| Tudományos iskolák a magyar erdészettudományban | TARTALOM | A legutóbbi évtized |
FEJEZETEK
Az erdészet, faipar és vadászat együttesen is olyan szerény részarányát jelenti a nemzetgazdaságnak Magyarországon, hogy a szaktudomány államilag szervezett fenntartása, fejlesztése a történelmi tapasztalat szerint mindig igényelte a hivatalos intézményeken kívüli társadalmi erőforrások közreműködését is.
A szaktudományt támogató és gyarapító társadalmi szervezetek közül elsőként az OEE-t említjük meg.
Az 1866-ban alapított és azóta mindmáig folyamatosan működő szervezet nemzetközi viszonylatban is egyike a legrégibb alapítású élő tudományos egyesületeknek a műszaki-gazdasági kategóriába tartozó hasonló szervezetek között. Az OEE már alakuló ülésén, első alapszabályzatában deklarálta, hogy célja: „… az erdőgazdaság minden ága és az erdészeti magyar irodalom előmozdítására közrehatni”.
Az OEE tudománypártoló és -fejlesztő tevékenysége a II. világháború utáni évtizedekben fejlődött magas fokra, amikor célirányosan kialakult az egyesület korszerű szervezete. Egyrészt az egyes szakterületekre specializálódott szakosztályok és központi szakbizottságok jöttek létre (pl. erdőművelési, erdőhasználati, erdőrendezési szakosztály stb.). Másrészt a nagyobb erdészeti centrumokra építve kialakult az egész országra kiterjedő területi hálózat. A szakosztályok elsősorban a szellemi műhelyek szerepét töltik be, a helyi csoportok pedig a közvetítő-ismeretterjesztő szerepet a tudomány és a termelő gyakorlat között. Mindkét szervezeti forma sok helyi tehetség felszínre jutásában is meghatározó szerepet játszott. Az OEE jelenleg 17 központi szakosztályt és 36 helyi csoportot működtet.
Az OEE által 1957-ben, illetve 1984-ben alapított, Bedő Albert és Kaán Károly akadémikusokról elnevezett emlékérmeket a szaktársadalom a legmagasabb szakmai elismerésként értékeli.
{IV-613.} Hasonlókat állapíthatunk meg az 1950-ben alapított Faipari Tudományos Egyesületről (FATE) is. A FATE a „Faipar Fejlesztéséért” kitüntetéssel honorálja az e téren kimagasló teljesítményt nyújtó személyeket.
Mintegy másfél évtized után közhasznú társaságból alakult közhasznú egyesületté 1998-ban az Alföldi Erdőkért Egyesület, amely a síkvidéki (nagy- és kisalföldi) erdőgazdálkodás fejlesztését tekinti legfőbb céljának. Évente megtartott tudományos konferenciáinak anyagát kötetbe foglalva adja közre.
Ugyancsak 1998-ban önállósította magát a Pro Silva Hungaria Egyesület, amely a hasonló elnevezésű Pro Silva mozgalom magyarországi tagozataként korábban már csaknem évtizedes munkálkodásra tekintett vissza. Az egyesület a természetközeli erdőgazdálkodás elterjesztését tűzte maga elé.
A vadgazdálkodás területéről az 1991-ben alapított Vadászati Kulturális Egyesületet emeljük ki, amelyben számos erdészeti szakember is tevékenykedik (vadászok, természetbarátok és környezetvédők mellett) a magyar vadászati kultúra és etika ápolásán. A szakterület fejlesztésében kimagasló személyek munkásságának erkölcsi elismerése céljára alapította és adományozza a „Hubertus Kereszt” kitüntetést.
Az említettek mellett még több olyan társadalmi szervezet működik, amelyek tevékenysége az erdészettudományt és a tudományos ismeretterjesztést érinti. (Például a szarvasi Magyarország Erdőiért Egyesület, a soproni Erdő- és Faipari Mérnökhallgatók Selmeczi Társasága, a Természetbúvár Egyesület stb.).
A tudományos ismeretterjesztésben komoly szerepet játszanak az 1980-as, 1990-es években létesített ún. erdei művelődési házak (pl. Visegrádon, Szolnokon, Debrecenben), valamint az 1990-es években örvendetesen elszaporodó erdei iskolák. Ezek terjesztésére és fejlesztésére irányul az OEE Erdészeti Erdei Iskolák Szakosztálya, a budapesti székhelyű Erdei Iskolák Társasága, illetve a Poly-Ver Bt. tevékenysége.
Nem lenne teljes az erdészettudomány társadalmi hátteréről alkotott képünk, ha nem tennénk említést azokról az alapítványokról, amelyek a szaktudományt anyagi eszközökkel támogatják.
Az „Ember az erdőért” Alapítvány dotált pályázatok kiírásával mozdítja elő a szaktudomány művelését. De erkölcsi elismeréssel, az alapítványéval azonos elnevezésű emlékéremmel is honorálja a kimagasló szakmai teljesítményeket (a Bedő-díjhoz hasonlóan általában életműveket). Tudományos tevékenységet támogat a Faipari Tudományos Alapítvány, s részben a FVM Vadgazdálkodási Alap is.
A soproni székhelyű Fakitermelési Munkakultúra Alapítvány elsődleges célja annak a munkatudományi tevékenységnek támogatása, amely tudományos módszerekkel vizsgálja a motorfűrészes fakitermelő szakmunkások teljesítményét befolyásoló tényezőket. Támogatja a Fakitermelők Nemzetközi Versenyén rendszeresen induló magyar válogatott felkészítését, majd értékeli az eredményeket.
| Tudományos iskolák a magyar erdészettudományban | TARTALOM | A legutóbbi évtized |