szombatosok

vallási felekezet, amelynek tagjai hittételeiket, liturgiájukat, szokásaikat elsősorban az Ó-Testamentumra alapítják, így a hét ünnepnapját is szombaton tartják. Innen ered a latin sabbatarius és a magyar szombatosok megjelölés is. A keresztény egyháztörténet során több alkalommal is keletkeztek szombatos csoportok. Már az i. sz. 1. sz.-ból is van tudomásunk a szombatosokról. A 16. sz. első felében Cseho.-ban jelentek meg szombatosok, később Sziléziában, Lengyelo.-ban is voltak követőik. A 17. sz.-ban Angliában keletkeztek gyülekezeteik. A magyar szombatosok a reformáció során a 16. sz. második felében jelentek meg. Tanításaik Eössi András hittételein alapultak. Tagadták Jézus isteni voltát, őt magát mint a megváltásra sikertelenül kísérletet tett messiást tisztelték és új messiás érkezését várták. Az ó-testamentumi könyvekre támaszkodtak, számos zsidó szokást, ünnepet, liturgikus cselekményt vezettek be közösségeik életébe. Gyülekezeteik elsősorban → Udvarhelyszék és → Marosszék székely lakossága között gyökeresedtek meg. Híveik között a nemeség soraiból, sőt a főurak köréből is akadtak. Szép számú városi csoportjuk volt pl. Marosvásárhelyt, Tordán, Kolozsvárott. Van adat arra is, hogy híveik a mai Mo.-on is éltek, így többek közt Makón. Számuk 1620 körül elérte a 20 000 főt. – A magyar szombatosok tanításai Péchi Simon felléptével 1630-tól gyökeresen átalakultak. A keresztény tradícióval teljesen szakítottak. Minden tekintetben a zsidó vallás hagyományaihoz, tanításaihoz, rítusaihoz igazodva alakították ki közösségeik életét. Középiskolai szintű iskolát is tartottak fenn Szenterzsébeten. Élénk irodalmi, költészeti tevékenységet fejtettek ki. Zsidó vallásos műveket nagy számban ültettek át magyarra, és sajátos énekköltészetük alakult ki. 1638-tól a prot. ortodoxia, majd az ellenreformáció felülkerekedésével kíméletlen üldöztetésük kezdődött el. A még 1868-ban Bözödújfaluban fennállott maroknyi paraszt-csoportjuk (mintegy 170 fő) az izr. egyházhoz, 1940-ben pedig az ún. zsidótörvények miatt az unit. egyházhoz csatlakozott. Sajátos hagyományú és szokásvilágú, rendkívül zárkózott életmódjuk, a meggyőződésükért vállalt sok megpróbáltatás, állhatatos kitartás felkeltették íróink érdeklődését (Kemény Zsigmond, Jókai Mór). – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I., Pest, 1868); Kohn Sámuel: A szombatosok, történetük, dogmaticájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchi Simon főkancellár életére és munkáira (Bp., 1899); Varjas Béla: Szombatos énekek (RMK, XVII. sz. 5., Bp., 1970).