Adat, információ és tudás

Mielőtt bármit írok a tudás "menedzseléséről", illik előbb magát a tudást és vele együtt az adat és az információ fogalmát meghatároznom. Nemcsak az ésszerűség diktálja így: ahhoz, hogy az egész témakört józanul szemléljük, tudnunk kell különbséget tenni e fogalmak között. Így mindig meg tudjuk majd állapítani, vajon az adat-információ-tudás létra melyik fokán állunk éppen.

A hétköznapi életben általában nem törődünk ezzel a különbségtétellel. Az "információ" az egyik leggyakrabban használt szavunkká vált. Lépten-nyomon ezzel a szóval utalunk a számítógép-hálózatokon elérhető nyers adatok tömegére és a számunkra igazából semmilyen jelentőséggel nem bíró hírek végeláthatatlan sokaságára. Azt mondjuk, hogy belefulladunk a sok információba és hiányoljuk a "valódi" tudást, holott egyszerűen csak érdemi tájékoztatásra volna szükségünk. Ráadásul, ahogyan korábban az információ, ma a tudás a divatos. "Tudástőke, tudásgazdaság, tudás alapú társadalom" - új kifejezések sora válik elcsépeltté, még mielőtt igazi jelentésüket felfoghattuk volna. "Tudásbázisnak" lehet hívni a szimpla adatbázisokat, "tudáskezelő rendszerként" lehet tálalni bármilyen intranet-alkalmazást - hogy csak két vadhajtást említsek.

Sokáig én is pongyolán bántam az adat, információ, tudás szavakkal. (Pedig Péteri György kollégám már évek óta adat és információ különbözőségével indítja pályakezdő olvasóinknak szóló előadását!) Pongyolaságomat akkor hagytam el, amikor kezembe került egy cikk, amely azt boncolgatta, hogy ha egyszer "a tudás hatalom", miért nem könyvtárosok kormányozzák a világot (Infield 1997). A rövid válasz az, hogy amit a könyvtárak birtokolnak és látogatóik rendelkezésére bocsájtanak könyvek, folyóiratok, CD-ROM-ok stb. formájában, az túlnyomórészt tetszhalott adatok tömege. (Csak "túlnyomórészt", hiszen a maradékot éppen azok az eszközök és erőfeszítések teszik ki, amelyek megkönnyítik, hogy az adat az olvasó számára jelentéssel bíró információként megelevenedjen - de erről bővebben majd a 2. részben.)

Melyek is tehát annak a bizonyos létrának a fokai?

Legalul található az adat, közelebbről - ahogyan az értelmező szótár definiálja - a "valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő tény, részlet". Az adatnak önmagában nincs sem jelentése, sem bármilyen szövegösszefüggése. Tengernyi adat születik minden egyes intézményben, és az adatok nyilvántartása, feldolgozása, továbbítása, kézben tartása "igen sokféle és fölöttébb kifinomult eszközt igényel" - kezdi a fokozatok ismertetését Bőgel György (2000).

A második szint az információ, az "értelmezett adat", amelynek legfontosabb jegye, hogy bizonytalanságot, határozatlanságot oszlat el. Van, aki az információt megkülönböztető jelnek tekinti, mások egyszerűen a közlés tárgyának tartják, ismét mások szerint minden információ, ami változást okoz az emberi tudatban - sorolja a különböző meghatározásokat a Könyvtárosok kézikönyve (Horváth 1999). Az adatból akkor lesz információ, ha valamilyen jelentést kap, s annak alapján valamiféle ítélet alkotható, ez pedig meghatározott célú cselekvést indíthat el - írja Bőgel György, aki arra is figyelmeztet, hogy az információ áramlását sokkal nehezebb nyomon követni, mint az adatokét, majd hozzáteszi: adatgyűjtési és -kezelési rendszerekre milliókat lehet költeni anélkül, hogy javulna az emberek informáltsága.

A tudás a harmadik fokozatot képezi. A tudást sokszor úgy határozzák meg, hogy felsorolják, mi mindent foglal magában a megfelelő tájékozottságon felül: tapasztalatot, szakértelmet, az áttekintés és az elemzés képességét, intelligenciát, értékrendet, döntési és cselekvési mintákat, intuíciót, reflexeket stb. (Bőgel 2000). Az információnak rengeteg definíciója van, a tudásnak végtelenül sok. Az információ kézzelfogható, csupán a terjedését nehéz regisztrálni; a tudás a fejekben lakik, és nemcsak az átadását nehéz tetten érni, hanem általában keserves dolog egyáltalán átadhatóvá formálni. Lényegi ismérve, hogy "nehéz explicitté tenni, rögzíteni és továbbadni... A tudás forrása az ember a maga összetettségével és kiszámíthatatlanságával." (Bőgel)

Létra- vagy lépcsőfokok helyett gyakran jelképezik adat, információ és tudás szintjeit sávokra osztott piramissal: alul az adatok, a csúcson a tudás. De például a Knowledge Associates CE szemináriumi anyagában másféle hasonlattal élnek: "tudásspektrum" ábrájukon mint a színkép színei, úgy különülnek el egymástól adat, információ és tudás.

Mindegyik gondolatsorban a tudás után (vagyis túl a hatalmon? - már ha a tudás valóban hatalom) következik még legalább egy fokozat, amit hol bölcsességnek, hol tapasztalatnak, hol cselekvésnek hívnak. Erre a - ki tudja, valójában hány - további fokozatra csupán utalni tudok, saját szavak híján idézettel: