Gróf László

(Abádszalók, 1891. júl. 6.–Nagyvárad, 1971. máj. 1.): színész, rendező, színházigazgató. 1913-ban végzett a SzAk-n, de pályáját már 1910-ben megkezdte Nagyváradon, a Szigligeti Színházban. Az I. világháború után átvette a színház igazgatását. Egy ideig a szatmárnémeti társ. tagja, a harmincas években bukaresti színházakban játszott (Alhambra), majd a Thália Színház színésze és rend.-je Kolozsvárt. 1946-ban a közgazdasági karon írta meg doktori disszertációját A színház gazdasági problémái c. Életének utolsó két és fél évtizedében visszaszerződött Nagyváradra, ahol egy időben a főrend.-i teendőket is ellátta. Operettszínészként tartja számon a közvélemény. Prózai szerepekben nyújtott alakításai is sikert arattak. Ötvenéves színészi jubileumán még mindig figyelemre méltó jellemformáló készséggel elevenítette meg Harpagont. Mind zenés, mind prózai rendezéseit helyzetteremtő erő és kifogástalan stílusérzék jellemezte. Érdemes művész. F.Sz. Rómeó, Hamlet (Sh.); Bolond (Sh.: Lear király); Christian, Guiche gróf (Rostand: Cyrano de Bergerac); Háry János (Kodály Z.); Főinkvizítor (Schiller: Don Carlos). F.R. Molière: Tartuffe; Beaumarchais: Figaro házassága; Gorkij: Éjjeli menedékhely; Lovinescu: Rombadőlt fellegvár.