tiszafüredi bútor

asztalosbútor, példányai az 1830-as évektől ismertek. Az 1. stíluskorszak a → komáromi bútordíszítés második korszaka hatására alakult ki, Nagyvárad bútordíszítő stílusát ismerő mester kezén. A tiszafüredi bútornak ez a stílusperiódusa kb. az 1850-es évekig tartott. Jellemzője a fekete alapszín, rajta színes levélkékkel, szirmokkal megrajzolt ágak, füzérek, gránátalmás és tulipános csokrok. Ez utóbbiak általában kör alakú mezőbe foglaltak. – A 2. korszak az 1850-es években bekövetkező stílusváltással indul, a márványozással díszítő központok, közelebbről az egri bútor (→ miskolci bútor) nyomán. Ez a periódus a 20. sz. elejéig tartott. Ennél az alapszín piros, fekete hullámvonalakkal csíkozva, efölött kevés élénk színű virágozással. A kései tiszafüredi bútort a tiszántúli környéken már csupán a szegényebb parasztság vette az 1860–1870-es években, ezt követően egyedül a Tiszától nyugatra eső községek. – Irod. K. Csilléry Klára: Tájékoztató a népi lakásberendezés gyűjtéséhez (Bp., 1952); K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952).

Téka márványozott alappal (Tiszafüred készítés, Tiszaigar, Szolnok m., 19. sz. harmadik negyede) Bp. Néprajzi Múzeum

Tiszafüredi bútor
Téka márványozott alappal (Tiszafüred készítés, Tiszaigar, Szolnok m., 19. sz. harmadik negyede) Bp. Néprajzi Múzeum

Ágyvég, „gombosnyoszolya” (Tiszafüredi készítés, Tiszaigar, Szolnok m., 1839) Bp. Néprajzi Múzeum

Ágyvég, „gombosnyoszolya” (Tiszafüredi készítés, Tiszaigar, Szolnok m., 1839) Bp. Néprajzi Múzeum