35. A NEMESI ÉS PROTESTÁNS PUBLICISZTIKA

FEJEZETEK

A protestáns színezetű nemesi nacionalizmus legpregnánsabb termékei a 17. század második felének publicisztikai alkotásai. A történeti körülményeknek s az egyes írásművek időszerű céljának megfelelően hol a lírai hangú panasz, hol a hazafias-vallásos buzdítás, hol pedig a bizonyító-közjogi érvelés jut bennük túlsúlyra, de gyakran mindhárom elem keveredik bennük. A Habsburg-ellenes protestáns-rendi publicisztika előzményeit a 17. század elején kereshetjük: Magyari István könyvében, a Szenci Molnár által buzgón terjesztett latin Bocskay-apológiában s Alvinci Péter Querela Hungariae jában. Míg a függetlenségi törekvések ideológiájának e korai megfogalmazói szinte kizárólag prédikátorok voltak, a század második felében a legfontosabb röpiratok szerzői már a nemesség soraiból kerülnek ki. Ez a körülmény magával hozta emezek erősebben közjogi jellegét, a latin szavakkal gyakran élő kifejezésmódot, valamint a barokkos retorika nagyfokú érvényesülését. A prédikátorok publicisztikai tevékenysége ebben az időben elsősorban a hazafias fohászok írására, valamint a protestánsok szenvedéseinek a nagyvilág előtt való feltárására szorítkozott.