csutorás

esztergályozó technikával fából kulacsot, azaz csutorát és → csobolyót gyártó kézművesmester. Legfontosabb munkaeszköze a lábbal hajtott íjjas, szíjmeghajtású esztergapad, amely a középkortól vált elterjedtté. Egyaránt alkalmas volt a kulacs külsejének kidolgozására és belsejének kivájására. A csutorás a kulacsot főként juharfából ugyanolyan munkamenettel készítette, mint az → esztergályos. Tartósítás céljából belül viasszal öntötték ki. Esztergályozással készítették a kulacsok dugóit, záró kupakjait is. A kulacsot szíjazatba foglalták, hogy vállra akasztva, kézbe fogva könnyen szállítható legyen. Szinte viseleti darabbá vált, gazdájuk tekintélyét is kifejezte. Sokszor bőrbevonattal látták el (csikóbőrös kulacs). A csutorások a céhes iparosság szintjére is eljutottak, de általában a tradicionális kultúrájú parasztközösségek keretein belül álltak. A csutorásmesterség a 19. sz. vége előtt hanyatlásnak indult, a csutorások száma a kereslet csökkenésével rohamosan apadt. – Irod. Gönyey (Ébner) Sándor: A veszprémi csutorásmesterség (Népr. Ért., 1932); Bartócz József: A veszprémi csutorások (A Veszprém m.-i Múzeumok Közleményei, 10. 1971).