A KÖZSÉG TÖRTÉNETE A 17. SZÁZAD VÉGÉIG

Nagycsitár lakosai     Kiscsitár lakosai    Kiscsitár elnéptelenedése és megszűnése  
A község földesurai a 17. században   Porták, jobbágytelkek a 17. században   Gárdonypuszta

Csitár község nevének első említésével a 14. század első évtizedeiben készült oklevelekben, különböző iratokban találkozhatunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a község ekkor alakult. Nevének első említése azt jelzi, hogy a 14. század elején már a lakott települések közé tartozott, lakói adót fizettek, különböző szolgáltatásokat végeztek földesuruknak.

A községnek az írott források előtti történetét a régészek ásója nyomán felszínre került tárgyak segítségével ismerhetjük meg. A régész, ásatás vagy földmunkák során, a földből előkerült tárgyakról meg tudja mondani, hogy az mikor készülhetett, mire használták. A tárgyak elárulhatják használóik gazdasági-társadalmi rendjét, életformáját.

Csitár községben - a megye más településeihez hasonlóan - az itt élő emberek múltját feltáró régészeti ásatásokra még eddig nem került sor. A különböző földmunkák során előkerült tárgyak azt bizonyítják, hogy az időszámításunk előtti III. évezred elején, az újabb kőkorban lakott volt ez a vidék. Az alig két kilométerre fekvő Iliny határában, ebből az időből, átfúrt baltát ismerünk. A kőkort követő rézkorban (i. e. 2500 - i. e. 1900-ig) sem lehetett lakatlan községünk határa, mert a szomszédos Nógrádmarcalban bronzkori csákányokra bukkantak a kutatók.

A rézkort felváltó bronzkorból (i.e. 1900 - i.e. 750-ig) már számos lelet bizonyítja, hogy a község határa a lakott helyek közé tartozott. A Karnók-hegy lapos peremén több holdra kiterjedő bronzkori lakótelepet, urnasírokat találtak 1953-ban.^[1] 1966. augusztusában Krizsán János traktoros szántás közben gazdag bronzleletet talált a Hólya-dűlő határrészben. A későbronzkori leletegyüttes kard, tőr, lándzsahegy- és kartekercstöredékeket tartalmaz, de található közöttük agyagedény töredék, sarló, balta stb. A balta, csákány előfordulása intenzív földművelést enged feltételezni. A leletek közül nem hiányzik a korongos fejű tű, a fibula, melyek a ruha díszítésében kaptak szerepet.^[2]

A III. század végén a Sziléziából bevándorolt germán vandálok jelentek meg vidékünkön. Jelenlétüket a község határában, a Völgyi-kútnál előkerült edényleletek bizonyítják.

A germán népeket felváltó avarok (568 táján) leletei nem ismeretesek vidékünkön. A VI. századtól szláv lakosság telepedett le az Ipoly völgyében. Nagyon valószínű, hogy a falu határában lévő Kerekdombon, az 1960-as években feltárt földvárat ők építették. E földvárnak a közepe 20-35 méter átmérőjű lapos terület, melyet kerek körárok, a középső résznél alacsonyabb körsánc vett körül. Az árok és a sánc oldalai meredek lejtésűek voltak. Az ásatás során tárgyleletek nem kerültek elő, így a földvár építésének pontos idejét meghatározni nem lehet.^[3]

A honfoglaló magyarok a 9. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe. Az itt élő szlávoktól elsajátították a földművelést, amely a végleges letelepedésüket segítette elő. Az Ipoly völgyébe a 10. században települtek a honfoglaló magyarok, törzseik nevét több helység neve őrzi: Gyarmat, Kér, Kürt stb.

Egyes kutatók feltételezik, hogy a Volga vidékéről bevándorolt mohamedán vallású izmaelita népcsoport a honfoglaló magyarokkal érkezett a Kárpát-medencébe. Letelepedésüket az általuk adott helynevek is őrzik. A gyepűvonalon fekvő településünknek, állítólag, ők adták a Csitár nevet. Feltételezések szerint Mohora község elnevezése is tőlük származik.

Mások viszont a község nevét a szláv csatár szóból származtatják, mely pajzskészítőt jelent. Annyi bizonyos, hogy ebben az időben a király utazását könnyítő szolgáltatófalvak egész sora található megyénkben, amelyek a megyét átszelő királyi útvonal mellett helyezkedtek el. Ez szerint a gyepűvonal védőit kiszolgáló pajzskészítő mesteremberek lakhattak Csitárban, melyről a település a nevét kapta.^[4]

A 14. század elejéig, az első írott források megjelenéséig, a község történetéről csak azt tudjuk, hogy Csitár - több Ipolyvölgyi településsel együtt - a Kacsics nemzettség birtokához tartozott. Ettől kezdve több évszázadon át, azonos földbirtokosokhoz tartoztak e települések, amely közös történelmet, azonos gazdasági-ársadalmi fejlődést eredményezett számukra.

Csitár nevének első említésével azokban az oklevelekben találkozhatunk először, amelyeket I. Károly király adott ki 1327-ben. A király a Kacsics nemzettség birtokában lévő falvakat, hűsége jutalmául, Farkas mester fiának Tamás erdélyi vajdának adományozta. A Kacsis nemzettségből származó Tamás vajda, aki ekkor Szécsénybe lakott, a Szécsényi előnevet kapta. Szécsényi Tamás erdélyi vajda ekkor jutott Csitár községhez, melynek nevét Cythar alakban találjuk az oklevélben.^[5] A későbbi iratokon az alábbi alakban találjuk a község nevét:

1332-ben: Chittar^[6]
1384-ben: Kis Cythar, Nagy Cythar^[7]
1542-ben: Kys Cythaar, Nagy Cythaar^[8]
1566-ban: Chitár^[9]
1596-ban: Chithar^[10]
1698-ban: Csitár.

Az ezt követő forrásokban már csak Csitár alakban találkozhatunk a község nevével.^[11]

Szécsényi Tamás vajda - Károly Róbert király kegyeit megnyerve - tovább gyarapította birtokát a megyében, de dédunokája, László elhunytával, a család 1459-ben kihalt. Szécsényi László még halála előtt, 1455-ben, a több megyében fekvő birtokait két vejének zálogba adta. Az 1455. április 27-én Szécsényben kelt oklevél végén a birtokot zálogba vevő két vő nevét is olvashatjuk: "... a felsorolt vármegyékben lévő birtokokat Guthi Ország Mihály ajtónállómesternek és Lossonczi Albertnek 40.000 forintért zálogba adom, és őket a birtok birtoklásában senki se háborgassa."^[12]

A 15. század közepén (1452) az esztergomi érsek is részbirtokot szerzett a csitáriaktól. Az érsekség, a nógrádi főesperességen keresztül, a falvakból beszedett tizedekből egyházi létesítményeket is támogatott. 1384-ben az érsek azt követelte a falu lakóitól, hogy a személyét illető tizedet szolgáltassák be. Ez az irat azért fontos dokumentuma a község történetének, mert itt említik először, hogy a falu Kis- és Nagy-Csitárból állt.^[13] Valószínűnek tartjuk, hogy a Kiscsitárt a Chitári család alapíthatta, amelynek talán utolsó képviselői még 1429-ben a falu földbirtokosai közé tartoztak.^[14]

A 16. század közepén Kis- és Nagycsitár földbirtokosai a Lossonczy és az Országh családok voltak, de az összeírások kisebb földbirtokosokat is regisztráltak: 1542-ben Balassa Menyhérnek Kiscsitárban 2, Nagycsitárban ugyancsak 2 portát írtak össze, a Ráskayaknak 6 jobbágyportájuk volt Nagycsitárban.^[15]

Az 1549-ben készült összeírás szerint Kiscsitár földesura Lossonczy István volt, aki 4 portaszámmal és egy zsellértelekkel rendelkezett. Nagycsitárban Országh Kristóf és a Ráskay család együttesen 9 jobbágytelket bírtak. A felméréskor egyik faluban sem találtak a szegénysége miatt adókedvezményes jobbágyot, elhagyott jobbágytelket, az uraság szolgálatában álló személyeket.^[16]

A 16. század közepétől a század végéig már több és részletesebb felméréssel rendelkezünk, amelyekből bővebb információt kapunk a két község népességi, gazdaságtörténeti és jövedelmi viszonyairól. Elsőként a budai szandzsák 1559. évi összeírását mutatjuk be, amelyből megtudhatjuk, hogy a két településnek kik voltak a névszerinti lakosai.^[17]


Nagycsitár lakosai:

Barla Pál és fia Gergely
Borbás Mihály és testvére Gergely
Cserhő Bálint és testvére Ambrus
György Márton és testvére Imre
Kis Pál Péter és fia Máté
Kós Gergely és Demeter fia
Kósa Antal és fia János
Naszár Simon
Posta János és fia Márton
Posta Orbán és Máté, Pál fiai
Szőke Borbás és fia András
Szőke Imre és fiai: Jakab, János.
Toncsik Péter
Tőzsér Pál és testvére Miklós

A falu Mahmudnak, a szécsényi vár várnagyának tímárbirtoka volt, de 1559-ben Ali bin Haszán az új tulajdonos.


Kiscsitár lakosai:

Balik Mihály és fia István
Kis Pál Tamás és testvére Péter, fia Máté
Kósa György
Kósa Máté és fia Tamás
Lőrinc Benedek.
Lőrinc Máté
Lőrinc Orbán, és fia András, Gergely
Nagy Tamás, és testvére Domján
Nemcse Gál Bertalan és fia Jakab
Nemcse Gál János
Rác Péter és fia Benedek

A község Musztafa tímár birtokához tartozott, jövedelme a tizedekből és adókból 1979 akcse (az akcse török ezüst pénzérme, mely 2 magyar dénárt ért) volt.

Az 1546-1590. évi összeírásokból először a népességre vonatkozó adatokat tekintsük át.^[18]

A 1. sz. táblázat
Nagycsitár népesedési adatai 1546-1590 között
 

Az alábbi táblázatból megtudhatjuk, hogy a megtermelt gabonának, mustnak, méhkaptárnak, báránynak mennyi volt a tizede, amelyet adóként kivetettek.

2. sz. táblázat
Nagycsitár lakosainak adói 1546-1590 között
 

A Kiscsitárra vonatkozó adatok az alábbiak

3. sz. táblázat
Kiscsitár népesedési adatai 1546-1590 között
 

4. sz. táblázat
Kiscsitár lakosainak adói 1546-1590 között
 

A vizsgált összeírások közül az 1562., 1580. és az 1590. évi összeírásokban találkozhatunk a Nagycsitár elnevezéssel, míg a másik Csitárt minden felmérésben Kiscsitár néven említik.

A táblázat adatai szerint a két falu családfőinek száma alig tért el egymástól a vizsgált években. Az összeírtak száma alapján, 1546-ban, Kiscsitárban laktak többen. Az 1548. évi portaösszeírásból tudjuk, hogy a törökök és a magyar gyalogos katonák közötti harcokban több település teljesen elnéptelenedett, így Kis- és Nagycsitár is.^[19] A lakosok rövidesen visszatértek, de Kiscsitár az 1546. évi lélekszámát nem tudta elérni. A két település közül - az 1546. évet kivéve - mindig Nagycsitár volt a népesebb.

Mind a két faluban a gabonanövények közül búzából termelték a legtöbbet. A közölt számadatokból az is kitűnik, hogy Kiscsitár kevesebb lakossága jóval több búzát aratott le évente mint a nagycsitáriak. Jelentős vetésterülete volt a kétszeresnek (búza-rozs keveréke). Nagycsitárban ebből többet termeltek mint búzából.

A falu szőlőültetvényéről már az 1374. évi felmérés is említést tesz.^[20] 1546-ban csak Nagycsitárban termeltek szőlőt, de itt az 1548. évi török pusztítás után, több évig új ültetvényeket nem létesítettek. 1580-ban már ismét van szőlőültetvénye a falunak. Kiscsitárban az első szőlőtőkéket az 1548. évi törökdúlás után ültették, de ennek a szőlőkultúrának az 1580-as évekre nincs nyoma.

Jelentős jövedelmet biztosított mindkét falunak a méz eladás. Különösen Kiscsitárban foglalkoztak sokan méhészettel.

Juhtartásra csak Nagycsitárból vannak adataink, azok is a 16. század végéről származnak. A tizedbe adott juhok száma alapján úgy véljük, hogy a juhtartás nem volt jelentős Nagycsitárban.

A sertésállomány Kiscsitárban volt a nagyobb.

A négy összeírásból azt is megtudhatjuk, hogy a szántóföldi vetemények közül nem hiányzott a káposzta, a lencse, a bab. Ruháik, ágyneműik készítéséhez kendert és lent termeltek, amelyet megfonva, maguk szőttek meg szátváikon.

Kiscsitár elnéptelenedése és megszűnése:

1593 őszén a török csapatok a felső-magyarországi részek elfoglalására készültek. Tienffenbach Kristóf kassai főkapitány és Pálffy Miklós érsekújvári főkapitány, hogy a Füleken állomásozó török csapatok támadását megakadályozzák, seregükkel körülvették a várost. A felszabadító csapatok nemcsak Füleket, hanem Szécsényt is megtisztították a töröktől. A visszavonuló török csapatok Kiscsitárt teljesen elpusztították, de Nagycsitár lakói is elmenekültek a közelben folyó harcok hírére.^[21]

Az 1596-ban készült összeírásban nyolc egésztelkes jobbágyot írtak össze az akkor már egy településből álló Csitárban. A jobbágyokat név szerint is ismerjük: Bajta Mátyás, Csierkely Mátyás, Kósa Pál, Patta Mátyás, Kovács Jakab, Pissa Simon, Barla Mihály, Cserhő Dénes. Ez utóbbi két jobbágynak a telke üresen állt.^[22] 1686-ban már azt olvashatjuk Kiscsitárról, hogy lakói Nagycsitárba költöztek.^[23] Kiscsitár megszűnését az is bizonyítja, hogy az 1590-es évek közepétől már csak egy Csitár nevű település szerepel a portaösszeírásokban.

A község földesurai a 17. században

A 16. század végén, illetve a 17. század elején a Losonczy, a Guthi Országh birtokoknak új tulajdonosaik lettek. A temesvári hős Losonczy István leánya, Anna, a Hont-Pázmány nemzettségből származó Forgách Zsigmondhoz ment férjhez. A házasság révén a hatalmas birtok - köztük Csitár is - a Forgáchok tulajdonába került. Forgách Ádám 1647. november 18-án a Csitár helységbeli részjószágot és a szécsényi uradalomhoz tartozó többi jószágokat 12 000 forintért zálogba adta idősb. Koháry Istvánnak.^[24]

A Guthi Országh birtokrész a 17. század elején - a pontos időpontot nem tudjuk - Bosnyák Tamás Fülek várának főkapitánya kezébe került. Az 1635-ben Surányban kötött osztályegyezség Csitár községet Bosnyák István esztergomi kanonok tulajdonába adta.^[25]

A Forgách és a Bosnyák csitári birtokrész több alkalommal került zálogosok kezére. Forgáchok a Serényi Pálnak zálogba adott részjószágot Bélteky Pál (felesége: Vitkay Erzsébet) Jánosy Jánosnak (felesége: Török Ilona) adta zálogba 1679-ben, melyet Koháry István váltott ki 1693. október 22-én.

Bosnyák Judit (Balassa Imre felesége) - aki bátyja (István) Csitári birtokrészét örökölte - 1651-ben Liptay Istvánnak, majd 1658-ban Posgai Szöcs Istvánnak és hitvesének Nagy Ilonának adja zálogba Csitárt. E birtokokat is Koháry István váltotta vissza 1693-ban.^[26]


Porták, jobbágytelkek a 17. században

Forrásainkból nem állapítható meg, hogy a 16. század végén elpusztult és elnéptelenedett, majd egy községgé alakult Csitár, a későbbiekben volt-e, és mennyi ideig lakatlan. A levéltári forrásokból arra következtethetünk, hogy a 17. században már nem lehetett tartósan néptelen a falu. 1633-ban, mint a török hódoltsághoz tartozó településen 3 adóköteles házat írtak össze. 1647-ben 1 1/4, 1661-ben 1/2, 1683-ban 1/8 portaszámot írtak össze.^[27]

Az 1686. évből nemcsak a faluban lakó családfők neveit, hanem a tulajdonukban lévő állatállomány összetételét, számát, az általuk használt földterületet is megismerhetjük. Ez szerint 16 jobbágy lakott Csitárban, akik közül ketten másfél, a többiek egésztelkesek voltak. A falu ebben az időben még nem volt teljesen benépesítve, mert mint az összeírás megjegyzi, a 24 telekből csak 16 van benépesítve, az üresen álló telkeket 9 tized fejében a falu lakói bérlik. A házhelyért, a hozzá tartozó földekért minden jobbágy az alábbi szolgáltatásokat adta: 1 forint, 2 tyúk, 1 lúd, 12 tojás, 1 icce vaj, egy szarvas és robotban végzett ingyenmunka.

Tekintsük át a falu jobbágyainak névsorát, amely azért is tanulságos számunkra, mert közöttük több olyan családfőt találhatunk, akiknek leszármazottai ma is Csitárban élnek: Antal Mátyás, Bernard Mátyás, Bozán Gergely, Gál Benedek, Gál Mátyás, Herczeg János, Kormán György, Nagy György István, Pálinkás János, Pénzes András, Rab András, Sipos János, Sipos Mátyás, Szenográdi Demeter, Szenográdi János, Szenográdi Mátyás. A 16 jobbágy 18 db ökröt, 18 db lovat, 7 db tinót, 16 db fejőstehenet, 22 db juhot, 12 méhcsaládot tartott. Mindegyike 10 köblös szántóföldön és 2 embervágó réten gazdálkodott. A felmérés szerint ökröt 7, lovat 12, tinót 3, fejőstehenet 12, juhot 5, méhkaptárt 5 család tartott.^[28]

A 17. század végéről még két összeírást ismerünk, amelyekből nemcsak az állatállomány számát, hanem a gabonatermés mennyiségét is megtudhatjuk. 1698-ban 17, 1699-ben 15 jobbágy és 3 zsellér lakott Csitárban.^[29]

5. sz. táblázat
Csitár állatállománya és gabonatermése 1698-1699 években
 

Az összeírások táblázatának rovatfeliratai nem teszik lehetővé, hogy az ökör és lófogatok számát külön válasszuk. A jobbágyok többségének egy ökre vagy lova volt csupán, kivételt képezett Bozány Gergely, Szenográdi Pál és Mátyás, ahol a két igaerőből 8-11 darabot tartottak. Juhtartással 5-7 család foglalkozott. A kenyérnek való gabona közül búzából termelték a legtöbbet.


Gárdonypuszta

A puszta neve azokban az oklevelekben (1327) fordul elő először, amelyekben Csitár község nevének első említése is történik. A források a puszta létezésénél többet nem árulnak el.

A budai szandzsák 1559. évi összeírásában Gárdony még faluként szerepel. Az itt lakó öt családfőt név szerint is felsorolják: Varga Tamás, Görény Máté, Bagol János, Kocsi Ambrús, Kovács Simon. A falu ekkor Hüszejn tímárbirtokához tartozott. Az öt jobbágy az alábbiakból adott tizedet földesurának: búza (30 kila), kétszeres (16 kila), must (40 pint), borsó (1 kila). Ezen felül sertés és kapuadót is fizettek.^[30]

6. sz. táblázat
Gárdony falu lakosainak adói 1546-1559
 

A falu lakói, 1546-ban jómódban éltek. Mindegyik család 180 kila gabonát és 4750 pint bort termelt. 1559-ben négy családfő költözött a faluba. A gabonatermelés a felére (92 kila), a bortermelés jelentéktelen mennyiségre (80 pint) csökkent. Szénából viszont minden család 20 szekérrel takaríthatott be, amely intenzív szarvasmarha tartásra utal. A későbbi összeírásokban Gárdony falut már mint lakatlan pusztát vették nyilvántartásba. Ez szerint a falu 1559-1570 között néptelenedett el.

A 17. századi forrásokban ismét csak nevének említésével találkozhatunk. Ekkor a Bossnyák uradalomhoz tartozott.