– Kakas Márton arcképcsarnokából –

I. levél. Tekintetes úr! Meg levén felőle győződve, hogy az életírás, melyre kegyed oly sok gondot fordított, már okvetlenül kész, bátor vagyok egész tisztelettel esedezni, méltóztassék azt hozzám kegyesen elküldeni. Örök hálára lekötelezett tisztelő szolgája. R. M.

II. levél. Uram! Nekem úgy tetszik, mintha önhöz intézett leveleimet ön felbontatlanul felfűtögetné; más okát nem tudom elképzelni annak, hogy azt az életírást még sem küldi. Ön még nem tudja, hogy milyen egy könyvárus, ha dühbe hozzák? Számváld még csak generálissá lett a magyar írók miatt, de én Dzsingiszkánná leszek, ha nem küldi azt az életírást. Alászolgája. R. M.

III. levél. Én uram! A mártírok minden kínszenvedéseire kérem, instálom, esedezem, meghajtott térddel könyörgöm; bocsánatot kérek, ha valaha megbántottam, küldje már azt a biográfiát. Engem a publikum kihúz, lehúz, behúz, felhúz, megnyúz. Legyen ön keresztyén! s ne kívánja kínhalálomat. Szenvedő szolgája. R. M.

IV. levél. Hallja az úr! Én most vettem egy hatcsövű revolvert Kirnernél. Azt megtöltve szüntelen a zsebemben hordom. Ha ön bátorságban akar járni az utcán, tanácsolom, hogy azt az életírást haladéktalanul ide szállítsa. R. M.

V. levél. Tisztelt barátom! Rájöttem azon meggyőződésre, hogy valamint a politikában, úgy az irodalomban is nyájas barátsággal sokkal többre lehet menni, mint nyers szigorral. Legyünk per tu. Aztán majd kérlek igen szépen, arról a bizonyos életírásról ne feledkezzél meg. Tisztelő barátod. R. M.

VI. levél. Szeretett barátom! Ma születésem napja van. Hű barátaim ma este egy kis barátságos lakomára fognak összegyűlni. Vígan leszünk. Hogy örömünk tökéletes legyen, óhajtanám, hogy a te becses eljöveteled is tetézze azt. S ha még egyúttal a Vörösmarty életírását is elhoznád magaddal, az lenne rám nézve a legkedvesebb születésnapi meglepetés. – Hány kocsit küldjek érted? Szerető barátod. R. M.

VII. levél. Kedves barátom! Beteg vagyok. Fekszem. Máj-, lép- és dúcrendszer-bántalmak vettek elő. Valami fekszik a gyomromban nagyon. A fülem cseng és nyughatatlan vagyok. Három orvos tartott fölöttem konzíliumot, mind a három azt a véleményt mondta ki, hogy nem gyógyulok meg egyébtől, mint a Vörösmarty életírásától. Baráti részvétedtől elvárom, hogy sietsz szenvedő barátod kínjainak véget vetni. Maródi barátod. R. M.

VIII. levél. Uram! De már egy kiadó türelmének is van ám határa. Ha nekem egy hét alatt el nem küldi azt az életírást, én következő felszólítást inseráltatok a lapokban: „G. P. úrnak! Ha ön azt a bizonyos életírást nem küldi, minden nap egy betűvel több fog megjelenni nevéből!” Ám lássa, ha a végletekhez folyamodom. R. M.

IX. levél. Uram! Adjon ön nekem váltót arról, hogy „drei Monate a dato” át fogja adni azt az életírást, hogy én önt lejárat idején elexequálhassam. R. M.

X. levél. Esküszöm önnek mindenre, ami papirosból van, hogyha ezen a héten át nem adja azt az életírást: – én megírom azt saját magam, s kiadom az ön neve alatt. R. M.

[1865]