Nagy Adorján

(Bp., 1888. nov. 24.–Bp., 1956. aug. 1.): színész, rendező. A SzAk elvégzése után 1910-ben Kolozsvárra szerződött, 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1925-től 31 éven át a SzAk tanára, 1930-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem lektora volt. 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere, tíz évvel később főrend.-je lett. 1949-ben nyugalomba vonult. 1955-ben fellépett A Magyar Néphadsereg Színházában. Széles skálájú karakterművész, aki az „ész színésze” volt. Az ember tragédiája minden férfiszerepét játszotta élete során. Filmezett is. Színházi tárgyú cikkei a Magyar Szemlében, a Színháztudományban, és a Színház- és Filmművészetben jelentek meg. 1956-ban érdemes művész kitüntetésben részesült. F.Sz. Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Dr. Relling (Ibsen: Vadkacsa); Tesman (Ibsen: Hedda Gabler); Claudius (Sh.: Hamlet); Antonio (Sh.: A velencei kalmár); Jago (Sh.: Othello). F.R. Hauptmann: És Pippa táncol; Csiky G.: A proletárok; D’Annunzio: Jorio leánya; Kodolányi J.: Vidéki történet. Könyvei: Az ember tragédiája és a színész (1936); A beszédtechnika vezérfonala (1947); Színpad és beszéd (1964). Fordítása: Dussane: Egy demokratikus színház. A Comédie Française (1948).

NAGY ADORJÁN –

NAGY ADORJÁN – Lord Stanley (Sh.: III. Richard)