vőláda, férfiláda

olyan láda, melyben a vőnek menő legény vitte ruhaneműjét feleségének házába. Díszítése mindig megegyezik a megfelelő vidék menyasszonyi ládáival, csupán a ráirt férfinév jelzi vőláda voltát. Lényegében azonos megjelenésű a → cselédládával, pásztorládával, csak a láda történetének ismeretében lehet megmondani, mily célra készült. A déli Duna mente környékén terjedt el, itt valószínűleg már egyes 19. sz. eleji férfineves ládák vőládák voltak. Hiteles példányai a 19. sz. végéről s a 20. sz. elejéről ismertek. A menyasszony gyakran kapott új, a vőlegényénél divatosabb, modernebb tárolóbútort, pl. sublótot. Németo.-ból és mo.-i németségtől olyan szokás is ismert, hogy noha a férje házába költöző asszony hozott szekrényt magával, a vőlegény számára is készíttetett a család egy → ácsolt ládát vagy asztalos munkájú ládát. – Irod. Stegmann, H.: Die Holzmöbel des germanischem Museum (Mitteilungen aus dem Germanischen Nationalmus., 1904); K. Csilléry Klára: A bútor- és világítóeszköz gyűjtemény (Népr. Ért., 1962).

A vőként beházasodott Kapitány József ládája, pingáló asszony virágozta (lelőhely: Szakmár, készítőhely: Homokmégy, Bács-Kiskun m., 1913) Bp. Néprajzi Múzeum

A vőként beházasodott Kapitány József ládája, pingáló asszony virágozta (lelőhely: Szakmár, készítőhely: Homokmégy, Bács-Kiskun m., 1913) Bp. Néprajzi Múzeum