tiszafüredi bútor

TARTALOM

Tiszahát

tiszafüredi kerámia

A közép-tiszai kerámia stíluscsoport jelentős központja Tiszafüred. A helyi anyakönyv 1791-ben említ először fazekasnevet: Juhász István fazekast, a 19. sz. elejétől őt követik a továbbiak. A korai fazekasok fekete edényt készítettek. Az 1830-as évektől már több mázas edény is fennmaradt, ezek egy részét a jeles Katona Nagy Mihály készítette. Tiszafüreden számos → miskakancsó (1833-tól), → butykoskorsó (1832-től) és → butella készült már a korai időktől kezdve. A tároló edények között szép számmal vannak különféle méretű → szilkék, legtöbbje zöld mázas, hasán körbefutó növényi ornamenssel. Kevesebb ismert az itt készült → bögrékből és köcsögökből, ezek gondos megmunkálásukkal, arányos formáikkal tűnnek ki. A legtöbbet itt is → tálból és → tányérból készítettek, melyeknek felvásárlói a mezőkövesdiek voltak. Alapszínük változatos: fehér, barna, zöld, vörös-sárga és okker, ill. dudi. Széleik fodrozottak. Az edény pereme gyakran két részre oszlott s ilyenkor az edény öböl felőli része ellentétes a perem külsejének színével. A díszítmény leggyakrabban növényi elemekből áll: a korábbiakon egyenes szárú hármas virág, a későbbieken inkább hajlott szárú kettős virág van. Kedveltek voltak a női nevekkel írott tányérok vagy madárral, evőeszközzel díszített öblű tányérok és tálak. A tálak és a tányérok díszítményeinek elosztása gyakran a → Gyöngyös, Pásztó, Eger kerámiája díszítményeinek elrendezésére emlékeztet. A tiszafüredi kerámia stílusának kialakításában nagy szerepe volt a családoknak, melyeknek tagjai nemzedékeken keresztül örökölték a tehetséget és a mesterség szeretetét. A 19. sz.-ból 55 fazekas működését lehet kimutatni Tiszafüreden. Ezek közül kiemelkednek a Bezerédi Vargák (első ismert tagjuk: Bezerédi Varga István, 1783–1847), akik a 19. sz. végéig fekete kerámiát készítettek, mégpedig olyan jó minőségben és szép dísszel, hogy vezetéknevük a feketeedény jelzőjévé vált: bezerédikorsó, bezerédifazék, bezeréditál. A mázas edények egyik legtehetségesebb készítői a Katona Nagy dinasztia tagjai voltak. Köztük a legjelesebbek: Katona Nagy Mihály (1788–1850), ifjú Nagy Mihály (1821–1855) és a figurális díszítésekben kiváló Katona Lajos (1851–1910). Említésre méltó még a Bodó és a Nyúzó fazekascsalád. A 19. sz. utolsó negyedében a törzsökös tiszafüredi fazekascsaládok felbomlottak és ezzel egyidőben a hagyományos stílus is. Ekkor már a helyi fazekasok Gyöngyös, Pásztó és kissé Mezőtúr stílusában is dolgoztak. – Irod. Viski Károly: Tiszafüredi cserépedények (Bp., 1932); Sz. Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában (Népr. Ért., 1955); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968); Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázas kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia (Ethn., 1979).