Egyéb neve: énekes rigó, nyári rigó, tekerményes rigó.
(Turdus musicus L.)
Leirás. Akkora, mint a fekete rigó, hátafele sötétes olajbarna, hasafele a torkon és hasalján fehéres; a mellen rozsdasárgás, szív- és cseppalakú sötét foltozattal: a szeme fölött világosodó szemöldökvonás; szárnya belül rozsdasárgás. Csőre, lába sárgásbarna. Fészke igen nevezetes; középmagasságban és inkább lombos fákra építi vékony kórókból, fűszálakból és ágacskákból, közben mohával tömörítve és jól összeszőve. Ez nem volna oly nevezetes, mert ennél jobb szövést is lehet találni; de már a fészek csészéje, az mestermű! Mély és tágas, belűl pedig a legfinomabban ki van tapasztva és síkárolva; az így támadt kéreg késfoknyi vastagságú, de nagyon szilárd. Készűl pedig korhadt fának nagyon felaprított murvájából, melyet a rigó ragadós nyálával gyúr és csőrével feltapaszt, elsimít. A fészekalja öt, néha hat halavány, rézgáliczszínű, igen finom pontokkal hintett tojás.
Élete módja. Az éneklő rigó ügyes és erőteljes madár, mely biztosan bújja és járja a fák ágazatait; a földre kerülve, magasra tartja fejét, csőrét, ekkor figyel és ha megpillantotta prédáját, lekapja fejét, gyorsan odaugrik és elkapja, ha kell ki is vagdalja csőrével. Mohás talajon ügyesen kifordítgatja a mohafoltokat, hogy az azok alatt bujkáló bogársághoz és féregséghez hozzáférhessen. Fogdossa a sáskákat is. Késő nyáron és őszelején rámegy az erdő bogyóira is.
Ellensége sok van az éneklő rigónak. Fészkét leginkább a mátyásszajkó fosztogatja, legujabban még arra is rájöttek, hogy a mókus is rájár a tojásokra s bizony kiiszogatja a rigókét. Az éneklő rigónak igen szép az éneke, messzehallható fuvolahangokból áll és nagyon megeleveníti és meg is szépíti az erdőt. Énekét a fák legtetejéről hallatja s ekkor csöndesen ül, mintha elmerülne dalában.
Még nem ritka.
