Balla István versei

BALLA ISTVÁN

A jóság dalai

Hálóingek suhannak szitár-fenyvesek fölött,
s ujjaikból áramlik fülünkbe a dal.
Kényelem-fekhelyből kelteget, mint visító kölök,
ha bokán rúgták, vagy szeme borzalmakat fal.

A szánk is meddő, elfáradt,
az igaz szó fogaink közt erjed.
Tárulj fel kapu, s ha a nyomor rád rak
ősi bilincseket: kiáltozz és fetrengj!

Vörösben izzik XX. századunk,
ívtelen ajkunk lezárja a pénz.
S ha netán a szűzi hóval egybeolvadunk,
gyermek-lelkünk csákánnyal verjük szét.

A holt idő pöfékelő vonatain
dübörög velünk a semmittevés.
De mindenkiben ott a jóság dalain
a szeretetben tündöklő ébredés.

Barátom, fedezd fel magadban
ezt a meleg, fénylő sugarat!
S ne feledd! Nem az agyadban
létezel. A lélek énekel csak igazat.

BALLA ISTVÁN

Találós kérdés

Kicsiny házam falát nyalja az árnyék.
Letisztul talán.
Ablakomon bebámul a szél.
Szemében hiány.
Mint házában a csiga puhány testét,
így vészelem át én is az estét.

Ajtóm szakálla csigolyát rejteget.
Nyikorog, ha köszön.
Üres szekrényem remegő hasán
kiszakadt a közöny.
A tükör, mi szobámat magába zárja,
Valódi világ valódi mása.

A félhomály halkuló lámpámnak
újszülött gyermeke. Vigyáz rám.
Ölében aludhat az őrült remete.
Álmomban mindig mellém áll valaki,
de soha, soha nem mondja, ki.

BALLA ISTVÁN

Nemespenész

Minden fában ott vagyok
de megölnek a csillagok
a harmónia elítél.

Átölel az éjszaka
lelkem erős vérszaga
átkos hattyú-temető.

Virágszálam szögesdrót
megölöm a vérszopót
gyermek szája szív-harang.

Fejed hulló kárhozat
levágom a lábamat
belém rejtett túlvilág.

Szürke szemem végtelen
átúszik az életen
tükör-mocsár szörnyein.

(Pille-szárnyak sújtanak
véres kezet nyújtanak
Nap-hajú elvesztett társ.)

BALLA ISTVÁN

Nekrológ

Ajtót nyit a lélek
óceán ringatja
betömi a léket
cápafog harapta

Fényre tapadt szemmel
sötétséget járva
kibontott kezemmel
versekben vájkálva

Tükröt játszik a víz
eltűnő képeket
bűntudat, savanyú íz
feszíti szívemet

Felhőt lapátolva
angyallá gyűrődnék
óceánba folyva
lennék az öröklét

Sarat lapátolok
föld bugyrába nézve
romló sejtből vagyok
nem írtak az égre.

(1998) (15 éves)