelenti, és ahol minden vallási, politikai és oktatási tevékenység indítékát egy világtudatosság és a teljes egész, nem pedig a rész jóléte jellemzi.

Az egyesülés, amelyre, az előretekintő emberek vágynak, nem járhat egyetlen rész elhanyagolásával sem, hanem igenis magában foglalja minden egyes rész ápolását és gondozását, hogy ezzel hozzájárulhasson az egész szervezet jóllétéhez. Magában foglalja például a helyes kormányzást és minden nemzeti egység megfelelő fejlesztését, hogy azok kielégítő módon elláthassák nemzetközi kötelezettségeiket és így a nemzetek világtestvériségének részét alkothassák. Ez a felfogás még csak nem is tartalmazza egy világállam megalakítását, de benne van az egyetemes köztudat kialakítása, amely megvalósítja a teljesség egységét, és ezzel létrehozza az elhatározást, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért, ahogy mondani szokás. Csak ilyen módon lehet végrehajtani egy nemzetközi szintézist, amelyet politikai és nemzeti önzetlenség fog jellemezni. Ez az egyetemes lelkiállapot ismét csak nem fogja kikerülhetetlenül magába foglalni egy világ- vagy egyetemes vallás megalapítását, csupán annak elismerését kívánja, hogy az igazságnak és a hitnek bármiféle alakulása csak részleges időben és térben, és pillanatnyilag a kor és a fajta temperamentumához és körülményeihez igazodik. Akik az igazság valamely különleges megközelítését részesítik előnyben, azért még el fognak jutni annak megértéséhez, hogy más megközelítések és a megnyilvánulások és terminológiák más módjai, vagy az istenség meghatározásának eltérő útjai éppen olyan helyesek lehetnek és önmagukban az igazság aspektusait képviselhetik, amelyek esetleg nagyobbak és távolabbiak, mint amelyeket az ember jelenlegi berendezésével megragadni és kifejezni képes. Még Maguk a Nagyok is csupán ködösen érzékelik a valóságot, és jóllehet tisztában vannak a mélyebben fekvő célokkal, inkább mint a tanítványaik, mégsem látják még Ők sem a végső célt. Ők is kénytelenek olyan jelentést nem hordozó kifejezésekkel élni tanításaikban, mint Abszolút Valóság és Végső Felismerés.

Innen van, hogy az elmúlt három évszázad során csoport jelent meg csoport után, eljátszották szerepüket és ma mi aratjuk le elvégzett munkájuk gyümölcsét. A kulturális csoport égisze alatt például látjuk kiemelkedni az Erzsébet-kor költőit, a német zeneszerzőket és a Victoria-kor zeneszerzőit. Képzőművészek csoportjaival is találkozunk, akik híres iskolákat alkottak Európa dicsőségére. Két híres csoport, az egyik kulturális, a másik meg politikai, ugyancsak szerepet játszott, az egyik hozta létre a reneszánszot, a másik műve a francia forradalom volt. Munkájuk hatása még ma is érezhető. Hiszen a modern humanista mozgalom, hangsúlyozva a múltat, amelyet a jelen teljesített ki, és az ember adottságainak gyökereit kutatva a korábbi irányzatokban, a reneszánszhoz nyúl vissza. A forradalom és az ember elhatározása, hogy isteni jogaiért harcoljon az első indíttatását és lökését a francia forradalomtól kapta. Felkelés, politikai pártok alakulása, az osztályharc, ami olyannyira uralkodó manapság, és minden ország széthasadása egymással harcoló politikai csoportokra, jóllehet csak elszórtan jelentkezett mindig, egyetemessé vált az elmúlt kétszáz év folyamán, és mindez a Mesterek által elindított csoporttevékenység eredménye. Az emberek általuk nőttek fel és tanultak meg gondolkodni, és még ha esetleg helytelenül is gondolkodnak, és katasztrofális kísérletekbe kezdenek is, a végső jó vitathatatlan és kikerülhetetlen. A nem gondolkodót az átmeneti kellemetlenségek, múló depressziók, háború és vérengzés, a nyomorúság és züllöttség a pesszimizmus mélységeibe dönthetik. De azok, akik tudják és érzékelik a Hierarchia kezének benső vezetését, tisztában vannak vele, hogy az emberiség szíve egészséges, és kikerülve a jelenlegi káoszból és talán nagyrészt amiatt, ki fognak belőle emelkedni a hozzáértők, hogy kezeljék a helyzetet, és meg fognak felelni az egyesítés és összesítés feladatának. Ezt az időszakot okkult oldalról úgy hívják hogy: "kor, amely helyreállít mindent, ami a bukásban összetört". Eljön az idő, amikor a széthullott részeket egyesíteni lehet és az egész ismét együtt fog állni korábbi tökéletességében. Vallási csoport is hasonlóképpen sok volt, - olyan sok, hogy felsorolni őket reménytelen. Ott vannak a katolikus misztikusok, ők a Nyugat dicsősége, ott vannak a protestáns lutheránusok, kálvinisták és metodisták, a Zarándok Atyák - ezek a savanyú és buzgó emberek -, a hugenotta és a morva mártírok, és a modern szekták ezrei minden csoportban. Ezek mind elvégezték a szolgálatukat és elvezették az embereket a lázadás pontjára, el a hatalommal való egyetértéstől. Az önmagukért való gondolkodás állapotáig vitték el az embereket a maguk egyedi példáinak az erejével. Kiálltak a szabadságért és a tudás személyes jogáért.

Ez utóbbi csoportok nagyrészt a hatodik és hetedik sugár befolyása alatt működtek. A kulturális csoport a negyedik sugár irányítása alatt emelkedett ki, míg az első sugár a politikai tevékenységeket ösztönözte, ami az ilyen változásokat létrehozta a nemzetekben. Az ötödik és harmadik sugár indítékai nyomán tudományos kutatók csoportjai láttak munkához, olyan erőkkel és energiákkal dolgoztak, amelyekből az isteni Élet áll. Ők az Isten külső ruházatával foglalkoztak, kívülről kezdték a kutatást befelé, és bebizonyították az embernek a maga lényegi egységét minden teremtettel és belülről fakadó és életbe vágó rokonságát az élet minden formájával. Az egyedek neve minden csoportban légiónyi, és viszonylag nem fontos. A csoport és tagjai összműködése az, ami számít. Érdekes megjegyezni, hogy a tudományos csoportban különösen említésre méltó az egység, mert tagjai egyenként mentesek a szektariánizmustól és az önző versengéstől. Ugyanez nem mondható el a vallási és a politikai csoportokról.

A sok nemzethez és a Földön élő emberek miriádjaihoz viszonyítva a különböző részlegekhez tartozó formáló csoportok kevesen vannak. Tagjaik, hozzájárulásuk az emberi megnyilvánulások megnövekedéséhez és helyük a tervben elég könnyedén követhetőek. A kiemelni való az, hogy mindnyájukat az élet belső, szubjektív oldala motiválta; isteni sugallatra jöttek elő és különleges feladat elvégzésére. Mindegyik a kezdő tanítványi szinten levőkből és az alacsonyabb szintű beavatottakból állt össze; mindegyiküket a saját lelkük vezette szubjektíven, lépésről-lépésre, s ugyanakkor tudatosan működtek együtt a Tudók Hierarchiájával. Ez volt a helyzet már akkor is, amikor az egyes emberek egyáltalában nem voltak tisztában még a csoportban elfoglalt helyükkel és a csoport isteni küldetésével. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egyetlen tévedés sem történt, jóllehet az egyén nem szerzett újra meg újra tudomást a sikerről. Ezeket a munkásokat az jellemezte, hogy az utókor számára építettek. Az, hogy követőik hibáztak, és hogy aki felelős volt ezért a munkáért, az nem maradt hű az ideálhoz, kétségbeejtően igaz, de az eredeti csoport egységesen eredményes volt. Ez bizonyosan megtagadja a pesszimizmust, és a szubjektív tevékenység növekvő hatását bizonyítja.

A három csoport, amelyekre korábban utaltam, egy szó magyarázatot kíván. Tevékenységük furcsán különbözik a többi csoportétól; rangosabbjai az összes sugárcsoportból kerültek ki, ámbár a harmadik csoport tagjai (a pénzügyiek) elsősorban a hetedik sugáron, a szertartásos szervezetekén találhatók. Felbukkanásuk sorrendjében ezek a filozófusok, pszichológusok és üzletemberek csoportjai.

A modernebb kor filozófusainak csoportja már nagy erővel alakítja a gondolkodást, míg az ázsiai filozófusok ősi iskolái éppen most kezdik befolyásolni a nyugati gondolkodást. Elemzés, egymáshoz való viszonyítás és összegezés révén az ember gondolati ereje fejlődik és az absztrakt értelmet egyesíteni lehet a konkréttal. Működésük segítségével éppen ezért az embernek ez a különös érzékenysége az ösztön, az intellektus és az intuíció három kiemelkedő jellemzőjével elérkezett az intelligens együttműködés állapotába. Az ösztön az állatvilággal rokonítja az embert, az intellektus egyesíti embertársaival, míg az intuíció felfedi az isteninek az életét. E három mindegyike a filozófiai kutatás tárgya, mert a valóság természete és a tudás értelme a filozófusok témája.

A két legmodernebb csoport a pszichológusoké, akik a delphói felszólítás értelmében működnek: "Ember, ismerd meg önmagad!", és a pénzügyiek, akik azok felett az eszközök felett őrködnek, amik révén az emberek a fizikai síkon tudnak élni. Ez a két csoport szükségszerűen és látszólagos divergenciák és különbözőségük ellenére, alapvető szempontjaik szerint sokkal összegezőbbek, mint a többiek bármelyike. Az egyik csoport az emberiséggel foglalkozik, az emberek különféle típusaival és mechanizmusukkal, az ember ösztönzőivel, jellemzőivel és léte - nyilvánvaló vagy rejtett - céljával. A másik csoport ellenőrzi és irányítja az ember létezéséhez szükséges eszközöket, kontrollál mindent, ami energiává alakítható, és diktatúrát gyakorol a kapcsolatok, a kereskedelem és a csere módozatai felett. Ők ellenőrzik a formai elemek sokféleségét, amit a modern ember olyan lényegesnek tart életmódja szempontjából. A pénz, mint korábban említettem, csupán kristályosodott energia, vagyis éltetőerő, - amit a keleti tanítvány pránaikus energiának nevez. Az éteri erő konkretizálása. Tehát éltető energia, külsőséges formában, és ez az energiaforma a pénzügyekkel foglalkozó csoport irányítása alatt áll. Időben ez a csoport jött legkésőbb létre, és munkájukat (ezt jól észbe kell venni) a legpontosabban megtervezte a Hierarchia. Hatásokat hoznak létre a Földön, amelyek igen messze hatóak.

A 16. századi konklávé óta századok teltek el, ezek a külsődleges csoportok eljátszották a szerepüket és a lehető legnemesebb szolgálatot teljesítették. Az általuk elért eredmények olyan pontig jutottak, hogy hatásuk nemzetközi és befolyásuk nem korlátozódik egyetlen nemzetre vagy fajtára. A Hierarchia most egy újabb helyzettel került szembe, ami nagyon gondos kezelést igényel. Össze kell jönniük, és a befolyásoló energia különböző szálait, valamint az 1500-as év óta a csoportok munkája nyomán létrejött gondolati erő különböző irányait egybe kell forrasztaniuk. Most ellensúlyozniuk kell néhány hatást, amelyek egy további differenciálódás felé mutatnak. Ennek elkerülhetetlenül így kell lennie, amikor az erő kapcsolatba kerül az anyagi világgal. A kezdeti szándékok lehetőséget nyújtanak mind a jóra, mind a rosszra. Amíg a forma másodlagos fontosságú marad és viszonylag kis értékű, addig jónak tartjuk. Akkor az eszme, és nem a kifejezés irányít. Idő múltával és amint a gondolati energia rányomja bélyegét az anyagra és alacsonyabb rendű elmék ragadnak meg bizonyos típusú energiákat vagy vitalizálódnak általuk, a rossz éreztetni kezdi a jelenlétét. Ez végül is önzésben, elkülönülésben, büszkeségben és olyan jellemvonásokban ölt testet, amelyek már sok bajt okoztak a világban.

Mintegy tizenhét évvel ezelőtt a Mesterek összejöttek és jelentős döntést hoztak. Ahogyan a korábbi konklávén elhatározták, hogy a fejletlen embertömegből különböző vonalakról munkások csoportjait gyűjtik össze, azzal a feladattal, hogy az emberiséget emeljék, és az emberi tudatot kiterjesszék, úgy most azt gondolták bölcsnek, hogy a számos csoportból kigyűjtenek egy csoportra valót, s lesznek közöttük (mint magában a Hierarchiában is) minden fajta, minden típusú és beállítottságú emberek. Ennek a csoportnak különleges küldetése van. Erről néhány tényt az alábbiakban lehetne megállapítani:

Ez mindenekelőtt egy kísérlet a Hierarchiának a fizikai síkon való külső megjelenésére, vagyis a lényegében szubjektív testület egy kis működő másolata. Tagjai mind fizikai testben vannak, de teljesen szubjektív alapon kell dolgozniuk, így hasznosítva belső érzékelő berendezésüket és intuíciójukat. Különböző nemzetiségű és korú férfiakból és nőkből áll, de mindegyiküknek szellemi orientációjúnak kell lenni, tudatos szolgálat-teljesítőnek, mentálisan polarizáltnak és ébernek, és befogadónak.

Az egyik lényeges feltétel, ami a csoport tagjaira nézve kötelező, hogy hajlandók legyenek elismerés nélkül, szubjektív szinten dolgozni. A színfalak mögött kell tevékenykedniük, mint ahogyan a Nagyok teszik. A csoport tagjainak menteseknek kell lenniük a törtetés szennyétől, az emberi faj minden becsvágyától és a teljesítmény elismerésének vágyától. Ezen kívül érzékenyen figyelmesnek kell lenniük felebarátaik iránt, azok gondolatai és az őket körülvevő körülmények iránt.

Olyan csoport ez, amelynek nincs semmiféle külsődleges szervezete, nincs főhadiszállása, nincs nyilvánossága; a csoportnak nincs neve. Ez az IGE engedelmes munkásainak és szolgálattevőinek csapata - engedelmesek saját lelküknek és saját csoport-követelményüknek. Minden igaz szolgálattevő tehát mindenhol ehhez a csoporthoz tartozik, legyen a szolgálat vonala kulturális, politikai, tudományos, vallási, filozófiai, pszichológiai vagy pénzügyi. Ők az emberiségért dolgozók belső csoportjának és a világ misztikusainak részét képezik, akár tudnak róla, akár nem. Ilyen módon csoporttársaik felismerik őket, ha a világ viszonyai között a véletlen összekapcsolja útjaikat.

Ez a csoport a "szellemi" szónak széleskörű jelentőséget ad; hiszik, hogy ez bensőséges törekvést jelent az emberiség megjavítása, felemelése és megértése felé; értelmének tekintik a toleranciát, a nemzetközi szintetizáló egységesítést, bensőséges vallásosságot és minden gondolkodási irányzatot, amely az emberi lény ezoterikus fejlődésével foglalkozik.

Ezért tehát az egy terminológia vagy akármiféle Biblia nélküli csoport; nincs hitvallásuk, semmiféle dogmatikus igazság-megfogalmazásuk. Mindegyikük és mindnyájuk mozgató rugója az Isten iránti szeretet, amint az a felabarátaik iránti szeretetben megnyilvánul. Ismerik a testvériség valódi jelentését, faji megkülönböztetés nélkül. Életük a tudatos szolgálat élete, amit a végsőkig önzetlenül hajtanak végre, minden fenntartás nélkül.

A csoport tagjait csak az emberi faj Idősebb Testvérei ismerik, nincs róluk névsor vezetve, és csupán három fő követelmény van velük szemben:

1. egy bizonyos fokú egyesülés a lélek és mechanizmusa között lényeges, és a többségben rendszerint szunnyadó belső hármasságnak - lélek-értelem-agy összehangoltnak és aktívnak kell lennie.

2. Az agynak érzékenynek kell lennie telepatikusan két irányban és akaratlagosan. Tudatosnak kell lennie a lelkek világával és az emberek világával szemben.

3. Léteznie kell az absztrakt, vagyis szintetikus gondolkodás képességének. Ez teszi képessé az embert vallási és faji akadályok átugrására. Ha ez jelen van, akkor az ember megbizonyosodott hittel rendelkezik az élet folyamatosságával és a halál utáni élettel kapcsolatban.

A helyzet összegezésére meg kell jegyezni, hogy a múltban a csoportok az igazság bizonyos aspektusai végett jöttek létre és bizonyos sugárjellemzőket képviseltek. Az új csoport minden aspektust ki fog fejezni, és lesznek benne minden sugár alá tartozó csoport tagok. A sok csoportban a munkások többsége a terv bizonyos részleteit vitte előre, és hozzáadta a maga energiakvótáját az emberiség előrefelé terelése végett, de ezt nagyrészt annak igaz megértése nélkül kellett végrehajtaniuk, hogy mit is teljesítenek és a test-lélek kapcsolatnak a valódi megértése nélkül, ami az igazán intelligens tevékenységhez vezet, hacsak kivételnek nem tekintünk néhány olyan kiemelkedő misztikust, mint amilyen Eckhardt Mester volt. Ők elsősorban személyiségek csoportjai voltak, ráadásul a zsenialitás bélyegével, ami a lélekkel való bizonyos kapcsolatra mutat. A csoport, amely most formálódik azokból alakul, akik tisztában vannak a lélek tényével és kialakítottak egy valóságos és tartós érintkezést a lélekkel; úgy tekintenek az észre, az érzelmekre és a testi természetre, csupán mint egy felszerelésre, amelyeknek segítségével az emberi kapcsolatokat ki lehet építeni. Munkájukat, ahogyan ők látják, ennek a felszerelésnek a segítségével lehet kivitelezni a lélek irányítása alatt. Ők tehát élő lelkek, akik a személyiségen keresztül működnek, és nem személyiségek, akik alkalmi lelki indítékok segítségével lendülnek mozgásba. A sokféle csoporttag mindegyike valamelyest egyoldalú volt és talentumuk valamely különleges vonalon nyilvánult meg. Íráskészséget árultak el, mint Shakespeare, festettek mint da Vinci, zenei mesterműveket alkottak mint Beethoven vagy világ-változásokat hoztak létre, mint Napóleon. Az új típusú csoportmunkás azonban mindenoldalú egyéniség, azzal a képességgel, hogy majdnem mindent el tud végezni, ami elé kerül, de egy alapvető indítékkal, hogy gondolati szinten működjék inkább, semmint fizikai síkon. Éppen ezért hasznos a Hierarchia számára, minthogy egész sor úton-módon felhasználható, hajlékonysága és tapasztalatai miatt, és a vele való kapcsolat stabilitása miatt alárendelhető a csoportkívánalmaknak.

Ennek az új csoporttípusnak az igazi mintaképe nem fog megjelenni persze még évtizedekig. Igazi Vízöntő lesz, egyetemes gondolkodású, mély érzékenységű, rendelkezni fog magasan szervezett értelmi berendezéssel és olyan asztrális felszereléssel, amely elsősorban a magasabb szellemi rezgésekre képes reagálni, valamint egy erőteljes és jól irányított energiatesttel és egészséges fizikai testtel, jóllehet nem robusztusan a szó közönséges értelmében.

Mi hát akkor a jelenlegi helyzet a misztikusok integráló csoportjával kapcsolatban? Hadd fejezzem ki magam nyíltan.

Minden európai országban, az Amerikai Egyesült Államokban és Ázsia meg Dél-Afrika részeiben találhatók bizonyos tanítványok, akiket a világban általában többnyire nem ismernek, akik igazságot gondolnak. Hadd hívjam fel a figyelmet erre a mondatra. Ebben az új csoportban a legfontosabb munkások, valamint akik a legközelebb állnak a Nagyokhoz, azok, akiknek napi gondolati életét új eszmények irányítják. Hogy ez az ő gondolati életük határozottan külsődlegessé válik e cselekvések során, az lehetséges, de ők elsősorban és mindig is azok, akik a "magas és titkos hely"-en élnek és onnan munkálkodnak. Befolyásukat csendben és nyugodtan gyakorolják és nem fektetnek súlyt személyiségükre, saját nézeteikre és elgondolásaikra, sem pedig a módszereikre, amellyel a munkát végzik. Tökéletes ismeretében vannak saját korlátaiknak, de ettől nem érzik hátrányban magukat, hanem folytatják, hogy objektív megnyilvánulásba gondolják át a látomásnak azt az aspektusát, amelyet az ő küldetésük formában életre kelteni. Szükségszerűen kulturáltak és széleskörűen olvasottak, hiszen ezekben a nehéz átmeneti időkben átfogóan kell ismerniük a körülményeket és általános elgondolásuknak kell lenni arról, hogy mi megy végbe a különböző országokban. Igazság szerint nincs nemzetiségük abban az értelemben, hogy országukat és azok politikai vonzatait kiemelkedő jelentőségűnek tartanák. Arra vannak berendezve, hogy lassan és állhatatosan szervezzék a közvéleményt, amely végső fokon el fogja választani az embert a vallásos szektariánizmustól, a nemzeti gőgtől és a faji előítéletektől.

Egyenként innen-onnan gyűjtik ki őket és gyűjtik köréjük azokat, akik mentesek a múlt politikai, vallási és kulturális elméleteinek korlátaitól. Ők, ennek az egy csoportnak a tagjai szervezik az előre tekintő lelkeket csoportokba, amelyek arra vannak szánva, hogy bevezessék a béke és jóakarat új korszakát. Ez utóbbiak, akiket annak az egy csoportnak a tagjai tartanak befolyásuk alatt, még mindössze néhány ezren vannak az embermilliók között, és a jelenleg a világban működő négyszáz felvett tanítvány közül csak 156 szerelte fel magát gondolati cselekvés által úgy, hogy részét alkossa ennek a lassan alakuló csoportnak. Ők képviselik annak a magját, ami egy szép napon az uralkodó erő lesz. Az elkövetkezendő huszonöt év alatt befolyásuk eléggé erőteljes lesz, hogy felhívják magukra a politikai figyelmet, feltéve; hogy közületek azok, akik meglátták a gondolkodó Lelkek hatalommal bíró szubjektív testületének látományát, el tudják mondani a szükséges szavakat és körvonalazni tudják azokat az elgondolásokat, amelyek fel fogják gyorsítani az egységesítés munkáját és e csoportban az egyedeket kapcsolatba tudják egymással hozni. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt és lássatok hozzá, hogy ez el legyen végezve, és adjátok tovább az általatok végzett munka üzenetét és alaphangját, bárhol legyetek is.

Mi legyen hát a közvetlenül előttetek álló munka? Hadd körvonalazzam nektek a programot, amennyire csak tudom.

Az első tennivaló: megerősíteni a kötelékeket és szorossá tenni a kapcsolatot önmagatok és mindazok között, akiket lehetséges dolgozó tanítványoknak véltek az új csoport számára. Ennek érdekében lépjetek összeköttetésbe a csoportok vezetőivel a világ különböző országaiban - mint például Svájcban, az Egyesült Államokban, Hollandiában, Németországban és Nagy-Britanniában. Ennek az Új Kor típusú munkának a látományára érkező reakciók alapján aztán egy időleges elhatározásra juthattok. Figyeljétek őket munka közben. Figyeljétek meg, hogy mennyire fektetnek súlyt a személyiségre. Ha a személyi ambíció látszik uralkodónak tevékenységük fölött, ha álláspontjukról kiderül, hogy csak azért határozták el, hogy a misztikusok csoportjában működjenek, mert az újszerű, vagy mert az bizonyos tartást ad nekik, vagy mert izgatja a képzeletüket, vagy mert lehetőséget ad számukra, hogy embereket gyűjtsenek maguk köré, akkor ne lépjetek tovább, hanem - tartva a hallgatásotokat - hagyjátok az időre és a törvényre, hogy megjavítsa magatartásukat.

Másodszor, fogadjátok be azokat, akik felkeresnek benneteket, és úgy látszik, hogy azonos hangon rezegnek veletek. Amikor azt mondom, hogy benneteket, akkor a csoportot értem, amelyhez szubjektíve mindnyájan tartoztok. Jönni fognak, amennyiben ti nekiszánással dolgoztok, és olyan tisztán pendítitek meg az egység hangját, hogy nem lehetnek kétségeik az indítékaitok és érdek nélküli tevékenységetek felől. A jelenlegi magot képező 156 közül néhányat meg fogtok ismerni és egyetértésben fogtok működni velük, bár lehet, hogy nem éppen a ti különleges tevékenységi területeteken.

A kép, amelyet szemetek elé akarok tárni csoportok egy hatalmas hálózata, amelyek sok lehetséges vonalon működnek, de szívükben, vagy mögöttük - csendben működve és lélekkapcsolat által állandóan befolyásolva az új, lassan alakuló csoport egy vagy több tagja található. Ezek a fókuszpontok, amelyeken keresztül a Hierarchia most igyekszik kifejteni a működését, telepatikusan tartoznak össze és külsődlegesen tökéletes egyetértésben kell működniük, mindig megőrizve egy be nem avatkozó magatartást, engedve, hogy minden munkás úgy tanítsa a maga csoportját, ahogyan a legjobbnak látja. A használt kifejezések, az alkalmazott módszerek, a kifejlesztett típusok, a tanított igazságok és a bemutatott életszabályok nem tartoznak másra, csak a dolgozó tanítványra.

Az új kor munkásai e csoportjának tagjai mindazonáltal rendelkeznek bizonyos általános jellemzőkkel. Nem fognak semmiféle dogmákat másokra erőltetni, és nem fektetnek súlyt semmiféle doktrinára vagy tekintélyre. Nem tartják fontosnak, hogy bármilyen személyes tekintélyük legyen, nem is bújnak a hagyományos tekintélyek mögé, legyenek azok vallásiak, tudományosak, kulturálisak, vagy öltsék az erőltetett igazság bármilyen formáját. Tiszteletben lesznek tartva a valóság megközelítésének módszerei és mindenki szabadon választhatja a magáét. E munkások egyetlen tant sem kényszerítenek azokra, akik együtt óhajtanak működni velük. Egyetlen személy vagy vezető elgondolásait - hogy a maga különös tevékenységi körében az egyedek hogyan éljenek és tevékenykedjenek, meditáljanak és egyenek - sem tekintik különös érvényűnek. Ennek az új csoportnak a tagjai ezoterikusan dolgoznak a lelkekkel, és az általuk befolyásolni kívánt jelöltek személyi életének részleteivel nem foglalkoznak.

Ez alapszabály, és sok értékes jelölt eltávozását fogja eredményezni a világ szolgálattevőinek e csoportjából, amely most van alakulóban. Az a tendencia, hogy valaki rákényszerítse a saját álláspontját a többiekre, a megértés hiányára vall és az bizony sokakat kizár.

A fiatal és ígéretes jelölteket ki kell válogatni és gondosan az elméjükbe kell vésni az új eszmények irányát. Meg kell tanítani őket, hogy mindenben az istenit és a jót keressék - mind az emberekben, mind a körülményekben. A látás tágasságát fokozni kell és kijelölni azt a széles horizontot, ami képessé teszi a jelölteket, hogy úgy éljék át ezt az átmeneti időszakot, amelyben élünk, hogy amikor elérnek életük közepére, erős oszlopként álljanak majd az új világban. Ne szorítsuk be őket az ősi szabályok alá, és ne tanítsuk őket arra, hogy súlyt fektessenek a táplálkozásra, cölibátusságra, az időkre és időszakokra, és ezzel ne vonjuk el figyelmüket az élet újabb és megszentelt művészetéről és a lélekként való létezés csodájáról.

Ne felejtsük el, hogy ha az ember úgy él, mint lélek, és ennélfogva teljes személyisége a léleknek van alárendelve, azt az önzetlen célkitűzés, az élet tisztasága, a törvényeknek való engedelmesség és a spirituális élet valódi példájának felállítása fogja automatikusan és normálisan követni. Az ennivaló például gyakran a klimatikus körülmények és az ízlés függvénye és az az ennivaló kívánatos, ami a fizikai testet az emberi fajt szolgálni tudó állapotában tartja. Az Isten isteni gyermeke bizonyára éppoly kötetlenül és hatásosan tud működni házaséletet élve, mint cölibátusban. Azonban nem fogja eltűrni a testi erők prostituálását a nagyobb élvezet kedvéért, nem fog a bevett szokások ellen sem támadni, sem nem fogja lejjebb szállítani a színvonalat, amelyet a világ a legmagasabb rendűek és legjobbak elé szabott. A dolgok össze vannak keverve és túl gyakran kapnak hangsúlyt a fizikai tettek a cselekvő élete helyett. Ha a figyelem a lélekre irányul, akkor a fizikai síkon való élet helyes mederben zajlik. Meg kell érteni, hogy az embernek mint szellemi lénynek a növekedését jobban gátolja a kritikai magatartás vagy az önelégültség állapota, mint a húsevés.

A fiatal jelölt számára az élettevékenység két szabályát kell megtanítani:

Meg kell őt tanítani, hogy összpontosítson az építő tevékenységre és tartózkodjék a régi életrend lekicsinylésétől. Legyen készen az építésre a jövő számára, és az új irányokban való gondolkodásra. Figyelmeztetni kell, hogy ne vesztegessen időt a nem kívánatos dolgok elleni támadásra, inkább minden energiájával az Úr új templomát igyekezzék megalkotni, amelyben a dicsőség megnyilvánulhat. Ily módon a közfigyelem az új és szép felé fog fokozatosan irányulni, és a régen létrejött alkotások a figyelem hiánya miatt összedőlnek és így eltűnnek.

Meg kell tanítani rá, hogy a valami mellett való kiállás semmiképpen nem a szellemi fejlettség jele. Ezért hát nem fogja használni az anti-ez és pro-az szavakat. Az ilyen kifejezések automatikusan gyűlöletet és támadást táplálnak, és erőfeszítéseket a változásokkal szemben. Használóikat védekezővé teszik. Az emberi lények minden osztálya testvérek egy csoportja, katolikusok, zsidók, idegenek, nyugatiak és keletiek: mindnyájan Isten fiai.

Ami ennek a világcsoportnak, amelyről már sokat beszéltünk, a jövőjét illeti, az két dologtól függ.

Először is, fontos, hogy mindazok az elszigetelt tanítványok, akik a világ bármely országában működnek, tudomást szerezzenek egymásról, majd telepatikus kapcsolatba kerüljenek egymással. Ez talán csodálatos, ámde nem valami praktikus látomásnak tetszhet számotokra. Biztosítalak róla benneteket, hogy nem így van. Ennek a kapcsolatteremtésnek a kialakítása lehet, hogy valóban lassú, de minden világi területen működő lélek növekvő érzékenységének a vitathatatlan következménye. Ennek első előjele azoknak ösztönös felismerése, akik e csoport részét képezik, mihelyt találkoznak és kapcsolatba lépnek egymással a világi érintkezések során. A fénynek egy hirtelen elővillanását észlelik, egy pillanatnyi elektromos összjátékot, a cél és a látomás hasonlóságának hirtelen megérzését, vagy egy életbevágó lehetőséget a segítésre és az egymással való együttműködésre az őket érdeklő munkában.

Akárhol is munkálkodnak a tanítványok, amikor találkoznak egymással, nyomban tudni fogják, hogy munkájuk azonos és tanácsot fognak adni egymásnak, hogy miben működhetnek együtt és milyen további törekvésekre van lehetőség. Mintegy harminc éven belül e csoportban (bármennyire szétszórtan élnek is az egész nagyvilágban) az egyedek közötti belső kapcsolat olyan szoros lesz, hogy naponta fognak találkozni meghatározott időben és titkos helyen. Ez persze csak akkor válik lehetővé, ha a lélek-értelem-agy hármasság egy szintre kerül az egyénben és amikor annak minden aspektusa egyszerre érinti meg a csoport tagjait. Jelenleg a misztikusok csoportjának lelkei a munkát egy szólamban végzik; egynéhányan sikeresen hozták a lelket és az értelmet szoros és megalapozott összefüggésbe, de egyelőre ennek az összehangolt és összekapcsolt háromszögnek a legalacsonyabb rendű aspektusa, a fizikai agy, tökéletesen érzéketlen marad azokra az erőhullámokra, amelyek a tanítványok magasabb aspektusaiból sugároznak, akik ily módon az új kor civilizációjának a megalapításával foglalkoznak.

Ez tehát nagyrészt az agy mechanizmusának tökéletesítése, hogy az helyesen regisztrálja és pontosan közvetítse a lélek benyomásait és a csoportcélokat és felismeréseket. Ez magában foglalja:

1. A szemöldökök közötti központ, a keleti tanuló által adzsnának nevezett központ tudatos tevékenységre ébresztését.

2. E központ tevékenységének alárendelését a fejközpontnak úgy, hogy a kettő együtt rezegjen. Ez három dolog létrehozását segíti elő:

   1. közvetlen tudatos kiegyenlítést a lélek-értelem-agy között

   2. a mágneses mező megjelenését, ami felöleli mindkét fejközpontot és így határozottan hat a tobozmirigyre és az agyalapi mirigyre.

   3. e kettős tevékenységű mező felismerését kétféleképpen: mint fényt a fejben, egy belső sugárzó napot, vagy mint dinamikus energia központot, amelyen át a lélek akarati, vagyis cél aspektusa válik érezhetővé.

3. Azoknak a képességeknek a kifejlesztését, amelyek módot adnak az embernek, hogy:

   1. az értelmét tetszőleges irányban használja, kifelé fordulva a világi jelenségek felé, vagy befelé fordulva a szellemi lény világa felé;

   2. tudatosan és akaratlagosan hozzon létre a fizikai agyban ezeknek megfelelő reagáló képességet, úgy hogy az pontosan tudjon regisztrálni minden, a fizikai világból és az érzelmi, vagyis az asztrális világból érkező információt;

   3. intelligensen különbséget tegyen az érzéki tevékenységek mindezen szférái között.

Mindezt tulajdonképpen egy új pszichológiai megközelítésben lehet majd összefoglalni, ami a régiből fog kialakulni és keveréke lesz a mechanikus iskoláknak, az introspektív és a még tisztábban keleti álláspontnak, valamint két új iskola eredményeinek, amelyek hamarosan kialakulnak, de egyelőre túl kicsik ahhoz, hogy megnevezhetők legyenek. Még csak embrió állapotban vannak. Az egyik iskola az egyén energia-aspektusaival és az univerzum energiájára - amelyben alá van merítve - való reagáló képességével foglalkozik; a másik az embert, mint az elektromosság egységét vonja vizsgálat alá. Mindkettő teljesen egyoldalú lesz, de a különböző iskolák részeredményei egy napon egy összetett egységbe fognak megjelenni.

A második követelmény, amely e csoportban megalapozza a dolgozó tanítványok közötti viszonyt, az a lélekjelenlét állandó és következetes megőrzésére szolgáló képesség mind a belső, mind a külső életben. A tudatosság folyamatosságának nevezzük ezt, és ezen azt erőt értjük, hogy teljes figyelemmel vagyunk minden történésre az emberi lét minden szférájában és területén a nap teljes huszonnégy órájában. Most még távolról sem ez a helyzet. A létezés nem igazán tudatos az alvás órái alatt. Az álomélet annyira viszonylagos, annyira tele van illúzióval, mint akármelyik kifejezetten alacsonyabb rendű lelki tapasztalat. Az álmok iránti lassan növekvő érdeklődés és valószínű forrásainak kutatása a pszichológia részéről az első gyenge próbálkozás a tudatosság kialakítására igazán tudományos alapon. Még nincs tudatos feljegyzés a mentális tevékenységről az olyan órák alatt például, amikor az érzelmi test foglalja el a központot. Mivel van elfoglalva az ész az érzelmi zaklatottság hosszú időszaka alatt? Mint tudjuk, annak is megvan a maga élete és a maga törvényei. És mi a lélek tevékenysége, amikor a személyiség kizárólag saját dolgaival van elfoglalva? Lehetetlen elképzelni egy olyan időt, amikor a tudat fejlődése arra a szintre érkezik, ahol az emberi természet minden oldalára érzékenyen reagál és az egészet feljegyzi az agy? Az ember már egyszerre oda tud figyelni mind a fizikai síkon végzett tevékenységre, mind az érzelmi élénkségre. A többség számára ez általános és rendszeres állapot. Ha egyszer kétféle tevékenységet lehet egyidőben regisztrálni, miért ne lehetne hármat, vagy négyet? Ilyen jövő áll fajunk előtt, és az aktívan foglalkoztatott tanítványok elsőként fogják kinyilvánítani és bizonyítani kitágult tudatosságukat.

Így tehát a telepatikus együttműködés és a kiterjedt érzékenység ki kell hogy fejlődjék és egymással is szoros kapcsolatba kell kerüljön.

Ezért mutattam rá az egyes tanulóknak a közvetlen jövőben bekövetkező fejlődésére. Mi áll a közeli jövőben a csoport előtt?

Mindenekelőtt a köztudatba való megjelenés előzetes időszaka, hogy így jelenlétét érzékelni lehessen. Ezt az új eszmények következetes közlésével és az egész emberiség lényegi egy-voltának állandó hangsúlyozásával fogja elérni. Ez pedig az itt-ott felhangzó hang egyformaságának és bensőségének az eredménye lesz. Ezen a fokon nem szabad elsietni a munkát és semmiféle kapkodásra nem kerülhet sor. A csoport és elgondolásai lassan, de biztosan fognak kibontakozni. A csoport már létezik. Nem kell kialakítani és megszervezni, és éppen ezért közületek senkinek sem kell vállalni semmiféle felelősséget, sem semmiféle szervező tevékenységet megtervezni, hogy a tanítványokat, akik úgy döntöttek, hogy szubjektíven végzik a munkát, a nyilvánosságra csalogassátok. Ilyen módszert fajunk Idősebb Testvérei el sem fogadnának és Ők maguk sem így dolgoznak.

Tudjátok meg önmagatokról, hogy vajon az új helyzet mellett álltok-e, a munka iránti új magatartással és a szubjektív módszer mellett. Döntsétek el egyszer s mindenkorra, hogy jobban szerettek-e a régi külsődleges törekvések módszerével dolgozni, felépítve és éltetve egy szervezetet és úgy hozva létre minden mechanizmust, ami a munkának ezzel a módszerével jár. Ne felejtsétek el, hogy ilyen csoportokra még mindig nagyon szükség van és nagyon hasznosak. Még nincs itt az új kor és a kicsiket nem szabad kitenni még az új erőknek, sem pedig kipenderíteni, megfosztva őket a bölcsődétől, amelybe természetesen tartoznak.

Amennyiben az újfajta munkát vonzónak találjátok, igyekezzetek, hogy a személyiség alá legyen rendelve, hogy a meditatív élet kiemelkedő fontosságú legyen. Műveljétek a szubjektum birodalma iránti érzékenységet és minden szükséges külső tevékenységet belülről kifelé végezzétek. Kerüljétek a tisztán misztikus köldöknézést, vagy az ellenkező végletet, a túlhangsúlyozottan szervező szellemiséget, nem felejtve, hogy az igazi okkult meditációval élt élet elkerülhetetlenül létrehoz külső történéseket, de ezek az objektív eredmények egy belső növekedés által jönnek létre, nem külső tevékenység folytán. Egy ősi Írás ezt az igazságot a következő kifejezésekkel tanítja:

"Amikor a Nap betér a szolgálattévő ember otthonába, a munka módszere életmódra vált. Akkor az élet fája addig nő amíg ágai enyhet nem nyújtanak minden emberfiának. A Templom építése és a kövek összehordása szünetel. A növekvő fákat látni; az épületek eltűnnek. Hadd haladjon a Nap, a maga kijelölt helyére. Ezen a napon és ebben a generációban figyelmezz a növekedés gyökereire."

Kis csoportok fognak feltűnni itt-ott, amelyek tagjai reagálnak az új hangra és akiknek belenövését a világcsoportba egy vagy több dolgozó tanítvány fogja felügyelni. De ez utóbbiak nem szervezik a csoportokat, azok növekednek amikor egy ember itt vagy amott új látomásra ébred, vagy testet ölt, hogy elfoglalja helyét az új korszak létrehozásában. Ezek a csoportok nem fogják az elkülönültség érzését mutatni, érzéketlenek lesznek a személyes vagy csoportambíciók iránt; fel fogják ismerni egységüket mindazzal, ami létezik, és a tiszta élet, hasznos építés, az általános célnak, szépségnek és bensőségességnek alárendelt alkotó tevékenység példáiként fognak állni a világ előtt. Talán az egységesülés korai állapotaiban jobban körül lehet írni őket a barátságosság és az együtműködésre való készség szavakkal. Nem érdeklik őket sem a dogmák, sem a tanok, és nincsenek jelszavaik. Kiemelkedő jellemzőjük, hogy mind egyénileg, mind csoportosan mentesek a kritikai szellemtől. Ez a nem-kritizálás nem a hibák meglátásának képtelenségéből vagy egy gondolat téves megítéléséből fog kinőni; a hamisságot, a tisztátlanságot és a gyengeséget annak fogják látni, ami, de ha megjegyzést tesznek, az csupán a szeretetteljes segítség felajánlását szolgálja.

Ezek a csoportok apránként megismerik egymást és adott időben és helyen találkozni fognak egymással. Nem úgy jönnek ezekre a közös konferenciákra, hogy nyomást kívánnának gyakorolni egymásra, és nem a relatív számbeli fölény gondolatával; nem óhajtják bizonyítani törekvésüket a rangbéli emelkedésre. Hogyan is tennék, amikor az egyetlen Világcsoport tagjainak tudják magukat? Nincs doktrínaszerű továbbadni való tanításuk és nem akarják demonstrálni tanultságukat. Kizárólag azért fognak találkozni, hogy megtárgyalják a világon való segítség módozatait, egy álláspont kialakítását, amely olyan egyetemes és annyira alapvető igazságokból áll, hogy a különféle módszerek bármelyikén belül alkalmazható lesz és használni fogja a sokféle terminológiát. Arra fognak törekedni, hogy egymás kifejezéseit alkalmazzák és megbarátkozzanak egymás valóság-megközelítéseivel és szimbolizmusával.

Apránként az egyes csoportok különleges hozzáállását és alaphangját is fel fogják ismerni és ahol éppen arra a különleges megközelítésre van szükség, vagy különös hangvételre vagy a végrehajtás módszerére a világ bármely részében, nyomban érkezik az egyetemes indítás, hogy megkönnyítsék a munkát, amit éppen az a speciális csoport végezhet el azon a helyen.

Ezek a csoportok, mögöttük az egyetlen, tudatosan élő lelkek szubjektív csoportjával, túlságosan is elfoglaltak lesznek a világ szolgálatával és dolgaival, semhogy lényegtelen apróságokra vesztegetnék idejüket. Nem lesz arra idejük, hogy eljátszadozzanak csoportnevekkel és jelvényekkel meg kitűzőkkel, valamint a baráti társaságok technikai problémáival, amikor összejönnek. A világ szükségletei, a világ lehetőségei és az emberiség tudatának gyors fejlődése, valamint az emberiség bevezetése a szellemi valóságokba annyira leköti majd a figyelmüket, hogy nem fogja érdekelni őket semmi, amit a fizikai síkon kell elrendezni, és nem is fognak súlyt helyezni saját személyes növekedésükre. Nagyon is tisztában lesznek azzal, hogy a világ szükségleteire a szolgálat a válasz, és az összpontosított meditatív élet mozdítja elő növekedésüket. Tekintetüket nem önmagukra, saját jó vonásaikra vagy egyéni eredményeikre függesztik.

Később telepatikus kapcsolataik és közös konferenciáik révén bizonyos ezoterikus csoportok és továbbképző iskolák tűnhetnek fel, hogy még gyorsabban felkészüljenek a világ szolgálatára. Ezekben az iskolákban meditációs módszereket, a rezgés felerősítését és az univerzum törvényeit fogják tanítani, valamint a szín és a hang helyes használatát. De mindez a szolgálat és az emberiség felemelésének eszménye alá lesz rendelve. Olyan iskolák is, amilyenekre a Levelek az Okkult Meditációról-ban utaltunk, sorra fognak létesülni.

De mit használ, ha én még jobban körülírt fogalmakkal jósolom is meg a jövőt és érdekfeszítő képet tárok is elétek, amikor jelenleg a világ misztikusaiból álló csoport integrációja és szoros egybeforrasztása még nem befejezett tény?

Világegység, testvériség a maga valódi értelmében, a telepatikus kapcsolat megnövekedése, az emberek gondolkodásának elválasztását okozó, valamint a fizikai síkon való elkülönülést létrehozó lényegtelen dolgok megszüntetése, a Kornélküli Bölcsesség alapjaira helyezett igazi hangsúly, egy valódi megértés kinyilvánítása, a lélekkel való egyetlen-eggyé válás megvalósítása, felismerése azoknak, akik a világ Megváltóinak csoportjához tartoznak, - ez a közvetlenül előttünk álló elvégeznivaló és ez kell, hogy lekösse a figyelmeteket. Mindebből ez, és csakis ez biztosíthatja azt, amit adnotok kell - szeretetet és életet, időt és pénzt.

Ez, és csakis ez indokolja léteteket, és hívja elő mindnyájatokból, akik reagáltok a látomásra, azt a végső önfeláldozást, amely oly ritka és oly messzeható. Mindent, amivel csak rendelkezünk, az Élet Urának lába elé vetni, hogy a világmegváltás munkája előrehaladjon, mindannak az eltüntetése az életünkből, ami esetleg hátráltathat, odaadni mindent, amink csak van az utolsókig, a lemondás alapján úrrá lenni az életünkön, állandóan azt kérdezni önmagunktól: miről mondjak le, hogy még megfelelőbben tudjak segíteni? - ez, és még ennél is több áll mindnyájatok előtt, akik halljátok a hívást és válaszolni igyekeztek a világ szükségleteire és lehetőségeire.

Hadd mondjam el nektek, - ez a most alakuló csoport idővel kifejleszti a maga saját "jógá"-ját és gyakorlóiskoláját, amely fokozatosan felül fogja múlni a rádzsa jóga és a bhakti jóga iskolákat. A gyakorlat módszerét csak azok fogják megkapni, akik megedzették értelmüket és megtanultak uralkodni érzelmeiken. Ebben áll a kulcsa annak, ami most folyik. A gyakorlás módját nem egykönnyen lehet lerövidíteni a célig. Csak az intelligens tudja megközelíteni és csak koordinált személyiségek lesznek alkalmasak a tanításra. Az új jóga kulcsszava a szintézis lesz: célja pedig az intuíciós képesség tudatos kifejlesztése. Ez a kifejlesztés két kategóriába sorolható: először az intuíció és az igazi szellemi felfogás kifejlesztése, másodszor pedig az észnek, mint közvetítő szervnek a gyakorlott alkalmazása.

Az Agni Jóga című könyvben az átadandó tanítás egy része kiszivárgott, de csak az akarati aspektusra vonatkozóan. Nem jelent meg még könyv, amely bármilyen formában is a "szintézis jógájá"-t nyújtaná. Van "bhakti jóga", vagyis egység odaszentelődés által. A rádzsa jóga most kap hangsúlyt, ez az egység az értelem által. Halmozásnak hangzik az egység eléréséről beszélni szintézis révén, de nem így van. Az egység az egésszel való azonosulás révén - nem pedig egység a felismerés vagy a látás révén. Jól jegyezzük meg ezt a különbségtételt, mert ebben áll a fajunk személyiségeiért tett következő lépés titka. A Bhagavad Gita elsősorban az odaszentelés jógájának kulcsát adja meg. Patanzsáli az értelem jógáját tanítja. Az Evangélium történetében a megvalósítás ábrázolását kapjuk, de az azonosítás kulcsa vagy titka még vissza van tartva. A misztikusok és tudók integráló csoportjának néhány tagjára van bízva ennek őrzése és az ő egyéni tapasztalatuk kohójában fog kikovácsolódni, és így kapja meg a világ. De ennek még nincs itt az ideje. A csoportnak növekednie kell erőben és tudásban, valamint az intuitív felfogásban.

Azt kérdezitek tőlem: mi akadályozza az embert, hogy egy ilyen csoport tagja lehessen? Hangsúlyozottan meg kell mondanom, hogy csupán négy dolog tartja vissza az embert a csatlakozástól.

Először: a koordinálatlan személyiség. Ez elkerülhetetlenül magában foglalja a gyakorlatlan elmét és a halvány intellektust.

Másodszor: Az elkülönültség érzése, a megkülönböztetésé, a távolságtartás vagy a különbözőség embertársainktól.

Harmadszor: saját világnézet. Teljesen mindegy, hogy mennyire jó valamely hitformula, elkerülhetetlenül kizárólagossághoz vezet. Egyeseket kirekeszt.

Negyedszer: Büszkeség és nagyravágyás.

Újból kérdeztek: hogyan lehet rá érdemesnek lenni? A szabályok egyszerűek, és három van belőlük. Először meg kell tanulni gyakorolni az erőszakmentességet; aztán semmit sem kívánni az elkülönült én számára, és harmadszor, mindenben az isteni jelét keresni. Három egyszerű szabály, de nagyon nehéz őket betartani.

A misztikusok e csoportja mögött, amely csoport az emberi gondolkodás és az emberi tudás minden területéről foglal magában gondolkodókat (hadd ismételjem ezt a szót, hogy gondolkodók), áll a Mesterek Hierarchiája, és e két csoport között ugyancsak egy csapat tanító áll, akiknek egyike vagyok én is. Ez utóbbiak közbenjárókként és energia-közvetítőkként működnek. Hadd ismételjem meg, és kérlek rá, hogy figyelmezzetek, hogy ez a lassan formálódó csoport a gondolkodó és intelligens emberek minden elképzelhető csoportjából verbuválódott. Mindezideig - és ez néhányatokat meglephet - nem nagyon sok (úgynevezett) okkultista van közöttük. Ez annak tudható be, hogy számszerűen kevés okkultista van az embertömegekhez képest, meg annak, hogy hajlanak a szektariánizmusra, a kizárólagosságra és az önigazolásra. Vannak benne önzetlen humanitárius munkások; vannak köztük politikai vezetők, közgazdászok és a világ laboratóriumainak tudományos munkatársai is; egyházi emberek és a világ minden vallásához tartozó hívők, vannak benne gyakorló misztikusok, valamint néhány okkultista is. Az igazi okkultista ritka.

A csoport szubjektív és ehhez is tartja magát. Tagjai telepatikusan kapcsolódnak egymáshoz vagy pedig felismerik egymást a külső világban végzett munkájuk minőségéről, valamint az általuk megpendített hang bensőségességéről. A tagok lelke és a Nagyok inspirálják a csoportot felülről, cselekvéséhez az energiát magának az emberiségnek a szükséglete kelti fel. Élő, tudatos lelkekből áll, akik koordinált személyiségükön át működnek. Szimbóluma egy arany háromszög, amely egyenlőszárú keresztet foglal magába, egyetlen gyémánttal a háromszög csúcsában. Ezt a szimbólumot még soha nem reprodukálták semmilyen formában. Ott ragyog mindenkinek a feje felett, aki a csoportban van, és nem látja senki, (még egy clairvoyant sem) kivéve a csoporttagokat, és csak akkor - a munka érdekében - ha a felismeréshez van rá szükség.

A csoport mottója: Az Egy Dicsősége.

Többet most nem mondhatok, de ebből némi fogalmat alkothattok a végbemenő munka valóságáról. Ez új lökést adhat további erőfeszítésekhez mindenki számára, aki azon dolgozik, hogy felkészítse magát az önzetlen szolgálatra.

Most rászánjuk magunkat, hogy nagyon röviden áttekintsünk két energiatípust a nagyobb fajtákból, amelyek önmagukban összehangoló energiákból vannak vegyítve és keverve. A téma éppen ezért annyira haladó természetű, hogy a jelölt részéről szükségtelen sok időt fordítani a tanulmányozására. Ha minden, amit el lehet róla mondani, le lenne írva, kötetekre volna szükség, és még egy ilyen könyvben is csak körvonalazni lehetne némi széleskörű általánosságot, és utalni bizonyos érdekes tényekre. A legfőbb oka, hogy ezeknek az energiáknak a túl közelről való tanulmányozása nem jár haszonnal számunkra az, hogy a planetáris Szellem, vagyis Logosz és a planetáris Entitás az a két forma a gyakorlati megnyilvánulásban, amely a leghevesebben reagál ezeknek az energiáknak a behatására. Az emberi lény reagál, azonban csak tudat alatt, mert (formai természetében) a planetáris megnyilvánulás részét képezi.

A planetáris Szellem egy Lény, Aki korokkal ezelőtt ment át azon a tudatállapoton, amit mi emberi állapotnak nevezünk és ezt már régen maga mögött hagyta. Az Ő (a személyes névmást csupán a terminológia világossága végett alkalmazzuk) eredete a naprendszeren kívüli, élete a bolygóban összpontosul, tudata olyan világba tartozik, amely túl van bolygónk Hierarchiájának legmagasabbrendű adeptusa felfogásán is. A bolygó Entitása mindannak a formának a teljes összessége, amelyek azt a formát alkotják, amin keresztül a planetáris Szellem megnyilvánul és így a bolygó fizikai, asztrális és mentális elementáljainak szintézise. Áttekintésünk céljából ez az Entitás a teljes összegezése minden fizikai, éltető, asztrális és mentális formának, amelyek összekeverve és összeolvadva képezik bolygónkat. Mindegyikük az energia megtestesülése, és ez a két nagyobb folyam, amely planetáris létünk formai és tudati aspektusát hozza létre, rajta hagyja nyomát az emberi lényen. A planetáris Szellem élete a lelken keresztül gyakorolja a befolyást; a bolygó Entitásának életét a személyiség mechanizmusának eszköze észleli.

Ezeknek az energiáknak a minősége elsődlegesen asztrál-buddhikus, és az életerőknek a súlypontját, és ebben a nagy ciklusban az emberiséget befolyásoló indítékok általános irányát a planetáris Logosz intuíciós természetének vonzó energiája és az asztrál- (vágy-) test hatóereje határozza meg. Más szavakkal: az asztrális elementál, ami a planetáris Logosz vágytermészetének testet ad, kiemelkedően hatékony, különösen a jelen korban, de az Egy, Akiben élünk, mozgunk és létünket bírjuk, szellemi és intuíciós természetének ereje állandóan növekszik. Egyik részről van a vad gyönyör, szex és bűnhajhászás pusztító megjelenése a vágyak kielégítésének köszönhetően. Jelen civilizációnkat is ez jellemzi és ez most tetőzik; azt is lehetne mondani, hogy már túl van a csúcson, bármilyen kevéssé is érzékelitek. Ugyanakkor nyitva találjuk a beavatás ajtaját. Mind a két lehetőséget (ha szabad ezt a kifejezést használni rájuk) egyidőben megtalálhatjuk, de míg az egyiknek az erőssége gyengül, a másik felé irányulás egyre növekszik. Így már látható a kiút.

A fenti bekezdésben a fejlődésben jelen lévő, uralkodó planetáris ösztönzéseket összegeztük, és figyelembe vettük az ember reakcióját rájuk.

A szoláris energiáknak ugyancsak kettős hatása van.

Először van a prána-hatásnak nevezhető, ami a szoláris erő behatásának eredménye és a fizikai napból sugárzik. Ennek határozott következményei vannak az objektív formára, amiket fizikainak, vagyis éltetőknek nevezünk. Ezek az emberi testbe a lépen és a lapockák közötti központon át lépnek be; ez utóbbi központ a torokközpont és a szívközpont között, a gerincoszlopban helyezkedik el, közelebb a szívhez, mint a torokhoz. Másodszor, vannak energiák, amelyek az ezoterikusan "a Nap szívé"-nek nevezett pontból sugároznak; ezek egyik vagy másik bolygón hét nagy nyalábban söpörnek végig és beömlenek az emberi lélekbe, ahol azt az érzékenységet hozzák létre, amit mi éberségnek nevezünk. Az energiáknak ez a hét típusa hozza létre a lelkek vagy sugarak hét típusát, és ebben a gondolatban megtaláljátok a lélek egységének titkát. A megnyilvánulás során a hétfajta energiának a tér anyagára gyakorolt hatása eredményeként az ember megtalálja a lelkek hétféle típusát, a kifejezés hét területét és a hét tudatfokozatot, valamint sugárjellemző fokozatot. Ezek a megkülönböztetések, mint jól tudjátok, olyanok, mint amikor a prizma színeket vesz fel, ha a nap sugarát ráirányítjuk, vagy mint egy áttetsző medencében látható tükröződés mintájának az erezete.

E két energiához az energiák egy harmadik csoportját is hozzá kell adni, és asztrológiai kutatásunk nagy részének ezek az alapjai. Az energiák az együttállásokból sugároznak, amelyek a zodiákus kört alkotják. Hatásuk végtelen és az energiák e három csoportjának permutációi vezetnek a végtelen számú változathoz, ami a természetben található. Az asztrológusok utalásai az energiák emberi szervezetre gyakorolt hatásának valóságáról szemmel láthatóan igazak; hivatkozásaik arra a képességükre, hogy megfejtsék ezeket, a legnagyobbrészt alaptalanok. Bolygónkon még a legmagasabb intelligenciák is oly igen keveset tudnak a valóságban, hiszen, ne felejtsük, még az adeptusok is elsődlegesen az intuíciójukat használják. Ezek az energiák a természet minden világának minden formáján rajta hagyják jegyüket, működnek mint visszatartó vagy serkentő erők. Az egyikfajta energiát valamely forma minőségének erőteljesebb kifejezéséhez segítik, ugyanakkor egy másikat visszatartanak kidolgozott megnyilvánulásától.

Itt nincs alkalom, hogy körvonalazzuk az igazi asztrológia természetét. Az asztrológia tudomány, egy eljövendő tudomány, s mint ilyen, igaz. Hogy az asztrológia a maga legmagasabb rendű szempontja szerint és igaz tolmácsolásban végeredményben képessé fogja tenni az embert, hogy összpontosítani tudja felfogását és helyesen tudjon működni, az egyaránt igaz. Hogy az eljövendő időkben az asztrológia kinyilatkoztatásaiban fogunk rátalálni a lélek és a forma közötti helyes egyensúlyra, az ugyancsak igaz. De azt az asztrológiát még nem fedezték fel. Túl sok mindenen átsiklik a szem és túl kevés az ismeret, hogy az asztrológiát azzá az egzakt tudománnyá tegye, aminek sokan tartják. Az állítás igaz lesz valamikor a jövőben, de még nincs itt az ideje.

Bizonyos tényezőknek, amiket az asztrológusoknak észben kell tartani és bizonyos körülményeket, melyeket bizony hajlamosak elfelejteni, mindenesetre röviden meg kell említeni. A világos megértés kedvéért egyszerűen sorba veszünk egynéhány megállapítást, amelyeket gondosan tanulmányozni kell e terület átlagos kutatójának. Nem írhatok itt értekezést az energiákról, amelyekkel az asztrológiának foglalkozni kellene, bármennyire égető szükség volna is egy ilyen értekezésre.

Az asztrológusok elsősorban háromféle energiával foglalkoznak:

Annak a speciális konstellációnak, illetve jegynek az energiája, amelyben egy ember születik, sokkal mélyebb jelentőségű, mint azt eddig feltételeztük volna. Megtestesíti vagy jelzi jelenlegi problémáját, megállapítja életének ritmusát vagy tempóját és összefüggésben van személyiségének minőségével. Uralkodik, ha kifejezhetem így magamat, életének radzsasz, vagyis tevékenységi aspektusa felett testetöltése során.

Az aszcendens, vagyis az emelkedő jegy mutatja azt a vonalat, amelynek mentén energiája mint egész áradni tud, ha kész betölteni valamely testetöltésnek feladatát. Így van persze, ha helyesen kezeli a kérdést. Ez őrzi jövőjének titkát, de szimbolikájában és megértésében meg lehet találni a kulcsot az élet problémájához és utalás arra, hogy mi lehet, és mit érhet el. Azzal a fajta erővel ajándékozza meg, amely képessé teszi a sikerre. Ez, amennyiben megfelelően vonjuk le a következtetéseket, úgy tekinthető, mint az élet szattvikus, vagyis harmónia aspektusának létrehozója, mert amikor szerepet játszik és fel lesz használva, harmóniát teremt a lélek akaratával bármelyik testetöltésben.

A Hold-befolyásban jelzést kapunk a megszületett múltjáról. Ez összegezi a korlátokat és hátrányokat, amelyek árnyékában dolgoznia kell, és éppen ezért úgy lehet tekinteni, mint az anyag tamasz aspektusának megtestesítőjét, vagyis mint ami "visszatart" és ami - ha megengedjük, hogy nem megfelelően befolyásoljon - tehetetlenséget eredményez. A testben, amellyel az ember fel lett szerelve, van elrejtve a múlt tapasztalata és minden lunáris forma, amelyen keresztül megfelelő kifejezéshez kell jutnunk, önmagában a teljes múlt produktuma vagy szintézise. Lássuk csak, tudom-e én az igazságot az asztrológiáról ilyen egyszerű köntösben előadni, hogy azok, akik semmit sem tudnak erről a bonyolult tudományról, megérthessék.

A születési hónap utal az alkalmas napra. Az ajtó nyitva áll. A hónapot, amelyben a lélek testet ölt, az a hónap jelöli ki, amelyikben egy korábbi életciklusában elhagyta testét. Ha például az Oroszlán jegye által uralt hónapban halt meg, ugyanebben a jegyben fog visszatérni új testetöltésében, átéléseinek fonalát ott fogja felvenni, ahol elejtette, és ugyanazzal a fajta energiával és különleges felszereléssel indul, amellyel elhagyta a földi életet, plusz a gondolkodásbéli és tudatos szemléletbeli nyereséggel. Ilyen módon kap a lélek jelzést az energia minőségéről és az erők természetéről, amelyeket meg kell munkálnia élete során.

Az inkarnáció folyamán az aszcendens jegyének, amely egy másik fajta energiát testesít meg, fel kell erősödnie, ugyanis az utal arra a lélekerőre, amit az inkarnált isten-fiú igyekszik egy bizonyos karakterjegyeket hordozó személyiség közvetítésével irányítani.

A Hold befolyása elsődlegesen fizikai, így a lélek börtönére utal. A hátrányok, amelyeket el kell viselnie, így biztosítva vannak; a test vagy a testek fajtái által, amelyeken keresztül az újszülött jegyének erői és az őt céljához vezető energia minősége meg vannak határozva. A lunáris urak segítségével valamint azzal, amit kapott tőlük az idők során a múlt eredményeként, kell kifejeznie magát a fizikai síkon.

A napéjegyenlőségek precessziójának betudhatóan olyan helyzet jön létre, amelyben egy negyedik fajta erő érezteti hatását. A Nap a valóságban sok fokkal odébb van a nagy égkörön attól, ahol megállapították, hogy van, már ami a nagyobb zodiákus kört illeti. Ez persze így van az idő szempontjából. Amint a Nap végigpásztázik egy konstelláción, hozzávetőlegesen 2200 év telik el. Az eltolódás az évszázadok során igen csekély, - olyan csekély, hogy a planetáris horoszkóp beosztásában kis különbség vehető csak észre. A naprendszer horoszkópjának beosztásában ennek döntő fontossága lehet, de ez a mi bolygónkon annyira túl van a legokosabb asztrológus képességén is, hogy nincs miről tárgyalni.

Egy bizonyos hónapban született ember horoszkópjának elkészítésénél azonban észbe kell venni (amit ritkán tesznek), hogy most a hónap és a jegy egyáltalában nem egyezik. A Nap a valóságban nem az Oroszlánban van augusztus hónapban. Egy horoszkóp helyes interpretációja tehát jórészt pszichometrikus és a konstelláció gondolatformájától függ, amelyet hosszú korokon át az asztrológusok építettek fel. Az energia követi a gondolkodást. Évezredeken át bizonyosfajta energiákat és a belőlük folyó minősítő hatásokat az anyagra meg a formára így vagy hasonlóan gondolták végig. Tehát ez így van, kivéve a magasan fejlettek esetét, az igazi jelöltekét, akik maguk irányítják önmagukat, és így megszabadultak a lét kerekétől és elkezdtek uralkodni már csillagaikon, s mert így van, többé nincsenek azok uralma és irányítása alatt.

Az asztrológia most elsősorban a személyiséggel foglalkozik, akiknek a számára a horoszkóp készül, valamint a személyiség életének eseményeivel. Amikor meditáció, szolgálattétel, valamint a lunáris testek megfegyelmezése révén az ember tudatosan és véglegesen a maga léleksugara hatása alá kerül, akkor ugyanolyan határozottan az egyik vagy másik naprendszer befolyása érvényesül rajta, mint amennyire energiáit egyik vagy másik konstelláció, és következésképpen a hét szent bolygó egyike vagy másika révén összpontosítani tudja. Végeredményben tizenkét szent bolygó lesz a tizenkét konstellációnak megfelelően, de ennek még nincs itt az ideje. A mi naprendszerünk, mint tudjátok, a hét naprendszer egyike. Mire az ember elérkezik a fejlődésnek erre a pontjára, a születési hónap, a mundán asztrológia és a formaaspektusra gyakorolt hatások fontossága egyre csökken. A naprendszereknek ez a köre kiemelkedően a lélekre hat, és az válik a szellemi energiák fókuszpontjává. Ez a lélek problémája a maga síkján, - reagálóképesnek kell lennie ezekre a fajta energiákra, amelyeket a személyiség egyáltalán nem vesz észre.

A jegyek, amelyek a föld, víz, tűz és levegő kategóriákba tartoznak, elsősorban arra az emberre vonatkoznak, aki a rekeszizom alatti életet éli és aki az alsóbb négy központot használja: - a gerincoszlop alján lévő központot, a szakrális központot, a plexus solarist és a lépet. A hét nagyobb vagy rendszerbeli energia belső csoportja arra az emberre fejti ki a hatását, aki a rekeszizom feletti életet éli, és a fejben lévő reprezentatív központ révén működik. Négy közülük a torokközponton, a szívközponton, az adzsna és a fejközponton át összpontosul. Három rejtve marad a fejközpontok régiójában (az ezer szirmú lótusz) és működésbe csak a harmadik beavatás után lép. Ebből nyilvánvaló, hogy a horoszkóp szempontjából, (mint ahogyan az egyén szempontjából is) mennyire komplikált a kétféle konstelláció energiáinak ez a találkozása az ember esetében, aki se nem tisztán emberi, se nem tisztán szellemi. A közönséges horoszkóp nem elfogadható. A horoszkóp, amely alapvetően és majdnem tévedhetetlenül helyes, az a teljesen alacsony fokozaton álló emberé, aki egészen a rekeszizom alatti életet éli, és akin kizárólag állati természete uralkodik. Nem szabad elfelejteni az asztrológusoknak, hogy van még néhány felfedezetlen bolygó, amelyek vonzó vagy taszító hatást gyakorolnak és energianyalábokat összpontosítanak a földünkre, és mindez tovább komplikálja a problémát. Egyikük a Plútó, s minthogy az most nyilvánult meg, (vagyis inkább került a megismerés látóterébe) minden megmagyarázhatatlan körülményt neki tudnak be. A Plútó lesz a téves asztrológia egérútja még hosszú ideig. Ez a horoszkóp ábra nem vált be és nem igazolódott, mert bizonyára a Plútó hatása érvényesül benne, és a Plútóról még keveset tudunk. Ez így fog szépen elhangzani. Holott a Plútó mindig is a Napunk körül keringett, és éreztette a hatását. Mindenesetre a régi elgondolások és érzelmek halála vagy megszűnése fölött uralkodik, hatása éppen ezért nagyrészt agyi, késői felfedezésének kulcsa ebben van. Az emberiség még csak a határán van annak, hogy mentálissá váljék. A Plútó hatásai először a mentáltestben jelentkeznek. A bolygók neve nem önkényes választás eredménye, hanem a bolygók önmagukat nevezik meg.

Az asztrológusok végeredményben szükségesnek fogják találni, hogy három horoszkópot, vagyis három ábrát állítsanak fel: - egy tisztán fizikait, amely a testi természettel foglalkozik; egy főként érzelmit, ami a személyiségjegyekkel foglalkozik és a személyiség érzékenységével, vagyis tudatállapotával; a harmadik lesz az értelmi indítékok és körülmények rajza. Ki fog derülni, hogy ez a három rajz bizonyos geometriai vonalakat fog alkotni, az energiavonalak mintákba rendeződnek. Ha a három horoszkóp rajzot egymásra helyezik, az kiadja a személyiség diagramját, az egyéni életmintát. Meglepő szimbolikus rajzok és vonalas ábrák fognak kibontakozni ennek nyomán, és belőle "az egyén geometriája" fog kinőni, ugyanis ki fog derülni, hogy minden egyes vonalnak funkciója van egy másik vonalhoz viszonyítva és az életenergiák iránya nyilvánvalóvá válik. Végeredményben a tudásnak ezen a területén is "felfénylik a csillag". A pszichológia új ágát képviseli ez majd, s vele korunk igazi kifejezőjét fogják megtalálni. Azért jelzem csupán nagy vonalakban az asztrológia jövőjét, hogy óvjam a jelent.

Egy dologra szüksége van manapság az asztrológusoknak, hogy tudniillik megfelelően vegyék figyelembe a kor átmeneti voltát, a Halakból a Vízöntőbe. Ezt ritkán teszik meg, pedig nyilvánvaló, hogy az ilyen átmenetekkel járó rengeteg felfordulás hatással van az egyéni horoszkópra, és gyakran kiegyenlíti az egyéni sorsot vagy karmát. Az emberek alá vannak merítve a planetáris és faji sorsba, és a maguk apró ügyei esetleg teljesen kiegyenlítődnek, sőt néha teljesen semmibe vannak véve. A bolygó horoszkópját felállítani nem lehet és akik megpróbálják, azok becsapják magukat és másokat is. A természet negyedik világának, az emberiségnek a horoszkópját végül is fel fogják állítani, de ezt beavatottak fogják elkészíteni, csak hogy e pillanatban nincs beavatott asztrológus, aki a fizikai síkon működne. Itt szeretnék utalást tenni.

A Nap a Nyilasban volt, amikor az első emberi törekvések a napfényre küzdötték magukat. Az állatemberi állapot befejeződött, és amikor a Nyilas vált uralkodóvá (a mi bolygónk szempontjából - nagyon óvatosan használom a szavakat) az egyéniesülés nagy eseménye kezdetét vette. Az akkor már emberi lény agya azonban nem tudta számba venni, hogy mi történt. Az Ősi Kommentár szavaival:

"Az Isten fiai mint nyilak pattantak ki az íjból. A formák indítást kaptak és no lám! egy Isten született. A kis csecsemő semmit sem tudott a nagy eseményről".

Ez 21 millió évvel ezelőtt ment végbe. Ciklusok teltek el és amikor egy későbbi időben a Nap az Oroszlánban volt (hozzávetőlegesen 18 millió évvel ezelőtt) az agy és az ész közötti első együttműködés példájára sor került, és az emberi lény határozottan öntudatossá vált. Tudomásul vette egyéniségét. Az első időpont számadata (jóllehet nem lehetséges pontosság a mutáció olyan rendszerében, mint a miénk): 21.688.345 év mostantól számítva. Ez a szám egyébként haszontalan ma már, mert sem a helyességét sem a tévességét nem lehet bizonyítani. Későbbi kutatások hasznosnak fogják tartani, ha majd az idő természetét jobban megértjük. A Nyilas uralkodik az emberi fejlődés fölött, mert az szimbolizálja a tudatos cél felé haladást. Az Oroszlán uralkodik az emberi világban az emberi tudatosság felett, mert a rajta keresztül áradó energia képesíti az embert annak kimondására, hogy "én vagyok".

Nem lenne érdektelen, ha megpróbálnám, a dolog természetéből adódóan nem teljesen megfelelően, minden egyes jegy kulcsszavát lefordítani. Ami az emberiséget illeti, ezek két kategóriába oszthatók. Van szava a formai aspektusnak, és van szava a lélek aspektusnak. Az első esetben a szó ki van nyilvánítva; a másodikban a lélek által tudatosan kimondva. Modern kifejezésekre lefordítva sok elvész, de a mögöttes gondolat, amely a sugárzó energiák munkáját irányítja, értékkel bír. A mi világkorszakunk számára ezek az alábbiak:

A jelölt számára, aki a Kostól halad a Halak felé, s így átállította magát ezek vannak:

Kos........ Előjövök, és az értelem síkjáról uralkodom.

Bika........ Látok, és ha a szem nyitva van, minden megvilágosodik.

Ikrek ...... Felismerem másik énemet és annak csökkenésével én növekszem és fénylek.

Rák........ Kivilágított házat építek és abban lakozom.

Oroszlán..  Én vagyok Az, és Az vagyok én.

Szűz....... Én vagyok az Anya és a Gyermek, én Isten, én anyag vagyok.

Mérleg.... Én választom meg az Utat, ami a két nagy erővonal között vezet.

Skorpió... Harcos vagyok és a csatából győztesen kerülök ki.

Nyilas..... Látom a célt. Elérem a célt és másikat keresek.

Bak........ Elveszett vagyok a mennyei fényben, és hátat fordítok ennek a fénynek.

Vízöntő... Én vagyok az élet vize, amely kiöntetik a szomjúhozó embereknek.

Halak...... Én elhagyom az Atyai otthont és visszafordulva üdvözítek.

A forma szempontjából az élet az ellenkező irányba halad, és a természet munkája az alább következő szavakban ragadható meg:

Halak...... És az Ige szólt: Jöjj létre anyagban.

Vízöntő.. És az Ige szólt: Legyen a formában lévő vágy az uralkodó.

Bak........ És az Ige szólt: Uralkodjék a törekvés és álljon kitárva az ajtó.

Nyilas......     És az Ige szólt: Keressetek ennivalót.

Skorpió... És az Ige szólt: Virágozzék Maya és uralkodjék a látszat.

Mérleg.... És az Ige szólt: Válogassatok.

Szűz....... És az Ige szólt: Uralkodjék az anyag.

Oroszlán..     És az Ige szólt: Létezzenek más formák, én uralkodom.

Rák........ És az Ige szólt: Legyen bár az elszigeteltség a szabály, a tömeg mégis létezik.

Ikrek....... És az Ige szólt: Végezze a bizonytalanság a munkáját.

Bika......... És az Ige szólt: folyjék a küzdelem csüggedés nélkül.

Kos........ És az Ige szólt: Keressétek ismét a formát.

Meg akarom jegyezni, hogy mindezek az elgondolások az energiának ilyen vagy olyan formában való munkájára vonatkoznak és az utolsó csoportosításban az úgynevezett meg-nem-újult önző egyéniség munkájára, aki tele van a kielégülés utáni vággyal. A jelölt által használt mantrikus szavak csoportja, a maga saját lelkének erejében, pozitív.

Szükségtelen tovább foglalkoznunk az erők különféle típusaival, úgyhogy most figyelmünket a 11. Szabályra fordítjuk.

A munkásnak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania.
Először: állapítsa meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak
közé zárhatja; azután: ejtse ki a szavakat, amelyek megmondják neki,
hogy mit kell tenni, és hová kell vinni, ami elkészült; és végezetül:
rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől.

A három mondat elemzése
Megszabadítás gondolatformáinktól
Megszabadítás a haláltól

Ez a szabály, mint tudjátok az utolsó azok közül, amelyek az asztrálsíkon végzett munkát és a valamiféle energiát kifejezni szándékozó, gondolatformákat motiváló mágikus feladatot szabályozzák. Számba vettük az energiákat, amelyekkel az emberek tevékenykednek, és az erőt, amellyel az ember bánik a gondolatformák felépítése során. Azt is látjuk, hogy az ember hogyan tudja kezelni az anyag különféle fokozatait, amíg a megtestesített gondolat mentális és asztrális anyagba öltözik. Ez ennélfogva egy élő entitás a fizikai síkon való materializáció határán. Meg kell jegyezni, hogy semmi sem állíthatja meg most már a tárgyiasult világban való megjelenését, legfeljebb megalkotója akaratának kifejezett tevékenysége, ugyanis a forma, minthogy alkotója által nyer életet, mindig az ő akaratának van alávetve, mindaddig, amíg szét nem bontja kapcsolatát vele a "misztikus mondat" elmondásával. Feltételezni fogjuk, hogy a valóságos létezésbe való belépés az elhatározás, és az alkotó tevékenység folytatódik.

Itt meg kell jegyezni, hogy ez a tevékenység vagy tudatos vagy tudattalan. A gondolatformák tudattalan építése során, amint az átlagos emberi lényeknél megszokott, sokan sohasem a kívánt, a fizikai síkon megnyilvánuló hatást érik el, és feltett szándékukban kudarcot vallanak. Persze mindaddig, amíg az embert önzés és gyűlölet vezérli, ez áldásos dolog. Az emberi faj szerencséjére egyelőre kevés ember dolgozik a mentális anyagban. Legtöbben asztrális, vagyis vágyanyaggal tevékenykednek, és ezek a formák szétfolyóak és változékonyak, és erejük csak a fennmaradás képességében nyilvánul meg. Van némi okkult alapja annak a megállapításnak, hogy ha valaki elég hosszú időn át kíván valamit, akkor el is fogja érni. Így van ez azzal a törvénnyel is, amely az átlagos emberi lény testetöltésbe való visszatérése felett uralkodik. Az összpontosított elme befolyása és a mentálsík anyagának egy pontra kihegyezettsége hiányozván, ezek a vágyformák nem okozhatnak olyan kárt, mint egyébként tehetnék. Hatásuk nagyrészt a kámamanaszi formák alkotója és nem pedig a környezetben lévő társak révén érzékelhető. Amikor az ész-tényező fellép, abban a pillanatban az ember veszélyessé válik, vagy éppen hasznossá az esettől függően veszélyessé nem csak önmagára nézve, hanem a körülötte lévőkre is, vagy hasznossá a fejlődés tervének kimunkálásában. Ezután aztán képes gondolatformákat alkotni, amelyek kifelé megnyilvánuló eredményeket és kézzelfogható hatásokat tudnak produkálni. Hozzáadva a törekvést, valamint a szellemi indítékot, az ember igazi okkultistává válhatik és szervezett eredményeket és működő szerveket hozhat létre a fizikai síkon. A "szerv" szót tudatosan használom; mert ez fog szolgálni annak a gondolatnak a kifejezésére, hogy bármely gondolatformát szubjektív és létező entitásnak tekintsünk, amely finom anyagba van öltöztetve és megnyilvánulásra képes. Ezt hívják néha népszerűen "egy ötlet kidolgozásának", vagy "egy tervezet kivitelezésének"; más esetben "felfedezésnek" vagy "találmánynak", vagy valami hasonló természetű dolognak. Közben teljesen észrevétlenül az ember okkult meghatározásokkal beszél, és olyan módszerek belső elismerését bizonyítja, amelyek által mindaz, ami el lett gondolva (Isten által vagy az ember által), létrejön.

A testetöltött ötlet vagy gondolat (az előbbi feltehetően sokkal hatékonyabb, mint az utóbbi) kialakítja a maga útját a fizikai megnyilvánulás határvonalán át. Megalkotója, aki a "fehér mágus" esetében nem érzelemközpontú személy, tudatosan hozza azt a felszínre, amikor belső célkitűzése és terve nyilvánosságra hozható. Ő tudatában tartja a gondolatformát, saját egy pontra irányuló mentális fókuszának ereje segítségével alakot és energiát ad neki.

A szóban forgó szabály azt mondja, hogy a jelöltnek három dolgot kell tennie:

Megjegyzendő, hogy a formulának köze van a gondolatformához, a varázsigéknek a célkitűzéshez, amiért a formát megalkották, és a misztikus mondat arra szolgál, hogy elvágja a mágneses kapcsolatot, amely összeköti az alkotót és az alkotást. Az egyik tehát a formával foglalkozik, a másik a lélekkel, aki a formába van öltöztetve (akinek legalacsonyabb jellemvonása a vágy, a szeretet tükröződése), és az utolsó az élet-aspektussal, amellyel az alkotó ruházta fel az alkotást. Következésképpen ismét itt állunk szemtől szembe a szellem, a lélek és a test örök hármasságával. Nem szabad elfelejteni, hogy a Mágia Szabályai, ahogyan azt az igazi ezoterikus érti, ugyanolyan igazak egy megalkotott világegyetemre, naprendszerre és bolygóra, mint egy tanítvány piciny gondolatalkotásaira.

A fentieket olvasva az átlagos tanuló első észrevétele, hogy nyomban a testi természetre gondol, ahogyan az fejez ki bizonyos energia fajtát. Így a dualitás az a dolog, amit észrevesz, és az eszében látja azt, ami a dolgot alkalmazza. A mai idők okkult jelöltjei előtt mégis az egyik legfontosabb szükségszerűség az egyetlen Valóság meghatározásában való gondolkodás, amely maga az Energia és semmi más. Ezért hát érdemes kiemelni ezen összetett téma megtárgyalása során a tényt, hogy a szellem és energia szinonimák, és felcserélhetőek egymással. Csak ennek felismerése során jutunk el a tudomány és a vallás összebékítéséhez és az aktív jelenségek világának igazi megértéséhez, amellyel körül vagyunk véve és amelyben mozgunk.

A keveredés legnagyobb részéért az organikus és nemorganikus kifejezések a felelősek, és az az éles megkülönböztetés, amely sok ember fejében él a test és a szellem, az élet és a forma között, ami annak a visszautasításához vezetett, hogy a kettő természetének lényegi azonosságát elfogadják. A világot, amelyben élünk, a többség valóban szilárdnak és megfoghatónak tekinti, ami azonban rendelkezik mégis valami misztikus hatalommal, ami benne rejlik és ami mozgást, tevékenységet és változást hoz létre. Ez persze csak durva megfogalmazás, de ennyi elegendő az unintelligens hozzáállást összegezni.

Az ortodox tudós jórészt a struktúrákkal, a viszonylatokkal, a forma összeállításával van elfoglalva, és az összetett forma részei által létrehozott tevékenységgel, valamint azok összefüggéseivel és egymásrahatásával. Kutatása tárgya vegyi anyagok és elemek, az általuk betöltött funkciók és játszott szerepek, valamint egymásra hatásuk, ahogyan minden formát kialakítanak a természet mindegyik világában. Az atom, a molekula és a sejt természete, funkcióik, erőmegnyilvánulásaik minősége és tevékenységük különféle fajtái, az energia természetének és jellegének a problémája - ahogy azok összpontosulnak vagy elhelyezkednek a természeti és anyagi világ különféle formáiban - a gondolkodás világában a legjelesebb elmék megfontolását követelik meg. Mégis a kérdések: Mi az Élet? Mi az Energia? vagy Mi a Valamivé Létel folyamata vagy a Lét Természete? megválaszolatlanok maradnak. A miért és a mivégből problémája ugyanígy gyümölcstelennek és spekulatívnak tekinthető, és majdnem megoldhatatlannak.

Mindenesetre a tiszta ész és az intuíció helyes működése segítségével ezeket a problémákat meg lehet oldani és a kérdéseket meg lehet válaszolni. Megoldásuk a beavatásnak az egyik természetes felismerése és eredménye. Csak azok az igazi biológusok, akik a misztériumok beavatottjai, mert ők értik az életet és annak célját, és annyira azonosulnak az életprincípiummal, hogy az energia és hatásai meghatározásaiban gondolkodnak és beszélnek. Teljes tevékenységük a bolygó Hierarchiájának munkájával összefüggésben néhány alapvető formulára alapozódik, amelyek az élettel úgy foglalkoznak, amint az a maga három megkülönböztető jegyén, vagyis aspektusán át nyilvánul meg: az energián, az erőn és az anyagon át.

Itt meg kell jegyezni, hogy egy ember csak akkor juthat el a dolgok teljességének, amit mi Istennek hívunk, a felismerésére, ha megérti önmagát is. Ez közhely és okkult frázis, de az ennek alapján végzett cselekedetek vezetnek el a felismerésig, ami a jelenlegi "Ismeretlen Isten"-t megértett Valósággá teszi. Hadd illusztráljam:

Az ember úgy ismeri önmagát, mint élőlényt és azt a titokzatos folyamatot, amelynek során a közönségesen az élet leheletének nevezett valami megszűnik, halálnak nevezi. Az összetartó éltető erő eltűnt és ez az eddig testnek tekintett valaminek a részekre hullását eredményezi.

Ez az életprincípium, a létezésnek ez az alapvető lényege és ez a titokzatos, megfoghatatlan tényező az összekötő az emberben, amit mi szellemnek hívunk vagy életnek a makrokozmoszban. Ahogyan az emberben az élet tartja össze, eleveníti meg, élteti és indítja a formát cselekvésre és teszi ezáltal élőlénnyé, úgy Isten élete ahogyan a keresztény mondja - ugyanezt a célt szolgálja a világegyetemben és teremti meg azt a koherens, élő, éltető együttest, amit mi naprendszernek hívunk.

Ez az életprincípium az emberben háromszoros módon nyilvánul meg:

Természetesen nem lehet megadni itt a mantrikus igéket és mondatokat, amelyekről a XI. Szabály említést tesz. Alapvetően felfoghatatlanok a nem beavatottak számára, éppen ezért nem szükséges további figyelmet szentelni nekik. Meg kell jegyezni, hogy ezekben az Utasításokban sok van, ami előrehaladottabb a modern gondolkodásnál, és mind ezeket az Utasításokat, mind pedig az Értekezés a Kozmikus Tűzről-t teljességében majd csak e század vége felé fogják megérteni.

Gondoljuk végig ezt a szabályt mondatról mondatra és jussunk el ahhoz a magyarázathoz, amely az átlagos jelölt számára a legkönnyebb. Mind e szabályokat olvasni lehet egy intelligens ember szempontjából is, és mégse fognak sokat jelenteni; olvashatók a jelölt szempontjából és akkor hordozni fognak bizonyos gyakorlati elgondolásokat, amelyek megfelelőek a mindennapi alkalmazásra, és kicsiszolhatóak az élettapasztalatok tűzpróbái során. Jelentésre tesznek szert, amint a jelölt megtanulja kezelni az energiákat, megtanul a mentális anyagban dolgozni és alkotóan együttműködni a Céllal, amely a fejlődési terv alapját képezi. A tanítvány szemszögéből ezek a Szabályok bizonyos hatékony utasításokat hordoznak és el fogják vezetni őt a természetben végzett alkotó munkafolyamat megértéséhez, ami a jelölt gondolkodása elől szükségszerűen el van zárva. Ami a beavatott megértését illeti, e szavak határozott parancsokat hordoznak, amelyeket csak az ő megvilágosodott intuíciója tud helyesen interpretálni. Az intelligenciák magasabb fokozataival szükségtelen foglalkoznunk. Ezt a Szabályt tehát kizárólag az átlagos jelölt szemszögéből fogjuk vizsgálat tárgyává tenni, a másfajta magyarázatokat azokra az egyénekre hagyva, akiknek megvan a belső felkészültségük, amely képessé teszi őket azok megértésére.

I. Állapítsa meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja.

A természetben minden élet, mint jól tudjuk, miriádnyi apró életből tevődik össze, amelyek egy bizonyos mértékű tudatosságot, ritmust és a Vonzás Törvénye erejének megfelelő koherenciát tartalmaznak, amit a forma építője használ fel. Ez igaz mind a makrokozmoszra, mind a mikrokozmikus életek végtelen világára, amelyeket a nagyobb egész tartalmaz. Az embrió naprendszerek, amelyek az isteni gondolat ösztönzésére jönnek létre, először fluidikusak és ködösek, nagy vonalaikban változóak és csak lazán tartja őket össze a központi energiamag - ami csak másfajta kifejezésmódja a megtestesült gondolatnak. Az idő haladtával egyéb állapotokon mennek át, határozottabb formát öltenek, különleges kapcsolatba lépnek a rokon és szomszéd formákkal, és igazodnak belső természetüket illetően az azokkal a formákkal való változó viszonylatokhoz, amelyek a korábbi szakaszban még nem voltak lehetségesek. Végső fokon rátalálunk egy olyan naprendszerre, mint amilyen a miénk és miriádnyi másmilyen - egy naprendszerre, ami úgy működik mint egy nap a körülötte forgó, pörgő bolygókkal, amelyek betartják különböző pályáikat, tartják megállapított és relatív pozíciójukat, tevékenyek mint független és egymástól függő organizmusok és az asztronómusok szeme számára mégis egyfajta összetartozást mutatnak, egy egységet és egy struktúrát, amely egyéni minden esetben, és amely mégis kozmikus törvények alapján működik. Valamely nagyszabású tervhez van rendelve az Egyetemes Elme által kigondolva és abban megtartva, ami viszont annak a csoporttudatos és öntudatos entitásnak az egyik aspektusa, aki létének elgondolója és formájának megalkotója.

Ez az egyetlen intelligens Élet úgy fogható fel, mint aki (vagy amely, ha így jobban tetszik, mert hiszen mit tesznek a szavak, amikor minden hiábavaló egy ilyen valóság kifejezésére) létrehoz meditációjában és következésképpen elmélkedése folyamán azt, amit mi gondolatformának nevezünk. Ennek a gondolatformának négy jellemzője van:

1. A Vonzás Törvényének tudatos alkalmazásával lesz létrehívva.

2. Végtelen számú élőlényből épül fel, akiket az isteni Alkotó gondolata vonzott és így lépnek kapcsolatba egymással.

3. A forma valaminek a külsődleges megnyilvánulása, amit Alkotója

   1. elképzelt

   2. intelligensen felépített és "kiszínezett" vagyis "minősített", hogy megfeleljen annak a feladatnak, amelyre szánta,

   3. élettel telített vágyának hatásával és élő gondolatának erejével

   4. formájában megtartott mindaddig, amíg szükség volt rá, hogy a maga különleges munkáját elvégezze.

   5. önmagához kapcsolt egy mágneses fonállal - élő céljának fonalával és uralkodó akaratának erejével.

4. Ez a belső célkitűzés, amely mentális, asztrális és éltető anyagba öltözött, mindaddig hatékony a fizikai síkon, amíg:

   1. tudatosan Alkotójának gondolatában marad

   2. "távolságot tart" okkult módon Alkotójától. Számos gondolatforma hiábavaló marad, minthogy "túl közel" van Alkotójához.

   3. irányítható marad bármely irányban, és a legkisebb ellenállás törvénye alapján meg tudja találni a maga helyét, így teljesítve a kívánt funkciót és véghezvíve a feladatot, ami végre megalkották.

A "formulát" tehát úgy lehet tekinteni mint az isteni Gondolkodóból sugárzó elgondolást; úgy lehet meghatározni, mint dinamikus célt, a "dolgot", ahogyan azt a Gondolkodó látja és kivitelezi a maga elméjében, és megjeleníti mint szándékának hordozóját. A matematika, amelyen egy híd építése alapszik, mint akármely nagy átívelés, ami az emberi haladást jelképezi, nem mond semmit a be nem avatottnak, de azoknak, akik tudnak és értenek, ők maguk a híd, lényegi jelentésére redukálva. Ők maguk a híd elgondolása és ezekben a matematikai formulákban rejlik a cél, a minőség és a megvalósult építmény formája, valamint annak végső hasznossága. Ugyanígy van ez az elgondolásokkal és ötletekkel, amelyek életet adnak egy gondolatformának. Ezek az okkult formulák az archetípusi síkon léteznek, amely (a jelölt számára) az intuíció síkja, jóllehet a valóságban egy olyan tudatállapot, amely még annál is sokkal magasabb. Ezek a formulák megalapozzák a formák világát és össze kell hogy kapcsolják azokat, akik megfelelően vannak vértezve, hogy a Világegyetem Nagy Építészének keze alatt dolgozzanak. Szimbolikusan szólva a formuláknak három nagy könyve van. Jól jegyezzük meg, hogy "szimbolikusan szólva" és el ne felejtsük. Van először is az Élet Könyve, amelyet a mindenféle fokozatú beavatottak olvasnak és végső soron tudnak. Van az Isteni Bölcsesség Könyve, amelyet a mindenféle fokozatú jelöltek olvasnak, s amelyet néha a Tapasztalat Ismerete Könyvének neveznek, és van a Formák Könyve, amely kötelező olvasmány mindazok számára, akikben ébredezik az intelligencia a hathatós tevékenység céljából. Mi most a Formák Könyvével foglalkozunk.

Patanzsáli egy helyen beszél a "tudható dolgok esőfelhőjéről" amelyre a lélek tudatosan figyel. A jelölt belefáradva a saját hiábavaló és lényegtelen gondolatainak örökös körözésébe, igyekszik megcsapolni ennek az "esőfelhőnek" a tartalékait és így előmozdítja a földön Isten néhány gondolatát. Igyekszik úgy dolgozni, hogy elősegítse az Alkotó elgondolásainak megnyilvánulását. Ennek megtétele érdekében bizonyos kezdeti kívánalmaknak eleget kell tennie, amelyeket röviden az alábbiakban lehet összefoglalni:

1. Megismerni a meditáció valódi jelentését.

2. Könnyedén egy vonalba hozni a lelket, az elmét és az agyat.

3. Elmélkedni, vagyis lélekként működni a maga szintjén. Így a lélek számára lehetővé válik, hogy közbenjáróként tevékenykedjék az isteni elgondolások szintje és a mentálsík között. Ugye látjátok, hogy a részvétel az isteni alkotó folyamatban úgy mutatkozik meg, mint minden igazi meditációs munka célja?

4. Felfogni az elgondolást, amelyet a lélek intuitív módon kap, és felismerni a formát, amit magára kell öltenie. Ennek az utolsó hét szónak döntő fontossága van.

5. A halvány és ködös elgondolást a lényegére redukálni, kiiktatni minden felesleges képzelődést és az alsóbbrendű gondolkodás megformálásait, így vértezve fel magát, hogy nyomban tevékenységbe lendülhessen, és az elmélkedésben való állhatatosság révén pontosan vehesse át a belső felépítés látványát, vagyis a forma szubjektív vázát, ha szabad így kifejeznem, amellyé lennie kell.

6. Ezt, amilyen tudatosan jegyzi fel a lélek az elmébe, ugyanolyan tudatosan van feljegyezve az elme által, következetesen a fényben tartva, és úgy lehet tekinteni, mint a formula visszavezetését a tervrajzig. Ez nem maga a formula már, hanem a másodlagos folyamat. Egy egyszerűen körvonalazott felépítésben a formula megtestesülésének ereje, egyszerűsége és tisztasága szerint, ilyen lesz a végül is berendezett épület és a belőle következő forma, amely a külső formának a határvonalai közé fogja zárni az életeket, amik fel lettek használva annak felépítésében.

Ez a valóságban a fogamzás szintjét idézi. A csírában (a férfi-női kapcsolat eredményeként) látensen nyugszanak a befejezett alkotás összes lehetőségei és képességei. Az elgondolásban, amely materiálisan fogamzott meg, de amelyet a Szellem aspektus befolyásolt, látensen nyugszanak a befejezett gondolatformák rejtett lehetőségei. Az anyagi aspektust, amelyet az agy képvisel, a Szellem aspektus termékenyíti meg és a hármasságot végső soron a megalkotott forma teszi teljessé. Azonban a korai szakaszokban egyelőre még csak a "formula" van meg - a megfogamzott elgondolás, a látens, de dinamikus koncepció. Elég hatóerővel bír, hogy magához vonzza a növekedéshez és a kialakításhoz a leglényegesebbeket, de ki mondja meg, hogy elvetélés, egy közepes, gyenge teremtmény, vagy egy valódi szépséggel és értékkel bíró alkotás lesz-e az eredmény.

Minden kivitelezett elgondolás tehát formával bír, vágytól lelkesült és az elme ereje alkotta meg. A vágy síkja az, amelyre az elme kihelyezi a maga elgondolásait, hogy létrehozza a "testetöltött ideát", a formába öltöztetett elgondolást. Ez tehát a megfogamzás talaja. Az elme korábban befogadta az archetípikus elgondolást, ahogyan azt a lélek megragadta és láthatóvá tette. Ugyanakkor a lélek a formula befogadója, ahogyan azt az ideák világában megismertették vele. Így rendelkezésünkre áll a "bemutatott idea", az "elfogadott idea" és a "megfogalmazott idea" és a megnyilvánulásra kidolgozott idea.

Jó ha észben tartjuk, hogy a további tényezők uralják az elgondolás kiemelkedését az Egyetemes Elméből a kézzelfogható formák világába. Ezek:

1. Az energiák, amelyek az archetípusi síkról sugároznak. Ez a sík bolygónk legmagasabb rendű Intelligenciái csoportja figyelmének fókusza. Az ő tudatuk a tevékenység e szféráját magában foglalja és arra reagálni képes, ahol is az Isten Elméje kifejezi önmagát a miáltalunk formaként ismert korlátozásoktól mentesen. Ők a formula őrei; ők a matematikusok, akik a nagy Terv tervrajzait előkészítik; ők számítják ki azoknak az erőknek a hatását, amelyekkel a munkát véghezviszik, és az energiákat, amelyeket alkalmazni kell; ők veszik tekintetbe azokat a terheléseket és feszültségeket, amelyeknek a formákat alá kell vetni az életerők befolyása alatt, ők ügyelnek az időszakos impulzusokra, amelyeknek a fejlődési folyamat meg kell hogy feleljen; ők foglalkoznak a formai aspektus és az életösztönzés közötti összefüggéssel.

2. Az intuíciós készültségi állapot. Ezen a tudatszinten találjuk a Bölcsesség Mestereit, amint munkájukat végzik és a befolyásolásnak ebben a szférájában a legnagyobb akadálytalansággal és könnyedséggel működnek, akárcsak ahogy egy normális, intelligens ember dolgozik a fizikai síkon. Gondolkodásuk állandó érintkezésben van az archetípusi elmékkel, akik a formulák őrei, és ők átvéve a tervrajzokat (megint szimbolikusan fejezem ki magam) foglalkoznak a részletekkel, keresik meg azokat, akik a munka ellenőrzésére alkalmasak és gyűjtik össze a szükséges munkatársakat. Addig kutatnak tanítványaik között, amíg rátalálnak a legmegfelelőbbre, aki információik fókuszpontja legyen a fizikai síkon, vagy arra a csoportra, amely a legalkalmasabb a Terv kívánt részének manifesztálására. Az így kiválasztottakkal dolgoznak, befolyásolva elméjüket az örök elgondolás-minőségforma hármassággal, amíg a részletek elkezdenek kiemelkedni és az a tevékenység, amit szó szerint "lecsapódás"-nak nevezünk, folytatódni tud.

3. A mentális tudatállapot tevékenysége. E munkából sokat szükségszerűen a mentálsíkon kell végezni, és itt elegendő ok van a jelölt részéről egy gyakorlott intellektus kifejlesztésére. A "tudható dolgok esőfelhője" először is a mentálsíkon csapódik le és egy újabb kicsapódásra kerül sor, amikor tanítványok és jelöltek a befogadók. Ez utóbbiak a maguk részéről azon vannak, hogy befolyásolják és vezessék a kisebb munkásokat és jelölteket, akik, karmikusan vagy választásuk szerint a befolyásolási rádiuszon belül helyezkednek el. A bemutatott "ideát" számos elme megragadja és a nagy mű formula aspektusa megkezdte működését.

Ki fog derülni, hogy ez a munka mennyire következetesen és lényegét tekintve csoportmunka, és igazán csak azok számára lehetséges, akik valamennyire mesterei a meditációs folyamatnak és képesek "elméjüket állandóan a fényben tartani". Ez a fény a valóságban az Egyetemes Elméből árad ki, változó jellegű és (ezoterikusan szólva) egy korábbi naprendszerből származik, és felhasználni és továbbfejleszteni ebben kell. "Az intuíció fénye" szavakban egy olyanfajta energiát közvetítettünk agyunkhoz, amely megtestesíti a célt, Isten akaratát, a Tervet, ahogy mi látjuk. "A lélek fénye" szavakban olyan kifejezéssel van dolgunk, amely összegezi a célt, a tervet, azoknak az entitásoknak az akaratát, akik emberi formában születtek le és időnként testen kívül is működnek, és az ő felelősségük a természet négy világában materializálni az isteni gondolatot. Az emberi világ par excellence az Egyetemes Elme kifejezésére szolgáló eszköz, és amikor az Isten fiai emberi formában tökéletessé válnak, a természet világának problémái jórészt megoldódnak. Az Isten teljesen tudatos fiai, felismervén önmagukat emberi formában (egyelőre igen kevesen vannak) szó szerint a planetáris élet agyát képviselik.

Valódi okkult jelentése van annak a szónak, hogy "rávilágítani" egy problémára, egy körülményre, egy helyzetre. Lényegi jelentését illetően magában foglalja a bemutatott elgondolás, a külső megnyilvánulás mögött húzódó alapelv felfedését. Ez a belső és szellemi valóság megismerése, amely a külső és látható formát hozza létre. A szimbolizmusban minden munka kulcsszava ez. A bolygó megszervezett hierarchiájának egyetlen tevékenysége a formulák megállapítása, az intuitív benyomások szubjektív táblázatainak és terveinek felrajzolása, és az intenzív tevékenység a mentálsíkon. A munka második fázisát azok a munkások viszik végbe, akik tudatosan együttműködnek a hierarchiával és e munkának a valódiságát az emberi fejlődés három világában bizonyítják. Ők hordozzák az idea csíráját és viszik az embrió állapotú elgondolást egy külsőbb és befejezett létezésbe a helyes gondolkodási folyamat segítségével, a vágy felkeltésével és a helyes közvélemény kialakításával. Így ők a szükséges fizikai tevékenység kivitelezői.

A földgolyó minden részéről elérhetők e munkára jelöltek, csoportvezetők és gondolkodók, feltéve, hogy elméjük nyitott és összpontosított. Az igazságot megközelítő egyszerűségük szerint, gondolkodásuk tisztasága szerint, csoportbefolyásuk és befogadó tudatállapotuk szerint, valamint hosszan fenntartott erőfeszítésük hathatósága alapján fogja megközelíteni a külső forma a belső elgondolást és a szellemi szubjektív valóságot.

A lényeg, amit hangsúlyozni akarok az, hogy ezen Utasítások átlagos olvasójának semmi dolga a formulákkal. Azokat a nagy Tudók fogták fel és értették meg, akik a fejlődési folyamat hátterében állnak, és felelősek annak működő tevékenységéért. A Mesterek, az idősebb beavatottak és a tanítványok hierarchiája állhatatosan végzi ezt a munkát, de a Törvény alapján függnek azoktól, akik a fizikai síkon a külső formák megteremtői. Ha nem felelnek meg a várakozásnak, akkor időbeli elcsúszás lesz, vagy nem megfelelő építés; ha hibát követnek el, idő és energiaveszteség következik be, vagy ha elsősorban a saját ügyeikkel és személyiségükkel lesznek elfoglalva, a Tervnek várnia kell és az energia, ami egyébként arra szolgált volna, hogy emberi problémákat oldjon meg, és az emberiség irányítását segítse, kénytelen lesz más irányba terelődni. Soha semmi statikus nincs az alkotó folyamatban; az energiát, amely előtör az egyetlen Élet lüktetésében és annak ritmikus és ciklikus tevékenységében - soha véget nem érően és soha nem szűnően - valahol hasznosítani kell, valamilyen irányban utat kell találjon magának, gyakran (ha az ember elfeledkezik a kötelességéről) katasztrofális eredménnyel. A kataklizmák problémája vagy például az állandóan növekvő rovarveszély oka kapcsolatba hozható a fel nem használt és fel nem ismert energiák hatásával, amelyek megfelelő irányban és helyes célok érdekében alkalmazva elősegítői lennének a Tervnek, ha a jelöltek és tanítványok a világban vállukra vennék a csoportfelelősséget, háttérbe szorítanák saját egyéniségüket és valódi felismerésre jutnának. Az emberiségnek sokkal szorgalmasabbnak és sokkal intelligensebbnek kell lennie valódi sorsának és karmikus kötelezettségeinek feldolgozásában. Amikor az emberek egyetemesen szembekerülnek a terv őreivel és elméjük és agyuk az intuíció fényétől világosodik meg, a lélek és az egyetemes elme fényétől, amikor abban tudják gyakorolni magukat, hogy intelligensen reagáljanak az időközönkénti impulzusokra, amelyek ciklikusan sugároznak ki az élet belső oldaláról, akkor az élet és a forma között állandó közeledés következik be, és a világ állapotában gyors javulás. Azt az érdekes dolgot jól meg kell jegyeznünk, hogy az emberek fejlettebb fiaitól származó válaszok első hatása a formulákra, ahogyan azokat a Tudók lefordították és továbbították, lesz a megalapozója a négy világ közötti helyes kapcsolatoknak, valamint a helyes kapcsolatoknak az emberi család egyedei és csoportjai között. Ebben az irányban egy lépés már történik. A tevékenység négy szférája - amit mi emberinek, állatinak, növényinek és ásványinak nevezünk - közötti kapcsolatok rosszul vannak összehangolva, minthogy az uralkodó tényező elsősorban az anyagi energia. Az emberi világban ez az energia úgy működik mint önzés. Az állati világban úgy nyilvánul meg mint kegyetlenség, jóllehet ahol a felelősségérzet nem létezik, csupán ösztön és időszakonkénti anyai felelősség található, ott nincs helye bírálatnak. A növényvilágban ez az összehangolatlanság a visszaélésnek ebben a bolygói periódusában úgy fejeződik ki mint betegség.

Ez meglep benneteket? A betegség gyökere elsősorban az összehangolatlanságban és a növényvilág félreirányított erőiben található; ez utóbbi hatással van az állatvilágra és az ásványvilágra és ennek következtében az embervilágra. Túlságosan messzire vinne, ha ezt itt most bizonyítani akarnánk, de ha ezt a körülményt meg fogják érteni, akkor a természetnek erre a világára kell, hogy a figyelmüket összpontosítsák a kutatók és a betegségek gyökerestől való kiirtása végső soron megoldódik.

II. Ejtse ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni és hová kell vinni, ami elkészült.

Emlékezzünk ezzel a Szabállyal kapcsolatosan, hogy csak annyiban hatékony, amennyiben "a Törvénnyel dolgozó" a benne magában lévő valósággal, a lélekkel áll szemben. Lényeges, hogy rajta keresztül, teljesen éber tudatállapotban a léleknek kell működnie. A lélek az, aki kiejti a szavakat. A lélek az, aki elrebegi a misztikus mondatot, a lélek az, de mint ellenőre, mint uralkodója a mechanizmusnak, a formaapparátusnak. Erre az ellenőrzésre csak akkor van lehetőség, ha egyensúly van az agy, az elme és a lélek között. Ugyanakkor szükséges észben tartani, hogy ez a Szabály, lévén hogy az alkotó tevékenység kifejezője, minden alkotó folyamatra alkalmazandó, legyen az makrokozmikus vagy mikrokozmikus, foglalkozzunk Istennel mint a naprendszer megalkotójával, a lélekkel mint az emberi mechanizmus alkotójával vagy az emberrel, amint el akarja sajátítani a mágikus munka technikáját, hogy így formák alkotójává legyen a maga kis körében. Mindenkinek fel kell dolgoznia a Szabály igazi jelentését, mert Isten a Maga Létének törvényei szerint működik, és ez a törvény számunkra a természet törvényeiben mutatkozik meg.

A meggondolásunk tárgyát képező mondatban a szabályozott tevékenység gondolata és egy tudatos és célszerű eredményre törekvés van összekötve. Bármely forma építője először is életek irányítója, bizonyos entitások sorsának eldöntője. Ebben a gondolatban világosság vetül a szabad akarat témájára és az Ok és Okozat Törvényére. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az okok titka el van rejtve múlt univerzumokban - a maga idejében minden "Isten által lakott forma". Számunkra olyan, hogy tiszta ok, nem létezik, hanem csupán a nagyobb okozatok feldolgozása. Mint ahogy számunkra valóságként a tiszta indíték teljességgel érthetetlen és elérhetetlen, ugyanígy van a tiszta okkal is. Ezek a tényezők korábbiak mint a mi naprendszerünk, és éppen ezért a róluk való spekuláció eredménytelen marad és legfeljebb segíti kifejleszteni mentális berendezésünket. Ez a naprendszer okozatok rendszere, amelyek viszont okokat hoznak létre. Csak az emberek családjában és csak az olyan emberi lények között, akik tudatosan használják elméjük erejét, jön létre bármiféle ok. Minden ok, lévén hogy valamiféle elmétől származik, amelyik tudatosan működik és tisztán gondolkodik, feltételez egy Gondolkodót és ez alapvetően az okkult tudományok alaptétele. A mi naprendszerünk egy gondolatforma, azonban olyan, aminek csak addig van valóságos léte, amíg a gondolat fennmarad. Minden ami van, részét képezi az isteni Gondolkodóból kisugárzó idea-folyamnak. Minden gondolat része az isteni áramlásnak. Az emberek tömege nem gondolkodik és így nem hoz létre okot, amelynek a maga idejében okozatot kell produkálnia.

Azt kérdezitek, hol van hát annak a megállapításnak az igazsága, amelyet sok modern okkult könyv hangoztat, hogy az élet vagy életciklusok iránya szükségszerűen meghatározza a jövőt és hogy az egyik életben létrejövő okok okozatot hoznak létre a másikban. Ahol az életek döntően érzelmiek és fizikai irányultságúak, ott nem egy bizonyos élet diktálja a tempót, hanem életek csoportja, párhuzamosan egymásra hatva és előre meghatározva a jövőt bizonyos vonalak mentén. Ez mindörökké igaz minden emberi lényre a tudatos fejlődés bizonyos szintjén, ahol még a tömeg-elgondolások befolyásolják őket, gondolkodás nélkül engednek a hagyománynak és a közvéleménynek, gátlástalanul merülnek bele önző érdekeikbe, és nem maguk "kerítik hatalmukba" a körülményeket, hanem a fejlődés áradatával sodortatják magukat előre. Ez a csoporttevékenység egy formája (a csoportokat a fizikai és asztrális formák rezgése uralja), amely megteremti azokat a jellemvonásokat és tendenciákat, amelyek a helyzetet és a minket körülvevő körülményeket okozzák. Ebben a felismerésben rejlik a faji és a nemzeti karma és körülmények titka. Ezekben a csoportokban az érző, cselekvő átlagember elmerül, és ebből az alámerülésből neki magának kell megtalálni az utat elméje feltalálásával és használatával. Az ösztön helyet kell adjon az intellektusnak. Lelkek csoportja élet-ciklusokon át az anyagi formák felé vonzódik és a vonzás irányába inkarnál. Ezeket a vonzási energiákat korábban a lélek használta - s végezetül ki lettek iktatva és szertefoszlottak. A forma hatása az, amely a lelket elsősorban az inkarnációba viszi, mert a fejlődési folyamat első felében egy megelőző naprendszerben magasan megszervezett anyag az uralkodó tényező. Később, tudjuk, a szellem ennek az anyagnak a vállára áll. A szellem és az anyag tömeges összműködése most olyan hatékony, hogy az átélések többsége, amelyeken a lélek most keresztülmegy, annak a szintnek az elérése, ahol az anyag vonzása kezd elhalványodni és a lélek elkülönülni kezd tőle. Ez az a tapasztalat, amelyen az emberiség most van átmenőben, szintén csoporttevékenységként, de a spirál egy magasabb fordulóján.

A széleskörű általánosítások bizonyára biztonságosabbak, mint a részletes és gyakran tévedésekkel tarkított információk azokra a szabályokra vonatkozóan, amelyek a forma felöltését és levetését uralják és amelyek a mi gyermeki irodalmunk nagy részében találhatók, de még ezekkel az általánosításokkal is nagyon bizalmatlanul kell bánnunk. Amit biztosan meg lehet állapítani az az, hogy az Ok és Okozat Törvénye alapján a szellem és az anyag egybeforrt és a világok meg lettek teremtve. Ugyanettől a törvénytől uralva a formákat is megalkották és azok az élet ösztönzésének anyagi kifejezőivé váltak. Hol belesodródtak, hol ki a megnyilvánulásba egy ritmikus ütemes dobbanásra, amely még annál is korábbi naprendszerekből indult, mint amelyik a mienket megelőzte. Formák csoportjai jelentek meg és tűntek el, és szinte teljesen a csoport-koherancia és rezgés uralta őket. Így haladt az élet az elementális vagyis visszafejlődési világokon át, a természet alsóbbrendű világain át, tovább az emberi világokba.

Az alsóbb emberi szinteken és az állatember szintjén ugyanaz a csoporttevékenység uralkodik, csak (mint a visszafejlődő világokban) egyre kisebbekké és kisebbekké válnak a csoportok, ahogy az egyes egyének egyenként elérik az igazán öntudatos egyének állapotát és úgy kezdenek működni mint lelkek. Ezután nemcsak hogy alkotóvá váltak az önállóan megállás hatalmával a tiszta gondolkodás és pontos látásmód képességével, de bizonyságát adták annak is, hogy az alkotó művészet vagy az alkotó képzelet képességével is rendelkeznek. Egymást követő önálló életeken haladtak át, amelyekben a személyiségüket fejlesztették és vették igénybe; ezután kezdtek rátalálni saját szubjektív csoportjukra, amely végül is elfoglalta külső anyagi csoportok helyét a tudatukban. Így visszatértek ismét a csoport létformához, csakhogy ez alkalommal teljes tudatossággal és ellenőrzéssel.

Abban a csoportban, amelyekkel szubjektíve összekötve érzik magukat, fognak rátalálni azokra, akik együtt-működtek velük még a korábbi tömegállapotban, úgyhogy szoros együttműködésben dolgoznak azokkal, akik a legközelebb álltak eddig is hozzájuk és akikkel összekapcsolódtak a nagy életciklusban.

Vannak bizonyos, ezeken a szinteken adott nevek az okkult archívumokban, amelyek meggyőzőek és rávilágítóak; természetesen szimbolikusak. Érdekes lehetne, ha én megadnék néhányat ezekből az ősi titkos kifejezésekből, amelyek az információk háromféle fajtáját hordozzák, nevezetesen a szint megnevezését, ezoterikus színét és szimbólumát. Szeretnék rámutatni azonban, hogy az információknak e kérdéses példái, amelyeket néha átadok és amelyeknek néhány tanuló szemmel láthatóan alapvető fontosságot tulajdonít, sokkal kevésbé lényegesek, mint az a rendelkezés, hogy éljünk barátságosan, nemes és bölcs szavakban beszéljünk és gyakoroljuk magunkat az önmagunkról való elfeledkezésben. Az okkult adatokat elolvassák és feljegyzik, az ismerős utasításokat átugorják és átlapozzák. Mi, akik jelöltekkel dolgozunk, gyakran mosolygunk az ostobaságon és ítélőképesség hiányon, amit az általunk tanítottak árulnak el. Mondd egy tanulónak: gyakorold állhatatosan a szeretetteljes kedvesség törvényét, és azt fogja mondani, hogy ő igazán meg fogja próbálni, de magában pusztán az utasítás ismerős volta unalmat vált ki és legjobb esetben szükséges közhelynek tartja. Mondd a tanulónak: megadok neked néhány okkult kifejezést vagy néhány a Nagyokra vonatkozó ismeretet és érdeklődéssel, izgatottan, és magabízó önelégültséggel és kielégített kíváncsisággal készül fel a fontos ismeretre. Holott a korábbi utasítás az okkult információ hordozója és egy törvényre mutat, amely - ha helyesen követi valaki - megváltáshoz és felszabaduláshoz vezet. Az utóbbi egy jelenséggel foglalkozik, és tudása nem vezeti el a fáradt zarándokot a mennyország kapujáig. Néhányatokra ráfér ez az emlékeztető.

Azokat a szinteket, amelyek az emberit megelőzik, kihagytuk, minthogy senki, aki e szavakat olvassa, nem rendelkezik azzal a felkészültséggel, hogy feldolgozza belső jelentésüket. Ezért tehát az emberi világ szintjeivel fogjuk kezdeni.

I. szint.

Az élet hosszan rótta a lépcsősort a forma napi alkalmazása során, A három kisebben át lassú haladással végigutazta a hosszú ösvényt. Újabb ajtó áll most nyitva. Felhangzanak a szavak. "Lépj a valódi vágyak útjára!"

Az élet, amely önmagát csak mint formát ismeri, élénk vörösbe borul, az ismert vágy vörösébe, és e vörösön át minden vágyott forma megjelenik. Megragadja, birtokolja, használja, majd elveti őket, mígnem a vörös rózsaszínre változik, és a rózsaszín a leghalványabb hajnalszínbe és a hajnalszín fehérbe vált. Előtör akkor az élet tiszta fehér rózsája.

Az élő élet apró rózsája csak bimbójában látszik, még nem maga a teljesen kinyílt virág.

II. szint

A kép most változik. Egy másik hang egészen közelről egy másik mondatot rebeg. Az élet a maga útján tovább halad. "Jöjj a mezőre, ahol a gyermekek játszanak, és állj be a csapatba!" Az élet játékára ébredve, a lélek áthalad a kapun.

Zöld a mező és tág terén az egyetlen mozgó Élet sokféle formája mutatja magát; az élet táncát lejtik, a sokmintájú formákat amelyeket Isten felvesz. A lélek belép "az Úr játszóterére" és azon játszik míg csak meg nem látja az öt ragyogó ponttal ékesített csillagot, és szól: "az Én Csillagom."

A csillag csupán egy fénypont, még nem sugárzó nap.

III. szint

A vörös vágy útja elfogy. Elveszíti vonzerejét. Az Isten fiainak játszótere nem bír többé varázzsal. A hang, amely kétszer zendült a formák világán kívülről, most a szívben hangzik fel. A felszólítás: "Bizonyítsd be saját értékedet! Vedd magadhoz az egy pontra irányuló cél narancsszín labdáját!" Az elhangzott szóra a formába merült élő lélek kiemelkedik a sokféle forma közül, és utat tör magának. A romboló útja következik, majd azé, aki felépíti a formákat és ismét lerontja. A törött formák nem tartják meg hatalmukat, hogy kielégítsenek. A lélek saját formája most a nagy vágy, s ezért most jön a belépés az elme játszóterére.

De ezekben az álmokban és fantáziákban időnként egy vízió tűnik fel, egy becsukott lótuszvirág képe, zárt szirmokkal, szorosan lepecsételve, még nincs illata, de hideg kék fényben fürdik. Valamivel távolabbi időben a narancs és kék egybe fog olvadni, de ez az idő még várat magára. Összeolvadásuk fényben fürdeti a bimbót, ez lesz oka kinyílásának a jövőben. Ragyogjon a fény.

IV. szint

Az élet halad előre a sötétbe. Mintha egy másféle hang zendülne most fel. "Lépj be a barlangba és találd meg a sajátodat; lépkedj a sötétben és fejeden viselj egy meggyújtott lámpást!" A barlang sötét és magányos; hideg és számos zengés és hang helye. Isten sok fiának hangja, miután elhagyta játékát az Úr játszóterén, fényért könyörög. A barlang hosszú és keskeny. A levegő párával teli. A rohanó víz hangja összevegyül a szél zúgó hangjával és a gyakori dörgéssel.

Messze távol halványan és alig láthatóan egy ovális nyílás jelenik meg, a színe kék. E kék űrön át kifeszítve egy rózsaszín kereszt látható és a kereszt közepén, ahol a négy szár találkozik, egy rózsa. A felső száron egy rezgő gyémánt ragyog, benne egy csillag, ötágú.

Az élő lélek előrelendül a kereszt felé, amely eltorlaszolja az útját a megnyilvánult és megismert élet felé.

A kereszt még nincs felállítva, ezért elhagyott. De az élő lélek tovább halad, szeme a kereszten függ, füle az összes lélektestvér jajveszékelésére figyel.

V. szint

Ki a sugárzó életbe és fénybe! Elhagyja a barlangot; a keresztet feldöntötték; az út szabaddá vált. A szó tisztán zeng a fejben és nem a szíven belül. "Lépj ismét az Úr játszóterére s ezúttal te vezesd a játékot!" Az út a második lépcsősor fölött eltorlaszolva áll, mégpedig a lélek saját cselekedete által. Többé nem uralja a vörös vágy az egész életet, hanem most a tiszta kék láng lobog magasan. Az eltorlaszolt Út legalsó lépcsőjén visszafordul, és lemegy a lépcsőkön a játszótérre. Holt burkokkal találkozik, és lépeget a korábbi szinten épített, elhasznált és szétrombolt formákon előrenyújtva segíteni kész kezeit. Vállán a béke madara ül; lábain az üzenethozó saruja.

Még nem a sugárzó élet végső dicsősége! Még nincs belépés az örökké tartó békességbe! De még van a munka, és még van a kicsinyek felkarolása.

Itt szimbolikus formában képet kaptunk az emberi életről és haladásról, a formába öltözött és az építés folyamatában felnőtt életről, amely az alkotó munkát jelöli. Néhány mantrikus mondat és néhány alapvető szimbólum egyszerű fordítása ez, és nem tekintendő másnak, mint egy elfüggönyözött és elzárt folyamatra való utalásnak, amit csak azok értenek meg, akik tudnak. Az ezoterikusok meg fogják érteni, hogy ez az öt szint minden forma életszakaszát fedi, függetlenül attól, hogy alkotója kozmikus, planetáris vagy ember.

Minden forma egy az alkotóból kipattanó impulzív életszikra által épül, és szintről-szintre növekszik a fejlődés törvénye alapján - ami a vonzás törvényének egy aspektusa, mely utóbbi viszont az élet törvénye. Ez a törvény az ok-okozat törvényével működik összhangban, amely, mint tudjuk, az anyagot vezérli. Ok, vonzás vagy vágy, növekedés és okozat - ez a négy szó irányítja minden gondolatforma felépítését. Ha ez utóbbi egy kiteljesedett entitás, akkor ez egy okozat, amely a fejlődés által épült egy szervezett ok erejével.

Fajunk egy olyan pontra jutott el most, ahol mi az okozatról elsősorban minőségi értelemben beszélünk, sokkal inkább, mint az anyag meghatározásai alapján. Számunkra egy gondolatforma azért létezik, hogy hatást hozzon létre. Minden forma létértelme, amit megérzünk, az, hogy valamiféle szubjektív minőséget fejezzen ki, ami megalkotója célkitűzéséhez adja meg nekünk a kulcsot. Tűnődjetek ezeken a szavakon. Innen van, hogy e XI. Szabályban megtaláljuk a kiejtett szó célját, hogy megmondjuk az életeknek, amelyek a formát alkotják "mit kell tenni és hova kell vinni, ami elkészült". Így találunk rá a célkitűzés, a tevékenység és a célbaérés eszméjére.

Szükségtelen, hogy itt taglaljam azt a hatalmas mennyiségű irodalmat, amely létrejött a célkitűzés jelentőségének hangsúlyozása végett az olyan gondolatformákkal kapcsolatosan, mint egy naprendszer, egy bolygó, egy természeti világ vagy egy emberi lény. Bizonyos tekintetben a célkitűzés, a tevékenység és a célbaérés szubjektív hármassága jól ismert, más szempontból azonban túlságosan magasrendű és túlságosan kifürkészhetetlen számunkra, hogy ezek között az Utasítások között foglalkozzunk velük és a spekuláció területére tévedjünk. A célbaéréssel az egyház hosszan próbált foglalkozni; a tevékenységi aspektussal a tudósok most próbálnak kezdeni valamit; az Isten Akaratáról a legmagasabb rendű gondolkodók és filozófusok állandóan elmélkednek. Csak amikor az ember alárendeli magát saját szellemi akarata fegyelmezésének, és formai természetén belül az életek tevékenységét ellenőrzi, és ily módon magát a cél felé irányítja, amely egyre inkább igyekszik figyelmét elnyerni, akkor fog elérkezni a terv igaz megértéséhez, ami az isteni akaratot testesíti meg, már amennyire az emberi lény meg tudja ragadni azt.

De a gondolatformákkal, amelyeket elkezd megalkotni, amint naponta gondolkodni tanul, foglalkozhatunk, hiszen ez az első megtanulni való lecke a mágikus munkában. Az alkotónak a mentális anyagban:

A tiszta gondolkodás szükségessége és az üres, romboló és negatív gondolatok kiiktatása egyre inkább magától értetődő, amint a jelölt halad az útján. Amint az ész hatalma nő, és amint az emberi lény megkülönbözteti egyre inkább a maga gondolkodását a tömeggondolkodástól, elkerülhetetlenül gondolatanyagot épít formába. Ez először automatikus és nem tudatos. Nem is lehet másképpen, és szerencsére a faj számára a megépített formák olyan haloványak, hogy jórészt ártalmatlanok, vagy annyira egybevágnak a tömeggondolkodással, hogy hatásukat illetően elhanyagolhatók. De ahogy az ember növeli hatalmát és növekszik a képessége, hogy ártson vagy segítsen, hacsak nem tanul meg helyesen és pontosan építeni, hogy megfelelően motiválja azt, amit felépített, romboló közeggé válik és rossz erők központjává - rombolva és tönkretéve nemcsak önmagát, amint azt hamarosan látni fogjuk, hanem megsértve és megbántva azokat is, akik az ő hangjára rezegnek.

Elfogadva mindezt jogosan feltehetitek a kérdést: vannak olyan egyszerű szabályok, amelyeket a becsületes és komoly kezdők alkalmazhatnak az építésnek e tudományában és amelyek olyan világosak és tömörek, hogy a szükséges hatást létrehozzák? Vannak, és egyszerűen el fogom mondani, úgy hogy a kezdő, amennyiben követi azokat, megmenekül a fekete mágia veszélyeitől és megtanul a tervvel összhangban építeni. Ha követi az általam megadott szabályokat, el fogja kerülni azokat a bonyodalmas problémákat, amelyeket ő maga vakságában hozott létre és amelyek ki fogják zárni a nap fényét, elsötétítik az ő világát, és azoknak a formáknak a falai közé börtönzik be őt, amelyek saját külön nagy illúzióját testesítik meg.

Ezek a szabályok túlságosan egyszerűnek hangozhatnak a tanult jelöltnek, de azok, akik készek olyanokká válni, - mint a kisgyermekek, biztos vezetőnek fogják találni az igazsághoz és végső soron képessé teszi őket arra, hogy letegyék a próbákat az adeptussághoz. Egyesek szimbolikus kifejezésekbe vannak zárva, mások szükségszerűen ködösek, míg a többi úgy fejezi ki az igazságot, ahogy az van.

1. Tekintsd meg a gondolatok világát és válaszd szét a hamisat az igaztól.

2. Ismerd meg az illúzió jelentését, és találd meg közepében az igazság arany fonalát.

3. Irányítsd az érzelmi testet, mert az élet viharos tengerén emelkedő hullámok körülveszik az úszót, elzárják előle a napot és minden tervet hiábavalóvá tesznek.

4. Fedezd fel, hogy van elméd, és tanuld meg annak kettős használatát.

5. Összpontosíts a gondolkodó princípiumra és légy mentális világod mestere.

6. Tanuld meg, hogy a gondolkodó és gondolat, valamint a gondolkodás eszközei természetüknél fogva különbözőek, a végső valóságban azonban mégis egyek.

7. Cselekedj mint egy gondolkodó, és tanuld meg, hogy nem helyes áruba bocsátani a gondolatodat az elkülönítő vágy alapvető használatára.

8. A gondolat energiája mindenki javát szolgálja, és az Isten Tervének előmozdítója. Ezért ne használd a magad önző céljaira.

9. Mielőtt egy gondolatformát megalkotnál, nézd meg a feladatát, határozd meg a célját és igazold az indítékát.

10. Számodra, az élet útját járó jelölt számára, a tudatos építés útja még nem cél. A gondolkodás légköre megtisztításának munkája, a gondolkodás ajtajának elreteszelése a gyűlölet és fájdalom, a félelem, a féltékenység és alacsonyrendű vágyak elől, meg kell hogy előzze az építés tudatos munkáját. Nézd meg aurádat, ó, az ösvényen járó vándor.

11. Őrizd szorosan a gondolkodás kapuit. Állíts őrt a vágyaid mellé. Zárj ki minden félelmet, minden gyűlöletet, minden kapzsiságot. Nézz ki- és felfelé.

12. Minthogy életed főként a konkrét élet síkjára összpontosul, szavaid és beszéded utalni fognak gondolataidra. Ezekre gondos figyelmet fordíts.

13. A beszéd háromféle. A meddő szavak mindegyike hatást kelt. Ha jót és kedveset, nem kell tenni semmit. De ha mást, nem lehet sokáig elkerülni, hogy megadd az árát.

    Az önző szavak, amelyeket erős szándékkal indítsz útjára, az elkülönítés falát építik fel. Hosszú időt vesz igénybe a fal lerombolása, hogy így megszabadulj a felgyülemlett önző céloktól. Keresd meg az indítékodat és igyekezz azokat a szavakat használni, amelyek a te kis életedet beleillesztik Isten akaratának nagyszabású célkitűzésébe.

    A gyűlölet szava, a kegyetlen beszéd, amely tönkreteszi azokat, akik érzékelik nyomasztó varázsát, a mérgező pletyka, ami tovább lesz adva mert izgalmas - ezek a szavak megölik a lélek felvillanó kezdeményezéseit, az életet gyökerénél vágják el, és így halált hordoznak.

    Ha nyilvánosan hangzanak el, megtorlást vonnak maguk után; ha kimondják őket, és aztán kiderül róluk, hogy hazugságok, azt az illuzórikus világot erősítik, amelyben a beszélő él, és megakadályozzák őt a felszabadulásban.

    Ha sértési szándékkal hangzanak el, hogy megsebezzenek és öljenek, visszafordulnak arra, aki kibocsátotta őket és megsebesítik és megölik őt.

14. A meddő gondolat, az önző gondolat és a kegyetlen, gyűlölködő gondolat, ha szavakban testet ölt, börtönt hoz létre, megmérgezi az élet minden forrását, megbetegít, katasztrófát idéz elő, és akadályokat állít. Éppen ezért legyél szívélyes, kedves és jó, amennyire rajtad múlik. Csendesedj el és a fény átjár.

15. Ne beszélj önmagadról. Ne sajnáld magad sorsod miatt. Az önös gondolatok és az alacsony sorsod saját lelked hangját nyomják el, hogy az füledbe juthasson. Beszélj a lélekről; elmélkedj a tervről; feledkezz el magadról, míg a világ számára építkezel. Így a forma törvénye ellensúlyozva lesz. Így tud a szeretet szabálya belépni a világba.

Ezek az egyszerű szabályok megfelelő alapot fektetnek le a mágikus munka előmozdításához, és a mentáltestet olyan tisztává és erőssé teszik, hogy a megfelelő indítékok fogják az irányítást végezni és az építkezésben igazi tevékenység válik lehetővé.

Ennek a szabálynak a jelentőségéből sok mindennek elméletinek kell maradnia, és úgy kell fontolóra venni, mint egy kihívást, mindaddig, amíg a gondolatformák építésének valódi mágikus munkája egyetemesen lehetővé válik. A formula, mint láttuk, ismeretlen marad mindenki számára, kivéve az Adeptusok Hierarchiáját még hosszú eljövendő korszakokon át. Az irányító szavak lehetővé teszik, hogy meggyőződést szerezzünk, de csak azok számára, akik tudatosan a saját lelkük vezetése alatt működnek, és akik elméjük ellenőrzésével merülnek alá a mély meditációba, kezelni tudják a gondolatanyagot és "tudó alkotóvá" válnak. Ezek tudják és ki is mondják az irányt adó szavakat, amelyek létbe hívják az új formákat és szerveket, az eszméknek azokat a kifejezéseit és azokat a szervezeteket, amelyek leélik életciklusukat és feladatukat elvégzik, és méltán eljutnak időben kijelölt végükhöz. Ezek az alkotók a vezetők és szervezők, a tanítók és irányítók az emberi élet minden fázisában. Hangjuk eljut minden földre és jeladásukat nemzetközileg elfogadják. Számos ilyen nevet lehetne könnyen előhívni az emlékezetből, és ugorna be spontán az agyunkba. A tömegek emlékezetében élnek és teljesítményük hangja él, legyen az jó vagy rossz.

De a mondatban, amelyet most teszünk megfontolás tárgyává, egy egyetemes funkciót találunk megrajzolva még akkor is, ha ez legnagyobbrészt még csak öntudatlanul van végrehajtva. A szavak, amikkel foglalkoznunk kell, a következők:

III. Végezetül: rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől.

Ennélfogva úgy tűnik, hogy az alkotás mágikus munkájának végén egy mondatot kell kiejteni, amelynek eredménye megváltás és egy kettős jellegű megszabadulást eredményez - az alkotó személyi megszabadulását a formától, amit alkotott, és a forma függetlenítését annak az irányításától, aki azt létbe hívta.

Nyilvánvaló, hogy a megtestesült ideával kapcsolatos beszéd természetét is valamelyest megértettük. Tanulmányozzuk a beszédmódot, ami most egy "eszme útrabocsátása" során alkalmazott fő tényező. Figyeljük meg, hogy minden találmány (ami nem több, és nem kevesebb, mint testetöltött koncepció) a kimondott szó erején át kap külsődleges létet a fizikai síkon, és figyeljük meg gondosan annak okkult jelentőségét, ami minden konferencia, minden gyűlés, minden megbeszélés és minden megvitatás alapja, és ami arra hivatott hogy valamely elgondolást vagy elgondolás csoportot a köz szükségletének tengerén vízre bocsásson. A reklámügynökök által alkalmazott módszerek, valamint az üzletembereknek nyújtott állandó oktatás a beszélt szöveg használatáról, mint ami a közönség megközelítésének eszköze, hogy el lehessen adni egy ötletet - mindezek ismerete alapján nem lehet, hogy megtalálnánk az első eltorzult indítékait azon misztikus mondatok kisugárzásának amelyek a lélek alkotásait létbe fogják hívni az alkotó vállalkozások minden területén?

A közvélemény megdolgozása, a jelszavak és jelmondatok alkalmazása, a tendencia, hogy sablonos, de találó mondatokban testesítsük meg a hirdetők koncepcióit, a mágikus munkát illetően a növekvő megvalósulás részei. Mindezeket az eszközöket vakon alkalmazzák és igazi megértés híján; mindezek az emberiség egyre erőteljesebb tevékenységének részét képezik, amely a határán van már annak, hogy valóban alkotó munka legyen, de amelynek az alapelveit még nem ismerték fel, sem tudományosan nem alkalmazták. De mutatják az utat, és az egyszerűsítés révén amely a szintézishez való visszatérést jelzi, megszűnik a beszéd, és egyszerűbb formákat fogunk alkalmazni. A fejlődés sürgetésére kaptuk meg az alkotó Hangot, a Szót, a Beszédet. Az utóbbi viszont differenciálódott szavakra, frázisokra, mondatokra, bekezdésekre, könyvekre egészen addig, amíg ez a differenciálódás csúcspontjára érkezett és a nap és éjszaka minden órájában beszédeket hallunk, a nyilvánosságot arra használjuk, hogy elérjük a közönség fülét, és a rádiót arra, hogy elérjük az emberiség minden osztályát és fajtáját, abbéli erőfeszítésünkben, hogy kialakítsuk a közvéleményt és bizonyos elgondolásokat és felfogásokat a köztudatba vigyünk. A könyveket szó szerint milliószám adjuk ki, és mindegyiknek megvan a maga szerepe ugyanabban a nagy munkában, de a kommunikáció mindkét módszere még önző célokból és nagyravágyó célkitűzésekből következően prostituálódnak, azok által, akik beszélnek és írnak. Azért van még néhány igazi alkotó, aki arra törekszik, hogy hallassa a hangját, aki kimondja azokat a misztikus szavakat, amelyek képessé teszik az emberiséget, hogy meglássák a látomást. Így fognak szétoszlani végre is a gondolatformák felhői, amelyek most még elzárják Isten tiszta fényét.

A tárgy túlságosan kiterjedt, hogysem ebben az Értekezésben kidolgozhassam. Csupán javaslatokat teszek, amelyek az intelligens olvasót elvezetik a hatalmas fejlődés néhány eszméjéhez, amelyek a mágikus munka során jöttek létre. Ilyen módon képessé lesz téve optimista módon továbbhaladni, tudván, hogy mindeddig minden jó, olyan mértékben, amennyiben az ember előrehalad a tudásban. A beszéd és a szavak, az előadások és a könyvek jelenlegi zűrzavarából bizonyára kiemelkedik néhány tiszta elgondolás, amely majd visszhangra talál az emberek szívében. Így lesz az ember is továbbvezetve az új korba, amelyben "a beszélgetés elhal és a könyvek megsemmisülnek", mert a szubjektív kommunikáció vonalai kinyílnak. Az emberek felismerik majd, hogy a zaj a telepatikus érintkezésre zavaróan fog hatni. Az írott szóra sem lesz többé szükség, mert az emberek fény és szín szimbólumokat alkalmaznak majd a szemükön át, annak segítésére, amit a szubjektív hallás felfogott. De ennek az, ideje még nem érkezett el, jóllehet a rádió és a televízió az első lépések a helyes irányba.

Az igazságot úgy leegyszerűsítve, amennyire csak lehet, megállapíthatjuk, hogy sok beszédmondás és könyvírás összetettsége révén az eszmék már képesek formát ölteni és így végigfutni tevékenységi ciklusukon. De ez a módszer éppen annyira nem kielégítő a tudás terén, mint amennyire az ősi faggyúgyertya a világítás terén. A villanyvilágítás meghaladta ezt, és egy szép napon az igazi telepatikus érintkezés és látás veszi át a beszéd és az írás helyét.

Átvíve ugyanezt az elgondolást a valódi ezoterikus tevékenység területére, itt találjuk a gondolati anyagban dolgozót, amint gondolatformáját építi és "az életeket körülzárja", amelyek kifejezik és visszhangozzák elgondolásait egy "áthatolhatatlan kör"-ön belül. Ez utóbbi mindaddig fennmarad, amíg elméjének figyelme, és ebből következően átlelkesített energiája arra irányul. Kiejtetjük vele a szavakat, amelyek képessé teszik a gondolatformát munkája végzésére, hogy teljesítse küldetését, ami miatt megalkották és végrehajtsa a feladatot amelyért megalkották. Az egész, amit eddig az alkotó munkában használt szavakkal kapcsolatban kinyilatkoztattak, az a hétrétegű szent AUM szó. Ez, ha a mentálsíkon a lélek megfelelően alkalmazza, élettel telít és előhoz minden gondolatformát és így sikeres vállalkozást hoz létre. Érdekes megjegyezni, hogy az atlantiszi időkben az alkalmazott szó a TAU volt, és olyan erővel és robbanásszerűen ejtették ki, hogy az így energiával feltöltött és továbbított gondolatformák elkerülhetetlenül bumerángként viselkedtek és visszatértek ahhoz, aki kibocsátotta őket. A szó TAU a maga szimbolikus formájában egyúttal a reinkarnáció szimbóluma. Forma utáni vágyakozás, amely létrehozza a forma felhasználását és ciklikus és állandó újraszületést okoz a formában. Ugyanígy a TAU állandó használata, létrehozta a vízzel való elborítást, amely aztán elsöpörte az ősi atlantiszi civilizációt; az a néhány, aki az AUM-ot használta azokban az időkben, nem volt elég hatékony ahhoz, hogy a vágy erejét ellensúlyozza. A faj mentáltestei nem reagáltak erre az újabb alkotó hangra. Az emberiség teljesen el lett söpörve a vágyakozás és kívánság által, olyan mértékig, hogy a birtoklás és a forma élvezésének vágya az embereket ezoterikus értelemben "a vizekbe" sodorta. A forma utáni vágyakozás még most is az újraszületés állandó folyamatába kényszeríti az emberiséget, amíg csak a TAU befolyás ki nem merül és az AUM hang válik uralkodóvá. A korábbi befolyás azonban gyengül már és az AUM növekszik erőben; amíg csak ez nem lesz az uralkodó tényező. Ez utóbbi hangot a Lélek Szava kell, hogy végső soron kövesse, amíg viszont az AUM teljesen elmerül.

A sok vizek hangja (ami szimbolikus módja a TAU hatás kifejezésének) el fog halni, és eljön az idő, ahogyan biztosítanak bennünket a keresztény Bibliában, amikor "nem lesz több tenger". Akkor az AUM hangja, amelyről szimbolikusan azt lehet mondani, hogy "lobogó tűz zúgása", és ami a mentálsík hangja, el fogja foglalni helyét. A lélek szavát nem lehet megadni, kivéve a beavatás megszentelt helyén. Annak megvan a maga különleges rezgése és magassága, de nem lehet közvetíteni mindaddig, amíg az AUM-ot megfelelően alkalmazni lehet. Ahogyan a TAU-t, amely a vágy hordozója és a birtoklás és a lét ösztönzője, helytelenül alkalmazták, és civilizációit katasztrófába sodorta, úgy az AUM-ot is lehet helytelenül alkalmazni és az meg tűzbe sodorhatja a maga civilizációit. Ez az igazság, ami a keresztény tanítás félreértésén alapszik, a pokol tüzére és a tüzes tóra vonatkozóan. Ezek szimbolikusan ábrázolják egy korszak végét, amikor a mentál síkú civilizációk katasztrofális véget érnek ami a formai aspektust illeti, ugyanúgy ahogy a korábbi civilizációk a vízben fejeződtek be. Egy megjegyzést hadd tegyek itt valamiről, amiről gyakran megfeledkeznek. A mentálsíkon idő nincs; ezért az időbeliség nem merülhet fel a tűz által történő végső befejezés gondolatával kapcsolatban. Egy összeomlással vagy egy katasztrófával kapcsolatban nem beszélhetünk annak időben való elhelyezéséről. A teljes hatás a gondolkodás birodalmában zajlik le. Vagy nem mondhatjuk ezt már most is, hogy a nyugtalanság, a balsejtelem, aggodalom és félelem tüze gyújtja fel a gondolatainkat és leköti mentális figyelmünket? Ennek műve a megtisztítás és kitakarítás. Ezért hát hagyjuk az AUM-ot, hadd végezze feladatát, és ti mindnyájan, akik képesek vagytok rá, alkalmazzátok gyakran, helyes gondolkodással, úgy hogy a világ megtisztulása nagy lépésekkel haladjon előre. Sok mindennek el kell égni és el kell hamvadni, ami az új gondolatok az új archetípikus formák felemelkedésének útját állja. Végső soron ezek lesznek uralkodók az új korban, és teszik lehetővé, hogy a lélek szava felhangozzék és egzoterikus értelemben is hallható legyen.

Megértem, hogy az, amit én itt előadtam, nehezen emészthető, de az előbbiek során lediktált bekezdések figyelmeztetést jelentenek a gondatlannak és sok utasítást hordoznak a fény őszinte keresőjének.

A megfontolásunk tárgyát képező mondatnak van két aspektusa, amelyekkel röviden szeretnék foglalkozni. Sok minden van, amivel foglalkozhatnék, de elég lesz kettő, hogy praktikus tanácsokat adjon, és hogy gondolatokat ébresszen, amelyeket a jelöltek mindenhol jól teszik, ha megragadnak. Fontolóra kell venni a megszabadulás gondolatát a formába öltözött eszmék hatásától és én magam is két cím alatt szeretnék foglalkozni a "megszabadulás" gondolatával. A jelöltnek meg kell szabadulnia a mentális élete során naponta felépített gondolatformáktól, és az inkarnált léleknek ugyancsak meg kell szabadulnia a formai kötődésektől, amelyek az idők során megnőttek és megerősödtek és amelyektől el kell válnia a halálnak nevezett folyamat segítségével. Ezért hát tárgyunkat az alábbiak szerint osztjuk fel:

Elsősorban az utóbbival kívánok foglalkozni, de bizonyos dolgokat el kell mondani a gondolatformák hatalmával kapcsolatban is, és foglalkozni kell veszélyességükkel és a móddal, ahogyan ártalmatlanná lehet őket tenni .

Most a jelöltekhez szólok, akik koncentráció és meditáció segítségével gondolatban erőt nyernek. A világ gondolkozóihoz szólok, akik a maguk egy pontra irányított odaadásában egy üzletnek, a tudománynak, vagy a vallásnak, vagy az emberi tevékenység legkülönbözőbb módozatainak értelmüket (nem az érzelmeiket, hanem a mentalitásukat) az állandó tevékenység valamely vonalára irányítják, amely tágabb értelemben, szükségszerűen az isteni tevékenység egy része.

Éppen itt, a gondolkodás alkalmazásánál látható a különbség a fekete és a fehér mágia között. Önzés, durvaság, gyűlölet és kegyetlenség jellemzi a mentális anyagban működőket, akiknek indítéka sok életen át a maguk előtérbe helyezése körül forog, akik a javak maguk számára való megszerzésére összpontosítanak, és teljesen arra irányulnak, hogy a maguk gyönyörűségét és kielégülését szerezzék meg, nem törődve vele, hogy az mibe kerül másoknak. Az ilyen emberek szerencsére kevesen vannak, de eljutni erre a pontra elég könnyű, és igen sok embernek van szüksége arra, hogy uralkodjon magán, nehogy meggondolatlanul az anyagiasság útjára tévedjen.

A csoport-tudat és felelősség fokozatos és állandó növekedése, a személyes én kívánságainak háttérbe szorítása és egy szeretetteljes szellem megnyilvánulása jellemzi azokat, akik az isteni egész életoldala felé irányulnak. Azt lehetne mondani, hogy az emberi lények három fő csoportba oszthatók:

1. A nagy többség, akik sem nem jók, sem nem rosszak csak egyszerűen nem gondolkodnak és teljesen alámerülnek az evolúció áradásába, és az igazi öntudat valamint a szükséges felszereltség kifejlesztésének munkájába.

2. Azoknak nagyon kicsi a száma, akik határozottan és tudatosan az anyag oldalán működnek, vagy (ha jobban tetszik ez a kifejezés) a gonosz oldalán. A fizikai síkon hatalmuk van ezeknek, de hatalmuk időleges és nem örök. A világegyetem törvénye, ami a szeretet törvénye, örökké szemben áll velük, és a látszólagos rosszból jó fog kijönni.

3. Jócskán vannak azok, akik a lélek világának pionírjai az új kor eszméinek élenjárói és a Kortalan Bölcsesség azon aspektusainak őrei, amely nemsokára nyilvánvaló lesz az emberiség előtt. Ez a csoport az emberi törekvések minden területéről való, önzetlen és intelligens férfiakból és nőkből áll, jelöltekből és tanítványokból, a különböző csoportok és típusok számára a hangot megszólaltató beavatottakból és magából az Okkult Hierarchiából. A misztikusok és tudók e csapatának befolyása egyre nagyobb, és a lehetőség együttműködni velük a mai időkben könnyebben elérhető, mint bármely más korban az emberi faj történelme során.

Az első csoport a nem-gondolkodók; a másik két csoport már elkezdett gondolkodni és a gondolkodás törvényeit alkalmazni. Hogyan alkalmazza a jelölt a gondolkodást, ez az, amivel foglalkozni akarok. A gondolatról sok minden megtalálható az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben, de szándékomban van adni néhány praktikus elgondolást és tanácsot, amely az átlagos jelöltet segíteni fogja, hogy dolgozzon, ahogy csak tud.

Ne feledkezzünk el róla először is, hogy egyetlen jelölt, akármilyen komoly és odaszentelt is, sem mentes a hibáktól. Ha mentes lenne, adeptus lenne. Még minden jelölt önző, még hajlik a haragra és az ingerlékenységre, még a depresszió, sőt időnként a gyűlölet rabja. Gyakori, hagy a haragját és gyűlöletét olyasmik keltik fel, amiket igaz ügyeknek nevezünk. A mások részéről származó igazságtalanság, kegyetlenség emberi lényekkel vagy állatokkal embertársainak gyűlölködése és rosszindulata felébreszti benne a reakciókat és nagyon megszenvedteti és hátráltatja. Egy dolgot jól észben kell tartani. Ha egy jelölt gyűlöletet ébreszt egy társában vagy felingerli őt, valamint ha visszatetszéssel és ellenkezéssel találkozik, az azért van, mert ő maga sem teljesen ártatlan; még benne is megvan a bajok magva, mert természeti törvény, hogy azt kapjuk, amit adunk, és a cselekedeteinkkel arányos reakciót keltünk, mind fizikai, mind érzelmi, mind értelmi vonalon. Vannak bizonyos típusú emberek, akik nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Amikor egy ember eléri a magas beavatottság szintjét, a helyzet megváltozik. Az eszmemagvak, amelyeket közvetíteni próbál, a munka, amelynek elvégzésére fel van hatalmazva, a kezdeményező vállalkozás, amit megpróbál kivitelezni, azokból, akik ügyének szépségét és az általa előadott igazságok helyességét nem érzékelik, előhívhatnak és gyakran elő is hívnak egyfajta gyűlöletet és dühöt, ami sok problémát okoz neki és amelyért ő személy szerint nem felelős. Ez a szembenállás a reakciósoktól és az emberi faj vakbuzgóitól éri őt, és nem szabad elfelejteni, hogy jórészt személytelen, jóllehet rá összpontosul, mint egy eszme képviselőjére. De ezekkel a magasrendű lelkekkel nem foglalkozom, hanem a Kortalan Bölcsesség tanulóival, akik már megtanulták, hogy ők nemcsak hogy ritkán gondolkodnak, de azt is hogy ha igen, akkor a gondolkodásuk helytelen, mert egy gondolkodási tevékenységbe vannak kényszerítve alacsonyabbrendű természetükben székelő reakcióik által, amik az önzés és szeretet hiányán alapszanak.

Három lecke van, amit minden jelöltnek szükséges megtanulni:

Először, hogy minden gondolatforma, amit felépít valamely érzelem, vagy valamely vágy indítéka alapján épült; ritkább esetekben lehet, hogy a megvilágosodás fényében épült, és éppen ezért valamely intuíciót testesít meg. De a többség esetében az elmeállományt cselekvésbe lendítő, motiváló indíték érzelmi, vagy nagyhatású vágy, legyen bár jó vagy rossz, önző vagy önzetlen.

Másodszor, észbe kell venni, hogy az ilyen módon megalkotott gondolatforma vagy a maga auráján belül marad, vagy utat talál egy érzékelt cél felé. Az első esetben egy olyan gondolatformák alkotta tömör fal részét fogja alkotni, amely teljesen körülveszi őt, vagyis mentális auráját fogja alkotni és erejében aszerint növekszik, amennyi figyelmet szentel neki, amíg csak olyan magasra nem nő, hogy elzárja előle a valóságot, vagy pedig olyan dinamikussá és erőteljessé válik, hogy ő maga is annak áldozatává válik, amit épített. A gondolatforma hatalmasabb lesz mint alkotója, úgy hogy ő saját eszméitől megszállottá válik és saját alkotása fogja sodorni. A második esetben gondolatformája utat talál egy másik emberi lény mentális aurájába, vagy valamely csoportéba. Itt van a magja a gonosz mágikus tevékenységnek és egy erőteljesebb gondolkodás ráerőszakolásának a gyengébbre. Ha ez utat talál valamely csoportba, a vele azonos indítékú formák (amelyek megtalálhatók a csoport aurájában) vegyülni fognak vele, lévén hogy azonos a rezgésszámuk és értékük. Ekkor ugyanaz fog bekövetkezni a csoportaurában, mint ami létrejön az egyéni áthatolhatatlan körben, - a csoport körül kialakul egy áthatolhatatlan fal a gondolat-formákból, vagy pedig megszállottá lesz valamilyen eszme által. Ebben áll a kulcsa minden szektariánizmusnak, fanatizmusnak, sőt mind csoport-, mind egyéni szinten a téboly bizonyos formáinak .

Harmadszor, a gondolatforma alkotója (ez esetben a jelölt) felelős marad. Életcélja révén a forma kapcsolatban marad vele, és éppen ezért az eredmények karmája és az általa épített dolog lerombolásának végső munkája rá kell hogy maradjon. Ez igaz minden testetöltött elgondolásra, a jókra éppúgy, mint a rosszakra. Minden egyes alkotó felelős alkotása működéséért. Jézus Mesternek például még mindig sokat kell foglalkoznia azokkal a gondolatformákkal, amit mi Keresztény Egyháznak nevezünk, és sok tennivalója van. A Krisztusnak és a Buddhának még van bizonyos véghezvinnivaló, befejező munkája, jóllehet nem annyira azokkal a formákkal, amelyek kijelentett elveiket testesítik meg, mint azokkal a lelkekkel, akik azoknak az elveknek az alkalmazása segítségével fejlődtek.

A jelölttel mindenesetre, aki még gondolkodni tanul, a probléma egy kicsit másként van. Még hajlamos arra hogy a gondolati anyagot valódi elgondolások helytelen értelmezésekbe való öltöztetésére használja; még hajlik rá, hogy a gondolat ereje segítségével fejezze ki tetszését vagy nemtetszését; még beleesik abba a hibába, hogy gondolatállományát személyiségi vágyainak kielégítésére használja. Ezt minden komoly jelölt tanúsítani fogja.

Sok aggodalom érezhető még közöttetek a gondolatok őrzése és a formulákba öntött elgondolások megvédése körül. Egyes gondolatok mentális anyagba öltöztetett eszmék, és tartózkodási helyük a gondolati anyag síkja. Ugyanez a helyzet az absztrakt elgondolásokkal és azokkal az alig érzékelhető belső okkult vagy misztikus tényekkel, amelyek a gondolkodó elméjén átvonulnak. Ezekre nem olyan nehéz vigyázni, mert rezgésük olyan magas és finom, hogy kevés ember rendelkezik az erővel hogy megfelelően mentális anyagba öltöztesse őket. Annyira ritka az ilyen ember, hogy annak a kockázata, hogy ilyen megállapításokat oktalanul nyilvánosságra hozzanak, nem túl nagy.

Aztán vannak az okkult tanításhoz tartozó közlendők. Azoknak a köre, akik felfogják ezeket, valamelyest bővül, és ezek a gondolatformák gyakran öltenek magukra asztrális anyagot a tanulónak a szíve-vágyából hogy igazolja, megerősítse azokat, és megossza a csoporttal, amelynek tudása éppolyan élő, mint az övé. Ez néha lehetséges, néha nem. Ha meg van tiltva, mi a megőrzés módszere? Jórészt az, hogy meggátoljuk az asztrálsík anyagát abban, hogy a mentális gondolatformához tapadjon. Űzzük ki az anyagot a vágy szintjéről és akadályozzuk meg ennek a fajta anyagnak a megformálódását. Ahol nincs vágy a beszédre és ahol küzdelem folyik az anyagnak a mag köré gyülekezése megakadályozására, ott egy másik gondolatforma épül fel, olyan, amelyik közbelép és megvédelmez.

Még egy fajta gondolatforma merül fel, az egyik legelterjedtebb és ami a legtöbb bajt okozza. Az információk tényeiről van szó, a részletezett anyagról, a hírekről (ha így jobban tetszik), annak az alapjáról, ami pletykává aljasodhat, akár a munkátokra vonatkozóan, ami lehet vagy adminisztratív vagy másféle, akár más emberekre vonatkozóan. Hogyan akadályozhatjátok meg elméteket hogy ilyen tényeket mint ezek, másokhoz közvetítsen? Ezeknek a tényeknek az eredete fizikai síkú történésekben van, és ebben áll a nehézség is. Az okkult élet belső tényeit és azokat, amelyek a mentálsíkon erednek; nem olyan nehéz elrejteni. Nem jönnek utatokba, amíg rezgésetek elég magasra nem lesz hangolva a számukra és szabály, hogy amikor ez így van, a megfelelően állhatatos jellem és bölcsesség együtt halad vele. De nem így van ez a fizikai sík tényeivel. Mit kell tenni? A többi gondolat fentről ereszkedik alá; ez utóbbiak a fizikai síkról felfelé fejtik ki hatásukat és a sokak, gyakran az oktalan sokak, tudomása által növekedik vitalitásuk. Az egyik fajta bizonytalanul indul a mentálsíkon és csak a magasabbrendű elme tudja formába önteni és geometriai pontossággal anyagba öltöztetni, és az ilyen elme többnyire rendelkezik azzal a bölcsességgel, hogy ne akarja az asztrálsík anyagába öltöztetni. Nem így a fizikai sík ténye. Az egy életteli entitás, amely a kapcsolatba lépéskor először az asztrálsík és a mentálsík anyagába van öltözve. Életet adtok neki vagy feltartóztatjátok? Tartóztassátok fel egy szeretethullám rohamával a szóban forgó iránt. Ez majd beburkolja a gondolatformát és visszaküldi az eredetéhez az asztrálsík anyag hullámának szárnyain, amely elég erős körülsöpörni, átmosni, esetleg szétoszlatni, de bizonyossággal sérelem okozása nélkül visszatéríteni azt küldőjéhez. Lehet, hogy az egy gonosz kis információ, egy hazugság, vagy éppen pletyka, élettelenítsük szeretettel, törjük darabokra a béke és harmónia ellen-gondolatformájának erejével. Azonban lehet igaz is, egy szomorú vagy gonosz esemény, egy tévedésbe esett barát tette, mit lehet akkor tenni? Az igazságot nem lehet életteleníteni vagy szétoszlatni, az Elnyelés Törvénye jöhet csak segítségünkre. Temesd a gondolatformát, amellyel szembekerülsz, a szívedbe, és ott alakítsd át a szeretet alchimiája segítségével. Hadd legyek praktikus és illusztráljam, a dolog fontossága miatt.

Ha jön egy barátod hozzád, és elmond valamit egy másik barátról, - egy tényt, amit a világ a másik barát részéről rossz cselekedetnek nevezne, te, aki annyival többet tudsz, mint az átlagos ember, meg fogod érteni, hogy ez az úgynevezett rossz cselekedet lehet, hogy nem egyéb, mint a karma kiélése, vagy egy jószándékból kiinduló dolog helytelen kivitelezése. Ne elegyedj a beszélgetésbe, ne add tovább az információt, ami téged illet, a tény köré épített gondolatforma zsákutcába futott.

Hát akkor mit csinálj? Építsd fel a gondolatok ellenáramát, amelyet (egy szeretethullámmal) küldd megtévedt barátod felé: a szívélyes segítés gondolatait, az ösztönzését és bátorításét, és annak a tanulságnak a bölcs alkalmazását, ami végrehajtott tettéből levonható. Ne alkalmazz erőszakot, az erőteljes gondolkodónak nem szabad befolyásolnia feleslegesen mások gondolkodását, hanem csak a bölcs átalakító szeretet enyhe áramát alkalmazd. Van erre háromféle mód is, nem kifejezetten okkult módszerek, azokról majd később beszélünk, hanem sokak által alkalmazhatóak.

Kizárás-Szétoszlatás-Elnyelés

Három fő törlesztési mód van, amely a gondolati anyag helytelen használatával jár és ezektől a jelöltnek meg kell tanulnia óvni magát, és elkerülni e tevékenységeket. Végső soron ez a megszabadulás folyamatát majd szükségtelenné teszi.

1. Egy hathatós gondolatforma úgy működhet, mint egy bumeráng. Visszatérhet alaposan megnövekedett sebességgel ahhoz, aki pályájára küldte. Egy erős gyűlölet amely mentális anyagba van öltöztetve, visszatérhet alkotójához a gyűlölt személy energiájával megterhelten s így nagy rombolást idézhet elő a jelölt életében. Ne gyűlölj, mert a gyűlölet mindig visszatér ahhoz, akitől kiindult. Igen mély igazság van az ősi közmondásban: "Az átkok visszatérnek, mint a csirkék a tyúklétrára."

Az anyagi javak utáni erőteljes vágy végső soron úgy fog visszatérni, hogy elkerülhetetlenül magával hozza a vágyott dolgot, de az esetek többségében úgy találja, hogy a jelölt már nem vágyik a birtoklására, nyomasztó tehernek tekinti azt, vagy pedig közben már többel rendelkezik, mint amire szüksége van és ki van elégítve, sőt, azt se tudja, mit kezdjen azzal, amit elért.

Egy erőteljes gondolatforma, amely szellemi megvilágosodás vagy a Mester általi elismerés iránti törekvést testesít meg, olyan fényáramot hozhat magával, amely megvakítja a jelöltet, s ennek következtében a szellemi energiák gazdaságának olyan tulajdonosává teszi, amire nincs felkészülve és amit nem is tud felhasználni. De még az is lehetséges, hogy a Nagyok valamely gondolatformáját vonzza a jelölthöz, akit így még mélyebbre taszít az illúziók és az asztralizmus világába. Ezért van szükség alázatra, vágyra, hogy szolgáljunk és ennek eredményeként az önmagunkról való elfelejtkezésre, ha igazán és helyesen akarunk építeni. Ez a törvény.

2. Egy gondolatforma működhet úgy is, mint mérgező anyag, és megmérgezheti az élet minden forrását. Lehet, hogy nem olyan erőteljes, hogy át tudjon hatolni alkotója auráján, (nagyon kevés gondolatforma képes erre), és célját egy másik aurában lelje meg, hogy ott erőt gyűjtve térjen vissza oda, ahonnan elindult, de lehet, hogy rendelkezik annyi saját vitalitással, ami szét tudja dúlni a jelölt életét. Egy heves ellenérzés, egy marcangoló fájdalom, féltékenység, állandó aggodalom vagy vágyakozás valami vagy valaki után, olyan hatással lehet, mint egy izgatószer vagy méreg, ami az egész életet megmérgezi és a segítséget hiábavalóvá teszi. A testetöltött fájdalom, gyűlölet vagy vágy megkeseríti és erőitől fosztja meg az egész életet. Más emberekkel való minden kapcsolat ugyancsak hiábavaló vagy véglegesen megnyomorodottá válik, mert az aggódó vagy gyanakvó jelölt megmérgezi otthona körét, barátai csoportját a maga mérgező magatartásával, amit egy gondolat kormányoz. Saját lelkével való kapcsolata, valamint a szellemi ideák világával való összeköttetésének erőssége megszűnik, mert nem tud továbbhaladni, visszatartja őt a mentálrendszerében lévő méreg. Látása eltorzul, természete megkopik és minden kapcsolata összezavarodik fárasztó és akadékoskodó gondolataitól, amelyeket ő maga öltöztetett formába és amelyek olyan életerővel bírnak, hogy megmérgezhetik őt. Nem tudja megszabadítani magát tőlük, akármilyen erővel is, vagy akármilyen tisztán látja is (elméletileg) bajának okát. Ez a nehézségek egyik legközönségesebb formája, mert ez az önző személyes életben székel és gyakran olyan csepp-folyós, hogy szinte lehetetlenné teszi a közvetlen cselekvést.

3. A harmadik veszély, amelytől a jelöltnek őrizkednie kell, nehogy saját megtestesített eszméinek megszállottjává váljék, legyenek az eszmék akár időlegesen helyesek, akár alapvetően rosszak. Ne felejtsük el, hogy minden helyes elgondolás időszakos a természetben és végül mint részigazság helyet kell adjon a nagyobb igazságnak. A napi esemény később egy nagyobb esemény részének fog látszani. Az ember a Kortalan Bölcsesség valamely kisebb elvét olyan világosan és olyan meggyőződéssel képes megragadni, hogy a nagyobb egészről elfeledkezve, az általa látott részigazság köré egy gondolatformát épít, ami korlátnak bizonyul, foglyává teszi őt és visszatartja a fejlődésében. Olyan biztos a maga igazában, hogy senki más igazságát meg se látja, olyannyira meg van győződve a maga testbe öltöztetett igazságról való elképzelésének valóságáról, hogy elfeledkezik a maga agyának korlátairól és arról, hogy az igazság a saját lelkén át érkezik hozzá, éppen ezért át van színezve a maga sugarával s ennek következtében saját személyes, elkülönült elméje segítségével épült formába. Csupán ezért a kicsi igazságért él, semmi mást nem lát; ráerőlteti a maga gondolatformáját másokra; megszállt fanatikussá válik és mentálisan kiegyensúlyozatlanná, ha a világ úgy is tekint rá, mint normálisra.

Hogyan őrizheti meg magát valaki e veszélyektől? Hogyan építkezhet helyesen? Hogyan őrizheti meg azt az egyensúlyt, amely képessé teszi tisztán látni, helyesen ítélni és úgy megőrizni mentális kapcsolatát saját lelkével és embertársai lelkével?

Először és mindenekelőtt az erőszakmentesség állandó gyakorlásával. Ez ártalmatlanságot jelent beszédben és gondolatban is, következésképpen a cselekedetekben is. Ez nem negatív és cseppfolyós tolerancia, hanem pozitív ártalmatlanság, ami állandó cselekvést és odafigyelést foglal magában.

Másodszor, a gondolatok ajtajának napi őrzésével és a gondolati élet felülvizsgálatával. Bizonyos gondolati vonalak nincsenek engedélyezve; bizonyos régi gondolkodási szokásokat el kell vetni az építő, alkotó gondolkodás rendszeresítésével; bizonyos előítéleteket (figyeljünk e kifejezés ezoterikus értékére) háttérbe kell tolni, úgy hogy az új horizontok láthatóvá legyenek, és új eszmék fel tudjanak lépni; ez maga után von egy naponta, óránként ismétlődő ellenőrzést, de csak addig, amíg az ősi szokások még előjönnek és az új ritmus ki nem alakul. Ezután a jelölt fel fogja fedezni, hogy elméje olyan mértékben összpontosul az új szellemi eszmékre, hogy a régi gondolatformák már nem képesek elvonni figyelmét, ezek végelgyengülésben kimúlnak. Van valami bátorító ebben a gondolatban. Az első három év munkája lesz a legnehezebb. Ezután már az elme az eszméktől tágul ki és nem a gondolatformáktól.

Harmadszor, a saját gondolatvilágunkban való élés megtagadásával, belépve az eszmék világába és az emberi gondolatáramlatok sodrába. Az eszmék világa a lélek világa és a magasabbrendű elméé. Az emberi gondolatok és vélemények folyama a közvélemény és az alsóbbrendű gondolkodás. A jelöltnek mindkét világban szabadon kell működnie. Ezt gondosan jegyezzük meg. Az elgondolás nem az, hogy szabadon kell működnie, ami inkább csak a könnyűség gondolatát hordozza, hanem hogy úgy kell működnie, mint mindkét világ szabad képviselője. Következetes napi meditációval végzi az elsőt, széleskörű olvasottsággal és rokonszenvező érdeklődéssel, valamint megértéssel teljesíti a másodikat.

Negyedszer, meg kell tanulnia elszakítani magát saját gondolati alkotásaitól, és hagyni azokat, hogy szabadon teljesítsék feladatukat, ami végett intelligensen kibocsátotta őket. Ez a negyedik folyamat két részre oszlik:

1. Egy misztikus kifejezés alkalmazásával elvágja a kapcsolatot, amely gondolataurájába tartja a megtestesített ideát.

2. Elméjét elválasztva az ideától, miután azt útjára bocsátotta, megtanulja a Bhagavad Gita leckéjét és "megkötözöttség nélkül dolgozik".

Ez a két pont aszerint változik, ahogyan a jelölt növekszik, és amilyen a helyezettsége. A maga részéről mindenkinek meg kell fogalmaznia saját "szétválasztó kifejezését" és a maga részéről, egyedül és segítség nélkül mindenkinek meg kell tanulnia eltekinteni a három világtól, amelyekben működik, abbeli erőfeszítésében, hogy előtérbe tolja az elvégzendő munka elgondolását. Magától kell megtanulnia visszavonni figyelmét az általa épített gondolatformából, amelyben az eszme testetöltött, tudván, hogy amint lélekként él és amint a szellemi energia átömlik rajta, úgy fogja kifejezni gondolatformája a szellemi eszmét és elvégezni művét. A lélek ereje tartja össze ezt és nem a személyiségi vágy. A kézzelfogható eredmények mindig az eszmét megelevenítő szellemi indítékok erejétől fognak függeni, amely az ő gondolatformájában öltött testet. Műve az ideák világában áll és nem a fizikai hatásokban. A fizikai aspektusok automatikusan reagálnak a szellemi impulzusra.

Elérkeztünk most a XI. Szabály végső szavainak tanulmányozásában a második fázishoz. Azoktól a veszélyektől való megszabadulással foglalkoztunk, amelyek előfordulnak az emberi lény által végzett gondolatformaalkotás során, aki a mentálsíkon tanult meg vagy tanul alkotni. Sokat lehetett volna mondani a tanulók többségéről a tisztán gondolkodni képtelenség szempontjából. A tiszta gondolkodás magában foglalja a képességet hogy legalábbis időlegesen elhatároljuk magunkat mindenféle reagálástól és érzelmi természetű tevékenységtől. Mindaddig, amíg az asztráltest a nyugtalan mozgás állapotában van, viselkedése és érzései, vágyai és érzelmei elég erőteljesek, hogy megragadják a figyelmet, pozitív tiszta gondolkodási folyamatok nem lehetségesek. Amíg el nem jön az idő, amikor a koncentráció és meditáció értékének elismerése általánosabb lesz, és amíg az elme természetét és átalakulásait egyetemesebben nem fogjuk érteni, a tárgyról való minden további tanítás hiábavaló.

Ezekben az Utasításokban megpróbáltam megadni az első kezdeményező lépéseket egy ezoterikus pszichológiában és elsősorban az asztráltest természetével és fejlesztési módjával foglalkoztam. E században a későbbiek folyamán a gondolkodás pszichológiáját, annak természetét és módosulásait nagyobb részletességgel lehet majd tárgyalni. De ennek még nem jött el az ideje.

Tárgyunk most a testi természettől való megszabadulás a halál folyamata segítségével.

Két dologra kell emlékezni, amikor megpróbáljuk tanulmányozni ennek a megszabadulásnak az eszközeit:

Először, a testi természeten én a teljes személyiséget értem, vagyis a fizikai test emberi berendezését, az éltető vagyis éteri hordozót, a vágytermészet anyagát (vagyis létezési módját) és a gondolatanyagot. Ezek képezik a testetöltött lélek burkolatait, vagyis külső formáit. A tudataspektus néha az egyikben összpontosul, néha a másikban, vagyis egyszer a formával, másszor a lélekkel azonosul. Az átlagos ember könnyedén és öntudatosan működik a fizikai és az asztráltestben. Az intelligens és magasan fejlett ember még hozzá teszi ehhez a kettőhöz mentális berendezésének tudatos ellenőrzését, igaz hogy csak bizonyos aspektusait illetően, mint amilyen az emlékező és az elemző képesség. Ő bizonyos esetekben sikerrel egyesíti e hármat egyetlen tudatosan működő személyiségben. A jelölt kezd megérteni valamit a személyiségét éltető életprincípiumból, míg a tanítvány mindhármat hasznosítja, minthogy ő már koordinálta, vagyis egy szintre hozta a lelket, a gondolkodást és az agyat, és éppen ezért már megkezdte munkáját a maga szubjektív berendezésével, vagyis energia-aspektusával.

Másodszor: ez a megszabadulás a halálnak nevezett misztikus átélés helyes megértésének segítségével zajlik le. Ez kell legyen a témánk és a téma olyan mélységű, hogy én csupán bizonyos vonalakat jelezhetek, amelyek mentén a jelölt elgondolkodhat és bizonyos feltételeket állapíthat meg, amelyeket később kidolgozhat. Elsődlegesen tartjuk magunkat a fizikai test halálához.

Először is határozzuk meg ezt a titokzatos folyamatot, aminek minden forma alá van vetve, és amely gyakran csupán a rettegett vég, - rettegett, mert nem megértett. Az emberi gondolkodás olyan kevéssé fejlett, hogy az ismeretlentől való félelem, a szokatlantól való rettegés és a formához való ragaszkodás olyan helyzetet hozott létre amelyben egy testetöltött Isten Gyermeke életciklusában bekövetkező egyik legáldásosabb történés-sorozatra úgy tekint, mint valamire, ami elkerülendő vagy messzire tolandó időben, amennyire csak lehet.

A halál, ha ezt megértenénk, egyike leggyakoribb tevékenységünknek. Sokszor meghaltunk már és újra meg újra meg fogunk halni. A halál lényegében a tudat dolga. Az egyik pillanatban még tudatosak vagyunk a fizikai síkon, és egy pillanattal később egy másik síkra vonultunk vissza, és tevékenyen tudatosak vagyunk ott. Csak amíg tudatunkat a forma aspektussal azonosítjuk, a halál addig tartogatja számunkra az ősi rémületet. Mihelyt felismerjük magunkat mint lelkeket és úgy találjuk, hogy tudatunkat, vagyis éberségünket összpontosítani tudjuk bármely formában vagy bármely síkon akaratunktól függően, azaz bármely irányban Isten alakján belül, többé nem ismerünk halált.

A halál az átlagember számára a kataklizmaszerű vég, amely minden emberi kapcsolat befejezését, minden fizikai tevékenység feladását, a szeretet és ragaszkodás minden jelének megmerevedését és az ismeretlenbe és rettegettbe való (nem akart és ellenzett) átlépést foglal magában. Olyan ez mint otthagyni egy kivilágított és fűtött, barátságos és otthonos szobát, ahol a szeretteink összegyűltek és kimenni a hideg sötét éjszakába, egyedül és félelemtől remegve, jót remélve, de semmiben sem biztosan.

Az emberek hajlamosak elfeledkezni róla, hogy minden éjszaka, az alvás óráiban a fizikai sík számára meghalunk és valahol máshol vagyunk élők és működünk. Elfelejtik, hogy már nagy ügyességre tettek szert fizikai testük elhagyásában, és mert még nem tudják visszahozni fizikai agyuk tudatába ennek az eltávozásnak az emlékét és az azt követő aktív élet időtartamát, nem képesek a halált az álommal kapcsolatba hozni. A halál végre is csupán egy hosszabb intervallum a fizikai síkon való működés életében; az ember csupán egy hosszabb időre "külföldre távozott". A naponta bekövetkező elalvás folyamata és az időközönként bekövetkező meghalás folyamata megfelel egymásnak, azzal az egy különbséggel, hogy álomban a mágneses fonal vagy energiaáramlás, amelynek mentén az életerő közlekedik, érintetlen marad és a testbe való visszatérés ösvényét jelenti. A halálban ez az életfonal elszakad vagy elpattan. Ha ez bekövetkezik, a tudatos entitás nem képes visszatérni a sűrű fizikai testbe, és a test, minthogy hiányzik belőle az összetartó princípium szétesik.

Nem szabad elfelejteni, hogy a lélek célkitűzése és akarata, a szellemi elhatározás, hogy legyünk és hogy tegyünk, felhasználja a fonál-lelket, a szutratmát, az életáramlást a maga formában való kifejeződése eszközeként. Ez az életáramlás két áramlásra különül el, vagy két fonalra, amikor eléri a testet, és ha szabad így kifejeznem magamat, a testben két helyen van "lehorgonyozva". Ez az Atma vagy Szellem szimbolikus elkülönülése a maga két tükröződésére, a lélekre és a testre. A lélek vagyis tudati aspektus, amely az emberi lényt értelmes, gondolkodó entitássá teszi, le van "horgonyozva" e lélekfonal egyik aspektusánal fogva egy "székhely"-re az agyban, amely a tobozmirigy területén található. Az élet másik aspektusa, ami a test minden atomját élteti, és ami az összetartozás, vagyis egység princípiumát képviseli, a szív felé találja meg útját és oda összpontosul, vagyis ott van "lehorgonyozva". A szellemi ember e két pontból irányítja a mechanizmust. Így válik lehetővé a működés a fizikai síkon, és az objektív létezés időszakos kifejeződési móddá válik. Az agyban székelő lélek teszi az embert intelligens, racionális entitássá, öntudatossá és önirányítóvá. Különböző fokokban ébred tudatára a világnak, amelyben lakik, a fejlődésben elért szintje és a mechanizmus ebből következő fejlettsége szerint. E mechanizmus kifejeződése háromszoros. Először vannak a nádik (erővonalak) és a hét erőközpont; aztán az idegrendszer a maga hármas felosztásával: agy-gerincvelői, a szimpatikus és periférikus; aztán van a mirigyrendszer, ami úgy tekinthető mint a legsűrűbb aspektus, vagyis a másik kettő külső megnyilvánulása.

A szívben székelő lélek az életprincípium, az önmeghatározás princípiuma, a pozitív energia központi magja amelynek segítségével a test minden atomja a megfelelő helyén marad, és alá van vetve a lélek "lenni akarásának". Ez az életprincípium a vérkeringést használja kifejezési eszközéül és ellenőrzőjéül. A mirigyrendszer és vérkeringés szoros összefüggésén keresztül hozzuk össze a lélek tevékenységének aspektusait annak érdekében, hogy egy ember élő, tudatos, működő entitás legyen, amely felett a lélek uralkodik, és amely kifejezi a lélek célját a napi élettevékenység minden területén.

A halál tehát szó szerint a két energia áramlásának a visszahúzódása a szívből és a fejből, aminek következménye a teljes tudatvesztés és a test felbomlása. A halál abban különbözik az alvástól, hogy abban mindkét energiaáram visszahúzódik. Az álomban csak az az energia-fonál, amely az agyban van lehorgonyozva, az húzódik vissza, és amikor ez bekövetkezik, az ember öntudatlanná válik. Ezen azt értjük, hogy a tudata vagy az érzékeinek ébersége másfelé összpontosul. Figyelme többé nem megfogható és fizikai dolgokra irányul, hanem a létezés egy másik világa felé fordul és egy másik berendezés vagy mechanizmus irányába összpontosul. A halálban mind a két fonal vissza lesz húzva, az éltető erő már nem hatol be a vérkeringés segítségével és így a szív és az agy működése megszűnik, és így beáll a teljes üres csend. A tevékenység megszűnik, kivéve azt a bámulatos és nyomban beinduló tevékenységet, amely magának az anyagnak a jellemzője és amely a felbomlás folyamatában fejeződik ki. Bizonyos szempontból éppen ezért e folyamat az ember egységére utal mindazzal, ami anyagi; bizonyítja, hogy ő maga is a természet része, és a természeten annak az egyetlen életnek a testét értjük, "akiben élünk, mozgunk és létünket bírjuk". Ebben a három szóban - élni, mozogni és lenni - benne van az egész történet. A lét éberség, öntudat és önkifejezés, és ebben az ember feje és agya a külsődleges szimbólumok. Az élet energia, formába öntött vágy, koherencia és összetartó erő egy eszmével, és ennek a külsődleges szimbólumai a szív meg a vér. A mozgás a létező, éber, élő entitásnak az egyetemes cselekvésbe való beintegrálódására és arra való reagálására mutat, és ennek a gyomor, hasnyálmirigy és a máj a szimbólumai.

Érdekes, bár csak mellesleg tartozik tárgyunkhoz, meg jegyezni azt, hogy az imbecilitás és gyengeelméjűség eseteiben, valamint az idős kornak abban a szakaszában, amit szenilis leépülésnek nevezünk, az agyban lehorgonyzott fonál visszahúzódik, míg az, amelyik az élet impulzusait és ösztönzését közvetíti továbbra is a szívbe horgonyzott marad. Élet van, de nincs intelligens éberség; van mozgás, de nincs intelligens irányítás. A szenilis leépülés esetében, amikor egy magasan fejlett apparátus működött az élet során, még az intelligens tevékenység látszata megmaradhat, de ez csupán illúzió, ami a régi szokások, megszokott ritmusok következménye, nem pedig a koordinált, összeszedett célszerűségé.

Meg kell jegyezni azt is, hogy éppen ezért a halál a lélek irányítása alatt megy végbe, függetlenül attól, hogy az emberi lény mennyire nem volt tudatos ebben az irányban. A folyamat automatikusan működik a többség esetében, hiszen amikor a lélek elvonja figyelmét, ennek kikerülhetetlen következménye a fizikai síkon a halál, akár azáltal, hogy az élet és a gondolkodási energia kettős fonalát kivonja, akár azáltal, hogy csak az energia fonalat vonja ki, amelyet a mentális minősít, meghagyva az életáramot még működőképesen a szív segítségével, de nem intelligens ellenőrzéssel. A lélek máshol van elfoglalva, a maga síkján a saját ügyeivel.

A magasan fejlett emberi lények esetében gyakran találkozunk a halál időszakára vonatkozó megérzéssel; ez a lelki kapcsolatra mutat és a lélek kívánságainak tudatosságára. Ez néha együtt jár a halál napjának az ismeretével, sőt társulhat a saját elhatározás számontartásával egészen a visszavonulás végső pillanatáig. A beavatottak esetében ennél többről van szó. Itt a visszavonulás törvényének intelligens megértése áll fenn és ez képessé teszi őket, akik átmenetüket készítik elő, hogy tudatosan és teljesen éber állapotban húzódjanak vissza fizikai síkon érzékelt éberség, valamint aközött, ami a halál utáni állapotban van. Az ember ugyanolyannak ismeri fel magát, mint amilyen volt előbb, jóllehet anélkül a berendezés nélkül, amellyel kapcsolatban tudott lenni a fizikai síkkal. Érzékelési állapota is tudatos marad, valamint gondolataiban is azok iránt, akiket szeret, csakhogy nem képes érzékelni a sűrű fizikai hordozót, vagy kapcsolatot teremteni azzal. Kommunikálni telepatikusan, a gondolkodás segítségével tud velük az asztrálsíkon, ha ők és ő összhangban vannak, de olyan kommunikáció, amelyben az öt fizikai érzékszerv szükségeltetik, természetszerűen kívül van a lehetőség körén. Hasznos azonban megjegyezni, hogy asztrálisan és mentálisan az összműködés sokkal szorosabb és érzékenyebb lehet, mint bármikor korábban, hiszen ő megszabadult a fizikai test hátrányaitól. Két dolog persze ellentmond ennek az együttműködésnek: a hátrahagyottak bánata és heves érzelmi zaklatottsága és az átlagos emberi lény esetében a másik: az ember saját tudatlansága és rémülete, amikor szembenáll azzal, amit ő új körülményeknek tekint, jóllehet ezek a valóságban nagyon is régiek, ha ezt fel tudja fogni. Ha az emberek egyszer el fogják veszíteni a halálfélelmüket és megalapozott ismereteik lesznek a halál utáni világról, amelyek nem hallucinációkra és hisztériára, vagy az átlagos médium (gyakran nem-intelligens) következtetéseire lesznek alapozva, aki a saját gondolatformáinak irányítása alatt beszél (amelyeket ő maga épített fel, meg a körülötte ülők), akkor a halál folyamatát helyesen fogják irányítani. Akkor a hátrahagyottak állapotáról gondosan intézkedhetnek, úgy hogy a kapcsolatok ne vesszenek el és felesleges energiaveszteség se következzék be.

Nagy különbség van a tudományos módszer között amellyel ma emberek a testetöltésbe lépnek és aközött a teljesen vak és gyakran félelemmel teli, de bizonyos ostoba mód között, amellyel kivezetik őket a testetöltésből. Szeretnék ma ajtót nyitni nyugaton egy újabb és tudományosabb módszer számára, amellyel a meghalás folyamatát kezelni lehet; hadd tegyem magam tökéletesen érthetővé. Amit el kell mondanom, semmiképpen nem szándékozik hatályon kívül helyezni a modern gyógyítás tudományt, a maga tüneti kezelésével és gyakorlatával. Mindössze csak a halál egészséges megközelítését szeretném elérni; csupán egy javaslatot szeretnék tenni, hogy amikor a fájdalom kitombolta magát és bekövetkezik az elgyengülés, engedjék meg a haldokló személynek, hogy felkészüljön, még ha éppenséggel öntudatlanul is, a nagy átmenetre. Ne felejtsük el hogy erőt vesz igénybe és az idegi berendezést keményen fogva tartja a fájdalom létrehozása. Lehetetlen elképzelni egy olyan időt, amikor a meghalás cselekménye az élet diadalmas fináléja lesz? Lehetetlen elképzelni az időt amikor a halálos ágyon eltöltött órák csupán a tudatos kilépés dicsőséges előjátéka lesz? Amikor az a tény, hogy az ember kiiktatni készül a fizikai burok hátrányait, számára és a körülötte lévők számára egy rég várt és örömteli összegezés lesz? Nem tudjátok elképzelni azt az időt, amikor könnyek és félelem és a kikerülhetetlen elfogadásának visszautasítása helyett a haldokló személy és barátai egyetértésben lesznek kölcsönösen az órát illetően és az eltávozást semmi más, csak boldogság fogja jellemezni? Hogy a hátrahagyottak lelkébe a szomorúság gondolata be sem fog lépni, és a haldoklást boldogabb eseménynek fogják tekinteni, mint a születést és a házasságkötést? Én mondom nektek, hogy nem nagyon sokára ez nagyonis így lesz az emberi faj intelligens egyedei részére és lassacskán majd mindenki számára.

Azt mondjátok, hogy egyelőre inkább csak hiedelmek vannak a halhatatlanságról, mintsem biztos bizonyítékok. A tanúságtételek gyűjteményében, az emberi szív belső bizonyságaiban, az örökkévaló fennmaradás hitének tényében, mint amely maga is az emberi elmének egy elgondolása, biztos jelzés található. De a jelzés meggyőződésnek ad helyet és tudásnak, még mielőtt egy újabb század eltelik, mert egy esemény fog bekövetkezni és kinyilatkoztatás adatik az emberi fajnak, amely a reményt bizonyossággá teszi és a hitet tudássá. Addig is a halállal kapcsolatos újfajta magatartást kell kialakítani és a halállal kapcsolatos új tudományt kell bevezetni. Ne legyen az többé az egyetlen dolog, amit nem tudunk irányítani és ami elkerülhetetlenül lever bennünket, hanem kezdjünk hozzá, hogy átmenetünket a túlsó oldalra irányítsuk és ismerjük meg valamelyest az átmenet technikáját.

Mielőtt e tárgyra térnék nagyobb részletességgel, szeretnék utalni az "agyban lévő hálóra", amely a többség számára még érintetlen, de a megvilágosodott látó számára már nem létezik.

Az emberi testben, mint tudjuk, van egy alapvető, mindent átszövő éltető test, amely a fizikainak a hasonmása, amely nagyobb mint a fizikai és amit étertestnek vagy duplumnak hívunk. Ez egy energiatest, és erőközpontokból és nádikból, vagyis erőfonalakból áll. Ezek állnak az idegrendszer - az idegek és az idegi ganglionok - hátterében, illetve annak ellendarabjai. Az ember éltető testében két helyen van kivezető nyílás az életerő számára. Az egyik kijárat a plexus solarisban van, a másik pedig az agyban, a fejtetőn. Megvédendő, mindkettőt egy sűrűn szőtt éteri anyagú háló fedi, amelyek egymásba fonódó életenergia fonalakból állnak.

A halál folyamata során az életenergia nyomása nekifeszülvén e hálónak, végre is egy lyukat vagy nyílást hoz létre. Ezen át ömlik ki az életerő, ahogy a lélek szívó befolyásának hatása növekszik. Állatok vagy gyermekek, és olyan férfiak és nők esetében, akik teljesen a fizikai és asztráltestükben vannak polarizálódva, a kilépés ajtaja a plexus solaris és annak hálója lesz átszúrva, hogy lehetővé váljék az eltávozás. Mentális típusok esetében, a magasabban fejlett emberi egyedek esetében a fejtetőn lévő háló a kutacs területén lesz az amely át lesz szakítva, így utat nyitva a gondolkodó, racionális lény kilépése előtt.

Pszichikus képességekkel rendelkezők és médiumok, valamint alacsonyabbrendű látók (tisztánlátók és tisztánhallók) esetében a plexus soláris hálója már életük korai szakaszától fogva állandóan át van szakítva s éppen ezért könnyen tudnak ki-be járni testükből, transzba esni, ahogy azt mondják és az asztrálsíkon működni. De az ilyen típusok számára a tudatosság nem folytonos és úgy tűnik, hogy nincs összefüggés fizikai síkon való létük és azok között az események között, amelyeket transzban produkálnak, és amellyel kapcsolatban rendszerint teljesen tudatlanok maradnak éber állapotukban. Az egész történés a rekeszizomtól lefelé zajlik és elsősorban az állati érzéki élettel van kapcsolatban. A tudatos clairvoyance esetében, valamint a magasabbrendű pszichikus képességekkel rendelkezők és látók működése esetében nincs transz, megszállás vagy médiumitás. Az agyban lévő háló van átszakítva és az ebben a régióban lévő nyílás engedi beáradni a fényt, az információkat és az inspirációt; ez közvetíti az erőt, hogy a számádhi állapotába lehessen jutni, ami az állati természet transz körülményeinek szellemi megfelelője.

A meghalás folyamatában tehát ez a kettő a két fő kijárat: a plexus solaris az asztrálison polarizáltnak, a fizikai hajlamú emberi lénynek, ennélfogva a nagy többségnek, a fejközpont pedig a mentálisan polarizált és szellemi hajlamú emberi lénynek. Ez az első és legfontosabb tény, amit meg kell jegyezni és könnyen meg fogjuk látni, hogy az életút irányulása és az élet fókusza miként határozza meg a halálba való kilépés módját. Azt is látni lehet, hogy az asztrális élet ellenőrzésére irányuló erőfeszítés és az érzelmi természet, valamint az, hogy valaki magát a mentális világ, meg a szellemi dolgok felé fordítja, jelentős hatással bír a halál folyamatának megnyilvánulás aspektusára.

Ha a tanuló tisztán gondolkodik, nyilvánvaló lesz számára, hogy az egyik kijárat a szellemi és a magasan fejlett emberrel hozható kapcsolatba, míg a másik az alacsony fokozatú emberi lénnyel, aki szinte alig emelkedik túl az állati szinten. Akkor mi van az átlagemberrel? Időszakosan egy harmadik kijárat is használatban van. Pontosan a szívcsúcs alatt egy másik háló található, amely kijárati nyílást fed. Így tehát a következő helyzet áll elő:

Az újabb információk közül ez az első pont, amely lassacskán köztudomású lesz Nyugaton a jövő században. Sokat tudnak már erről a Kelet gondolkodói, és tulajdonképpen ez egy első lépés a halál folyamatának racionális megértése felé.

A második figyelemre méltó pont az, hogy lehetséges a meghalásnak valamiféle módszere és az élet során oktatást adni belőle, ami ennek a módszernek a hasznosításához vezet. A képzést illetően, aminek egy ember alávetheti magát, adok néhány célzást, amelyek az összes jelölt által most végzett sokféle munkához egy új értelmet fognak nyújtani. Az emberi faj Idősebb Testvérei, akik az emberiséget hosszú évszázadok óta vezetik, most buzgón készítik elő az embereket a legközelebb megteendő lépésre. Ez a lépés a tudat folyamatosságát fogja magával hozni, amely félretol minden halálfélelmet és összekapcsolja a fizikai és asztrálsíkokat egy olyan szoros viszonyban, hogy valóságosan egyetlen síkot fognak képviselni. Mint ahogyan az egyetlen eggyé válásnak létre kell jönni az ember különféle aspektusai között, egy hasonló egységesülésnek kell kialakulni a planetáris élet különféle aspektusaival kapcsolatban. A síkoknak úgy kell egyetlen eggyé válniok, mint a léleknek és a testnek. Ez már nagyrészt be is van fejezve az étersík és a sűrű fizikai sík között. Most pedig sebesen végre kell hajtani a fizikai és asztrálsík között.

Annak a munkának a során, amit az emberi gondolkodás és élet minden területén végeznek a keresők, folyik ez az egyesítés, és az imént a komoly és becsületes jelölteknek ajánlott oktatás során más feladatok is vannak, mint csupán a lélek és test egyetlen egységének létrehozása. Azonban nem helyezünk rájuk nagy súlyt, tekintettel az embereknek arra a készségére, hogy feleslegesen hangsúlyozzanak másodlagos célkitűzéseket. Azt is meg lehetne kérdezni, hogy nem lehet-e megadni egy egyszerű szabály sorozatot, amit mindenki követhetne most, aki megpróbál kialakítani egy ritmust, hogy nemcsak hogy az élet maga szervezett és konstruktív legyen, hanem amikor a külső burkolat kiürítésének pillanata elkövetkezik, se probléma, se nehézség ne lenne? Éppen ezért most megadok négy egyszerű szabályt, amelyek jórészt kapcsolatosak azzal, amit minden tanuló most végez:

1. Tanuljátok meg, hogy a képzelet és a meditáció, valamint a koncentráció állandó gyakorlása révén a fejetekbe összpontosítva maradjatok; fejlesszétek ki a képességet, hogy egyre inkább úgy éljetek mint a király, helyet foglalva trónján a szemöldökök között. Ez olyan szabály, amit a mindennapi élet ügyeiben alkalmazni lehet.

2. Tanuljatok meg szívből szolgálni és nem érzelmi hangsúllyal cselekvést erőltetni a mások ügyeivel való foglalkozásban. Minden ilyen cselekvést megelőzően ez felveti két kérdés megválaszolását: - ezt a szolgálatot egy egyénnek mint egyén teszem, vagy mint csoporttag egy csoportnak? Indítékom lelki vagy valamely érzelem indított ambíció, hogy ragyogjak és szeretve és bámulva legyek? Ez a két tevékenység az életenergiák összpontosítását fogja eredményezni a rekeszizom felett és ezzel kizárja a plexus solaris erejének vonzását. Ebből adódik, hogy a központ fokozatosan inaktívvá válik és ebben a térségben a háló átszakításának veszélye nem lesz olyan nagy.

3. Tanuljátok meg, amikor aludni tértek, visszahúzni a tudatot a fejbe. Ez, mint határozott gyakorlat történjék meg elalváskor. Az ember nem engedheti meg magának hogy csak úgy belesodródjon az álomba, de törekednie kell megőrizni a tudatát érintetlenül, amíg egy tudatos átlépés nem következik be az asztrálsíkra. Meg kell próbálni a relaxációt, szoros odafigyelést és egy állandó húzódást felfelé a fejközpont felé, mert amíg a jelölt meg nem tanulta, hogy az elalvás folyamán végig éber maradjon és ugyanakkor megőrizze pozitivitását, a dolog veszélyes lehet. Az első lépéseket intelligensen kell megtenni és hosszú éveken át követni ezt, amíg csak a kivonás folyamata könnyedén nem megy.

4. Jegyezzünk fel és figyeljünk meg minden jelenséget amely a kivonási folyamattal összefügg, akár meditációs munka követi, akár elalvás. Úgy fogjuk találni például, hogy sok ember szinte fájdalmasan felriad épphogy belezuhant az álomba. Ez annak köszönhető, hogy a tudat kicsúszik a hálón keresztül, amely azonban nem megfelelően tiszta, illetve egy olyan nyíláson át, amely részben le van zárva. Mások esetleg egy erős csattanást hallanak a fejük táján. Ezt rendszerint a fejben lévő éltető levegő okozza, amelyről rendszerint nincs is tudomásunk és egy belső aurális érzékenység hozza létre, ami a mindig jelenlévő, de általában nem számontartott hangokra való felfigyelést eredményez. Megint mások elalváskor fényt látnak vagy színes felhőket, vagy lobogókat és lila szerpentineket, s ezek mindegyike éteri jelenség. Ezek a jelenségek, amelyeknek nincs valóságos alapjuk, mind az éltető testtel vannak összefüggésben, a prána-kisugárzással és a fényhálóval.

A négy szabálynak ez a gyakorlata egy néhány éves perióduson belül nagyban megkönnyíti majd a meghalás módját, mert az ember, aki megtanulta kordában tartani a testét elalváskor, előnyben van azzal az emberrel szemben, aki soha nem szentelt figyelmet a folyamatnak.

A meghalás módszerével kapcsolatban ezúttal csak arra van lehetőségem, hogy egy vagy két javaslatot tegyek. Most nem foglalkozom itt a megfigyelők magatartásával, csak azokkal a pontokkal, amelyek az odaátra induló lélek könnyebb átjutását segítik.

Először: legyen a szobában csend. Gyakran természetesen ez a helyzet. Nem szabad elfelejteni, hogy a haldokló személy rendszerint bizonyára öntudatlan. Ez az öntudatlanság érthető, de nem igazi. Ezer közül kilencszáz esetben az agy éber, a történések iránt teljesen tudatos, de az akarata teljesen lebénult, hogy bármit kifejezzen, és tökéletesen képtelen annyi energiát előállítani, ami az élő voltát jelezné. Ha csend és megértés uralkodik a betegszobában, a távozó lélek mindaddig eszközének birtokában marad tisztán, amíg utolsó perce el nem érkezik, és kellőképpen fel tud készülni.

Később, ha majd a színekről is többet tudunk, egy haldokló személy szobájában csak a narancsszín lesz megengedve és ez is megfelelő szertartás keretében lesz behelyezve, ha már biztosan nincs lehetőség a felépülésére. A narancsszín segít a fejben összpontosítani, mint ahogy a piros stimulálja a plexus solarist, és a zöldnek kifejezett hatása van a szív- és élet-áramokra.

Ha majd a hanggal kapcsolatosan többet tudunk, bizonyos fajta zenét is fognak alkalmazni, de jelenleg még nincs olyan muzsika, amely a lélek munkáját megkönnyítené, hogy kivonja magát a testből, bár néhány hang az orgonán hatásosnak bizonyul. A halál pontos pillanatában ha valakinek a saját hangja hangzik fel, az majd koordinálja az energia két áramát és végső soron elszakítja az életfonalat, de ennek ismeretét túlságosan veszélyes volna még átadni, és csak később kerül erre sor. Én most csak utalok a jövőre és azokra a vonalakra, amelyek mentén a jövendő okkult tanulmányai folytatódni fognak.

Az is ki fog derülni, hogy bizonyos idegközpontokra vagy bizonyos artériákra gyakorolt nyomás meg fogja könnyíteni a munkát. (A meghalásnak ez a tudománya, mint sok tanuló tudja, Tibetben őrizet alatt áll.) A nyaki vénára és a fej régiójában lévő bizonyos nagy idegekre gyakorolt nyomás, valamint a medulla oblongátában egy bizonyos pontra, segítségnek fog bizonyulni és hatásosnak. Elkerülhetetlenül ki lesz dolgozva a halálnak egy meghatározott tudománya, de csak ha már a lélek fényét elismerik és viszonyát a testhez tudományosan demonstrálják.

Mantrikus kifejezéseket is fognak alkalmazni, sőt kifejezetten beépíteni a haldokló személy tudatába a körülötte lévők által, vagy saját akaratából és mentálisan ő maga fogja azokat alkalmazni. A Krisztus bemutatta ezek használatát, amikor hangosan felkiáltott: "Atyám, a Te kezedbe ajánlom szellememet". Van még egy utalás azokban a szavakban is, hogy: "Most bocsátod el, Uram, Szolgádat beszéded szerint békességgel". A Szent Szó folyamatos alkalmazása egy mély hangon vagy egy bizonyos kulcsban (amelyre a haldokló észrevehetően reagálni fog) később ugyancsak részét képezi az átlépés rituáléjának, összekapcsolva az olajjal való megkenetéssel, ahogy azt a katolikus egyház megőrizte. Az utolsó kenetnek is okkult tudományos alapja van. A haldokló ember feje teteje ugyancsak szimbolikusan Kelet felé kell hogy mutasson és a kezeit és lábait keresztbe kell rakni. Csak szantálfát szabad a szobában égetni, minden másfajta illat tilos, mert a szantál illata az első, vagyis romboló sugár illata és a lélek éppen most rombolja le lakóhelyét.

Ez minden, amit ezúttal át tudok adni a halál témájában a nagyközönség elgondolkodtatása végett. De ünnepélyesen felszólítlak mindnyájatokat, hogy kövessétek a halálra és annak módszerére vonatkozó tanítást amennyire csak lehet és folytassátok e tárgyra vonatkozó okkult kutatásokat.

A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot,
s így szabadítsa fel a "bolygó foglyai" közül azokat, akiknek a hangja
megfelelő magasságú és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell.

Közjátékok és Ciklusok
A Bolygó Foglyai

Elérkeztünk ahhoz a négy szabályhoz, amely a fizikai síkkal foglalkozik. Megértésük sok tekintetben jóval nehezebb, mint ez más szabályok esetében volt, ugyanazon okból, hogy t.i. a gyakorlati alkalmazás sokkal nehezebb, mint az elmélet. Gyakran gondolkodunk tisztán és vágyakozunk helyesen, de a szubjektív elgondolások fizikai síkon való megjelenítésének munkája a törvény alapján, és építő módon, soha nem valami könnyű. Mindenesetre éppen ennél a pontnál van az, hogy a fehér mágus megkezdi a valódi munkát, és itt van az, hogy kudarccal találkozik és felfedezi, hogy a valóság belső megragadása nem eredményezi szükségszerűen a helyes alkotó tevékenységet. Az Értekezés a Kozmikus Tűzről-ben fogunk találni néhány megfontolásra érdemes pontot, s ezért szeretnék néhány szót idézni belőle:

"Jó volna itt emlékeztetni arra, hogy az alkotás munkájában a fehér mágus igénybe veszi az éppen esedékes sugár hatásait. Amikor az ötödik, harmadik és hetedik sugár ereje teljében van, akár feljövőben, akár delelőben, akár letűnőben, a munka sokkal könnyebb, mint amikor a második, a hatodik vagy a negyedik az uralkodó. Jelenleg a hetedik sugár, mint tudjuk rövidesen uralkodni fog és ez az egyik legkönnyebb erő, amellyel az embernek dolgoznia kell. Ennek a sugárnak a hatása alatt lehetséges lesz a gyorsan hanyatló civilizáció számára egy új struktúrát építeni, és egy új templomot emelni, amit a vallásos impulzus miatt kívánnak. Hatása alatt a számos nem tudatos mágus munkája nagyon meg lesz könnyítve."

Nyilvánvaló tehát, hogy a lehetőségek napja elérkezett és hogy az elkövetkező generáció, ha kívánja, végrehajthatja a mágikus munkát, minthogy számos tényező jelen van, amely kielégítő eredmény eléréséhez fog vezetni. Az ötödik sugár eltűnőben van, de hatását még érezni lehet; a harmadik sugár teljes delelőjén van és a hetedik sugár sebesen közeledik, hogy megfelelő tevékenységbe kezdjen. Következésképpen sok minden fog történni, ami az embert sikeressé teszi, feltéve, hogy tartósan megőrzi helyes irányulását, indítékának és életének tisztaságát, és a megállapodott és befogadó érzelmi testet, valamint azt a belső egyensúlyt, amely személyiségét lelke vagyis Énje igaz hordozójává teszi.

Egy nagyon érdekes analógia bontakozik ki, amikor e szavakat tanulmányozzuk: "A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul." A mögöttes gondolat a lüktetés, a diasztolé és szisztolé, az ár és az apály, a ciklikus tevékenység, a nappal lehetőségei és az éjszaka tétlensége, a beáramlás és elhalás, és a számos megjelenés és eltűnés, ami minden élethullámra minden világban és dimenzióban jellemző. Ezt a nap-éj ciklust, amely tévedhetetlen jele a megnyilvánult létnek, kell felismerni. Az egyik dolog, amit minden tanítványnak meg kell tanulni (az igazságot a legegyszerűbb módon kifejezve), hogy arra a bölcsességre jusson, amely egy ismereten alapszik, hogy mikor dolgozzék és mikor vonuljon vissza, és az olyan periódusok vagy interlúdiumok megértésén, amelyeket a beszéd illetve a csend jellemez. Itt történnek a hibák és itt van, hogy sok munkálkodónak nem sikerül jót alkotnia.

Az egész szabályt meg lehetne adni a következő parafrázisban, amely megéri az alapos végiggondolást, és amelyet meg fogok valahogy világítani.

Isten lélegzik és az Ő lüktető élete kiárad az isteni szívből, és mint minden forma éltető energiája nyilvánul meg. Elárad, ciklusokban lüktetve, az egész természeten. Ez képviseli az isteni belégzést és kilégzést. A kifújás és a beszívás között egy csend periódus következik, a hatásos munka pillanata. Ha a tanítványok meg tudják tanulni kihasználni ezeket a közjátékokat, akkor meg tudják szabadítani a "bolygó foglyait", ami minden e világperiódusban végrehajtott mágikus munka célkitűzése.

Szükségtelen azzal a móddal foglalkoznunk, ahogyan a naprendszernek ez az Egyetlen Élete működik a meditatív csendnek ezekben a hatalmas közjátékaiban, amelyeket technikai értelemben pralayának nevezünk. Az Egyetemes Elme tevékenységét és mindent átfogó feladatát csak akkor lehet megérteni, ha Isten minden fia tudatosan birtokba veszi isteni örökségét. A munkamódszer, amelynek segítségével a mi planetáris Életünk hasznosítja a csend ciklusait, kizárólag Őrá tartozik, és nem szabad elfelejteni, hogy minden egyes planetáris Logosznak más a lüktetése, változó periodikus közjátéka, és a Maga sajátos eljárási módszere.

Ami viszont eme Utasítások tanulójára tartozik az az, hogyan tudna elérni egy kifejezetten építő tevékenységet a maga közjátékaiban. Ezeket a közjátékokat a megbeszélés célja érdekében három kategóriára osztjuk.

1. Élet közjátékok, vagyis azok az időszakok, amelyekben a szellemi ember testetöltésen kívül van, és visszahúzódott a lélek tudatába. Ez a kevéssé fejlett számára gyakorlatilag nem létezik; ő ciklikusan lép be és ki a testetöltésekbe, meglepő sebességgel. A tevékenység sebességének fizikai síkú analógiája megtalálható az átlagember intenzív fel-alá rohangálásában a lét követelményeitől hajtva és abban hogy milyen nehezen tanúsít türelmet, várakozást, vagy éri el a meditatív nyugalmi állapotot. A növekedéssel együtt a testetöltésből való visszahúzódás időszakai egyenletesen hosszabbodnak egészen addig a pontig, amikor a fizikai megnyilvánulásokon kívül eltöltött időszakok jóval meghaladják a külső megjelenésben eltöltötteket. Ekkor már a közjáték uralkodik. A kimenetel (kilégzés) és beszívás (belégzés) időszakai viszonylag rövidek és - ezt kell hangsúlyozni e két időszakot a lélek céljai színezik és irányítják, amiket megfogalmazott és az elmében feljegyzett a két aktívabb tapasztalati szint között. A ciklikus közjátékok alatt lassan kialakuló belső élet válik az uralkodó tényezővé. Az ember fokozatosan szubjektívvé válik magatartásában és ekkor a fizikai síkon történő kifejezés a belső gondolati élet eredménye már, és nem annyira a fizikai sík történéseire és a vágytermészet nyugtalanságaira való reagálásé.

2. Egy bizonyos testetöltés folyamán a mindennapi élet ár-apálya is mutat közjátékokat és ezeket a jelöltnek meg kell tanulni felismerni és hasznosítani. Regisztrálnia kell a különbséget az intenzív kifelé ható tevékenység, a viszszahúzódás időszakai és a közjátékok között, amelyekben a külső élet statikusnak látszik és aktív érdeklődéstől mentesnek. Ezt meg kell tennie, ha teljesen ki akarja használni a lehetőséget, amit az élettapasztalat készül nyújtani. Az élet nem egyetlen dühödt, folyamatos munkának feszülésre összpontosul, de nem is fogható fel úgy, mint egy örökkévaló sziesztázás. Normális körülmények közt megvan a maga ritmikus dobbanása, és rezgése, és a maga sajátos lüktetése. Néhány élet megváltoztatja ritmusát és cselekvési módszerét minden hét évben; mások minden kilenc-tizenegy évben változnak. Megint mások rövid ciklusokban működnek és fáradságos törekvések hónapjait éppenséggel erőfeszítés nélküli hónapok követik. Megint mások olyan érzékenyen szervezettek, hogy a munka kellős közepén úgy alakulnak események és körülmények, hogy kénytelenek időszakosan visszavonulni, hogy fel tudják dolgozni a leckéket, amelyeket az előző munkaperiódus során tanultak.

   Az emberi lényeknek két csoportja szemlátomást úgy működik, hogy a fizikai síkon nincs ár-apálya, hanem a munkára való állandó ösztönzést mutat. Ezek az emberek olyan kevéssé fejlettek, és (ha szabad magamat így kifejezni) olyan mélységesen alant vannak a fejlődés létráján, és uralkodóan állati jellegűek, hogy a körülményekre nem is értelmükkel reagálnak, hanem csupán a fizikai szükségleteik kihívásának felelnek meg, s az időt vágyaik kielégítésére használják. Ebben nincs megállás és éppen ezért megnyilvánulásukban kevés van, amit ciklikusnak lehetne nevezni. Közéjük tartoznak a nem-gondolkodó küszködők és a civilizálatlan emberek. Aztán vannak azok a férfiak és nők akik az ellenkező oldalon sorakoznak fel, és a fejlődésnek a létráján viszonylag magasra kapaszkodtak. Ezek annyira kivonták magukat a tisztán fizikaiból, és vágytermészetükkel szemben olyan éberek, hogy megtanultak fenntartani egy folyamatos aktivitást, amely fegyelmen és szolgálaton alapszik. Tudatosan dolgoznak a ciklusokkal és valamit meg is értettek azok természetéből. Ismerik a tudat kivonásának isteni művészetét, hogyan kell azt elmélkedés segítségével a lélekbe átvonni és ellenőrizni tudják valamint bölcsen irányítani munkájukat az emberek világában. Ez az a lecke, amelyet minden tanítvány tanul és ez a beavatottak, valamint fajunk gyakorlott munkásainak elért kiváló eredménye.

3. A harmadik fajta közjáték, amelyikkel nekünk elsősorban kell foglalkoznunk, amikor elgondolkodunk a mágikus munkáról a fizikai síkon az, amit a meditáció folyamata során érünk el és hasznosítunk. A tanulónak ezzel meg kell barátkoznia, különben képtelen lesz hatékonyan működni. Ez a közjáték, vagyis az intenzív csend időszaka két részre különül el:

   Először is van az a közjáték, amit elmélkedésnek nevezünk. Emlékeztetlek benneteket Evelyn Underhill könyvében adott meghatározásra, amely szerint az elmélkedés "egy közjáték két tevékenység között". Ez a csend periódus a lélek, az elme és az agy egy vonalba állítását követi (amit olyan nehéznek találnak a kezdők), az érzelmi test elcsendesítését és egy olyanfajta koncentráció és meditáció elérését ami az elmét egy új világra segíti összpontosítani és irányítani, és a lélek befolyási övezetébe elhelyezni. Ez analóg a belégzés periódusával. Ebben a ciklusban a kifelé menő tudat össze lesz fogva és magasabb szintre emelve. Ha ezt az erőfeszítést siker koronázza, akkor a tudat kilép a személyiségből vagyis a mechanizmus aspektusból és egy megváltozott tudattá lesz. A lélek a maga síkján aktivizálódik és erre az aktivitásra az elme és az agy felfigyel. A személyiség tevékenysége szempontjából közjáték veszi kezdetét. Ez az inspirált várakozásnak egy pontja A mechanizmus teljesen elcsendesült. Az elmét következetesen a fényben tartjuk, miközben a lélek gondolkozik, szokása szerint, egyszólamban minden lélekkel, megcsapolja az Egyetemes Elme forrásait és a maga céljait az egyetemes tervvel összhangban megfogalmazza. A lélektevékenységnek ezt az elmében regisztrált ciklusát a kilégzés folyamata követi. A közjáték véget ér; a várakozó elme ismét tevékennyé válik és amennyire helyesen lett irányítva és magatartása tisztán befogadó, ez lesz a lélek tolmácsa és eszköze, amely ezúttal "megjelenésének fényét a figyelő személyiségre" fordította. Ennek az eszköznek a segítségével most már ki tudja dolgozni a terveket, amelyek az elmélkedés közjátéka alatt fogalmazódtak meg. Az érzelmi természetet a vágy hajtja, hogy a terveket, amelyekkel az irányt változtatott elme próbálja színessé tenni élményét, célkitűzéssé tegye, s ennek következtében az agy felfogja az áthozott benyomást és ezután a fizikai sík élete úgy lesz helyesbítve, hogy azok a tervek megfelelőképpen materializálódjanak. Ez természetesen egy kipróbált, helyesen irányított és megfelelően reagáló mechanizmust vázol fel - olyasmit, amit ritkán lehet találni. A közjáték második része csak akkor válhat valóra, amikor a közjáték első, vagyis elmélkedési része megvalósult.

A tanítványnak, aki a Mesterek Hierarchiájával akar együttműködni az Ő munkájukban való aktív részvétellel a fizikai síkon, meg kell tanulnia működni nemcsak az elgondolt megvalósításon keresztül, hanem a közjátékok tudományos hasznosítása révén, amelyeket a légzésben alakított ki, a belégzés és kilégzés pontjai között, a meghatározásnak tisztán fizikai értelmében. Ez a pránayáma igazi tudománya és célja. Az agyi tudat szükségképpen szerepel benne. A légzések közötti közjátékot megfelelően csak akkor lehet alkalmazni, ha az embernek sikerült erőre szert tenni, hogy követhesse az elmélkedés közjátékát, ami hatással van a lélekre, az elmére és az agyra. Ahogyan az elmét a fényben tartottuk, és befogadóvá tettük a lélek benyomásaira, úgy az agyat is befogadóvá kell tenni az elméből érkező benyomásokra.

Az egyik közjáték tehát (az egyesült lélek és személyiség szempontjából) a lélek belégzési periódusa után következik be, amikor a kilépő tudat befelé irányulóan lesz összefogva, a másik pedig annak a közjátéknak a lezárulásakor, amikor a lélek ismét tudatosan a tárgyi világba kiáramló lesz; a kilégzés átveszi a belégzés helyét és neki is megvan a maga közjátéka. A tanítványnak könnyedségre kell szert tenni a két lélek-közjáték hasznosításában, amelyek közül az egyik hatásokat gyakorol az elmére, a másik pedig az agyra.

Mint mindig, ennek az isteni be- és kilégzésnek is megvan a fizikai síkon az analógiája a maga csend és gondolat közjátékaival. Térjünk vissza ismét e két közjáték következményeire. A magasabbrendű közjátékban az elvont, azaz isteni gondolat benyomást gyakorol a lélekre és ez tevődik át a várakozó elmébe; a másikban az elme konkrét gondolat és egy próbálkozás segítségével, hogy az isteni gondolatot formával ruházza fel, benyomást gyakorol az agyra, és cselekvést hoz létre a fizikai test közvetítésével.

Az okkultizmus tanulói, akik bizonyították már odaadásukat és mentális egyensúlyukat, és akik (hogy a meditációs iskolák ősi formuláját alkalmazzuk), megtartották az öt parancsolatot és az öt szabályt, és kellő egyensúlyi állapotra tettek szert, kezdik tudni alkalmazni a fizikai légzés két aspektusa közötti közjátékokat az intenzív cselekvésre, és az akarat erejét felhasználni, hogy mágikus hatásokat hozzanak létre. A tudat, amely az agyban összpontosul és részt vett az elmélkedés munkájában, most tovább folytathatja a terv materializálásának tevékenységét a fizikai síkon azzal, hogy az akarat energiáját, amelyet a tudatos ember a csendben használ, összpontosítja. Mint látható, e lélegzési közjátékokból kettő van, a belégzés után és a kilégzés után egy-egy, és minél gyakorlottabb a tanítvány, annál hosszabban fog tartani egy közjáték és annál nagyobb lesz tehát az összpontosított mágikus tevékenység lehetősége, valamint a varázsszavak kiejtésének a lehetősége, amelyek az isteni tervet létrehozzák.

Nem volna részemről sem helyes, sem megfelelő többet szólni a "felezőpontok" hasznosításának munkájáról, ahogyan ezeket a XII. Szabály nevezi, amelyeket a mágus megragad és amelyeket építő munkájában alkalmaz. Bennük tudatosan energiát használ, amelyet arra irányít, ahová jónak látja; bennük tudatosan lép kapcsolatba azokkal az erőkkel és életekkel, amelyeket alkalmazni tud és utasítani, hogy elhozzák neki azt, amire szüksége van a szellemi feladatok előmozdításához és azoknak a formáknak és szerveknek a felépítési tevékenységénél, amelyekre szüksége lehet; bennük halad előre a "bolygó foglyainak" felszabadítási tevékenységével; és bennük ismeri fel munkatársait, a világ misztikusainak csoportját és a lelkek hierarchiáját.

Az ilyen Utasításokban, mint ez, amely a nagyközönség olvasására van szánva, nagyon nem volna bölcs több kifejezett irányítást adni. Éppen eleget elhallgattunk ahhoz, hogy a dolgokat mélyen ismerő tanuló kivételével bárki számára is lehetővé tegyük, hogy a szükséges összefüggéseket felismerje, ami képessé tenné őt, hogy folytassa a "közjátékok munkáját", amelyekben kizárólag mágikus tevékenység végezhető. Kérdezhetnétek: miért van ez így? Miért van a légzés titka ilyen gondos őrizet alatt? Mert a fekete mágia hatékonysága ebben rejlik. Van egy pont, ahol a fekete és fehér mágia szükségszerűen a munka hasonló szintjén zajlik. Bizonyos emberek erős akarattal és józan, gyakorlott elmével, de teljesen önző célok által éltetve, megtanulták alkalmazni a két lélekközjáték alsóbbrendűjét, amely az elme és az agy összefüggéseire vonatkozik. A központok tudományának erőteljes alkalmazásával és ismeretével képessé váltak önző terveik kifejlesztésére és akaratuk és mentális fensőbbségük a "bolygó foglyaira" erőszakolására. Ezáltal sok kárt okoznak. Nem éreznek vágyat, hogy részt vegyenek a magasabbrendű közjátékban, amelyben a lélek aktív és az elme fogékony. Csupán az intellektuális tevékenység és az agynak az elme benyomásaira való fogékonysága foglalkoztatja őket. Mind a fehér, mind a fekete mágus, mint látjuk, alkalmazza az alacsonyabb rendű közjátékot, és mindkettő ismeri a fizikai légzés közjátékainak jelentőségét. De a fehér mágus a lélek szintjéről dolgozik kifelé a megnyilvánulás világa felé, és az isteni tervet igyekszik kivitelezni, míg a fekete mágus az intellektus szintjéről működik, miközben igyekszik elérni saját elkülönülő céljait. A különbség nem csak az indítékban van, hanem a tudatnak az irányulásában, hatósugarában és kiterjedésében. Ez a magyarázata, hogy miért tanúsít minden igazi tanító olyan végtelen nagy óvatosságot, amikor a mágikus munka természetét próbálja megtanítani. Csak a kipróbáltnak és az igaznak, csak az önzetlennek és a tisztának lehet továbbadni a teljes utasítást. Mindenki kaphat információt a lélek-elme és az elme-agy nagyobb közjátékaira vonatkozóan. Csak néhányra lehet rábízni a kisebb közjátékokra vonatkozó jelentős információkat, amelyek a fizikai testben mennek végbe a légzések között, valamint az agyi tudatban.

Még egy dolog tarthat érdeklődésre számot, mielőtt folytatnám a beszédet a "bolygó foglyairól" és a munkáról, amit végezni kell velük.

Az emberiség jelenleg egy mértéktelen tevékenységi cikluson megy át. A történelem során először ez a tevékenység az egész emberiséget felöleli, a személyiségtudat mindhárom aspektusára kiterjedően. A fizikai testek, az érzelmi és a mentális tudatállapotok mind egy erőteljes felhevültség állapotában vannak. Ezt az egységesült hármas tevékenységet növeli egy hasonlóan intenzív planetáris tevékenységi ciklus, amely az új korba lépésnek köszönhető, annak, hogy a Nap új jelbe lép a Zodiákusban, valamint egy előkészületnek, amely következetesen folyik, hogy az embert alkalmassá tegye, hogy könnyedén bánni tudjon a rá ható új erőkkel és energiákkal. Az emberi élet központjában a Világ új Segítőinek egyesítő csoportja nagyon is valóságos szükséglettel fogja szembetalálni magát. Munkájuk elsősorban az kell legyen, hogy olyan szoros kapcsolatot tartsanak az emberiség lelkével - amely az összes lelket jelenti a maga létszintjén - saját szervezett lelki tevékenységük által, hogy mindig legyenek olyanok, akik "működni tudnak a közjátékokban", s így a terv mindig kidolgozás alatt álljon és a látomás azok szeme előtt legyen, akik maguk még nem képesek belépni a magasrendű és titkos helyre. Mint már gyakran mondtam, meg kell tanulniuk szubjektíven dolgozni, és ezt azért kell megtenniük, hogy megőrizzék - a tevékenységnek és külsődleges kifejezésnek ebben a ciklusában - a mindenkiben látensen jelen lévő erőt, hogy vissza tudjon húzódni a középpontba. Szimbolikusan szólva ők képviselik az ajtót. Képességek és erők használat híján elhalhatnak; az isteni elvonatkoztatás erejét és a képességet, hogy megtaláljuk "az arany ösvényt, amely a tiszta tóhoz és onnan a Visszavonultság Templomához vezet", nem szabad elveszíteni. Ez a Világ Misztikusai Csoportjának első műve és nekik tisztán kell tartaniuk az ösvényt és utat az akadályoktól. Különben a fehér mágia időlegesen elhalhat és a formai természet önző céljai jogtalan irányításra tehetnek szert. Ez az iszonyú esemény következett be az atlantiszi időkben és az akkori idők munkás csoportjának vissza kellett vonulnia minden külső tevékenységtől és "visszavonni az isteni misztériumokat, elrejtve azokat a kíváncsiak és érdemtelenek elől".

Most egy új kísérlet folyik a "bolygó foglyai" megszabadítására. A Hierarchia a most alakuló Világ Segítőinek Csoportján át próbál megnyilvánulni és visszaállítani az emberek számára, akikhez valójában is tartoznak, a misztériumokat. Ha azt akarjuk, hogy a kísérlet sikerrel járjon, alapvetően szükséges, hogy ti mindnyájan, akik érzékelitek a látomást, vagy láttatok az elképzelt tervből egy részletet, újra elkötelezzétek magatokat az emberiség szolgálatára, képességeitek felső határáig fel kell ajánlani magatokat a segítés munkájára (elmélkedjetek el ezeken a szavakon és keressétek jelentésüket). Áldozzátok fel az időtöket és adjatok a pénzetekből, hogy előmozdítsátok a Nagyok törekvéseit. Mindenekfelett el ne restüljetek meditációs munkátokban; tartsátok a belső kapcsolatot; gondoljatok igazat mindig. A szükség és a lehetőség nagy és minden lehetséges segítőt a harc első vonalába hív. Mindenki használható valamilyen módon, ha az odaszentelés igazi természetét felismeritek, ha a cselekvésben gyakorlatot szereztek, és ha az önzetlen munkára irányul mindnyájatok erőfeszítése.