A változatlanság évtizede (az 1970-es évek)

Az MSZMP Központi Bizottsága 1968-ban hozott határozata a honvédelmi politika fő célkitűzéseként olyan korszerű haderő létrehozását határozta meg, mely agresszió esetén hatékonyan tud harcolni a támadó ellenség ellen. E cél érdekében a harmadik ötéves terv időszakában elkészült a néphadsereg távlati fejlesztési terve, amely 1971–1980 közötti időszakra foglalta össze a hadseregfejlesztés célkitűzéseit és feladatait, egyes kérdésekben pedig előremutatott az 1980 utáni évekre is. A később jóváhagyott távlati fejlesztési koncepció szerint a néphadsereg fejlesztésének alapvető célja az 1970-es évekre az volt, hogy harckészültsége, harci lehetőségeinek fejlődése tartson lépést a potenciális ellenség támadó képességének növekedésével, a többi szocialista ország hadseregeinek színvonalának fejlődésével és biztosítsa, hogy a honi légvédelmi csapatok azonnal, a szárazföldi erők pedig rövid időn belül képesek legyenek eredményesen harcba lépni.

A koncepció a fejlesztés extenzív módszerei helyett az intenzív módszerek alkalmazását írta elő, kiemelve a tervszerű, arányos, kiegyensúlyozott, minőségi fejlesztés követelményeinek betartását.

A távlati fejlesztési koncepció nem utalt haderőnemi prioritásokra, de a technikai beszerzések arra vallanak, hogy 1971 és 1975 között inkább a szárazföldi {I-433.} csapatok, míg az 1970-es évek második felében – ha nem is nagy túlsúllyal –, de a honi légvédelmi csapatok fejlesztése kapott elsőbbséget.

Ez a szárazföldi csapatoknál a hadműveleti-harcászati és a harcászati rakéták, továbbá egyes tüzéreszközök újakkal való lecserélésében, valamint a lövészcsapatok páncélozott szállító járművekkel és korszerűbb harckocsikkal való ellátásában, a honi légvédelmi csapatoknál pedig az egynemű rakétákból álló légvédelmi rendszer több típusból álló rakétarendszerrel történő felváltásában és korszerűbb repülőgépek rendszerbe állításában jutott kifejezésre.

1969-ben az MSZMP tudománypolitikai irányelveinek közzétételét követően megalakult a felső katonai vezetés tevékenységét segíteni hivatott Hadtudományi Intézet. Az intézet létrehozása javította a néphadseregben folyó tudományos kutatások irányításbeli és személyi feltételeit, a fejlesztésre vonatkozó döntések megalapozását.

A Honvédelmi Minisztérium 1972–1973-as átalakításával el akarták érni, hogy a korszerű vezetési eszközök alkalmazásával a HM hatékonyabban tudja vezetni a technikailag jól felszerelt csapatokat és leválasztódjanak HM-ről azok a tennivalók, amelyek alsóbb szintén, illetve HM-en kívül is megoldhatók.

A HM struktúrája felülvizsgálatának másik okát a közép- – hadműveleti – szintű parancsnokságok további kiépítése képezte. 1972. január 1-jén a hátországvédelem egységes rendszerének irányítására megalakult a Hátországvédelmi Parancsnokság. Lényeges változást jelentett továbbá, hogy 1973 januárjában megszűnt az eddig minisztérium feladatokat ellátó Országos Légvédelmi Parancsnokság és megalakult az 1. Honi Légvédelmi Hadseregparancsnokság. A csapatrepülő erők vezetésére megalakult a Csapatrepülő Parancsnokság. A fentiek alapján került sor 1973-ban a Honvédelmi Minisztérium átszervezésére.

Az 1970-es évek elején a felső katonai vezetés tennivalói jelentősen bővültek az Egyesített Fegyveres Erők közös katonai rendezvényeivel: a miniszteri bizottsági ülésekkel, a katonai tanácsülésekkel, a katonai technikai tudományos tanácsülésekkel, a különböző szintű konzultációkkal és a szövetséges csapatokkal végrehajtott közös gyakorlatokkal. Ez utóbbiak közül kiemelkednek a különböző időszakokban megismétlődő „Fegyverbarátság”, „Szajuz”, „Pajzs”, „Gránit” fedőnevű gyakorlatok, amelyek előkészítése, levezetése és végrehajtása minden vezetési szintet érintett. A korábbinál nagyobb figyelmet kaptak ettől kezdve a Magyarország területén állomásozó Déli Hadseregcsoporttal közösen végrehajtott hadosztály- és seregtestgyakorlatok is. A nemzeti keretek között végrehajtásra kerülő gyakorlatokon az új harci technikai eszközök alkalmazásának és a repülőcsapatokkal való együttműködés elvi és gyakorlati kérdései kerültek előtérbe.

Kádár János és Czinege Lajos a „Vértes 73” gyakorlaton

Kádár János és Czinege Lajos a „Vértes 73” gyakorlaton

1973 elején a Honvédelmi Minisztérium felállította a vietnami béke megteremtését előmozdító Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozatát, amely a Külügyminisztérium megfelelő szerveivel szoros együttműködésben megkezdte a feladatok végrehajtását.

Az 1970-as évekbe végbement jelentős változások ellenére a Honvédelmi Minisztérium hivatalos létszáma 2000 fő alatt maradt.

A honi légvédelmi csapatoknál és a szárazföldi csapatoknál végrehajtott technikai fejlesztés létszámkihatásait a szervezeti felülvizsgálat és a racionalizálás, valamint a felduzzadt szervek csökkentése sem tudta ellensúlyozni.

{I-434.} Újabb létszámot kellett kérni a kormánytól és a tartalékosoknak a korábbiaknál szélesebb körű igénybevételére is sor került.

Az 1970-es évek végére azonban láthatóvá vált, hogy ezek az intézkedések csak átmenetileg javították a helyzetet, de nem jártak számottevő eredménnyel. Az alapproblémát – a szervezetek számának folytonos növekedését – az intenzív minőségi fejlesztés időszakában sem sikerült megoldani. A szervezetek számának a növekedése és a fejlesztési létszámkorlát mellett egyre nagyobb mértékben „keretesítés” vált szükségessé, aminek következtében az egyes szervezetek létszáma folyamatosan csökkent. Mind nehezebbé vált a szabályzat szerinti béketevékenység folytatása, a kiképzési feladatok végrehajtása, a harckészültség előírt szintjének és a mozgósítási feladatok naprakészségének a biztosítása.