AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
- És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
Róm. 16,3.,
Róm. 16,4.,
1 Kor. 16,19.,
2 Tim. 4,19.
- És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.
Csel. 20,34.,
1 Kor. 4,12.,
2 Thess. 3,8.
- Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
- Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
Csel. 17,14.,
Csel. 17,15.,
1 Thess. 3,2.,
1 Thess. 3,6.
- Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; + én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz ++ megyek.
Mát. 10,14.,
Csel. 13,51.,
2 Sám. 1,16.,
1 Kir. 2,33.,
Ezék. 3,18.,
Ezék. 3,20.,
Mát. 23,35.,
Csel. 20,26.,
Mát. 27,24.,
Mát. 27,25.,
Csel. 13,46.
- És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.
- Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.
1 Kor. 1,14.
- Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
Csel. 16,9.,
Csel. 16,10.
- Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.
Csel. 13,48.
- És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.
- Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,
- Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
- Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:
- De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
- És elűzé őket a törvényszék elől.
- A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola.
1 Kor. 1,1.
- Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.
Csel. 21,23.,
Csel. 21,24.,
4 Móz. 6,1.
- Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
- Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;
- Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
- És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
- És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind.
Csel. 16,6.
- Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
1 Kor. 1,12.,
Csel. 19,1.
- Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.
Csel. 19,3.
- És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.
- Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
1 Kor. 1,12.,
1 Kor. 3,4.,
1 Kor. 3,5.,
1 Kor. 3,6.,
1 Kor. 3,22.,
1 Kor. 4,6.,
1 Kor. 16,12.
- Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
Vissza