istálló, ól

a számosállatok kezestartásánál használatos, az állatok etetésére, éjszakáztatására berendezett helyiség vagy önálló épület. Rendeltetése szerint lehet: lóistálló, ököristálló, disznó-, borjú-, tyúk- stb. ól. A földbe ásott, veremszerű épület neve → földól (Tiszántúl), putriistálló (Duna–Tisza köze). Az istálló az utolsó 100 évben egyre inkább a lakóhelyiségek méretéhez közelálló, közvetlen udvari bejárattal rendelkező, mennyezettel ellátott belső tér volt. Kisméretű ablakok világították meg, ill. biztosították az istálló légterének szellőzését. Az istállókban a hosszanti vagy az oldalfalak mentén építették be az etető jászlakat s föléjük esetleg szénatartó rácsot. Többfelé a növendék jószág számára szokásos volt külön jászol beépítése, sőt nemritkán külön rekesztéket építettek deszkából favázra, hogy megakadályozzák a fiatal állatok esetleges sérülését. Az istállókban gyakran alkalmaztak ún. hídlásokat, a jószág tartózkodási helyét gerendázatra fektetett padlózattal látták el, amely alól a trágyalét elvezették. Bár nem volt ritka a hatvanas évek elejéig a teljesen földpadlós istálló sem. A kis gazdaságokban együtt tartották az istállókban a szarvasmarhákat, lovakat. Tehetősebb gazdák igyekeztek elkülöníteni különféle jószágaikat. Megjegyzésre érdemes, hogy istállóinkban szinte mindenütt háltak emberek is. Sokfelé maga a gazda rendszeresen az istállóban éjszakázott. Nagyobb gazdaságokban a férfi szolgák rendszeres hálóhelye az istálló volt. Nemritkán a családok fiatal férfitagjai az istállóban aludtak. A Dunántúlon, Kisalföldön, É-Mo.-on általában az istállók a lakóépület egészével egy alaprajzi egységben, egy fedélszék alatt épültek. Az Alföldön javarészt különálló istállókat emeltek, de ha a lakóház mellé került is az istálló, külön fedélszék alá állították, nem volt szerves része a ház egészének. Az istállók mérete, száma a gazdaság nagyságától, állattartási szintjétől függött. A nagy létszámú állatállománnyal rendelkező gazdaságokban sokszor igen nagy méretű istállókat építettek. Ezekben gyakori volt, hogy a mennyezetet alátámasztó mestergerendát középütt vagy két helyen faoszloppal alátámasztották. Az istállók födémje a lakószobákéhoz hasonló szerkezetben, kivitelben készült, azonban gyengébb minőségű anyagot használtak fel hozzá, kiképzésük is rusztikusabb volt. A nagycsaládi együttélés bomlása idején, amikor az egyes kiscsaládok még együtt laktak, de már külön-külön gazdálkodtak, szokássá vált a soros alaprajzú épületek kamra-istálló egységekkel való többszörös bővítése. A csűrös építkezés területén (a Felföldön és Erdélyben) igen gyakran a csűr egy részét használják istállónak (→ csűristálló). A különálló istálló padlását a téli takarmány vagy a termény tárolóhelyének használják. – A sertés- és tyúkól a lakótelken általában a házzal szemben, a telek hátsó részén áll. A → disznóól legtöbb esetben deszkából ácsolt, alacsony, padlástalan épület, elöl van az akollal kerített hidas. A baromfiól az Alföld középső részén (Csanád, Csongrád, Szolnok, Heves m., Nagykunság) kúp alakú, sárral tapasztott nádépítmény, újabban vályogból rakott, boglyakemence alakú, tapasztott, meszelt épület. – A paraszti gazdálkodás utolsó 80 évére jellemző volt, hogy sokfelé nagyobb gondot fordítottak az istállóhelyiségek korszerűsítésére, átépítésére, mint a lakóház egyéb részeire. Az országban sokfelé elterjedtek a téglázott, betonozott járófelületű, vasvázas ablakú istállók. Az utolsó száz évben épített, födémmel ellátott istállóban nem volt fűtés. A levegőt az állatok testmelege fűtötte. A lehűlés ellen kemény télen az ajtó- és ablaknyílások gondos (pl. kukoricaháncs, szalmakötéllel készített) szigetelésével védekeztek. Sok helyütt az istálló padlásán tárolták a szénát, ami kitűnő hőszigetelő hatású volt. Ilyen esetben gyakran építettek be szénalehányókat, (→ szénapadlás), hogy a szénát az etetéshez gyorsan, kevés fáradsággal az istálló belső terébe futtathassák. Másutt, ha a szénát nem a padláson tárolták vagy a tárolóhely a telek- vagy udvarvégi pajtában volt, az istálló belső építményei közé tartozott a szénatartó, amely készülhetett lécből, deszkából vagy sár-, vályog-, téglafalazatból. Az istállóknak ez a kiképzése jellemző volt általában a tanyákra is. Viszont ez a típus az utolsó száz esztendőre volt csak jellemző. Elterjedését az ország egészén elsősorban hatósági szorgalmazásoknak köszönhette. Nevezetesen a 18–19. sz.-ban rendszeres katonai beszállásolásoknál igyekeztek a bekvártélyozott lovas katonák számára elkülönített, lepadlásolt istállókat biztosítani. Ez az oka annak is, hogy a fentebb leírt típust sok helyütt korábban német istállónak nevezték. A hagyományos hazai istállók a → tüzelős ólak voltak, ezek feladását s az újabb istállók építését többek között a 19. sz. utolsó harmadában véglegessé váló tartásmód-változás és fajtacsere is előmozdította. – Istálló szavunk stallo alakban a 13. sz. végéről már kimutatható, valószínűleg olasz eredetű, hasonlóan a velünk szomszédos szerbhorvát, szlovén nyelv azonos értelmű szavaihoz. Az ól, nyelvünk ótörök eredetű jövevényszavai közé tartozik. Ól szavunk a 13. sz. elején már felbukkant a forrásokban. Stabulum jelentése pedig 1395 körül bizonyított, de a korai időkben is élt az apróbb állatok tartására szolgáló épület, építmény jelentése is. – Irod. Kóris Kálmán: Matyóföldi tüzelők és istállók (Népr. Ért., 1905); Györffy István: A nagykun tanya (Népr. Ért., 1910); Viski Károly: Adatok a székely építkezés ismeretéhez (Népr. Ért., 1911); Ecsedi István: A debreceni népi építkezés (Népr. Ért., 1912); Beke Ödön: Istálló (Magy. Nyelvőr, 1929); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936).

Istálló

Istálló

Tanya alaprajza a Vásárhelyi pusztán:

Tanya alaprajza a Vásárhelyi pusztán: 1. nyári jászol, 2. istálló, 3. takarmányos fészer

Bócsapusztai tanya alaprajza (Karcag, Szolnok m.)

Bócsapusztai tanya alaprajza (Karcag, Szolnok m.)

Putriistálló vagy földól bejárata (Kéleshalom, Bács-Kiskun m.)

Putriistálló vagy földól bejárata (Kéleshalom, Bács-Kiskun m.)

Istálló és szénás szín (Vásárosnamény, Szabolcs-Szatmár m.)

Istálló és szénás szín (Vásárosnamény, Szabolcs-Szatmár m.)

Tanyás istálló (Lajosmizse, Bács-Kiskun m.)

Tanyás istálló (Lajosmizse, Bács-Kiskun m.)

Istálló (Felsővály, v. Gömör-Kishont m.)

Istálló (Felsővály, v. Gömör-Kishont m.)

Istálló (Somogyszentpál, Somogy m.)

Istálló (Somogyszentpál, Somogy m.)

Istálló belseje borjúval (Karcag, Szolnok m.)

Istálló belseje borjúval (Karcag, Szolnok m.)

Lovak állása jászollal és szénatartóval (Átány, Heves m.)

Lovak állása jászollal és szénatartóval (Átány, Heves m.)