15.
IEREMIAS PRO-
PHETA SIRALMAS
PANASZOLkodasaijnac
5. Reße énekbe ßerzetet.

Névtelen
(1553 előtt)
[y 4 (sztlan) a)]-y 4 (sztlan) b) [302. l.]

Emlekezel mü türtinec vram mü erettünc, [rajtunk]

Emlekezel mü türtinec vram mü erettünc, [rajtunk]
es tekinch meg mely nagy ßi da lomban mü vagyunc, mind bününkert v-
ram tőled os toro aßtunc, azert ßükség éyel nappal hozzad kialtunc
[ostoroßtatunc]     [kialtnunc.]

RMKT. VI. 82. Mátray 40–43. Úgy látszik, cseh eredetű dallam: l. Kancional čili kniha duchovnich zpĕvů II. (V Praze 1864) 660., Cesky Lid I. 1892. 260. Zahn, Die Melod. der deutschen evang. Kirchenlieder I. 1631. 2037. IV. 7432. V. 8183. 8521. sz. Megvan némi eltérésekkel a XVIII. századi ref. énekeskönyvekben, így az 1751-iki kolozsv. é. k. 366. lapján, sajátságos frig fordulattal:

stb. (Minden sor 7. és 8. hangja semibrevis)

stb. (Minden sor 7. és 8. hangja semibrevis)

{151.} 1761-iki kolozsv. é. k. 409. 1788-iki debr. é. k. 366. Újabban a dunántúli ág. ev. egyházker. énekeskönyvében (Dallamos Könyvecske 4. kiad. 20. sz.) A 3. dallamsor értelmetlen minimáinak ezekben a későbbi verziókban nincs nyoma. – Szövegének nótajelzései a XVI. században (Born. 1582, Bártfai é. k. 1593): „Magyar nyelven Mátyás vala az predicator” (Dévai Biró Mátyásról szóló elveszett históriás ének?), a XVIII. században (Uj zengedező mennyei kar 1770): „Magasztallak én Istenem Uram” (Csemeki Máté szöv., l. RMKT. VI. 317.).