A gyermekek a legnagyszerűbbek. Más szemmel nézik a világot. Még romlatlanok. Nekünk azt tanítják, hogy a terhes asszony az első három évben ne ragaszkodjon annyira a gyerekéhez. Ez alatt az idő alatt a gyermek és a Teremtő között még erős a kötelék. Az anya testében a gyermek még a Teremtő világában van. Még nincs ebben a világban. Az asszony ragaszkodik újszülött kicsinyéhez, miközben a gyermek még mindig a Teremtő közelségére vágyik. Ez megnehezíti a Teremtő dolgát, mert a gyermek hozzá tartozik. Ez a vonzódás olyan erős lehet, hogy a Teremtő visszaveszi az újszülött csecsemőt.

A kisgyermekek azért oly becsesek, mert bennük megvan még ez a szoros kapcsolat a Teremtő és a mi világunk között. Ezért olyan fontosak a gyermekek.

Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy egy kisgyermek e világban marad vagy visszatér a Teremtőhöz. Neked csak az a dolgod, hogy törődj vele erőd szerint, de ha Ő úgy határoz...

Tara, Seneca

Hó! Nap, Hold és a Csillagok,
Ti valamennyien, akik
Az Égen jártok,
Hallgassatok ide!
Új élet lépett
Közibétek!
Egyengessétek útját!

Omaha imádság egy újszülöttért

Kicsi Gyermek!
Kis Édes!
Kicsi Lány!
Még Kisbaba,
Nemsokára magad
Játszol majd egy
Kisbabával.
Kicsi lány!
Kicsi Asszony, oly csodás!

Zuni bölcsődal egy kislánynak

Ott keleten, útjának delén,
Fekete Pulyka terjeszti ki szárnyát,
s megvirrad.
Fekete Pulyka Éjszaka
terjeszti fénylő szárnyát;
Fehér már a pirkadat,
Fekete Pulyka
széttárja farktollát;
Az Ég aranyló fényben úszik fölöttünk.
A Nap leküldi Sugarait,
Napfiúk táncolnak rajtuk
Sárga, csillogó cipőben.
Keleten Szivárvány nyújtózkodik,
A Hajnal leányai
Csillogó cipőben és sárga
Palástban
Táncolnak fölöttünk az Égen.
Fölöttünk izzani kezd a nap.

A Mescalero-apacsok leányavató éneke

Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötős
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bőségben
utadon.

A Chiricahua-apacsok leányavató éneke

Az üdvözülés gyermekei nem olyanok, mint a szokványos gyermekek. Legtöbbször leánygyermekek, de néha fiúgyermekek is jönnek ezzel a jellel a világra. Az üdvözülés gyermeke mindig olyan benyomást kelt, mintha idős lélek költözött volna egy új testbe. Az arca nagyon komoly, kivéve, amikor nevet. Olyankor bevilágítja a nap fénye a világot. Az ember egy ilyen gyermek szemébe néz és tudja, hogy a gyermek mindent tud, ami igazán fontos. Az üdvözülés gyermekei mindig kissé különböznek más gyerekektől. Hosszú, erős a lábuk, határozott a járásuk. Nevetnek, mint minden más gyermek, játszanak, mint minden más gyermek, és mégis mások, áldás van rajtuk, különösek, szentek.

Vigyázni kell rájuk, védeni kell őket, akár életed árán is. Erőt vehet rajtuk a szomorúság, de úrrá lesznek rajta. Elidegenedhetnek tőlünk, mert túllátnak és átlátnak ezen a valóságon. Kibírják, amit mások nem bírnának ki. Túlélnek ott, ahol más nem élne túl. Szeretetet éreznek akkor is, ha nem mutatnak szeretetet irányukban.

Egész életükben azon fáradoznak, hogy az általuk ismert szeretetet továbbadják.

Nootka indián asszony

Az én kicsi lányom
Világra jött, hogy
Vadrózsát szedjen.
Világra jött, hogy
Apró ujjaival
Lerázza a vadrizst
A bugájáról.
Hogy fiatal fenyők
Nedvét gyűjtse
Tavasszal.
Ez a Leánygyermek
Világra jött, hogy
Epret szedjen,
Feketeszederrel,
Bodzabogyóval, bivalybogyóval
Töltse meg kis kosarát.
Az én kicsi lányom
Vadrózsát szedni
Jött a világra.

Tshimshian bölcsődal

Ajjaj, jaj! Miért tetted ezt velem, gyermekem?

Hiszen hogy igyekeztem kedvedre tenni, mikor hozzám jöttél, hozzám, anyádhoz. Nézd, itt van minden játékod!

Miért hagysz el engem, Gyermekem?

Talán valamit nem jól csináltam, valami rosszat cselekedtem ellened, Gyermekem? Megígérem, hogy jobban csinálom, csak gyere vissza hozzám, Gyermekem. Csak arra kérlek, légy hamar egészséges, ott, azon a helyen, ahová most mész. És amint újra egészséges leszel, kérlek, gyere vissza hozzám, Gyermekem. Kérlek, ne menj el, ne maradj ott! Kérlek, szánj meg engem, szánd meg anyádat, Gyermekem!

Kwakiutl anya imája, aki elvesztette gyermekét