{4-184.} II. A magyar kérdés szempontjai indiai–kínai – és esetleg indiai–jugoszláv – megbeszéléseknél

A kínai államférfiakkal való tanácskozás során rendkívül fontos volna arra rámutatni, hogy a kínai kormánynak az az álláspontja – melyben egy ideig a jugoszláv kormány is osztozni látszott, de azóta feltehetően feladott –, mely szerint a magyarországi szovjet megszállást elvileg helyteleníti, de a szovjet megszállás által hivatalba léptetett Kádár-kormányt támogatja és a kibontakozás szempontjából elfogadható tárgyalópartnernek tekinti, önmagában ellentmondó és a magyar nép számára teljességgel elfogadhatatlan. A magyarországi deportálások, valamint Nagy Imrének és társainak az elvitele után ebben annak sem lehet tovább kétsége, akinek egyáltalán addig volt. Fontos volna tehát csökkenteni próbálni Kína és Jugoszlávia érthető, de indokolatlan bizalmatlanságát Nagy Imrével szemben. Ő ugyanis az az ember, akiben az egész magyar nép bízik, de aki ugyanakkor minden ellenkező állítás ellenére sem fogja a magyar fejlődést valamiféle polgári restauráció útjára terelni. Nagy Imre nem tett mást, mint mindenki másnál előbb látta meg és bátrabban vonta le annak az azóta mindenki előtt nyilvánvalóvá lett ténynek a következményeit, hogy a magyar kommunista párt Rákosi és Gerő működése folytán erkölcsileg megsemmisült, Magyarországon tehát nem lehet mást csinálni, mint az egész szocialista programot újrakezdeni, illetőleg egy többpártrendszerben folytatni Rákosiék erőszakosságai és perfidiái nélkül. Rá kellene mutatni arra, hogy ahelyett, hogy örülnének, hogy e nehéz munkára maradt egy töretlen tekintélyű kommunista Nagy Imre személyében, micsoda történelmi oktalanság mindent megtenni, hogy még őt is lehetetlenné tegyék.

{4-185.} Mindennek eredményeképpen arról kellene meggyőzni a kínai és jugoszláv kormányt, hogy lássa meg egy olyan megoldás lehetőségét, mely a szovjet csapatok kivonása és Nagy Imre visszahelyezése mellett is megtartja Magyarországot a kelet-európai szocialista népek közösségében, és arra kellene őket rávenni, hogy befolyásukat a Szovjetuniónál is érvényesítsék egy ilyen megoldás irányában. Az indiai államférfiak ítéletére bízom, hogy kínai és jugoszláv tárgyalópartnereikkel a nov. 6-án kelt expozét és tervezetet felhasználják és közlik-e, és mikor.