A vidéki agrár-felsőoktatási intézmények


FEJEZETEK

Az állattenyésztési szakemberképzés az 1961-ben alapított Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kezdődött meg Kaposváron. Az intézmény 1971-től Mezőgazdasági Főiskola. 1986-ban az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) kara lett. Fő feladata agrármérnökök, gazdasági agrármérnökök és állattenyésztő mérnökök képzése. Az oktatási feladatokon túl a kar oktatói és kutatói jelentős feladatokat vállaltak a környező üzemek állattenyésztésének fejlesztésében. Kiemelkedő tenyésztői tevékenységnek tekinthető a KAHYB hússertés hibrid. Előállítója Anker Alfonz (1925–1979) tudományos kutató volt. Több háziállatfaj – ló, juh, baromfi, postagalamb – tenyésztési, genetikai, populációgenetikai, hibridizációs vizsgálatával foglalkozott. 1977-ben jelent meg a Genetika a lótenyésztésben c. tankönyve.

{IV-708.} Guba Sándor (1927–1984) elsősorban tudományszervező pedagógus volt. 1961-ben megbízták a Kaposvári Felsőfokú Technikum megszervezésével. Kitűnő érzékkel válogatta meg munkatársait, vállalva az alkalmaztatásukkal sokszor együtt járó nehézségeket. Megadatott számára, hogy olyan iskolát teremtsen, ahol az oktatási épülettől a tanmenetig minden az ő elképzelése szerint születhetett. Arra is jutott energiája, hogy a főiskola kutatóbázisára támaszkodva kiépítse az együttműködést a termelő gazdaságokkal. Fontos szerepe volt a kutatási eredmények elterjesztésében, az önálló vállalatként működő KAHYB sertéstenyésztő és KSZKV szarvasmarha-tenyésztő termelési rendszerek, valamint a Kaposvári Állattenyésztési Kutatási-Fejlesztési Termelési Egyesület létrehozásában. A kiváló intézményszervező, oktató és tudós, szakterületének sokoldalú fejlesztése mellett kimagasló közéleti személyiség is volt. Főbb munkája: Szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve (1979).

Guba Sándor halálát követően a főiskola irányítását Horn Péter akadémikus vette át. Az élő állatok testösszetételének in vivo vizsgálata röntgen és mágneses rezonancia, tomográfia és spektroszkópia segítségével új kutatási távlatokat nyitott az állatnemesítésben. Munkássága főbb területei: haltenyésztési és halbiológiai kutatások (1955–1970); baromfitenyésztési kutatások (1967–1985); sertéstenyésztési kutatások (1980–1985); alkalmazott állatnemesítési kutatások baromfi, juh, sertés és gímszarvas fajokban (1985-től). Nemzetközi elismertséget szerzett. Kutatási eredményei a heterózishatás értelmezését és továbbfejlesztését, a genotípus x környezet kölcsönhatás jellegét, a hibrid-összehasonlító vizsgálatok módszereinek továbbfejlesztését, a nagy genetikai értékű magyar gímszarvas háziasítását és a gímszarvas ágazat létrehozását, a röntgen és mágneses rezonancia elvén alapuló tomográf élő állaton alkalmazását és a módszer szelekciós programokban való felhasználását tették lehetővé.

A keszthelyi Georgikonon már 1797-ben létrejött az Állattenyésztéstani Tanszék. A II. világháborút követően első vezetője Berke Péter (1899–1986) volt. Az a törekvés vezérelte, hogy korszerűsítse az oktatást. Bevezette a rendszeres állattenyésztési és takarmányozási laboratóriumi gyakorlatokat, szemléltető eszközökről gondoskodott. Kutatásaiban főleg a fejőstehenek takarmányozásával, a borjúneveléssel, a szálastakarmányok konzerválásával, gépi fejéssel és abrakos bikahizlalással foglalkozott.

Utóda Kovács József lett, aki újjászervezte a magyar nagy fehér hússertés törzstenyészetet. Létrehozott egy sertéstenyésztési kutatóállomást. Oktatói tevékenysége során az ismeretek megalapozását biztosító általános állattenyésztéstan előadásait, illetve a részletes állattenyésztéstan keretén belül a sertéstenyésztéstan előadásait tartja. Az általa irányított alapkutatási terület is a leglényegesebb gyakorlati problémák elméleti alapjainak feltárására irányul. A sertések növekedési és fejlődési dinamikája, a takarmány felvételbeli különbségek felmérése, a konstitúció, az életteljesítmény kapcsolatának elemzése. Fejlesztő munkája a takarmányozás, a vágóérték-javítás, a tartástechnológia, a környezetvédelem körére terjed ki.

A tanszék jelenlegi vezetője Szabó Ferenc professzor elsősorban húsmarha-tenyésztési kutatásai révén vált ismertté. 1988-ban szerkesztésében jelent meg a Húsmarha tenyésztés c. tankönyv.

A Keszhelyi Agrártudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszéke Vincze László vezetésével 10 éve önálló szervezeti egység. Kutatómunkájuk a baromfi energia, fehérje és aminósav anyagcseréjéhez kapcsolódik. Vizsgálataik szerint a nagyarányú műtrágya alkalmazásával romlik a takarmánynövények fehérjéjének biológiai értéke, ezért szintetikus aminósav-kiegészítést kell alkalmazni a {IV-709.} baromfitápok összeállítása során. Foglalkoztak a napkollektoros szénaszárítás továbbfejlesztésével.

A tejtermelés és a tejgazdaság művelésének fellegvára Mosonmagyaróvár.

Elsősorban Csiszár József (1901–1955) tette a hazai tejgazdasági kutatásokat európai hírűvé, aki 1926-tól a Magyaróvári Tejkísérleti Állomás munkatársa lett, 1940-től igazgatója. Közvetlen elődei Gratz Ottó okleveles gazda, állatorvos (1879–1956) és Vas Károly (1884–1948) voltak. Vas Károllyal 1936–1937-ben közösen dolgozták ki a vajkultúra aromatermelésének meghatározását, amelyet Vas–Csiszár-féle aromareakcióként tartanak számon.

Csiszár József a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának megszilárdítására törekedett. Ezt és a szakmai továbbképzést szolgálta az 1941-ben általa megindított Tejgazdaság c. lap, mely egyben a szakma első tudományos és népszerűsítő szaklapja hazánkban. Ennek beköszöntőjében Csiszár leszögezte: „A Tejgazdaság célja, hogy a tejgazdasági tudományt és gyakorlatot elválasztó falat minél tökéletesebben lerombolja, a laboratóriumban a mikroszkóp vagy a lombikjai fölé hajló kutatót és az üzemben a fölözőgép, a pasztőr, a köpülő, a sajtkád mellett dolgozó szakembert egymáshoz közelebb hozza”. 1953-ban az Agrártudományi Egyetem meghívta előadónak a tejgazdaságtan speciális kollégiumára. Egyetemi tanárrá kinevezését nem érte meg, néhány héttel korábban, 1955. október 13-án hunyt el. Könyvei közül a mindmáig kéziratban levő mintegy ezeroldalas Vajipari kézikönyve a legfontosabb. Az óvári sajt készítése címmel is megjelent könyve (1940). Kísérletezett új típusú exportsajt készítésével. Ez a jellegzetesen magyar keménysajtféleség a Pannónia nevet kapta és fontos exportcikk lett. Az ömlesztett sajt mikroflórája és ezzel összefüggő bakteriológiai kérdések c. művében elsőként írta le a sajtömlesztés során végbemenő bakteriológiai folyamatokat és arra az eredményre jutott, hogy az ömlesztett sajt pasztőrözött terméknek minősíthető. Fontos témája volt még a sajtérlelés. A sajtokat – az eddigi szokásos érlelési módoktól eltérően – paraffinolajban érlelte. A trappista sajtok paraffinban tárolása a súlyveszteséget csökkentette és javította a minőséget is. Nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy tejiparunkat tudományos alapon korszerűsítsék. Ehhez széles körű ismeretei voltak a tejtermelés, higiénia, a tejgazdasági építészet, gépészet és üzemtan területén. Fáradhatatlanul tanult, dolgozott, kísérletezett.

Csiszár Vilmos (1907–1972), aki 1943-tól Debrecenben a Mezőgazdasági Akadémia Állattenyésztési Tanszékén Csukás Zoltán professzor mellett tanársegéd, tejgazdaságtant és takarmányozástant adott elő. 1949-ben került a budapesti Állatorvostudományi Egyetemre. Itt megszervezte az Élelmiszer-higiéniai Tanszéket. 1950-től egyetemi tanárként tevékenykedett. E beosztásban a húshigiéne tárgyköröket állatorvosi élelmiszer-higiénia keretében kellett egyesítenie és kialakítania az állatorvosi élelmiszer-higiéniai ellenőrző szolgálat ismeretanyagának egységes szemléletét. Több mint két évtizedes egyetemi működése mellett országszerte ellátta az élelmiszer-higiéniai szakértői feladatokat. Három egyetemi tankönyvet, három szakkönyvet és mintegy 150 szakközleményt jelentetett meg.

1926-ban megindította a tejgazdasági és tejipari szakmérnökképzést. Csiszár Vilmost először mint ragyogó képességű pedagógust, a tej- és élelmiszer-higiénia professzorát kell méltatni. 1950-ben jegyzete jelent meg a tejhigiéne témaköréből, s ezt követte könyve a húsvizsgálat és húshigiéne témájáról, a gépi fejésről, a nagyüzemi tejkezelésről és számos tanulmány a tejgazdaság-történeti kutatásairól. Főbb munkái: Élelmiszerhigiéne 1. Tejhigiéne (1950); A vágóhídi higiéne kérdései (1952); Tejtermelési higiéne (1954); Tejipari higiéne (1956); Húsvizsgálat és húshigiéne {IV-710.} (1964); Fejés, gépi fejés (1960, Katona Ferenccel).

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia, majd egyetemi kar Állattenyésztéstani Tanszékén Szajkó László (1922–1996) tanszékvezetői és oktatói munkássága mellett elsősorban fejéstechnikai és fejhetőségi vizsgálatokat végzett. Az általa szerkesztett „Uberograf I–II” műszer lehetővé tette a tejelő tehenek tejleadásának tőgynegyedenkénti mérését, amely a maga idejében a fejhetőségre irányuló tenyészkiválasztás fontos feltétele volt. A tanszék mai vezetője Ivancsics János az ivarorientált sperma ülepítéses előállításával és fejéstechnikai kutatásokkal foglalkozik.

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság-tudományi Kar Takarmányozástani Tanszékét alakulása óta Schmidt János professzor vezeti, aki tudományterületének nemzetközileg elismert, iskolaalapító egyénisége. Kutatómunkája a kérődzők energia-, fehérje- és aminosav-ellátásának, a takarmányok konzerválásának, valamint a melléktermékek takarmányozási célú hasznosításának kérdéseire irányult. Hazánkban elsőként foglalkozott a bendőben csak kismértékben lebomló zsír-, fehérje- és aminosav-készítmények takarmányozási szerepével és ilyen készítmények kifejlesztésével. Nevéhez fűződik az első bypass fehérje- és bypass zsírkészítmény kifejlesztése is. Egyik vezetője volt annak a kutatócsoportnak, amely javaslatot dolgozott ki új, korszerű nettóenergia-rendszer bevezetésére a szarvasmarha-takarmányozásban. Vezetésével dolgozták ki az EU-konform fehérjeértékelést. Főbb munkái: Takarmányozástan (1988, Kakuk T.-ral); Gazdasági állataink takarmányozása (1995).

A Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztés és Takarmányozástani Tanszékén hosszabb-rövidebb ideig számos kiemelkedő oktató tevékenykedett. Az egyetem jogelődjét a Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát 1867-ben alapították a Debrecenhez tartozó Pallag-pusztán, amely kezdetben a keszthelyi és óvári akadémiákkal együtt 3 éves, majd 1942-től 4 éves gazdasági akadémiaként, majd 1962-től agrártudományi főiskolaként, azt követően 1968-tól agráregyetemként működött.

Az intézményben rövidebb időt eltöltő oktatók közül Tormay Béla rendes tanárként (1869–1873), Baintner Károly gyakornokként (1927–1928), Csukás Zoltán rendes tanárként (1934–1944), Csiszár Vilmos főiskolai rendkívüli tanárként (1942–1949), Anghy Csaba egyetemi tanárként (1946–1949), Csire Lajos tanársegédként (1946–1949) és Hankó Béla állattenyésztő-történetíróként (1947) dolgozott.

Kiss István (1921–1988) professzor 1970-ben került Debrecenbe. Keltetés c. könyve (1977) alapműnek számított a szakterületen.

Harold István professzor az állattenyésztés minden területén otthonos volt, de főleg a takarmányozástannak szentelte munkásságát. Több generáció használta Takarmányozás (1977) c. tankönyvét.

Veress László professzor a magyar állattenyésztés kiemelkedő alakja. Sikeres gyakorlati szakember, eredményes kutató, nemzetközileg ismert juhtenyésztő tudós. Az Ausztráliából származó booroola merinó juhfajta felhasználásával létrehozott ún. szapora merinó államilag elismert juhfajta nemesítője.

A tanszék munkatársai ezenkívül lúdkutatással, néhány őshonos fajta (hortobágyi racka juh, mangalica sertés, magyar szürke szarvasmarha, hucul ló, fodros tollú magyar lúd, bronzpulyka, gidrán ló) fajtafenntartó munkáját is végzik.

Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskola

1961-ben az elsők között alakult meg az Állattenyésztéstani Tanszék. A képzésben (állattenyésztési üzemmérnök, állategészségügyi üzemmérnök, mezőgazdasági mérnök) mindig nagy hangsúlyt kaptak a {IV-711.} tanszék tárgyai. A múlt oktatási tapasztalataira támaszkodva jelenleg a tanszéken oktatott tantárgyak az állattenyésztés teljes témakörét átfogják. Tovább folyik a kendermagos magyar tyúk szelekciós és tenyésztői munkája a génmegőrzés érdekében. Úttörő munkát végeznek a kiváló húsformát mutató vágóbárány előállítását célzó fajtakeresztezésben.

A tanszék munkáját Mucsi Imre egyetemi tanár irányította 1998-ig. Tudományos kutatói tevékenységében a juhok, szarvasmarhák és lovak szaporodási kérdéseivel foglalkozik. Igazgatói működése idején az intézmény az állattenyésztő mérnök-képzés tiszántúli regionális központjává vált.

GATE Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Kara

Az állattenyésztés-oktatás gyökerei a főiskolán 1976-ig nyúlnak vissza, amikor Muszely János főiskolai tanár irányításával létrejött a Mezőgazdasági Technológiai Tanszéken belül az Állattenyésztéstani tanszéki csoport. Az oktatási feladatot ekkor az üzemszervező agrármérnökök állattenyésztési technológiai képzése alkotta. A szükséges tárgyi feltételek létrehozásával párhuzamosan megjelent Muszely János szerkesztésében az állattenyésztés teljes vertikumát felölelő többkötetes Állattenyésztési technológia és termékfeldolgozás c. jegyzet, amely számos kiadást ért meg.

A mezőgazdasági képzés létrehozásával egyidejűleg 1990-ben alapították az Állattenyésztéstani Tanszéket. Jelenlegi vezetője Gere Tibor, akit széles körű állatgenetikai, etológiai és molekuláris genetikai kutatási eredményeinek elismeréséül több külföldi tudományos akadémia választott tagjává. Az intézményben viszonylag rövid idő alatt sikerült megteremteni és továbbfejleszteni a főhivatású állattenyésztő-képzés személyi, tárgyi és technikai feltételeit. Az állattenyésztő-képzés a következő szakokon folyik nappali, levelező és távoktatási formában: állattenyésztő, állattenyésztő-menedzser, vadgazdálkodás, kisállattenyésztés, eb- és hobbiállat-tenyésztés. A tanszék által oktatott tárgyakból könyvek, jegyzetek és „scriptumok” készültek: Gere Tibor: Állattenyésztéstan (1992, főiskolai jegyzet); Gere T.: Állattenyésztés-alapismeretek (1996); Gere T.–Soós P.–Szász F.: A szarvasmarha mesterséges termékenyítése (1998); Szabóné Willin E. (szerk.): Kutyatenyésztés I–II. (1997, főiskolai jegyzet); Abayné Hamar E.–Gere T.: Az állati termékek minőségbiztosítása (1998); Gere T.: Gazdasági állatok viselkedése (Etológia) (1999). A tanszék munkájában számos elismert szakember vesz részt (Holdas Sándor: nyúl- és prémesállat-tenyésztés; Nagy Emil: vadászat-vadgazdálkodás; Szász Ferenc: szaporodásbiológia; Kőházi István: állategészségtan; Molnár József: tejgazdaságtan; Gippert Tibor: baromfitakarmányozás; Persányi Miklós: egzotikus állatok tenyésztése; Sinkovits György: vadászati jog; Tóth Sándor: állatgenetika).

Az intézményhez tartozó Mátra-Tan tanüzemben magyar félvér fajtára alapozott lovardát hoztak létre. A Herczeg Béla irányításával létrehozott német húsmerinó juh törzstenyészet az észak-magyarországi régió juhállományának húsirányú nemesítését szolgálja. A régió húsmarha ágazatának fejlesztése érdekében megkezdődött a piemonti húsmarha fajta kipróbálása keresztezésben és fajtatiszta törzsállomány létrehozása. A tanszéken folyó fontosabb kutatási témák: állat- és környezetvédelem, lúd növekedési sajátosságainak vizsgálata, juh ágazatok fejlesztése, munkaszervezési formák racionalizálása, olajiszap takarmányozási célú hasznosítása, a tehéntej szomatikus sejtszámát befolyásoló genetikai és környezeti tényezők vizsgálata, szarvasmarha etológiai kutatások, szelekciós indexek fejlesztése tejelő típusú populációk értékmérő tulajdonságainak növelése céljából.