lippentős

a friss → csárdás egyik legjellemzőbb motívum-típusa, aminek karakterisztikus vonása a forgást megszakító, térdhajlítással párosuló terpeszállás. A szimmetrikusan vagy azonosan ismétlődő, 4/4-es motívum a magyar nyelvterület nyugati részén a , vagy ritmusú bukós, s a harmadik negyedre esik a mozgást megszakító mártogatós, kukorgós. Az ország keleti részén és Erdély egyes területein a , vagy ritmusú félfordulós (félugrós, kicsapós stb.) az általános, amelyben a negyedik negyedre esik a hajlítás. A 19. sz.-i források is a friss magyar, ill. friss csárdás egyik szembeötlő vonásaként említik ezt a mozgástípust, s ezt a fogalmat fedi eredetileg lejt szavunk (Czuczor-Fogarasi: „lejtő táncz, amiben a táncos mintegy buktatja magát”), valamint a 17. sz.-i gyökkentés kifejezés. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Szentpál Olga: A csárdás. A magyar nemzeti társastánc a XIX. század első felében (Bp., 1954); Lányi Ágoston: Lippentős (Tánctud. Tanulm., 1961–62, Bp., 1962); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964).

Lippentős táncírása

Lippentős (Madocsa, Tolna m.)

Lippentős (1934, Őrhalom, Nógrád m.)