65. A VITÉZI ÉS HAZAFIAS KÖLTÉSZET


FEJEZETEK

Az ország politikai és háborús eseményeivel kapcsolatos költészet a 16. század utolsó évtizedében, az ún. tizenötéves háború hatásaként erősen fellendült, és egyúttal műfajilag is differenciálódott. Tinódinak és társainak históriás énekköltése még összetett funkciót töltött be: egyként feladata volt a közönség tájékoztatása, a harcoló vitézek buzdítása és figyelmeztetés az ország súlyos helyzetére. A század végére e feladatok mindegyikét már külön énekműfajok töltik be, kivéve a tájékoztatásét, mivel az írásbeliség kiterjedése, a jelentések, levelezés stb. megszaporodása következtében erre – énekszó közvetítésével – már nem volt igény. A tudósító jellegű históriás ének ezért nem kelt új életre az új háború viszonyai között, hanem fokozatosan átalakult az eseményeket célzatosan beállító politikai propaganda verssé. Ennek első termékei ugyan az 1590-es évekből valók, a politikai költészet igazi kifejlődése azonban már a századforduló utáni időre esik, s ezért az efféle énektípusokkal a következő periódus tárgyalása során foglalkozunk. Az önállósult vitézi buzdítóvers és az ország sanyarú sorsán panaszkodó ének műfaja viszont ebben az évtizedben éli virágzását, ezekről az alábbiakban számolunk be.