hadifogolyének, hadifogolydal, hadifogolynóta

a háborús katonadal egyik csoportja, a hadműveletek során fogságba került katonák táborbeli életéről szóló dal. Az I. világháború idején gyűjtöttek néhányat, melyek korabeli → katonadalok (Korán reggel feltekintek a polcra; Szépen szól az egyes honvédbanda...), szomorú hangulatú → népdalok (Amerre én járok, még a fák is sírnak...) és népies → műdalok (Gondolatba messze-messze járok...) átalakításai. Kevesebb közük van viszont a → rabénekekhez és a → börtöndalokhoz (Minden jó családból kell fogolynak lenni!..), bár panaszos hangvételük és tematikájuk eléggé hasonló. A tábori életről szóló dalok elsősorban a kötött napirendet és a gyenge kosztot említik (Korán reggel jön az orosz naposa: Keljetek fel, hadifoglyok, csájára!; Itt van a dél, itt van a dél, hiába! Nem ízlik a komisz répa hajába...); még a → búcsúdalok is visszatérnek rá (Szibérjai fogságomból utazom, A kásától, káposztától búcsúzom...). A közös sors (A java legények mind foglyok, szegények...), távollét (Elfújták a takarodót régen, Árvaságom oly igazán érzem...) és némi humor (Szíjja el az orosz cár a mahorkát!...), valamint a szabadulás éltető reménye (Hazatérünk szép hazánkba; Lesz még szülőm, feleségem, göndörhajú szép babám) jellemzi az érzelmi fogantatású hadifogolyénekeket. A búcsúdalok mintegy összegezik a különféle megpróbáltatásokat (Isten, veled, Szibéria! Búcsút mondunk teneked! Itt hagyjuk az emberölő ötven fokos hideget...). Némely → mozgalmi dal is a hadifoglyok körében keletkezett, így pl. Kacsóh Pongrác egyik népies dallamára alkalmazott „Tedd kezembe, kérgeskezű Tovaris a kezedet!...” kezdetű ének; más, orosz eredetű dalok közvetítésében is tevékeny részt vállaltak. (→ még: békedal) – Irod. Volly István: Előre (Bp., 1943); Katona Imre–Maróthy János–Szatmári Antal: A parasztdaltól a munkásdalig (Bp., 1968).