tiszaeszlári per

TARTALOM

tiszafüredi kerámia

tiszafüredi bútor

→ asztalosbútor, példányai az 1830-as évektől ismertek. Az 1. stíluskorszak a → komáromi bútordíszítés második korszaka hatására alakult ki, Nagyvárad bútordíszítő stílusát ismerő mester kezén. A tiszafüredi bútornak ez a stílusperiódusa kb. az 1850-es évekig tartott. Jellemzője a fekete alapszín, rajta színes levélkékkel, szirmokkal megrajzolt ágak, füzérek, gránátalmás és tulipános csokrok. Ez utóbbiak általában kör alakú mezőbe foglaltak. – A 2. korszak az 1850-es években bekövetkező stílusváltással indul, a márványozással díszítő központok, közelebbről az egri bútor (→ miskolci bútor) nyomán. Ez a periódus a 20. sz. elejéig tartott. Ennél az alapszín piros, fekete hullámvonalakkal csíkozva, efölött kevés élénk színű virágozással. A kései tiszafüredi bútort a tiszántúli környéken már csupán a szegényebb parasztság vette az 1860–1870-es években, ezt követően egyedül a Tiszától nyugatra eső községek. – Irod. K. Csilléry Klára: Tájékoztató a népi lakásberendezés gyűjtéséhez (Bp., 1952); K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952).