A szenvelgés költészete

A szentimentális lírai modor konzervatív felfogással párosul Császár Ferenc (1807–1858) költészetében. Császár Zalaegerszegen született, vagyontalan nemesi származású kézműves családból. Tizenöt éves korában a pannonhalmi bencés rendbe lépett, ahol Guzmics Izidor papköltő támogatta az irodalmi hajlamú jelöltet. Felszentelés előtt azonban otthagyta a papi pályát, jogot végzett, s 1830-tól Fiuméban, a váltójogi hatóságnál teljesített szolgálatot, majd 1840-ben a pesti váltótörvényszékhez helyezték át. Aulikus meggyőződése következtében gyorsan haladt előre: hétszemélynök lett, a Kisfaludy Társaság helyettes elnöke, a reakciós Gyülde választmányi tagja. 1831-ben adta ki Szonettkoszorúját, majd 1841-ben Költemények című kötetét. Ezt Esti dalok (1847) és Őszi lombok (1857) című verseskönyvei követték. Döbrentei Gábor kéziratban maradt Dante-fordítása után is úttörő jelentőségűek Dante-fordításai (a teljes Új élet és az Isteni színjáték néhány részlete).

Esztétikai felfogását legjobban az Irodalmi Őr 1845. évfolyamában Petőfi verseiről közölt bírálata jellemzi. "Póriasság"-gal, "szilaj betyárság"-gal vádolta Petőfit. Császár Ferenc költészete valóban ellentéte Petőfi "póriasságának". Csupa búsongás, réveteg merengés, méla epedés – eredeti érzések nélkül. Császár Ferenc szenveleg, érzeleg, lélektelen, gépies formajátékot űz, sablonokat variál. Mesterkéltség, arisztokratikus presziőzködés jellemzi költészetét. Semmitmondó verseit Nagy Ignác így gúnyolta ki: "Ha csillagok, holdvilág, csalogány, pásztortűz, fenyéres partok, zúgó vízimalom, erdősátrak stb. nem volnának, a hétszemélynök egyetlen verset sem volna képes alkotni." Bármennyire elítélte is Császár Petőfi költészetét, az Esti dalok írásakor maga is hatása alá került: a Felhők modorát próbálta összeolvasztani Bajza érzelmes lírai stílusával. Császár Ferenc költészetét találóan jellemezte a Petőfit védelmező Dobrossi István: "Betegesen érzelgős, üres, elkoptatott szavakkal nyögdécselő, halvérű szaloni poéta ... Császár és hasonmásai verseiben ritkán lehet valami egészen új, meglepő, eredeti főeszmét, fordulatot találni ... Cs. és hasonmásainak versei kívül cifrák, csinosak, belül üresek ... Cs. és társainak versein sokszor feltűnik az erőltetett idegen gondolat, érzelem ... Cs. és hasonmásainak versei leginkább homályos, érthetetlen szóvirágokból fűzvék össze."

Császár "hasonmásai" közé tartoztak a papköltő Sujánszky Antal (1815–1906) és korai verseikben (a túlzó népieskedés későbbi képviselői) Szelestey László (1821–1875) és Lisznyai Kálmán (1823–1863), továbbá a Hiador költői néven ismert Jámbor Pál (1821–1897), akit a konzervatív, arisztokratikus ízlés, a Honderü köre, Petőfivel, "a csárdák fiával" szemben mint "a hon első dalnokát" próbált kijátszani. Jámbor Pál Pakson született, iparos családból. Papi szemináriumot végzett Kalocsán. 1843-ban tűnt fel verseivel a Regélőben. Költeményeiben az érzelmes sablonok olykor vörösmartyas hanghatásokkal keverednek (Emléklapok egy főrangú hölgyhez, 1846), ez azonban csak gyenge költői utánérzés, s nem a tehetség befogadó-képességének a jele. Verseit az Életképek kritikusa "a legficamodottabb eszmék, ... érdektelen rímfaragások, fényes és mégis mit sem mondó szavakba dugott gondolat-{723.}töredékek habarékának" mondotta, Petrichevich Horváth Lázár azonban nagy költőnek kiáltotta ki a Honderüben. Hiador maga nem vett részt a Petőfi és a Honderü közt folyó harcban, s noha kevés tehetséggel és elavult modorban, megpróbált korszerű eszméket, haladó gondolatokat (írek nyomora, amerikai négerek szomorú sorsa) kifejezni verseiben. A Felhők az ő költészetére is hatott. Szerelmi líráját, melyet a főrangú hölgynek ajánlott, a reménytelen epedés, hideg közhelyek, dagályos sablonok jellemzik. A forradalom alatt Hiador politikai és hazafias versekkel lépett fel (Hangok az emberiséghez, Őrült tárczája, Szabadságdalok a hadseregnek), de öblös szónokiassága éppoly szertelenül túlzó, mint régebbi kesergése. Az Őrült tárczája költői elbeszélés: romantikus rémhistória a velencei dózse-apa ellen lázadó szabadsághős fiúról, aki vélt megcsalatottsága miatt megöli ártatlan feleségét. Szabadságdalaiban Hiador elszánt küzdelemre biztat, megénekli a magyar történelem szabadsághőseit, Rákóczit, Lovassy Lászlót; Kossuthot "új Washington"-nak, az egész világ felszabadítójának nevezi. Világos után Hiador bujdosott, majd emigrált, s 1852-től hosszú évekig Párizsban élt. Barátságot kötött Béranger-val, franciául kezdett verseket s regényt írni. Franciaországi élményeiről Párizsi emlékek (1861) című könyvében számolt be. Ez évben már a szabadkai gimnázium igazgatója volt; kilépett a papi rendből s a református vallásra tért át. Ekkori költészetét teljes visszhangtalanság fogadta, Gyulai pedig megsemmisítő kritikában részesítette.