Berczeli A. Károly

(Szeged, 1904. júl. 7.–Bp., 1982. jan. 4.): költő, író, műfordító. A szegedi egyetemet végezte el, s ezután könyvtárosként, újságíróként, kiadói szerk.-ként dolgozott. 1934–1938 között a szegedi egyetem gyakornoka volt, és szerepet vállalt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában is. Bp.-re költözött, előbb a Nemzeti Múzeum Könyvtárában, 1942–1945 között a kultuszminisztériumban kulturális referensként, 1950-ig miniszteri titkárként dolgozott. 1954-ben A magyar nyelv értelmező szótárát szerk. Több drámáját bemutatták. Verseket, regényeket is írt, s minden műfajban fordított. Drámái: Isteni színjáték (1930); Útitársak (1932); Fiatalok, Tigrisek, A Lángész, Fegyencek (Szeged, 1933); Sámson és Delila (Szeged, 1935); Fekete Mária (1937); Uram, irgalmazz! (Szeged, 1938); Pünkösdi ének (1939–1940); Tíz év múlva (1941); A csodálatos pápaszem (1946); Merénylet, Könyvtári elégia (1967). Fordításai: Zapolska: Dulszka asszony erkölcse; Calderón: Huncut kísértet (1958); Tirso de Molina: A sevillai szédelgő és a kővendég (1960); Hugo: Torquemada (1962); Tirso de Molina: A zöldnadrágos lovag (1962); Moreto y Cabana: Közönyt közönnyel (1964).