tolvajlás

Sikeres véghezvitelét, valamint a tolvaj kilétének megtudakolását és a lopott tárgy visszaszerzését → mágikus eljárásokkal is biztosítani vélték. Nagyszalontai hiedelem: amelyik tolvaj szerencsésen lopott → Szent György napjának éjszakáján, az szerencsésen működik majd egész évben. A tolvajnak sajátos lámpása volt: délvidéki hit szerint, ha holt kisgyermek bármelyik, matyó hit szerint pedig a nevetlen ujját megszerezve ment lopni, az gyertyaként világított, és a tolvaj bármennyire is zörgött, senki sem ébredt fel, ill. halandó ember a fénynél soha meg nem láthatta. A zárat általános hit szerint → vasfűvel nyitották ki. A lakatot 17. sz.-i kézirat szerint így nyitották ki: leveli békát új fazékban, befedve sütőkemencében porrá égették, majd a port a lakatba szórták, az akkor kinyílt. Az ellopott tárgy visszakapására vonatkozó 17–18. sz.-i adat: ha valamit elloptak, helyére friss halott sírjáról marék földet kellett vinni; az ellopott tárgyat visszavitték. Matyó hit szerint gyöngyszemet kellett a kemencébe dobni, hogy a tolvaj fél szeme kifolyjék. A tolvaj megtudásának országosan elterjedt gyakorlata a → rostaforgatás volt. Általánosan ismert hit volt, hogy a gyermekből tolvaj lesz, ha egyéves kora előtt levágják a körmét. A viszonylag kevés magyar anyaggal ellentétben nagyon sok tolvajlással kapcsolatos hiedelmet ismer a cigány néphit. – Irod. Wlisloczki Henrik: Cigány tolvajlási babonák (Ethn., 1891).