Solymossy Sándor (Pest, 1864–Bp., 1945)

folklorista, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1919, r. 1933). Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1894–98-ban a pozsonyi kereskedelmi akadémia, 1900-tól Bp.-en a felsőépítőipari iskola, majd a polgári iskolai tanítónőképző tanára. 1922-tól az etnológia magántanára a bp.-i egy.-en. 1929-től 1934-ig a néprajz – hazánkban első – ny. r. tanára a szegedi egy.-en. 1919–31-ben szerk. az Ethnographia c. folyóiratot. Az összehasonlító néprajz jelentős alakja. Az 1910-es évek elejétől az 1930-as évekig a magyar folklorisztika vezető egyénisége. Munkásságának súlypontját a népmese-, néphit, népballada-, és a kereszténység előtti magyar hitvilág vizsgálatai jellemzik. – F. m. A líra és epika eredetéről (Bp., 1906–07); Az énekesrendek keletkezése (Bp., 1908); Keleti elemek népmeséinkben (Ethn., 1922); Népdal, ballada, monda (Bp., 1935); A magyar ősi hitvilág (A magyarság néprajza, IV., Bp., 1937); A népmese és a tudomány (Bp., 1938). – Irod. Emlékkönyv S. S. 75. születésnapjára (Ethn., 1939); Ortutay Gyula: Halhatatlan népköltészet. Néprajzi vázlatok (Bp., 1966).

Solymossy Sándor