PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
   Róm. 15,25., Róm. 15,26.
2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejök felett is adakoznak,
4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.
   2 Kor. 9,1., Csel. 11,29., Róm. 15,26.
5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.
6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
   1 Kor. 1,5.
8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti + az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
   Zak. 9,9., Mát. 8,20., Luk. 9,58., Fil. 2,6., Fil. 2,11.
10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11. Most hát a cselekvés is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, + azonképen a végrehajtás és ahhoz képest legyen, a mitek van.
    1 Kor. 16,2., Fil. 2,13.
12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.
    Péld. 3,28., Márk. 12,43., 1 Pét. 4,10.
13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; a mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását;
    2 Kor. 9,12.
14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;
15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.
    2 Móz. 16,18.
16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta + értetek a Titus szívébe.
    2 Kor. 9,15., 1 Kor. 16,57., 2 Kor. 8,6.
17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;
19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;
    Gal. 2,10.
20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;
21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
    Róm. 12,17.
22. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.
23. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, + Krisztus dicsősége:
    2 Kor. 7,13., 2 Kor. 12,18., Gal. 2,1., Róm. 16,7.
24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.
    2 Kor. 7,14.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Vissza