{116.} 18. A MAGYAR NYELVŰ VALLÁSOS IRODALOM KEZDETEI


FEJEZETEK

A begináknak, illetve a ferences és domonkos apácáknak, később pedig a huszita eretnekeknek a magyar nyelvű vallásos szövegek iránt megnyilatkozó igénye széles körű fordításirodalmat teremtett. A laikus vallásos összejöveteleken és a huszita istentiszteleteken fontos szerep jutott az anyanyelvű éneknek; a beginák és apácák nem nélkülözhették a számukra érthető, kegyes olvasmányokat (legendákat, elmélkedéseket, imádságokat, prédikációkat stb.) a latinul nem tudó apácákkal a mise, illetve a zsolozsma egyes szövegeit is csak magyar nyelven lehetett megismertetni, a husziták pedig a szertartási szövegeket az istentiszteleteken is anyanyelven tolmácsolták. Sőt, a 14. században már e mozgalmaktól függetlenül is igényeltek egyesek, elsősorban előkelő világi hölgyek, vallásos olvasmányokat; Rimay János – ha hihetünk neki – a 17. század elején még látta Mária királynő magyar imádságos könyvét. Ebből az egykor gazdag magyar vallásos irodalomból alig néhány munka maradt fenn mutatóba. Valószínű azonban, hogy a késő-középkori kódexek ismert szövegeinek egy része is ebből a periódusból származik.