Kabóca 1. füzet - tartalom
* Összhangzattannal köteteket töltöttek már meg jeles zeneteoretikusok. Mi most nem követjük őket, csupán a legszükségesebb tudnivalókat mondjuk el a hármas- és négyeshangzatokról. Előtte azonban ismételjük át a hangközöket, és nézzük meg, hogy az egyes skálahangok milyen hangközökre vannak egymástól! Az egyszerűség kedvéért tekintsünk el a természetes hangrendszer finomságaitól, maradjunk a temperált hangközöknél, amelyek az oktáv 1/12 részéből építkeznek.
Persze nem csak a dó-hoz képest beszélhetünk hangközökről, hanem bármely két hang által alkotott hangközt megvizsgálhatjuk. Így pl. a mi-fá hangköz is szekund, a mi-szó hangköz is terc, stb.
- De hát a mi-fá, meg a dó-ré nem is ugyanakkora hangköz.
- Nem bizony. Minden hangköznek többféle változata van.
dó-ré = nagy szekund
dó-mi = nagyterc
dó-fá = tiszta kvart
dó-szó = tiszta kvint
mi-fá = kis szekund
mi-szó = kisterc
fá-ti = bővített kvart
ti-fá' = szűkített kvint
És ezt lehet folytatni. A szekund, terc, szext, szeptim, nóna, decima stb. lehet nagy, kicsi, bővített vagy szűkített. A kvart, kvint, oktáv stb. lehet tiszta, bővített, vagy szűkített.
- Bocs, ne haragudj, hogy közbeszólok, de áruld el, hogy egy szűkített szekund az mekkora, mivel az előzmények szerint a kisszekund a temperált hangrendszer legkisebb hangköze.
- Jogos az észrevétel. Szűkített szekund pl. a Cisz-Desz, vagy az E-Fesz hangköz, ami azonos hangzású (enharmonikus), de szomszédos hangokból származtatott hangok között van. Ugyanakkor pl. a C-Cisz hangköz az nem szekund, hanem bővített prím, és a C-C hangközről is van értelme beszélni, ami egy tiszta prím.
- És szűkített prím is van?
- Erről még a nagy zeneelmélet könyvek is bölcsen hallgatnak, de szerintem van, mert csak így lesz logikailag egységes az, amit most fogok elmondani a hangközök megfordításáról.
* A hangközöket meg lehet fordítani. Ez azt jelenti, hogy ha a mélyebb hangot egy oktávval feljebb (vagy a magasabbat egy oktávval lejjebb) teszem, akkor egy másik hangközt kapok.
| Eredeti | Megfordítás |
|---|---|
| Prím | Oktáv |
| Szekund | Szeptim |
| Terc | Szext |
| Kvart | Kvint |
| Kvint | Kvart |
| Szext | Terc |
| Szeptim | Szekund |
| Oktáv | Prím |
Ezt tovább finomíthatjuk azzal, hogy a kicsiből nagy lesz, a szűkítettből bővített és viszont, a tiszta pedig tiszta marad.
* A hangközökről ennyi mára elég, folytassuk a hangzatokkal! Az egyszerre megszólaló különböző magasságú hangok rendezett seregletét hangzatnak (akkord, harmónia) nevezzük.
- Mi az, hogy rendezett sereglet?
- A hangzatoknak terc-építkezésű szerkezete van.
C-E-G, D-F-A, E-G-H stb. hármashangzatok,
G-H-d-f, A-c-e-g, H-d-f-a stb. négyeshangzatok.
* A hármashangzatok szerkezete: alap-terc-kvint. A terc és a kvint "fajtájától" függően a hármashangzatok lehetnek:
dúr akkord: nagyterc, tiszta kvint
moll akkord: kisterc, tiszta kvint
szűkített akkord: kisterc, szűkített kvint
bővített akkord: nagyterc, bővített kvint
Ahogy a hangközöket meg lehetett fordítani, úgy a hangzatokat is meg lehet. Ennek az a lényege, hogy ha valamelyik hangot odébbrakom egy oktávval, akkor megváltozik a hangok sorrendje, és ami a hangzás szempontjából lényeges, az akkord más hangja kerülhet legalulra (a basszusba), tehát nem feltétlenül az alaphang, hanem esetleg a terc vagy a kvint. Ilyen szempontból egy hármashangzat háromféle helyzetű lehet:
alaphelyzet: (az alaphang van a basszusban)
1. fordítás: szextakkord (a terc van a basszusban)
2. fordítás: kvartszextakkord (a kvint van a basszusban)
* A négyeshangzatokat szeptimakkordoknak is nevezik. Szerkezetük: alap-terc-kvint-szeptim. Lehetséges eseteit nem sorolnám fel, a hármashangzatok fajtáihoz társul többnyire kis-, néha nagyszeptim, sőt a szűkített hármashangzathoz szűkített szeptim is. Megfordításai a következők:
alaphelyzet: (az alaphang van a basszusban)
1. fordítás: kvintszextakkord (a terc van a basszusban)
2. fordítás: terckvartakkord (a kvint van a basszusban)
3. fordítás: szekundakkord (a szeptim van a basszusban)
Ha egy akkordot nevén akarunk nevezni, akkor meg kell mondanunk az alaphangját és a fajtáját, Pl. F-dúr, d-moll stb. Ha lényeges hogy milyen helyzetű, akkor azt is hozzátehetjük, pl. D-dúr kvartszext, alaphelyzetű A-dúr-szeptim stb.
Részletes hangjegyes ábrázolás
* Ebben semmi extra nincs, minden hang külön-külön le van írva, az egyszerre megszólaló hangok egymás fölött. (A közös száron ülő, szekund-távolságra lévő hangoknál ne zavarjon, hogy a kottafejek ellenkező irányba állnak, attól még egyszerre kell megszólaltatni.) Ennek az írásmódnak az előnye az egzaktság, a precizitás, de ugyanez a hátránya is akkor, ha nem szándékozunk hangról-hangra előírni mindent, csupán jelezni kívánjuk a harmóniákat. További hátránya, hogy írása munkaigényes, olvasása pedig nagyobb gyakorlatot igényel.
Előnye viszont, hogy ki lehet vele fejezni olyan klasszikus alapelveket, mint
a szólamok minimális mozgása, vagy a basszushoz viszonyított ellenirányú
mozgás, amelynek az önálló megvalósítása egy kezdő hangszerjátékostól nem
mindig várható el.
* Ez a legtakarékosabb módja a harmóniák lejegyzésének. Az amatőr gitárosok is ezt kedvelik leginkább, gyorsan írható, könnyen olvasható, információtartalma pedig épp annyi, amennyi ahhoz kell, hogy mindig a megfelelő akkord szóljon. Hogy hogyan szól, az már az előadóra van bízva. Kétféle jelölésmódja terjedt el. Az egyikben minden akkord alaphangját nagybetűvel jelölik, és ha egyéb jel nincs, akkor dúr akkordról van szó. Moll akkord esetén mellé írnak egy kis "m" betűt. Szeptimakkord jelzésére egy kis 7-est írnak mellé. A másik jelölésmódban a nagybetűk dúr, a kisbetűk moll akkordot jelentenek. A szeptimakkordot itt is kis 7-es jelzi. A "7+" jelű akkordokban nagyszeptim van. Ha az akkord nem alaphelyzetű, és ezt jelezni kívánjuk, akkor egy ferde törtvonal után leírjuk a basszushangot is. Pl. az előbbi akkordmenet betűs akkordjelekkel így írható:
C - Am - F - G - G7/H - C
Ebben a jelrendszerben még az is jó, hogy egy gitáros, egy harmonikás, vagy akár egy stájerciterás számára is ugyanazt jelenti.
A rövidített akkordjelzéseknek talán ez a legrégibb fajtája. A barokk stílus (kb. 1600-1750) idején a hangszeres kíséreteket szinte kizárólag így jelölték. Ennek az a lényege, hogy a basszus szólamot leírták viszonylag precízen, az akkordokat pedig a basszushangok fölé írt számokkal jelezték a következő elvek szerint:
- alaphelyzetű hármashangzat - nincs szám
- hármashangzat szext fordításban - 6
- hármashangzat kvartszext fordításban - 4\6
- alaphelyzetű szeptimakkord - 7
- szeptimakkord kvintszext fordításban - 5\6
- szeptimakkord terckvart fordításban - 3\4
- szeptimakkord szekund fordításban - 2
Még egyéb variációk is lehetnek, de a lényeg az, hogy a számok az akkordhangoknak a basszushanghoz viszonyított hangköz-távolságait jelentik. Ha az akkordhangok közül valamelyik nem illeszkedik az aktuális hangnembe (vagyis ha a lekottázásához szükség lenne "menet közben" kitett módosítójelre), akkor a megfelelő szám mellé kitesszük a módosítójelet.
Van a számozott basszusnak egy primitívebb írásmódja is, amikor a basszus szólamot sem kottázzák le, hanem római számokkal jelzik, hogy az akkord alaphangja mikor melyik skálafokon áll. Ilyenkor az I. fok a skála alaphangját jelenti, ami dúr hangnemben a dó, mollban pedig a lá hang. Az előbbi akkordmenetet leírjuk ezzel a primitívebb számozott basszussal:
- Írjuk már le a másik fajtával is!
- Jó, legyen igazad!
- Vajon napjainkban lehet még valahol találkozni számozott basszussal?
- Mindenütt, ahol összhangzattant tanítanak, továbbá ahol barokk zeneműveket játszanak hiteles kottákból.
- És érdemes ezt a jelrendszert megtanulni?
- Szerintem igen, egyrészt azért, mert régi kották böngészése során szükség lehet rá, másrészt pedig saját használatra is jó zenei gyorsírás gyanánt. Pl. a római számos verzió a szolmizációs betűs-kottával együtt használva alkalmas dallamok és harmóniák együttes lejegyzésére anélkül, hogy a hangnemet megkötnénk.
- Ugye ennél jobban már nem lehet leegyszerűsíteni az akkordok jelölését?
- De igen.
Egy adott hangnemben előforduló akkordok három funkció köré csoportosulnak. A funkciók neve: Tonika, Domináns, Szubdomináns. A tonika-csoporthoz az I-III-VI, a dominánshoz a III-V-VII, a szubdominánshoz a II-IV-VI. fokú hangzatok tartoznak. (A III. és a VI. foknak kétféle funkciója is lehet.) Ha csak a kívánt funkciókat jelöljük T, D és S betűkkel, gyakran már az is elég. Az egyszerűbb dalok háromféle akkorddal végigkísérhetők. Ilyenkor a tonika funkciót az I., a dominánst az V., a szubdominánst a IV. fokú hármashangzat tölti be, éspedig dúr hangnemben dúr akkordok, mollban viszont a tonika és szubdomináns funkcióban moll, a domináns funkcióban viszont dúr akkord. Dúr hangnem domináns funkciójában gyakori a szeptimakkord (dúr hármas kisszeptimmel) alkalmazása.
- Ettől már dagad a fejem. Nézzük meg egy kicsit konkrétabban, hogy pl. a legegyszerűbb dúr és moll hangnemben milyen akkordokkal lehet lekísérni egy dalt.
- C-dúr hangnemben a fő hármashangzatok a következők:
tonika: C-dúr
domináns: G-dúr
szubdomináns: F-dúr
ugyanez a-mollban:
tonika: a-moll
domináns: E-dúr
szubdomináns: d-moll
A többi hangnemre értelemszerűen áttranszponálható, tehát pl. egy egész hanggal mélyebb hangnemben egy egész hanggal mélyebb akkordok játszandók.
- Tehát B-dúrban tonika=B-dúr, domináns=F-dúr, szubdomináns=Esz-dúr, g-mollban tonika=g-moll, domináns=D-dúr, szubdomináns=c-moll. Stimmel?
- Stimmel. És ezzel be is fejezzük a harmóniák lejegyzésének tárgyalását.
- De még van egy tartozásod. Azt ígérted, hogy ebben a fejezetben adsz egy lehetséges magyarázatot arra, hogy a funkciós zenében miért pont a dó és a lá alapú hangnemek nyertek teret.
- Láttuk már, hogy ha a skála alaphangjára és alsó-felső kvintjeire egy-egy dúr hármashangzatot építünk, akkor az akkordhangok hiánytalanul kiadják a dúr skálát. Most nézzük meg, mi történik, ha moll hármashangzatokkal játsszuk végig ugyanezt!
- Ne is folytasd, értem már. Moll skálát kapunk.