Víg balladák

Hiszen van olyan magyar víg ballada – A megcsalt férj –, melynek nehézkes, irodalmias előképét is ismerjük, de az országszerte elterjedt, jókedvű népi változata nemcsak jóval értékesebb ennél, hanem az irodalmi formákban megvolt stílusjegyeket is a népi alakba olvasztotta. Vagy gondoljunk arra a különbségre, ami a táncballadák ismétlődő (sokszor tréfásan értelmetlen) sorai, refrénszerű szakaszai és a XVII. század költőinek hasonló stílusjegyei közt, az összefüggés ellenére, megmutatkozik. Ezekben a táncballadákban már arra is felfigyelhetünk, hogy új hang próbálja kifejezni a feudalizmus zárt szerkezetének {H-509.} bomlását, a polgáribb, szabadabb témakezelés, az irónia tükrözi az egész társadalomnak, benne a jobbágyságnak is, a születő új gazdasági, társadalmi erőkkel való találkozását. Mindezt természetesen csak a közvetett kifejezésmódon keresztül, de a ballada műfajának alakulásában épp a táncballada mutatja e feltevés jogosultságát.

A táncballadák műfaja hát mintegy átvezet bennünket az előző századok balladaköltészetétől a XIX. században kialakuló csoportokhoz. Mondani sem kell, hogy ezek a XIX. századi népballadák is számtalan szállal kapcsolódnak az előző korszakban kialakult hagyományhoz, de kibontakozó új műfajuk, stílusjegyeik egyben el is különítik őket. Ezt a csoportot szokták új stílusú balladáknak nevezni.