Emigrációban

Regényeken kívül írt Jósika elbeszéléseket, sőt színműveket is (például Gaal Józseffel együtt az Ecsedi tündért). A szabadságharc bukása kettétörte pályáját. Bár száműzetése alatt is számos regény került ki gyorsan dolgozó kezéből, s egy ideig versenyezni tudott az egyre népszerűbb Jókaival, alkotó szelleme megsínylette a hazai környezet és aktualitások serkentő hatásának hiányát, s könnyed íráskészsége felületes, rutinos megoldásokra csábította. Külföldi tartózkodása első éveiben megpróbálkozott a német nyelvű regényírással és németül adta ki a magyar szabadságharccal foglalkozó memoár-jellegű munkáját is (Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes, 1861). A szabadságharc témáját egy terjedelmes regényben is megírta (Egy magyar család a forradalom alatt, 1852). Műveit 1860-ig a névtelenül megjelent Eszther című regénye (1853) után "Eszther szerzője" álnévvel jelentette meg. E hanyatló korszakának érdekesebb munkái A nagyszebeni királybíró (1853), a Pygmaleon című lélektani regény (1856), A magyar kényurak (1864) Csák Máté koráról, és az Apafi korában Erdélyben játszódó Sziklarózsa (1864). Mindezeknél jelentősebb Második Rákóczi Ferenc című történelmi regénye, melyet még a szabadságharc előtt kezdett el, de csak 1861-ben fejezhette be. Kidolgozásán, művének megfogalmazásán érezni az 1848-as szabadságharc és forradalom élményeinek hatását; a mű az elnyomás elleni tiltakozás szellemét sugározza, és a nemesi liberalizmus, a reformhazafiság gondolatvilágának egyik legvonzóbb terméke. Korábbi regényeitől eltérően, a történelmi hőst a mű középpontjába állítja, anélkül, hogy a cselekmény fonalát az egyéni élet, a személyes sors romantikusan túlzó és idealizáló kalandossága felé sodorná. Persze, a regény fordulatai, cselekményszövése itt is az Abafi és A csehek Magyarországban megfelelő jeleneteire emlékeztetnek, de nagyobb szerep jut mind a történelmi hősnek, mind a valóságos történelmi problematikának. A regény felépítésére az a jellemző, hogy az események menete állandóan gyorsul, s ennek az ütemnek megfelelően szorulnak ki a fiktív elemek, hogy helyüket a krónikaszerűen megfogalmazott történelmi jeleneteknek adják át. Rákóczi szabadságharcának történelmi rugóit, a mérkőző erőket Jósika nem tudja egybefogni; a regény epizódokra szakadozik. Az első rész egységesebb, íróilag gondosabban megformált. Az emigrációban radikálissá vált Jósika II. Rákóczi Ferenc koráról szólva a maga korszakának nemzeti függetlenségéért emelte fel szavát, s nyilván 1848 tanulságainak megértéséből fakad, hogy Jósika ebben a regényben a nemzetiségek közös szabadságharcára utal.

Írói pályája kialakulását, küzdelmeit akarta megörökíteni Emlékiratában (1865), de csak töredék lett belőle, mely a harmincas évekig mondja el élete eseményeit. Irodalmi nézeteiről a Regény és regényítészet című vitairatában (1858) szólt, gazdag regényírói tapasztalattal, de a sértődöttség hangján {509.} (Gyulai Pál kritikája miatt). Irodalomtörténeti helyét Gyulai jelölte ki: "Ha inkább külsőségekben rajzolta is a múltat, mint belső lényegében, vele kezdődik regényirodalmunkban a történeti felfogás s valódibb korrajz ... Jósika mintegy kiegészítette azt a hatást, melyet Vörösmarty előidézett."