A nyomdászat történetének vizsgálatakor többféle irányból is elindulhatunk. Így közelíthetünk a nyomtatóműhelyek felöl vagy az előállított termékek felől is. Az utóbbi esetben is választhatunk a kiadványok tartalmi vagy esztétikai jellemzőinek feltárása között. De ezek mellett a nyomdászattörténeti irodalom számottevő részét teszi ki a nyomdák működésének történeti leírása.

Az eddigi szempontok és módszerek bővítésének igénye már felvetődött a szakirodalomban. Ennek jegyében készült ez a 18. sz. végének és a 19. sz. első felének magyarországi nyomdáit statisztikai módszerek igénybevételével bemutató áttekintés is. (Vizsgálatunk Erdély adataira nem terjedt ki.)

A vizsgálat célkitűzése az volt, hogy az előállított termékekből kiindulva, országos szinten feltárja a nyomdászati termelés jellemzőit:

1. egy-egy adott időpontban mekkora volt a nyomdaipar termelése;
2. milyen arányban oszlott meg a termelés az országon belül az egyes városok, valamint azok nyomdái között;
3. egy-egy nyomda termelésében milyen mennyiséget képviseltek a különböző kiadványfajták.

Annak ellenére, hogy a következőkben ismertetésre kerülő adatok nem minden esetben tekinthetők egyértelműen pontosnak, és néhol az eredményei is hipotetikusak, úgy véljük, mégis hozzájárulhatunk egy átfogóbb nyomdászattörténeti kép kialakításához.

A nyomdászattörténet statisztikai megközelítésű feldolgozásához ebből a korszakból viszonylag kevés az egész országra kiterjedő forrás. Ezek is inkább az előállított könyvekre vonatkoznak és nyomdánként változó pontosságúak. Jóval több az egyes nyomdákról a szórványos adat, amiből a statisztikai mintavétel módszerével azért nem lehet az országos kép körvonalait megrajzolni, mert a különféle nagyságrendű nyomdákra azonos időszakokra nem állíthatók össze a mennyiségi jellemzők. Mindezek ellenére reméljük, hogy az alábbi számítások módszertanilag nem helytelenek és arányaikban kifejezésre jutnak az országos nyomdai termelés általános jellemzői.

Ezek közül elsőként a termelés mennyiségének alakulását próbáljuk nyomon kísérni.

A szakirodalom szerint erre "egyedül a nyomtatott ívek számán keresztül" adhatunk megbízható feleletet. Munkánkban a termelés mennyiségének meghatározására a nyomtatásra felhasznált papír mennyiségét vettük alapul. Ezt azért is tartjuk elfogadhatónak, mert a nyomdaipar termelését napjainkban is - többek között - az A/5-ös szabványívre való átszámítással, a felhasznált papír mennyiségével is mérik. Természetesen korszakunkban a nyomtatott ívekre való átszámításban szerepelnek olyan tényezők, amelyek miatt nem tekinthetők egészen pontosnak az adatok. Egyfelől nem lehet megkülönböztetni, hogy milyen alakú ívre készült a nyomtatás. Másfelől az sem jut kifejezésre, hogy milyen méretű és típusú betűvel szedték az íveket. Viszont a szakirodalomból ismeretes, hogy a 18. századtól a 19. század közepéig az az általános jellemző, hogy 1 bála 5000 ív nyomópapírnak felelt meg.

Fentiek szerint a felhasznált papír mennyisége nyomdahelyek és nyomdák szerint 1796 és 1822 között a következőképp alakult:

1822 után az országos papírfelhasználásról csak az 1898. évi gyáripari statisztikában van adat. Ebből azonban nem következtethetünk az 1840-es évek nyomdai termelésére, mert a század második felében az adottságok (a technikai feltételek) és lehetőségek (iparszabadság, a gazdasági és társadalmi élet átalakulása következtében megnövekedett igények) gyökeresen átalakították a nyomdaipart.

Kísérletet tettünk az 1840-es évek papírfelhasználásának meghatározására. Ehhez azonban csak az országos átlagív- és -példányszám viszonylag megbízható értékét tudtuk megállapítani. Az 1838-39. évi jelentések szerint, 12 nyomda adatai alapján az egy kiadványra jutó átlagívszám 5,5; az átlagpéldányszám 3000 volt.

A becsléshez szükséges másik összetevőről, a megjelent kiadványok számáról, nincsenek megbízható adatok a 19. sz. első feléről. A korszak bibliográfiája alapján összeállított kiadványszám nem használható, mivel csak feltételezések vannak arra, hogy ez a szám mennyiben módosul a bibliográfia kiegészítése után. A Kiszlingstein Sándor által közölt művek száma Elekes Dezső szerint "csak a magyar könyvekre vonatkoznak s a könyveknek csak bizonyos művelt körét öleli fel." Az 1810-, 1817-, 1822-es évek papírfelhasználásából becsülhettük volna meg a kiadványszámot, de itt olyan sok a bizonytalan tényező (pl. a hivatali nyomtatványokra felhasznált papír mennyiségének feltételezett növekedése, a könyvek terjedelmének és példányszámának változása stb.), hogy az így kapott kiadványszámok a nyomdai termelés durva becslésére sem alkalmasak.

Számításaink eredményeképp annyit tudtunk megállapítani, hogy amíg a 18. század végének egy kiadványra jutó átlagívszáma 11,6, átlagpéldányszáma 2280 körüli értéket mutatott, addig a 19. század 30-as éveinek végén az átlagívszám 5,5, az átlagpéldányszám 3000 körül mozgott. Vagyis könyvtermelésünkben a 19. század első felében jelentős terjedelembeli változás történt, amelyben a tartalmi és formai összetevők szerepének és arányának tisztázása további kutatást igényel.

Az eddig ismertetett adatok a nyomdászati termelés alakulásáról azt mutatják, hogy a felhasznált papír mennyisége 1796-tól 1822-ig 92,7%-kal emelkedett. Ezen belül a századforduló és a 19. század első évtizedében volt a leggyorsabb a fejlődés üteme (50%-kal nőtt a papírfelhasználás). A későbbiekben ez lelassult, majd a század 30-as éveitől valószínűleg ismét meggyorsult. Ezt ugyan a termelés mennyiségét jelző számokkal nem tudjuk bizonyítni, de a példányszámok emelkedése és a nyomdahelyek és nyomdák számának szaporodása ezt látszik bizonyítani.

A nyomdahelyek és nyomdák számának változása azt mutatja, hogy a századfordulón a meglevő nyomdák kielégítették a működési területükön felmerülő szükségleteket. Az igények bővülésével új helyeken alakultak nyomdák, tehát szélesebb körűvé vált a nyomdatermékek iránti kereslet.

Az összefoglaló adatok után a nyomdahelyek és nyomdák termelésének ismertetésére térünk át.

1. Az 1790-es évek végén a 2000 bála papír felét Buda, Pest és Pozsony nyomdáiban használták fel. A legnagyobb nyomda (Egyetemi Nyomda) évente 300-400 bála papírra nyomtatott. A kiadványszámok is ezt igazolták, ugyanis az összes kiadványok 55,2%-a jelent meg a három városban.

1810-ből csak azt tudjuk, hogy a 3000 bála papír felére Buda, Pest és Pozsony nyomdáiban nyomtattak, és ebből az Egyetemi Nyomda 1000-1200 bálát használt fel.

1817-ben és 1822-ben a nyomdahelyek papírfelhasználás szerinti rangsorát a 3. tábla tartalmazza.

2. Az egyes nyomdák termelésének arányát vizsgálva 1796-ra csak Buda, Pest és Pozsony nyomdáinak termelését tudtuk összeállítani, a nyomdák kiadványszámának arányában végzett becsléssel. Ez a 4. tábla szerinti képet mutatja.

A három város 9 nyomdájának papírfelhasználásából a Pesten vezető Trattneré kb. 19%, a Pozsonyban vezető Weberé 12% volt.

1817-ből és 1822-ből már ismerjük a nyomdák papírfelhasználását, így összeállíthattuk termelésük szerinti rangsorukat:

Ezekben az években Trattner 24,5 és 24,8%-ot, Weber 4,5%-ot, majd a helyébe lépő Landerer 4,9%-ot használt fel a három város összes papírfogyasztásából. Az ország nyomdáinak összes papírfelhasználásából a három időpontban Trattneré 9,5-17,0-16,0%, Weberé 6,0-3,0, majd Landereré is 3,1% volt.

A nyomdahelyek szerinti csoportosítás azt mutatja, hogy Buda, Pest és Pozsony nyomdáiban összpontosult az országos nyomdászati termelés 55,2-67,8-62,55%-a, amiből az Egyetemi Nyomda termelése 15-20-38,5-34,0%-ot tett ki. Ezt leszámítva Pest volt gazdasági, politikai és kulturális szerepének megfelelően a nyomdászat központja is. Itt a termelés az országosnál nagyobb ütemben fejlődött, míg az országos termelés 92,7%-kal, a pesti nyomdáké 115,4%-kal emelkedett. A 18. század végén még csak kb. 60 bála volt az eltérés a pesti és pozsonyi nyomdák papírfelhasználása között, 1822-ben már 485 bála. A vezető magánnyomdák korábban említett adatai is ezt igazolják, az 1790-es évek vége és 1822 között Trattner termelése az országos nyomdászati termelésen belül 6,5%-kal növekedett, Weberé, majd Landereré pedig 3,0%-kal esett vissza.

A vidéki nyomdahelyek közül a legkiemelkedőbbek Debrecen, Győr, Kassa, Komárom és Sopron. A korábban említett három várossal együtt a nyolc városban koncentrálódott a termelés 79,5-83,77-82,8%-a.

Az ország nyomdái közül a legnagyobb fejlődést az egész korszakban vezető helyen álló Egyetemi Nyomda mutatta, kb. négyszeresére nőtt a termelése. A magánnyomdák közül a pesti Trattner nyomdában pedig megháromszorozódott a papírfelhasználás.

Végül pedig a nyomdai termelés kiadványfajták szerinti megoszlására kerestünk feleletet. A forrásadottságokat tekintve itt merült fel a legtöbb nehézség. Így egyelőre csak a 18. század végének jellemzőit áll módunkban ismertetni.

Az 1796-os papírfelhasználás alapjain megbecsültük, hogy a könyvek és aprónyomtatványok előállítására fordított papír mellett a nyomtatványok és sajtótermékek nyomtatására mekkora papírmennyiséget használtak fel Pest, Pozsony és Buda nyomdáiban.

A könyvek előállításán kívül felhasznált papírmennyiség arányának becslése 1796-ban Budán, Pesten és Pozsonyban:

A 6. tábla szerint a három város nyomdáiban (az Egyetemi Nyomdát kivéve) 139 300 íven készült sajtótermék és nyomtatvány; ez az összes papírfelhasználás 3,98%-a volt. Ezt igazolni látszik a debreceni nyomda 18. század végi jelentése, miszerint 1774-1783-ig a nyomtatott ívek 3,3%-ból készítettek nyomtatványt.

Ennél jóval magasabb volt az Egyetemi Nyomda termelésében a nyomtatványokra felhasznált papírmennyiség aránya: 25,3%. Ezeknek az arányoknak az igazolása és a 19. század első felére hasonlóak megállapítása további kutatást igényel.

Befejezésképp csak annyit, hogy ebben a cikkben inkább az adatok ismertetésére törekedtünk. Ezek behatóbb elemzésére a terjedelem határos volta miatt sem vállalkozhattunk. Úgy gondoljuk azonban, hogy a nyomdászat történetének az ország politikai és szellemi fejlődésében játszott szerepe mellett érdemes és érdekes megvizsgálni azt is, hogy milyenek annak mennyiségi jellemzői. Vagyis feltenni azt az alapvető kérdést, hogy mekkora és - a kiadványfajtákat tekintve - milyen szerkezetű volt a termelés, és az előállított termékek kikhez jutottak el. Fentiekben a kérdés első felének megválaszolására felhasználható adatokra szerettük volna felhívni a figyelmet.