38. FAZEKAS MIHÁLY (1766–1828)


FEJEZETEK

Földi másik nagy tanítványa, lelki rokona, életművének folytatója, eszméi diadalra vivője Fazekas Mihály.

Születésének pontos dátuma ismeretlen; 1766. január 6-án keresztelték meg Debrecenben. Apja gyógykovács: állatorvos és lópatkoló egy személyben, városi esküdt. Fazekas Mihály Debrecennek ugyanabból a félig kézműves, félig értelmiségi polgár-rétegéből származott, mint Csokonai. A Kollégiumban tanult, de az akadémiai tagozatot nem végezte el: felcsapott katonának. 1782-től 1796-ig szolgált az I. lovasezredben, az úgynevezett császárhuszároknál. Évekig állomásozott Galíciában, végigküzdötte a moldvai osztrák–orosz–török háborut (1788–1790), a foksányi csatában kitüntette magát s megsebesült. Ebben az időben jelentek meg első versei. 1793-tól kezdve résztvett a francia forradalmi háborúkban, megjárta Belgiumot, a Rajna-vidéket, Észak-Franciaországot, főhadnagyságig vitte, de a vérontástól megundorodva 1796-ban lemondott tiszti rangjáról és hazatért szülővárosába. {247.} Agglegény maradt; gazdálkodott, kertjét művelte, botanizált. Csokonai hazatérése után meleg barátság fejlődött ki köztük. Írói termékenysége ekkor állt tetőpontján. Csokonai halála után vers-termése megcsappant, mindinkább a növénytannak, a természettudományok hazai népszerűsítésének szentelte magát. Mint a Kollégium pénztárosa és a város perceptora, esküdtje, polgár-őrségének tisztje Debrecen gazdasági és kulturális fejlesztése érdekében dolgozott, gyakorlati reformokért küzdött. 1828-ban halt meg. Vele is a tüdőbaj végzett, mint Földivel, Csokonaival.