hajóvontató kötél

Két fajtája ismert. Az egyik az ún. lovas- vagy vontatókötél, melyet a → fahajók lóval való vontatásánál használtak. A partig érő, rendszerint háromsodratú (3 db. ujjnyi vastag kötél egybeveréséből készült) kenderkötél mintegy 150–200 m hosszú volt, a folyó mérete szerint változott, nem volt ritka a 300 m-es sem. Egy-egy hajón többet is tartottak belőle, hogy toldani is lehessen, ha a víz úgy kívánta, vagy ha kukázni (→ kukázás) kellett. – A hajóvontató kötél másik változata az alattság vagy gyalogkötél volt. Ezt általában akkor használták, ha a hajót üresen vagy a fahajót emberek vontatták. Ha a hajót mégis lovak továbbították, az effajta kötelet üres kötélnek is nevezték. Mindig a célnak megfelelően alkalmazták; ha nagyon ráeresztettek, mivel a zátonyok kerülgetése végett igen hosszú kötélre kellett fogni a hajót, akkor az részben a vízbe lógott, a víz sodra visszafelé nyomta, ami által sok erő veszett kárba.