| hajrózsázás, hajrúzsázás | TARTALOM | hajtásos lepedő |
Haj szénája, szénája, szinalázás
→ énekes gyermekjáték, a → táncos körjáték párcserélő formája. Szövege: „Haj szénája, szénája, széna szakadékja, benne ül egy kerék asszony, kerék kis menyecske, öleld, öleld, akit szeretsz, szomszédodnak lányát, kedves Mariskáját... „ Változatai: „Hej széna... , „Hej szénára...”, „Hej szénárom...”, „Haj szénalja...”, „Haj szinalja...” stb. A játékosok körbe járnak, egy a középen a körrel ellentétes irányban sétál. Öleld öleld... résznél valakit elkap a körből és csárdáslépésben táncol vele. A különböző változatoknál a külső kör mozgása is más, pl. a körben állók is párosával összefogóznak, párosforgóznak. A tánc néhol gyorsul, dobbantással is színesedik. Rendkívül változékonyan, hosszan kapcsolódik tovább különböző szövegrészekkel, amelyek némelyike önállóan is ismert játék („Fürdik a csóka, fekete tóba” a → Kis kacsa fürdik változata), más részei viszont csak ebben az összefüggésben ismert töredékek (pl. „Nyújt, nyújt fonalát, a nyálával nyálazi...”, „Még azt mondják szajkó, fárad a mi Jankónk” stb.). Hasonló töredékek változatai más kezdetű szövegösszefüggésben is előfordulnak, szintén nehezen követhető értelemmel (pl. „Viviási Panna”, „Zöld fű”). Az egymás után játszott sorozatjátékok helyenként különböző kapcsolatokban maradtak fenn. A szövegben a lakodalom egyes mozzanatainak, pl. → megkérés, → menyasszonytánc maradványai ismerhetők fel; vagy pl. a „széna szakadékja” talán a szénából font útelzáró kötél, amelyet a vőlegény karddal vágott el, hogy a lakodalmas menet továbbhaladhasson (→ menyasszonyvitel). Eredetileg a játék a nagyböjti játékok közé tartozik. Egy változatát húsvét és → pünkösd közötti vasárnapokon, de főként pünkösd vasárnapján úgy járják, hogy kézfogással hosszú sorban vonulnak az utcán, a sor végén két leány összefogott feltartott karja alatt átbújnak (→ kapus játék). (→ még: karikázó) – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára I., Bp., 1951); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGY, VII., Bp., 1953).
