Szentendrei-sziget, Szigetség

a Visegrádi-kapun kilépő Duna hordalékából keletkezett 30 km hosszú 2–4 km széles sziget. A Szentendrei-szigeten 9 középkori település keletkezett, amelyek a hódoltság idején összetömörülve a szomszédos, szigeten kívüli lakosságnak is menedéket nyújtottak. Ma 4 kontinuus lakosságú községe van (Kisoroszi, Tótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor). Lakói ref. és r. k. magyarok. A Szentendrei-sziget népe korábban jelentékeny mértékben vett részt a dunai szállításban. A sziget homokos talajadottságaihoz igazodó földművelésük mellett, különösen a múlt századi filoxéravész óta, számottevő a kertkultúrájuk is. Paraszti műveltségük az alföldi paraszti kultúrához kapcsolódik. Erre utalnak szálláskertes és pajtáskertes településeik és lakáskultúrájuk is. Az utóbbi száz évben jelentőssé vált az ingázó kétlaki népesség aránya, azonban ennek ellenére a Szentendrei-sziget a legutóbbi időkig a konzervatívabb jellegű tájaink közé tartozott. – Irod. Gráfik Imre: Szállítás és közlekedés a Szentendre szigeten (Népr. Közl., 1971); Gráfik Imre: A Szentendre sziget néprajzi körülhatárolásának kérdése (Ethn., 1979).