Komnén Alexius leánya, Anna, a ragyogó tollú históriaíró-nő, azon nap éjszakáján, melyen császári atyja seregei Durazzo mezején tábort ütöttek, négy követet küldött Guiscard táborába. Kettő titokban jött, kettő nyilvánosan.

A két követ, ki ünnepélyes szertartással jött a táborba, a fejedelemnek hozott alkudozási ajánlatokat, olyanokat, minőket görögök szoktak szemközt álló ellenfeleiknek tenni; nem felelős személyek szíves ígéretei az egyezségre oly főszemély nevében, aki azokat nem fogja tagadni; homályos, jobbra-balra magyarázható föltételek, miknek értelme más a győztesre, más a legyőzöttre nézve, furfangos kérdések, miknek nincsen egyéb céljuk, mint fogyasztani az időt s az ellenfél szívét oktalan reményekkel elpuhítani.

A két követ a császári hölgy kegyeinek nagyobb bizonyságául egy nagybecsű ajándékot hozott úrnőjétől: Komnéna Anna kedvenc énekes leányát, egy fiatal tizennégy éves gyermeket, ki a byzanczi udvarnál növekedett, mindenkitől bámulva és csodálva.

E leányka neve volt Violanta.

A fiatal rabnő arca, termete oly elragadó szép, éneke oly bűbájos, hogy a byzanczi udvar hízelgő nyelve „muzá”-nak nevezte őt el, s híre nagyobb volt, mint a mai kor énekesnőié, amivel nagyon sok van mondva.

Anna Guiscardnak ajándékozá a drága kincset, melynél becsesebb drágaköve a byzanczi udvarnak bizonyára nem volt. Ismerte-e Guiscard a klasszikus kor költőjének mondását a görögök veszélyes ajándékairól, vagy csak ösztöne súgta meg neki, hogy határozott válasz helyett azt üzenje a császári hölgynek, hogy majd a holnapi reggel meghozza válaszát az alkudozásra?

A másik két követ közül pedig az egyik Guiscard nejét, Gaitát sietett alattomban figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos óráit egy fiatal rabnő társaságában fogja tölteni, míg a második az ál-Michael császárral tudatá, hogy elveszett leánya itt van, itt Guiscard táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.

Violanta az ál-Michael leánya volt.