bevarrott ujjú ing

a férfi- és női → ingek egyik szabástípusa, melynél az ing két ujját törzsének felső részébe varrják be. Két fő típusa ismert: egy igen régies „keleti” és két „nyugati” forma, amelyek közül az egyik európai-középkori. A keleti típus csak derékszögű darabokból áll, jellegzetessége a derekát képező függőleges vászonszél, amely a vállaknál egyenesen és elvágatlanul fordul. Ezt felül a vállba bevarrott ujjak szélesítik, oldalt pedig az ujjak alatti oldaltoldás. Ujjai borjúszájúak, azaz alul-felül egyforma bőségűek. A hónalj alatt néha → pálha könnyítette meg a karok mozgását. Ami e forma földrajzi elterjedését illeti, É-Afrikától és K-Európától egészen a kínai Turkesztánig ismert mind a felső-, mind az alsóruhákon. Feltehető, hogy a magyarságnál is igen régi hagyományú. Azonban legrégibb ismert magyar előfordulása hódoltság kori. Ilyen volt a Vezekénynél 1652-ben elesett Rákóczy László, majd II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a 17–18. sz. fordulóján készült inge is. A bevarrott ujjú ingek régi példányai hosszúak térd körülig értek, de a 18–19. sz. fordulójáról olyan rövid ingek is ismertek, amelyek a derék jó részét szabadon hagyták. E típus régi paraszti darabjai gallér, kézelő és pálha nélküliek. A nyakban és a csuklónál, vagy sehogyan sem csukódtak, esetleg madzaggal kötődtek. A napjainkig elérhető magyar néprajzi anyagban ez a „keleti” típusú ing derékig érő vagy annál is rövidebb és a férfiviselet darabja. – A másik fajta bevarrott ujjú ing ugyancsak régies, középkori forma, de nyugat felől érte el a magyarságot. Ennek a derekát is függőleges vászonszél jellemzi, amely a vállaknál elvágatlanul, varrás nélkül fordul. Ám az ing szélesítését célzó kétoldali toldása az ing egész hosszúságát kíséri és lefelé gyakran szélesedik. Az ujjakat felül ebbe a szélesítő sávba varrták be. – A második nyugati típusú ingszabás már sokkal újabb. Anyaga gyakrabban a házinál szélesebb gyári vászon, válla rézsútosan vágott, varrott és erősítés céljából vállfoltos. Visszahajtós gallérja van, és karöltője kerekített. A széles gyári vászon miatt az ujj megbővült és lobogóssá vált, azonban a városi viselet hatására és napjainkhoz közeledve megszűkült és → kézelőssé vált. Az ingmellet gyakran díszítették szegőkkel (→ mizlivel), a gallért hímzéssel. Az elöl levő hasíték alsó végén gyakran keskeny keresztpánt van, amely az itt levő ráncolást rögzíti. – Irod. Palotay Gertrúd: A magyarországi női ingek egy szabástípusa (Népr. Ért., 1931); Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938); Györffy István: Viselet (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43); Veleva, M.–Lepavcova, Evg.: Blgarski narodi nosni (Sofia, 1960); Klickova, V.: Les costumes nationaux en Macédonie (Skopje, 1963); T. Knotik Márta: A Dél-alföldi bevarrott ujjú női ingek (Móra F. Múz. Évkve, 1968, Szeged, 1968).

Bevarrott ujjú női ing (Réde, Veszprém m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Réde, Veszprém m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Hugyag, Nógád m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Hugyag, Nógád m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Hugyag, Nógrád m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Hugyag, Nógrád m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Szokolya, Nógrád m., 20. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Szokolya, Nógrád m., 20. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Mezőség, 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú női ing (Mezőség, 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú férfiing (Palócföld, 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Bevarrott ujjú férfiing (Palócföld, 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum