Csík, Csíkszék

az Olt felső medencéje, melyet a Keleti-Kárpátok és a Hargita vesznek közre. A magyarság a legkésőbben telepedett meg Erdélyben ezen az akkoriban teljesen lakatlan tájon (12–13. sz.). Csík Erdély és a → Székelyföld viszonylag békésen és egységesen fejlődött vidékei közé tartozik. 150–200 év óta túlnépesedett terület, ezért lakossága nagy számban vándorolt ki Moldvába (→ moldvai magyarok). A Csíki-medence földrajzilag is jól elválaszthatóan két kisebb tájra, Alcsíkra és Felcsíkra tagolódik. Alcsík egyik völgye, a Lok falui némileg önálló községcsoportot alkotnak. Csík mai központja a több faluból kisvárossá növekedett Csíkszereda. Falvai, melyek Felcsíkban nagy kiterjedésű óriás faluk, az Olt közelében és az abba ömlő patakok mentén helyezkednek el. Csík 1876-ig önálló székely közigazgatási egység volt, ekkor alakult vármegyévé. Hozzá tartozott a földrajzilag különálló, de hasonló fejlődésű → Gyergyó és → Kászon, valamint a Moldvába folyó Tatros patak felső völgye (→ gyimesi csángók). Csík lakossága túlnyomóan r. k. vallású magyar. Fő megélhetési forrásuk egészen a legutóbbi időkig, a szűkös földművelési lehetőségek mellett, a havasi állattartás, fafeldolgozás és az erdélyi, valamint a moldvai mezőgazdasági idénymunka volt. Jóllehet Csík jellegzetes kultúrájú és pompás népművészetéről híres, a kevésbé ismert magyar néprajzi tájak közé tartozik. (→ még: székelyek) – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (II., Pest, 1869); Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek (Csíkszereda, 1894).

1. Csíki székely ház a múlt század derekán (Előtte aránytalanul kicsire rajzolt kóberes kocsi áll)

2. Csíkbánkfalvi öreg székelyek (1941)

3. Székely ház (Csíkrákos, v. Csík m.)

4. Falurészlet (1971. Csíkszentdomokos, v. Csík m.)

1. Utcarészlet (Csíkszentdomokos, v. Csík m.)

2. Kapuk (Madéfalva, v. Csík m.)

3. Csűr (Gyimesközéplok, v. Csík m.)

4. Fedeles székely kapu (Csíkszentdomokos v. Csík m.)